Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-25 / 173. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 23. Finnországban járt a Jászsági Népi Együttes Szolnok testvérvárosában (1.) % Nyelvrokonainktól, a magyarral egyazon nyelvcsaládból származó finnektől nemcsak jónéhány földrajzi szélességi kör választ el bennünket, hanem a két nép őseinek szétválása óta eltelt hat évezred is. De sem a térbeli, sem az időbeli távolság nem halványította el a rokonság tudatát, sőt, Suomiban, a tavak tízezreinek országában egyre nagyobb lelkesedéssel és aktivitással ápolják a két népet összekötő kapcsolatokat. Felejthetetlen vendégszeretettel, csöndes, de határtalan rajongással fogadják a hazájukba látogató magyarokat. Minderről legutóbb a Jászsági Népi Együttes finnországi vendégszereplésekor győződhettünk meg. A harmincezer * lakost számláló közép-finnországi városban, Riihimäkiben régi ismerősként fogadták a jászberényi táncosokat, akik 1973-ban mint vendéglátók ismerkedtek meg Szolnok testvérvárosának népi együttesével: a finnek két évvel ezelőtt nagysikerű előadásokat tartottak a Jászságban. Később levelezés erősítette és szőtte barátsággá a két együttes ismeretségét, amelynek újabb, szép emlékeket idéző állomása volt a riihi- mäki viszontlátás, a Finnországban töltött napok első — s alighanem legemlékezetesebb — mozzanata. Alighogy leszálltunk a Le- ningrádból érkező vonatról, Papp Imre, a csoport művészeti vezetője máris óriási virágcsokrokat vehetett át írja Sarnama asszonytól (háziasszonyunkat később „írja mamának” szólítottuk), s nem szabadulhattak az ölelő karokból az együttes tagjai sem. Vendéglátóink jóvoltából nem volt gondunk a csomagokra, s az állomás éttermében elfogyasztott jellegzetes finn ebéd (tejben tálalt hús- készítmény, sokféle nyers salátával) utána sétára indultunk, hogy a szálláshelyünkig vezető úton megcsodálhassuk a szokatlanul kellemes nyár napsütésében fürdő kisvárost. A hófehér vagy világos színekre festett házak merész vonalai, a legmodernebb építőanyagok ötletes felhasználásával készült épületalkotások emlékeztettek bennünket: a finn építészek művészete világhírű. De mint ahogy minden épü- lő-szépülő kisváros a régi és az új sajátos keveréke, Riihi- mäki is őriz valami romantikus kettősséget: tiszta, széles utcáin régi, élénkvörösre vagy mélykékre festett, fehér ablakkeretekkel ragyogó faházak húzódnak meg a betonpaloták és üzletsorok között. Széles dombháton kanyarog fölfelé az út szállásunk, a riihimäki általános iskola irányába. Útközben egy szobrot látunk a városház parkjában: félmeztelen munkásalak, jobbjával fanfárként emel a szájához egy üvegfújó rudat, amelynek magasba tartott végén vázaféle formálódik. „Riihimäen lasi” — olvasható a szobor talpazatán. „Riihimäki üvege” — világmárkát jelöl ez a két szó, hiszen a város múlt században létesült, és Elsüllyedt földrész Afrika és Amerika között az Atlanti Óceán közepén 70 millió évvel ezelőtt kontinens létezett — állítja a miami egyetem nemzetközi oceanográfiai kutatócsoportja. A tudósok megtalálták a sokmillió évvel ezelőtt elsüllyedt földrész létezésének, bizonyítékait megkövült rákürülék és kagylók formájában, amelyeket 1971-ben 900 méteres mélységből hoztak felszínre. A kagylók belsejében az óceanográfusoknak esővíz nyomait sikerült felfedezniük, ami bizonyítja, hogy a mai óceánfenék egykor kiemelkedett a tengerből. A tudósok hangsúlyozzák, hogy az általuk felfedezett kontinensnek semmi köze sincsen az Atlantisz-legen- dához. egyben az ország legrégibb üveggyára, amelynek általunk is megtekintett csarnokaiban több ezer munkás dolgozik, sokfelé exportálja a finn üvegkerámia csodáit. A város várt bennünket. Az utcákon mellénk szegődtek az élénkszőke, kiváncsi tekintetű gyerekek, lassítottak közelünkben a Yamaha, Kawasaki és Suzuki márkájú motorcsodák, vidám üdvözlések röppentek felénk a kocsik ablakai mögül, s a zászlórudakról barátságosan mosolyogtak ránk a fehér alapon kék lovagkeresztet ragyogtató finn lobogók. Az örökösen magyarázó-serény- kedő írja mama — aki ötvenöt évét meghazudtoló buzgósággal apostolkodik a helyi népitáncosok fölött — már útközben közölte velünk, hogy este fellépés lesz: kétórás bemutatkozó nagyelőadásunkat élénk érdeklődéssel várja Riihimäki közönsége. Az idegen környezet és a publikum ismeretlensége lázas izgalommal töltötte el a harminc táncost és a 11 tagú zenekart. Senki sem gondolt arra, szálláshelyünkre érve, hogy kipihenje a Leningrádig tartó repülőút és az azt követő éjszakai vonatozás fáradalmait. A zenészek Szalóczy Miklós zenekarvezető tanácsait hallgatva igazgatták hangszereiket; Papp Imre az esti előadás tervét egyeztette a táncosokkal; Benkucs Erika, a szólóénekes, haját fésülgetve skálázott a tükör előtt; Pri- bolyszki Mátyás, a csoporttal kiutazott neves citeramű- vész pedig egy elhagyott sarokba vonult félre, s hamarosan citerapengetés vegyült A csokoládét az európaiak rendszerint Svájccal hozzák összefüggésbe. A csokoládé azonban Mexikóból származik, ahonnan Cortez, a spanyol hódító 1528-ban hozta Európába az első kakaószállítmányt és a kakáó feldolgozásához szükséges eszközöket. A táblaformában gyártott csokoládé először a múlt században jelent meg. Az első csokoládégyárat Francois- Louis Cailler alapította a svájci Vevey-ben. Idén pedig éppen száz esztendeje annak, hogy az ugyancsak svájci Daniel Peter először gyártott tejcsokoládét. A csokoládégyártás alapanyaga a kakaóbab, amelyet szárítanak, válogatnak, majd megadott recept szerint cukorral, tejjel és más ízesítőanyagokkal kevernek. Az így az előkészületekkel járó zsongásba. Este hétkor mosolygó lányok és fiúk várták Riihimäki zsúfolásig megtelt városi színházában a függöny felgördülését. S amikor az elsőként bemutatott Mike- pércsi csárdás — vendéglátóink számára szokatlan — taktusai után nem akart szűnni a vastaps, már mindenki nyugodtabban készült a következő számokhoz. Zenéjében is, mozgásában is különös, szinte egzotikus élményként hatott ez a műsor a közönségre, főképpen a hortobágyi bő inges, fehér gatyás csikósok, pásztorok bottal hadonászó táncos játéka, virgonc vetélkedése. Az együttes tagjai a fárasztó számok gyors kavargásában nem látták, én azonban — mint műsorközlő, aki a táncok közben a függöny mögül szemléli a nézőteret — figyeltem a nézőket, s csodálkozva láttam, hogy a mély nyugalmukról és hideg természetükről közismert finneket teljesen kihozta a sodrából a „déli” mentalitás és ritmika, lábuk dobogásával, fejük mozgatásával követték az ütemet, a műsor végén pedig újabb és újabb ismétlést kérve csapódtak össze a tenyerek. ■ A bemutatkozás jól sikerült. Lépten-nyomon elismerő szavakat, őszinte gratulációkat fordítottam aznap este, az előadást követő baráti találkozón, ahol vendéglátóinkkal töltöttünk közös tánc- és daltanulással meg sok-sok tréfálkozással színesített felejthetetlen órákat, írja mama szabadkozott, hogy nincs ott a két éve Magyarországon járt együttes minden tagja: a hiányzók távolabbi településeken laknak, mondta, mivel a riihimäki csoport táncosait csaknem kétszáz kilométeres körzetből toborozták a megalakuláskor. Sokan közülük Parkano városába valók, ott várják a jászberényiek bemutatkozását. Holnap oda indulunk. Juhani Nagy János (FOLYTATJUK) előállított masszát napokon keresztül gyúrják, amíg meg nem kapja sajátszerű aromáját. A folyékony masszát ezután formába öntik, kihűtik, végül pedig automatikusan csomagolják. A csokoládé sajátos, az egészség szempontjából nagy fontosságú anyagokat tartalmaz, s alig van betegség, amelyre a csokoládé ne volna valóságos gyógyszer. 100 gramm csokoládé 450—550 kalóriát rejt magában; van ezen kívül a csokoládéban zsír, cukor, fehérje, A. Bl, B2 és E, valamint D vitamin, továbbá mész, magnézium, foszfortartalmú ásványi sók, vas és réz. A csokoládé tehát a mindennapi táplálkozás olyan tápláló és erőt adó kiegészítője, amelyet rendszeresen és gazdagon kell a szervezetbe juttatni. Levél Ukrajnából Űjabb megható levél érkezett szerkesztőségünkbe, a Szovjetunióból. A levelet Lavrencsuk Polina Tyimofe- jevna írta, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Vitává nevű falujából. A levélíró nemrégiben kereste fel húgával és édesanyjával a hősi halált halt édesapja sírját. Gesszal Tyi- mofej Andrejevics a háború első napjától kezdve részt vett a második világháború harcaiban. Mindössze harminchárom éves volt, amikor Túrkeve határában, 1944. október 20-án életét áldozta a békéért. „Ez a nap a bánat napja, de egyben családunk ünnepe is lett.” — írja L. P. Tyimofejevna. — „A háború sok idős és fiatalember életét követette... S mi, élő emberek, akik békében élhetünk, egyetlen percre sem feledhetjük békénk megteremtőit. az apákat, nagyapákat, férjeket. Felszabadítód ink örökké élnek szívünkben.” Az elesett frontharcos Túr- kevére látogató családja meggyőződött róla, hogy nálunk sem felejt senki, és semmi sem merül feledéibe. Levelükben kifejezik hálájukat a szovjet hősök emlékének megőrzéséért, sírjaik gondozásáért. Forró köszönetét mondanak azért, hogy Koszna Mihály túrkevei tanácselnök segítségéve1 lehetővé vált számukra szeretett édesapjuk sírjának felkeresése, az egykori véres harcok színhelyének megtekintése. Megköszönik továbbá azt a meleg, baráti szeretetet, amellyel a városban fogadták őket „Koszna elvtárs nemcsak elvtársként, hanem fivérként, apaként él a szívünkben... — írják levelükben. Letartóztatások Madridban A spanyol rendőrség szerdai bejelentése szerint őrizetbe vettek 12 személyt a múlt héten a spanyol fővárosban lezajlott géppuska támadásokkal kapcsolatban, amelyeknek során egy rendőr életét' vesztette, egy másik pedig súlyosan megsebesült. A letartóztatottak állítólag a hazafias antifasiszta forradalmi front elnevezésű szélsőbaloldali szervezethez tartoznak. Athénban Kiújultak az összetűzések Szerdán este kiújultak a rendőrök és a tüntetők közötti összetűzések a görög fővárosban, majd a csendőrség könnyűpáncélos egységei által támogatott rendőri alakulatok könnygáz-gránátos rohama után a késő esti órákban helyre állt a rend. A rendőrség legfőbb törekvése arra irányult, hogy megakadályozza a menet behatolását a műszaki főiskolára, amelynek közelében a tüntetés lezajlott. Ugyanilyen módon reagáltak a megmozdulásra a főiskola diákjai is: barikádokat emeltek az épület bejáratainál és ezzel elejét vették annak, hogy a tüntetők bejussanak. Az egész nap tartott megmozdulásokban 106 személy sebesült meg. Az esti órákban Karaman- lisz miniszterelnök felhívással fordult az ország lakosságához, kérve, hogy vessenek véget a zavargásoknak. Szolnok finn testvérvárosa, Riihimäki Százéves a tejcsokoBádé TARKABARKA \ Fából készült hímzés Egy Pneze melletti ősi település, Russzkij Kameskir számos házát csipkéhez hasonló művészi fafaragás díszíti. A minták változatosak. A látogató nem talál a faluban két egyformán mintázott házat. A házakat kiváló szakemberekből álló ácsbrigád készíti. Hírük az egész penzai területen elterjedt. Rájuk bízták az egyik turistabázis épületeinek díszítését, és az ő kezük munkáját dicséri az „Aranykakas” stilizált étterem is. (Képünkön.) Az ácsok most az egyik penzai ház felújításán dolgozna';, melyben a tervek szerint iparművészeti múzeumot létesítenek, hogy ezután ismét visszatérjenek mindennapi munkájukhoz, a kolhozparasztok számára épített, művészi fafaragással díszített házak építéséhez. Játékos fogápolás A comói Sant Anna kórházban hetenként egyszer szokatlan bábelőadást tartanak. A főszereplők a rövidlátó, fekete keretes szemüveget viselő, szürkehajú doktor Zápfog. Inyecske az asszisztensnője, valamint Pierino és Carolina, akiket nagymamájuk kísér a fogorvoshoz. Doktor Zápfog apró jelenetek keretében minden héten valami újat mond a nézőknek a fogszuvasodásról, a megelőzésről és a helyes fogápolásról. Az előadás után, amelynek segítségével — ahogy a kórház munkatársai mondják — „megtörik a jég a gyermekek és a fogorvos között”, tovább folyik a fogápolási lecke. Először az egyik fiatal orvos egyszerű szavakkal és színes diafilmek segítségével elmagyarázza a gyerekeknek, mi is valóban a fogszuvasodás, és hogyan lehet elkerülni megfelelő fogmosás révén. Ezután minden gyermek gipsz-modellen gyakorolja a fogkefe helyes használatát. Amikor a modellen már minden fontos mozdulatot elsajátítottak, saját magukon próbálják ki a helyes fogmosást. Tükör előtt a gyermekek olyan fogkrémet kennek a fogukra, amely a fog legpiszkosabb részein piros színűvé változik. Ezután megkezdődik a fogmosás művelete, amelynek során különös gondot fordítanak a legpirosabb részek tisztítására. Végül a gyermekek kis ajándékcsomagot kapnak, amelyben új fogkefe, a fogközök tisztítására szolgáló speciális selyemszál, néhány adag fluor található. Hogyan él a százlábú Hamburgban szokatlan kongresszust tartottak: az NSZK-ból és külföldről kereken 70 kutató gyűlt össze, és foglalkozott egy hétig a myriapodológiával, a százlábúak életét tanulmányozó tudománnyal. A kongresszus anyaga sok érdekességet fed fel. Mint dr. Otto Kraus, a hamburgi egyetem tanára, a kongresszus elnöke közölte, a tudomány a százlábúaknak törzsfejlődéstani szempontból tulajdonít nagy fontosságot. A százlábúak már több százmillió évé élnek a Földön. Nálunk arról ismeretesek, hogy a földiepret t pusztítják. Tíz-kétszázhatvan lábuk van, és az ellenség elleni védekezés céljából sajátos fiokémiai anyagot választanak ki. A százlábúak szerelmi élete is érdekes. Egyes fajtájuknál a hímek lábán tapadó-talpak vannak, amelyekkel párzás közben megkapaszkodhatnak a nőstény csúszós testén. Más százlábúak viszont olyan váladékot bocsátanak ki, amelytől a „hölgyek” annyira elkábulnak, hogy a hímeknek a továbbiakban már könnyű a dolguk. Detroit „lassú halála” „Először kénytelenek voltunk lemondani új alkalmazottak felvételéről. Aztán elkezdtük csökkenteni a városi tanács dolgozóinak létszámát. De ez is elégtelennek bizonyult. Be kellett zárnunk egy sor kulturális-népművelő intézményt, történed mi és művészeti múzeumot. Végül a közkórházak kerültek sorra — elbocsátottuk az ■orvosi személyzet egy részét. ..” Ezzel kezdte beszámolóját az amerikai kongresszus egyesített gazdasági bizottságában K. Young, Detroit polgármestere, amikor azokról a pénzügyi nehézségekről szólt, amelyekkel most találkozik az amerikai autóipar egykor oly virágzó központja. A gazdasági recesszió és az infláció súlyosan érintette Detroitot. A városban gyorsan nőtt a munkanélküliség, jelenleg eléri a 25 százalékot, ami az országos átlagnak több mint két és félszerese. Az adóbevételek csökkentése és a megélhetési lehetőségek nélkül maradt lakosság számára való segítség- nyújtás kimerítette a város pénzkészleteit, és Detroitot, ahogy Young mondta, „lassú pénzügyi halálra ítélte”. A szociális nehézségek kiéleződése ugyanakkor bűnözés újabb hullámát idézte elő. Detroit, amely sohasem járt élen a törvénysértéssel vívott harcban, most megerősítette elnevezését: „a bűnö-, zás amerikai fővárosa.” ___
