Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
l\r SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. május 10. Egy New York-i Moszkvában Amerikai szenátor Havannában „Elégedett vagyok tárgyalásaink eredményeivel, s úgy értékelem, hogy utunk rendkívül sikeres volt” — hangoztatta újságíróknak George Me Govern, amerikai demokratapárti szenátor, mielőtt négynapos nemhivatalos kubai látogatását befejezte csütörtökön este elutazott Havannából. A volt elnökjelölt kubai tartózkodása során összesen több mint nyolc óra hosszat tárgyalt Fidel Castroval. A találkozásokról szólva újságíróknak kijelentette: „a miniszterelnök. félreérthetetlenül tolmácsolta koripánya álláspontját, hogy csak a blokád hatálytalanítása teremtheti meg a kedvező feltételeket a kétoldalú tárgyalásokhoz. És ezzel én is egyetértek”. Me Govern szerint rövidesen újabb szenátorok látogatnak Havannába. Arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e Kissinger Kubába utazása, ezt válaszolta: „semmi sem lehetetlen.” Kubai benyomásait összegezve McGovern kijelentette: „mély hatást tett rám Fidel Castro, s az a kapcsolat, amely népéhez köti”. Havannai politikai körökben szintén hasznosnak ítélik a szenátor útját, de hozzáteszik: csak kezdeti lépésekről van szó. A közeledés útját temérdek akadály nehezíti meg. Elsősorban a még érvényben levő embargó, hiszen — ahogy Fidel Castro megfogalmazta — Kuba nem hajlandó nyomás alatt tár- gj'alni. Megfigyelők különösen fontosnak tartják azt a nyílt, ■ őszinte tárgyalási hangnemet, amely a kubai kormányfő és a szenátor eszmecseréjét jellemezte. Általános sztrájk Japánban Japánban tegnap általánossá vált a kedd éjfél óta folyó közlekedési sztrájk. Csütörtökön éjfél óta ugyanis újabb huszonnégyórás sztrájkba kezdtek a magán- vasutak dolgozói, csatlakozva az államvasutak szakszervezeteinek szerda éjfél óta tartó sztrájkhoz. Japanban ezzel teljesen leállt a vasúti forgalom. Pénteken félnapos, illetve huszonnégy órás sztrájkot kezdtek a városi közlekedési dolgozók szak- szervezetei és folytatják kilencvenhat órás szrtájkjukat a postások. Tokióban. Osaka- ban, Yokohamában és más nagyvarosokban félnapos sztrájkot tartottak a városi közigazgatási dolgozók. „Abban a pillanatban, amikor elhagytam New Yorkot, akkori polgármestere, John Lin.isay már belefáradt abba. hogy a forrongó néger és portoricói gettókat járja és megpróbálja lecsillapítani a nyomjrtanyák lakóit, akik a patkányok, svábbogarak és a faji előítéletek ellen küzdöttek, s meggyőzze őket arról, hogy a városi önkormányzat gondoskodik róluk. Lindsay szép profilja nem segített. Nem pótolhatta a lakásokat, iskolákat, a nemlétező kórházakat, a munkát, amihez nem jutottak hozzá. A négy esztendő alatt, amit Moszkvában töltöttem, soha nem láttam, hogy Promisz- lov polgármester hasonló sétákat tett volna a moszkvaiak megnyutatására. A moszkvaiaknak nyomosabb bizonyítékaik vannak arra, hogy városuk és kormányuk gondoskodik róluk ...” Ezeket a sorokat egy amerikai újságíró, Mike Davi- dov írta, aki néhány évig tudósítóként dolgozott a Szovjetunióban. Itt szerzett élményéiről, tapasztalatairól szóló írását. a közelmúltban jelentette meg az APN hír- ügynökség. Miért keltette fel a városok problémáival foglalkozó újságíró figyelmét a szovjet valóság ? Lenyűgöz az építés lendülete ,,A Szovjetunió — írja Mike Davidov — a legjobb úton van afelé, hogy az első olyan ország legyen a történelemben, amely teljes egészében megoldja népének lakásproblémáját. Sem a múltban, sem a jelenben egyetlen egy állam nem tűzött maga elé ilyen célt, és természetesen nem is valósított meg ilyesmit.” Az 1966—1970-es. t ötéves terv során a Szovjetunióban több mint tizenegymillió lakást építettek, vagyis körülbelül 2,3 milliót évente. A jelenlegi ötéves tervben (1971—1975) még tizennégy- milliót építenek. 1965-től mostanáig csupán Moszkvában 840 ezer család kapott új lakást — minden második család. „A szovjet életre az jellemző — írja az amerikai újságíró —, hogy nincs jelentős eltérés a politikusok ígérgetései és a konkrét tettek között. Amikor Promisz- lov polgármester bejelentette. hogy 1973-ban 120 ezer lakás építenek fel, akkor 120 ezret fel is építettek. A tervek nem teljesítése éles társadalmi bírálat tárgyát képezi, s ez általában segít legyőzni a nehézségeket”. Mi az oka annak, hogy a Szovjetunióban ilyen nagyméretű lakásépítés folyik? Davidov több más ok mellett kiemeli azt, hogy a városokban nem kell fizetni az ingatlan-ügynököknek a telkekért, melyekre a lakóházakat építik. New Yorkban és más amerikai városokban á telkek ára egyenlő magának az építkezésnek a költségeivel, vagy meg is haladja azt. Valóban, a Szovjetunióban a föld az állam tulajdonában van és az építkezéseknél ezért külön nem kell fizetni. Lehel háztulajdonosok nélkül élni? ..Kevés idő telt el a Szovjetunióba érkezésünk óta, — írja Mike Davidov —, amikor hirtelen eszünkbe jutott: teljesen megfeledkeztünk életünk egyik fontos figurájáról — a háztulajdonosról. Nálunk az USA-ban ő az, aki a családok legnagyobb részének a legtöbb gondot okozza. Mindenekelőtt oda kell adni neki a havi jövedelem 30, vagy még több százalékát és csak azután lehet másra is gondolni. A kisüzemi társaságok 20. vagy még ennél is több százalékot szednek be gázra és villanyra; emellett fizetni kell az orvost, a biztosítást, a gyerekek taníttatását...” A Szovjetunióban az orvosi ellátás és a népoktatás, kezdve az elemi iskolán és végezve a felsőfokú tanintézeteken, ingyenes. A lakbér a családi költségvetésnek mindössze 4—5 százalékát teszi ki., „Vegyük például a mi családunkat — írja Davidov. — A Szovjetunióba történt elutazásunkig 150 dollárt fizettünk a lakásért, ami az amerikai viszonyokhoz képest nem is nagyon drága. De amikor a feleségem 1972 májusában Bronxban járt, a lakásunk bére már 235 dollárra emelkedett. Az összehasonlítás kedvéért meg kell említeni, hogy Moszkvában a lakbérünk négy év alatt nem változott — 18 rubel 36 kopek maradt (ez körülbelül 26 dollár). Három nagy szobánk 'van (a konyha nem számít a lakás területébe), teljes összkomforttal. A villany 4—5 rubel havonta a téli hónapokban, nyáron 3. A telefonért 2,5 rubelt fizetünk havonta, bármennyit is használjuk. Azért mondtam el mindezt ilyen részletesen, hogy hangsúlyozzam: ellentétben Amerikával, a Szovjetunióban a lakbér nem meghatározó tényező. Ki ne tudna megfizetni egy ekkora összegű lakbért”? Az amerikai újságíró megjegyzi, hogy a hatalmas építkezések ellenére Moszkvában és más szovjet városokban is még mindig vannak nehézségek a lakás- helyzetben, a lakosságnak egy harmada még mindig társbérleti lakásokban lakik, s a lakásigénylők sokan szerepelnek. Ennek több oka is van. A múlt öröksége — az 1917-es szocialista forradalom előtt Oroszországban minden ötödik városlakó nyomortanyákon élt. A második világháború/ következménye: a háború miatt 25 millió szovjet állampolgár maradt lakás nélkül. A századunkra jellemző gyors városfejlődés: — 1926-tól’1974-ig a Szovjetunió városi lakossága több ,mint 110 millióval növekedett. D intő a lakás: zlkséglel Mivel lakásproblémák még léteznek, a lakások szétosztása szigorú társadalmi ellenőrzés mellett történik. A lakások szétosztásánál nem a bevétel a döntő szempont, hanem az, hogy ki mennyire rászorult. Azok az emberek részesülnek előnyben, akik a legrosszabb körülmények között élnek. „Meg vagyok róla győződve, hogy ha New York lakosai egy hónapot eltöltené- nek a Szovjetunióban, ahol a nap és az éjszaka bármely szakában sétálhatnak ez utcán, eljutnának az iskolába, a metróra, a parkokba, a színházakba és a hangversenytermekbe, ingyenes orvosi ellátásban részesülnének a rendelőintézetekben és a kórházakban, tengernyi kérdéssel térnének haza”. Mert mit is találnának Moszkvában ? Talán egy eszményvárost? Nem, még nem minden tökéletes Moszkvában és a többi szovjet városban. Sok problémának történelmi gyökerei vannak, mások viszont a tapasztalat hiányából fakadnak. „Azonban — teszi hozzá Mike Davidov —, ha a szovjet városok problémákkal küszködnek, akkor az amerikai városok — válságokkal. A problémákat meg lehet oldani és idővel meg is oldják őket. De elmondható ugyanez a krízisekről?” Valcrij Tyelegin Infláció és munkanélküliség a tőkés világban A „IV. világ” (a kőolaj kiaknázása nyomán meggazdagodott fejlődő országok) által a nemzetközi monopóliumok segítségével elindított kőolaj- áremelés az egész világ gazdaságát érzékenyen érintette. Az olajtermelés csökkentése a takarékossági intézkedések ellenére visszaesést indított el az ipari termelésben és a fogyasztásban. Az 5—25 százalék közötti termelésvisszaesés, a növekvő Írtékesítési gondok, az export csökkenése a munkanélküliség fokozódását eredményezte. Ennek legnagyobb mértékű megnyilvánulása jól érzékelhető az USA iparában, melynek elmúlt évi termelés-kapacitás kihasználása 80 százalékos volt, a munkanélküliek száma ez év elejére a 7 és félmilliót érte el. A Közös Piac országaiban 1973. végén 2,6 millió munkanélkülit tartottak nyilván, ez év februárjára az állásnélküliek száma már meghaladta a 4,2 millió főt. Az USA-án kívül az NSZK-ban, Olaszországban és Japánban tartanak nyilván hivatalosan 1 milliónál több munkanélkülit. Nagy- Britanniában közel 800 000, 1.2 A munkanélküliek százalékos aránya 1975.februárjában fx Nincs adat A fogyasztói árak százalékos növekedése 1973 végén 10 alatt E3S51 13.1-16,0 EZ3 10.0-13.0 CH3 16.0 felett ■it Nincs adat 9.5 A tényleges emelkedés M/f mond Pongrác? Május hónap Maja római istennőről nyerte nevét. A hónap és névadója tökéletesen össze is illenek: Maja ugyanis a csírázás és termékenység istennője volt az ókori Rómában. (A mitológia egyébként Maia, azaz Anyácska görög nimfával azonosítja az istennőt. Maia pedig arról nevezetes, hogy Zeus egyik házasságon kívüli kiruccanása alkalmával gyereket szült az istenek atyjának, névszerint Hermészt.) A hónap magyar nevei: Ikrek hava, Tavaszutó, s pünkösd hava. A Százéves naptár hosszú évtizedek népi megfigyelése alapján a következő időjárást tartja valószínűnek: 4-ig hűvös és szeles, 5 és 16 között meleg, zivataros, 17-től 23-ig változó, 24-től 31-ig szép, meleg idő. A magyar nép regulái májusra: Ha Fülöp és Jakab napja hűvös vagy nedves, középszerű termés lesz; ha meleg és tiszta, bővebb. (Fülöp és Jakab május elsején ünnepli névnapját. (Pongrác, az egyik fagyosszent nevéhez ez a regula fűződik: Pongrác napi eső a mezőnek jó, de a szőlőnek ártalmas. mmmm Be Japán szuperexpressz A képen annak az új típusú légpárnás motorkocsinak a modellje látható, amelyet japán szakemberek eredeti nagyságban is megépítettek, és amellyel próbafutásokat végeznek egy 200 méter hosszúságú kísérleti pályán. A 7 méter hosszú, 2,5 méter széles, 2 méter magas. 3.5 tonna súlyú kísérleti járműnek nincsenek kerekei, légpárnán lebegve, — tehát súrlódás nélkül — gyorsulhat fel óránkénti 500 kilométeres sebességre. A jármű erőforrása egy lineáris indukciós motor. A légpárnás megoldás mellett a mágneses erővel való lebegtetés lehetőségét is kipróbálták a konstruktőrök. A kísérleti tapasztalatok alapján legyártott első szu- perexpresszt 1980-ban szándékoznak forgalomba állítani Tokió és Osaka között. Ha megvalósul a terv, az új típusú jármű körülbelül egy óra alatt fogja megtenni azt a távolságot, amelyet a jelenlegi szerelvény három óra alatt fut végig. Tervezői kezdetben nem szánják tömegszállító eszköznek a szuper- expresszt, a motorkocsiban csupán 20—30 utas számára lesz hely. Egész szerelvényeknek ilyen nagy sebességgel való közlekedtetése ugyanis még további tanul- mánvokat igényel, s talán az ezredfordulóig valósul majd meg. A szovjet földgáz élre tör A szovjet földgázkivétel négyszeresére növekszik az 1971 és 1975 közötti ötéves tervidőszakban. A szovjet nyersanyagkészlet lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió növelje kereskedelmi kapcsolatait külföldi partnereivel. Az 1974-es év elejei állapot szerint a szovjet földgázkészlet 22.4 trillió köbméter volt. A szovjet földgázlelőhefyek kitermelésének mértékét tekintve a Szovjetunió maga mögött hagyja Nyugat-Euró- pa. a Közel- és Közép-Kelet, Kanada együttes földgázkitermelését. Ezen a téren csak az Egyesült Államok előzi meg a Szovjetuniót. A földgázkészlet 61 százaléka a nyugat-szibériai Tyumeny területéről származik. A Szovjetunióból mintegy ezer kilométeres vezetéken keresztül jut el a nyersanyag Bulgáriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba és az NDK- ba, valamint Ausztriába, Olaszországba, Finnországba és Nyugat-Németorzságba. Ez a vezeték a közeljövőben eléri Magyarország — Jugoszlávia és Franciaország területét is. A KGST-országok együttműködésének jó példája az orenburgi gázlelőhelyek feltárásáról, az orenburgi gázvezeték felépítéséről szóló megállapodás aláírása. A szocialista országok közreműködése a gázvezeték felépítésében/ lehetővé teszi, hogy a szocialista országok további 15,5 milliárd köbméter földgázt kapjanak évente a Szovjetuniótól. A „Szojuzgázexport” jelenleg tárgyalásokat folytat egy nagyszabású, kompenzációs alapon létrehozandó hosszú- lejáratú tervről, amely magában foglalja a jakutszki gázlelőhelyek kiaknázását. A jakutszki terv megvalósításával lehetővé válik majd, hogy a Szovjetunió 25 éven át évente 10 milliárd köbméter földgázt szállítson Japánnak és az Egyesült Államoknak. Jugoszláv takarékossági tervek A jugoszláv szövetségi energetikai és ipari bizottság az illetékes köztársasági és tartományi gazdasági szervekkel együtt máris megkezdte a munkát egy részletes energiatakarékossági, fo- gyasztás-ésszerűsítési intézkedéssorozat elkészítésén. A szakemberek szerint a legtöbb energia a kohókban, kazánokban, fűtőberendezésekben, kohászatban, cementgyártásban és élelmiszeriparban megy veszendőbe a rossz szigetelés miatt. További energiapazarlást idéznek elő az üresjáratok, továbbá a közlekedésben a rosszul beállított porlasztók. (Ha pl. minden gazdasági ágazatban ki tudnák küszöbölni az üresjáratot, vagy legalábbis a lehető legkisebbre csökkentenék, rövid idő alatt 16 százalékos energiamegtakarítást eredményezne.) A számítások ezenkívül kimutatták, hogy ha az összes energiafajtát ésszerűbben hasznosítják, az ország a szükséges üzemanyagoknak csak 30 százalékát lesz kénytelen importból fedezni a jelenlegi 38 százalék helyett, ez pedig — figyelembe véve, hogy a fogyasztás a következő években is növekszik — sokmillió dolláros megtakarítást eredményez. Ha pedig szigorúan tartják magukat a fogyasztást ésszerűsítő intézkedésekhez, 1980 és 1990 között — részben a helyi adottságokat is jobban kihasználva — a szükséges energiának és üzemanyagoknak csak húsz százalékát kell majd Jugoszláviának importálnia. Szomália második ötéves terve A Szomáli Demokratikus Köztársaság második ötéves gazdaságfejlesztési tervének (1974—1978) alapvető feladatai: a lakosság foglalkoztatottságának további növelése, a dolgozók életszínvonalának emelése, a kizsákmányolás fokozatos megszüntetése, társadalmi átalakulások végrehajtása, a gazdaság függőségének csökkentése a külföldi kölcsönöktől. Ezeknek a céloknak gyorsabb elérése érdekében előirányozzák a belső tartalékok maximális kiaknázását és elsősorban az állattenyésztés és a halászat fejlődése nem csupán az ország élelmiszer-ellátását biztosítja, hanem lerakja az iparosítás alapjait. Előirányozták továbbá a parasztok, a halászok és a kisiparosok szövetkezetbe tömörítésének széles körű programját, továbbá egy sor intézkedést abból a célból, hogy javítsák a nomád állattenyésztők helyzetét.
