Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
Nemrég nyílt meg a budapesti Ernst múzeumban a jubileumi karikatúra kiállítás, amelyen hazai élvonalbeli karikaturisták — legtöbben Ludas Matyi rajzolói — mutatták be műveiket. Egy kis ízelítő a június 22-ig nyitvatartó kiállításról: 11111 ^Shhhhhhb qmtH.rHEBHHP BQH&HHHSHHHB gHiíHHHHHHJfll hhhhkhhebb® CTftKHHHHHBJCl bkhhhukbhfíhh» jtBHHHHäHKHJa fiBHHB dFHBg ffHfiBB* tíflUBHI 2HBBEI HSHBE ffűHHH] ffUKBH I aHHtTB BFHHBi 8HBSB éHHHB I ffHHHH | BEHHE HiíHJTHl mnuiaí 1 QíHfliöKÜM fffWűDSXl* HHHHltS EHBHMBS tHJíHMB SHMHKB) Hnoiííttai HBTffiHHJ mswin mjJKSBHiHHB amffiEES® ESiBiaHHHB' fíTnl BTB fiTfílhlgí aTOMit tifflrj h:<hv2E1 IHHlliti1.!! fiTOHMHHfiHHffl RSUÜfflÜHBP BKHHffl flmiEHB tKEHHHJ (HHhHlIa ■■■■ BETEG Lámpa Fotoooptikai szakuezlet Warsoo, Ul. Maczltawieczka 1975. Polska. Feladoo: Sokan Magyar orszaagrool. Kedves Lengyel Baraataink stop. Keerjuek Oenoeket, segiit- senek rajtunk stop. Lengyel diavetiitoenk van stop. Itt vetuek Magyarorszaagon stop. Igen joo stop. Volt stop. Feel eeve kieegett a laampa beloele stop. Azoota nem diavetiituenk stop. Venni nem tudunk maasik laam- paat, mert nincs stop. Nincs Szolnokon, nincs Debrecenben, nincs Szegeden, nincs Budapesten sem. Nem kap- hatoo, mert hogy lengyel geepbe valoo stop. Keerjuek Oenoeket ha csak egy szemernyi KGST van Oenoek- ben, kueldjenek Lengyelor- szaagbool a lengyel diavetii- toebe laampaat, hogy a magyar gyerekeknek is legyen oeroemuek stop. A laampa típusa: Tungsram 100 (szaa- zas) magyar gyaartmány stop. Időzavar A családban a bajok akkor kezdődnek, amikor a férj az ajtóban „jóestét”, felesége pedig „jóreggelt” mond. Érdeklődés Egy kis kölyök beállít a henteshez. Az megkérdezi: — Na mi van kisfiam, mit bámulsz úgy rám? — Anyukám azért küldött, hogy nézzem meg: van-e a bácsinak disznófüle. fm Hozzászólás t — Nem tetszik nekem az ön köhögése. — Sajnálom, doktor úr, mással nem szolgálhatok. Bírósáson — Vádlott, ítélethirdetés előtt hivatkozhat még néhány enyhítő körülményre. — Kérem figyelembe venni, hogy a- bankot azért raboltam ki, hogy kifizethessem az adósságaimat. Olvastam valami régi, rossz újságban, mert rossz újságok régen is voltak, hogy alsókereki, felsőkereki Sümeghy ödömér császári és királyi titoknok Lujza nevű leányát eljegyezte gróf Wasserkopf Leopold ugyancsak udvari, császári és királyi titoknok Böhömbér nevű fia. Ennyi volt a hír. Ja, az még írva vagyon, hogy „Minden külön értesítés helyett”. Mélyen meghatódtam, hogy mindezt már 1897-ben tudhattam volna, ha éltem volna, s egyáltalán nem bántott a szűkszavúság. Beláttam, egy olyan bulit, amelyben két titoknok örömapa is szerepel, nem lehet töviről hegyire kifecsegni. Ezért hát nem is sajnálom a császári és királyi titoknokok korát, annál is inkább nem, mert semmi sincs még veszve. A nagy elődök példáin tovább él kövidinkás tudatunkban a titok- noki magatartás, a fontoskodás. Faggattam a minap az egyik vállalati fő embert, megy-e a bolt, meg hogy, hogy megy. Mondta, nagyon lelkesen. Aztán egy- szercsak elhallgatott: liínnye, ez meg vállalati titok volt, ezt nem szabad lett volna elmondanom. Meg ne írja! Jó, nem írom meg, mondtam, közben arra gondoltam, hogy pár hónappal ezelőtt arra a bizonyos értekezletre minek engedték be azokat a magamfajta firkászokat! Hát ott semmi se titok! Méghogy a televízió is követítette! Még ilyet! Igazán példát vehettek volna erről a cégről, a titoknoki magatartás alapjairól. mert itt még azt is minő diszkréten kezelik, hogy kézzel, vagy géppel fűzik-e be a bugyiba a gumit. Nem is beszélve a gumi minőségéről, a tervciklusban gyártott alsóneműek színéről, szakító szilárdságáról, stb... Eh haggyuk... No, mondom a főembernek, ami titok, az titok. Az bizony, bólogatott, de talán ennek a jelentésnek megírhatná a lényegét, adott kezembe egy papírköteget. Áz volt ráírva, hogy: Szigorúan bizalmas! Ahá, ez igen, gondoltam, ha ezt megírom, már hajnalban sorbanállnak az újságért. De nem álltak! Pedig a lényeg lényegét írtam le a szigorúan bizalmas dolgoknak, azt például, hogy lehetőleg fokozni kell a termelés ütemét. Hiába, manapság már nagyon érzéketlenek az olvasók! Persze, ami titok, az titok. Csörgetem egy másik cég titkárnőjét: ugyan mondják már meg: öreg dolgozójuk, Lajhár Laji bácsi és hites neje. Bori néni tényleg kaptak a vállalattól kü'fö’’-' v-talomutat fennállások 50. évfordulója alkalmából. De szép gesztus! Hová mennek, mikor, s meddig maradnak, mondják már el? Tudok róla, turbékolta vissza a hölgy, de nem nyilatkozhatok, ez az igazgató elvtárs hatásköre, rögtön megkérdezem tőle. Jó, egy igazgató biztos tudja mit, miért csinál! S ekkor megértettem: a császári és királyi titoknokok nem éltek hiába. A hölgy ugyanis közvetített: ez nem telefontéma, azt üzeni az igazgató elvtárs, ilyen jellegű bizalmas információt csak személyesen adhatnak. Mondom ... ah, nem is mondom. A telefonnal nekem különben is mindig bajom van. Mostanában mindig megkérdezik tőlem, hogy honnan keresem X. Z. vagy Y. urat. Tehát nem ki, hanem honnan! Tegnap már nem tudtam megállni, azt mondtam az egyik tikárnőnek, hogy innen a sarki zöldségesboltból, itt ülök egy kelkáposztás ládán, innen telefonálok. Hallották volna csak, mit kaptam! Hiába nyelveltem vissza, hogy ez a zöldségesbolt nagyon tisztességes hely, nem csapják be a vásárlót, meg különben is: az állami zöldségcskofa is választópolgár, ő is telefonálhat bárkinek. Nem arról van szó, utasított rendre a hölgy: X. elv társ fentről vár telefont, nem foglalhatjuk le a vonalat. Ez már baj, mondtam, ez a karalábés magazin tényleg a földszinten van, de ha vár egy kicsit X. elvtárs, fentről kap telefont. Elhatároztam, hogy felmegyek a 18 emeletesre, onnan telefonálok. Az elég magas hely. A hírszerkesztőnk asztalán meg azt olvastam, hogy nagyszabású értekezlet zajlott le az egyik nagyközségünk kenyér- és húsellátásáról. A tárgyaló felek megállapították, hogy... rögzíti a „kommüniké”. Azóta is izgat, kik voltak a „felek”, a helybeli hentes, meg a pékmester, vagy Marion Brando és valamelyik olajsejk legüdébb mostoha felesége.,. Sőt, azt sem tudom, hogy a tárgyaló felek a megvitatásra került főbb kérdésekben közös álláspontot alakítottak-e ki. sikerült- e t'eljes nézetazonosságra jutniuk, vagy szükségesnek tartják-e a tárgyaló felek az újabb koordinációs megbeszélést, — esetleg a részletkérdések tisztázására külön bizottságot alakítottak, amely a SALT-tár- gyalásokkal párhuzamosan folytatja majd munkáját. Nem kis dolog! Egy leendő alvégi húsbutikról van szó, meg kell fontolni! Vasárnapi dörmögések
