Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-16 / 165. szám
ms. július l«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Höuerek Eredményesebb munka az iskolákban Sajtótájékoztató időszerű oktatáspolitikai kérdésekről Az iskolákban alig kezdődött meg a nyári vakáció, az oktatáspolitikai szakemberek míáris összegezték a most befejeződött tanév tapasztalatait, és előkészítették az 1975—76. tanév munkáját is, meghatározták a legfontosabb oktatáspolitikai feladatokat. Ezekről a kérdésekről tájékoztatta tegnap a sajtó képviselőit dr. Polinszky Károly oktatási miniszter. Bevezetőben elmondta, hogy az elmúlt esztendőben külön intézkedési tervet készítettek a munkásosztály társadalmi helyzetének fejlesztéséről, és a közművelődésről szóló párthatározatok Oktatási Minisztériumot érintő tennivalóiról, és kidolgozták az alsófokú oktatás fejlesztésének távlati tervét. A miniszter értékelte az elmúlt tanév munkáját, és ennek során többek között megemlítette: jelentős előrelépés történt az alsófokú oktatás korszerűsítésében. Megállapította, hogy javult az általános iskoláknak alapvető taneszközökkel történő ellátottsága. Sikeresnek mondhatók azok a kezdeményezések is, amelyeket az általános iskolai felnőttoktatás terén tettek. Ma már indokolt ezt az iskolatípust a munkástovábbképzés részének, alapozásának tekinteni — hangoztatta a miniszteri A középfokú oktatás eredményeit elemezve többek között kitért a szakmunkásképzés korszerűsítésére. Az egységes — tagozat nélküli szakmunkásképzés lehetővé teszi az egyes szakmák igényeihez igazodó korszerű, szakmai elméleti és gyakorlati oktatást. Külön foglalkozott az oktatási miniszter a középfokú felnőttoktatás iránti érdeklődés folytonos növekedésével. Elmondotta, hogy amíg az 1973—74-es tanévben a középiskolai felnőttoktatás esti és levelezőtagozatán mintegy 136 ezren tanúdtak, az elmúlt tanévben már 152 ezerre emelkedett a létszám, örvendetesen sok munkás igényli a szervezett továbbtanulást A felsőoktatás feladatainak végrehajtását elemezve dr. Polinszky Károly egyebek között elmondotta, hogy több intézkedést tettek a pedagó- guképzés korszerűsítésére. Megkezdődött például a taní- l tóképző intézetek főiskolává | történő fejlesztése, új szak- i párokat alakítottak ki. Nem ; történt viszont lényeges elő- \ rehaladás a pedagógus-továbbképzés kidolgozásában, illetve végrehajtásában. A pedagógusok helyzetének és életkörülményeinek javításával foglalkozva az oktatási miniszter emlékeztetett arra, hogy a Minisztertanács határozatának értelmében az alsó- és középfokú oktatási, nevelési intézmények egyes pedagógusainak kötelező óraszámát két szakaszban csökkentették, illetve csökkentik. Bejelentette, hogy a csökkentés második szakaszát 1975 szeptember 1-vel valósítják meg. Ennek révén tovább csökkentik az általános iskolai tanárak, a szakközépiskolai mühelyfőnö- kök, valamint a szakmunkásképző intézeti tanárok és szakoktatók heti kötelező óraszámát. Kevesebb lesz továbbá a nevelőotthonok, a nevelőintézetek, és a bentlakásos gyógypedagógiai intézetek igazgatóinak kötelező óraszáma is. A következő időszak feladatairól szólva dr. Polinszky Károly többek között hangoztatta : — A legfontosabb feladat a szocialista nevelés hatékonyságának növelése. Az iskolai munkában a nevelés elsődlegességét, az oktatás és a nevelés egységét eddig is tevékenységünk alapelvének tekintettük. A gyakorlatban azonban a hangsúly gyakran mégis a nevelési folyamat oktatási oldalára tolódott el. Remekmű — megrendelésre Színes film Szolnokról Könnyen hamis illúziók ülik meg az ember képzeletét. Hősies helyzeteket kerestem, belátom tévedtem: elindultam a mindennapok láncszemein. Fehérbe vont életutak tárultak fel a kórtermek homályában, a folyosók csöndjében, úgy lüktettek1 a gondolatok, mint szívben a vér. Az alvók lecsüngő fáradt kezét a nővérek teszik visz- sza a beteg mellére, ágyára. A szolgálat itt nehezebb mint máshol. Túl az egészség és a fiatalság mezsgyéin visszavonhatatlan dolgok történhetnek. Szombaton éjjel a megyei tanács Hetényi Géza Kórházában a 2-es belgyógyászati osztály volt az ügyeletes. Kerestem a nővért. Visszaüzent: később talán lesz öt perce... Három mentő állt egymásután a bejáratnál. Szűcs Mária harmadik éve gyermekápolónő. A kisújszállási gimnáziumból kanyarodott életútja — érettségi után — a szolnoki egészségügyi szakiskolába. — Érdekes — mondja emlékeit idézve — a gimnáziumban nem voltam jó tanuló, de a szakiskolában már minden jól ment. — Jobban megfeleltek ezek a stúdiumok az érdeklődésének? — Igen, talán..: Ekkor már tudatosult bennem a hivatás. — Hirtelen jött? Készült rá? — Még középiskolás koromban egyszer a karcagi kórházban feküdtem néhány napig. Volt ott egy csupaszív nővérke. — Lestem, lestem... Már akkor megfogant bennem valami elhatározás féle. — ön szerint milyen az ápolónő ideál? ............. ..... — Tiszta egyszerűség nyugalom, magabiztosság, dön- tenitudás — és nagyon erős kötés az emberekhez. A széles körű szakmai tudást nem is említem: sokszor nincs idő megvárni, amíg az orvos megérkezik. Dönteni kell a helyzetnek legmegfelelőbben. Perceken múlhat az élet... — Gyermekápolónőnek lenni talán még nehezebb? — Szakmai körökben vita folyik erről... Nekünk talán több mindenre kell figyelnünk, vigyáznunk, mint a felnőtt osztályokon. Nálunk nagyon fontos az észlelés, mivel a kisgyermek még nem tudja pontosan megmondani, mi a baja. Szemmel kell tartanunk a kicsik légzését, bőrszínét. A kisgyerek fantasztikus dolgokat tud művelni a betegágyban: nyakára csavarja az oxigéntömlőt, lerágja az ingecskéjéről a gombot. Rágondolni is rossz: a múltkor egy kicsi kiszedte és szájába dugta a babája szemét, — ha idejében észre nem veszem, megfulladt volna... — Hány betege van? — Jelenleg harmincöt, de olykor ötven felett. — Minden életfunkciójukban önök látják el őket? — Igen, ketten. A tisztántartásuktól az étkeztetésen keresztül a gyógyszerezésig. Közben a rengeteg adminisztráció. Ifjúságpolitikai nyári egyetem Megkezdődött a TIT salgótarjáni ifjúságpolitikai nyári egyeteme. Az első előadást Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára tartotta a Magyar Nép- köztársaság ifjúságpolitikája címmel. A nyári egyetemre összesen kilencvenen jelentkeztek az ország minden részéből, ezenkívül négyen Csehszlovákiából, ketten Svájcból is jelezték érkezésüket. — Fáradtnak látszik.. 1 — Elég sokat éjszakázom, helyettesítek. A nővérszállóban lakom, hívnak ha kell. — Szabadságon volt már az idén? — Majd ezután..; — Merre...? — A bolgár tengerpartra szeretnék lemenni. Napfény. .. napfény... A megyei tanács kórházában jelenleg — elvileg — nincs ápolónőhiány. Elvileg... A szülési szabadságon, tanulmányi- és évi rendes szabadságon lévőket — egy t adott időben száz-százhúsz személy — azonban pótolni kell, a beteg — lehetőleg — nem érezhet meg semmit a kórház gondjaiból. Ebből kö- vekezik az ápolónők túlterheltsége. A három „műszak” természetes, különösen a lányok éjszakáznak sokat. Az éjszakai műszak este 8 órakor kezdődik, — az éjszakai pótlék 22 órától jár, — a hivatal ettől ismeri el az éjszakát. Egy hét éjszakázás pótdíja 120—130 forint Nem egészen 20 forint jár egy éjszakára. A szolnoki Egészségügyi Szakiskolában negyvenen végezhettek volna, — tizennyolcán kaptak oklevelet; a debreceni klinika az idén hetven ápolónői állást hirdetett meg. A munkakörülmények igen mostohák, annak ellenére, hogy a kórház technikai felszereltsége sokat fejlődött. Az ápolónők társadalmi megbecsülése még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. Ápolónő: „Megfigyeltem az ebédlőajtóban, hogy egy-egy adminisztratív női dolgozót előre engednek a férfiak — szintén kórháziak, nem orvosok — de minket ápolónőket bizony még a saját munkatársaink is csak olykor részesítenek ilyen előzékenységben.” Apró tünet, de mond valamit. A tanárától tudom: a harmadik padban ült, jeles tanuló volt, örök-mozgó, huncut kis csitri. Ha kimondták az iskolában: „Kati”, — mindenki tudta, H. Katiról van szó, a vezetéknév szinte felesleges volt. Most nyugodt és megfontolt, szemüveges és céltudatos. A beszélgetés első félórájában már rám is gondja van: ne dohányozzék any- nyit... Elveszi tőlem, valahogy, valamivel, örökös rohanásaim vibrációját. An- daxin nővér, bókolom sután, — más nem jut eszembe. — Mióta csinálja? — Tíz éve vagyok ápolónő, ha úgy tetszik, nővér az 1-es sebészeti osztályon. Frázisnak tűnik számomra amikor a színészek azt mondják: világéletemben a színpad vonzott. Mégis, mégis vállalnom kell ezt, a frázist is mint annyi minden kényelmetlent : gyermekkorom óta ápolónő akartam lenni. — Miért? — Maga miért újságíró? — Értem... Hétfőn a Szegedi Nemzeti Színházban a késő éjszakai órákig tartó programmal rendezték meg a felszabadulási nemzetközi néptáncfesztivál koreográfiái versenyét. A résztvevő együttesek 14 koreográfusa által alkotott kompozíciókat mutattak be. A tizennégy tagú nemzetközi zsűriben hét magyar szakértő, továbbá Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió egy- egy képviselője foglalt helyet. — Tudatos vállalás. Ösztönösen megéreztem, még csitri lányként, valamiben hinni kell, hogy az ember megtalálja önmagát, úgy érezze nem felesleges, van értelme... — És... megtalálta... inkább csak provokativ kérdésnek szánom. — A betegek mindig tudják, mit, miért kérdeznek. Számukra a felesleges is fontos. — Akkor nem felesleges... — Ez válasz is a kérdésére : van fogalma mekkora öröm beteg hónapok után először felkelni a kórházi ágyról, utcai ruhába öltözni, hazamenni. .. — Igen... valóban. Ügy kell ugye értenem, a maga öröme is. Persze... Az ember képtelen egyedül örülni. .. — Tudom, hogy nekem is részem van abban ha meggyógyulnak az emberek. Akkor hát, van értelme... Ugyanezt érzem, ha eredménnyel tanítom a leendő ápolónőket. Sajnos kevesen vannak... — A munka nehéz, nagy lelki erőt kíván, a fizetés meghökkentően kevés. — Ne keverjük ide a pénzt. Az érzéseket nem lehet megfizetni. Aki a pénzért jönne ide, jobb ha nem jön... — A pénzt nem lehet szeretni. .. Pontosabban: akiknek sok van, szeretik, talán. .. Szegények... — Igen, csak az embert szabad szereAii. Segíteni kell, ha bajban van. — Bírja? A beteg ember, nehéz ember... — Fárasztó, de. .1 nézze, há nem lenne beteg, akkor dolgozna a gyárban, vagy akár táncolna, futballozna, horgászna, sörözne... — Azt akarja mondani, könnyű a napsütésben? — Olyasmire gondoltam, valóban. Persze, nagyon fárasztó. De ekkor kell számomra a legtöbb erő, ami- • kor a betegé fogytán. Ha nekem nincs, miből adjak? Kell, hogy legyen... — Irigylem... A gazdaságos életviteléért. — önuralom kérdése sok minden. Nem iszom nem dohányzóm, megosztom az életemet a családom és a betegeim között. Ja, igen... meg a tanulás... Most érettségiztem a dolgozók gimnáziumában, — jelentkeztem az Egészségügyi Főiskola szakoktatói karára. — Ha egyszer sok-sok szabad ideje lenne... Mit szeretne csinálni? — Színházba járnék, mindig, de mindig. Négy éve nem jutottam el sehova... Az egykori szeleburdi H. Katit Nagy Sándornénak hívják, tizenhároméves kislánya van, hiába nem hódol a divat hóbortjának sem, csinos, szép, fiatal asszony. A kórtermek keservéből semmi sem látszik... A kórtermekbe csak olykor süt be a nap. A gyógyultak mosolya ugyan pótol valamit, így mondták. Az is jó, ha legalább mosolyogni tudunk egymásra. Tiszai Lajos Döntésük alapján a koreográfiái verseny első díját Györgyfalvai Katalinnak, a Vasas Központi Művész- együttese tánckara koreográfusának, Montázs című kompozíciójáért ítélték oda. Második díjat kapott Novák Ferenc, a HVDSZ Bihari János táncegyüttese koreográfusa, Sz. I. Artyemovics, a Szovjetunió vityebszki Molo- doszt táncegyüttesének koreográfusa, Tímár Sándor, a vegyipariak Bartók tánc- együttesének koreográfusa. A MAFILM nyolcas stúdiója a városi tanács megbízásából két évvel ezelőtt színes filmet kezdett forgatni Szolnokról. Az utolsó simítások előtt állnak, a majdnem kész alkotást — részben még fehér-feketében — most mutatták be a „megrendelőnek”. A Szolnokon élő, s a város fejlődését önkéntelenül is szubjektiven szemlélő emberek tetszésén túl minden bizonnyal más tájak lakóinak egyöntetű elismerését is ki fogja vívni ez az alkotás. Gaál István, a film rendezője a forgatás kezdetekor kételkedett a sikerben. Egy rendelt műnél a rendelő kívánsága a meghatározó, s nem a rendező művészi álma, — általában ez a gyakorlat. A Szolnokról készült film dicsérendő kivétel. A tények regisztrálásán túl elfogult hitvallás, a mások érzelmeire is nagy hatást gyakorló városszeretet megnyilatkozása, az életnek a maga dinamikájában, egyszerűségében is rabulejtő ábrázolása ez az alkotás. Külön szerencse, hogy olyan rendezőre esett a választás, akinek nemcsak rangja van a hazai és a nemzetközi szakmai berkekben, hanem élő és igen szoros kapcsolata is szűkebb pátriánkkal. Szolnokon járt középiskolába, s szülei még most is itt - élnek. Az otthon melege inspirálta tehát munka közben, s ez észre is vehető a filmben. Talán ezért olyan emberi, nélkülözve minden sablonos megoldást. Képek egy város életéből, — ezt a címet adták a filmnek. Senki se gondoljon azonban valami képeskönyvszerű megoldásra. Nagyon is dinamikus, gondolatokat és érzelmeket keltő alkotás ez. Szerkezeti tagolódása a Szolnok fejlődését biztosító három alapvető tényezőhöz, a vízi-, közúti és a vasúti hálózathoz igazodik, ilyen megközelítésben mutatja be a várost, s látható néhány igen szép légifelvétel is. A megyeszékhely társadalmi-, gazdasági és kulturális életének úgyszólván az egészét felöleli az az alkotás, mégsem tűnik hosszúnak és túlzsúfoltnak. 1 Nagy érdeme, hogy megtanítja a nézőket felismerni Szolnok szépségeit, méltányolni fejlődését, a városkép szépülését. A rendezői és estenként operatőri tisztet ellátó Gaál István, a gyártásvezető Jan- kovits Márta, s a két operatőr: Zsombolyai János és Herczenik Miklós az augusztus 18-i szolnoki bemutatón méltán számíthat szívből jövő elismerésre. _ — simon — A nevelés iskolarendszerünknek elsődleges feladata, amelyet minden képzési fokozatban, minden tantárgyban, s az iskolai élet oktatáson kívüli egész tevékenységében érvényre kell juttatni. A nevelés politikai feladatunk is. A világnézeti nevelés hatékonyságát csak akkor tudjuk növelni, ha közoktatásunkban a marxista-leninista világnézet hatja át a nevelőmunka — és ezen belül az oktatás — egész folyamatát. Az egész alsófokú intézményhálózatot érintő, alapvető új intézkedések nem . lépnek életbe. Elkezdik az új osztályfőnöki tantervek bevezetését, folytatják a mate- matika-tantervek bevezetésének második szakaszát; kiterjesztik a tanév-vesztés nélküli továbbhaladást, s az egyéves, iskolára előkészítő foglalkozások kísérletét. Nagyobb hangsúlyt helyeznek az 'úttörőszövetség és az oktatási intézmények együttműködésére, a szocialista ha- zafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelésre, a munkához való szocialista viszony kialakítására, illetve megerősítésére. A felsőoktatásban többek között napirenden szerepel a közművelődési szakemberek képzése, és a tanítóképzés tartalmának fejlesztése. A közművelődési szakemberek felkészítése a jövőben több szinten történik. Az 1975—76- os tanévtől az általános tantervű gimnáziumok III. és IV. osztályaiban, heti 9 órás elfoglaltsággal indul a középfokú képzés. Jelenleg a tanárképző főiskolákon, tanári szakkal párosítva is folyik a népművelő és a könyvtáros képzés. A tanítóképző intézetekben megszűnt az ilyen jellegű szakemberek képzése. Helyette valamennyi tanítójelölt az alapvető népművelési és könyvtárosi feladatok elvégzéséhez kap felkészítést. Pontosan, udvariasan... ...mert így is lehet. Gondosan elkészített ütemterv, indítás és érkezés percnyi pontossággal, és udvarias, emberi szó. Ezzel a néhány „aprósággal” intézte a MÁV, a Volán és ki tudja hány közreműködő szerv a módosítást, amely általában a menetidő „csúszásával” és az utasok méltatlankodásával jár együtt. A Hatvan—Szolnok vasútvonal villamosításával Jászberénybe érkeztek. A munkálatok ideje alatt vágányzárt rendeltek el, ezért az utazást Szolnokra Jászberény és Jászboldogháza között átszállással, autóbuszokon bonyolítják le. Az utasok mindezekről Hatvanban és Jászberényben értesültek. Hangosbemondó ismétli kétpercenként a változást, és kéri az utasok megértését. Jászberényben buszok várják a vonat érkezését. A forgalmista ezúttal, nem a kormos füstöt eregető mozdonyt, hanem az autóbusz- vezető fülkéjét kémleli. Mindenki átszállt, int, az autóbusz konvoj a vasút menetrendjéhez igazodva elindul. Ezután a vasúti kalauz szerepét a busz vezetője veszi át. Jászboldogházán a vasútállomáson másodpercnyi pontossággal áll meg a busz. Az utasok átszállnak a vasútállomáson várakozó szerelvényre. Nincs rohanás, fejvesztett kérdezösködés, méltatlankodás. Mindenki szívesen tudomásul veszi az átmeneti kényelmetlenséget, sőt így talán majd a későbbi gyorsabb, kulturáltabb utazásnak is jobban tudnak örülni. Koreográfiái verseny
