Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

u SZOLNOK MEGYEI NßPLAP 1375. május 14. Papír — BCarelíaből A Szovjetunióban gyártott összes nyom­dai papír körülbelül egyharmadát a Karc! ASZSZK Kondopoga városában, a „Kirov” Cellulóz-Papíripari Kombinátban készítik. Alapanyagául a helyi faanyag szolgál, amelyből a köztársaság különösen jelen­tős készletekkel rendelkezik. A kombinát vállalatok egész sorát egyesíti: cellulóz-, lapép-, szeszélesztö- cs négy papírgyárat. Több mint 400 ezer tonna papírt szállíta­nak évente innen a Szovjetunió különbö­ző városaiba és számos országba — köz­tük Bulgáriába. Magyarországra, az NDK- ba, Indiába stb. Az 1974-es terv határidő előtti teljesítéséért a kombinát megkapta az SZKP KB. a Szovjetunió Miniszterta­nácsa. a Szakszervezetek Központi Taná­csa, és a Komszomol Vörös Vándorzász- lajit. A kondopogai Cellulóz-Papíripari Kom­binátban szigorúan betartják a környezet­védelmi intézkedéseket. Képünkön a kom­binátban működő új víztisztító rendszer látható A második világháborút követő években gyakran elő­fordult, hogy az ország egyes vidékein hosszabb-rövidebb időre kialudtak a villanyok, leálltak a motorok, elhall­gattak a rádiók. Mindez azért volt, mert energiaiparunk nem tudott lépést tartani a ■ növekvő szükséglettel. Ma sem tudja kielégíteni a csúcs­időszakok 3800—4000 mega­wattos teljesítmény-igényét, azzal a különbséggel, hogy napjainkban már import energiát vehetünk igénybe a szomszédos országokat ha­zánkkal összekötő távvezeté­kek segítségével. A KGST- országok Egyesített Energia- . rendszerének irányítóköz- . pontja Prágában van, ott végeik a rendelkezésre álló energia szükségletek szerinti elosztását. Vannak napsza­kok, amikor a magyar erő­művek is exportálhatnak, olyan országokba, ahol tő­lünk eltérően alakul a jcsúcs- időszak. Tízévenként megkétszereződik Hazánkat nagyfeszültségű — 220 és 440 kilovoltos (220 és 440 ezer voltos) — távve­zetékek kötik össze a szom­szédos országokkal. Magyar- ország — központi fekvése révén — egyfajta „csomó­pontja” a nemzetközi villa- mosenergia-cserének. A lég- távvezetékek „áteresztőké­pessége” ma még megfelel, de tudva azt, hogy az ipari országok villamosenergia­szükséglete tízévenként meg­kétszereződik, néhány eszten­dő múlva nagy bajban len­nénk. Harc a veszteségek ellen Ezért határozták el a szo­cialista országok egy minden eddiginél nagyobb átviteli kapacitású nagyfeszültségű — .750 kilovoltos — távveze­ték közös erővel való meg­építését. A távvezeték Buda­pesttől 300 km-re, a magyar —szovjet határ menti lónyai erdőben lép be hazánk terü­letére — odáig a szovjetunió- beli Vinyistól halad — és Al­bertijáig húzódik majd, ahol transzformátorállomást építenek. Az albertirsai „vég­állomástól” valamelyest csökkentett feszültséggel a korábbi távvezetékeken jut el az áram a szomszédos or­szágokba. A 750 ezer voltos új távve­zeték 1978. őszén kapcsolódik majd be az ország hálózatá­ba és az Egyesített Energia- rendszerbe. A légvezetékes hálózat épí­tése külön tudomány. A ter­vezőknek sok, pontosan nem Magyar—szovjet energetikai együttműködés keretében lé-, tcsüll távvezeték Tilt energia—750 kilovolton számítható hatást kell figye­lembe venniük, a vezetékek szél okozta, sokszor veszélyes méreteket öltő rezgéseitől a huzalokra „telepedő” vastag jég- és zúzmararétegekig. Nem kisebb gond a megfelelő átütési biztonság megterem­tése sem a szomszédos veze­tékszálak, a vezeték és az oszlop, valamint a vezeték és a föld között. De a távvezeté­keket a villámcsapások ellen is védeni kell, a távvezeték vonulása mentén élő lakos­ságot pedig a rádiózást befo­lyásoló szikrazavarok ellen. Külön küzdelmet folyatat­nak a légtávvezetékek terve­zői és építői a szállítási vesz­teségek ellen, amelyek az áramerősség négyzetével ará­nyosan növekszenek. Ezért arra törekednek, hogy az áramerősséget semmi esetre se emeljék, inkább még csök­kentsék is azzal, hogy a fe­szültséget emelik. Igaz ugyan, hogy a feszültséggel együtt a szigetelési veszteség is négyhetesen emelkedik, de szerencsére ez mindig jóval kisebb mértékű. Az elkövetkező 20—25 év­ben még világszerte hagyo­mányos légtávvezetékek fog­nak épülni, egyre növekvő feszültséggel, aminek a felső határa valószínűleg 1500 ki­lovolt lesz. Időközben min­den bizonnyal megoldják a szupravezető kábelekkel való energiatovábbítás problémá­ját, ami veszteség nélküli villamos távvezetést tenne lehetővé. Nagy feladat előtt A tervezett új 750 kilovol­tos távvezeték váltóáramot fog szállítani. Megépítéséhez előreláthatóan 690. negyven méter magas oszlopra lesz szükség, amelyek mindegyi­két kb. 15 tonna vezeték- és szerelvénysúly' terheli majd. Az energiát szállító villamos­vezeték súlya 6700 tonnát tesz majd ki. Az oszlopok betonalapjainak elkészítésé­hez 20 ezer köbméter betonra lesz szükség. Mindezt figye­lembe véve nem csodálható, hogy kilométerenként 4,2 millió forintba fog kerülni a magasfeszültségű távvezeték megépítése. De még így is megéri, részint azért, mivel a költségek megoszlanak az építésben részt vevő orszá­gok között, részint pedig azt figyelembe véve, hogy az energiaimport lehetősége már ma is egy 700—800 me­gawatt kapacitású erőmű megépítése alól mentesíti népgazdaságunkat. B. L Számvetés Vietnamról Történelmi szakasz zárult le április 30-án, Sai­gont idő szerint 11.30-kor, amikor a DIFK arany csil­lagos zászlóját kitűzték az elnöki palotára. Befejező­dött a második világháború utáni időszak legsúlyo­sabb és legpusztítóbb háborús konfliktusa. ötven nappal azután, hogy az első lövések eldördültek Ban Me Thout tartományi székhelyre, egész Dél-Vietnam felszabadult, a saigoni rendszer maradványai kártya­várként omlottak össze. Természetesen még hosszú idő telik el, amíg a világnak teljes képe lesz ar­ról, milyen hatással volt a háború Vietnamra, az Egye­sült Államokra és a nemzet­közi politikai életre. Tény, hogy Vietnamon szörnyű se­beket ütött az amerikaiak háborús kalandja. Az Indo- kínával foglalkozó amerikai kutató intézet adatai szerint 1961 és 1975 között hétmillió­háromszázezer vietnami halt meg, illetve sebesült meg. (Mintegy hárommillióra be­csülik a halálos áldozatok számát!) A laoszi háború 1961 és 1974 között 80 000 polgári és katonai személy életébe került, 140 000 a se­besült. A kambodzsai hábo­rú öt esztendeje alatt mint­egy 700 000 ember vesztette életét. A Vietnam körül dúló amerikai politikai vitákban nem egy olyan „vád” hang­zik el a Fehér Házzal szem­ben, amely szerint nem tett meg minden lehetséges erő­feszítést a saigoni bábrend­szer megmentéséért. Minden ilyen vád képtelenség! Wa­shington emberéletek és anyagi értékek tömegét ál­dozta fel talajtalan indokí­nai bábrendszerek felszínen tartására. Attól kezdve, hogy 1961 decemberében partra szálltak az első amerikai egységek Vietnam földjén, 56 000 amerikai halt meg, 303 000 sebesült meg. Az Egyesült Államok csillagá­szati összeget, több mint 140 milliárd dollárt fektetett tra­gikus végű kalandjába. Csak az amerikaiak távozása után \ isszamaradt fegyverek érté­ke több, mint ötmilliárd dol­lár. Az Egyesült Államok sai­goni nagykövetségének kato­nai attaséi hivatala előtt (kü­lön városnegyedet .alkotott) Thieu uralma alatt hatalmas transzparens hirdette: „Nem felejtjük el soha a szövetsé­ges csapatok nemes áldoza­tát”. Mármint az amerikaiak és néhány délkelet-ázsiai csatlós állam intervencióját: fegyverrel, tűzzel-vassal pró­báltak alapot teremteni a népszerűtlen saigoni rend­szernek. A kormányzattal szem­benálló amerikai kongresz- szusi körök fényt akarnak deríteni arra, milyen okok idézték elő az amerikai po­litika kudarcát, a saigoni rendszer szégyenletesen gyors összeomlását. Az ugyanis mindenki szamara nyilvánvaló volt, hogy ame­rikai támogatás nélkül Thieu rendszere eleve halálra ítél­tetett. Mégis, Washington­ban nem kevesen tápláltak illúziókat a saigoni rezsim „viszonylagos állóképessé­gét” illetően; Hisz végiilis, amikor 1973 elején az ame­rikai inváziós egységek utol­só csoportja is összecsoma­golt, Thieu hadserege nem kevesebb, mint 600 ultramo­dern vadászbombázóval, 900 helikopterrel, tankok és tü­zérségi egységek, ezreivel, jól kiképzett és felfegyverzett 700 ezer katonával rendelke­zett. És ráadásul a saigoni ármádia mögött — párizsi egyezmény ide, párizsi egyez­mény oda — mindvégig ott álltak az amerikai katonai és rendőri tanácsadók, a CIA egész hatalmas gépezete. Természetesen zavaró és roppant kínos feladat most magyarázatot adni arra, mi­ként omolhatott össze kár­tyavárként ez az éveken át felépített, „vietnamizált” rendszer az első olyan pilla­natban, amikor az Egyesült Államok nem tudott többé a hagyományos módon, tehát nyílt beavatkozással védence segítségére sietni. A washingtoni hivatalos mérlegkészítésnek számolnia kell a vietnami vereség bel­ső, traumatikus hatásával is. „A háború az amerikai tör­ténelem múlt századának legszomorúbb fejezete — állapította meg a Newsweek című politikai hetilap — és még évekbe telik, amíg vi­lágosan felmérhetővé válik, mit jelentett Vietnamnak és Vietnam mit jelentett Ame­rika számáx'a. Gyakorlatilag szertefoszlott az amerikaiak hite vezetőiben, és sokan most meg vannak győződve arról, hogy kormányuk fél­revezette és becsapta őket.” Aligha' véletlen, hogy nyil­vános állásfoglalásaiban Ford elnök és Kissinger külügy­miniszter is igyekszik kerül­ni a vereség kifejezést, s a kudarc súlyának kisebbíté­sére törekszik. Kétségtelen azon­ban, hogy a valóságos ki­utat kizárólag az amerikai politika átértékelése jelent­heti. Erre az említetteken túl más nyomós okai is vannak a Fehér Háznak. A vietna­mi háború egykori kiszolgá­ló bázisa, Thaiföld az ame­rikai támaszpontok felszá­molását követeli. Ugyanerre szólította föl az amerikaia­kat Malik indonéz külügy­miniszter is. Gy. S. A DIFK zászlaja lobog a Da Nang-i utcán; a városban az élet visszatért régi kerékvágásába j Oázis az egyiptomi pusztaságban Az Egyiptomi nyugati pusz­taságában fekvő Siva-oázist 300 kilométer választja el a Földközi-tenger partvidéké­től. Az egyiptomiak ember- emlékezet óta letelepedtek ezen a kis zöldellő földdara­bon, amely nem hátrál meg a homokbuckák előnyomulá­sa előtt. Siva széles körű hír­nevet szerzett magának már a régi világban, hála Amon főisten templomának, amely­nek romjai mind a mai na­pig fennmaradtak. Hajdan e templom falai között ren­dezkedett be a régi idők egyik „legtekintélyesebb” jóshelye. Amikor Nagy Sán­dor meghódította Egyipto­mot, csapatai élén ebben a templomban kiáltatta ki ma­gát „Isten fiává”. A mai Siva-oázis kisváros­ból és néhány faluból álló település, amelynek mind­össze 8000 lakosa van. Több száz forrás lehetőséget bizto­sít az oázisnak arra, hogy ellenálljon a puszta támadá­sának. Ráadásul Sivában évente 60 000 tonna kitűnő minőségű olajbogyót és 70 000 tonna datolyát termesztenek, emellett jövőre az eddig megművelt 3000 feddánon kí­vül (1 feddán — 0.42 hektár) még 17 000 feddánt művelés alá akarnak venni. Az 1952-es egyiptomi for­radalom óta eltelt idő alatt Sivában — ahol azelőtt nem lehetett írástudó embert ta­lálni — nagy sikereket értek el a szociális és kulturális fejlődés terén. Az összes megfelelő korban levő gyer­mekek iskolába járnak, azonkívül nyolc iskolát nyi­tottak meg az írástudással megismerkedni kívánó fel­nőttek számára. Az oázisban tavaly új korszerű kórház nyílt meg. Siva környéke erősen ma­gára vonta a geológusok ’ fi- gyelmét. akik olaj után kü- tatnak ezen a területen. Ha olajat nem is, de vasércet és ként már eddig is találtak. Az oázis bekapcsolódása az ország tevékenyebb szociális és gazdasági életébe lehetővé teszi, hogy megépítsék a rég­óta tervezett országutat Si- vától Marsa—Matruh tarto­mányi központig. Autógyártás és kohászai Folytatódik a válság Folytatódik a válság az Egyesült Államok két fő iparágában — az autógyár­tásban és a kohászatban, Amint a New York Times közli, áprilisban — március­hoz viszonyítva — az autó­ipari termékek értékesítése egy százalékkal, 1974 ápri­lisához képest 26,3 százalék­kal csökkent. Az acélterme­lés csupán a múlt héten 2,1 százalékkal csökkent és el­érte az idei év legalacso­nyabb szintjét. A termelés csökkenése ma­ga után vonja a munkanél­küliség növekedését. Az Uni­ted States Steel Corporation társaság bejelentetté, hogy Gary városában Indiana ál­lamban levő vállalatától 2 300 kohászt, Youngstown-i üzeméből (Ohio) 2 000 mun­kást bocsát el. Tömegesen bocsájtják el a munkásokat és alkalmazottakat a kom­munális vállalatoktól is. Így a New York-i városi közle­kedési hivatal képviselője közölte, hogy az év végéig további 1000 dolgozót bocsá­tanak el. , j

Next

/
Thumbnails
Contents