Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

1975!, május 24, SZOLNOK MEGTCT NÉPLAP s fllsógyörgyi ereszek alatt Szolnokon fedezték för az niföld szépségét Beszélgetés az Osztrák Nemzeti Galéria igazgatóhelyettesével Egy hete városunk vendé­gé dr. Hubert Adolph tudo­mányos főtanácsos, az Oszt­rák Nemzeti Galéria igazga­tóhelyettese, aki a Pettenko- fentől Fényes Adolfig cím­mel összeállított kiállítás osztrák anyagát kísérte Bécstől Szolnokig, s a Szol­noki Galériában az osztrák műkincseket elrendezte. A festmények csodálato­sak ! Számunkra különösen azért, mert a 19. század élet­közeli realizmusával mesélik el mindazt a ma már nekünk is egzotikusnak tűnő látni-, valót, amivel a múlt század második felében az ide utazó osztrák festők találkoztak. Milyen múzeumokból gyűj­tötték össze a kiállított anyagot? — Az Osztrák Galéria, a gráci Űj Galéria, s a bécsi városi Történeti Múzeum járult hozzá festményeivel ahhoz, hogy azoknak az oszt­rák művészeknek a művei­ből rendezzünk kiállítást Magyarországon, akik a múlt században éppen itt, Szolno­kon fedezték fel az Alföld szépségét. — Tudjuk, a művészetben akkor fellépő plein air igény, a természet közvetlen látvá­nyának szabadban való fes­tése vonzotta ide először a katonatiszt-festőművész August von Pettenkofent, majd az ő hívására érkez­tek tájat, egzotikus zsáner- témát festeni többek között Mostanában különféle fó­rumokon sok szó esik a KISZ fiatalok védnökségvál­lalásairól, a tizen- és hu­szonévesek között is. Való­jában milyen munkát takar a védnökség szó? Válasszuk ki a kiskörei vízlépcső épí­tésére és öntöző rendszerei kifejlesztésére vállalt KISZ- védnökség témakörét, s ezen belül a kisújszállási Tisza II, téeszt Hétköznapok A kisújszállási FAO mo- dellgazdaságban már 1968- ban kezdődött a kiszesek munkája, tehát alig egy év­vel a KISZ hetedik kong­resszusa, a védnökségválla­lás után. Segítettek meg­győzni a tagságot, főleg az idősebbeket, . hogy vállalják az öntözési bemutatóüzem szerepét. Tudták, hogy az ezzel járó fejlődés eredmé­nyeit már ők, a fiatalok fog­ják elsősorban élvezni. Agi- táeiójuk sikeres volt. A vízlépcső építésekor, a kezdeti földmunkák idején már komunista szombatot szerveztek. Ennyit a múlt­ról. A csaknem 8 és félezer hektáron gazdálkodó Tisza Tisza II. Tsz fiataljai bene­veztek az öntözővíz haszno­sításáért hirdetett „Kiváló védnökség” mozgalomba. A szövetkezet KISZ veze­tői sorra járják a kisújszál­lási általános iskolákat, be­szélgetnek a hetedikes, nyol­cadikos tanulókkal, szervezik a jövő öntözési, állattenyész­tési szakmunkásait. A hatal­mas AC öntözőtelepet fásít­ják, füvesítik, az idén négy kommunista műszakot szer­veztek, illetve szerveznek. Télen is van dolguk: az if- júkomunisták irányítják a betanított munkásokat képző tanfolyamokat; szemléltető eszközöket, ismeretterjesző filmeket szereznek. A KISZ korosztályú agrárszakembe­rek résztvesznek a jövedel­mező öntözési gazdálkodás kimunkálásában. A téesz ve­zetőivel együtt évente há­Johann Gualbert Raffalt, Leopold Carl Müller, Tina Blua, Otto von Thoren. Miért éppen az Alföld von­zotta ezeket a művészeket? — Ausztriában nehéz ilyen fényviszonyokat találni, ilyen végtelennek tűnő pá­rás-ködös napszakot, magas horizont, tág szemhatár csak az Alföldön van. Egész más a hegyes-völgyes osztrák vi­dék képe. Részben ez a fes- tőileg olyan vonzó táj volt az oka Pettenhofen és bará­tai többszöri idelátogatásá- nak, másrészt a pusztai lo­vasok, vágtató ménesek, el­szórt, apró tanyák, cigány- putrik, táborok számunkra rendkívül érdekes látványa. Ez utóbbi az akkor igen ke­resett életkép-festés számá­ra adott jó témát. Dr. Hubert Adolph nem először jár hazánkban. A ki­állítást előkészítendő 197.3- ban már volt nálunk, itt Szolnokon is. Akkor a ki­állítás másik két rendezője, dr. Bodnár Éva, a Magyar Nemzeti Galéria részéről és Kaposvári Gyula a Damja­nich Múzeum igazgatója el­kísérte a Hortobágyra is, „pusztát nézni”. Milyen ha­tást tett önre az a tájy amit eddig csak a múzeumi gyűj­temény festményeiről is­mert? — Nem mondhatok mást, megértettem August von Pettenkofent, amiért belesze­retett ebbe a vidékbe. Oly­annyira megtetszett nekem is az Alföld, hogy most a romszor öntözési bemutató­kat tartanak, ezekre meg­hívják a KISZ védnökségben érdekelt gazdaságok ifjú szakembereit, átadják a gyakorlati tapasztalatokat. Van mit átadni, hiszen vala­mi szép, új dolog bontakozik ki ezen a tájon. És még egy adalék a kételkedőknek: a gépműhely kiszesei tizenegy, házilag tervezett, alacsonyan gördülő önjáró öntözési be­rendezést gyártottak, nem sajnálták szabadidejüket. „Zöld út" fiataloknak Mit tehetnek vajon egy mezőgazdasági nagyüzem fiataljai, ha elháríthatatlan akadályok tornyosulnak egy- eav beruházás megvalósítása előtt? Nézzük a kisújszállá­siak példáját. Negyven mil­liós szakosított sertéstelep építése fölött vállaltak véd­nökséget a téeszben: határ­időre, jó minőségben. terv szerint épül a létesítmény, hiszen hamarosan jön a víz, több takarmány terem, s azt hasznosítani kell. A Ti­sza II. Tsz-ben például a sertéshús termelésben. A ki­szesek tehát 1971-ben is, s a következő évben is hat-hat nap kommunista műszakot vállaltak, csakhogy... Csak­hogy az 1970-es árvíz s az újjáépítések következtében nem volt cement se égen. se földön. Leállt a sertéstelep énítése. Törték a fejüket a védnökök, azután felkere­kedtek. a debreceni AGRO- TRÖSVT kiszeseit keresték meg.; Ök is védnökei a Tisza II. vízlépcsőnek; szót értet­ték. Szocialista szerződést kötöttek. Egy kis társadalmi munka, s tíz nap múlva Kis­újszálláson volt a cement. Negyven hektáron akart építeni a téesz alagcsöves öntözőren őszért még 1973- ban, A FAO holland csőfek­tető gépet adott, de műanyag cső nem volt, a debreceni gyár csak másfél év múlva tudott volna szállítani. A kiállítás nyitásának alkalmá­ból feleségemet és kislányo­mat is magammal hoztam, lássák ők is mindezt saját szemükkel, amiről otthon oly sokat meséltem.'. Ez alatt a hét alatt, míg dr. Hubert Adolph medvénk­ben tartózkodott meglátogat­tuk Ecsegpusztát is. S itt nemcsak a régi puszta képét idézte fel az osztrák ven­dégek számára dr. Győrffy Lajos, a túrkevei Finta Mű, zeum igazgatóia. de Szuresik István, a túrkevei Vörös Csilla»' Tsz elnöke a puszta megváltozott életébe is be- pi’iantári engedett. Reméljük, a kiállítást a mi­énkhez hasonló érdeklődés­sel fogadják majd Bécsben és Grácban is. ahol az oszt­rák művészekkel egyidejű, ugyancsak Szolnok környé­kén készült magyar anyag első ízben kerül az ottani közönség elé. — Ez természetes, hiszen nálunk még a szakemberek is inkább csak fotóról isme­rik az itt bemutatott ma­gyar képeket. N0.0"mn örü­lünk, hogy ez a kiállítás lét­rejött és hoqy éppen itt, Szolnokon látható először. S természetesen nagyon vár­juk Bécsben és Grácban is a kiállítást. De előbb még ősz­szel a Budavárban, az új magvar Nemzeti Galériában találkozunk, s csak ez után kerül, a kiállítás az osztrák közönséa elé. Reméljük, ott is sikerrel! Dr. Egri Mária fiatalok hipp-hopp, a Hajdú­ság fővárosában teremtek, egyenesen a műanyaggyár KISZ szervezetének irodá­jába kopogtattak be. És nem hiába! A gyár ifjúkom­munistái társadalmi munká­ban elkészítettek 50 ezer mé­ter műanyagcsövet. Ezen kí­vül adtak egy automata gép­sort, a kisújszállási Tisza II. Tsz elküldte Debrecenbe há­rom fiatal munkását, akik hat hét alatt megcsinálták a még szükséges 50 ezer mé­ternyi csövet. Lehetett kez­deni az alagcsövezést. A szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat kiszesei is kommu­nista műszakot tartottak hogy félezer méter acélcsö­vet gyártsanak a kisújszállá­siaknak, hiszen a szövetke­zet e nélkül nem tudta hasz­nálni a vásárolt tizenkét CK—100-as öntözőberende­zést. A kiskörei vízlépcső és öntözőrendszere fölött vállalt védnökség minden KISZ szervezete komolyan vette adott szavát: segítette a ha­talmas beruházás megvaló­sulását. Mindegyik a maga módján. A szarvasi Öntözési Kutató Intézet ifjú kutatói például társadalmi . munká­ban felülvizsgálták a kisúj­szállási Tisza II. Tsz legelte­tési- és rétfejlesztési terveit, szaktanácsokat adtak, új technológiákat javasoltak, segítettek új öntözőberende­zések üzembehelyezését... És a kapcsolatok évről évre bő­vülnek. A védnökök Kisújszálláson A védnökség keretében egymástól távoli területek kiszesei kerültek közel egy­máshoz, dolgoztak együtt ,a közös célért. De összeismer­kedtek fiatal kutatók, ifjú­munkások s parasztfiatalok is. Erre van lehetőségük, hi­szen a védnökségben részt­vevő KISZ szervezeteket minden esztendőben vendé­gül látják Kisújszállásion, ön­tözési bemutatókat tartanak, üzemlátogatásokat, találko­zókat szerveznek, bemutat­ják a táj és az ember vál­tozó, gazdagodó arcát. Körmendi Lajos 1 Tugyí Lajos községi párt­titkárnak rángatózni kezdett az ádámcsutkája, pedig nem hirtelen haragú ember. Nem akart hinni a fülének. — Még hogy Péntek Lász­ló, az én gyermekkori cim­borám párttag létére meg akarja bérmáltatni a fiát! Évtizede nem járt a temp­lomban, felesége sem vallá­sos, mi ütött ebbe az ember­be? — morfondírozott. Fel is pattant nyomban a kerékpárjára, s kiment a Pe­tőfi Tsz sertéstelepére. Pén­tek László zavartan mentege­tőzött : — Tudod, a bérmakereszt- apja motort vesz a fiamnak bérmálási ajándékként. Erre a történetre gondolva keresem én is Péntek Lász­lót. A sertéstelep itt van, ug- rásnyira Jászalsószentgyörgv szélétől. Több száz jószágra néhány ember ügyel. Déle­lőtt három, délután kettő. Péntek László most nincs itt. Sajnálom. Szerettem volna tudni, hogy mi késztet egy embert arra, hogv ilyen nagy értékű ajándékkal csábítson valakit vallási szertartásra. Vakbuzgóság, vagy feltűnési viszketegség, hogy „lám, én ilyen gavallér ember va­gyok”. Az itteni sertésgondozők nem szeretik az önreklámot. Az öreg Tóth dohogva ott­hagy. Visszafordulva mor­mogja: — Annyi a dolgunk, hogy az sok. Meg aztán a sertéste­lepre idegenekének belépni tilos. Ki van írva! Nem ol­vasta ? A társa békűlékenyebb. — Nagy baj van. Az egyik anyakoca három napja be­teg. Tizenegy kismalaca senv- ved. Egy másik kocától elvá­lasztottuk az utódait, de nem fogadta el az éhező kicsiket. Pedig már két nyugtatót is adtunk neki. ő is továbbáll. Hogy szere­peljen az újságban? „Világi hívságra” ő sem sokat ad. Utóvégre megáll a világ: ti­zenegy kismalac három napja senyved. 2 Tfjű Gortva Kálmán üveg­ből issza a sört a téesz finom falatok boltjában. — Csehszlovákiában, meg Lengyelországban egy hétig csak sört ittam. Azt sem tu­dom. milyen víz van arrafe­lé. Futotta a pénzemből, hi­szen csak száz forintba ke­rült az út. A termelőszövetkezet segít­ségével százával utaztak kül­földre a falusiak. Gortva Kálmán borúlátó: — De most, az NDK-ba már nem mennek annyian, mint Jugoszláviába, vagy Ro­mániába mentek. — Miért? — Ez sokba kerül. — Mennyibe? — Ezeregyszázba. — Mennyi a kereset? — Jó két és fél ezer. De azért minden munkát vállal­ni kell. Befogás van, ki fogás nincs. Valaki közbeszól: — Van a kereset négyezer is. A háztáji nélkül. Szocialista szerződés A Tisza Cipőgyár értéke­sítési osztályán dolgozó Már­cius 21. szocialista brigád tagjai szocialista szerződést kötöttek a T ANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat kollektíváival, s máris meg­kezdték a tőkés piac közös elemzését. A gyár vezetői a Chemol- impex-szel kötött szocialista szerződésüket is felújítják, ötéves együttműködési ter­vet dolgoznak ki a tőkés importból származó gumi­ipari alapanyagok csökkenté­sére, anyagellátásuk javítá­sára. — Előfordul, — bólint Ma­rosi Pál, — de nemcsak azt kell nézni, hanem az átlagot. — Magának tán nem futná külföldre? — Futná, de nem megyek.- Nekem elég volt az a húsz­évi csavargás, míg nem vol­tam tsz-tag. — Megdolgozunk a pénz­ért, — bizonygatja újfent ifj. Gortva Kálmán. — Tőlem őszig akár el is adhatnák a tévét, estére úgy elfáradok. — Télen meg a fületeket vakarjátok — bajánkodik va­laki. 3 A mutató alig ugrott túl a kettőn. Az étteremben csak frissensültet lehet kapni. Ä leves hiú ábránd. A cola ugyanúgy. Sör csak egyfajta van. Mondanom sem kell: a legdrágább. Két pilledt utas kávét kér. A felszolgáló ma­ga a megtestesült nyugalom: — Sajnos, most töltöttük fel a gépet. — Hát, ha az első csurgás­ből kapnánk ... — Nem tudom ígérni, mert akkor már záróra. Zárórakor (délután három­kor) pedig mehet az utas ahová akar. Se bolt, se tal­ponálló nipcs nyitva. Néhány éve még több szá­zan eljártak messzi vidékre dolgozni. Mondani sem kell, elsősorban a családfők. Az asszonyok jószágot neveltek, a háztartással bíbelődtek. Tóth Imréné, a községi ta­nács vb titkára erre mondja: — Hogy lehetett volna a nők egyenjogúságáról beszél­ni, amikor nem volt számuk­ra munkaalkalom? Most már, az üzemek telepítésével nem­csak a férfiaknak, nekik is van. öt-hat évvel ezelőtt óvodai kisegítő helyre nyolcvanan jelentkeztek. Most meg több hónapig kell hirdetni vala­milyen állást, mire elvállalja valaki. 5 A községi. ÁFÉSZ tészta­üzemében harmincöt nő dol­gozik. Évente több száz má­zsa tészta kerül ki innen. A kereset teljesítmény szerint alakul kétezerötszáz—két­ezemvolcszáz forint között. Ez elfogadható, de a zsúfolt­ság, a tisztálkodási, öltözési lehetőségek annál kevésbé. Holló Béláné üzemvezető mégis derűlátó: — A jövő hónapban űj üzembe költözünk. Ott min­den jobb lesz. — Meg is érdem ük. ök ts hozzájárultak ahhoz, hogy az ÁFÉSZ hétmillióval túltelje­sítse ötéves tervét. Hollóné helybeli. Falusi lány, vezető poszton. Vajon a csúcsot jelenti ez számára? Utóvégre mindene megvan. Szép gyermeke, korszerű la­kása, biztos megélhetése. S idős apja kocsiján annyit fu­rikázhat, amennyit akar. Az elmúlt évben a Pajtás szerkesztősége és az Orszá­gos Vízügyi Hivatal vízvé­delmi őrjárat néven akciót indított úttörő rajok számá­ra. A bíráló bizottság az el­ső díjat és az ezzel járó négynapos tiszai vízi táboro­zást a szolnoki Mátyás ki­rály úti általános iskola 4601. számú Hoksári János úttö­rőcsapata Petőfi Sándor ra­jának adományozta. A szolnoki pajtások lelkes, szorgalmas munkájukkal ér­demelték ki az országos el­ismerést. A felhívást köve­tően megismerkedtek a via­— Nemcsak a munka köt le. Szolnokra készülök propa­gandista tanfolyamra, aztán meg szeretném elvégezni az élelmiszeripari főiskolát... 6 — Együttműködési szerző-' dést kötöttem a Petőfi Tsz szocialista brigádjával, — új­ságolja Lukácsi László köz­ségi könyvtáros. — Havonta egyszer találkozunk. Most például a könyvhét szolnoki rendezvényeire készülünk, két autóbusszal. — Hányán iratkoztak be? — Kétszáznegyven tsz-tag beiratkozott a könyvtárba. Tudom, ez nem minden, hi­szen az a negyvenéves, aki Berkesinéi kezdi az olvasást, ott is marad, ha a könyvtáros nem segít. Ezért „átvezető” olvasmányokat ajánlok ne­kik. Nagyon fontosnak' tar­tom az ajánló tevékenységet. A község lakóinak 20.5 szá­zaléka tagja a könyvtárnak. Ez az arány alacsonyabb a járási átlagnál. — Azért, mert a könyvtár a télen jó két hónapig zárva volt felújítás miatt. Lukácsi László magabiztos: — Beneveztünk a kiváló közművelődési könyvtár pá­lyázatra. Vállaltuk, hogy helytörténeti klubot alakí­tunk. Elhatároztuk a falukró- nika írását is. Nem annyira a múltba akarunk kalandoz­ni, inkább a jelent megörö­kíteni — A gazdasági fejlődés nyomán változik a gondolko­dásmód, s a magatartás is — vallja Tugyí Lajos községi párttitkár. — A község lakói túl vannak azon, hogy csak a saját családjuknak legyen jó. — Mi bizonyítja ezt? — Most, május elsejére például a Vadaskertből jó háromszázezer forint értékű társadalmi munkával ifjúsá­gi parkot létesítettek. — A gazdasági fejlődés mi­lyen jövedelmet biztosít a község lakóinak? — Vegyük például a Petőfi Tsz-t. Háztáji nélkül har­mincezer forint felett van a tagok évi jövedelme. Emel­lett vegye figyelembe, hogy van olyan ház, ahol harminc hízó van. Tavaly hatezer hí­zót és 200 bikát értékesítet­tek a háztáji gazdaságokból. — A jövedelem érezteti ha­tását az életmódban? — Érezteti. Sok az űj épü­let. A község családi házai­nak csupán 13 százaléka épült a felszabadulás előtt, 110 gépkocsi, 935 televízió van az 1435 család tulajdoná­ban. Tíz éve még nagy per­patvar kerekedett, ha valaki nem kapta meg évi kenyér- gabona fejadagját. Most meg már meg kellett szüntetni a lisztcseretelenet. Eltűntek a kemencék. Kilencszáz gáz­tűzhely váltotta fel őket. De a legnagyobb változás a köz­életi érdeklődésben van. Nem igaz, hogy un.ják. az emberek a közéleti szereplést. Rendez­vényeinket sokan látogatják, s a felszólalásokban az egyé­ni panasz elenyésző. Simon Bcla védelemmel foglalkozó inté­zetekkel, intézményekkel, ezek féladataival. Gyakorla­tokon vettek részt, bejárták Szolnok üzemeit, hogy össze- gyűjtsék, hol, mit tesznek a vízszennyezés ellen. A Mátyás király úti is­kola pajtásai a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság tanyahajóján Tiszapüspöki- ben nyaraltak. A győztes raj tagjai május 20-án kötöttek ki Tiszapüspöki alatt. Túrá­kon szereztek új vízvédelmi ismereteket. A jól sikerűit táboroz» pénteken ért véget. A védnökség „hétköznapjai ÍJ Országos verseny győztes raja Kirándulás a jutalom

Next

/
Thumbnails
Contents