Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. május ff. u A BERLINI HADMŰVELET irta; Alskszandr Vaszilevszkij, a Szovjetunió marcalija* A Szovjet Hadsereg berlini hadművelete, amely a Nagy Honvédő Háborúban megtett győzedelmes hadi- útjának koronáját jelentette, a második világháború egyik legnagyobb hadicselekménye volt. A hadműveletben mind­két fél részéről több mint 13,5 millió ember, több mint 52 ezer löveg és aknavető, mintegy 8 ezer harckocsi és rohamlöveg, csaknem 11 ezer harci repülőgép vett részt. A véres ütközetekben, amelyek a Bal ti-tenger és a Szudéta-hegyek vonulata kö­zött elterülő 500 kilométeres sávban bontakoztak ki, mint­egy 280 hadosztály vett részt. A berlini hadművelet meg­szervezésében és végrehajtá­sában alkotó módon hasz­nálták fel azt az igen gaz­dag harci tapasztalatot, amelyet a szovjet fegyveres erők a hitlerista hadsereg­gel vívott hosszan tartó és súlyos harcokban szereztek. A háború befejező szakaszá­nak ez a hadművelete azzal végződött, hogy csapataink teljesen szétzúzták a német fasiszta csapatok körülbelül egymillió főt számláló egyik legerősebb csoportosítását és elfoglalták a fasiszta Német­ország fővárosát, Berlint. Az 1945. április 16-tól má­jus 8-ig tartó berlini hadmű­velet során a szovjet csapa­tok teljesen felmorzsoltak több mint 90 ellenséges had­osztályt. Foglyul ejtettek mintegy 480 ezer német ka­tonát és tisztet, több mint 1500 harckocsit és rohamlö- veget, 4500 repülőgépet, csak­nem 8600 löveget és akna­vetőt zsákmányoltak. A berlini hadművelet si­keres végrehajtása azt ered­ményezte. hogy teljesen de- moralizálódott a Harmadik Eirodalom politikai és kato­nai vezetése és Németország feltétel nélkül kapitulált. A milliós ellenséges cso­portosítás gyors berlini fel­morzsolása és az, hogy a szovjet csapatok elfoglalták & nácizmus fellegvárát, Ber­lint, meghiúsította a hitle­risták mindenfajta számítá­sát, hogy éket verjenek az Emlékmű a hátország hőseinek A dél-urali Magnyito- gorszkban emlékművet állí­tanak a hátország hőseinek tiszteletére. Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen erre a városra esett a választás, amikor megszületett az el­határozás, hogy , emlékművel örökítik meg a Nagy Hon­védő Háború hátországi munkásainak hőstettét. A Szovjet Hadsereg min­den második harckocsijához és minden harmadik lövedé­kéhez itt öntötték az acélt. Milyen erősen élt a vágy a szovjet emberekben, hogy közelebb hozzák a győzelem óráját, azt a következő szám is tanúsítja: a magnyito- gorszki kohászati kombinát­ban a háború évei alatt az egy főre jutó termelés a bé­keidőhöz képest meghárom­szorozódott. A monumentalitásában le­nyűgöző szoboregyüttes a városi park közepén, egy dombon kap majd helyet. A szoborkompozíció központi, 15 méter magas részét egy munkás és egy katona alak­ja alkotja majd. A munkás, uráli acélból készült, győzel­met hozó kardot nyújt át a katonának. Az emlékműtől egy fasor vezet a város fő­teréig: a fasort a fronton és a hátországban küzdő hős uráliak mellszobrai díszítik majd. A látogatók ezen a fa­soron át jutnak el a Győ­zelem terére, az elesettek emlékére égő Öröktűzhöz. A szoborkompozíciót bronzból öntik, a gránitot az uráli kőfejtőkből bányász­szák hozzá. antafa.siszta kolalíció tagjai közé. A háború sok más had­műveletétől eltérően a ber­lini hadművelet előkészítése rendkívül rövid idő alatt, 10—14; nap alatt ment vég­be, viszont az olyan hadmű­veletek előkészítése, mint például a sztálingrádi, belo- russziai, jassi—kisinevi, Visz­tula—oderai egy-két hónapot vett igénybe. A berlini had­művelet előkészítésének rö­vid határidejét természete­sen számos súlyos ok és fő­leg a háború utolsó szaka­szának katonai-politikai helyzete határozta meg. Meg kellett hiúsítanunk a náci Németország katonai-politi­kai vezetésének terveit, ame­lyek arra irányultak, hogy elhúzzák a háborút, viszályt szítsanak az antifasiszta ko­alíció résztvevői körében, hogy a Szovjetunió háta mö­gött különalkut kössenek az amerikai—angol uralkodó körökkel. A berlini hadműveletet három, egymással együttmű­ködő front hajtotta végre, amelyek hat összpontosított csapást mértek a 300 kilo­méter széles fronton. An­nak eredményeképpen, hogy a szovjet csapatok egyszer­re mentek át támadásba szé­les fronton, a hitlerista csa­patok az egész Odera—Neis- se-vonalon megbénultak, márpedig ez a vonal volt a hitleristák legfontosabb vé­delmi vonala Berlin irányá­ban. A szovjet hadvezetőség ál­tal választott stratégiai, had­művelet-vezetési forma lehe­tővé tette az ellenség fő erőinek bekerítését olyan körülmények között, amikor a bekerítendő csoportosítást illetően hiányzott a szovjet csapatok átkaroló hadmoz­dulata. A szovjet 'hadvezetés művészete nyilvánult meg a frontok ama támadó csopor­tosításainak létrehozásában is, amelyek képesek voltak áttörni a hitleristák erős, mélyen lépcsőzetes védelmi vonalát. A hadművelet kez­detekor a berlini irányban felfejlődött szovjet csapatok összlétszáma 2,5 millió főt tett ki. ezek felszerelése több mint 42 ezer ágyú és akna­vető. 6250 harckocsi és ro­hamlöveg, 7500 csatarepülő­gép volt. A berlini hadművelet megkülönböztető vonása, hogy abban igen nagy ere­jű páncélos csapatok vettek részt. Négy harckocsizó-had- sereg. 10 önálló harckocsizó és gépesített hadtest, 16 ön­álló harckocsizó és roham- löveedandár. s több mint 80 önálló harckocsizó és roham- lövesezred vett részt a had­művelet különböző szaka­szaiban. A Berlinért vívott csatában tömeges méretek­ben vetették be a tüzérséget is, hogy rövid idő alatt meg­semmisítse az ellenség vé­delmét és biztosítsa az el­lenséggel szembeni tartós tűz-fölényt. Első ízben al­kalmazták éjszakai viszo­nyok között a sokezer ágyú­val történő tüzérségi előké­szítést. A légierők a hadművelet valamennyi szakaszában 91 ezer légi bevetést hajtottak végre, 14,5 ezer tonna légi­bombát használtak el, több mint 1280 légicsatát vívtak. Nagy sikert értek el a nagy­városok ellen végrehajtott éjszakai támadások. A berlini hadműveletben változatos módszereket hasz­náltak fel a bekerített el­lenséges csoportosítások el­len vívott harcban, a rend­kívül megerősített város ostroma alatt. A hadművele­tek sajátossága az volt, hogy a szovjet harcosok itt nem alkalmazták a támadás egész sávjának sűrű „átfésülési” módszerét, hanem különböző irányokban harcoltak és mértek csapásokat a front keskeny szakaszaira. Ez a harci módszer lehetővé tette a gyors beékelést az ellen­ség állásai közé, hogy el­vágjanak egymástól egész városnegyedeket, ezeket el­szigeteljék egymástól, majd az elszigetelt negyedekben teljesen felmorzsolják az el­lenség csapatait. Jóllehet a hadművelet bo­nyolult volt, az abban egy­idejűleg részt vevő három front stratégiai, hadvezetési és koordinációs feladatát a szovjet parancsnokság sike­resen megoldotta. Megnőtt a Legfelsőbb Főparancsnokság és a vezérkar stratégiai irá­nyításának a színvonala nemcsak az olyan kérdések­ben, mint a frontok csoport­jainak nagyszabású támadó hadműveleti tervezése és elő­készítése, hanem olyanok­ban is. mint a csapatok biz­tos kezű irányítása az üt­közetekben. A hadművelet megindítá­sa idején a szovjet Legfel­sőbb Főparancsnokság már rendelkezett a front-hadmű­veletek közvetlen irányítá­sának tapasztalatával. Köz­tudott, hogy az 1942—44. évi nagy horderejű hadművele­tekben — kezdve a sztálin­grádi hadművelettel — a szovjet főhadiszállás a köz­vetlenül a fronton harcoló hadseregekhez beosztott telj­hatalmú megbízottai révén valósította meg a frontok irányítását a döntő jelentő­ségű támadó hadműveletek­ben. Ami pedig az 1945. évi támadó hadműveletet illeti, a főhadiszállás teljes egé­szében átvette a frontok közvetlen irányítását. A berlini hadművelet, amely a szovjet fegyveres erők győzedelmes hadiútjá- ra feltette a koronát a fa­siszta Németország és hábo­rús cinkostársai elleni négy­éves háborúban, olyan gaz­dag, tanulságos tapasztalato­kat adott, amelyek számos vonatkozásban ma sem vesz­tették el jelentőségüket. •AM. Vaszilevszkij 1S95- ben született. A háború alatt a szovjet fegyveres erők ve­zérkari főnöke, a honvédelmi népbiztos első helyettese volt. II fasizmus lényege és természete 1919. NOVEMBER 16-ÁN Horthy bevo­nult Budapestre és a fővárosban kezdetét vette a fehérterror. 1922. október végén Mussolini átvette a hatalmat: Olaszország­ban elkezdődött a fasizmus két évtizede. Ezt követően Európában számos más dik­tatúra keletkezett, ami már az 1920-as években arról árulkodott, hogy a kapitaliz­mus „meghibásodott” és a polgári társada­lom valamiféle súlyos betegségtől szenved. Midőn Hitler 1933. január 30-án bevonult a berlini kancelláriára, Németországban is utolsót ütött a polgári demokrácia órája. A különbségek mellett azonban volt a fa­siszta rendszereknek néhány lényeges kö­zös vonásuk, s éppen ezek kapcsolják őket össze. A legfontosabb ilyen vonásuk az volt, hogy valamennyien a baloldali erők fejlő­désének, a társadalmi problémák baloldali megoldási módjának útjába állított gátként jelentkeztek. Többnyire ugyan a polgári demokráciát tolták félre, ám a polgári de­mokráciával az uralkodó csoportok fő prob­lémája az volt, hogy kereteiben a baloldali mozgalmak kibontakozhattak. Miután a diktatórikus fasiszta rendszert valahol kialakították, az minden esetben arra törekedett, hogy a dolgozó osztályok önálló politikai szervezeteit szétzúzz», hogy legalább megfossza hatékonyságuktól. A fasiszta diktátúrák e célra igénybe vett esz­közei nem voltak azonosak, és az általuk elért „eredmény” is különbözött. A betiltás azonban önmagában nem volt elegendő. A fasiszta államok a forradalmi és demokratikus szervezetek újjászervező­désének lehetőségét és illegális tevékenysé­güket is meg akarták akadályozni. E célból vegyesen alkalmazták a mammut-méretek- re növesztett propaganda-gépezetet, a meg­félemlítést. a gazdasági és fizikai kénysze­rítést, a terrort, s nem egy esetben a szer­vezett gyilkosságot. E diktatúrák azonos vonása volt továbbá, hogy egyfelől elutasították a társadalmi osztályok önálló jogainak elismerését, más­felől a „nemzeti”, állami közösség nevében felléptek az egyéni szabadságjogok ellen is. Az utóbbit egyes esetekben, mint pél­dául Németországban, bevallottan semmis­nek deklarálták. Az osztály, a csoport, az egyén jogfosztását a „nemzeti közösség” és a közös „nemzeti érdek” jegyében hajtot­ták végre. Ha egyfelől azt mondottuk, hogy a fasiz­mus sajátosan fejlődő társadalmakban lép fel es minden esetben mutat egyéni tulaj­donságokat, másfelől ehhez hozzá kell ten­ni, hogy a szó egy más értelmében mind­emellett világproduktum is. A fasiszmus eluralkodásában tükröződtek az antifasiszta tábor gyengeségei is. E tá­bor egysége megkésve alakult ki, s több csoportjában későn következett be a fasiz­mus igazi természetének felismerése is. Ugyanez áll a náci háború által veszélyez­tetett polgári államokra. Tragikusan későn eszméltek fel arra, hogy a nácik hadiútja nem kizárólag a Kelet és a Szovjetunió felé vezet, hanem éppen ők lesznek Hitler első célpontjai. Az ellenállás mind orszá­gos, mind nemzetközi méretekben az idők során egyre jobban megszilárdult. A fasiszta rendszerek terrorizmusa a há­ború kirobbantása után érte el végső stá­diumát. Ebben az időben Németország saját módszereit és faji, fajüldöző intézkedéseit rákényszerítette egy sor, általa megszállt, korábban demokratikus országra, illetve olyan diktatúrákra, melyek megelőzően ke­vésbé szélsőséges diktatúra-formát képvi­seltek. A fasiszta államok hadvezetősége mind a civil lakosság, mind a hadifoglyok keze­lése tekintetében egyre távolodott a nem­zetközi jog előírásaitól, s a háború keleti frontja mind jobban tömegmészárszékhez hasonlított. Mindezt betetőzte az a folyamat, mely­nek során a zsidó lakosság polgárjogainak megvonása tervszerű kiirtásukba csapott át. Ez a sors érte a közép-európai cigányok jelentős részét is. AZ EURÓPAI fasiszta diktatúrák a há­ború évei alatt váltak egymáshoz a legha­sonlóbbakká. Spanyolországot és Portugá­liát kivéve valamennyien összetalálkoztak valamilyen módon a háború apokalipszisá- ban és ott el is érték közös pusztulásukat. a m. Történelmi felvételek PÄRIZS FELSZABADULÄSA. A szövetséges csapatok normandiai partraszállása után új erőre kapott a francia nép ellenállási mozgalma, hogy hazájából egyszer és mindenkor­ra kiűzze a náci megszállókat. De Gaulle tábornok csapatai élén 1944. augusztusában győzedelmesen bevonult Párizsba. Képünkön: a francia főváros lakói a Diadalív alatt elvonul­va ünnepük felszabadulásukat. TALÁLKOZÁS AZ ELBÄN. A Szovjetunió Vörös Had­seregének és a szövetséges haderőknek harapófogójába ke­rült náci hadigépezet nem bírt ellenállni. 1945. április 25-én a szovjet és amerikai katonák Torgau mellett, az Elba hídjá­nak romjain találkoztak és kezet nyújtottak egymásnak. A GYŐZELEM NAPJÁN MOSZKVÁBAN. A hitleri Németország fölött aratott győzelem alkalmából díszszemlét rendeztek Moszkvában. Képünkön: a hitleristák zászlóit a mauzóleum talapzatához dobják. BEFEJEZŐDÖTT A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ. Az 1945. februári jaltai konferencián született megállapodás szerint a Szovjetunió kötelezte magát arra, hogy az európai háború befejezése után három hónapon belül hadba lép Japán ellen. Augusztus 9-én a Szovjetunió megindította a hadműveleteket a monarcho-fasiszta Japán ellen, s szétzúz­ta a Mandzsúriában felvonult Kvantung-hadsereget. Szep­tember 2-án Japán feltétel nélkül aláírta a kapituláció ok- many ail a Missouri hadihajó fedélzeten. .a 1. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents