Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-18 / 141. szám

1975. JönitM 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött Szolnokon az Országos Közgazdász Vándorgyűlés (Folytatás az 1. oldaXról.) körben szeretném összefog­lalni : az első a gazdasági szerkezet fogalmának, értel­mezése, a második a ma­gyar gazdaság makrostruk- túrája a változó nemzetközi feltételek és körülmények között, végül a mikrostruk- túra korszerűsítésének mai lehetőségei és feladatai. A gazdaság szerkezetét el­sősorban a termelésen és a termékek elosztásán keresz­tül elemezte. Kifejtette, mit ért a termelés, a termékek elosztása, a felhasználás, •a fogyasztás, a beruházások, a kivitel szerkezeti szempont­ból történő vizsgálatán. Kiemelte: bármikor, bárhol jónak tekinthető gazdasági szerkezet nincs, mert a gaz­dasági szerkezet önmagában nem minősíthető jónak, vagy 'rossznak. Legfőbb kritérium a hatékonyság — Egy ország fejlettsége és gazdasági szerkezete — folytatta — reálisan csak a helyes társadalompolitikái törekvések alapján ítélhető meg. A gazdasági struktúra minőségének legfőbb krité­riuma a hatékonyság. Ha­tékony az a gazdasági szer­kezet, amelyik — az elfoga­árváltozások számottevő ter­het jelentenek. Az infláció­val és a munkanélküliség"el küzdő tőkésországok pénz­piacán szigorúbbak a felté­telek, a hiteligények nőttek és a hitelnyújtók óvatosab­bak lettek. Oj feltételek kö­zött kell tehát helytállnunk, hogy megőrizhessük felvevő­Dt. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter tartotta a vándorgyű­lés főreferátumát dott társadalmi követelmé­nyek teljesülése mellett — a nemzeti jövedelem opti­mális növekedését tartósan biztosítja. Ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem jó ütem­ben növekedjék, változnia kell a gazdasági szerkezet­nek. Ez a változás napjaink­ban elsősorban a műszála fejlődés eredményeire, és a nemzetközi munkamegosztás előnyeire épül. A pénzügyminiszter ez­után vázolta, hogy az elmúlt egy-két év alatt a nemzet­közi piacokon olyan árarány­változások történtek, ame­lyek érzékenyen érintették a népgazdaságot. A tőkés pia­cokon az alapanyagok árai ugrásszerűen nőttek, sokkal gyorsabban, mint a készter­mékeké. Ezek az árváltozá­sok, ha nem is olyan nagy mértékben, de hatottak a KGST-n belüli külkereske­delemre. Kiemelte, hogy be­hozatalunkban lényegesen több az anyag mint a kivi­telünkben, ezért a világpiaci piacainkat, és megtarthassuk megbízhatóságunkat. Ezután az exportról és az importról szólt. — Az export növelése és szerkezeti változása mellett rövid távon kénytelenek va­gyunk az import csökkenté­sének módszeréhez is folya­modni. Takarékoskodni kell a tőkés importanyagokkal és termékekkel, vizsgálni kell hogyan helyettesíthetők azok a hazai vagy szociálisa im­porttól származó anyagok­kal, termékekkel. Ennek ér­dekében néhány esetben ad­minisztratív, importkorlátozó intézkedéseket is alkalma­zunk. Az import visszaszorí­tása azonban zökkenőket is okozhat a termelésben, sőt még az exportlehetőségeket is korlátozhatja. Ezért e „ke­retgazdálkodáshoz” hasonló beavatkozás helyett rugalma­sabb. természetesebb mód­szereket kell alkalmazni, amelyek a vállalatokat ész­szerű importtakarékosságra ösztönzik. Erőteljesebb ösztönzés Elmondta, hogy milyen az a gyártás-, és gyártmányszer­kezet, amelyre nekünk szük­ségünk -van. Beszélt arról is, hogy milyen, akadályai van­nak a gazdaságosabb és kor­szerűbb termelési és termék- szerkezet kialakításának. Nincs például ami kénysze­ríti, s alig van ami ösztönzi a vállalatokat az átállásra. Ma szinte alig van vállalat, amelyik semmilyen központi támogatásban nem részesül. Mai támogatási rendszerünk tehát nagymértékben hozzá­járul a nem gazdaságos ter­melés fenntartásához. Devi­zagazdálkodási okokból . az importverseny sem kénysze­ríti a vállalatokat a termék korszerűsítésére, mert sok­szor előnyben részesítjük a hazai termékek felhasználá­sát még akkor is, ha az im­porthoz képest az nem elég gazdaságos. A szabályozó rendszer néhány eleme is gá­tolja az átállást. Akadályoz­za m°g a sokszor túlzott és indokolatlan ragaszkodás a múlthoz, a hagyományokat z, valamint a vállalatok szerve­zete is gyakran lassítja az átállást a korszerűbbre. Elmondta, hogy olyan vál­tozásokat terveznek a szabá­lyozó rendszerben, amelyek növelik a gazdasági kény­szert és erősítik az ösztönzést a gazdaságosabb és korsze­rűbb termékszerkezet kiala­kítására. — Üjabb, széles körre ki­terjedő termelői árrendezés­re kerül sor. Az áremelések jelentős részben — ahogy mondani szokták — „tovább gyűrűznek”, tehát a költ­ségeket növelik, így a fel­használók nyereségét csök­kentik. Ezek valóságos jöve^ delemátrendeződések lesz­nek, amit csak különleges esetekben ellensúlyoz a nép­gazdaság. A világpiacon vég­bemenő inflációs folyamatot nem engedhetjük át csillapí­tás nélkül a magyar gazda­ságba, ezért időnként a valu­ták átszámítási kulcsait is változtatni fogjuk. — A nyereségérdekeltség hatékonyságra ösztönző vo­násait erősítjük, megszüntet­jük a nyereség kötelező ket­téosztását — hangsúlyozta dr. Faluvégi Lajos. — A vállala­tok maguk dönthetik el, hogy a kötelezettségeik teljesítése után fennmaradó nyereség­nek mekkora részét fordítják a személyi jövedelmek növe­lésére — vállalva a progresz- szív adót — s mennyit fej­lesztésre. Ezután a támoga­tások megvonásával' sokkal erőteljesebben befolyásolhat­juk, ösztönözhetjük a nem gazdaságos termelés vissza­szorítását, mert az nem fog­ja közvetlenül érinteni a munkások személyes érdekeit és jövedelmét. Ha az össz- nyereség szintje kisebb lesz, akkor csökkenthető a nyere­ségadó, s ez erőteljesebb és differenciáltabb lehetőséget ad a nyereséges termelés nö­velésére. Az élőmunka terhe­it is növeljük a költségek kö­zött az illetményadó felemelé­sével. Nő a bérszabályozás ru­galmassága, az ötödik ötéves terv időszakában és csökken a nyereséggel való túl szoros kapcsolat. A fejlesztési támo­gatással és hitellel is elsősor­ban a minden piacon egyaránt gazdaságosan értékesíthető, korszerű termékek gyártásá­ra alkalmas, gyorsan megté­rülő termelési kapacitások létrehozását segítjük elő. Ál­talánosabbá tesszük a vissza­fizetési kötelezettséget az ál­lami beruházásoknál, és az állami támogatások is na­gyobb követelményt jelentő közvetett formában érvénye­sülnek majd. Előadásának végén a pénz­ügyminiszter hangsúlyozta a közgazdászok szakmai fele­lősségének és összefogásának szerepét, amely jelentős mér­tékben hozzájárulhat ahhoz, hogy gazdasági fejlődésünk a következő években a nehe­zebb feltételek között is egészséges legyen. Délután a vándorgyűlés há­rom szekcióban folytatta munkáját. Az első szekcióban dr. Bognár- József, az MTA Világgazdasági Kutatóintéze­tének igazgatója elnökletével, a pénzügyminiszter előadását tárgyalták meg. A második szekció, — elnöke dr. Trethon Ferenc pénzügyminiszter-he­lyettes — az iparpolitika, iparszerkezet korszerűsítésé­nek aktuális kérdéseivel fog­lalkozott. A bevezető előadást Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tartotta. A harmadik szekció elnöke dr. Romány Pál, az MSZMP KB tagja, a KB ipa­ri, mezőgazdasági és közleke­dési osztályának vezetője. Itt a szakemberek a mezőgazda­ság és a feldolgozóipar fej­lesztéséről, a termelés szer­kezetének átalakításáról mondták el véleményüket. A vitaindító előadást dr. Csen­des Béla, az Országos Terv­hivatal főosztályvezetője tar­totta. Ma délelőtt folytatódik a vita a három szekcióban, dél­után a vándorgyűlés résztve­vői kirándulnak a Tisza II. Vízlépcsőhöz, Jászberénybe a Hűtőgépgyárba, illetve Szolnokon városnézésen vesz­nek részt. A záróülésre, ame­lyen a szekciók elnökei össze­foglalják a vitákat, a megyei tanács nagytermében holnap délelőtt kerül sor. X. P. — SZ. E. Cseresznyeszüret a fegyvernekl Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben Kedvező terméskilátássá Májusban és június első felében a mezőgazdasági ter­melőknek kedvezett az idő­járás. Az elmúlt hat hétben rendszeresek voltak az esőzé­sek, és bár a csapadék elosz­lása eléggé szeszélyes volt, mégis az ország egész terü­letére jutott nedvesség-után­pótlás. A legtöbb csapadékot ismét a dunántúli vidékek, főként a déli rész kapta, de a Duna—Tisza közén, s az or­szág más vidékein is gyakran áztatta eső a határt. A júni­usi határszemlék azt tanúsít­ják, hogy a kalászosokból, a zöldségfélékből és a legtöbb gyümölcsfajtából kedvezőek a terméskilátások. A kalászos gabonák szépen fejlődnek, amit a mezőgazda- sági szakemberek rendkívüli Sikernek tartanak, hiszen az elmúlt év őszén a vetést or­szágszerte megzavarta az év­tizedek óta nem tapasztalt, heteken át tartó esőzés. A ka­lászos gabonák országszerte „behozták” a korábban he­lyenként tapasztalt fejlődési lemaradást. A MÉM szakem­berei arra számítanak, hogy hét—tíz napon belül a homok­talajokon megkezdhetik az őszi árpa aratását, és ezután nem sokkal az első búzatáb­lákba is beküldhetik a kom­bájnokat. A viharos, zivata­ros, idpjárás miatt helyen­ként a gabona megdőlt, és ezért többfelé az üzemek ne­héz aratásra számítanak. Ar­ra van szükség, hogy az ara­tó-cséplőgépeket a termelők legjobb hatásfokkal használ­ják ki. A határszepnlékről érkező jelentések szerint a kapásnö­vények meghálálták az eső­zéseket, és a június közepi napsütés szintén meggyorsí­totta az érést. Szépen mutat a napraforgó és a kukorica. Kisebb gondot okoz, hogy az esőzések nyomán meggyor­sult a gyomosodás — csakis ott ahol nem került sor vegy­szeres növényvédelemre — s ezekben a táblákban mechar nikai növényvédelemre van szükség. Helybenjárás az újítások köri! A Szolnok megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­latnál 1973-ban 64 újítást ad­tak be, ezzel szemben 1974- ben csak harmincegy újító jelentkezett ötletével. A szá­mok önmagukért beszélnek, de milyen okok húzódnak meg a megcsappant újító­kedv mögött? Ágócs Imre újítási felelős: — Én nem hiszem, hogy az újítók kifogytak volna az öt­letekből, bár az idei „ter­més” sem valami biztató. Az újítások értékelésénél igyek­szünk a leggyorsabban meg­határozni, hogy az ötlet hasznosítható-e, vagy sem. A beérkezett dokumentációt — rajzot, leírást — a főmérnö­künk nézi át, s ő mondja ki rá az igent, vagy a nemet. Szükség esetén az üzemben dolgozók közül szakértőt je­löl ki, aki elmondja a véle­ményét az újításról. S ha úgy néz ki, hogy a vállalat­nak megéri akkor ő hatá­rozza meg az újítás további sorsát. Kijelöli például, hogy ki a felelős az elkészítéséért, a bevezetéséért. így elérkez­tünk a legkényesebb pont­hoz, a műszaki osztályhoz, ugyanis általában itt „úsz­nak” az elkészítési és beve­zetési határidők. Jelenleg nyolc-kilenc olyan újítás van, amelyeknek a határide­je késik, némelyiknél több hónapos elmaradás van. A műszaki osztályon Ké­zér József osztályvezetőt ke­resem. Ö nem tudott, vagy nem akart az ügyben véle­ményt mondani, a kérdé­sekre érdemi választ adni. így helyette is beszélt Batta Attila főmérnök: — Tudomásom van arról, hogy az újításoknál ilyen gond került napvilágra. Ezek az ötletek nem világrengető találmányok. Van közöttük emelő ... vagy van közöttük olyan kapocs, ami az egy­másra rakott ládák lebom­lását akadályozza meg — tehát többségük megköny- nyíti a munkát. De az a véleményem, hogy az újítás akkor is jó kezdeményezés, ha különösebb anyagi hasz­not nem hoz a vállalatnak. Tehát az ilyenekkel is ugyanúgy kell foglalkozni, mintha nagyobb értékűek lennének. Az ügyet kivizs­gáljuk, s felelősségre vonjuk az illetékeseket, akik elmu­lasztották kötelességüket. Az újítások sorsa, ha az ígéreteket betartják megol­dódik, s talán az újítók ked­ve is megjön. Mindenesetre az ügyből kikerekedik egy tanulság akár az Allatforgal- mi és Húsipari Vállalatnál, akár máshol: az újítási ja­vaslat attól a pillanattól kezdve, hogy elfogadták, újí­tásnak számít, függetlenül bármitől. Huzavona pedig visszaveti a mozgalom fel-" lendülését Meddig „éljen” egy alkatrész? Természetesen addig, amíg szükség van rá! S hogy meddig van rá szükség? En­nek megállapítására idesto­va 30 esztendeje létezik egy napjainkra igen kifinomult­tá vált módszer, amelyet ér­ték vagy funkcióelemzésnek neveztek el. A fejlett ipari országokban — Amerikától Csehszlovákiáig — ma már széles körben alkalmazzák. Ennek az elemzésnek a lé­nyege, hogy egy-egy termék funkciójából, feladatából in­dul ki, hogy mit kell telje­sítenie a gyártmánynak a felhasználónál, és mer—t ideig. Ennek alapján állapít­ják meg a konstrukció vala­mennyi gyártási normáját: mennyi és milyen anyag kell, milyen minőségű mun­ka stb. Az így készült ter­mék valamennyi alkatrésze megközelítően összhangba kerül egymással: minőségi­leg, élettartamban, az igény­bevételekkel szembeni ellen­állásban. Tehát, nagy bizton­sággal elkerülhetővé lesz, hogy felesleges funkció ke­rüljön a termék bármely részegységébe vagy alkatré­szébe. Ezáltal a gyártmányok használati és kereskedelmi értéke közt s a gyártási költ­ségek közt hamarabb te­remthető .összhang. Minden alkatrész megközelítően ad­dig él, ameddig a többi, minden munkára annyi időt fordítanak, amennyi szüksé­ges. A funkcióelemzést a taka­rékosság szolgálatába állít­va megalapozott és az összes követelménnyel számoló kal­kulációk készíthetők. A szak- irodalomban ismert adat ma már, hogy egy-egy új konst­rukció 20—40 százalék (oly­kor 50—60 százalék) felesle­ges ráfordítást tartalmaz,: anyagban, munkában. Ezt az évek során az önköltség­csökkentő programokban, ésszerűsítési és újítómozgal­makban lassan-lassan lefa­ragják. Holott ennek a ma még elkerülhetetlennek lát­szó pazarlásnak elejét ve--' hetnék mindenütt. A funkció­elemzés nemzetközi gyakor­lata szerint egy-egy gyárt­mánycsoport önköltsége min­den évben 15—25 százalék­kal csökkenthető. Részben, mert egyre jobb megoldá­sokra nyílik mód a haladás eredményeként, másrészt pe­dig, mert ennyi tartalék ke­rül a prototípusba. A többi közt például, a mérnöki túl­biztosítás miatt' is. Természetesen, a funkció­elemzés módszerét meg kell tanulni, ehhez is szakembe­rek kellenek. Idő kell ahhoz, hogy egyre több gyártmány­ra, teljes technológiai sorok­ra. beruházásokra, aztán egész gyárakra alkalmazhas­sák. Egyelőre a hazai válla­latoknál kevés helyen fog­tak hozzá e módszer beve­zetéséhez. Pedig a tanfolya­mok százait lehetne szervez­ni brigádok, művezetők, mér­nökök, technikusok számára, ahol az értékelemzés lénye­gét és szemléletét sajátíthat­nák el a résztvevők. Nem kell ehhez sem központi uta­sításra, sem központi támo­gatásra várni. Nemzetközi gyakorlat a hulladéktelepeken heverő iparcikkek rendszeres elem­zése, hogy a már használha­tatlanná vált termékek me­lyik alkatrésze lenne még jó, ha funkcióját folytathatna. Amelyik jó, amelyik túlélte az egész szerkezetet — az felesleges ráfordítást tartal­maz: több, vastagabb, jobb anyagból vagy gondosabban készült, általában drágábban, mint kellett és lehetett vol­na ... Szokatlannak tűnhet ez a gondolat, de mielőtt elítélné bárki — ha módja van rá — menjen ki egy gyárudvar sarkába, nézze meg az ott felhalmozott lim-lomot. Ha található ott olyasmi, ami még működőképes — akkor máris van egy új' ötlet, amelynek nyomán el lehet indulni a legközelebbi taka­rékossági intézkedési terv összeállításakor. Gerencsér Ferenc Szekció­ülések

Next

/
Thumbnails
Contents