Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-04 / 129. szám
SZOLNOK MEG TE! NÉPLAP T9T5. június 4a napirenden az iskolaegészségiigy korszerűsítése A közelmúltban az ifjúság körében végzett, csaknem az egész országra kiterjedő KNEB-vizsgálat megállapította: az elmúlt 10—15 évben számottevően romlottak az iskolák működésének egészségügyi feltételei. Kevés a tornaterem, fiataljaink nem elég edzettek, s az . iskoláskorú fiatalok egészségügyi gondozása nem tartott lépést az egészségügyi alapellátás fejlődésével. E megállapítások alapján dolgozta ki az Egészségügyi Minisztérium az óvodák, valamint az alsó- és középfokú oktatási intézmények egészségügyi ellátásának alaprendeletét, amely — a kormány döntése alapján — a közeljövőben jelenik meg. Az egészségügyi ágazat vezetői a rendelettel azt kívánják elérni, hogy 18 éves koráig minden fiatalt saját oktatási intézményében részesítsenek a megfelelő egészségügyi ellátásban, gondozásban. A jogszabály előírja: a következő, 1975—76-os tanév idejére olyan- iskolaegészségügyi hálózatot kell létrehozni, amelyben minden oktatási intézménynek kijelölt, az óvoda és az iskola egészségügyi ellátásáért felelős orvosa, védőnője lesz. Az új iskolaegészségügyi rendszerben emellett meghatározott szerep jut majd a körzeti gyermekorvosi hálózatinak, az alapellátást nyújtó körzeti orvosoknak és a közegészségügyi szolgálatnak is. Az intézkedés célja — mint az Egészségügyi Minisztérium illetékesei elmondották —. hogy minden oktatási intézményben egész éven át biztosítsák a gyermek rendszeres és folyamatos egészségügyi felügyeletét. Az intézkedés megkülönböztetett figyelmet fordít a szakmunkásképző intézetek tanulóinak magasabb szintű egészségügyi ellátására és arra. hogy az egészségügyi szolgálat egész éven át gondoskodjék az oktatás egészségügyi feltételeinek ellenőrzéséről is, észrevételeivel segítse a tanulók egészségét károsan befolyásoló körülmények javítását, megváltoztatását, Az iskolákat ellátó orvosok és védőnők ezért — a» nevelőtestületek ülésein és a szülői értekezleteken — a tantestület tagjaiként képviselik majd az iskolaegészségügy érdekeit. Kéf választás kozott, 2. A bizottságok fórumán Flnfnrdü! hogy az országLIUlUIUU», gyűlés plenáris ülésszakán előterjesztett törvényjavaslat, vagy beszámoló felett ' nem alakul ki olyan vita, amilyenre az előjelekből számítani lehetett. A felszólalók nagy része inkább csak méltatja az előterjesztés jelentőségét, időszerűségét. A karzaton vagy a páholyokban helyet foglaló vendégek ilyenkor azt gondolhatják: lám, milyen megalapozottak ezek a törvényjavaslatok, előterjesztések, sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet már belőlük. Valójában ilyen esetekben arról van szó, hogy az igazi vita a parlamenti bizottságokban zajlott le, és a legfontosabb képviselői javaslatokat. kiegészítéseket már tartalmazza az előterjesztés. Az országgyűlés tizenegy állandó bizottságában 202 képviselő tevékenykedett az elrpúlt négyéves ciklusban. A bizottságok feladata, hogy a maguk szakterületén előkészítsék a parlamenti idő-* szakokat, vizsgálják a törvények és a jogszabályok gyakorlati megvalósítását, ösz- szegyűjtsék a gazdasági és kulturális életben tapasztalható pozitív és negatív jelenségeket. hogy azokat elemezve, állásfoglalásaikkal, döntéseikkel megfelelően segíthessék a páriamenti és a kormányzati munkát. Működik ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, szociális és egészségügyi, terv- és költségvetési, honvédelmi, külügyi, építés-közlekedési, kulturális, jogi és igazgatási, valamint mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság. Aki áttekinti a bizottságoknak az elmúlt .ciklusban végzett tevékenységét, megállapíthatja, hogy munkamódszerük új , vonásokkal gazdagodott, kapcsolatuk a minisztériumokkal javult, a reális helyzetelemzés érdekében gyakran éltek az ügyek helyszíni tanulmányozásával. Gyakran két vagy bárom bizottság együttesülést tartott, mert a téma úgy kívánta. Különös figyelemmel kísérték egyebek között a kiemelt ágazatok fejlődését, az anyag- és energiatakarékosságot, a külkereskedelmi mutatók alakulását, a bel- és külöfldi ármozgások hatását, a szociálpolitikai intézkedések, valamint a lakásépítési tervek megvalósítását. A bizottságokban évente több száz javaslat, észrevétel hangzik el, amelyeket vagy a törvény- előkészítői. vagy a kormányzati munkában lehet hasznosítani. Lényegében a bizottságok teremtik meg a lehetőséget arra,- hogy minden képviselő kifejthesse véleményét/' törvény tervezetekről, gazdasági és politikai döntésekről, egyszóval, hogy beleszólhasson az ország dolgaiba. Sok-sok példát lehetne felhozni arra, hogy a bizottságokban elhangzó észrevételeknek foganatjuk van. A kereskedelmi bizottság javaslatára bővítették ki például az áruhitelakciót, az ipari, valamint az egészségügyi bizottságok kezdeményezésére módosították a gyógyszergyártó vállalatok finanszírozásának rendszerét, a kulturális bizottság javaslatára tették hatékonyabbá a népművelési célokra . fordított összegek fel- használását. Már az idén is, de inkább a kövefkező években érezteti majd hatását az a képviselői állásfoglalás, amely szerint a ' népésedés- politikai intézkedésekből következően növelni kell a szülészeti ágyak számát és javítani kell a meglevő szülőotthonok felszereltségét. A bizottságok munkája igen sokrétű. Ennek érzékeltetésére csupán két bizottság által az elmúlt években ' megtárgyalt témákból sorolunk fel néhányat. A mezőgazdasági bizottság — amelynek tagjai között a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számos neves szakembere megtalálható — foglalkozott a zöldségfélék termelésével, értékesítésével, az öntözés helyzetével, a gép- ellátással és forgalmazással, a kedvezőtlen adottságú termeiőszövEtkezetek helyzetével. a zárt rendszerű termelési módok tapasztalataival, a háztáji gazdaságok szerepével, a szövetkezetek jogi képviseletével, a környezetvédelemmel. A kulturális SSfä« “ ban többek között megtárgyalta a múzeumok helyzetét, a rhűvelődési otthonok és általános iskolák gondjait, megvitatta a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, az iskolai tanszergyártás és forgalmazás helyzetét, a nemzetiségiek (kulturális tevékenységét, a szocialista brigádok művelődésével kapcsolatos kérdéseket. Gyakolattá vált az is, hogy az éves költségvetést tárgyaló ülésszakok előtt a bizottságok tájékoztatást kérnek a Pénzügyminisztériumtól. a Nemzeti Banktól. Az 1973-as esztendő költségvetési vitájában például 90. az 1974. éviében pedig 100 képviselő feltette ki álláspontját. Az 1974-es év költségvetésével kapcsolatban elhangzottak jegyzőkönyve pedig meghaladja az ezer oldalt. Múlt év decemberében a költségvetés tárgyalásánál Is több kérdésben volt ráta a bizottságokban, csak abban nem. hogv az 1975- ben — amikor kedvezőtlen vilúggeazdasági változásokkal kell számolni — a nép- gazdasági, a vállalati és a szövetkezeti tervek megvalósításának egyik legfontosabb feltétele, hogy közüav- pvé váliék a tartalékok feltárása és hasznosítása. A parlamenti bizottságok az elmúlt ' négy év során olyan fontos témákban foglaltak állást — a törvényjavaslatokon kívül — mint az inar és a kereskedelem kapcsolatának javítása, a betöltetlen körzeti orvosi állások szórnának csökkentése, a közutak éoítésének meggyorsítása. a korszerűbb pedagógusképzés előmozdítása^ a nagyberuházások megvalósítási idejének rövidítése, a vidéki városok tömegközlekedésének javítása, hogy csak egy töredékét említsük a témáknak. A bizottsági léskor hőfoka témánként változik. Voltak olyan tanácskozások is, amelyeket éles vita, ..harcos magatartás” jellemzett, de az általános mégis az, hogv a képviselők és a szaktárcák vezetői a higgadt felelősség hangján szólnak a problémákról és keresik a megoldás útját-mód.iát. Az is megállapítható: ha e „kis parlamentekben” elemző javaslatokban gazdag munka folyik is, ez mégsem csökkenti a plenáris ülések elevenségét. Sőt. néha felerősíti azt. hiszen egyik-másik képviselő már egy kisebb testület állásfoglalásának ismeretében, az érintett tárcák elvi támogatását élvezve, az összefüggéseket jobban látva állhat elő javaslataival. Amit az ország nyilvánossága előtt zajló vitában ma mór joggal el is vár a közvélemény minden képviselőtől. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karának fontos célja, hogy az általános agrárképzésen belül az állattenyésztési ágazatot ‘erősítse. Ebből a célból az állattenyésztést és a tejgazdaságtant negyven százalékkal több óraszámban adják elő. Képünkön: Gyakorlaton a másodéves hallgatók Módszervásár Valamennyi ifjúsági klubnak szól az Állami Ifjúsági Bizottság, a Kulturális Minisztérium, a SZOT, a KISZ KB, a Honvédelmi Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Fejér megyei Tanács, a Magyar Rádió és a Népművelési Intézet felhívása: tegyék közkinccsé jó tapasztalataikat, ötleteiket, a II. országos módszervásáron olyan módszerekkel jelentkezzenek, amelyek közösségi életre, aktív művelődésre serkentik a fiatalokat, illetve feltárják a tartalmas kikapcsolódás, a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségeit, megismertetik a klubcsoportok együttműködésének módját. A módszerek forgatókönyveit területi módszervásáron jeleníthetik meg ez év végéig a klubok, egyéni pályázók. Az országos terjesztésre alkalmas módszereket jövő év februárjában, Székesfehérvárott, országos zárórendezvényen mutatják be. A módszervásárhoz kapcsolódóan a Magyar Rádió ifjúsági osztálya megrendezi a „Játékmester kerestetik” című rádióadássorozatot. KPERNVSJE ELŐTT Az elmúlt hét műsorának számomra örvendetes tanulsága, hogy a televízió akkor is maradandót képes alkotni, ha megmarad a nyers valóságnál, ha az ábrázolandó valóságot a képzelő erő segítségével nem gyúrja át, nem formálja át, csupán bizonyos rendbe szedve nyújtja át elemeit a maguk valójában. Ügy látszik, a kamerák legotthonosabban a természetesen valóságos közegben mozognak. Nem új tapasztalat ez, de most egy példásan szép remekmű újra eszünkbe villantatta, a Legenda a partizánokról című riportfilm, amelynek alkotói a 30 év előtti események, a történelmi idők megidézésáre vállalkoztak. Legenda emberkezeiben Wisinger István szerkesztőriporter és alkotótársa, Mata János vállalták, hogy — az ő szavukkal élve — lefúrjanak történelmünk 30 év előtti rétegeibe, akárcsak a geológusok teszik, akik olajat keresnek. Az ő történelmi mélyfúrásuk eredménye arany: sikerült meglelniük a lélek aranyát. Szőnyi Márton partizán tragikus halálának körülményei után kutatva nem tárgyi dokumentumokra pályáztak, hanem annak nyomába szegődtek, hogy az események egykori szemtanúi, sőt résztvevői hogvan őrzik tudatukban mindazt, ami megtörtént, hogyan ítélik meg az eseményekben játszott szerepüket. Az egymással szembeforduló, egymást kiegészítő riportokból így azután nemcsak Szőnyi' Márton, a tragikus Sorsú partizán emléke bontakozott ki, hanem fény derült egy eldugott, istenhátamögötti vidék, Kissikátor lakóinak rendkívül alacsony történelmi tudatára is. Arra, hogy a félelemmel s a megfélemlítéssel hogyan küzdött az egyszerű emberi jóság belső parancsa, másrészt, hogy a szolgai élet következményeként hogyan jutottak el egyesek a szándékuk elleni árulásig, a becstelenségig. Tehát nem is annyira a történelem, mint inkább az emberi lélek rétegeibe ásott ez a riportfilm, s tárta fel igazán: mi is lakozhat az emberben. A riportokból nyomon követhettük, hogy Szőnyi Márton alakja köré miként fonódott idővel legenda. A „főhadnagy úr” köré, akit mint egy kutyát lőtt le álmában az egyik csendőrpribék, egy „katonaforma emberé”, „Marcié”, akit a falucska népe ritkán látható gyásszal és részvéttel kísért utolsó útjára. Eltekintve a bevezető képsorok kissé vontatott ritmusától, a film készítői rendkívül izgalmas formáját találták meg a történelem idézésének, a hős partizán legendájának emberi megközelítésére. Százszor többet tudtak elmondani, mint amire talán egy hasonló témájú, de kiagyalt cselekményű televíziós film lett volna képes. Külön dicsérendő az a. szerénység, amellyel az alkotók háttérbe szorították saját egyéniségüket, hogy igazán így kaphasson főszerepet: a téma. , Victor Hugó száműzve Nem ismerem Albert Maltz drámáját, amelyből a magyar tévéváltozat született, s azt sem tudni, vajon ki írta a tévéjáték forgatókönyvét, hisz a műsorban csak a fordító neve szerepel, az átdoj- gozóét hiába keressük. Nehéz tehát eldöntenem, hogy az eredeti mű vagy az átdolgozás-e a ludas abban, hogy amit a képernyőn láttunk, valójába^ egységesen hatásos drámává sehogyan sem kerekedett ki. Az Egy nap Jersey szigetén vázlatos, befejezetlen műnek tűnt a televízióban. Egyáltalán nehéz megfogalmazni, hogy alapvetően miről/is akart szólni. Mi volt a cél azzal, hogy a nagy romantikus költőfejedelem száműzetésben életét ilymó- don mutassák be? Babéraitól alaposan megfosztva, s úgy ábrázolva, mint a féktelen nagyratörés megszállottját, a családját kínos rabságba kényszerítő zsenit, s nem utolsósorban úgy, mint holmi szoknyavadászt. Igaz, folyt benne vita arról is, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a zsarnok ellenében egy esetleges felkelés sikerrel végződhessék. Szópárbajban tisztázták azt is, hogy tömegbázis nélkül kockázatos dolog szembe szállni az önkénnyel. És lelepleztek közben egy álküldöttet is, aki hazug mesével akarta lépre csalni az ellenzék, vezérét, a gyilkos erejű Kis Napóleon című röpirat szerzőjét, Viktor Hugót. E sok minden azonban valahogy nem alkotott szerves egységet, és a cselekményből hiányzott az igazi dráma, így azután lehet, hogy bepillanthattunk Victor Hugo magánéletébe, és meggyőződhetünk arról is, hogy* igazán ő sem volt szent, de ez aligha több, mint amit a felszínes életrajzi regényekben általában szokás, elmondani, A dráma hiányosságait még a biztos kezű rendező, Hajdufy Miklós sem tudta feledtetni, sem a színészi játék, elsősorban a Gábor Miklósé, nem tudta pozitív irányban előre lendíteni. Röviden Kedden este a képernyő a Csehszlovák Televízióé volt; a többórás, változatos programból feszültségével, tiszta emberséget sugárzó erejével kiemelkedett a Szimonov-no- vellából készült tévéfilm, a Tizenöt emberélet, amelyben a tátrai partízánharcok. egyik epizódjára is emlékeztek a film alkotói. A színészi játék gazdagságára külön is figyelhettünk benne. Szokásához híven ezúttal is felliívta a figyelmet a televízió az idei könyvhét újdonságaira. Gondos válogatásban különböző „ízeket vonultatott fel” a Farkas Katalin szerkesztette könyvheti mustra. A versek közül tetszett Zelk Zoltán Bolond szájból, bolond dal fú költeménye Mádi Szabó Gábor kitűnő tolmácsolásában. A jelenetekből1 legteljesebbnek és legmeggyőzőbbnek a Tavaszi tótágas bizonyult, Tyendrjakov írásának tévéváltozata. A Hóvégi hajrá — már úgy tűnik — megbékélt sorsával. Azzal, hogy nem akar több lenni apró-cseprő ügyecskék mulatságos előadásé fórumánál. Egyedül Antal Imre dicsérhető, aki igazán nagy igyekezettel próbálja meggyőzni a nézőt, hogy Aba Ivánra és a többiekre érdemes odafigyelni.
