Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
1975. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VÉLEMÉNYCSERE Otthon, magunk között, az erőről Beszélgetés dr. Paulai Gyula jószágéi körzeti orvossal Gyönyörű nyárfasor bújtatja a jászágói utat. Keskeny kis aszfaltcsík a százados lombok alatt. — Hogy talált ide? — Az utolsó öt kilométeren már könnyen. Errefelé és ma már mindenki megmondja, melyik út hová vezet. Ahol most élek, a fólia borítású paprikaföldek, a gabonatáblák között, a főtér ligetének csendjében, itt nem hazudnak nekem és. egymásnak az emberek. Látta, milyen tiszta ez a falucska? Ez is sok mindent elmond. — Az előző mondatai olyasmit sejtetnek — ha jól értettem — hogy eleget hazudhattak valaha, valakik önnek, — és így, az összehasonlítás tükrében nagyon fontosnak tartja az őszinte emberi szót. De ha megengedi, kezdjük az elején, ön 1961. nyarán, egy szép, verőfényes júliusi napon kilépett a Debreceni Orvostudományi Egyetem kapuján. Akkor avatták orvossá, — előtte egy fél órával. Ezekre a percekre emlékezni szokott az ember™ ön, mire 'gondolt, okkor™ — Ami mögöttem maradt, ami előttem állt. A mérleg: orvos akartam lenni, mindig, mindig... Ez nálam nem illúzió volt, — öntörvényem diktálta. Beteg ember vagyok, akkor is az voltam, tudom mit jelent szenvedni. Arra tettem fel már az ifjúságomat, hogy orvos legyek és segítsek, akiken kelL Elgáncsoltak™ H *— Nem értemé — Az első nekifutás nem sikerült. Apámat a személyi kultusz éveiben hat évi börtönre ítélték. ÁrtatlanuL Persze™ rehabilitálták™ elégtételt adtak neki™ — Ezután volt ugye a második nekifutás? A szoba csendes szögletében látom az orvosi diplomáját: summa cum laude... Tehát elindult™ — Az ország másik felén egy picinyke faluban kezdtem, három évig voltam ott, közben tbc szakorvosi vizsgát tettem. Intézeti főorvos lettem közelebb a szülővárosomhoz, Debrecenhez... Belekevertek egy ügybe™ Fontos, hogy erről beszéljek™ — Csak ha akar.„ — Nekem nincs szégyeünl- valóm. Feljelentést tettem az intézet gazdasági vezetői ellen, mert a betegeim 'érdekeit sértő módon gazdálkodtak, vezettek. — Azt hiszem az embert tapintatnak is van határa.„ Tényszerűbben nem mondhatja. Csaltak, loptak az illetők? — Fegyelmit kaptak, lecsukták őket engem meg™' — önt? v — Munkatársi összeférhetetlenség címén elbocsátottak. — Most is úgy érzi, hogy igaztalanul? — Nem úgy érzem, akkor sem éreztem, tudtam, tudom... Kz igazság nem időjárás, hogy naponta változzék! — Miért nem harcolt az igazáért? — Én rosszul tudok úszni. Tudom magamról, hogy nem tudok úszni. De én nem is úszónak készültem. A hínárba még az is beléveszhet, aki ismeri ~a hínárt. Olyan volt ott, akkor, hogy hiába mentem volna... mert ahová mentem az dérült ki: ez az íróasztal „függ” a másiktól... Végiggondoltam: vagy csa- tározom hónapokig, esetleg évekig, s megy, fogy az erőm... Ja, igen: rám akarták bizonyítani, hogy idegileg terhelt vagyok! Nem ágáltam, félreálltam. Elmentem Nógrád megyébe, ott voltam három évig. Sajnos, asztmás vagyok, nem bírtam a levegőt, a hegynek fel, le utakat... 'Pedig ott is nagyon szerettem dolgozni. Kicsit összeszedtem magam. Vettünk OTP-kölcsönnel televíziót, bútort... Jó volt Nógrádiján,' de mégis „lejöttem a hegyekből” — Mondja, doktor úr: az OTP-nél a tisztviselő nem nézett magára gyanúsan, amikor látta az áruvásárlási kölcsönt kérő papírját: dr. Paulai Gyula orvos 18 havi részletre televíziót akar vásárolni... Már ne haragudjék... és az általam is oly nagyra becsült, emberfelettien sokat dolgozó orvosoktól is elnézést kérek — érti mire gondolok... — Sosem gyűjtögettem, most se. Négy lányom van™ És nincsennek gazdag betegeim. Meg... különben sem fontos ám a pénz... Csak a kell határáig lényeges... — A következő évek? r— Két év, egy közeli kis községben, a szomszédos megyében. Részeges, kártyás valakik voltak a falucska vezetői. Korrumpáltak maguk közül mindenkit... Követeltem tőlük, a betegeim érdekében. .. Mindent, amit kötelesek lettek volna megadni. Követelt? Ez a mindenkinek megbocsájtó, mindenkin segítő alighogy ötven kilós, törékeny, bölcs kis emberke? Mit követelt? Hogy rendesen takarítsák a rendelőt, hogy törődjenek az egészségügyi megelőzéssel, — és hasonlókat, melyeket az orvosnak kötelessége követelni. — Mi történt? — A tanácselnök rám ordított: Mikor pusztul már innen. Mit rágja az én nyakamat. Én vissza valami olyasmit: az menjen, aki árt! Erre megpofozott... De ezeket a dolgokat már ne írja meg... — Megírom, doktor úr. A párt lapjának vagyok a munkatársa. Ahogyan önnek kötelessége a gyógyítás, nekem ugyanúgy feladatom, hogy — ha kell — a toliammal „operáljak”. Az orvosverő kiskirályokkal a párt semmiféle közösséget nem vállal. Semmiféle, a társadalom vagy az egyén érdekeit jogtalanul sértő embereknek nem ad a párt menlevelet. — Én hiszek ebben. Itt, Jászágón kaptam vissza a hitemet. Harmadik éve vagyok itt... ■ — Végül is amonnan önnek kellett eljönnie? — Nem, nem... Magasszintű vezetők kértek, maradjak. De nem maradtam. Az a hagyatékom oda, hogy az én távozásom legyen az emlékeztető, a figyelmeztető: a hatalom közélébe Csak becsületes, tiszta fejű, jó szándékú embereket szabad, engedni. — És most mit tapasztal? — Én „követelek” itt is... — Bocsásson meg... ha megismételné, nem hallottam. Vagy ez a követelő hangnem? — „Követelek”, — a betegeim érdekében... Kicsiny az ezerháromszáz lelkes falucskám zsebe, de mit csak bír, megad a tanács. A konkrét kérdésére, hadd ne válaszoljak. Miért? Nekem a nagy egésszel soha, semmi bajom nem volt. Nekem ez az állam adott vörös diplomát. Így teljesült életem: nagy vágya: orvos lehettem. A helyi vezetésről annyit: tisztelem őket, mert jószándékú, rendes emberek. — A táskámban levő levél többet mond: a községi pártvezetőség írta szerkesztőségünknek, elismerését és köszönetét fejezi ki önnek azért a fáradhatatlan munkáért, amelyet a falu lakói érdekében végez. Mennyit dolgozik naponta? — Nem tartom számon. — Jó, akkor úgy kérdezem: hány betege van naponta? — Amikor helyettesítettem is, — egyszer volt már kétszázhúsz betegem is egyetlen napon... Átlag ötven-hatvan ember. — Mikor volt utoljára szabadságon? — Három éve. Nehéz a helyettesítés kérdése. — Hatan laknak két szerény kis szobában. Lakást, önt és a családját megilletőt nem „követelt”. — Nincs pénze rá a falumnak. Csak annyit kértemj hogy ide a rendelőm mellé, a szobám mellé építsenek egy 4x4 méteres kis szobát, ahová örökölt könyveimet, meg amelyeket már én gyűjtöttem, elhelyezhetem, ahová esténként bemehetek olvasni... — Azt hiszem doktor úr, többről van szó. Az ön könyvtára százezreket is meghaladó érték, ön 53 különböző folyóiratot járat. Ezek a könyvek egy vizes, penészes szobában mennek tönkre... Engedje meg, hogy ön helyett most én „követeljek”. .. — — Én Itt szeretnék maradni ebben a békés oázisban, ahol úgy 'érzem szeretnek... és én azt adom, amire hivatva vagyok. A könyvtárszobának nagyon örülnék. — Mikor megy szabadságra? Hintó nyikorog az ablak alatt. Testes bácsika jön be a rendelőbe. Ügy fogja az Ostort ahogy a katona a puskát. Mennünk kell doktor úr a vihar előtt, mert utána hat ló sem húz be bennünket a csányi tanyákhoz, mondja. — A tanyák is hozzám tartoznak. — Ez az Audija, doktor úr. — Nincs kocsim. Illetve van: ez... Mennem kell, egy nénike vár kint a tanyán. — Estére, ha hazajön, mit csinál? — Ha nem hívnak beteghez, az egyik lányomat latinra tanítom, a másik görögül tanul. Felkapaszkodik a fogatra, nyikorognak a kerekek, gurulnak ki a tanyára. Apró kis ember ül a testes fogatos mögött. Milyen erős ember. De sok ilyen emberre van szükségünk! Tiszai Lajos Szépítik a fertődi kastélyt Hazánk legnagyobb, s egyben legszebb barokk-rokokó műemléke a fertődi Esterházy kastély. Mai formáját a 18. században kapta meg. Helyreállítására az elmúlt években 50 millió forintot költöttek. A kastélymúzeum rövidesen újabb termékkel bővül, s restaurálják a többi között a régi kínai falfestményeket. Az idén befejeződik a kastély tetőzetének felújítása is. Bádog helyett rézből készülnek az esőlevezetők. A kastélyhoz 600 holdnyi parkerdő tartozik, ami elég elhanyagolt állapotban van. Helyreállítási terve rövidesen elkészül. Diákotthon Siklóson Siklóson kollégium épül. Az emeletes -épületben száz általános iskolai tanuló kap majd helyet. A kollégiumra a járás aprófalvas jellege miatt van szükség: több helyen ugyanis megszűnt vagy megszűnik az iskola, s á kisdiákok megfelelő közlekedési lehetőség hiányában nem tudnak eljutni a körzeti iskolába. É hátrányos helyzet megszüntetésére hozzák létre a járási kollégiumot. A siklósi diákotthon várhatóan 1976. őszére készül el. Heti jegyzetünk Esztergák, Iák, virágok „Évről évre teljesítettük a tervünket. Az üzem termékei keresetté váltak, s hogy úgy mondjam, egyre többször nézhettünk fel a munkapad mellől. Egyre többször nézhettünk körül, s egyre többször állapíthattuk meg, milyen sivár minden körülöttünk. Talán így kezdődött” — mondja az igazgató. Igen, valahol ott kezdődött, amikor az újságpapír helyett barna, utóbb pedig fehér selyempapírba csomagolta a munkás a tízórait, vagy a reggelit, s ott folytatódott, amikor felállt egy brigádtag a termelési tanácskozáson és elmondta, hogy „ezt” nem így kellene csinálni, hanem amúgy. Elkezdődött ott, amikor a földszintes, satnya kis házak helyén emeletes házak nőttek, közöttük pedig frissen vágott gyep illata terjengett. Folytatódott ott, hogy az üzem kapuján belépve port kavart az ember arcába a targonca, s az ebédlőben a műanyagtálcáról a forró víz sem mosta le az olajos kéz hagyta nyomokat. Egy idő után rájöttek, — ez így nem jó! Hiányzik a „zöld” a gyárból, és jobban esik az ebéd a szépen tisztán tartható porcelán tányérból. Az üzemi park történetének első fejezeteit a kis fák mellé leszúrt támasztó karók jelezték. A következő év tavaszán a folytatást már a portásfülke mellé ültetett petúniák írták. Ma a szolnoki MEZŐGÉP udvarán bátran szippanthat az ember a levegőből, mert a tervteljesítés mellett megvalósult itt valami, amire jó lenne, ha egyre több helyen gondolnának! Ügy, mint ahogy azt a szolnoki bútorgyárban teszik — a gyár előtt széles gyep pompázik, s elkészült a betonjárda is — vagy a papírgyárban, ahol a régi gépekből kreált házi múzeum frissíti a Szürke betoncsíkok egyhangúságát. De nem szabad kihagyni a cukorgyár facsmetéit sem — mégha kiszáradtak, akkor sem. A szemlélet a lényeges! H. J. Nenizeii inywapitiink a Budavári Palotában Nemzetközi népfront-tanácskozás * R román küldöttség Szolnokra készül Június 18-tól kezdődően — háromnapos programmal — Budapesten kerül sor a szocialista országokban működő népfrontmozgalmak és szervezetek képviselőinek második nemzetközi tanácskozására. Ezzel kapcsolatban dr. Molnár Béla, a HNF OT elnökségének tagja, az országos tanács titkára az alábbi nyilatkozatot adta: — Első alkalommal 1973- ban Bulgáriában — Várnában — találkoztak az európai szocialista országok népfrontképviselői, hogy megismerjék egymás tapasztalatait a nemzetközi kapcsolatokban. Akkor született a most megvalósuló elhatározás, hogy a következő alkalommal szélesebb körű részvétellel és „hazai téma” megtárgyalására kerüljön sor. Ez a lényege a most Budapesten összeülő tanácskozásnak, amelyre elküldi képviselőit a Magyar Hazafias Népfront bolgár, csehszlovák, kubai, lengyel, NDK-beli, román testvérszervezete, valamint a Szovjetunió baráti társaságainak szövetsége. — A megbeszéléseken két témában folytattunk tapasztalatcserét. Az első téma: „A népfront-mozgalom szerepe és feladatai a szocialista demokrácia fejlesztésében” — ez a Hazafias Népfront előterjesztésében kerül napirendre, s a téma előadója dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára lesz. A második téma: a propagandamunkában szerzett tapasztalatok összesítése, kölcsönös kicserélése — Klaus Lenk, a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Frontja országos titkárságának tagja lesz a téma előadója. — Kettős jelentősége van a tanácskozásnak: egyrészt azt várjuk az eseménytől, hogy kibővíti a szocialista országok. társadalmi együttműködését, másrészt ismétlődő fórumot teremthet a szocialista építőmunka fontos, közérdekű területein szerzett sokoldalú társadalmi tapasztalatok kölcsönös mgeismerésé- hez. A tárgyalásokat követően a szovjet delegáció Pest, a bolgár Heves, a csehszlovák Komárom, a kubai Nógrád, a lengyel Győr-Sopron, a mongol Bács-Kiskun, az NDK- beli Fejér,' a román küldöttség pedig Szolnok megyében tesz látogatást. E vidéki programok során vendéggiftk tájékoztatást kapnak a meglátogatandó megyék fejlődéséről, majd baráti találkozókon vesznek részt. Könyv, könyv és könyv. . 1 Valóságos könyvtornyok. És hatalmas acélszerkezetek a palota két szárnyában. Milliónyi kötetet fogadnak be és bocsátanak ki, ha úgy tetszik — egyetlen gombnyomásra. Könnyedén, gyorsan mozog a rengeteg kötet, nyomtatvány, kézirat. Modern felvonókkal járja útját, vezessen az akár a raktárba, akár az olvasókhoz. Vagy a IV. emeleti régi könyv- és kézirattárba, a színháztörténeti-, zenemű- és térképtárba, Esetleg a kiállítótermekbe, ahol a magyar írás- és könyvtörténet legféltettebb emlékeit mutatják be. Mátyás Corvináit, az évszázados kéziratokat. .. Az olvasók liften érkeznek a központi katalógusterembe, ahol benyújtják igényeiket, s mire helyet foglalnak, előttük az olvasnivaló, valamelyik olvasóteremben. Egyszerre 450-en olvashatnak nyugodtan, zavartalanul, s ki-ki be is vonulhat valamelyik szobába, ahol lehet gépen írni, diktálni, hangszalagra venni a keresett szöveget. A kutatók, akik abszolút csendet kívánnak, külön szobában dolgozhatnak. Aki pedig, néhány órai intenzív olvasás közben elfárad, az a VIII. emeleti klubban pihenhet kávézgatás, tere-fere, vagy éppen napilapok, folyóiratok, a legfrissebb könyvek böngészése közben. Eszményi könyvtár, eszményi olvasószolgálat — lesz, majd az Országos Széchényi, azaz Nemzetközi Könyvtárban, amikor az elfoglalja várbeli új otthonát, a Palota krisztinavárosi szárnyát. A költözködés már megkezdődött, tavaly s az idén a könyvállomány egyharmadát szállították át a legkorábban elkészült toronyraktárakba. A palotabeli belső szerkezeti munkák java részét befejezték. Jelenleg az álmennyezetet készítik, közben szerelik az épület gépészeti vezeték- rendszerét, a légtechnikai gépházat, a fűtőközpontokat. Az épületet — mint tervezik — három szakaszban adják át rendeltetésének. Elsőként az északi szárnyat, előreláthatóan 1977-ben. A megyei ipartörténeti és népművészeti kiállításra Busi Lajos népi iparművész a „Túri kantát” formázza a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezeiében
