Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-21 / 117. szám
1975. május 21'.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megújuló forrás: a szocialista tulajdon Riapigazság, hogy a tulajdonviszonyok a társadalom lényegének kifejezői. A termelőerők gyors növelését, társadalmunk fejlődését a szocialista tulajdon- viszonyok kialakítása, uralkodóvá tétele alapozta meg, s kézenfekvő, hogy további haladásunk is szorosan ösz- szefügg mind az állami, mind a szövetkezeti, azaz a szocialista tulajdon erősítésével, a benne rejlő, s eddig kihasználatlan lehetőségek gyakorlati kamatoztatásával. Fényt vet e tulajdon súlyára, arányára két adat: itt termelik meg a nemzeti jövedelem 98 százalékát, s itt dolgozik a foglalkoztatottak 95 százaléka. Meggyőzően bizonyítja a szocialista tulajdon erőforrásainak nagyságát, hogy a nemzeti jövedelem a háború előttinek ötszörösére, az ipari termelés a tízszeresére növekedett, a nagyüzemi mezőgazdaság pedig feleannyi munkaerővel 60 százalékkal több árut állít elő, mint az 1938-as esztendő magyar mezőgazdasága. Nem általános eset, de már nem is feltűnést keltő ritkaság, hogy két vagy több állami vállalat — kellő jogi körülmények között — együttesen fedezi a kutatási, fejlesztési kiadásokat meghatározott területeken, s az új termék, gyártási eljárás értékesítéséré szintén közösen vállalkoznak. Az új utak lehetőségét jelzi az is, hogy a mezőgazdaságban s az élelmiszer-termelésben, -feldolgozásban ma már 500 gazdasági társulás található. Ezek éppúgy összekötnek szövetkezeteket szövetkezetekkel, mint szövetkezeteket és állami vállalatokat, ipari és mezőgazdasági állami üzemeket, tudományos intézeteket. Hazánkban a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása befejeződött, s egyre inkább az általuk kínált új utak, módszerele, formák gyakorlatban való alkalmazása * a teendő. Egyrészt a szocialista tulajdon két\formájának, az államinak és a szövetkezetinek a közelítésével — mert ma még tetemesek a különbségek közöttük a munka társadalmasításának fokában, az irányítás és a vezetés formájában, a jövedelemelosztás módjában — másrészt a tartalékok kiaknázásában, a hatékonyság növelő lehetőségek megragadásában. A mondat befejező része egyben válasz arra, miért lényeges a szocialista tulajdon továbbfejlesztése. Társadalmi, gazdasági haladásunk olyan fokára jutottunk el, ahol reális célként fogalmazhattuk meg a fejlett szocialista társadalom felépítését. Ennek gazdasági, tudati feltételeit a tulajdonviszonyokban meglevő lehetőségek hasznosítása teremti meg. A termelőeszközök döntő többségének állami tulajdona a tervgazdálkodás legfőbb biztosítéka, ami lehetőséget teremt egyebek között arra is, hogy amikor e termelőeszközök hatékonyabb működtetése új módszereket kíván — akár az alapanyagok kitermelésében, akár a feldolgozóiparban —, akkor ezeket késlekedés nélkül alkalmazhassuk. S ha a szövetkezeti tulajdon esetében az ígéri a többet, a jobbat, hogy az együttműködés magasabb foka alakuljon ki a szövetkezetek, a szövetkezetek és az állami vállalatok, az állami gazdaságok és a szövetkezetek között, akkor ott is szabad utat kell nyitni az újnak. Nagy horderejű és kisebb jelentőségű elhatározások, cselekedetek sora szolgálhatja, s szolgálja is a szocialista tulajdon továbbfejlesztését, eddig feltáratlan forrásainak kiaknázását, s ezzel megújulását. Erősíti ezt a folyamatot az állami tulajdonban levő földek eladásának fokozatos csökkentése, majd megszüntetése éppúgy,' mint a termelőszövetkezetek használta földek — ugyancsak fokozatos — oszthatatlan szövetkezeti tulajdonná válása. A szocialista tulajdonviszonyok adta lehetőségek célszerű kiaknázása az, ha a szükséges feltételek létrejöttével folytatódik a gazdasági társulások megalakulása, s az is, ha hosszú évek vitája után a beruhzá- zásoknál megteremtődik a fővállalkozói rendszer. S természetesen az ugyancsak, ha sokféle módon — például az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztésével — erősítjük a tulajdonosi tudatot, a szocialista tulajdonviszonyokban rejlő helyi lehetőségek minél szélesebb körű felismerését. 4 fi termeléstől a tudományos kutatáson át a környezetvédelemig, korántsem merültek ki a tulajdon- viszonyok teremtette források. Sőt! Éppen arról van szó, hogy ilyen értelemben eredményeink .elmaradnak lehetőségeinktől, nem mindenkor és nem mindenben éltünk jól azzal, amit társadalmunk lényegének kifejezői, a tulajdonviszonyok felkínáltak. Az összhang növelése az adottságok és a teljesítmények között távlatokban nem kevesebbét ígér, mint a termelési eszközök és egyéb közjavak össznépi, kommunista tulajdonát, a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklődését, a lehetőségek egyenlőségének fokozatos megteremtését. M. O. lelilőgyíílés Kunmadarason A 11. számú országgyűlési választókerület első jelölőgyűlésére négyszázhúsz választópolgár ment el hétfőn este a kunmadarasi művelődési házba. A jelölőgyűlés t\ megjelent Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZO- VOSZ felügyelőbizottságának elnöke, dr. Zsmurin Lajos, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Oláh János a HNF megyei titkára és dr. Kuti György, a megyei tanács vb titkára. A jelölőgyűlés levezető elnöke Benke Pál, a kunmadarasi Nagyközségi Tanács elnöke volt, akinek megnyitó szavai után Mánál Sándor, a tiszafüredi járási pártbizottság első titkára, a gyűlés előadója emelkedett szólásra. Méltatta az országgyűlés munkáját, majd a tiszafüredi járás fejlődéséről beszélt. Sok üzem települt Tiszafüredre, átalakult a járásban a termelés szerkezete, egyre több az iparban foglalkoztatottak száma. Az. elmúlt négy évben sokat javult a lakosság ellátása, az élelmiszer- forgalom például 50 százalékkal nőtt. Hamarosan minden községben megoldódik a vízellátás. Négy év alatt a tervezett 9-10 lakás helyett 1024 épült fel, de az idén ez a szám még háromszázzal növekszik. Beszámolója végén a Tisza II. vízlépcső jelentőségéről beszélt az előadó, majd méltatta az eddigi országgyűlési képviselő, Nánási László munkáját. Nánási László eddig három ország- gyűlési ciklusban képviselte a tiszafüredi járást, és sokat tett annak fejlődése érdekében. Mándi Sándor javasolta a gyűlésnek, hogy ismét Nánási Lászlót jelöljék képviselőnek. A választók közül kilencen szólaltak fel, köztük kunma-' darasiak és a környező községek képviselői, s mindany- nyian támogatták Nánási László negyedszeri jelölését, amit ezt követően a négyszázhoz választópolgár egyhangúlag meg is szavazott. Ezután Nánási László köszönetét mondott a bizalomért. K. L. Versenymozgalom a táborozó úttörőknek Az Országos Úttörő Elnökség megbízása alapján néhány megye — köztük Szolnok is — versenymozgalmat indított a „Kiváló tábor” cím elnyerésére. A versenybizottságok nemcsak az úttörőcsapatok tábori életét értékelik, de azt is, hogyan készültek fel a táborozásra, mit tesznek a jövő évi táborozás érdekében. A verseny kísérleti jellegű. Ha beválik a táborozás újfajta értékelésé, 1976-ban az egész országra kiterjesztik. Ha befejeződik a szolnoki várostörténeti konferencia Háromnapos várostörténeti konferencia kezdődött hétfőn Szolnokon, a városi tanács, a Magyar Történelmi Társulat, a Szolnok megyei múzeumok igazgatósága és a TIT Szolnok megyei szervezete rendezésében. A rendezvénysorozat két központi témája: Szolnok szerepe a magyar hadtörténelemben, illetve a magyar gazdaság fejlődésében. Tegnap ez utóbbi témakörben kilenc előadás hangzott el. Délelőtt Szabó László, a szolnoki Damjanich János Múzeum muzeológusa „A modern Szolnok előzményei” címmel, Vaszkó Ákos, a Közlekedési Múzeum osztályvezetője, pedig a Szolnoki vasúti csomópont kialakulásáról tartott előadást. Ezt követően a jelenleg külföldön tartózkodó Soós Lászlónak, az Országos Levéltár munkatársának a szolnoki gyáripar kialakulásáról szóló írását hallgatták meg a tanácskozás résztvevői. Végül Győri Tibor, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága archívumának vezetője tartotta meg „A munkásmozgalom Szolnokon” című előadását. Ezután a konferencia résztvevői megtekintették a Damjanich János Múzeum helytörténeti kiállítását, amelyen a megye- székhely története látható 1945-től napjainkig. Délután Kaposvári Gyula, megyei múzeumigazgató „Szolnok a nagyvárossá fejlődés útján” című előadásával folytatódott a tanácskozás, amelyen részt vett dr. Boros Ottóné, a megyei párt- bizottság osztályvezetője. Utána Ábel József, a Városi tanács elnökhelyettese, „A városfejlődés távlatai”, valamint Mészáros János, megyei főépítész: „A szolnoki urbanizáció kérdései” című előadása következett. Végül dr. Ránki György, az MTA Történelemtudományi Intézetének igazgatóhelyettese ösz- szefoglaita a tanácskozás tapasztalatait, majd Szabolcs Ottó, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára mondott zárszót. A rendezvénysorozat ma kirándulással ér Végét. A konferencia résztvevői a szolnoki városnézés után ellátogatnak a Lehel Hűtőgépgyár jászárokszállési gyáregységének múzeumába, megtekintik a jánoshidai műemlék templomot, valamint a kiskörei vízlépcsőt. Szolnok legrégibb üzemében, a Járműjavítóban munkásgencrációk sora nőtt fel. Húsz év alatt kétezer ifjúmunkás tanult szakmát ebben a modern, szépen felszerelt, „olajszagú” iskolában. Jelenleg a tizenkét szakmában háromszázhat gyerek tanul, készül az életre. És nem is akárhogyan: a hegesztők országos versenyét például „jár- mfis” fiií nyerte. Képünkön: Diesel-motort szerelnek a másodévesek — Dobos László szakoktató magyarázza el nekik a tennivalókat. Gyümölcsfák között Ritká ember az, aki nem szereti a gyümölcsöt. A fák leszüreteléséig viszont hosz- szú az út, hiszen már a magból kikelő csemetével is évekig kell bíbelődni. Gyárból tsz-be A rákóczifalvi—szajoli Rákóczi Termelőszövetkezet November 7. női brigádja a gyümölcsfaiskolában dolgozik. — Mióta hallgatnak erre a névre? — Az én javaslatomra vettük fel 196S-ban, amikor szocialista brigáddá alakultunk — mondja Demény Mi- hályné. — Igyekeztünk is jól dolgozni, hogy ne hozzunk szégyent se a hevünkre, se a szocialista címre. Megkaptuk a Szakma «• Kiváló Brigádja kitüntetést, munkánkat ezüst koszorúval is elismerték, de az idén már aranykoszorút tűztünk ki célul. — Mi jó munkájuk titka? — Először is: régen együtt dolgozunk. A brigádtagok közül hatan-heten a mező- gazdaság kiváló dolgozói, nem ritka köztünk a tíz-tizenöt éves törzsgárdatag-jel- vényt viselő sem. „Legújabb” társunk is négy éve nálunk van. Cifra Józsefné hét évvel ezelőtt még a Tisza Cipőgyár munkásnője volt. — Miért választotta mégis a termelőszövetkezetet7 — Amikor hazajöttem három évre, szülési szabadságra, több időm volt a szomszéddal beszélgetni, aki a tsz-ben dolgozott. Egy darabig csak hallgattam, de utána el is hittem, hogy többet kereshetek itthon, mintha eljárnék. — De nehezebb is a munka.,. — Ezt mondta a férjem is, de én mégis belevágtam. Nem is akarta elhinni addig, amíg nem látta, hogy az egyik reggel nem a gyárba, hanem a gyümölcsösbe indultam. Nem mondom, rossz volt megszokni, hogy télen-nyáron egész nap kint vagyunk a szabadban. de most már nem mennék máshová semmi pénzért. — Pedig ide a vastagabb boríték csábította. — De azóta rájöttem, szép dolog az, amit csinálunk, mégha nehéz is. Mint a műtőben — Tulajdonkénben mit dolgozik a brigád? — Ertész évben a gyümölcsfák között vagyunk — válaszol Demecs Béláné. — Januárban kezdjük a jövő évi dugványok előkészítését, március derekán ültetünk. Aztán jön a vadalás, kötözés, koronaalakítás, július végén a szemzés. Ez és a fakitermelés — mert szállítunk belföldre, exportálunk külföldre — eltart december végéig. — A szemzőn rengeteg múlik, több száz ezer forint áll vagy bukik azon, ahogy dolgozik. Mondják is a vezetőink, hogy a „műtőbe” csak tiszta kézzel lehet bemenni. Olyan késsel szemzőnk. amivel borotválkozni lehetne. — Nem vágják el a kezüket? — Még véletlenül sem! Jól megtanítottak bennünket a módjára, ami aztán a hosz- szú évek alatt teljesen belénk idegződött. De hogy van mitől elfáradni, az is biztos. Képzelje el, amikor e°y nyolcszázas sor elején leguggol az ember, mit érez a derekából a sor másik végén. A kötözés jóval egyszerűbb, azt még a gyerekek is meg tudják csinálni. A kötözők tanítómestere Farkas Rándorné, — Sok gyerek választja a szünidőben ezt a munkát, mert elég szépen lehet keresni vele. Tavaly nyáron is volt hatvan diákom. — Könnyen boldogult velük? — Ennyi gyerekre odafigyelni elég nehéz. Meg is mondtam nekik: vagy szót fogadnak, vagy hazamehetnek. De legtöbbjükkel nincs baj, ' és olyan is előfordult már, hogy nyaranta idejárt dolgozni, aztán az iskola elvégzése után is itt keresett munkát. Például az én gyerekeim is idejártak kötözni, és itt is maradtak, pedig velük sem voltam elnéző. Á gyümölcsös és a család — A brigádveeető is ilyen szigorú? — Megköveteli a munkát, az biztos — mondja Szabó Béláné —, de inkább a helyettesétől, Varró Gézánétól halljuk: most nem pipahu- jázunk, dolgozunk! — Pipahujáznak? — A cigarettaszünetet neveztük el így magunk között. Szoktuk egymást viccelni, mert egész nap szomorúan dolgozni nem lehet. Mondunk sokszor olyat is, amit nem lenne szabad. De- hát ez is előfordul, hiszen legtöbbünk 2—3 gyerek gondját is Viseli, és pérsze a férjekkel is össze-össze- akaszkodik az asszonynép. Ilyenkor aztán magával hozza az ember az otthoni gondot. Van, amelyikünkhöz szólni sem lehet egy darabig, csak amikor már kibud- dogta magát, akkor lehet megvigasztalni. Ügy vagyunk mi itt egymás között, mint egy nagy család: közös az örömünk, közös a bánatunk. — Ne értse félre, nem panaszkodunk mi a férjekre. Jó emberek azok! — szól közbe Demecs Béláné. — De sok a dolog a háztáji körül is, a munka után előszöy az állatokat etetjük meg. 'Mire a vacsorafőzéshez jutunk, leginkább 7 óra. fél 8 van. A múltkor is éppen nekikészülődök, amikor jön haza az ember. — Anyukám, még csak most gyújtasz be? — kérdi. — Mondom neki: — Te csak menj be. nézd a tévét, vagy ‘olvass újságot. Majd szólok én, ha készen lesz az étel. De csak ott sertepertél körülöttem egész idő alatt a lelkem, hiszen chcs. — Az biztos. Hogy napközben is legtöbb témát a család és a férjek adják —nevet Molnár István né. — Azt is elmondjuk egymásnak, ha valamelyikünk embere megint apák napját tartott és többet ivott a kelleténél. Meg az az újság! Nem azért mondom, mert maga onnan jött, nem is tehet róla. de az én férjem mindig evés közben olvassa! Volt úgy, hogy kipakoltam mind az ötünknek — még a kicsinek is — egy-egy újságot, hogy olvassunk mi is! De ezzel sem tudtam leszoktatni, erre még a brigád sem tud orvosságot. — Másra igen? — Hogyne! — bizonykodik Mészáros Gézáné. — Az egyik gyermekotthon kis árváit patronáljuk. Ajándékokat Veszünk nekik, elmegyünk hozzájuk, felvidítjuk őket. I Jól élünk — Persze ván. adukor mi is pihenésre, kikapcsolódásra vágyunk. Minden évben elmegyünk közösen kirándulni. Az idén Zalaegerszeget és a környékét akarjuk megnézhi, visszafelé pedig megmértjük magunkat a Balatonban. Itt aztán jól érezhetik magukat a férjek is. — Elégedettek az életükkel? Néhány perc csönd után Katona Istvánná szólal még. — A vezetőink meghallgatják javaslatainkat. sőt kérik, hogy mindenről mondjuk él a véleményünket. Ha valamivel nem értünk eg’yet, akkor kinyitjuk a szánkat, hiszen végül is az asszonyok nyelve gyorsabban pereg, mint a férfiaké. Három éve mindenki elvégezte a faiskolai kezelő, betanított munkás tanfolyamot. A keresetünk — s ez csak a 80 százalék — havi átlagban 2600 forint. Tudj”k. ha jobban dolgozunk, több kerül az asztalra. E szerint élünk, és mint látja nem is rosz- szul! Braun György i
