Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

1975. július 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Eső utcán köpönyeg? Küluäria a lyukas teSS körül Tiszaug lépni akar Szolnok, Kun Béla krt. 9. 10. emelet: a 3. számú lakás WC-jében mintha gondos kezek pingálták volna a mennyezetre a mintát. A sa­rokban még mindig készen­létben a kis lavór, amit ak­kor használtak, amikor be­ázott a tető. Szemben a 4-es számú lakás tulajdonosa, bosszúsan meséli a mennye­zeten lévő hüvelykujjnyi lyuk történetét. Megnyitja a csapot — „körülbelül így folyt be a víz” — mondja. Benézünk a 9-esbe is. Az itt lakók készségesen megmu­tatják a fürdőszobát, s köz­ben fölröppen a sóhaj: javí­tás?! Ugyan, eső után köpö­nyeg. Mikor jönnek megcsi­nálni — senki sem tudja. Hátha mégis tudja valaki, elindultunk kérdezősködni ügyintézőtől ügyintézőig. S még mielőtt a sikerről vagy a sikertelenségről beszámol­nánk, előre bocsátjuk figyel­meztetésül azoknak, akik ha­sonló elhatározásra jutná­nak — az ügyintézés útja hosszú, nagyon hosszú. Szurduk János, a ház la­kóközösségi megbízottja né­hányszor végigjárta már ezt a kálváriát: — Ezt az épületet 1974. július elsején adták át. A tetőzet hibáját július 20-án jeleztem az OTP-nek. — Mert ezeket a lakásokat OTP-hitelre vásárolták a tu­lajdonosok. Az áruk 290— 320 ezer forint. Nos, erre a jelzésre, az OTP a követke­ző választ írta: „A Szolnok megyei Beruházási Vállalat­nak továbbítottuk a levelet, a javítás megkezdéséig szí­ves elnézésüket kérjük.’’ Ez­után írtam még egy levelet az idén januárban. A válasz valamivel bővebb: „Megbíz­tuk a Beruházási Vállalatot, hogy február 15-ig tárgyal­jon a kivitelezővel”. — Ez a Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. — Űjabb levél — válasz az enyémre,., amelyet azért— írtam áprilisban, mert még mindig nem történt semmi. Ebben közli velünk az OTP, hogy az ÁÉV csak az olyan hibát javítja meg, amitől a lakás nem használható. Már­pedig az a néhány lyuk nem akadályoz senkit abban, hogy kényelmesen éldegél­jen a lakásban... Tehát a „tetőüggyel” várjunk a ga­ranciális javításokig. Min­denesetre elnézést kérnek. Ezután még következik há­rom levél, ezekben a hiba­jegyzéket kérik tőlünk — a lakóktól. Levelek ide, levelek oda. A bürokrácia ügyirathalma­za lassan kezdte elborítani a tetőhistóriát — s minden maradt a régiben. Az idő pedig haladt. Már éppen az egyéves fennállásukat ün­nepelték volna a beázások, amikor 100 milliméternyi csapadék hullott Szolnokra. Ez lett a folyamatban a ka­talizátor. Az esőcsatornák nem tudták leereszteni a vizet, a kis lyukacskák ki­tágultak, a lakások beáztak. Ki tudja hányadszor. Min­denesetre a hibák egy minő­ségi osztállyal feljebb léptek. Az OTP-nél Szabó László­tól, a beruházási és finanszí­rozási csoport vezetőjétől ér­deklődtünk. Elmondta, hogy javítási kérdésekben nehe­zen jutnak közös nevezőre a Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalattal. ‘Néhány ügy annyira elmérgesedett, hogy perre vitték a dolgot. Majd hozzáfűzte, hogy a te­tőgondokat nagyon jól isme­rik az OTP-nél. — A Kun Béla körút 9-es számú házból érkezett leve­leket sorra továbbítottuk a Szolnok megyei Beruházási Vállalatnak. Tény, hogy a nagy esőzésekig nem történt semmi, de néhány nappal a beázások útin már kivonul­tak az AÉV szakemberei. Csapó Sándor, a Beruházá­si Vállalat osztályvezetője megerősítette az OTP cso­portvezetőjének szavait: — A bejelentett hibákról mi tájékoztattuk az Állami Építőipari Vállalat illetéke­seit. A javítási hatá,ridőket is kijelöltük, de azok igen­csak elhúzódtak. A vihar után igaz, elkezdték a Kun Béla körúti házak tetőzetét javítani, hogy hogyan, az más kérdés... Tarjáni József, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője a rendkívüli mennyiségű csa­padékra hivatkozott, mond­ván, hogy a házak esővíz­elvezetőit nem a sorozatos felhőszakadáshoz tervezték. A tetők azonban már a vihar előtt is beáztak. Eh­hez azt a megjegyzést fűzte a főépítésvezető, hogy csak lakhatóságot akadályozó hi­bákat javít a garanciális fe­lülvizsgálatig az AÉV. Ez pedig nem volt az. — És még annyit, — mondta végül — a vállalat­nál egyéb munkák is van­nak. Igen nehéz átcsoporto­sítani az embereinket a ja­vításhoz. Ettől függetlenül a nagy esőzések után azonnal nekiláttunk — házról ház­ra jártunk — hogy javítsuk a hibákat. Egyébként ezek­nek a munkáknak a befeje­zési határideje augusztus 31-e. Ha kicsit későn is, de a beázó tetők hamarosan el­tűnnek. Néhány kérdés azon­ban mégis megmarad a fol­tos tapétákkal együtt: nem lehetett volna a beázásokat megelőzni? Az sem tisztázott egészen, hogy milyen hibák miatt nem lehet a lakást használni? Vagy a használat csak száraz idő esetére vo­natkozik? A bíróságon egy­re, másra gyűlnek az akták, — remélhetőleg ez az, ügy nem kerül a bírósági dosszi­ék közé — amelyek a Kun Béla körúti lakásokkal fog­lalkoznak. Biztos, hogy el­dől ki, miért hibás, és miért felelős, de az is biztos, — a pereskedés, a huzavona nem a lakók javát szolgálja. Hajnal József ORSZÁGÚTON ÁLL EGY TRRBANT Munkában a sárga angyalok Megművelt földek között szürke csík: az országút. Ritka szép vidék. A Tiszánál lágy íveléssel fut a folyó melletti községbe. Az ország­út egyben Tiszaug főutcája is. A településnek ez a ré­sze a csinosabb; a gátig hú­zódó „felvégen” aszfalt he­lyett kiszikkadt föld jelzi az utat. Tigyi Istvánná új, szépen berendezett házban lakik. Másfél éve él a faluban. Két évet végzett a gimnázium­ban. Dolgozott a postán,- a tanácsnál. Régi munkahelyét terhessége miatt otthagyta. Férje ács, a kecskeméti IKV kiváló dolgozója. — Csépáról jöttem ide — mondja Tigyiné. — Nem volt nagyobb falu, — mégis más szellem uralkodott ott, mint itt. Ügy érzem, ez a község alszik. • » • És most a tények. A községi tanács évi két­millió forinttal gazdálkodik. Minden igény kielégítésére ez a pénz kevés. Rangsorolni kell tehát. Az elmúlt eszten­dőkben műút épült a megyei tanács segítségével, víz- és villanyhálózat, óvoda- és betonjárda. A műút azonban néhány év alatt tönkrement. A köz­ségbe érkező 28 autóbusz sokat késik emiatt. S ez nem­csak itt probléma, hisz ez az út 8 községet köt össze. Az út felújítását a megyei tanács 1978-ra ígéri. A község vízellátásának végső megoldását a vízmű­társulás jelentené. De na­gyon sokan idegenkednek tőle. Sokallják a pénzt rá, s attól is tartanak, hogy a jó artézi víz helyett klórosat kapnak. Viszont a vízmű építéséhez a járási hivatal csak akkor adhat támoga­tást, hozzávetőleg 1,4 millió forintot, ha létrejön a víz­műtársulás. Ugyanez a hely­zet a környező településeken is. Megoldás? • • • Az orvos a szomszédból, Tiszasasról jár át hetenként kétszer. Sokan panaszkod­nak, hogy a rendelés gyak­ran elmarad, a rendelő pa­tikájában pedig csak általá­nos gyógyszereket tartanak. — Az orvosnak néha egyéb hivatalos elfoglaltsága van — felel a miértre Szabó An­tal tanácselnök. — Megálla­podtunk vele, hogy ilyen esetben délután rendel majd. A házipatikánk valóban ki­csi, rosszul felszerelt, de na­gyobbat nem tudunk fenn­tartani. Hasonló cipőben jár a ti- szakürti ÁFÉSZ egyetlen ki­helyezett iparcikk-üzlete. Amolyan poros vegyesbolt ez. Zsúfolt polcok, ruhák, cipők, néhány iparcikk. Nem csábítanak vásárlásra. Egy éve hiánycikk az elem, a drót, de néha még a szög is. Az igények felmé­résével, a választék bővíté­sével lehetne segíteni, ha gazdái törődnének vele. • * • Az általános iskola modern technikai berendezéseivel és kabinetrendszerű oktatásá­val vetekszik a nagyközsé­gek korszerű iskoláival. A község másik büszkesége a citerazenekar és a Páva-kör, amelyben jól megférnek egy­mással az idősebbek és a fiatalok. Nem egy figyelem­reméltó sikert értek már el közösen. A klubkönyvtárat később építették a mozihoz. A könyvtár szép és barátságos, a többi helyiség már rideg és kopár. Azok az ügyeskezű fiatalok és szülők, akik han­gulatossá és meghitté tették az óvodát, itt is találhatná­nak tennivalót. A községben hatvan­nyolcvan fiatal él. Többsé­gük Kunszentmártonban, Kecskeméten dolgozik. A KISZ-tagok száma tizenhét. A KISZ-titkárt apja „üzleté­ben”, a kocsmában találom meg. — Családtagként dolgo­zom itt — mondja Szántó Julianna. — Kereskedelmi szakmában akarok tovább tanulni. — S ha elvégzi? — Szolnokon szeretnék el­helyezkedni. Elmondja, hogy sokkal több KISZ-tag volt a falu­ban, de elmentek. Sajnos. * * • A község fejlődéséhez hoz­zájárul . a tiszaugi Tisza- gyöngye Termelőszövetkezet. — A társadalmi munkán kívül — válaszol Jóljárt Jú­lia főkönyvelő — az általá­nos iskolának, a művelődési otthonnak, a KlSZ-szerve- zetnek és a Páva-körnek jó néhány ezer forint támoga­tást adunk évente. Ezenkí­vül sportcélokra további 6 ezer, a tűzoltóknak pedig 20 ezer forintot utalunk át min­den esztendőben. Jelentős segítség ez, s még növekedni is fog, ha a já­rási hivatal elképzelése be­teljesedik. — A további fejlődés — mondja Kardos Dezső, a já­rási hivatal elnöke — a ti- szasasi, a csépai és a tisza­ugi tsz-egyesülésében rejlik. Az összevonás koncentrál­tabb gazdálkodásra, nagyobb lehetőségekre, s-azok jobb kihasználására ad majd mó­dot. A tiszaugiak többsége be­bizonyította, hogy szívesen dolgozik a községért. Tavaly a kisközségek közötti társa­dalmi munkaversenyen a harmadik helyezést érték el a megyében. Sokan azonban nem ismerik a település re­ális lehetőségeit, közeli és távlati terveit. Megértőbbek lennének, ha tudnák, mit várhatnak, és főleg miben segíthetnének még többet. * • • Nem jobb adottságú köz­ség Tiszaug, mint sok más, hasonló település. De nem is rosszabb. Sokan mégis felad­ják: életüket nagyobb váro­sokban igényesebb életfor­mához kötik. Szerencsére vannak, akik ragaszkodnak a szülőföld­höz, s nemcsak keseregnek, panaszkodnak, tesznek is ér­te. Nemcsak beszélnek, ha­nem tetteikkel bizonyítják, hogy szeretnék, ha Tiszaug nem maradna el az előrelé­pegető környező települések­től. Constantin Lajos Elképzelések már vannak Új könyvüzlet kell Tiszafürednek Hét végén sűrű a forgalom a 4-es számú főútvonalon. Szombat-vasárnap egymást érik a kocsik, hosszú kara­ván vándorol mindkét irány­ba. Az autófolyamban fel­feltűnik egy lassan ballagó, sárgára festett Trabant. Ol­dalán a felirat: Segélyszol­gálat A népszerű „sárga angyalok” egyike. A Szolnok megyei autó­klub három segélykocsija májustól októberig minden hét végén úton van, hogy se­gítsen a műszaki hibákkal bajlódó autósoknak. Egyikük állandó tartózkodási helye a szajoli Pettyes csárda előtti parkírozó, a másik a kisúj­szállási benzinkútnál tart „ügyeletet”, a harmadik „mozgó” kocsi, Szolnokról a pilisi Katalin csárdáig járja a főútvonalat Elromlott az irányjelző — Gábor Ferenc — nyújt kezet a sárga overálos fia­talember mosolyogva. Dél­után két óra, amikor kigör­dülünk az AFIT kapuján. — Ötödik éve, hogy min­den második hét végét az országúton töltöm. Péntek délután egy forduló a Kata­lin csárdáig, egy Abonyig, szombaton kétszer, vasárnap háromszor a Katalinig. Út­közben mindig akad munka. Majd meglátja. Nem kellett sokáig várni. Vadonatúj Wartburg előzi a segélykocsit, vezetője kézzel- lábbal integet, hogy álljunk meg. — Debrecen óta nem mű­ködik sem az irány jelző, sem az ablaktörlő. Kézzel mutogatok, ha irányt akarok változtatni, — így a tulajdo­nos. Hamarosan kiderül, bogy a baj forrása csak egy rosszul érintkező biztosíték. Miután új kerül a régi he­lyére, rögvest működik az irányjelző. A wartburgos há­lálkodik és elégedetten távo­zik. Egy kis ravaszsággal — Ritkán fordul elő, hogy biztosítékcsere miatt megál­lítanak. Általában gyújtás­vagy karburátor hibákat ja­vítok, de hogy említsem a rflásik végletet: végeztem már főjavítást is az ország­úton. Két éve történt. Jött a segélykérő lap, hogy Kisúj­szállás határában lerobbant egy Trabant. A megadott helyen valóban ott találtam a kocsit. Tulajdonosa — ra­vasz kisújszállási bácsika, éppen a főtengelvt törölget- te. Az történt ugyanis, hogy napokkal előbb megszorult a kocsi főtengelye. Tulajdono­sa úgy gondolta, hogy ha műhelybe viszi, sokba kerül a javíttatás. Megvásárolta hát a szükséges alkatrésze­ket, kihúzatta a kocsit az or­szágúira, és várta, hogy ösz- szerakjam. Tagja volt az autóklubnak, s a tagok ré­szére pedig ingyenes minden országúti javítás, — csak az alkatrészeket kell megfizet­ni. Mit tehettem mást, — összeraktam, s jót mulattam az öreg ravaszságán. Csehszlovák rendszámú rozzant Trabant áll az or­szágúton. Nyakig olajóí ve­zetője körül idegesen jár­kál az utas, csinos fiatal leány. Az elektromos gyújtó­rész darabokra szedve hever egy újságpapíron. Mutogat­va magyarázzák, hogy órák óta javítják, és még sem jó. A. szakavatott kéz fél óra alatt kijavítja a hibát, beál­lítja a gyújtást és a karbu­rátort. Első indításra „pöc- cen” a kocsi. Autóklub iga­zolványuk nincs, így fizet­niük kell a javításért. Kelle­metlen arccal keresgélnek elő 100 forintot. (Talán azt hitték, hogy az angyalok in­gyen dolgoznak... ?) Pénz nincs, baj az van — Jártam már úgy, hogy az alkatrészt is saj^t zseb­ből kellett fizetnem — mesél tovább a kocsiban Gábor Fe­renc. Kiskőrösre mentek egy öreg Warsavával, Abonynál durrdefektet kaptak. Szaka­dó esőben szereltem be egy új belsőt. Mikor a fizetésre került a sor, kiderült, hogy ötüknek sincs egy fillérjük sem. Megadtam a címet, hogy legalább a gumi árát küldjék meg. Azóta is kül­dik. .. Mélyzöld Skodával izzad a tulajdonosa. Defektet szerelt, de a gumi nem akar a he­lyére ugrani. — Már mindent megpróbáltam, kalapáltam, beszereltem, de nem akarja a jót, — tárja szét a kezét a tulaj. A szerelőnek ötperces munka. A Katalin csárdánál par­kol a sárga angyal ikertest­vére. Üdvözlik egymást, s néhány szót váltanak a sze­relők, ezután indulunk visz- sza. Szolnokig nem kérnek segítséget az autósok, de az AFIT-nál már ott az üzenet: Abony és Cegléd között el­romlott egy lengyel rend­számú Skoda. Azonnal men­jen a szerelő. Búcsúzunk. Az ő napja még nem fejeződött be, este tízig tart az országúti „szol­gálat”. — Jó utat! — int a volán mögül, és elhajt Abony felé. T. K. L. Szolnok megyében kedvező az arány 61 ezer szakmunkástanuló kezdi a tanévet \ A népgazdasági terv az 1975—76. tanévre 61 ezer szakmunkástanuló felvételét írja elő. A legutóbbi statisz­tikai összegezés szerint má­jus 31-ig az elsőévesek ter­vezett létszámának 83 szá­zalékát vették fel. A múlt évhez képest ez kevesebb, a korábbi esztendőkhöz viszo­nyítva pedig megfelelő arány. Természetszerűleg május vé­gével korántsem zárultak be a szakmunkásképző intéz­mények kapui, a pályaválasz­tási esélyeket az átlagosnál hosszabban latolgató fiata­loknak alkalmuk van még felvételüket kérni. * Budapesten a szakmunkás- képző intézetek első évfo­lyamára jelentkezők összlét- száma az első időszakban nem érte el az előirányzatot. Alacsony a felvettek aránya a fővároson kívül Hajdú- Bihar megyében is. Ezzel szemben az országosnál ked­vezőbben alakult a helyzet Baranya, Csongrád. Fejér, Nógrád, Szolnok, Tolna és Zala megyékben. Nem sikerült előbbre lép­ni az úgynevezett nehezen beiskolázható szakmák után­pótlásában. Noha e szakmák tanulói kedvezőbb feltételek­kel, magasabb ösztöndíjak­kal támogatva sajátíthatják el mesterségüket, még min­dig nagy a tanulóhiány a hegesztő, kovács, öntő, ács­állványozók, tetőfedő, vas­betonkészítő, vízszigetelő, bognár és cipész szakmák­ban. A tiszafüredi könyv- és zeneműboltban olyan érzése támad az embernek, hogy biztosan tatarozzák az ere­deti üzletet, és addig ebben a lyukban folyik az árusítás. Pedig szó sincs átmeneti állapotról. Már húsz éve itt lehet könyvet, hanglemezt vásárolni a településen. — Most egész jó a helyzet, — mondja Rácz Balázs, az üzlet vezetője. — Látná csak, hogy mi lesz itt augusztus végén szeptember elején, amikor a tankönyveket árul­juk. Olykor alig lehet be­jönni a rengeteg könyvtől. Millió az apró-cseprő gond. Télen olajkályhával fűtünk, a kályha két méterre van a könyvektől. Teljesen sza­bálytalan, de nincs mit ten­ni. Az egész üzlet raktárral együtt nem több 40 négy­zetméternél, polcot csak 70 folyómétert lehetett besze­relni. A helyszűke miatt nem lehet az igényeknek megfelelő készletet tartani. Mégis tavaly ebben a pici boltban 886 ezer forintot forgalmaztak. — A jelenlegi helyzet tart­hatatlan — mondja Korda Gyula, a Tiszafüred és Vi­déke ÁFÉSZ elnökhelyettese. — Hogyan képzelik el a megoldást? — Pontos tervünk még nincs, de elképzelésünk két­féle is. A jobbik megoldás lenne, ha a Vegyesipari KSZ a volt fodrászüzletet, ami 110 négyzetméter, átad­ná nekünk, mi pedig cseré­ben a jövőre megszűnő hús­boltot és a vasbolt raktá­rát adnánk a KSZ labdavar- ró-részlegének. Ez a csere attól függ, hogy az ipari szö­vetkezet milyen mértékű át­alakítást kér tőlünk a hús­bolton és a raktáron. Ha a csere nem jön létre, akkor a megszűnő húsboltban ren­dezzük be a könyvesboltot. Az is jobb lesz, mint a mos­tani. — önálló beruházással? — A Tiszaszöllősön most épülő ABC-áruházunkon kí­vül nem tudunk másba bele­fogni. Azt azért biztosra ígérhetjük, hogy 1976 első fe­lében már új, jobb helyen lesz a könyvesbolt. — Mi szívesen átengedjük a szóbanforgó helyiségeket, természetesen másik kell he­lyette. — mondja Deák Im­re mérnök, az Építő- és Ve­gyesipari Szövetkezet műsza­ki vezetője. — Amit felaján­lottak, a húsbolt az kisebb ugyan 30 négyzetméterrel, de még ez is megfelelő, ha né­hány átalakítást végrehajt rajta az ÁFÉSZ. Hosszú esztendők óta elő­ször, komolyan foglalkoznak Tiszafüreden a könyvesbolt dolgával, s úgy tűnik ké­zenfekvő a jó megoldás is. Szabó János I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents