Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

1975. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 r Egyiptomi változások Éj emberek vagy új móilszerek Néhány hete új kormánya van Egyiptomnak. Higazi, a volt miniszter visszaadta megbízását és ismét elfoglal­ta egykori professzori székét, helyette pedig volt helyette­se és belügyminisztere, Mam- duh Szalem alakított új ka­binetet. A 35 tagú kormány­ban 15 új miniszter van, s új alelnököt választott Szá­dat elnök Hosni Mubarak lé- gimarsall, a légierő volt pa­rancsnoka személyében. Mindezek a változások még nem utalnak feltétlenül alap­vető belpolitikai mozgásra. Ezúttal azonban mégis a lé­nyeges változtatás igényével jelentkezett az új komrány. Mamduh Szalem kijelölése előtt Szadat elnök elemez­te Egyiptom belpolitikai és gazdasági helyzetét, s e be­szédben hangzott el, hogy az országnak nem új nevekre, hanem új módszerekre van szüksége. A külföld számára, ellen­tétben az egyiptomi határo­Hogyan jött létre ez a helyzet, amely most új mód­szereket követel? A Higazi- kormány — rövid élete alatt — az úgynevezett „nyitott kapuk” gazdaságpolitikájá­nak kormánya volt. Higazi személyesen dolgozott ennek a gazdaságpolitikának elvein, s maga vállalta a kivitelezést is. Ez a gazdaságpolitika va­lóban nyitást jelentett: egy részt az addiginál lényege­sen nagyobb lehetőséget kí­nált a külföldi tőke számá­ra Egyiptomban, másrészt a meglévő állami szektor mel­lett a magánszektornak is jóval nagyobb mozgásteret adott. Ez a gazdaságpolitika ■— ma már látható — nem hozta meg a kívánt ered­ményeket. A külföldi tőke je­lentkezett ugyan, de viszony­lag kis összegekkel, a ma­gántőke mozgását pedig csu­pán egyetlen cél vezette: a minél nagyobb és minden­áron megszerezhető profit. A gazdasági nyitást fel­használta a burzsoázia felső és igen vékony — rétege ar­ra, hogy hatalmas nyereség­re tegyen szert. A lakásspe­kuláció, az adócsalás, az il­legális. árubehozatal rövid idő alatt számottevő jövede­lemkülönbségeket eredmé­nyezett nemcsak az osztályok között, de a burzsoázián be­lül is. Miközben egyes csá­kón belül élőkkel, a látvá­nyos, eseménydús külpoliti­kai mozgás jó néhány hóna­pon át el is feledtette az egyiptomi belső nehézsége­ket.. Kissinger jött, látott, megbukott — lényegében kétszer is, januárban és már­ciusban, rövid pár hónap alatt, s a kavargó politikai körhinta elfedte Egyipto­mot a világ szeme elől. Csak néhány hír jött: januárban tüntettek a heluéni munká­sok, március végén üzemeket foglaltak el Mehalla el Kub- rai textilművek dolgozói. Ezek csak jelzések voltak! Aki Egyiptomban él, jól érezte, egyrészt a megélhetési gondokat, másrészt a töme­gek nyugtalanságának foko­zódását. Szadat elnök be­szédében hangoztatta: „Azt kell mondanom, hogy ezek számunkra most a legfonto­sabb kérdések, meg kell ol­danunk őket, vagy másként a dolgok tűrhetetlen állapo­tával találjuk magunkat szemben”. ládok havi ezer fontnál is több jövedelmet élveztek, a középrétegek életkörülmé­nyei igen nehézzé váltak. A szakmunkások 20 fontos át­lagkeresete, az egyetemet végzettek 40—50 fontos jöve­delme az emelkedő árak miatt éppen csak a létmini­mumra volt elég. Az ország gazdasági helyzete — ame­lyet a háború, s a háborúra való szüntelen készülődés, a nem megfelelő termelékeny­ség, a rossz munkaszervezés és sok más ok rontott — nem tette lehetővé az életszínvo­nal növelését. A társadalmi rétegek közötti szakadék nö­vekedése, mondanunk se kell, rendkívüli módon ki­élezte a társadalmi feszültsé­geket. Az egyiptomi kormányfő- csere célja az volt, hogy új személyekkel teremtsék meg a tömegek előtt a gazdasági ígéretek hitelét. Az egyipto­mi kormányzatnak most mindenekelőtt adnia kell a tömegeknek. A nehéz gaz­dasági körülmények miatt belső erőforrásokból nincs erre mód. Szadat elnök szaúd-arábiai és iráni láto­gatása, s körútja az olaj álla­mokban a „gazdasági injek­cióhoz” szükséges pénzösz- szegek megszerzését is cé­lozza. Ilyen gyorssegély per­sze nem segít az alapvető ba­jokon. j politikájának folytatását, a burzsoázia, a belső tőke kez­deményezőkészségének to­vábbi fokozását — másrészt és más oldalról a burzsoázia korlátozását, az illegális jö­vedelmek 'megnyirbálását, a fokozott adóztatást. Ennek a bonyolult feladat­nak érdekes összetételben vág neki a kormány. Újon­nan kinevezett vezetői, a mi­niszterelnök és helyettesei sohasem foglalkoztak még gazdasági kérdésekkel, az ő feladatuk — élükön Sza- lemmel, a volt belügyminisz­terrel — a gazdasági túlka­pások ellenőrzése. Ugyanak­kor pedig a teljes gazdasági gárdát kicserélték, új szak­embereket, a „'nyitott kapuk politikájának” feltétlen tá­mogatóit helyezték a mi­niszteri és minszterhelyette- si posztokba. Ennek a kabi­netnek lenne a feladata, hogy tevékenységében min­denekelőtt a tömegek élet- körülményeire figyeljen. A mostani ‘ kormányválto­zás nagy ismeretlenje a had­sereg. Az, hogy az alelnöki székbe az 1973-i háború egyik legtöbb babérral öve­zett parancsnoka, Hosni Mu­barak légimarsall került, az, hogy minden eddigi szokás­tól eltérően a kormány es­kütételénél megjelentek a haderő fegyvernemeinek fő­tisztjei, arra mutat, hogy a hadsereg lényegesen nagyobb politikai szerephez jutott Egyiptom politikai életében, mint amilyent a múlt né­hány évben élvezett. A hadsereg szerepe A nasszeri forradalom óta hagyomány, hogy időnként — e forradalmi szellem letéte­ményeseként — a hadsereg részvétele megnő az egyipto­mi belpolitikában. Létszáma, politikai súlya miatt még mindig a legnagyobb szerve­zett erő az országban. Most a gazdasági nehézségek és a belső nyugtalanság közepet­te Szadat elnök a hadsereg­nek a stabilizátor szerepét szánja. A stabilizációhoz azonban — és ezzel az egyip­tomi legfelső vezetés is tisz­tában van — ezen kívül még sok minden másra is szükség van. Mindenekelőtt annak a szadati követelménynek a megvalósítására, hogy „szün­telenül a dolgozók életkörül­ményeire kell figyelniük”. Kerjszíy András Az új kormányprogram " -m Az új kormányprogram és ▼ nyi nyilatkozat új gazdasági a megalakulás óta eltelt f elképzeléseket • tartalmaz: időben elhangzott valameny- 1 egyrészt a „nyitott kapuk” Á „nyitott kapuk" gazdaságpolitikája ¥ Tolvajok az Orient-expresszen Az Orient-expressz arany­korában is érhették megle­petések az utast. Előfordul­hatott például, hogy meg­próbálták valami kémügybe 1.everni. De korunk Európá­jában a nemzetközi gyors­vonatok ennél sokkal tény­legesebb és kellemetlenebb közvetlen veszélyekkel ter­hesek. Az utóbbi időben megnőtt s vasúti rablások száma. A bűnözők éjszakánként száll­nak föl a vonatra, és a há­lókocsik utasai között sze­dik áldozataikat, rendszerint a határok közelében. Egyik legkedveltebb helyük az olaszországi Domodossola vá­roska, a Simplon-alagút olaszországi .végénél. „Domodossolát a tolvajok ,és a rablók főhadiszállásá­nak tekintik — panaszkodott egy városi tisztviselő. — En­nek az az oka, hogy itt ve­szik elő az utasok útlevelü­ket és csomagjaikat vámke­zelésre, s ekkor rájönnek, hogy kirabolták őket.” Domodossola a Párizsból induló, s Lausanne, a Simp­lon-alagút, Milánó,' Velence, Triest, Belgrád, Szófia érin­tésével Isztambulba tartó nemzetközi gyorsvonat fővo­nalán fékszik. A tolvajok és rablók legfőbb célpontja ez a nemzetközi gyorsvonat. Franciaország, Olaszország, Svájc, Ausztria és a Német Szövetségi Köztársaság más vonalain is zavarják > az utasok nyugalmát. Bessiában ebben az észak-olaszországi városban a vasúti személy­zet egynapos sztrájkot tar­tott, tiltakozásul az ellen, hogy nem gondoskodnak a vonaton a személyzet bizton­ságáról. A rendőrség szerint a Domodossola—Milánó vo­nal a legveszélyezettebb. Jean Marabini, a Le Mon­de című francia lap munka­társa leírta égjük legutóbbi tapasztalatát. Vonaton uta­zott Párizsból Dél-Olaszor- szágba. „Az olasz kalauz ta­nácsolta nekünk, hogy zár­juk be éjszakára fülkénket, rejtsük el vagyontárgyainkat és az olasz határ után csak nyitott szemmel aludjunk'’ — írta az újságíró. . — Mindezek utón — foly­tatta — a mellettem levő fülkében két fiatal lány gon­dosan bezárkózott, egy má­sik fülkében pedig az apa „védelmi vonalat” szervezett családja számára: lelkileg felkészült egy álmatlan éj­szakára és több pár cipőt készített elő azért, hogy az esetleges illetéktelen beha­tolókhoz vágja őket. — Felébredtem Domodos- solában. Az állomás nyugodt volt, egy lelket sem láttam. Megnyugodva elmosolyod­tam, és azonnal újból el­aludtam. Később Bolognában ébredtem föl. Rémesen fájt a fejem, s teljesen üres volt a pénztárcám . . . Marabini később rekonst­ruálta a helyzetet: körülbe­lül hajnali 4 és 6 óra kö­zött a tolvajok behatoltak a fülkéjébe a kalauz kulcsá­nak mása segítségével, s ki­rabolták őt, valamint a vo­naton utazó hálókocsiutasok többségét is. Az újságíró föltételezi, hogy a behatolók valamivel elkábították áldo­zataikat, (Herald Tribune) „ 1975. április 23-án az in­diai parlament túlnyomó többsége megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely ér­telmében Szikkim Indiához való csatlakozási kérelmét Szikkim , India új tagállama? elfogadta. A csatlakozás mó­dozata, hogy India 22. tag­állama lesz-e, vagy az új­delhi kormány közvetlen irányítása alá tartozó terü­let-e, még nem ismeretes. Szikkim az indiai határ mellett Nepál és Bhután kö­zött 7107 négyzetkilométer területű, közel negyedmillió lakosú ország. A népesség 60 százaléka nepáli, 15 szá­zaléka lepcsa (az uralkodó réteg), 12 százaléka bhatija. A nepáliak hinduk, a lakos­ság többi része lámaista buddhista. Elmaradott agrárország. Az ország gazdasági fejlődése teljes mértékben az indiai segélyektől függ, amelyet el­sősorban útépítésre, iparfej­lesztésre, oktatásra és az egészségügyi szolgáltatás nö­velésére fordítottak. Fonto­sabb ipari termékei a réz- és faáruk, ruházati 'cikkek és a szőnjregek. A mezőgaz­daságban kukorica-, köles-, búza-, zöldség- és gyümölcs- termeléssel foglalkoznak. Az ország mai területe a VIII. századra alakult ki. 1817- ben kötött brit-szikkimi egyezmény értelmében en­gedményeket adtak a Brit Kelet-Indiai Társaságnak. 1890-től brit védnökség és ekkor rögzítik észak-tibeti határát is. 1950. december 5-én Indiá­val megkötött szerződés ér­telmében India gyakorol védnökséget a himalájai ál­lam kül- és a hadügyei fe­lett. 1973 áprilisában kirob­bant belpolitikai válság meg­oldása végett az uralkodó Indiát kérte fel a kormány­zati hatalom gyakorlására. 1973 szeptemberében a szik- kimi kormány határozatot hozott, az országnak társult államként Indiához való csatlakozásáról. 1975. április 10-én a király ellenes tünte­tések nyomán, a szikkimi nép kérésére, az országban állomásozó indiai csapatok lefegyverezték az uralkodó palotaőrségét. Az április 15- én tartott népszavazáson a választásra jogosultak nagy többsége a királyság eltör­lése és az Indiához való csat­lakozás mellett döntött. — TERRA — Pekingi téveszmék A maoisták 1953-59 után mind jobban maguk- - hoz ragadták a Kínai Kom­munista Párt vezetését, lé­pésről lépésre felszámolták a VIII. kongresszuson jóvá­hagyott internacionalista po­litikai irányvonalat. 1966 után — a „kulturális forra­dalom” segítségével — az ál­lami élet területén is töme­gessé és nyílttá tették a tör­vénytelenséget. Az új vonal felülkerekedése a pártban, az állami és a társadalmi élet valamennyi szférájában lehetővé tette, hogy napi­rendre tűzzék a végrehajtott puccs legalizálását. Erre történt sikertelen kí­sérlet 1969-ben a KKP IX. kongresszusán, majd újabb próbálkozás 1973-ban a X. kongresszuson. A párt mao­ista alapon történő újjászer­vezésével párhuzamosan — tíz évi szünet után — az ál­lami élet területén is meg­kísérelték konszolidálni a helyzetet. Az idén január­ban összehívták az Országos Népi Gyűlés ülését, és elfo­gadtatták az új, a maoista eszméknek megfelelő alkot­mányt. A Mao Ce-tung irányvo­nalát követő különböző cso­portok között kibontakozott belső hatalmi harc azonban szinte hetek alatt szétverte a konszolidációba vetett re­ményeiket. A Népi Gyűlés januári ülésszaka után alig három héttel a kínai sajtó­ban — Mao nevével fémje- j lezve — úí támadás indult a moóisták ázon csoportja ellen, akik Csou En-laj mi­niszterelnökkel az élen ural- I ják az állami apparátus és ? a gazdasági élet kulcspozí- j cióit, s akik az akadozó ter­melést realistább eszközök­kel. égj'ebek közt a dolgozók anyagi ösztönzésével szeret­nék kimozdítani a holtpont­ról. , A moóisták másik, szélső­ségesebb magatartást tanú- ‘ sító csoportja az anyagi ösz­tönzés elvét burzsoá gyakor­latnak minősítve, és önma­gukat a proletárdiktatúra képviselőinek kikiáltva in­dultak rohamra a Csou En- laj vezette úgynevezett prag­matikusok ellen, miközben az életszínvonal újabb kor­látozását, az ingyenes mun­kát. az egyenlősdit propa­gálják a szocializmus nevé­ben. Mindezzel csak ismétel­ten kompromittálják a szo­cializmust. Ezek a belső harcok jól mutatják: az elmúlt másfél évtized maoista politikájá­nak cikkcakkjai, a tömeges félreállítások annyiféle tö- ■ rekvést hoztak felszínre, annyiféle ellentétet, komp­romisszumot szültek, hogy a Népi Gyűlés összehívása, ha szentesítette is a hatalmi harcok nyomán kialakult helyzetet, nem hozott való­ságos konszolidációt, nem szüntette meg a hatalmi ve­télkedéseket, legfeljebb ideig- óráig elodázta nyílt kirob­banásukat. • Ugyanerre a következte­tésre juthatunk, ha Szemügy­re vesszük Kína gazdasági helj'zetét és azokat a felada­tokat, amelyeket e téren a Népi Gyűlés jelölt ki, dek­larálva az alapvető célt, hogy Kína „még a század- forduló előtt a világ élvona­lába kerüljön”, % Ez a célkitűzés azonban irreális. Bár a Kínai lígp- köztársaság az ipari terme­lés volumenét tekintve a vi­lág első tíz országa között van, részesedése a világ ipa­ri termeléséből nem éri el a ’ 3 százalékot, az egy főre jutó nemzeti jövedelem értéke pedig alig haladja meg az évi 100 dollárt. Csökken az állami nagyipar részará­nya is. A KNK-ban széles kör­ben uralkodnak, sőt még ter­jednek is a termelés tech­nikai elavult formái. Egyre nagj'obb problémává válik az ipar ellátása mérnökök­kel, műszaki káderekkel, szakmunkásokkal. Súlyosbít­ja a helyzetet, hogy a gaz­dasági életet —va szocialista építés helyett — mindinkább a hadigazdálkodás vágányai­ra állítják át. (Az 1960-tól 1972-ig terjedő időszakban Kína hadikiadásai csaknem négyszeresükre nőttek és je­lenleg meghaladják a Kínai Népköztársaság állami költ­ségvetésének egyharmadát.) Ha mindehhez hozzászá­mítjuk a hatalom jellegében mutatkozó torzulásokat, ak­kor szembe kell nézni azzal, hogy ez a politika a Kínai Népköztársaság gazdaságá­ban és társadalmi szerkeze­tében mindinkább aláássa a szocialista elemeket. Armál sajnálatosabb, hogy találkozunk olyan megnyi­latkozásokkal, amelyek sze­rint a mai Kína „mégiscsak korunk egyik forradalmi ere­je”. Nem ritkák az olyan esetek sem, amikor a moóis­ták elméletére és gyakorla­tára vonatozó« elírt bírálatot „Kína beV'Jgyeibe való be- avatkozásnfyt", „Kína-ellenes kampánynak” minősítik, a „megértésre”, „jóindulatra” - szólítanak fel. Az ilyen nézetek hívei a hamis „megértés” prizmáján keresztül nézik a maoisták káros tevékenységét. Nem a szocialista országok avatkoz­nak ugyanis Kína belügyei- be. Ök haladnak a marxista —leninista politika által megszabott útjukon, de a szocialista építés, a béke vé­delme, az imperializmus el­leni harc frontján szemben találják magukat a kínai ve­zetők politikájával. Márpe­dig ilyen helyzetben nem „jóindulatra”, hanem követ­kezetes elvi magatartásra van szükség. Pártunk XI. kongresz- szusának határozata is erre hív fel, amikor kijelenti: „Határozottan vissza kell utasítani a szocialista orszá­gok és a nemzetközi kom­munista mozgalom egységére különösen veszélyes sovi­niszta, nacionalista és szov­jetellenes nézeteket. Elítél­jük a maoista vezetés nézet­rendszerét és politikai gya­korlatát, amely eltorzítja a nemzetközi osztályharc való­di tartalmát, céljait, és arra irányul, hogy megbontsa a szocialista közösség, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom, az antiimpe- rialista erők egységét és összeforrottságát, megossza a nemzeti felszabadító mozgal­makat, és elszigetelje őket a szocialista országoktól.” Várnai Ferenc KÜLPOLITIKAI >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents