Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-23 / 119. szám
1975. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A küzdés a mindenein Szabó László szobrászművésznél Hz öneszmélés drámája Elveszett paradicsom Sarkadi bemutató a Szigligeti Színházban — fi főszerepekben: Iványi József, Piróth Gyufa, findai Kati, Polgár Géza Jelenet az előadásból; Iványi Józset, Andai Kati, Piróth Gyula Nézem, nézem a szobrot, s mesélek magamban. Volt egyszer egy kisfiú, aki a mesékből jól ' ismerte a sárkányt, ezt a félelmetes figurát. Amikor elmúlt tíz éves, olyan idők következtek, hogy a mesesárkány alakot öltött: teste acélból volt, a levegőből csapott a mesékből alig kinőtt kisfiúra. Üvöltött a sziréna, asszonyok, rohantak gyermekeikkel a pincékbe. A kisfiú tudta, hogy most valami rettenetes következik. Azután romokat, szétszaggatott emberi és állati testeket látott. De a legrosszabb az volt, amikor megtudta, hogy az acélsárkányokban emberek ülnek. A kisfiú azóta felnőtt, szobrászművész l^tt, Szabó László a neve. Megformálja rémeit, hogy megszabaduljon rémeitől. Nézem Sárkány című szobrát és közben ilyesmiket gondolok. Azután Anyám, majd a Család című szobra előtt állok. Ismét mesék keringenek fejemben. A kisfiút elképzelem családjában: játszik a konyhában, kis papírspirálokat emel a tűzhely fölé, s ujjong, hogy emeli, repíti a mennyezet felé a meleg levegő felhajtó ereje. Nini! — fedezem föl a Repülés című szobrot — ott a spirál, immár fémmé keményedve. Azután ismét a Család című szobrot „faggatom”. Egyetlen törzsből három ág: szülők, gyermek. Szolnokon, művésztelepi műtermében oxigénpalackok, hegesztőfelszerelések, ko- vácsüllő, drótkötelek, rézlemezek, csiszolókorong, kompresszor,' légkalapács, satú, félig faragott fák.... Mint egy műhelyben. — Ezt a polcrendszert a Papírgyár egyik szocialista brigádja készítette nekem — mutatja Szabó László. — A csiszolókorongot a Vegyiművektől, a kompresszort a Volántól kaptam . . . — Karcagon hogy érezte magát a munkások között? — Jól. Meglepően nagy volt az érdeklődés a Déryné Művelődési Központban rendezett kiállítás iránt, de az Általános Szerelőipari Szövetkezetben is, ahol egy egész délutánt töltöttem. A munkások próbáltak „megfogni”, vajon tisztában vagyok-e a hegesztéssel, ha már hegesztett szobrokat csinálok. Amikor látták, hogy ismerem a szakmát, bizalmukba fogadtak, Laci bácsinak kezdtek szólítani, nem művész úrnak. Nekik is van A féllábú patikus szombat esti tarokkpartijaira egész héten készültem. Nem is annyira a skiz meg a pagát vonzott, mint inkább a házigazda számtalan lebilincselő története. De így voltak .vele a többiek is. Nyereséggel senki nem távozhatott. Ha néha-néha rám mosolygott a szerencse és tisztességtelenül nagy kupac aprópénz tornyosult előttem, tudtam. hogy csak a patikán át távozhatom. Az öreg ilyenkor mint fürge veréb ugrált a pult mögé és lázasan turkált a tégelyek között. — Rossz színben vagy! Itt van egy csodálatos étvágy- gerjesztő, meg egy jó kis vérképző — harmincért. Látom, a feleséged elkezdte a napozást, neki kakaóvajat ajánlok — negyven . . . — Tudjátok, én már nem leszek nyugdíjjogosult — tette néha hozzá magyarázatként szemérmes rezignáltsággal. — A történeteit adta cserébe a rendszeresen kirótt „tarokk-adóért”. Mert az egész életé egy tarkabarka zsibvásár volt, melynek gyékényén gvakran cserélt gazdát a forgandó szerencse. Az élete Nagy Sztorija mindig csak az új vendégnek olyan csiszológépük, mint nekem, ők is galvanizálnak, én is .. . Hát valahogy ezek teremtettek közöttünk bizalmat. Én is voltam vasmunkás, akkor lettem szívós, ott tanultam meg küzdeni. A küzdés a mindenem: az anyaggal, a szoborért. Kivezet az udvarra, megmutatja kőfaragó műhelyét. A nyitott színben óriási mészkőtömb, benne kuporog Sólymos Ignác' kubikos alakja, de már rugdossa, 'feszegeti magáról a fölösleges követ, a művész csak segit neki. Mindenfelé kövek, hatalmas fatörzsek: álrubás szobrok. — A közélet „sűrűjében” él. — Igen, de szerintem erre szüksége is van egy művésznek — mondja Szabó László. — Nem elég az anyaggal birkózni. Kell a közélet légköre: vonzás, taszítás, küzdelem. Én vagyok Szolnok megye művészeti titkára, az itteni kollektív műterem vezetője, de például művelődési, propaganda felelőse vagyok a szolnoki egyes 'számú pártkörzetnek is. Ismét a műteremben ülünk. A polcon könyvek: Gázhegesztés; Galvanizáljunk otthon .. — Ügy tudom, most a berekfürdői üveggyárban rendeztek kiállítást műveiből. — Ennek nagyon örülök, el fogok menni oda is. Régen foglalkoztat az üveg, mint anyag, most közelebbről megismerhetem. Tele van a fejem gondolatokkal, azt hiszem, az üveggyárban gazdagodni fogok. Persze, ott is oda kell állni az emberek elé és beszélni, de nekem sokkal nehezebb szavakban, mondatokban fogalmaznom, mint kőben, vagy vasban. Pedig a kőben, vasban való fogalmazás, tehát a művészet hazárdjáték. Egyszer az áradó Tiszába bementem ladikkal anélkül, hogy tudtam volna evezni. Valahogy ilyen kockázatos a művészet is. Utazom Karcagra. Váróterem, vonat, bóbiskoló fáradt emberek. Az Utazók! — ismerek rá Szabó László súlyosan szép, tömör kompozíciójára, a két arcnélküli alakra, akikbe bárkit beleláthatunk. A mellettem utazókat, az ingázókat, a munkából jövőket. Nézem, nézem ... A szobrot? Az embert? Ö melyik? Ki tudja? Egy biztos: így, vagy úgy, ' de köze van Szabó Lászlóhoz. járt ki. Én mindig lenyűgözve hallgattam a jól ismert történetet. * • * Apámnak vízi fűrésztelepe volt Erdélyben. A semmi kis patak kiáradt, elvitte a gattert és az öregeket. A balsors elől egy alföldi kis faluba menekültem. A maradék pénzből maszek patikát nyitottam. A háború alatt egy trehányul felerősített bomba pont a gyógyszertárra esett. A patika porrá égett — gyenge vigasz volt számomra, hogy többé nem is bombáztak és ez volt az egyetlen találat 50 kilométeres körzetben. .Pestre indultam üres zsebbel, üres kézzel, hogy kezdjek valamit magammal. A háborúvégi tülekedésben egy teherautó elgázolt. A kórházban tértem magamhoz, s a fehér ágyon konstatáltam, hogy az egyik lábam térdből A Szigligeti Színház ma este mutatja be Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című drámáját. Az 1961-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt író sokat vitatott életművében az Elveszett paradicsomnak kulcshelye van. Az írói szándék és a megvalósulás maradéktalan egysége fémjelzi ezt a művet — utolsó drámája — számot vet és összegez: szintézist ad. Optimista mű, egy nemzedék magára találásának tük- röztetője, konkrétabban: arról az értelmiségi rétegről vall, amely önmaga korlátái miatt eltévedt ugyan, de nagyobb hittel mindent újra kezdeni készül. A dráma orvosa egy halállal végződött tiltott műtét után eszmél rá, hogy életének félresiklásáért önmaga felelős, semmibe foszlott álmait cselekvéstudat nélkül hiába kesergi. Minden adottságom megvolt hozzá, hogy nagyot alkossak, hogy egy Pasteurje, vagy Pavlovja legyek a kornak — csak az az egy hiányzott, hogy higgyek ilyesmiben, mondja Sebők Zoltán önmagát elítélő és vállaló monológjában. hiányzik. Mikor a falábamon kikopogtam a kórházból, mindössze azt a néhány csomag borotvapenget szorongattam a kezembe, amit az egyik ágyszomszédom adott búcsúzóul. Az utcán egy jól öltözött úr valósággal kitépte a kezemből a pengéket és cserébe egy aranyórát nyomott a markomba. Az óráért a feketepiacon vöröskeresztes csomagból származó gyógyszereket vásároltam. Néhány hónap múlva saját teherautómmal fuvaroztam az ország valamennyi patiká- riusának. A részeg sofőr az árokba hajtott egy rakománnyal és a szemem láttára égett el kékes lánggal a küldemény. Falura mentem, s a maradék egynéhány csomag aszpirinből, hashajtóból patikát nyitottam egy földes, nádtetős házban. Rövidesen egy oszlopos kúriába telepítettek mint az egészségügy pótolhatatlan harcosát. Egyetlen utat lát, a halálba menekülni, — mindaddig, amíg két nagyszerű ember, az édesapja hite és a hegyipatak tisztaságú erkölcsében fenyő-sudár Mira szerelme el nem indítja az eszmélet katarzisát. A mindent újra kezdő ember drámája is: érezzük, az elbukott főhős, a börtönévek után, visz- sza fogja szerezni az „elveszett paradicsomot” termékeny, alkotó korszak következik. A végletekig kiélezett gondolati ellenpontok drámája. Amikor Sebők Zoltán igy ítélkezik önmaga fölött: „Nem igen vagyok már abban a helyzetben, hogy akármiféle tabut, vagy erkölcsi parancsot tiszteljek’' —, Sebők Imre eképpen állítja ezzel szembe saját igazságát: „Amíg az ember él, saját erkölcsi normái szerint teszi, akármilyen is a helyzete; mindegy, hogy fiatal, utolsó éveit éli, vagy beteg, vagy akár a siralomházban ül. A helyzet — a te helyzeted is! — az legfeljebb kötelezhet, de semmi alól fel nem menthet”. Azaz: a dráma újabb igazsága, hogy vállalnia kell az embernek Egyedül éreztem magám a táncteremnyi szobákban: feleségül vettem egy kulák- lányt. A mézeshetek alatt egy motorkerékpár elgázolt és az egészséges lábam három helyen eltörött. Mikor kijöttem a kórházból, a gyógyszertár pultja mögött egy fehérköpenyes fiatalembert találtam. A helyemet betöltötték — ezek után megérthettem, hogy a 1 feleségem sem ragaszkodik hozzám ... ötvenéves koromban lettem állami patikus — innen számít a nyugdíjam. Kérdezhetitek miért szórakoztatlak benneteket ilyen lehangoló történettel ? Megfigyeltem, hogy a kárörvendők valósággal kivirulnak tőle. De az együttérzők is megmosolyogják. Mert kevesebb bajt le- hét gyászosan elviselni, eny- nyi szerencsétlenséget azonban csak derűsen. Ezúttal is szájtátva hallgattam a történetet, miközben a házigazda elegánsan elfogta a huszonegyemet. Hátulról. Kontrával. A szerencsétlen! Palágyi Béla a tetteit, vállalni önmagát, vállalni azokat, akikhez tartozik. A Szigligeti Színházban Horváth Jenő rendezésében láthatjuk az Elveszett paradicsomot: Sebők Imrét, Iványi József Érdemes művész, Sebők Zoltánt Piróth Gyula alakítja, Mira szerepét Andai Kati játssza, Marosi János Polgár Géza Jászai-díjas, Gábor Peczkay Endre, Jóska Czibulás Péter, Zsófi Koós Olga, Éva Antal Anetta, Klári Szabó Ildikó. A díszlet Székely László munkája. A tanév néhány időszerű kérdéséről — az érettségivel, az egyetemi, főiskolai felvételekkel kapcsolatos feladatokról, a szakemberhiány enyhítésére tervezett intézkedésekről — tájékoztatták az Oktatási Minisztérium illetékesei csütörtökön a sajtó képviselőit. Dr. Kelemen Tamás, az Országos Oktatási Tanács titkára egyebek között elmondotta: az egyes területeken mutatkozó szakember- hiány enyhítése érdekében megvizsgálták, hogy milyen hathatós intézkedéseket lehet bevezetni a vidék — elsősorban a kisebb települések — jobb szakemberellátására. Ennek érdekében a felsőoktatási felvételiknél a pedagógusképző intézményekbe (óvónőképzőkbe, tanítóképzőkbe, tanárképző főiskolákra, egyetemi tanárszakokra, valamint az állam- és jogtudományi karokra) felvételre jelentkezők közül azok, akik társadalmi ösztönJászberényben a Vegyesipari Szolgáltató Vállalat .„Asztalos János” és „Csonka János” szocialista brigádja a városban eddig egyedülálló vállalkozásba kezdett. Felajánlották, hogy társadalmi munkával segítik a városi műemlékek feltárását, és karbantartását. A brigád tagjai rövide- ' sen munkához látnak. A város műemlékvédelmi bizottMesnyíYt a szolnoki művészetet bemutató kiállítás Tegnap a Szolnoki Galériában megnyílt „A szolnoki művészet Pettenkofentől Fényes Adolfig” című kiállítás, amelyet a Magyar Nem-, zeti Galéria, a Szolnoki Galéria, valamint az Österreichische Galerie anyagaiból rendezett dr. Bodnár Éva művészettörténész. A megnyitón — amelyen részt vett dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke és dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője — beszédet mondott Demeter Sándor, a Kulturális kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, valamint dr. Phil. Hubert Adolf, az Österreichische Galerie főigazgató-helyettese. A kiállítás a megyeszékhelyen augusztus 20-ig tekinthető meg, utána Budapesten, Bécs- ben, illetve Grazban mutatják be a_ művészet kedvelőinek. MSZBT Jubileumi ünnepség A Magyar Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére ünnepi megemlékezést rendezett tegnap Egerben a Heves' megyei Pártbizottság és az MSZBT központi Gorkij nyelviskola megyei tagozata. A városi tanács dísztermében rendezett emlékünnepségen ott voltak az MSZBT Heves megyei alapító tagjai, a tagcsoportok ügyvezető elnökei, valamint a központ Gorkij nyelviskola megyei tagozatának tanárai. Virág Károly, a Heves megyei Pártbizottság titkára nyitotta meg az ünnepi gyűlést. Ezt követően Nagy Mária, az MSZBT főtitkára mondott ünnepi beszédet. díj-szerződéssel rendelkeznek, és a felvételhez szükséges úgynevezett relatív ponthatárt elérik, a felvételnél előnyt élveznek. A társadalmi ösztöndíjszerződéshez csatolni kell az illetékes hatóságok (pedagógus-jelöltek esetében a megyei művelődésügyi osztály, jogi karra pályázók esetében az Igazságügyi Minisztérium, valamint a Legfőbb Ügyészség) nyilatkozatát arról, hogy a jelentkező — amennyiben felveszik a felsőoktatási intézménybe — diplomája megszerzése után szakemberhiánnyal küzdő, vidéki munkahelyen vállal állást. A szerződés alapján a hallgató havonként 400—700 forint összegű társadalmi ösztöndíjban részesül. A felvételi vizsga előtt megkötött társadalmi ösztöndíj-szerződés csak a felsőoktatási intézménybe történt felvétellel válik érvényessé. ságával együttműködve elkezdik a volt Ferences templom, eddig ismeretlen okoból alacsonyra épített gótikus ajtókeret alatti rekeszének feltárását, ezután az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség irányítása mellett restaurálni fogják. Munkájuk befejeztével további, a város műemlékeinek védelmét szolgáló feladatokra kérnek megbízástKörmendi Lajos A szerencsétlen Jól jár, aki vidékre megy Előnyt élvez a felvételnél Brigád és gótika
