Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

1975. május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Katonai főiskolák fesztiválja Gálaest a Szigligeti Színházban Szolnok 900. jubileuma tisz­teletére rendezik meg má­jus 3—6 között a katonai fő­iskolák fesztiválját a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolán. A kétévenként meg­rendezett fesztivál célja, hogy serkentse a katonai taninté­zeteknél az öntevékeny mű­vészeti munkát és, hogy cél­tudatos, színvonalas műso­rokkal szolgálja a hallgatók művészeti nevelését. A korábbi fesztiválokhoz kilencven perc műsoridővel hasonlóan minden főiskola rendelkezik, s tetszés szerinti szerkesztésben és rendezés­ben ad számot növendékei felkészültségéről. A rendez­vény bemutató jellegű, helye­zéseket nem állapítanak meg, a legjobb műsorszámokat azonban május 5-én gálaes­ten bemutatják a Szigligeti Színházban. Az előadásra meghívták a szolnoki üze­mek dolgozóit. Városunk katonai főiskolá­jának fesztiválműsorában, az aranykoszorús kórus és népi együttes mellett hangszeres szólisták, pol-beat trió, nép­tánc csoport, irodalmi szín­pad és több versmondó sze­repel. Mellettük a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, valamint a hivatá­sos tiszthelyettesképző bázi­sok együttesei lépnek szín­padra. Több könyv fogy a fővárosban Az utóbbi években az üze­mi könyvforgalom az átlagos­nál jobban fejlődött, nőtt a munkás vásárlók száma. A fővárosban 1973-ban 510 mil­lió, 1974-ben 580 millió forint értékű könyvet adtak el. A 13.5 százalékos forgalom­emelkedésen belül az üzemi, munkahelyi könyvértékesítés az átlagnál jobban — 17.4 százalékkal — növekedett. Ugrásszerűen nőtt a vásár­lási kedv a külső kerü­letekben, valamint a 33, meg­figyelésre kijelölt fővárosi nagyvállalat többségében. Az eredményekben nagy része van a munkahelyi, üzemi könyvterjesztésnek. A 33 kijelölt fővárosi nagy­üzemen kívül nem feledkez­nek meg a budapesti üzemek szocialista brigádjainak sok százezres tagságáról sem. Vá­sárlási kedvezményt nyújta­nak a brigádtagok számára — az egy évben vásárolt köny­vek összegének tíz százaléká­ért ingyen választhatnak könyveket. Figyelmet érdem­lő az is, hogy a főváros könyvesbolt-hálózata tovább­ra is elsősorban a munkáske­rületekben épül tovább, a be­járók és az ingázók kedvéért pavilonokat állítanak fel a vasúti és autóbusz pályaud­varok szomszédságában. A ír • . r I ozurmmtak modern ruhákon Eredményes versenymozgalom a karcagi Népművészeti Háziipari Szövetkezetben A karcagi Népművészeti Háziipari Szövetkezet mun­kái eljutnak a világnak szin­te minden részére. A szép, hímzett ruhák jórésze To­kióban, Kanadában, Hollan­diában, Ausztráliában talál vevőre. Az angol királynő fogatát is legyőző híres bu­gaci fogatos, Abonyi Imre is karcagi szűrkabátban nyeri versenyeit tavaly óta. Feb­ruárban a Várnában rende­zett népművészeti kiállítá­son nagyon sok karcagi re­mekmű szerepelt. Tavaly Nivódíjat kapott az országos himzőpályázaton a szövetke­zet népművésze, Csíkos Sán- dorné. És befejezésül még egy adalék a szövetkezet munkáinak minőségéről: má­jus első hetében magyar he­tek kezdődnek Párizsban, melyet a HUNGEXPO ren­dez. Ezen a rangos esemé­nyen a karcagiak vert csip­kékkel szerepelnek, sőt Vá- radi Margit, a szövetkezet kunmadarasi részlegének ve­zetője, a helyszínen is be­mutatja ezt a nagy ügyes­séget igénylő munkát. Bár a szövetkezetben ke­vés a helyiség, pici a sza­bászat és a csomagolómű­hely, tavalyi tervüket telje­sítették, és termékeik 60 szá­zalékát exportálták. Tavaly a szocialista bri­gádok vállalták, hogy a nyu­gati exportot 5 százalékkal növelik, a kongresszusi munkaverseny ösztönző ha­tására azonban az ötből negyven százalék lett. A var­rórészleg is 40 százalékkal növelte az exportra kerülő termékek mennyiségét a vál­lalt 5 százalék helyett. Az idén például 200 ezer gyer­mekruhát készítenek szocia­lista országoknak. A hatszáz bedolgozót fog­lalkoztató üzemben próbál­ják követni a változó ízlést, kielégíteni az igényeket. Most ismét új kísérletbe fogtak: műbőrre viszik a népművészeti kisbunda hím­zések motívumait, ízléses mellényeket készítenek fiata­loknak. Karcag és környéke, a tiszafüredi járás össze­sen 24 község és város asz- szonyai ily módon is terjesz­tik a Kunság népművészetét, amelyet egyébként a szövet­kezet mentett meg a fele­déstől. A fiatalokkal is próbálják megszerettetni ezt a szép munkát, s elsősorban a ta­nyai gyermekeknek otthont adó diákotthonban értek el szép eredményeket. Most több iskolát is szeretnének megnyerni, és ezzel egyúttal utánpótlást is biztosítani a népművészeti háziipari szö­vetkezetnek. K. L. Opera wiűz&mm A párizsi Opera könyvtár­múzeuma a világhírű Gya- gilev-balett dokumentumai­val gazdagodik. A balett — amely a húszas években a francia fővárosban aratta legnagyobb sikereit — em­léktárgyait még Borisz Kocs- no, a társulat titkára gyűj­tötte össze 1922—29 között és eddig a Bibliotheque Natio- nalban. őrizték. Az Opera kincsei közé tar­toznak majd többek között Gyagilev ismert Füzetei, az előadások díszleteinek rajzai, makettjei, kosztümtervek — amelyeket Bakst, Benois, Marie Laurencin, Matisse készítettek — valamint Auric, Satie, Milhaud és Sztravinszkij műveinek par­titúrái. Művészeti díjasaink Tegnap délelőtt a Szakszervezetek Országos Taná­csának székházában Gáspár Sándor, a Politikai Bi­zottság tagja, a SZOT főtitkára átadta az 1975. évi SZOT-díjakat. Az ünnepélyes átadáson megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára — a Politikai Bizottság tagjai — ott volt dr. Orbán László kulturális miniszter is. Megyénkből SZOT-dijat kapott Csomós Mari, a Szigligeti Színház művésze. Ugyancsak tegnap délelőtt dr. Hegedűs' Lajos, a Szolnok megyei Tanács elnöke átadta a megyei tanács ez évi művészeti díjait. A megyei elismerést jelentő díjat Csomós Mari, a szolnoki Szigligeti Színház mű­vésznője kiemelkedő színészi alakításaiért, Meggyes László festőművész, a megye amatőr festőinek segíté­séért, Bar any ó Sándor festőművész, a képzőművészet és a lakosság kapcsolatainak elmélyítéséért, Buday Péter kórusvezető, a megye zenei életének fejleszté­séért kapta meg. A díjak átadása után Majoros Károly, a Szolnok megyei Pártbizottság titkára köszöntötte a kitüntetetteket, és további jó munkát és sok sikert kívánt nekik. S mint már hírül adtuk, Bakki Katalin, a Lehel Vezér Gimnázium tanárnője és Mészáros Ferenc, a karcagi Zeneiskola tanára kedden megyei szakszervezeti művészeti díjban részesült. Csomós Mari színművész Szolnokra tarsolyában alig néhány eljátszott szereppel érkezett, s álmai között vi­szont Csehov-szerepek, Jo­hanna megformálásának vá­gya, igazi színpadi feladatok. Akkor távolinak, szinte el­érhetetlennek tűnő álmok, de csaknem három esztendő alatt, ami álomnak tűnt, itt mind valóság lett. Jelentős szerepek szinte egymás után hullottak az ölébe. Volt kar­dos Johanna, játszotta Elekt­rát Gyurkó drámájában, le­hetett Mása a Három nővér­ben, költői Yerma Lorca tragédiájának előadásában. Közben film- és tévészere­pek, Vali a Makrában, tiszta szerelmet sugárzó Krausz Évi a Déry-regényből ké­szült Fábry-filmben. Egész életpályájára elegendő mű­vészi feladat! Találkozások — álmaival. A kritikusok el­ismeréseképpen filmbeli sze­repeiért ebben az esztendő­ben az „év színésznője” lett. Csomós Mari tehetsége ki­bontakozásának ez az erup­tív módja alighanem érv, meggyőző arra, hogy vidé­ken élni és dolgozni a mű­vészember számára sem je­lent egyet a művészi névte­lenség „kötelező” vállalásá­val. ö a TisZa-partról meg­hódította az országot. Egy­szer valamikor azt kérdez­ték tőle, mitől fél a legjob­ban. Az ostoba emberektől, ez volt röviden válasza. S arra pedig, hogy mi az, ami leginkább ingerli; az igaz­ságtalanság, szinte megőrjít, így szólt a felelet. Szerepei­ben, az általa életre keltett színpadi alakokkal is mint­ha mindig ezeket a „félelme­it”, az igazságtalanságon ér­zett indulatait akarná kife­jezni a művészi feladatok meghatározott lehetőségei közepette. A meddőségre kár­hoztatott Yerma sorsában épp úgy, mint a pusztulás­ra ítéltetett Prozorov-lány vergődésében. Szerepeiben a legnemesebb értelemben így válik művészete közéletivé, érzelmi és értelmi katalizá­torává az életnek. Ahol nem­csak a szív izzik fel, hanem a „jégcsapos agy" is olvad­ni kényszerül. Sajátos belső érzékenységével azonosulni képes és nézőit is azonosíta­ni tudja az élet költői tartal­mával — az életbe vetett bi­zalom, az emberi derű köve­te — közvetítője. Egyénisé­gének varázsával — akár­csak a költő — szerepeiben szépen fel tudja oldani a legszörnyűbb rettenetét is. Lénye izzó parázs, a közön­ség feléje áradó várakozásá­ban estéről estére szinte fel­lángol, hogy azután perzsel­jen. Baranyó Sándor festőművész Baranyó Sándor festőmű­vész műtermébe alig jehet bejutni a szállításra váró. kü­lönlegesen csomagolt fest­ményektől. — Riihimäkiben, Szolnok testvérvárosában lesz kiállí­tásom, oda készülődöm. — Milyen anyagot állít ki ? — A Tisza és a Zagyva közének vagyok a neveltje. Harminc évet töltöttem tu­lajdonképpen szolnoki mű­vésztelepen. Ez, úgy hiszem, válasz is a kérdésedre ... — A legtöbbször kiállító szolnoki művészek egyike ... — Az utolsó 15 év szá­momra is nagyon értékes volt. Számos hazai kiállítá­som mellett hat alkalommal szerepeltem Párizsban, több­ször Moszkvában, Tallinn- ban, Lenipgrádban, Szófiá­ban, Prágában és sorolhat­nám tovább. Amire úgy hi­szem joggal büszke vagyok: a Nemzeti Galéria 14 mű­vemet tartja nyilván. — Többször hangsúlyozta: a realista festészet híve. — Czóbel így mondta: „A 70 év, amelyben éltem, a művészetek történetének leg­mozgalmasabb, legterméke­nyebb időszaka volt, hogy el- korcsosodjon, a mostani ki­merültségben, a dekoráció­ban, a mértani ábrázolás­ban.” Ez az egyik iránytűm: a művészet nem korcsosod- hat el! A másik „tilalom­fám” Claude Roy 1914-es naplójából származik: „Mi­nél iszonyúbb ez a világ (amilyen a mái), annál in­kább biztosított az absztrakt művészet. És csak egy bol­dog világ teremthet evilági művészetet.” Nos, hiszek a boldog világban, az ember gyönyörködtetésére szolgáló realista művészetben. Bakki Katalin karnagy Bakki Katalin, a jászberé­nyi Lehel Vezér Gimnázium énektanárnője, ahogyan ő mondja, beleszületett a ze­nébe. Érettségi után a Liszt Fe­renc Zeneműveszeti Főiskola debreceni tagozatára járt va- dászkürt-szolfézs szakra. Énekelt a debreceni Kodály kórusban, aztán 1966-ban, a főiskola befejezése után visz- szatért szülővárosába, Jász­berénybe, hogy átvegye be­tegeskedő édesapjától a kar­mesteri pálcát. Azóta is, idestova tíz éve, a Lehel Ve­zér Gimnáziumban tanít, s hat kórus, a jászberényi Va­sas, a 603-os számú Klapka György Ipari Szakmunkás- képző Intézet, az Erősáramú Szakközépiskola, a jászkisé- ri ktsz, valamint a Lehel gimnázium két énekkarának karnagya. A gimnázium két énekka­ra, és az Erősáramú Szakkö­zépiskola kórusa bejutott az Éneklő ifjúság országos dön­tőjébe. 1971-ben „Szocialista kultúráért” érdemérmet ka­pott, két év múlva a Szol­nok megyei Tanács elnöké­nek dicséretében részesült. Az idén, április 4-én a „Tár­sadalmi munkáért” kitünte­tés arany fokozatát kapta a jászberényi Városi Tanács tói. Meggyes László festőművész Meggyes László festőmű­vész 1957 tavaszán, pályázat útján került a szolnoki Mű­vésztelepre, azóta megszakí­tás nélkül itt él, szakadatla­nul dolgozik. — Hozzá nőttem ehhez a tájhoz, minden kiállításon ennek a földnek a szépségét igyekeztem bemutatni. A város, a megye minden je­lentősebb tárlatán részt vet­tem, természetesen országos kiállításokon is. Külföldön Pá­rizsban, Tallinnban, Zürich­ben, Szófiában szerepeltem. A legemlékezetesebb szá­momra mégis az 1965-ös szolnoki, első önálló kiállí­tásom. , — Szavakban nagyon ke­veset hallat magáról. Túl keveset... — Én is azt vallom, hogy a festőnek a képei beszélje­nek. Szeretem az embereket, de a nagyhangúságot nem szívlelem. Ha valami sére­lem ért, — Arany Jánossal mondatom: „.. .nem pöröl- tem, félreálltam”. Ne értse félre, engem sok minden ér­dekel a festészeten kívül, a közélet is, — kilenc évig vol­tam a szövetség megyei kép­zőművészeinek titkára — de igazán jól mégiscsak akkor érzem magam, ha festhetek, ha érzem: csinálok valamit. A művészeti díjnak nagyon örülök, talán több is ez, mint öröm. önmagam igazolása... Buday Péter karnagy Lassacskán három évti­zede, hogy Buday Péter kezé­be vette a karnagyi pálcát, mint a szolnoki Szakszerveze­tek Centenáriumi Munkáskó­rusának vezetője. Nem sok­kal később, 1951-ben már a Járműjavító munkáskórusát vezényli, s azóta is — ki- sebb-nagyobb megszakítások­kal — a kórus élén áll. 1961- től a szolnoki Kodály kórus­nak is ő a vezetője. A Kodály kórus nevét az utóbbi öt évben széles kör­ben megismerték. Egymást érték a külföldi vendégsze­replések, sikerek. Énekeltek a Szovjetunió városaiban, 1973-ban Angliában öt elő­adásból álló koncertsorozatot adtak. Az idén Finnország­ban jártak. Felléptek Helsin­kiben és Szolnok finn testvér- városában, Riihimäkiben is. A külföldi sajtó nagy elis­meréssel írt műsorukról, kul­turált éneklésükről. Itthon is a legjobb kórusok közé tar­toznak. Tavaly az országos minősítő hangversenyen fesz­tivál fokozatú minősítést sze­reztek. Ugyancsak tavaly a Járműjavító negyven éne­kesből álló munkáskórusa egy versenyen aranykoszorús diplomát kapott. Buday Péter e két kóruson kívül irányítója, szakmai ta­nácsadója a megye több mint kétszáz énekkarának, ö a KOTA megyei szervezetének titkára, ének-zene szakfelü­gyelő. Mindezeken kívül a szolnoki Tiszaparti Gimná­zium énektanára. Kitüntetése — a Szolnok megyei Tanács művészeti díja — a több év­tizedes munka elismerése. Mészáros Ferenc karnagy Mészáros Ferenc 1962-ben mint a miskolci Zeneiskolai Tanárképző Főiskola utolsó­éves hallgatója, „hátat fordí­tott” iskolájának, s visszatért szülővárosába, Karcagra. Ha­zahívták, hogy vezesse az 1911-ben alakult munkás­kórust, amelyben 14 éves kora óta ő is énekel. Egy év múlva levelezőn befejezte a főiskola utolsó félévét is hegedű és szolfézs szakon. A hegedű azóta több­nyire a tokban pihen, mivel Mészáros Ferenc a karcagi Zeneiskola tanára minden szabad idejét a kórusaira ál­dozza. ö a karnagya a Déry­né Művelődési Központ fel­nőtt munkáskórusának, ka­marazenekarának, s a 629-es számú Ipari Szakmunkás képző Intézet ifjúmunkás énekkarának. A fiatalokat képviseli a Kó­rusok Országos Tanácsában is, mint a szerevezet ifjúsági bizottságának helyettes veze­tője. 1961-ben „Szocialista Kultúráért” érdemérmet ka­pott, a karcagi Városi Ta­nácstól pedig a „Társadalmi munkáért” érdemérem ezüst fokozatát. Ebben az évben, a munka ünnepén kórusvezetői tevékenységéért elnyerte a Szakszervezetek megyei Ta­nácsának művészeti díját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents