Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-23 / 171. szám

1975. július 23. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP EGY LÉPÉS ELŐRE Jautalt a művelődési otthonok munkája „A MŰVELŐDÉSI ottho­nok sokoldalú, gazdag, po­litikai ismereteket is nyújtó munkájukkal váljanak a helyi művelődés központ­jaivá, a társadalmi érintke­zés szinterévé. Töltsenek be aktív szerepet a közművelő­dés más területeivel való együttműködés megvalósítá­sában a tartalmi célok komplex hatásának érvé­nyesítéséért. Közvetlenül is segítsék a szocialista brigá­dok művelődését, programok összeállításátval, vetélkedők, művészeti rendezvények szervezésével” — rögzíti a művelődési otthonok legfon­tosabb feladatait a megyei pártbizottság közművelődési határozata. A határozat megszületése óta lassan egy év telt el. Mi­lyen eredményeket sikerült elérni azóta, hol tartunk a célkitűzések megvalósításá­ban? Nézzük a statisztika ada­tait. A*, művelődési otthonok lá­togatóinak száma 1973-hoz képest százhetvenkétezerrel emelkedett, s 1974 végén meghaladta az egymillió há- . romszázhatvanezret. Az intézmények munkájá­nak egyik fontos területe a különböző formákban törté­nő ismeretterjesztés. Megál­lapítható, hogy az előadások és az akadémiák száma csök- /feent, viszont nőtt az isme­retterjesztő tanfolyamok mennyisége. A tanfolyamok tíz százalékát gyermekeknek szervezték, rhásik jelentős része pedig nőket foglalkoz­tató közhasznú és háziipari jellegű volt. Feltűnő, hogy a nyelytanfolyamok száma ösz- szességében igen alacsony. Az egyéb ismeretterjesztő rendezvények csoportjába tartozó formák többsége je­lentősen emelkedett — 1973- hoz viszonyítva például 22,5 százalékkal több kiállítást tartottak, s egy év alatt kö­zel húszezren vettek részt szellemi vetélkedőkön. Ez a nagyarányú fejlődés elsősor­ban annak a következménye, hogy tovább bővült a műve­lődési otthonok hatókörébe bevont szocialista brigádok száma. Az intézmények munkájá­ban igen jelentős helyet fog­lal el a klubtevékenység. Je­lenleg 151 klub működik a művelődési otthonokban, s ez intézményenként átlago­san két közösséget jelent. Ä klubok ötvennégy százaléka „ifjúsági”, harminc százalé­ka pedig „gyermek” jellegű. Sajnos, változatlanul hiá­nyoznak a felnőtteket tömö­rítő klubok — 1974-ben mindössze két (!) szocialis­ta brigádklub tevékenyke­dett. A művészeti csoportok szá­ma huszonhattal növekedett, a városi művelődési ottho­nokban működő közösségek taglétszáma viszont jelentő­sen csökkent. Ez utóbbi je­lenség a csoportokkal való intenzívebb törődés szük­ségességére figyelmeztet. A művészeti körök száma a nyolcvankilenc, tizenkettővel több mint 1973-ban. 1974-ben ötvenegy műsor­ral rendeztek többet az in­tézmények, mint egy évvel korábban, a hallgatók szá­ma pedig közel harmincezer fővel emelkedett. A hivatá­sos művészek közreműködé­sével rendezett előadásokat átlagosan 208 néző, az ama­tőrökét 226 látogatta (1973- ban úgy-.nezek az adatok: 199, illetve 194 fő). Az emel­kedő tendencia az amatőr művészeti csoportok munká­jának színvonalasabbá vál­tását bizonyítja. TOVÁBB csökkent a tánc- mulatságok, és ami fájó: a gyermekfoglalkozások száma. A statisztaxai adatok bizo­nyítják, hogy feltétlenül nö­velni kell a legfiatalabb nemzedék részére szervezett programok mennyiségét. Kü­lönösen az úttörőházzal, út­törőotthonnal nem rendelke­ző községekben, városok­ban kell szorosabb kapcso­latokat kialakítani az isko­lákkal a művelődési ottho­nok vezetőinek. Meg kell te­remteni a tizennégyéves (és fiatalabb) korosztály klub­szerű művelődési és szóra­kozási lehetőségeit. Száztizennyolc művelődési otthon munkáját összegezi a statisztika, ebből hetvenhét intézmény tanácsi, huszon­kettő szakszervezeti fenntar­tású, a maradék tizenkilenc működtetője pedig valami­lyen egyéb szerv, például termelőszövetkezet, ÁFÉSZ, KTSZ stb. A tanácsi műve­lődési otthonok 8, a szak- szervezetieknek 63,6, az egyéb szerv fenntartásában működő intézményeknek pe­dig 78,9 százaléka ideiglene­sen besorolt, ami azt jelen­ti, hogy csak a legmini­málisabb tárgyi feltételek biztosítottak. S milyen anyagi feltéte­lek mellett dolgoztak az intézmények? A művelődési otthonoknak biztosított ál­lami támogatás jóval szeré­nyebb mértékben emelke­dett, mint 1973-ban. Akkor 2 750 000 forint, az elmúlt év­ben 784 274 forint volt a nö­vekedés. Mindez úgy követ­kezett be, hogy a városi in­tézmények támogatása (1,3 millió forinttal nőtt, a köz­ségieké viszont 519 755 fo­rinttal csökkent. A tanácsi művelődési otthonok közül mindössze 24 intézmény ka­pott a helyi gazdasági egy­ségektől támogatást. Tavaly a létszámfejlesztés üteme kisebb mérvű volt, mint az előző évben. (1972- höz képest 1973-ban 16 fővel emlkedett a főfoglalkozású népművelők száma az intéz­ményekben.) A szakmai munkakörben dolgozók 33 százaléka felsőfokú, 63 szá­zaléka középiskolai, 3 szá­zaléka egyéb iskolai végzett­séggel rendelkezik — 30,7 százalékuk szakképzett. (1973-ban 29,6 százalék). Saj­nos rendkívül magas a szakképzetlenek aránya. A tárgyi, anyagi személyi feltételek meghatározóak a tartalmi munka minősége szempontjából. Ezek mini­mális javulása, mint látjuk, minimális színvonalemelke­dést eredményezett — melynek örülhetünk ugyan, de elégedettségre nincs ok. Különösen elgondolkodtató, hogy a legnagyobb erőfeszí­tések ellenére sem sikerült lényegesen javítani a szak­képzett népművelők arányát, a fluktuáció pedig ha lehet, még tovább emelkedett. Ke­vés olyan intézményvezetőt találunk a megyében, akinek átadhatnánk akárcsak az öt­éves törzsgárda jelvényt is. Tervszerű, folyamatos mun­ka viszont elképzelhetetlen évente cserélődő szakembe­rekkel) sőt szakképzetlenek­kel). Ugyancsak külön sorokat érdemel a művelődési ottho­nok anyagi támogatása. Tu­domásul kell vennünk a tényt, hogy gyakran a tar­talmi munka rovására kell gazdálkodniuk népművelő­inknek. Ki tudná okát adni például, hogy miért csök­kent az állami támogatás Kisújszálláson százezer, Túr- kevén pedig kettőszázötven­hétezer forinttal? Vagy ho­gyan lehetséges az, hogy míg a jászberényi járásban öt- százharmincezer forinttal se­gítik az egyéb szervek a közművelődést, addig ez az összeg a kunszentmártoni já­rásban mindössze pártízezer forint? Ilyen különbséget nem magyaráz a járások el­térő gazdasági szerkezete sem... 1974-ben — 1973-hoz ha­sonlóan — két új intézmény létesül. Mindez csepp, a ten­gerben. A művelődési ottho­nok túlnyomó része bizony elavult, korszerűtlen. Sajnos, az újonnan épülőkkel sem le­hetünk mindenütt elégedet­tek. Kirívó példaként a két- pói klubkönyvtárat említhet­nénk, melynek van négy be­járata — viszont nincs egyet­len klubszobája sem... Vál­tozatlanul nehezen lehet 'jó típusterveket találni, de ennél is nagyobb gond a szakköri szobák és a klubok ízléses, célirányos berende­zése. Még akkor is, ha van rá pénz. GONDOKKAL, problé­ímákkal küszködik közműve­lődésünk, a perspektíva mégis biztató. Az 1974 már­ciusi párthatározat nyomán jelentősen megváltozott a társadalmi szemlélet, nőtt a közművelődés rangja, meg­becsülése. A megkezdett úton kell járnunk tovább — ám az eddiginél következeteseb­ben, céltudatosabban, az anyagi és szellemi erők ha­tékonyabb, koncentrálásával. Csak így valósítható meg az a célkitűzés, melyet így fo­galmazott meg pártunk XI. kongresszusa: „érjük el, hogy mind többen folyama­tosan művelődjenek, részt vegyenek általános és szak­mai oktatásban, továbbkép­zésben, önképzésben.” Hérész Dezső Gyulai nyár A gyulai várszínház idei második pre­mierjén nagy sikerrel mutatta be Görgey Gábor Törököt fogtunk című darabját. A tragikus komédia a tizenhatodik Század­ban, valahol Magyarországon játszódik — egy végvárban. Félreeső vár ez, olyannyira, hogy az ellenség, a török, figyelemre se méltatja, eszébe se jut megostromolni és elfoglalni. A királyi biztos, aki a végváriak zsoldját hozza Bécsből, kihasználja ezt a helyzetet: haditeljesítmény hiányában nem hajlandó zsoldot fizetni a várkapitánynak és legényeinek. Ha valami eredményt mu­tatnának — hajtogatja — török fejeket például, amivel ő Bécsben elszámolhatna, akkor máris folyósíthatná a járandóságu­kat, de a lézengő semmittevésért egy vasat sem ad nekik. Mindaddig, míg az élelmes várispán ragyogó megoldást agyai ki... A darabot Sándor János rendezte sok ötlettel, míg a főbb szerepeket Cserhalmi György, Pécsi Ildikó, Körmendi János, Körtvélyessy Zsolt, Kertész Péter, Bordán Irén, Horváth Gyula és Csikós Gábor ala­kítja. (Képünkön a várkapitány Cserhalmi György és Bordán Irén) Fotó: N. Zs. Rékasi úttörők Szilvásváradon Fotó: Nagy Zsolt Számháborúság — Csalással győztetek! — Hogyisne! Ügyetlenek vagytok, és kész... A vita valószínűleg jövő ilyenkorig tart, ugyanis a zagyvarékasi fiúk sehogy- sem tudnak belenyugodni a lányoktól elszenvedett vere­ségbe. S hogy miben marad­tak alul a srácok? Egy öl­döklő, többórás számcsatá­ban. pontosabban kettőben. Ez úgy történt, hogy óvás miatt megismételték a hábo­rút — bár ne tették volna! A másodikat még nagyobb fölénnyel nyerték a lányok... Aki most azt hiszi, hogy szomorú fiúcsapattal talál­koztunk a szilvásváradi út­törőtáborban, annak álljon itt a hatodikos Szabó Laci „nyilatkozata”: — Soha életemben nem éreztem még ilyen jól ma­gam! Voltunk gyalogtúrán a Szalajkában, kirándultunk vonattal Egerbe, autóbusszal Miskolcra, Kazincbarcikára, s persze rengeteget játszot- tun. Tollaslabdában én va­gyok legjobb.« Sátrak a lombkoronák alatt Folytatná, de a riválisok nem hagyják. „Még, hogy ő a legjobb...” Mi természeteden Lacinak hiszünk, hisz színjeles ta­nuló, s ő a tábor csúcstar­tója. Hiteles feljegyzések szerint valamelyik reggel nyolc bundáskenyeret és há­rom bögre teát reggelizett. — Bundáskenyérben még engem is megelőzött — törli verítékező homlokát a szin­tén hatodikos Csák Béla, akit ellenségei sem csúfolhatnak soványnak. — No persze gu­lyásevésben és vagyok a jobb — nyugtat meg sietve, sőt azt is megmagyarázza, hogy a helyragot ne értsem félre: nem ő ül a levesben, ha-' nem ő eszi a legnagyobb adagot És a lányoknak, hogy fa-; let — a tábor? — Jól! Nagyon jólltt — kiáltják kórusban. — Mi volt a legjobb? — Az éjszakai őrség. — A meggyszósz. — Az egri strand™ Sportszerűek, a számhá­borút nem említik. — Tavaly és tavalyelőtt Dömösön, illetve Mátranová- kon táboroztunk, most itt Szilvásváradon, a Tófalusi völgyben — tereli végre sza­bályos mederbe a beszélge­tést Budai Józsefné, a 28Q4 számú Fekete Lajos úttörő­csapat táborparancsnoka. __ K étszer két hetet töltünk el — először a hetedikesek­kel és a nyolcadikosokkal, most pedig az apróbbakkal. Azt hiszem jól sikerült a tá­bor, ^olyannyira, hogy már a jövő évit tervezzük. A Ba­latonra készülünk, de pszt* ez még titok.« — Hurrá!!! H, D. Zrínyire emlékeznek Szigetváron Színháznapok Jászberényben A Jászság „fővárosában", Jászberényben megszüntették a közművelődés idény jelle­gét, a nyáron is sokoldalú programot biztosítanak a ta­nulni, szórakozni vágyóknak. A közelmúltban zárult a tudományos és kulturális hónap, amelynek művészi és szakmai programján mint­egy 29 ezer érdeklődő vett részt. Megnyílt Székely Mi­hály kétszeres Kossuth-díjas kiváló művéáz,* a város szü­löttének és díszpolgárának állandó emlékkiállítása, va­lamint az észt kisgrafika és ex libris tárlat Állandó ki­állítás mutatja be a város világhírű nagyüzemének, a Hűtőgépgyárnak történetét is. A nyár második felétől kezdődően az Állami Déryné Színház 15 színháznapot ren­dez a városban. Önálló esten mutatkozik be új műsorával a Jászsági Népi Együttes. A városban működő ifjúsági klubok bekapcsolódtak az or­szágos módszervásár pályá­zatba. A művelődési központ klubjában megrendezik a szocialista brigádok városi Ki mit tud? vetélkedőjét. A járási fotópályázatra beérke­zett, a 30 év fejlődését do­kumentáló képanyagból jú­liusban kiállítást rendeztek. Nagy érdeklődésre tartott számot az ifjúsági klubok játékos, zenés klubnapja. A könnyűzene kedvelői részére három beat hangversenyből álló sorozatot indítottak, amelyen lengyel vendég­együttes is részt vett. A Déryné művelődési központ szakkörei is egész nyáron várják a látogatókat Szigetváron emlékünnep­séget rendeznek szeptember 7-én az 1566-os hősi várvéde­lem évfordulója alkalmából. A reformkor óta — csaknem másfél évszázada — Zrínyi Miklós és vitézei emlékének szentelik ezt a napot a törté­nelmi múltú dunántúli vá­roskában. Az ünnep előesté­jén a II. Szulejmán szultán dzsámiban a szczecini ta­nárképző főiskola vendégkó­rusa ad hangversenyt (Tudósítónktól) Fennállásának második év­tizedébe lépett a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek mű­velődési házának csillagá­szati szakköre. A város je­lenleg egyetlen kozmoszt kutató természettudományos bázisát nemcsak az üzem dolgozói és azok gyermekei, hanem más üzemek érdeklő­dő munkásod, iskolák tanulói is rendszeresen látogatják. Az élő természettudományos foglalkozásokon a legkorsze­rűbb amatőr műszerekkel, távcsövekkel kutatják az égbolt titkait A csillagok változásairól, a Holdról ké­szített megfigyeléseikről már a nemzetközi gyűjtőközpont­ba is továbbítottak tudomá­nyos értékű feljegyzéseket. A Szojuz—Apollo történel­mi jelentőségű kozmikus űr­randevú új ösztönzést adott A vár kazamatájában be­mutatják a Szigetváron élő Zágon Gyula képzőművész fából faragott történelmi arcképsorozatát. A könyv­tárépületben nemzetközi ta­nácskozást rendez a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat a Zrínyi-kutatás legújabb eredményeirőL A várparkban rendezik meg az úttörők látványos honvédel­mi hangversenyét és szemlé­jét. a vegyiművek „amatőr kuta­tóinak”. Három szocialista brigád társadalmi segítségé­vel — amelyek szocialista szerződésben állnak a szak­körrel — új csillagdát építe­nek. A kivitelezés már fo­lyik, augusztustól a forgatha­tó kupolás toronyból végez­hetik majd a távcsöves be­mutatókat. A TIT égisze alatt egy másik városi csil­lagászati megfigyelő állomás létesítését is tervbe vették Szolnokon. Az új MÁV sze­mélypályaudvar előtt épülő 24 emeletes toronyház leg­felső szintjén természettudo­mányos stúdiót, teraszán pe­dig távcsöves megfigyelő ál­lomást helyeznek el. Ezzel együtt már ‘Két ideális kör­nyezetben levő, magas fokon műszerezett megfigyelő állo­másokról követhetik az ég­bolt • eseményeit Szolnok amatőr csillagászai. Üj csillagdák épülnek Szolnokon Volt egyszer két háború-.

Next

/
Thumbnails
Contents