Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-05 / 130. szám

1975. június 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az olwasA munkAsért Könyvtár az iskolában Tegnap délelőtt a szolnoki munkásmozgalmi klub vendé­ge volt Kiss Károly, 'az MSZMP KB tagja a SZOT • áléinökc. A baráti légkörű találkozón szemelvények hang­zottak el „Nincs megállás” című életrajzi könyvéből, majd az író élőszóban elevenítette lel az illegális mozgalmi munka egyes epizódjait Ünnepi könyvhét '75 (I szocialista brigádok napja ÜJSAGHÍR: Az Olva­só munkásért című országos pályázaton Horváth Ferencné, a szolnoki 605. számú Szakmunkásképző In­tézet könyvtárosa má­sodik díjat nyert, az iskola könyvtára pe­dig harmadik lett. Csendes, napsütéses má­jusi délelőtt látogattunk el a szolnoki 605. számú Szak­munkásképző Intézet könyv­tárába. A polcokon szak­könyvek sokasága: Ismer­kedés az elektronikával, TV- zsebkönyv, Géplakatos, Köz­ponti fűtés — az ipari szak- könyvtár kötetei. Csak né­hány cím a gazdag anyagból, amely a tanulók szakmai felkészültségét mélyíti. Ter­mészetesen ezek mellett szép számmal akadnak szépiro­dalmi, történelmi, tudomá­nyos, fantasztikus könyvek, útleírások, valamint szótá­rak, lexikonok s nyelvköny­vek is. — ötezer kötetes könyv­tárunk 44 százaléka szép- irodalom — mondja Horváth Ferencné, az iskola könyv­tárosa — a többi műszáléi jellegű könyv. Ez az arány felel meg az iskola típusá­nak. — Alig három évve köl­tözködött a szakmunkáskép­ző intézet ebbe az épületbe. JKárom országot érintő út­juk során kedden Kiskörére látogattak a fiatal európai turisztikai újságírók első nemzetközi szemináriumának résztvevői. Ekkor már hosz- szú út állt a harmincnyolc fiatal újságíró mögött. Bécs- ben találkoztak, majd Po­zsonyon keresztül a Magas- Tátrába utaztak, ahonnan Tokajon keresztül érkeztek Kiskörére. A találkozót a FI- JET, az Európai Turisztikai Újságírók Szövetsége felké­rése alapján a Vue Touristi- . que — Idegenforgalmi Propa­ganda és Kiadó Vállalat szer­vezte, az UNESCO és a há­rom érdekelt ország (Auszt­ria, Csehszlovákia, Magyar- ország) idegenforgalmi szer­veinek támogatásával. # Az országok közötti ide­genforgalmi kapcsolatok el­mélyítése-és a fiatal turiszti­kai újságírók szakmai fejlő­désének elősegítése érdeké­ben, a kéthetes út során a résztvevők előadásokat hall­gattak, vitákon vettek részt, de a szervezők arról is gon­doskodtak, hogy a tanulás mellett a valóságban is meg­ismerjék a három ország né­hány jellegzetes tájának ide­genforgalmi érdekességeit. A keddi kiskörei program­ban, amit a Közép-Tisza vi­déki Vízügyi Igazgatóság szervezett, mint cseppben a tenger, minden benne volt, ami jellemezhette az egész utat: a vízlépcső és az épülő üdülőkörzet megtekintése a földről, a vízről és a levegő­ből, előadás (..Az újságíró feladata az idegenforgalom és a környezetvédelem kői- . csönhatásának alakításá­ban"), tiszai hajóssá avatás Neplunusnak, a vizek istené­nek közreműködésével a Kunság tanyahajó fedélzetén, majd folklórműsor a szolnoki Tisza Táncegyüttes jóvoltá­ból. ☆ , A koronás, szakállas Nep­tunus már meghintette Tisza- vízzel a teli lavórba állított jelölteket, akik kiitták az elő­írásos pohárnyi pálinkát, megkapták az ugyancsak ki­járó döfést a háromágú szi­gonnyal, és átvették a díszes diplomát, amely országnak, világnak tanúsítja, hogy ki­adván a próbát tiszai hajóssá avattattak. Mit jelentett ez a változás a könyvtár életében? — 1972-ben kétszáz kötet állt az olvasók rendelkezé­sére. Ennyi könyvvel kezd­tük. A Munkaügyi- Minisz­tériumból még abban az év­ben százezer forintot kap­tunk könyvtárfejlesztésre, s utána is,- főként az ő támo­gatásukkal sikerült a könyv­állományunkat ötezer kö­tetre növelni. — Az iskola körülbelül ezeregyszáz tanulójából két­százan rendszeresen látogat­ják a könyvtárt. A szakmá­jukhoz kapcsolódó könyve­ken kívül mit olvasnak a leendő szakmunkások? — A tanulók érdeklődése általában a tanári irányítás függvénye. Ha például iro­dalomórán olvasnak valamit egy írótól, költőtől, már a szünetben felkeresnek, s az illető író, költő többi műve után érdeklődnek. Egyéb­ként kedveltek a fiatalok kö­rében a második világhábo­rúról, a nyugati ifjúsági mozgalomról szóló könyvek. Sokan olvassák a magyar s a világirodalom klassziku­sait, a mai irodalmat. Ám, az is az igazsághoz tartozik, hogy jó néhány tanulót csak a krimi érdekli. — Mivel vettek részt a pályázaton? — Az éves tervünket küld­tük be. Ebben különböző Vasa Jaksic, a FIJET főtitkára A mókás délutáni műsor pillanatnyi szünetében kér­deztem meg a'csoport egyik résztvevőjét, Daniela Pirovia- not, hogy mondja el vélemé­nyét eddigi útjukról. — Kitűnően szervezett, kel­lemes utazás ez, amelynek során sikerült megtalálni a közös nyelvet, nem csupán a csoporton belül, hanem a meglátogatott ország sok la­kosával is. — Volt mód arra, hogy közvetlen kapcsolatot alakít­sanak ki? — Igen sok emberrel talál­koztunk, sokat megtudtunk róluk, az életükről, munká­jukról, környezetükről. Sze­rintem az idegenforgalom egyik nagy célja éppen az, hogy az emberek megismer­jék, megértsék egymást. — Milyen tervei vannak a most szerzett élményekkel? Hogyan akarja hasznosítani őket a munkájában? — Lapom, a La Provincia Pavese, megyei lap, ahol ösz- szesen heten dolgozunk. Mindenkinek mindent kell csinálnia, tehát én sem csak az idegenforgalommal foglal­kozom. Ennek ellenére föl­tétlenül szeretnék írni vala­mit erről az útról is. Csak előbb „pihentetni”, rendsze­rezni kell a tapasztalataimat, különválasztani a fontosakat a kevésbé lényegesektől. Eh­hez el kell telnie egy kis idő­nek. rendezvények, vetélkedők, a könyvtár irodalmi színpadá­nak műsorai, sikerei szere­pelnek. Havonta irodalmi totót készítünk.' A helyes megfejtőknek könyvet aján­dékozunk. Minden évben meghirdetjük a házi olvasó­pályázatunkat. A vrésztve- vőknek néhány kijelölt könyvet kell elolvasniuk, s arról év végén beszámolni. Természetesen az első há­rom helyezett itt is értékes jutalmat, kap. Szerveztünk író—olvasó találkozókat is. Legutóbb Tamás György volt a vendégünk. November­ben Ki mit tud? versenyt rendeztünk. Az - irodalmi színpadunk minden iskolai ünnepélyünkön szerepel. Az idei megyei diáknapokon is részt vettek, s Soós Zoltán Goromba kovácsok című művével ezüstérmet nyer­tek. Hosszú csengetés szakítja félbe beszélgetésünket. Vé­ge az órának. A tanulók ki­rajzanak az épületből. Jó- néhányan azonban még fel­szaladnak a könyvtárba. El­olvasott könyveket hoznak vissza vagy kölcsönöznek. Vannak olyanok is, akik ez­úttal csak verset hallgatni jöttek. Forog a lemez. Básti Lajos Petőfi Sándor Csoko­nai című versét mondja. T. G. — Mi tetszett legjobban M agyarországon ? — A Hortobágy. El is ha­tároztam, hogy oda még visz- szatérek. ■Ar Vasa Jaksic, a FIJET fő- titkái'a szintén tartott elő­adást a szeminárium résztve­vőinek. Arra kértem, mond­ja el, milyen célt szolgálnak az ilyen utazások? * — Az utóbbi időben meg­növekedett az újságírás sze­repe az idegenforgalomban. Az igények növekszenek, s ezzel lépést kell tartani, sőt... Ma már nem elegendő stran­dokat ajánlani az utazni szándékozóknak. Az emberek az utazás során mélyebben is szeretnék megismerni a fel­keresett vidéket. Az idegen- forgalmi újságírás ebben so­kat segíthet, és kell is segíte­nie. A megismerés a megér­tés alapja, s ha ez széles kör­ben meglesz, akkor valóság­gá válik a jelszó, hogy a tu­rizmus útlevél a békéhez. — Elégedett ezzel az út­tal? — Az időjárással balsze­rencsénk volt, de ez sem oko­zott elégedetlenséget. A kitű­nő szervezés, a gazdag prog­ram ellensúlyozta az időjá­rás okozta kellemetlenséget. Mindezek alapján a jövőben újabb, hasonló szemináriu­mokat szeretnénk szervezni. — Elvárják-e a résztvevők­től, hogy írjanak az útról, vagii ezt általánosabban hasz­nosítható ismeretszerzési al­kalomnak tekintik? — Tőlük függ. Nem kell ír­niuk, bár pályázat inspirálja erre őket. Azt azonban jog­gal elvárjuk tőlük, hogy to­vábbi munkájuk során hasz­, nosftsák az itt szerzett isme­reteket, tapasztalatokat. s járuljanak hozzá a megláto­gatott országok idegenforgal­mi propagandájához. Számí­tunk erre. ha nem is azonnal megírandó nagy cikkek for­májában. ' Af A fiatal idegenforgalmi új­ságírók tegnap Szolnokkal is­merkedtek, ma pedig a prog­ram szerint Gyöngyösre utaz­nak. Bisíey András Ősztől Újabb választható tantárgyak a gimnáziumokban Az oktatási miniszter utasítása szerint az 1975—76. tanévtől kez­dődén a gimnáziumok­ban további fakultatív — választható — tan­tárgyak oktatását lehet bevezetni. Az újonnan választható tantárgyak: államigazgatási ismere­tek; népművelési-szer­vezési ismeretek; köz- gyűjteményi kezelői is­meretek; kémiai anyag- vizsgálat ; gép j ármúve­zető-képzés. Az államigazgatási is- • meretek tanítására olyan államigazgatási dolgozók vagy pedagógusok jogo­sultak, akiknek jogi vagy közgazdasági egye­temi, illetve tanácsaka­démiai végzettségük van, és oktatási tapasztalat­tal rendelkeznek. A népművelési szer­vezési ismereteket — az egyes anyagrészek tar­talmának megfelelően — felsőfokú népművelési szakképesítéssel rendel­kező szakemberek, peda­gógusok, szaktechniku­sok oktathatják. Közgyűjteményi ke­zelői ismeretek oktatá­sát — az egyes anyag­részek, tartalmának meg­felelően — felsőfokú könyvtárosi, levéltárosi, muzeológusi szakképesí­téssel rendelkezők, il­letve gépírás tanításra jogosult szakemberek végezhetik. Kémiai anyagvizsgá­lat oktatását kémia sza­kos tanárok vagy okle­veles vegyészek, illetve vegyészmérnökök tanít­hatják; a záróvizsga részletes szabályait a nehézipari miniszter ál­lapítja meg. A gépjárművezető­képzés elméleti tantár­gyainak oktatását szak- oktatási képesítéssel rendelkezők láthatják el, a vezetéstechnikai gya­korlatot pedig az adott gépjármű-kategóriára képesített, az Autóköz­lekedési Tanintézet, a Magyar Honvédelmi Szövetség, fi Magyar Autóklub vagy valamely munkaközösség oktatója láthatja el. Amikor belépek a kis te­rembe, a német nyelvű gyer­mekklub tagjai éppen az „Aranyszőrü bárány” című mesét játsszák. Takács Eri­ka, a narrátor van „színen”. — Volt egyszer egy király és annak egy nagyon szép leánya. A királykisasszony azonban nagyon szomorú volt, sohasem nevetett... Bezzeg a húsz karcagi ál­talános iskolás nem szomorú, játszanak, mókáznak, ki tud­ja megnevettetni a király­leányt. Persze németül. Ta­kács Erikát, Kóti Erzsikét, Gyökeres Juliannát, Nagy Il­dikót és a többieket fagga­tom a klubról (tizenheten fi­zikai dolgozók gyermekei!) — Január óta vagyunk együtt. Tanultunk tiroli tán­cot, hallgattunk élménybe­számolót az NDK-ról, akinek születésnapja volt, németül köszöntöttük, filmet néztünk az NDK-ról, kiállítást né­met városokról, volt gram­matikai verseny, jeleneteket tanulunk... — sorolják egy­más szavába vágva. — És a fiúk húsvétkor meglocsoltak minket ,— új­ságolják a lányok. — Német verset mondtak: „In der Osterzeit...” — .„Frauentag ist heute...” és Mutti ist die Beste.. ezekkel a versekkel köszön­töttük édesanyánkat anyák napján. És leltározzák tovább: nyá­ron NDK-ból jönnek iskolá­sok, ök pedig Berlinbe. Drez­dába, Lipcsébe, Magdeburg-, A könyvhét szolnoki ren­dezvénysorozatának talán legszebb, legtartalmasabb napja volt a tegnapi, a szo­cialista brigádok napja. Ha a rendezvényeket felsoroljuk — fórum az olvasásról, író­olvasó találkozó, irodalmi délután, könyv-premier, mű­soros irodalmi ankét — csak sejtetjük a program szelle­mi gazdagságát, hisz az igazi tartalmat ezúttal a beszél­getések, a viták, szóval a „.megtervezetlen” programok hangulata adta. Nem két csoport — írók és olvasók — találkozott ezen a napon, hanem egyetlenegy — a -könyv, az irodalom sze- retete vezetett a találkozóra mindenkit. Közös volt a résztvevőkben az is, hogy egyformán megdolgoztak a könyvhét sikeréért. Ki-ki a maga módján segített: az írók könyveikkel, a brigá­dok pedig úgy, hogy társa­dalmi munkában pavilonokat építettek, könyvespultokat ácsoltak, és úgy is, hogy könyveket vásároltak. ba mennek, levelednek mag- deburgi gyerekekkel. .. — Mindez sok tanulással 4 is jár... Miért' vállaljátok? — Mert a klubtag azt akar­ja, hogy a világ gyermekei ismerjék egymást és össze­tartsanak! — szavalják kó­rusban. Azután elmondják indokaikat egyenként is: já­ték közben tanulunk egy vi­lágnyelvet, megismerjük egy másik nép kultúráját... Kóti Erzsiké tolmács szeretne len- .ni, Takács Erika idegenveze­tő, Abonyi Ibolya pedig nyelvtanárnő, mint Piroska néni, azaz Hitter Piroska ta­nárnő, akitől németül tanul­nak. — Mit csinálnak most a barátaid? — kérdezem a ha­todikos Győri Lacikát. — Ilyenkor fociznak a ha­verok. .. — Nem irigyled őket? — A klubtag tudja, hogy első a tanulás, azután követ­kezik a játék — idézi egyik alapszabályukat. Tudom, hogy nekik most jobb, de néhány év múlva én nagyobb hasznát veszem az itt eltöl­tött időnek. És különben is: Piroska néni nyelvórái na­gyon izgalmasak, itt nem magolunk, hanem játszunk. Úgyhogy a barátok sem tud­nak lebeszélni a nyelvtanu­lásról, én inkább a Piroska' néni csaptában „focizok”... — Ősztől kezdve ugyan­ilyen klubunk lesz az orosz nyelvet és az angolt tanuló általános iskolások számára — mondja a karcagi gyere­kek nyelvklubjanak „bábá­Talán egyetlen könyv nél­küli üzem sincs most a me­gyeszékhelyen ; regények, verseskönyvek, szakkönyvék között válogatnak a Vegyi­művekben ugyanúgy, mint a Járműjavítóban, a Volánnál vagy a Papírgyárban, s a szocialista brigádok tagjait nap mint nap megtaláljuk a könyvudvarban is... Mi sem jelképezi jobban a szocialista brigádok könyv- szeretetét, mint az a felhí­vás, melyet tegnap tett köz­zé a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat két szocialista bri­gádja: a Május 1. és a Le­nin. „Létesítsünk brigád- könyvtárakat” — fordulnak a MEZŐGÉP-esek a megye va­lamennyi brigádjához, s re­méljük, e felhívásnak lesz foganatja. Tíz, száz, vagy talán annál is több könyvtár születik a felhívás nyomán ? Akárhány születik is, az akció nem lesz eredménytelen. Ezek a bri­gádkönyvtárak minden bi­zonnyal a munkásművelődés bázishelyei lesznek. H. D. ja” és „fölnevelője”, Hitter Piroska tanárnő. — Az út­törőház és a Déryné Műve­lődési Központ segítséget ígért, reméljük, helyet is ka­punk náluk, mert eddig a lánykollégium vasalószobájá­ban tudtunk összejönni a gyerekekkel. Befejezésül megkérem a lányokat, fiúkat, fejezzék be az „Aranyszőrű bárány” cí­mű mesejelenetet, amelyet érkezésemkor szakítottak fél­be. És pattannak, a hetedi­kes Bozsódi Zsolt elterpesz­kedik királyi karosszékében, a hetedikes Abonyi Ibolya öregasszonnyá görnyed, dali­ássá húzza magát János, a mesehős, azaz Győri Laci. Az öreganyó mondja: — Neked adom az arany­szőrű bárányomat. Jegyezd meg: mindenki meg akarja simogatni, de te kiáltsd, hogy „bárány fogd meg!” Akkor hozzáragadnak és ve­led kell menniük... A krónikáshoz már mesz- sziről zsonganak a szavak, elképzeli a jelenetet, de át is alakítja mindjárt: az arany­szőrű bárányt simogatják ezek az okos gyerekek, hoz­záragadnak, vele mennek... Persze a bárány átváltozik a tanult nyelvvé, a tudássá... Realista látomás. .. Fülbemászó dalokra ocsú­dok fel: „Der Frühling kommt...” „Wir essen...” — énekelnek a három iskolá­ból verbuválódott nyelvklub tagjai. Körmendi Laios n turizmus új útjai Idegenforgalmi újságírókkal Kiskörén i Piroska néni csapata *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents