Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-09 / 107. szám

1975. május 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepi megemlékezés a béke születésnapján Budapesten r (Folytatás az 1. oldalról) népet Horthyval, Sízálasival és bandájával. Letörölte a történelem színpadáról azo­kat a gonosz erőket, ame- 1' k megszállva tartották és nyilas rémuralommal sújtot­ták országunkat. A népet vi­szont a maga urává tette és biztosította számára a sza­bad élet, a társadalmi és nemzeti felemelkedés lehető­ségeit. De a győzelemnek nemcsak a magyar nép a nyertese, ha­nem az egész emberiség. A náci Németország szétzúzá­sa elvezetett a japán milita­ri zmus vereségéhez is, ami lehetővé tette a második vi­lágháború teljes befejezését. A győzelem annak a háború­nak vetett véget, amelynél vérengzőbbet és pusztítóbbat nem ismer a történelem. Míg az első világháborúban 33 ország, addig a második­ban 72 állam állt hadiálla­potban egymással. Közülük 40 ország területéh folytak a harcok és 110 millió em­ber állt fegyverben. A hábo­rúban 50 millióan vesztették életüket a frontokon, a hát­országban, a nácik börtönei­ben és koncentrációs tábo­raiban. A második világháború a népek felszabadító háborúja volt — mondotta ezután. Eb­ben döntő szerepet játszott, hogy a szövetségesek között ott volt és a háború fő ter­hét viselte a Szovjetunió. A győzelemért is a legnagyobb áldozatot a szovjet nép hoz­ta. A második világháború a keleti fronton dőlt el! A szovjet—német front volt a főhadszintér,' akár az arcvo­nal kiterjedését, a szemben­álló felek erőinek méreteit, akár a hadműveletek heves­ségét, időtartamát és ered­ményeit nézzük. A szovjet—német fronton, harctereken lezajlott ütkö­zetek története közismert. A hadtörténészek, a króniká­sok 30 év után újra és újra visszatérnek a második vi­lágháború úgynevezett nagy csatáinak ismertetésére, elemzésére. Ennek kapcsán a tőkés világban nem kevés a szovjet hadsereget rágal­mazó és a tényleges szerepét meghamisító próbálkozás. De a történelemhamisítás nem éri el célját. Leleplezik a tények. 1941-ig például semmilyen erő nem volt ké­pes feltartóztatni a német fa­sisztákat és a kapitalista or­szágok egymás után kerültek náci uralom alá. Egyedül a szovjet hadsereg volt az, amely elkeseredett harcok­ban meg tudta állítani és vissza tudta vetni az eddig legyőzhetetlennek tartott hit­lerista hadakat, majd meg­semmisítő csapásokat mért rájuk. Végül feltétel nélküli fegyverletételre kényszerítet­te őket. A német fasizmus sorsát elsősorban azok a vereségek pecsételték meg, amelyeket Hitler seregei Moszkva és Sztálingrád falai alatt, a Kaukázus előhegyeiben, Kurszknál, az Odera-part- jain, Budapestnél, Becsnél, Prágánál és Berlinnél el­szenvedtek. „A háború me­netét azok a hadműveletek határozták meg — mondotta Grecsko marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere, amelyeket a szovjet parancs­nokság készített elő és ter­vezett meg, azok a i csaták, amelyeket a szovjet stratégia kényszefített a hitleristákra”. — A magyar nép mély és el nem múló hálát érez a szovjet nép iránt a hallatlan áldozatokért, hazánk felsza­badításáért. Ezt fejezi ki az országszerte magasló szovjet hősi emlékművek és soha nem feledkezünk meg arról, hogy friss virág pirosodjon a dicsőség emlékművein! n II. világháború tanulságai ' Mire tanítanak a második világháború tapasztalatai? A háború szakadékába a fasisz­ta hatalmak taszították a né­peket. Vereségükkel azonban nem sikerült egyszer s min­denkorra kitépni a fasizmus gyökereit a világpolitika ta­lajából. A háborúnak, az ag- ressziós és erőszakos cselek­ményeknek, a népek szabad­sága elleni merényleteknek ma Is az imperializmus, a fasizmus politikájában rejlik a forrása. A világháború ki­robbanásának tanulságai ma is arra intenek bennünket, hogy továbbra is harcot kell vívni az imperializmus leg- reakciósabb köreinek nyílt és terrorisztikus uralmi törek­vései ellen. Ehhez ma kedve­zőek a feltételek, mert alap­jában más ma a világ, mint egykor, mint 30 évvel ez­előtt. A Szovjetuniónak a náci fasizmus felett aratott győzelme megmutatta, hogy nincs a világon olyan erő, amely meg tudná dönteni a szocializmust, feltartóztathat­ná az emberiséget a társa­dalmi haladás útján, vissza­forgathatná a történelem ke­rekét. A háború cáfolhatatlanul bizonyította, hogy a néptö­megeknek meghatározó sze- renük van a társadalmi fej­lődésben, a világpolitika ala­kításában. A náci birodalmat a sok­milliós tömegek csapása súj­totta porba. A Hitler-ellenes koalíció 30 évvel ezelőtt a szabadságszerető népek egyesített erejét' képviselte. Ez a megállapítás is érzé­kelteti, hogy amikor nagyra értékeljük a nyugati szövet­ségesek hozzájárulását e fa­sizmus leveréséhez, méltat­juk katonáinak hősiességét a német hadigépezet szétzúzá­sában, ugyanakkor nem hall­gathatjuk él a nemzetközi imperializmus felelősségét a fasizmus előretöréséért, bűn­tetteiért, a háborús áldoza­tokért, a Szovjetunió elleni agresszív terveiben ugyanis a hitlerizmus nem állt egyedül. A háború előkészítésének időszakában az imperialista hatalmak uralkodó körei a német fasizmust osztályszö­vetségesüknek tekintették a világ első szocialista államá­val szemben. A hitleri fasiz­mus „megbékéltetéséről” áb­rándoztak és azt reméltéit, hogy elvtelen engedmények­kel, a szégyenletes münche­ni szerződéssel, a .kis orszá­gok feláldozásával kielégít­hetik a fasiszta íenevad ét­vágyát. Jellegzetes imperialista po­litikai számítás volt ez, de akik így számítottak bűnt követtek el az emberiség el­len. Hitler a burzsoá államok állandó engedményeit politi­kai gyöngeségükként értékel­te és rájuk mérte első csa­pásait. Az agresszió eltűré­se és bátorítása tehát a há­ború kirobbanásának ténye­zőjévé vált és visszaütött az agresszorok cinkosaira. Mindezt tudva, mégis el­ismeréssel adózunk azoknak a nyugati politikusoknak, akik a növekvő fasiszta ve­szély láttán — antikommu- nista meggyőződésük dacára is — egyesítették országaik erőfeszítéseit a Szovjetunió­val. Ez a tény ma is érvé­nyesíthető tanulsággal szol­gál. A szocialista és a kapi­talista országokat társadalmi rendszerük és világnézetük napjainkban is két világ- rendszerre osztja. De miként a háború nehéz éveiben, úgy a jelenlegi nemzetközi hely­zetben is megvan a lehető­sége annak, hogy' a különbö­ző társadalmi rendszerű ál­lamok általános demokrati­kus és humanista célok ér­dekében együttműködjenek. A szónok ezután arról be­szélt, hogy a fasizmus felett aratott győzelemben nagy érdemeket szereztek a jugo­szláv népi felszabadító erők. Jelentősen hozzájárult a győ­zelem ügyéhez a szovjet te­rületen létrehozott lengyel hadsereg és a csehszlovák felszabadító hadtest. Az an­tifasiszta harc krónikájának egy-egy dicsőséges fejezete volt a szlovákiai, a prágai, a varsói, a bulgáriai és a romániai felkelés, a görög és az albán partizánmozgalom. Nagy jelentősége volt a Franciaországban, Olaszor­szágban, Norvégiában, Dá­niában, Belgiumban és Nyu- gat-Európa más megszállt országaiban kibontakozott ellenállási mozgalomnak. A rettenetes terror közepette halált megvető bátorsággal küzdöttek a szabad Német­országért a német nép leg­jobbjai. Ifjúságunk elé a hazasze­retet és a bátorság példaké­peiként állítjuk a magyar antifasisztákat, akik népünk szabadságáért, nemzetünk becsületéért ontották vérü­ket, s áldozták életüket itt­hon és külföldön egyaránt — hangsúlyozta, A fasiszta Németország szét­zúzása sok tekintetben meg­határozta a világháború utá­ni fejlődést, megnyitotta az utat a munkásosztály for­radalmi harcának fellendü­lése, a nemzeti felszabadító mozgalom kibontakozása előtt. Joggal mondhatják, hogy az 1945-ben aratott győzelemhez hasonló erejű és kihatású fordulatot mind­eddig csupán egyetlen egyet ismer a világ: a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradal­mat. 1 Msgújhodó világunk legnagyobb változása 30 éve megújhodó vilá­gunk legnagyobb válto­zása. hogy létrejött az Euró­pa, Ázsia és Latin-Amerika 14 országát tömörítő szocia­lista világrendszer. Orszá­gainak a gazdaság, a tudo­mány és a kultúra fejleszté­se terén elért hatalmas vív­mányai minden egyes test­véri nép erőfeszítéseit dicsé­rik, s ugyanakkor bizonyít­ják, milyen nagyhatású erő a szocialista internaciona­lizmus. Fejlődésünk még szembe­tűnőbb, ha figyelembe vesz- szük, hogy a szocialista vi­lágrendszer a második vi­lágháború után nagy meg­próbáltatásoknak volt kitéve a hidegháború, a gazdasági blokád, a fegyverkezési haj­sza és az egyes szocialista országok ellen irányuló im­perialista agressziók követ­keztében. A második világháború eredményeként nemcsak a fasizmus szenvedett veresé­get. " A háború feltárta az egész kapitalista világrend- szer gyengeségét és mélyí­tette ellentmondásait. ' Napjainkban tanúi lehe­tünk annak, hogy fokozódik és egyre szövevényesebbé vá­lik a piacokért folyó harc, a tőkés országok, a nemzetközi monopóliumok versenye. A kapitalista világban megfi­gyelhető az ipari termelés megtorpanása vagy vissza­esése, a gyorsuló infláció, a gazdasági egyensúly mind gyakoribb megbomlása, a munkanélküliségnek és a dolgozók létbizonytalanságá­nak növekedése. Érthető, hogy ilyen körülmények kö­zött milyen óriási vonzóerőt gyakorol a tőkés országok lakosságára a szocialista or­szágok dinamikus fejlődése, az emberek létbiztonsága, teljes foglalkoztatottsága, egyre kulturáltabb életmód­ja, a szocialista társadalmi rendszer mindmegannyi, egy­re világosabban megmutat­kozó előnye és fölénye. A szocialista világrend- szer kialakulása, a kommu­nista és munkásmozgalom fellendülése óriási ösztönzést adott a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadí­tó mozgalmának. Elősegítette a gyarmati rendszer össze­omlását, a független nem­zeti államok sokaságának ki­alakulását. Az imperializmus elvesz­tette annak lehetőségét, hogy újból kezében tartsa a tör­ténelmi kezdeményezést és visszafelé fordítsa a mai vi­lág fejlődését. Ennek tuda­tában sem feledhetjük, az imperializmus továbbra is erős, veszedelmes ellenfél. Népeket nyom el, százmillió­kat tart rabságban, hatalmas gazdasági, technikai, katonai potenciállal rendelkezik, ag­resszív körei szüntelenül fe­nyegetik a békét. A törté­nelem azonban ellenük dol­gozik. A harminc év tapasztalata megtanította a burzsoá poli­tikusok egy részét is arra, hogy nincs más alternatívá­juk: vagy elfogadják a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok közötti békés egymás mellett élés politiká­ját, vagy egy mindent el­pusztító atomháború romjai alá temetkeznek. Illúziókat természetesen nem táplálunk. Tudjuk, hogy az imperializmus természete nem változott meg, önként egyetlen pozíciójukról sem fognak lemondani. A szocia­lista államok közössége azonban az összes demokra­tikus, békeszerető erőkkel együttműködve képes a vi­lágháború veszélyének elhá­rítására, a nemzetközi fe­szültség enyhülésének meg­szilárdítására. A mai nemzetközi helyzet számtalan példával bizonyít­ja. hogy a világpolitikában a fasizmus felett aratott győ­zelemmel egy feltartóz­tathatatlan pozitív fejlő­dési folyamat kezdődött meg. Az erőviszonyoknak a szo­cializmus javára megvalósult változása vezetett el ahhoz a_ fordulathoz, amely a hi­degháború korszakából a békés egymás mellett élés gyakorlatának mind telje­sebb kibontakozása felé vég­bemegy. A szocialista országok, köz­tük hazánk külpolitikája ezt tartja szem előtt, amikor nagy erőfeszítéseket tesz Európa békéjének és biz­tonságának megteremtésére. Kontinensünk életében ör­vendetes fejlemény, hogy tár­gyalások útján mindinkább megoldásra találnak azok a kérdések, amelyek állandó háborús veszéllyel fenyeget­tek. A határok sérthetetlensé­gének elismerése, az erő­szakról való lemondás, a müncheni egyezmény sem­missé nyilvánítása,, Nyugat- Berlin önálló státuszának megerősítése, az utóbbi évek­ben kötött egyezményekből fakadó mindmegannyi köte­lezettségvállalás kedvezően befolyásolta az európai hely­zetet. Döntő hatása volt a Német Demokratikus Köz­társaság teljes jogú nemzet­közi elismerésének, a két német állam ENSZ-felvéte- lének. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet si­keres haladása bizonyítja, hogy kontinensünkön meg­van a reális lehetőség az új típusú nemzetközi kaocsola- tok. a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére.. Megelégedéssel állapíthat­juk meg, hogy külpolitikai irányvonalunk teljes össz­hangban van az európai né­pek törekvéseivel amelyeket az európai közvélemény kép­viselőinek a közelmúltban befejeződött belgiumi köz­gyűlése megfogalmazott pár­tunk, kormányunk a magvar társadalom messzemenően támogatja harminc ország és negyvenhét nemzetközi szer­vezet küldötteinek erőfeszíté­seit, hogy — miként a záró­közlemény kimondta — Magyar államférfiak- ai a br $ rr m r • ■ i uivozio tevirala a szovjet vezetőkhöz Brezsnyev elvtársnak, á Szovjetunió Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének, A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének MOSZKVA A hitleri Németország felett aratott győzelem 30. évfordulóján mély tisztelettel és őszinte hálával emlé­kezünk a szovjet nép hősies harcára, az ismert és is­meretlen szovjet emberekre, akik önfeláldozóan küz­döttek a német fasizmus szétzúzásáért, szocialista ha­zájuk szabadságáért, függetlenségéért és a fasiszta megszállás alá került népek szabadságáért. A történel­mi jelentőségű győzelem évfordulóján kegyelettel adó­zunk a hősök emlékének, akik életüket áldozták a fa­sizmus ellen vívott harcban. A lenini kommunista párt által vezetett szovjet nép viselte a második világháború fő terhét, s döntő i szerepe volt abban, hogy az antifasiszta koalíció győ­zelmet aratott a német fasizmus és szövetségesei felett. A szovjet hadsereg sok európai népet, köztük a magyar , népet is felszabadította a fasiszta zsarnokság alól. A Szovjetunió felszabadító harcával megnyitotta e né­pek előtt az önálló nemzeti fejlődés és a társadalmi haladás, a szocializmus útját. A fasizmus elleni harc igazi népi háború volt, szétzúzása valamennyi békeszerető nemzet igazságos ügyének diadalává vált. A győzelem eredményeként létrejött, megszilárdult, és szüntelenül erősödik a szocialista világrendszer, a I nemzeti felszabadulásért, á társadalmi haladásért és a fékéért küzdő népek szilárd bázisa. A győzelem har­mincadik évfordulója így nemcsak a szovjet nép ün­nepe, hanem a szocialista országok népeinek, a világ minden haladó emberének közös ünnepe is. , A győzelem 30. évfordulóján a magyar nép ismét hitet tesz amellett, hogy szüntelenül erősíti és fejlesz­ti együttműködését a Szovjetunióval, a szocialista or­szágokkal, a világ békeszerető demokratikus erőivel a szocializmus és az emberi haladás legnemesebb céljai­nak valóraváltásáért. A fasiszta Németország felett aratott győzelem 30. évfordulóján forró üdvözletünket küldjük Önöknek és Önökön keresztül a Szovjetunió hős népének. További sikereket kívánunk Önöknek a kommunista társadalom építésében, népük boldogulására.- és országuk felvirá­goztatására irányuló nemes tevékenységükben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A magyar párt- és állami vezetők táviratban kö­szöntötték az NDK és Csehszlovákia párt- és állami vezetőit, a két állam népeit a történelmi évforduló alkalmából. . | „Európában létrejöjjön a kölcsönös bizalom légköre, felszámolják a hidegháború hosszú szakaszának marad­ványait, visszafordíthatatlan­ná tegyék az enyhülés fo­lyamatát.” Az elmúlt három évtized­ben kialakult új világhely­zetnek szemléletes példája a vietnami nép történelmi je­lentőségű győzelme az im­perializmus és csatlósai fe­lett. a hazája szabadságáért, függetlenségéért, egységéért és társadalmi felemelkedé­séért vívott harcban. Saigon megszűnése és Ho Si Minh városának megszü­letése mindennél ékesebben jelképezi, hogy az igazságos ügyért küzdő nép, a szocia­lista országok, minden hala­dó erő tevékeny szolidaritá­sával, még az imperializfnus legnagyobb hatalmával szemben is meg tudja véde­ni, fel tudja szabadítani ha­záját. Hz erüpaliáika felel! eljár! az idő A nemzetközi helyzet ked­vező fordulatait számba vé­ve joggal kérdezik ma na­gyon sokan a világon: vajon az imperializmus tanul-e a történtekből ? Levonta-e a második világháború tanul­ságait, s mindazokat a ta­pasztalatokat, amelyeket az elmúlt három évtized és kü­lönösen, a legutóbbi évek kí­náltak. Belátják-e a kapita­lista országok fővárosaiban, hogy az erőpolitiím- felett mindörökre eljárt az idő, és a még oly korszerű fegyve­rekkel sem lehet elnyomni a népek szabadságvágyát, ten- niakarását a boldog, békés, önálló nemzeti fejlődés ér­dekében. A világ minden népének közös érdeke, hogy az embe­riség életéből mindörökre ki- iktatsuk a háborút, és a két világrendszer ne a katonai hadszíntéren, hanem a po­litikai-diplomáciai tárgyalá­sok küzdőterén, a gazdasági versenyben. az ideológiai harcban, a külcsönösen elő­nyös .gazdasági, műszaki-tu­dományos- 1 és kulturális együttműködés terén talál­kozzon egymással. A magyar nép leghőbb vá­gya a béke biztosítása. A bé­ke megóvása azonban elvá­laszthatatlan a szocialista építés terveinek eredményes megvalósításától. Hazánk két fronton — a belső építés és a külső nemzetközi tevé­kenység frontján — segíti elő a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke pozícióinak erősödését az egész világon. Ezekben a célkitűzésekben ötvöződik teljes egységbe bel- és kül­politikánk. Apró Antal nagy tetszés­sel fogadott beszéde után művészi műsor következett, majd az ünnepi megemléke­zés az Intemacionálé hang­jaival ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents