Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-25 / 173. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 23. Finnországban járt a Jászsági Népi Együttes Szolnok testvérvárosában (1.) % Nyelvrokonainktól, a magyarral egyazon nyelvcsalád­ból származó finnektől nemcsak jónéhány földrajzi szé­lességi kör választ el bennünket, hanem a két nép ősei­nek szétválása óta eltelt hat évezred is. De sem a tér­beli, sem az időbeli távolság nem halványította el a rokonság tudatát, sőt, Suomiban, a tavak tízezreinek országában egyre nagyobb lelkesedéssel és aktivitással ápolják a két népet összekötő kapcsolatokat. Felejthe­tetlen vendégszeretettel, csöndes, de határtalan rajon­gással fogadják a hazájukba látogató magyarokat. Minderről legutóbb a Jászsági Népi Együttes finnorszá­gi vendégszereplésekor győződhettünk meg. A harmincezer * lakost számláló közép-finnországi városban, Riihimäkiben régi ismerősként fogadták a jász­berényi táncosokat, akik 1973-ban mint vendéglátók ismerkedtek meg Szolnok testvérvárosának népi együt­tesével: a finnek két évvel ezelőtt nagysikerű előadáso­kat tartottak a Jászságban. Később levelezés erősítette és szőtte barátsággá a két együttes ismeretségét, amely­nek újabb, szép emlékeket idéző állomása volt a riihi- mäki viszontlátás, a Finnor­szágban töltött napok első — s alighanem legemlékezete­sebb — mozzanata. Alighogy leszálltunk a Le- ningrádból érkező vonatról, Papp Imre, a csoport művé­szeti vezetője máris óriási virágcsokrokat vehetett át írja Sarnama asszonytól (há­ziasszonyunkat később „írja mamának” szólítottuk), s nem szabadulhattak az ölelő karokból az együttes tagjai sem. Vendéglátóink jóvoltából nem volt gondunk a csoma­gokra, s az állomás éttermé­ben elfogyasztott jellegzetes finn ebéd (tejben tálalt hús- készítmény, sokféle nyers salátával) utána sétára in­dultunk, hogy a szálláshe­lyünkig vezető úton megcso­dálhassuk a szokatlanul kel­lemes nyár napsütésében fürdő kisvárost. A hófehér vagy világos színekre festett házak merész vonalai, a leg­modernebb építőanyagok öt­letes felhasználásával készült épületalkotások emlékeztet­tek bennünket: a finn építé­szek művészete világhírű. De mint ahogy minden épü- lő-szépülő kisváros a régi és az új sajátos keveréke, Riihi- mäki is őriz valami roman­tikus kettősséget: tiszta, szé­les utcáin régi, élénkvörösre vagy mélykékre festett, fe­hér ablakkeretekkel ragyogó faházak húzódnak meg a betonpaloták és üzletsorok között. Széles dombháton ka­nyarog fölfelé az út szállá­sunk, a riihimäki általános iskola irányába. Útközben egy szobrot látunk a város­ház parkjában: félmeztelen munkásalak, jobbjával fan­fárként emel a szájához egy üvegfújó rudat, amelynek magasba tartott végén váza­féle formálódik. „Riihimäen lasi” — olvasható a szobor talpazatán. „Riihimäki üve­ge” — világmárkát jelöl ez a két szó, hiszen a város múlt században létesült, és Elsüllyedt földrész Afrika és Amerika között az Atlanti Óceán közepén 70 millió évvel ezelőtt kontinens létezett — állítja a miami egyetem nemzetközi ocea­nográfiai kutatócsoportja. A tudósok megtalálták a sok­millió évvel ezelőtt elsüllyedt földrész létezésének, bizonyí­tékait megkövült rákürülék és kagylók formájában, ame­lyeket 1971-ben 900 méteres mélységből hoztak felszínre. A kagylók belsejében az óceanográfusoknak esővíz nyomait sikerült felfedezni­ük, ami bizonyítja, hogy a mai óceánfenék egykor ki­emelkedett a tengerből. A tudósok hangsúlyozzák, hogy az általuk felfedezett kontinensnek semmi köze sincsen az Atlantisz-legen- dához. egyben az ország legrégibb üveggyára, amelynek álta­lunk is megtekintett csarno­kaiban több ezer munkás dolgozik, sokfelé exportálja a finn üvegkerámia csodáit. A város várt bennünket. Az utcákon mellénk sze­gődtek az élénkszőke, kiván­csi tekintetű gyerekek, lassí­tottak közelünkben a Yama­ha, Kawasaki és Suzuki márkájú motorcsodák, vidám üdvözlések röppentek felénk a kocsik ablakai mögül, s a zászlórudakról barátságosan mosolyogtak ránk a fehér alapon kék lovagkeresztet ragyogtató finn lobogók. Az örökösen magyarázó-serény- kedő írja mama — aki ötvenöt évét meghazudtoló buzgósággal apostolkodik a helyi népitáncosok fölött — már útközben közölte ve­lünk, hogy este fellépés lesz: kétórás bemutatkozó nagy­előadásunkat élénk érdeklő­déssel várja Riihimäki kö­zönsége. Az idegen környezet és a publikum ismeretlensé­ge lázas izgalommal töltötte el a harminc táncost és a 11 tagú zenekart. Senki sem gondolt arra, szálláshelyünk­re érve, hogy kipihenje a Leningrádig tartó repülőút és az azt követő éjszakai vo­natozás fáradalmait. A zené­szek Szalóczy Miklós zene­karvezető tanácsait hallgatva igazgatták hangszereiket; Papp Imre az esti előadás tervét egyeztette a táncosok­kal; Benkucs Erika, a szóló­énekes, haját fésülgetve ská­lázott a tükör előtt; Pri- bolyszki Mátyás, a csoport­tal kiutazott neves citeramű- vész pedig egy elhagyott sa­rokba vonult félre, s hama­rosan citerapengetés vegyült A csokoládét az európaiak rendszerint Svájccal hozzák összefüggésbe. A csokoládé azonban Mexikóból szárma­zik, ahonnan Cortez, a spa­nyol hódító 1528-ban hozta Európába az első kakaó­szállítmányt és a kakáó fel­dolgozásához szükséges esz­közöket. A táblaformában gyártott csokoládé először a múlt szá­zadban jelent meg. Az első csokoládégyárat Francois- Louis Cailler alapította a svájci Vevey-ben. Idén pedig éppen száz esztendeje annak, hogy az ugyancsak svájci Daniel Peter először gyártott tejcsokoládét. A csokoládégyártás alap­anyaga a kakaóbab, amelyet szárítanak, válogatnak, majd megadott recept szerint cu­korral, tejjel és más ízesítő­anyagokkal kevernek. Az így az előkészületekkel járó zsongásba. Este hétkor mosolygó lá­nyok és fiúk várták Riihi­mäki zsúfolásig megtelt vá­rosi színházában a függöny felgördülését. S amikor az elsőként bemutatott Mike- pércsi csárdás — vendéglá­tóink számára szokatlan — taktusai után nem akart szűnni a vastaps, már min­denki nyugodtabban készült a következő számokhoz. Ze­néjében is, mozgásában is különös, szinte egzotikus él­ményként hatott ez a műsor a közönségre, főképpen a hortobágyi bő inges, fehér gatyás csikósok, pásztorok bottal hadonászó táncos já­téka, virgonc vetélkedése. Az együttes tagjai a fárasztó számok gyors kavargásában nem látták, én azonban — mint műsorközlő, aki a tán­cok közben a függöny mögül szemléli a nézőteret — fi­gyeltem a nézőket, s csodál­kozva láttam, hogy a mély nyugalmukról és hideg ter­mészetükről közismert finne­ket teljesen kihozta a sodrá­ból a „déli” mentalitás és ritmika, lábuk dobogásával, fejük mozgatásával követték az ütemet, a műsor végén pedig újabb és újabb ismét­lést kérve csapódtak össze a tenyerek. ■ A bemutatkozás jól sike­rült. Lépten-nyomon elisme­rő szavakat, őszinte gratulá­ciókat fordítottam aznap es­te, az előadást követő bará­ti találkozón, ahol vendéglá­tóinkkal töltöttünk közös tánc- és daltanulással meg sok-sok tréfálkozással színe­sített felejthetetlen órákat, írja mama szabadkozott, hogy nincs ott a két éve Ma­gyarországon járt együttes minden tagja: a hiányzók távolabbi településeken lak­nak, mondta, mivel a riihi­mäki csoport táncosait csak­nem kétszáz kilométeres kör­zetből toborozták a megala­kuláskor. Sokan közülük Parkano városába valók, ott várják a jászberényiek be­mutatkozását. Holnap oda indulunk. Juhani Nagy János (FOLYTATJUK) előállított masszát napokon keresztül gyúrják, amíg meg nem kapja sajátszerű aromá­ját. A folyékony masszát ez­után formába öntik, kihűtik, végül pedig automatikusan csomagolják. A csokoládé sajátos, az egészség szempontjából nagy fontosságú anyagokat tartal­maz, s alig van betegség, amelyre a csokoládé ne vol­na valóságos gyógyszer. 100 gramm csokoládé 450—550 kalóriát rejt magában; van ezen kívül a csokoládéban zsír, cukor, fehérje, A. Bl, B2 és E, valamint D vitamin, továbbá mész, magnézium, foszfortartalmú ásványi sók, vas és réz. A csokoládé tehát a mindennapi táplálkozás olyan tápláló és erőt adó ki­egészítője, amelyet rendsze­resen és gazdagon kell a szervezetbe juttatni. Levél Ukrajnából Űjabb megható levél ér­kezett szerkesztőségünkbe, a Szovjetunióból. A levelet Lavrencsuk Polina Tyimofe- jevna írta, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Vitá­vá nevű falujából. A levélíró nemrégiben ke­reste fel húgával és édes­anyjával a hősi halált halt édesapja sírját. Gesszal Tyi- mofej Andrejevics a háború első napjától kezdve részt vett a második világháború harcaiban. Mindössze har­minchárom éves volt, amikor Túrkeve határában, 1944. október 20-án életét áldozta a békéért. „Ez a nap a bánat napja, de egyben családunk ünnepe is lett.” — írja L. P. Tyimofejevna. — „A háború sok idős és fiatalember éle­tét követette... S mi, élő emberek, akik békében él­hetünk, egyetlen percre sem feledhetjük békénk megte­remtőit. az apákat, nagyapá­kat, férjeket. Felszabadítód ink örökké élnek szívünk­ben.” Az elesett frontharcos Túr- kevére látogató családja meggyőződött róla, hogy ná­lunk sem felejt senki, és semmi sem merül feledéibe. Levelükben kifejezik hálá­jukat a szovjet hősök emlé­kének megőrzéséért, sírjaik gondozásáért. Forró köszöne­tét mondanak azért, hogy Koszna Mihály túrkevei ta­nácselnök segítségéve1 lehe­tővé vált számukra szeretett édesapjuk sírjának felkere­sése, az egykori véres harcok színhelyének megtekintése. Megköszönik továbbá azt a meleg, baráti szeretetet, amellyel a városban fogad­ták őket „Koszna elvtárs nemcsak elvtársként, ha­nem fivérként, apaként él a szívünkben... — írják leve­lükben. Letartóztatások Madridban A spanyol rendőrség szer­dai bejelentése szerint őri­zetbe vettek 12 személyt a múlt héten a spanyol fővá­rosban lezajlott géppuska támadásokkal kapcsolatban, amelyeknek során egy rend­őr életét' vesztette, egy má­sik pedig súlyosan megsebe­sült. A letartóztatottak állító­lag a hazafias antifasiszta forradalmi front elnevezésű szélsőbaloldali szervezethez tartoznak. Athénban Kiújultak az összetűzések Szerdán este kiújultak a rendőrök és a tüntetők kö­zötti összetűzések a görög fővárosban, majd a csend­őrség könnyűpáncélos egysé­gei által támogatott rendőri alakulatok könnygáz-gráná­tos rohama után a késő esti órákban helyre állt a rend. A rendőrség legfőbb törek­vése arra irányult, hogy megakadályozza a menet be­hatolását a műszaki főisko­lára, amelynek közelében a tüntetés lezajlott. Ugyan­ilyen módon reagáltak a megmozdulásra a főiskola diákjai is: barikádokat emeltek az épület bejáratai­nál és ezzel elejét vették an­nak, hogy a tüntetők bejus­sanak. Az egész nap tartott meg­mozdulásokban 106 személy sebesült meg. Az esti órákban Karaman- lisz miniszterelnök felhívás­sal fordult az ország lakos­ságához, kérve, hogy vesse­nek véget a zavargásoknak. Szolnok finn testvérvárosa, Riihimäki Százéves a tejcsokoBádé TARKABARKA \ Fából készült hímzés Egy Pneze melletti ősi te­lepülés, Russzkij Kameskir számos házát csipkéhez ha­sonló művészi fafaragás dí­szíti. A minták változatosak. A látogató nem talál a falu­ban két egyformán mintá­zott házat. A házakat kiváló szakem­berekből álló ácsbrigád ké­szíti. Hírük az egész penzai területen elterjedt. Rájuk bízták az egyik turistabázis épületeinek díszítését, és az ő kezük munkáját dicséri az „Aranykakas” stilizált étte­rem is. (Képünkön.) Az ácsok most az egyik penzai ház felújításán dolgozna';, melyben a tervek szerint iparművészeti múzeumot lé­tesítenek, hogy ezután is­mét visszatérjenek minden­napi munkájukhoz, a kolhoz­parasztok számára épített, művészi fafaragással díszí­tett házak építéséhez. Játékos fogápolás A comói Sant Anna kór­házban hetenként egyszer szokatlan bábelőadást tar­tanak. A főszereplők a rö­vidlátó, fekete keretes szem­üveget viselő, szürkehajú doktor Zápfog. Inyecske az asszisztensnője, valamint Pierino és Carolina, akiket nagymamájuk kísér a fog­orvoshoz. Doktor Zápfog apró jelenetek keretében minden héten valami újat mond a nézőknek a fogszu­vasodásról, a megelőzésről és a helyes fogápolásról. Az előadás után, amelynek se­gítségével — ahogy a kórház munkatársai mondják — „megtörik a jég a gyerme­kek és a fogorvos között”, tovább folyik a fogápolási lecke. Először az egyik fiatal or­vos egyszerű szavakkal és színes diafilmek segítségével elmagyarázza a gyerekeknek, mi is valóban a fogszuva­sodás, és hogyan lehet elke­rülni megfelelő fogmosás révén. Ezután minden gyer­mek gipsz-modellen gyako­rolja a fogkefe helyes hasz­nálatát. Amikor a modellen már minden fontos mozdu­latot elsajátítottak, saját ma­gukon próbálják ki a helyes fogmosást. Tükör előtt a gyermekek olyan fogkrémet kennek a fogukra, amely a fog legpiszkosabb részein piros színűvé változik. Ez­után megkezdődik a fogmo­sás művelete, amelynek so­rán különös gondot fordíta­nak a legpirosabb részek tisztítására. Végül a gyerme­kek kis ajándékcsomagot kapnak, amelyben új fogkefe, a fogközök tisztítá­sára szolgáló speciális se­lyemszál, néhány adag fluor található. Hogyan él a százlábú Hamburgban szokatlan kongresszust tartottak: az NSZK-ból és külföldről ke­reken 70 kutató gyűlt össze, és foglalkozott egy hétig a myriapodológiával, a száz­lábúak életét tanulmányozó tudománnyal. A kongresszus anyaga sok érdekességet fed fel. Mint dr. Otto Kraus, a hamburgi egyetem tanára, a kongresszus elnöke közölte, a tudomány a százlábúaknak törzsfejlődéstani szempont­ból tulajdonít nagy fontos­ságot. A százlábúak már több százmillió évé élnek a Földön. Nálunk arról isme­retesek, hogy a földiepret t pusztítják. Tíz-kétszázhat­van lábuk van, és az ellen­ség elleni védekezés céljá­ból sajátos fiokémiai anya­got választanak ki. A százlábúak szerelmi éle­te is érdekes. Egyes fajtá­juknál a hímek lábán tapa­dó-talpak vannak, amelyek­kel párzás közben megka­paszkodhatnak a nőstény csúszós testén. Más százlá­búak viszont olyan váladé­kot bocsátanak ki, amelytől a „hölgyek” annyira elká­bulnak, hogy a hímeknek a továbbiakban már könnyű a dolguk. Detroit „lassú halála” „Először kénytelenek vol­tunk lemondani új alkalma­zottak felvételéről. Aztán el­kezdtük csökkenteni a váro­si tanács dolgozóinak létszá­mát. De ez is elégtelennek bizonyult. Be kellett zár­nunk egy sor kulturális-nép­művelő intézményt, történed mi és művészeti múzeumot. Végül a közkórházak kerül­tek sorra — elbocsátottuk az ■orvosi személyzet egy ré­szét. ..” Ezzel kezdte beszá­molóját az amerikai kong­resszus egyesített gazdasági bizottságában K. Young, Detroit polgármestere, ami­kor azokról a pénzügyi ne­hézségekről szólt, amelyek­kel most találkozik az ame­rikai autóipar egykor oly vi­rágzó központja. A gazdasági recesszió és az infláció súlyosan érintette Detroitot. A városban gyor­san nőtt a munkanélküliség, jelenleg eléri a 25 százalé­kot, ami az országos átlag­nak több mint két és fél­szerese. Az adóbevételek csökken­tése és a megélhetési lehető­ségek nélkül maradt lakos­ság számára való segítség- nyújtás kimerítette a város pénzkészleteit, és Detroitot, ahogy Young mondta, „lassú pénzügyi halálra ítélte”. A szociális nehézségek kiéle­ződése ugyanakkor bűnözés újabb hullámát idézte elő. Detroit, amely sohasem járt élen a törvénysértéssel ví­vott harcban, most megerő­sítette elnevezését: „a bűnö-, zás amerikai fővárosa.” ___

Next

/
Thumbnails
Contents