Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

1975. júaiiris 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Elképesztő hibák 90 percen át Szolnoki MTE—Ganz MÁVAG 1:1 (1:0) Szolnok, Tiszaligeti stadion, 1000 n„ v.: Győri. SZMTE: Fekete — Öze, Arany, Kovács, Árvái, Simon, Porhanda, Garics, Czimák, Magos, Fürtös. Edző: Czibulka Mihály dr, Ganz-MÁVAG: Polina — Stamler, Monostori, Marczel (Kvassai), Molnár, Zsoldos, Tóth, Végh, Bodonyi, Nagy, Kecskés. Edző: Nagy János. f A 2. percben Kovács be­adását szögletre hárították a Ganz-MÁVAG védői. Egy perc múlva Czirnák beadását Fürtös mellé „spárgázta”. Nem . sokkal ezután Fürtös tejéről lerúgták a labdát a kapu előterében. Garics lőtt ám Polina jól állta el a szö­get és védett. Az ötödik perc­ben akár 2:0-ra is vezethe­tett volna a hazai csapat. Ezután tíz percet kellett várni az első eseményre. Az első negyedóra végén Végh szabadrúgását védte Fekete. Kövid időre élénkült a já­ték. Fürtös elől merész kive­tődéssel hárított a fővárosi kapuvédő, majd ugyancsak a balszélső lövését ütötte ki ujjheggyel a jobb kapufa tövétől. A 33. percben Bodonyi tel­jesen tiszta helyzetben Fe­kete kezébe emelt. Három A kezdet szabványszerű: egy jászdózsai kisfiú ,töb- bet futkározott, mint társai. ;És gyorsabban. Falun az útja ilyenkor törvényszerű­en a futballpályára vezet. IGulyás János is labdarúgó llett. Aztán Jászberénybe ke­rült a középiskolába— és egyre csak azt érezte, hogy ’futnia kell. Közölte is a Le­ih el Vezér Gimnáziumban [testnevelő tanárával, hogy ha futókra van szükség, hát jő. itt van. Az első versenyén, egy já­rási bajnokságon beugró­iként 4 perc 44 másodpercet |„kocogott” 1500-on. És ezzel is nyert. Azóta minden év­iben fejlődött. Nem is keve­set. Az idén, az érettségi évében 400-on 51,5-öt, 800­on 1,55.2-s aranyjelvényes eredményt mutatott a stop- |per — de 1500-on is csak hajszálnyira van a 4 perces határtól. Egy edzés előtt kerestem meg a hosszúra nyúlt fiatal­embert. A jászberényi váro­si sporttelep vörössalakja mozgalmas képet nyújtott. Kettesével, hármasával rót­ták a köröket a fiúk, lányok. A súlylökő Csorba Sándor kitartóan bombázta a sala­kot, Győré Erzsi, a magas­ugró ki tudja hányadszor [huppant az ugródombra. A szokatlanul nagy nyüzs­gés sugallta az első kérdést: — Színre került Jászberény atlétikai élete? — Három éve vette át a Lehel a szakosztályt. Azóta jaz edzés lehetőségeink jók. Égy-egy délutánon 25—30 fiatal is megfordul az atléti­kai pályán. Én is kicsalogat­tam néhány barátomat — aztán ők is hívtak másokat. Sokan itt is ragadnak. Né- [hányan viszont kipróbálnak mindent, aztán eltűnnek. Gulyás János nem túlsá­gosan bőbeszédű. Viszont korához képeit túlságosan is megfontolt. Amikor sikere­inek összetevőiről kérdem, fogódzókat keres. Hosszasan sorolja a versenyzőtársak nevét, akik nélkül úgymond perc múlva óriási védelmi hibából szerzett gólt az MTE. Monostori átfejelte a kimoz­duló Polinán a labdát — ép­pen Garics elé, aki nem is rúghatta máshová — csak a hálóba. 1:0. Két perc mjílva két Ganz-MÁVAG csatár állt Feketével szemben. Tóth lőtt — rosszul. A labda így is túl­jutott a kapuson — ám a védők kivágták a gólba tartó labdát. A második félidőre tovább esett az addig sem túl ma­gas színvonal és a játék oly­kor a komolytalanság határát súrolta. A vendégek egyen­lítő gólja hajmeresztő védel­mi hibából esett. Czirnák a pálya közepén remek fejes­sel indította Kecskést, a ka­pu elé lőtt labda egy védő­ről Végh elé perdült, aki a tétován mozduló Fekete mel­lett a hálóba helyezett. 1:1. sehol sem lenne. Csak a ke­servesen lefutott kilométe­rekről — például az idén megtett 1450 kilométerről — nem esik szó. — Itt van például Paróczai Bandi a szolnoki MÁV-ból. Ellenfelek lennénk valójá­ban. Mégis, ha egy nagy ver­seny előtt azt mondom neki, hogy Bandikám, jó időre készülök, akkor ő inkább el­puskázza az eredményét, és vezet, segít, ahol csak tud. Nagy futó lesz. Jóslásom szerint halomra fogja dön­teni az összes fennálló ma­gyar rekordot. — Mégis, kanyarodjunk vissza Gulyás Jánoshoz. Mik az idei tervei a salakon és a versenypályán kívül? — Hát akkor mondok egy hosszabb számsort, ami csak az értőknek jelent valamit: 400 méteren 51 másodpercen belülre szeretnék kerülni, 800-on 1 perc 52 másodperc a cél, és 1500-on áttörni a bűvös 4 perces határt. Ez le­fordítva annyit jelent, hogy szeretnék ott lenni Beszter­cebányán az IBV-n — és ha már ott vagyok, valami szép eredményt elérni. Jórendűen érettségiztem, és az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetemen akarok to­vább tanulni. Ha felvesznek, az egyetemi évek alatt a BEAC színeiben verseny- zem majd. Aztán majd meg, látjuk. — Ha nem sikerül a fel­vételi? — Szakmát tanulok, és természetesen újra megpró­bálom. Szeretnék valami igéretfé- lét kicsikarni belőle, hogy itt marad Szolnok megyé­ben. Hogy visszajön. Mert nehéz tudomásul venni, hogy egy kirobbanó tehetség is­mét odébáll. Gulyás János nem Ígérget. Inkább a ter­veiről beszél. Arról, hogy úgy 5—6 év múlva kedvenc távján, a 800-on 1.46-ot tud majd. S ennél drágább ta­lán a moszkvai olimpia re­pülőjegye sem lesz. P. B. A közönség egyre elége­detlenebb volt a játékkal — jogosan. • Amit látott, annak nem sok köze volt a labda- i úgáshoz. Egy alkalommal Czirnák az ötösön pompás labdát kapott — ám lehajol­va messze a kapu fölé fe­jelt. Aztán a másik oldalon folytatódott az elemi hibák sora. Végh remek átadással akár a gólvonalig vihette volna a labdát, de elesett és oda lett a lehetőség. Egy partdobás teljesen tiszta hely­zetben találta Bodonyit, a középcsatár addig készülő­dött a lövéshez, míg Kovács beérte és szögletre szerelte. Kimaradt helyzetek itt, ki­maradt helyzetek ott, és per­cenként elképesztő hibák so­ra. Az MTE ismét pontot veszített, ráadásul ezúttal egy biztos kiesővel szemben. A közönségnek azonban nem a döntetlen eredmény okozott bosszúságot, hanem az a csapnivaló játék, amelynek ezen a szombat délutánon ta­núja volt! — Pb — Kézilabda NB il. Férfi: Szolnoki Olajbá­nyász—DÉLÉP (Szeged) 27:12 (15:6). Szolnok Tiszaligeti stadion, 300 néző. Vezette: Ajkavölggyi—Auspitz. Olaj­bányász : Danyi P.—Orbán, Vass N (5), dr. Szász (5), Danyi J. Ratkai (1), Kiss, Dr. Szűcs (6), Szőlősi (5), Vass G (3), Varga (2), Szintai. Edző: Kátai Ferenc. A bajnokság élén álló Olajbányász nagyszerű ro­hamaival kezdődött a talál­kozó. A nagyszerű védeke­zés melett is látványos gó­lok születtek. Tízperces já­ték után már 7:2-es hazai vezetésnek örülhetett a szép­számú közönség. Továbbra is a hazai együttes irányí­totta a játékot és a félidő 15:6-os eredménye a vendé­gek számára volt hízelgő. Fordulás után sem válto­zott a játék képe. A szegedi játékosok fokozatosan elfá­radtak és még a sok csere sem segített abban, hogy az Olajbányász ne növelje to­vább előnyét. Az utolsó tíz percben kicsit kiengedett a hazai együttes és így mind­két kapusnak akadt lehető­sége képességének bizonyí­tására. A nagy gólarányú győzelem értékét növeli, hogy az Olajbányász a rivá­lisának számító Bp. Metrót ez a szegedi együttes az el­múlt héten legyőzte. A hazai csapat minden tagja jó tel­jesítményt nyújtott. Női: Váci FORTE—Szol­noki MTE 12:6 (4:3), Szol­nok, Tiszaligeti stadion, 300 néző. V: Rubus—Seregi. Vá­ci Forte: Gál T.—Polacsek (2). Szűcs (3), Kalla, Molnár, Balogh, Pazsitka (5), Üjfalu- si, Barna (2), Edző: Sujánsz- ki Dezső. MTE: Jandácsik— Ficsur, Dr. Besenyei (1), Králik E. Fazekas Á (3), Knerczer, Bárány I. Farkas E. Cseh É (1), Kovács É. Edző: Domonkos Lászlóné. Az első félidő elég szoros küzdelmet hozott. Igaz a ha­zaiak már ekkor is elég sok helyzetet kihagytak és a leg­jobb helyzetekben is keveset vállalkoztak kapuralövésre. Sok felesleges cselezés és késlekedés jellemezte játé­kukat. Ekkor azonban még védőmunkájuk kielégítő volt és megtudták akadá­lyozni a vendégek nagyobb arányú vezetését. Fordulás után a vendégek egyre in­kább felülkerekedtek és nö­velték előnyüket. Ekkor az MTE játéka csaokodóvá vált és a váciak erőfölénye ki­domborodott. Végeredmény­ben a lényegesen ügyesebb játékával a vendég csapat ilyen arányban is megérde­melten győzött. Jók: Gál, Szűcs, Pazsitka. Űjfalusi. A hazaiaktól senkit sem lehet kiemelni. ELADÁSRA FELKÍNÁLUNK nagymennyiségű nyári és őszi érésű étkezési, valamint vetőméretű BURGONYÁT fehér és színes fajtákból. A szállítást a fogadóhelyig vállaljuk. Több évre is garancia mellett kötünk szállítási szerződést igényüknek megfelelően. DUNAMENTI MG TSZ Aposíag, telefon: 15. Egyik színink sír, a sásik newt Úttorőollmpla területi döntő Békéscsaba Az első meglepetés: a Vi­harsarokban hatalmas szív­vel rendezték az úttörő olim­pia területi döntőjét. Volt ott olimpiaidáng, zászlóerdő, lát­ványos nyitó és záróünne­pély — akár az országos döntőhöz is méltók lettek volna az ünnepi kül­sőségek. A gondos szervezés, a tökéletes ellátás, a gyors, és pontos hírközlés, a város nagy-nagy sportszereteté- ről vallott. Labdajátékokban a vártnál is nagyobb kudarc A Szolnok megyeiek 135 tagú küldöttsége mér a ver­senyek előtt sikert aratott. Juhász Katalin testnevelő, a megyei delegáció vezetője nem győzte fogadni a gratu­lációkat a megnyitó után: az egybegyült pedagógusok és sportvezetők egyhangúan úgy szavaztak, hogy a legfegyel- mezetebben, legösszeszokot- tabban a Szolnok megyei paj­tások meneteltek... Az elismerésből aztán a versenyek első felében nem túl sok jutott. A labdajáté­kokban rendre hullottak el csapataink; egyetlen egy sem tudta kivívni az orszá­gos döntőn való szereplés jogát. Elbuktak a röplabdá- zók — pedig megyénkben két NB I-es felnőtt együttes is van — de sem a kosara­sok, sem a kézilabdázók, de még a labdarúgók sem lép­tek tovább. A nagypályás labdarúgóinkat a kecskeméti - sportiskolások 7:0-ás félidő után úgy győzték le 10:0-ra — hogy a szolnoki kapus egészen nagy napot fogott ki... Tollaslabdában — melyben tavaly három olimpiai arany­érem is termett — sem le­szünk ott az országoson. Farkas Kati mindent meg­nyert — ám egyedül képte­len volt győzelemhez segíteni a csapatot. A Füleki házas­pár által felkészített kun- hegyesi röplabdázók nyújtot­ták a legtöbbet a labdajá­tékokban — ám igazi ver­senytársai ők sem voltak a kecskeméti sportiskolának. Az atléták kiteltek magukért A tornászoktól senki nem várt csodát a szolnoki veze­tők közül. Nem is történt csoda: a mezőny közepén végeztek versenyzőink. Vi­szont az atléták bemutatko­zását nagy érdeklődéssel várta mindenki. Két arany­érmet már csütörtökön „be­zsebeltek” a Szolnok megyei versenyzők. Forgó Kati ma­gasugrásban ugyan elmaradt legjobb eredményétől, ám a 161 centis teljesítménye — ha esak kevesebb kísérlet Donkó Ildikó a 12—13 éve­sek korcsoportjában fölénye­sen nyerte a négytusa ver­senyt révén Is — de elég volt a győzelemhez. A másik első helyet a jászberényi Bóta Ágnes „szállította”, aki 10.56 cm-es súlylökő eredményé­vel folytatta a korábbi évek jó sorozatát. A városi sporttelep pénte­ken ragyogó napfényben fürdött. A Szolnok megyeiek számára különösen aranyló volt a napsütés: az utolsó versenynapokon atlétáink olyan hajrát vágtak ki az éremgyűjtésben, amellyel az előző napok balsikereit is feledtették. Négvtusábsn lösten rendben A leány négytusa csapat kirobbanó formában érkezett Békéscsabára. Walkó Éva, Szűk Beáta, Forgó Katalin, Ragó Gabriella^ Ötvös Mária és Kozák Ildikó számára az országos csúcs sem látszott elérhetetlennek. Nos az ered­ményhirdetésnél a győzelmi dobogón csak szolnoki ver­senyzők álltak. Walkó Éva egyéniben elért 344 pontja országos csúcs, de 300 pont fölé került Szűk Beáta — aki a kislabdadobást is meg­nyerte —. s nem sokkal ma­radt el ettől a harmadik helyezett Forgó Katalin sem. Az összetettben 1464 pont, országos rekord! A Költői úti iskola lányait érthetően majd szét szedték társaik. De kijutott a siker kovácsai­nak, Kővári Lászlónénak, Gados Gyulánénak. Balassi Péternek és Fuchs Gézának is a gratulációból. Egy kislány Jászsteniondrásról A lelátón együtt ült apa és leánya. Donkó László ed­ző, szurkoló, szülő — és még ki tudja hány féle minőség­ben izgult, szorongott a néző téren. Az érdekelt a négytu­sázó Ildikó egykedvűen szemlélte a vörös salakon futkározó társait. Három számon már túljutott a fia­talabbak korcsoportjában. A kislabdahajítást kivéve vala­mennyiben túlteljesítette a szülői elvárást, — és a tá­volugrás előtt már akkora előnnyel vezetett, hogy egy hosszúra nyúlt lépés is elég lett volna a győzelméhez. Donkó László azárt így is magasra tette a mércét: 465 cm-t várt a lányától, ami egyéni csúcs. Ildikó látszólag egykedvűen futott az első kísérletnek — és egy centi híján 430-ot ugrott. Nagy volt az öröm. Aztán meg a bosszúság; kiderült, hogy az összetettben elért 291 pon­tos eredménye -r mindössze egyetlen ponttal kevesebb az országos csúcsnál. Hogy ehhez mi kellett volna? Az otthoni 55 rpéteres kislabda- hajító eredmény helyett nem 48-at hajítani... — Nem baj, majd az or­szágoson, — vigasztalódott a Donkó család. Péntek, 13, szerencsét hoz T Négy szolnoki kislány számára kimondottan sze­rencsés nap volt péntek, 13-a. A 4x100 méteres leány­váltóban egy „csikócsapat” képviselte Szonok megyét. A Koltói négy hetedikes lánya csak egytől tartott; ha lehet ne nagyon égjenek le versenyszámukban... A kecskeméteik viszont nem is titkolták, hogy nyer­ni akarnak, s ezért inkább megbontották négytusa csa­patukat is. Aztán túlváltot­tak — nem is akármennyi­vel, jó tizenöt méterrel. A nézők lázasan keresték a második helyezettet, akikre így át szállt az aranyérem. Ekkor derült ki, hogy az or­szágos döntőre Barna Júlia, Zabodár Annamária, Micskó Zsuzsa és Fedor Gabriella jutott. Az igazsághoz tar­tozik. hogy az úttörők közt is túlságosan ifjonc váltó 53.3 másodperces idejével nem is volt méltatlan a sze­rencsés győzelemre! A mérleg: atlétikában 7 arany és két ezüst. Az 500 méteres síkfutásban a tisza­füredi Novák Anna máso­dik helye is a továbbjutást jelentette. A szakvezetők egyik szeme sírt, a másik ne­vetett. Atlétikában az ország élén. — labdajátékokban se­hol. A tanulságot a ver­seny készen szolgáltatta: eredményt ma már a legfia­talabbak versenyében is csak a sportiskolái oktatás hoz­hat. Palágyi Béla vendégek hálójába. 2:0. Három perc múlva szépített a TASK. Soós 35 méteres lövését Frák ,.bevédte”. 2:1. A játékvezető hosszabbított, 3 a 92. percben már mindenki a sípszóra várt, amikor Zahorán néhány csel után kiegyenlített. KELTEX—Honvéd Kilián FSE 2:1 (1:0) Szolnok, repülőtér, 200 néző. Vezette: Mizsei. KFSE: Varga (Kupái) — Tóth, Kántor. Kiss. Nagy. Márta. He- gyesi. Plausin. Rozsán (Csillik), Moldván, Török. Edző: Keserű László. Csankodó játékkal kezdődött a a játék és az első említésre mél­tó esemény a 17. p-ben játszó­dott: Plausin ragyogóan ugrott ki a védők között, amikor Dvo- rák visszarántotta. d.e még csak játékvezetői figyelmeztetésben sem részesült. A 38. p.-ben Varga már kéz­be fogja a labdát, de ellökték, a labda Tóth elé került, aki a léc alá lőtt. A játékvezető meg­lepetésre gólt ítélt! A második félidő sem hozott túl sok változást a játékban. A Kilián akár több gólt is lőhe- te.. volna. A 76. p.-ben Hegyes! kapáslövése a felső lécet talál­ta, két perc múlva ugyan ő lőtt a kenusba. A 81. p.-ben Nagv szerelte Némethet, aki egy mű- esést produkált és a játékvezető ll-est ítélt. Ezt Kerekes belőtte, 2:0. A 88. p.-ben 25 méterre a kaputól szabadrúgás a Kilián ta­vára — és Török a sorfal fölött a léc alá ívelt. 2:1. Labdarúgó HE HI. Szolnoki MÁV—Ceglédi VSE 5:0 (2:0) — Cegléd 800 néző. V: Geiger. Sz.MAV: Fehér—Csontos, Rep- ka. Földesi, Nagy, Varga. Pago­nyi, N. Szabó. (Kollár), Kalmar, Molnár, Géczi (Kovács S), Ed­ző: Himer István. Cegléd: Fe­kete Gy.—Cseh, Lendvai Zsem­lye, Zátonyi, Dobozi, Jurás, (Fekete T), . Kábák. Kresják, Liptai. (Halmi). Darányi. Edző: Darányi Miklós. A kapkodó Cegléd ellen jobban kezdett a MÁV. Már a 3. percben gólt ért el. Kalmár labdáját Géczi 10 méterről a léc alá vágta. Az 5. p.-ben Jurás egyedül tört ki de lövés helyett kivárt es így Rep- ka keresztezni tudta. Ceglédi tá­madások és helyzetek után a 27. percben N Szabó növelte a szol­nokiak előnyét. Szünet után a MÁV 10 perc alatt 3 gólt lőtt. Az 52. p.-ben Kalmár beadását Kollár lőtte a hálóba. Az 55. percben Repka fejelt a hálóba. A végeredményt a 62. percben Molnár állította be. Nagybátony—Jb. Lehel 1:0 (0:0) Jászberény, 1500 n., v.: Lauber. Jb. ' Lehel: Vasas — Hajdú I., Benke, Kátai, Karkusz, Sárközi, Sántha, Lukácsi, Ambrus L., Ke­lemen, Urbán (Bugyi). Edző: Bíró István. uui kezdett a Lehel a bajnok- jelöit ellen. A 2. percben Úrbán szép lövését védte Palzhuber, majd ismét Urbán bombázott kapura, ám a kapuvédő ezúttal is résen volt. A 17. percben Sántha 100 százalékos helyzet­ben hibázott. A 30. percben szög­letsorozatot harcolt ki a hazai csapat — a góllövés azonban nem sikerült. A második félidőben is a Le­hel támadott többet — ered­ménytelenül. A sok kihagyott helyzet megbosszulta magát: a 68. percben a csereként beállt Sütő megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját, i Mezőtúri Honvéd—Bé­késcsabai TASK 2:2 (1:0) Mezőtúr, 1000 n., v.: dr. De­meter. Mezőtúri Honvéd: Frák — Gu- gyerás. Jancsa, Kischner, Neu­mann. Hajdú (Mondi), Halla, Kálmán. Fekete, Gáspár, Tóth, Edző: Bencsik Gyula. Az esélyes nyugalmával kez­dett a hazai csapat. A 27. perc­ben Kálmán érvénytelen gólt szerzett, majd a 40. percben is­mét a hálóba talált, de a já­tékvezető les címén ezt a gól­ját is érvénytelenítette ... A bú- csujátékát iutballozó Kálmánt ez sem keserítette el: a 42. perc­ben ügyes cselekkel keverte meg a csabai védelmet, átemelte a labdát az egykori „játszótárs” Gulyás kapus fölött is és Tóth, az üres kapuba bólintotta a labdát. A második félidőben is maga­biztosan játszott a Honvéd, ám ^ a góllövést nem erőltették túl­ságosan a csatárok. A 63. perc­ben ismét Kálmán remek ala­kítása 'következett: Tóth beadá­sát nagyszerűen fejelte vissza a nagy lendülettel érkező Fekete elé, aki nagy gólt ragasztott a Búcsúzunk és elmegyünk...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents