Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

1975. június 19. SZOLNOK MEGTFT NÉPLAP 0 Megkezdődtek az államvizsgák a DATE mezőtúri főiskolai karán. Az idei államvizsgá­lton — tegnap és ma — öt bizottság előtt összesen hetvenhét nappali tagozatos és har­minchét levelező hallgató tesz tanúbizonyságot tudásáról. Képünkön az 5. sz. állam­vizsga bizottság előtt — elnöke dr. Gergely István kandidátus, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára — Szabó Károly gépjavító szakos hallgató vizs­gázik. A jászberényi Tanítóképzőben hétfőn kezdődnek az államvizsgák, s csütörtökön feje­ződnek be. Nyolcvankilenc nanpali. ötvenegy levclezőtagozatos hallgató vizsgázik, míg a kiegészítő szakon harmincán adnak számot tudásukról Emléktáblák Íz első és uz utolsó V- \ Egy hétig Tanítók akadémiája Jászberényben Tanítók nyári akadé­miája kezdődött hétfőn Jászberényben, a -Tanító­képző Intézetben. A ha­gyományos rendezvény- sorozaton — melyen mintegy hetven Heves és Szolnok megyei pedagó­gus vett részt — tegnap dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság tit­kára tartott előadást „Az ideológiai munka sajá­tosságai a XI. kongresz- szus után” címmel, majd a vendégek megtekintet­ték a Jász Múzeum kö­zelmúltban megnyílt ál­landó kiállítását. A rendezvénysorozat további programjában előadások, bemutató-ta­nítások szerepelnek, s a résztvevők ellátogatnak a jászberényi Lehel Hűtő­gépgyárba is. A tovább­képzés záró foglalkozása szombaton lesz. A Magyar Elektrotechni­kai Egyesület alapításának 75. évfordulója alkalmából tegnap emléktáblát avattak az elsőnek és az utolsónak villamosított településen. Mindkettőnek színhelye Sza- bolcs-Szatmár megye. A falu villamosítás 1888-ban kezdő­dött és először Mátészalkán villamosították a közvilágí­tást és közintézményeket, amelyhez az akkori Máté­szalkai Gyártelep és Mező­A 18. Soproni ünnepi He­teket június 27. és július 16. között rendezik meg. Az idén szereplési lehetőséget kapnak a hivatásos művészek, együt­tesek mellett az öntevékeny művészeti csoportok is. Már hagyomány, hogy a rendez­vények gerince a zene. Hang­versenyt ad a Magyar Nép­hadsereg Központi Zenekara és a Győri Filharmonikus Zenekar. A fertőrákosi Bar­gazdasági Részvénytársaság Villamosenergia-Termelő- üzeme szolgáltatta az áramot. A faluvillamosítás pedig Má­tészalka szomszédságában, Aporligeten fejeződött be 1963-ban. A Mátészalkán a Kossuth és Rákóczi utca sarkán sike­rült megmenteni egy 1888-ból származó vasoszlopot, ame­lyet ipartörténeti emlékként megőriztek. langszínházban újra felcsen­dül Beethoven Fidelio és Verdi Trubadúr című operá­ja. A Fővárosi Operettszín­ház a West Side Story-t adja elő a Barlangszínházban. A nemrég megnyílt Petőfi Szín­ház ad otthont az énekes, tán­cos folklór műsoroknak. Be­mutatkoznak a soproni kép­zőművészek és a Liszt Ferenc Művelődési Központ színpa­da is. , .. .. Soproni ünnepi he fék Középiskolás üdülőtábor Szolnokon Közel tíz éve szervezték meg először hazánkban a kö­zépiskolások részére a nyári üdülőtáborozást. Az Állami Ifjúsági Bizottság és az Ex­pressz Ifjúsági és Diák- Uta­zási Iroda közösen hozta lét­re a tanuló fiatalok hasznos és olcsó nyári pihenésére, időtöltésére. Olcsó, hisz az utóbbi években a diákoknak mindössze 100 forintba kerül. Cserében egy hetet tölthet­nek el az ország különböző pontjain. Az idén Badacsonyban, Ba- latonszemesen, Velencén, Sió­fokon, Miskolc-tapolcán és Szolnokon várja tábor a fia­talokat. Szolnok ezen a nyá­ron vesz részt először az or­szágos akcióban. A tiszaligeti kempingben az Expressz If­júsági és Diák- Utazási Iro­da alakított ki egy három­száz személyes üdülőtábort. Az első vendégek már meg­érkeztek. Többek között Kis- várdáról, Zalaszentgrótról, Győrből, Sopronból, Kalocsá­ról és Egerből jöttek mintegy százhetvenen, hogy a pihe­nés mellett megismerkedje­nek a jubiláló várossal és Szolnok megyével. A hét programjában városnézés, sportolás, vetélkedők, kirán­dulások a Jászságba, Tisza­zugba, Kiskörére, valamint TIT előadások szerepelnek. A nap természetesen — mint minden táborban — zenés ébresztővel, s reggeli torná­val kezdődik. Ezután külön­böző sportversenyekre, Ki mit tud-ra, vetélkedőkre kerül sor vagy éppen, ha jó idő van strandolásra. Az egyhetes táborozás zá­róeseménye péntek esténként a zenés, táncos búcsúest, amelyen élménybeszámolót is tartanak a fiatalok a látot­takról. A Tiszaligetben 10 hétig váltják egymást a táborozok, összesen kétezerötszázan. Az utolsó csoport augusztus 23- án hagyja el Szolnokot, s tér vissza városába, iskolájába. Az Expressz vezetői jövő nyáron is fogadnak táborozó fiatalokat. Szeretnék, ha a középiskolás tanulók körében közkedveltté válna a tiszali­geti üdülőtábor, s szívesen emlékeznének vissza az itt el­töltött időre. , «!.«,**.■. Szolgáltatások Minden negyedik forint Az életszínvonal emelkedé­sével, az életforma változásá­val egyre nagyobb szerephez jutnak életünkben a szolgál­tatások: minden negyedik fo­rintunkat szolgáltatások vá­sárlására fordítjuk, s ekkor még nem is szóltunk az in­gyenes vagy igen kedvezmé­nyes társadalmi juttatásokról, szolgáltatásokról. A szolgáltatások növekvő fontosságát felismerve a kor­mány 1968-ban hozta emlé­kezetes 1038-as számú hatá­rozatát, amely megszabta a fejlesztés általános céljait, el­veit, módszereit, a fejlesztés érdekében teendő intézkedé­seket, s az ebben részt yevő szervezetek feladatait. Mi valósult meg az 1968-as és az azóta hozott 1971. és 1973. évi kormányhatároza­tokból? A IV. ötéves terv idő­szakában intézkedések egész sora segítette a szolgáltatások tervszerű fejlődésének meg­alapozását, a központi szol­gáltatásfejlesztési koncepciók és a tanácsi tervek végrehaj­tását. A megvalósítás eszköz- rendszeréhez tartoznak a kü­lönféle közvetlen és közvetett állami támogatások, kedvez­mények. Mindezt szervezeti intézkedések is alátámasztot­ták; köztük az érintett mi­nisztériumok, főhatóságok részvételével megalakított Központi Szolgáltatásfejlesz­tési Bizottság, amely a na­pokban értékelte a IV. ötéves terv időszakában elért ered­ményeket. Az árbevétellel mért telje­sítmény öt év alatt mintegy 40 százalékkal emelkedett. A negyedik ötéves terv idősza­kában a szolgáltatások fej­lesztésében kiemelt szerep jutott a lakosság gyarapodó tartós javai (lakás, gépkocsi, háztartási és elektroakuszti­kai» készülékek) javításának és a textiltisztításnak. Az előbbi csoportban a szolgál­tatások teljesítményértéke több mint háromszorosára, az elektromos háztartási beren­dezések javításáé 34 száza­lékkal, az építőipari szolgál­tatók pedig 20 százalékkal növelték teljesítményüket. A textiltisztítás teljesítménye 60 százalékkal, az áruszállí­tásé kétszeresére, a kereske­delmi szolgáltatásoké 50 szá­zalékkal nőtt. A tervidőszak végéig ösz- szesen 1000 kisebb-nagyobb szolgáltató létesítmény ala­kul. Ehhez az állami költség- vetés 3 milliárd forint köz­vetlen és kb. 2,5 milliárd fo­rint közvetett támogatást nyújtott. Több szolgáltató, ág- Dan befejezéshez közeledik a teljes országos hálózat kiépí­tése (elektromos háztartási berendezések javítása, szemé­lyi szolgáltatások, ruházat). Nagy az előrelépés az autó­javításban és a textiltisztí­tásban. A tervidőszakban 185 autószerviz rekonstrukciója, illetve építése valósul meg; 8 új mosoda és 80 textiltisztí­tó szalon épül az országban. Országos gond marad a* építőipari szolgáltatások szű­kös kapacitása. Ennek fő oka, hogy a szolgáltatók továbbra sem érzik' „szívügyüknek” a javító-karbantartó tevékeny­ség bővítését, hiszen az épí­tés iránt is nagy a .kereslet,1 és ez sokkal kifizetődőbb. Egyes könnyűipari szolgálta­tó ágakban alacsony a mű­szaki színvonal és a kiszol­gálás kultúráltsása (cipőjaví­tás, személyi szolgáltatások). Eddig nem sikerült megfelelő módon fejleszteni a háztartá­si munkát megkönnyítő taka­rító szolgálatot. Az elmúlt esztendőkben a fejlődés közepette mérséklő­dött az ellátás területek kö­zötti korábbi szintkülönbsé­ge. Az egy lakosra jutó szol­gáltatások teljesítmény-érté­ke öt év alatt országosan 35 százalékkal emelkedik; ezen belül a jobban ellátott Buda­pesten csak 26, az ország töb­bi részében 40 százalékkal. A további bővítést sokszor akadályozzák létszámgondok, ezért a jövőben többet kell foglalkozni az egyszerűbb, a rugalmasabb — és nem utol­só sorban olcsóbb — szerve­zeti formák elterjesztésével, például a mellékfoglalkozás­ban vagy nyugdíjasként szol­gáltatást végzők számának és tevékenységének bővítésével. 4 z érettségi találkozó meghívója hivatalos volt, mint egy idézés. „Jelentse hány fővel, hol, mikor, miért, meddig...” Hi­vatalos volt és jellemző: Bánó Malvin a fontoskodás srapnell bombája írta. A tablóképe nem volt ennyire élethű, mint a pár sor írás. Az ügyiratot félretettem, de azért a dolog nem hagyott nyugodni. Gondolatban egy­re többször préseltem be magam az iskolapadba — mígnem egy szép napon azon kaptam magam, hogy ott bolyongok a diákváros utcáin, s követem az emlé­kezet iránytűjét. A kórházköz sikátorán már egy húszéves emlék irányította a lépteimet. Egy kínos kudarc és egy ismerős név járt az eszembe. A ku­darc... Valamikor, ha szépet ál­modtam, patyolatfehér kö­penyben, porcelánnadrág- ban, vakító fehér tornacipő­ben hangtalanul suhantam egy komor, kőkockás folyó­son. Orvos akartam lenni. Gondolatban már kórházat is építettem magamnak. Ma­gas, szögletes, sárga épüle­tet, klasszicizáló homlokzat­tal, két, — nem, három eme­lettel, teknővé koptatott kő­lépcsőkkel. E fantáziából rakott épület egyik percről a másikra ösz- szeomlott... £m rettségi előtt minden­ki tölthetett egy na­pot ott, ahová ké­szült. A pedagógusjelöltek iskolában . hospitáltak, a.jö-­vendő mérnökök Fux Gyula oki. építészt keresték fel — mi négyen, akik az orvosi hivatással kacérkodtunk, egy műtétet nézhettünk vé­gig. Kövér, viaszos arcú, idős férfit fektettek a műtő­asztalra. Gyenge volt a szí­ve, nem lehetett altatni. Ki- gyultak a lámpák. Helyi ér­zéstelenítés. Az „áldozat” olyan komolyan vette szere­pét — lám néhány ifjonc rajta ismerkedik az orvos- tudománnyal! — hogy min­dent közvetített. — Most vágjuk a bőrt — mondta, miközben a sebész kétfelé tolta a hasán a fe­hér fodros hájat. — Most meg a hasfalat! — rikoltotta a felismerés gyönyörétől. Idegrendsze­remnek túl sok volt e vi- szekció. A folyosón tértem magamhoz, viszonylag irigy­lésre méltó helyzetben. Csi­nos ápolónő ölébe hajtott fejjel küszködtem a rosszul- léttel. Ö kitartóan pofozott, hogy életet verjen belém. A műtét kis híján az én élesz­tősemmel fejeződött be. Orvosi pályám véget ért. Ettől kezdve gyakorló alig- orvosokkal teniszeztem, ul­tiztam velük a strandon és mutattam be nekik a ma- laclopótól megrészegült osz­tálytársnőimet. Ekkor ismertem meg dr. Kocsis Gézát is. A jóképű, fiatal osztályvezető főorvos­ként érkezett a városba. Na­pok alatt a várható szab­ványkarriert futotta be: a nők bálványa lett. Sóvárgó női tekintetek _ kísérték, amint langyos őszi délutá­non, magasan és csokoládé­barnán végigvonult az una­lomba fulladt főutcán. A nagyemberek barátsága — az istenek ajándéka. Én egy baráti összejövetelen nagy áron szereztem meg e ke­gyes jutalmat. Nagylelkűen Hozsannás üdvözlések, né-' hány elpuffantott közhely, aztán: — Az éterszag, a kényelmetlenül steril tisz­taság jó közege az őszinte­ségnek. Tehát, hogy vagy? — kezdtem a beszélgetést. — Nem vagyok irigylésre méltó helyzetben. — Hang­Jákob lajtorjáján átengedtem neki és partner- nőjének a fürdőszobát, — s szívem választottjával a lép­csőházban kuporogtuk át az éjszakát. * 4 hatalmas tölgyfakapu irdatlan rézkilincsét mindig szorongva nyomtam le. Ezúttal is így történt. A kórház folyosójá­nak fordulóiban pizsamás betegek lábadoztak. Mini­szoknyás ápolónők suhantak előttük ígéretes látomásként. „Minél hamarabb meggyó­gyulni!” — mintha erre biz­tatták volna a sápadtarcú betegeket a kivillanó for­más térdek. — Kocsis főorvos úr a műtő mellett balra a 14-es ajtó, — igazított útba az egyik „látomás”. — Tehát nem az igazgatói iroda... Tizenkettő, tizenhá­rom — ez az. ján még a találkozás fel­hangja vibrált. — Szokásos panaszkodás garantáltan irigyek ellen... Hadd nyugtassalak meg, nem vagyok irigy természet. Géza nem vette a lapot. Váratlanul kesernyésre vál­tott a hangja. — Emlékszel, mikor ke­rültem ide? — Hogyne, ötvenötben. Nevezetes dátum, érettségi előtt álltam. Nem ma volt. — Egészen fiatalon főor­vosnak neveztek ki. Termé­szetesnek vettem, mint azt, hogy érettségi után azonnal felvettek az egyetemre.’ Az­tán... amióta itt vagyok csak a fizetésem lett több. — Ha jól tudom, nemso­kára nyugdíjba megy az igazgató, aztán te jössz... — Az igazgató ment. És jött más. A negyedik főnö­köt nyüvöm a húsz év óta! y De nem bánt, hogy én soha * szóba sem jöttem. — Kezé­ben megremegett a Multi filter. — Fiatalemberként szinte haraptam az étersza­got: Hol az első beteg, hadd szabdaljam szét, aztán rak­jam össze gyógyultan, a sa­ját elveim szerint! Gyógyí­tani persze, hogy akartam épp úgy mint más, aki a pályán marad. De ennél többre is vágytam. Ábrán­doztam arról, hogy hatal­mas csokor mikrofonba há­rom nyelven tartok előadást, — természetesen a Nagy Műtétről... 4 — Az első év az ismerke­désé volt. A munkámmal, a kórházzal. Aztán jött egy nagy fehér izzású szerelem. Elvitt néhány évemet. Majd újabb szerelem — aztán egy válás, öt év után kérdez­tem magamtól: na mi lesz fiú? m I éztem az arcát. Vonzó, /!/ szép férfiarc. Az ® őszülő hajtól izgal­mas, a mélyülő ráncoktól karakteres. Ám a csokoládé­barna titán lobogását már alig lehet rákopírozni. A tárgyilagos tekintetből hiány­zik a kétkedés. Pillantása figyelmes, de nem kutatja a mélységeket. — Jöttek a fiatal gyakor­nokok. Boros, aki négyszer rugaszkodott neki a felvéte­linek. Tehetséges. Eleinte lélegzet-visszafojtva figyelte minden mozdulatomat, aztán rájött, hogy nem láthat többet néhány rutinműtét- neh _ — Ne viccelj! Szeretnek a betegek. — Megemeltem a súlyos cigarettatárcát. — Egyébként nem vésnék az aljába, hogy „Szeretettel a főorvos úrnak”. . Mosolyogva legyintett. — Amikor az első bete­gem elpártolt, csak nevet­tem rajta. A másodiknál csodálkoztam. Aztán mi ta­gadás, mérgelődtem, félté- kenykedtem. Nem is ez a baj. Ügy érzem, a lehetőség, amit rám adtak, túlságosan nagy volt. Kezdetben azt hittem, belenövök, — mit belenövök, kinövöm! Most ha azt látom ifjú kollégák térdig, — könyökig érő le- hetőségruhákban feszenge­nék, zavarban vagyok. Te­hetséges jól felkészült sebé­szek olykor tyúkszemet vág­nak. Én pedig, aki a csilla­gos égig szárnyalhattam vol­na, a Filozófiai levelektől — eljutottam Piszkos Fredig. Talán ha a szamárlétra minden fokáért megküzdök, és nem Jákob lajtorjáján igyekszem felfelé... ■y#ikísért. A hátsó ka­it pun, az udvar felé. A bejáratnál ott állt a meggypiros Audi. Elége­detten veregette meg az ele­gáns gépcsodát. — Elhiszed, hogy odaad­nám egy kezdő körorvos hi­téért és kerékpárjáért? Feszülten várta a választ. Én pedig megpróbáltam el­képzelni a választékosán öl­tözött, őszülő halántékú urat — biciklin. Bármennyire sajnáltam, nem ment. Palágyi Béla l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents