Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-20 / 116. szám

\ IX. SZÓI,NOK MEGYEI NÉPLAP \ 1073. május “30. Az lUDK-ban Jartom BÜSiers«fers:t esz emberért Konzultáció fiatalokkal a Hygiene Múzeumban A tengeri csillagok pusztítása A második világháború után figyeltek fel arra, hogy a tengeri csillagok milyen nagy pusztítást végeznek a Csendes-óceán korallszirtjei- ben. Egyes vizeken a tenge­ri csillagok elszaporodása a biológiai egyensúly felboru­lásának a következménye. A tengeri csillagok pusztítói, az egyes kagylófajok ugyan­is megritkultak a víz szeny- nyezés és egyéb emberi te­vékenység következtében. A japán haditengerészet 1947 őszén Okinawa partjai­nál valóságos hadműveletet indított a tengeri csillagok ellen. A partoknál ebben az Súrlódáscsökkentő adalék A vizsgálatok szerint a hidraulikus rendszerekben lévő olajhoz 0,1—0,3 °/0 líti­um fenilsztearátot adva sok­kal hatásosabban csökkent­hető a belső súrlódás, mint a jelenleg használatos poli­mer adalékanyagokkal. Az örökösen fagyott talaj Szovjet kutatók érdekes adatokat tettek közzé • ar­ról, hogy az égyes északi or­szágok területének hányad­része tartozik az örökké fa­gyott talajok zónájába. az ún. permafroszt zónába. Eszerint Alaszka területének 75 százaléka, Kanada terü­letének pedig 63 százaléka esik ebbe az övezetbe. A Szovjetunióban az összterü­letnek 47 százalékán van permafroszt, ami 10 millió négyzetkilométer, vagyis ha­zánk területének több mint százszorosa. Az egész föld­kerekségen pedig összesen 34 és fél millió négyzetkilomé­ter permafrosztterület talál­ható. Orvoskutatók olyan mű­anyagot dolgoztak ki, amely egyrészt biológiailag összefér szövetekkel, másrész't poró­zus szerkezete következteben a beültetés után néhány hét­tel a szövetek bele is nőnek, igy alkalmasabb plasztikai Élő műanyag? Acél az abroncsban időben óriási tömegű ten­geri csillag jelent meg és megkezdték a korállszirtek pusztítását. Az okinawai par­tokat a korallzátonyok vé­dik a hullámok romboló ha­tásától. A korallzátonyok ezek a természetadta hul­lámtörők, szinte pótolhatat­lanok a védelemben. A ten­geri csillagok ellen kémiai irtószerek sem bizonyultak hatásosnak. A japán hadi- tengerészet búvárai ezért né­hány hónap alatt félmillió tengeri csillagot fogtak ki a korallt pusztító agresszív ál­latok közül. új szerves fémvegyület e mellett hőálló, hosszú időn át stabil és nem túl költ­séges, ezért feltehetőleg el fog terjedni a különféle hid­raulikus rendszerekben hasz­nált olajok adalékanyaga­ként. Az örökösen fagyott réteg vastagsága a Szovjetunió nagy részén 500—700 méter között váltokozik, egyes te­rületeken azonban az 1000 métert is eléri. Újabban a permafroszt-területek felé nagy érdeklődés fordult azért, mert abban az övezetben igen gyakran találhatók föld- gázhidrát-lelőhelyek, vagyis olyan területek, ahol a szi­lárd halmazállapotú földgáz- hidrátból földgázt lehet ki­termelni. A szovjet szerzők véleménye szerint a világ földgázkészleteinek igen nagy része (talán a többsége is) földgázhidrát alakjában, te­hát szilárd halmazállapot­ban van. sebészeti célokra, mint a jelenleg használatos szilikon- gumik. Az új anyag kémiai­lag szénszálakkal erősített porózus Teflon és négy évi klinikai kipróbálás után most fogják Propast néven forgalomba hozni. V Találkoztam az üveg­asszonnyal. Bemu- " tatkozott, beszélt ma­gáról és csupa olyan dolgot mondott el. amit nem árta­na, ha minden nő tudna tes­téről, a test higiéniájáról, az emberi szervek funkciójá­ról, működéséről. Az üveg­asszony 26 nyelven beszél — magyarul is. Üvegből van a haja, a szeme, s „bőrén” át látni, hogyan hálózzák be testét az erek, hogyan dob­ban szive ... Huszonhat országba A drezdai Hygiene Múze­umban járok, amely az NDK- ban az egészségügyi nevelés, az egészségügyi propaganda vezető intézete. Ott áll az egyik teremben az üvegasz- szony és reggeltől estig né­metül, oroszul, franciául vagy spanyolul beszél. A múzeum munkatársai készí­tették. „testvéreit” eddig 25 országba exportálták és ép­pen a napokban kel útra újabb testvére, hogy Mexi­kóban szolgálja az emberek egészséges életmódra neve­lését. A múzeumot 1911-ben ala­pították. amikor Drezdában megrendezték az első nem­zetközi hygiene kiállítást. Az ember címmel. Ez a kiállí­tás adta a gondolatot, hogy állandó múzeumot létesítse­nek ebben a nagy múltú, művészeti értékekben oly gaz­dag városban. Tulajdonkép­pen nem is múzeum ez a szó legszorosabb értelmé­ben, mert a kiállított esz­közöket, modelleket bárki kézbe veheti, szétszedheíi- összerakhatja. kipróbálhat­ja, és közben szinte észre­vétlenül olyan ismeretek bir­tokába jut. amelyeket az­tán mindennapi életében hasznosíthat. A múzeum a II. világhá­ború alatt csaknem teljesen elpusztult, de mint kísérőm Erau Motcke elmondja: „A i felszabadulás után a szovjet katonai vezetés so­kat segített a helyreállítás­ban. és az intézet dolgozói is a romok alól ásták ki a fel­szereléseket. A 30. évfordu­lóra ismét teljesen elkészült a múzeum." Évente ma már mintegy 130 ezer látogatójuk van — köztük nagyon sok diák és külföldi érdeklődő. Könyv­tárában 30 ezer kötet könyv all. Tudományos munkatár­saik — orvosok, biológusok, pszichológusok, pedagógusok, újságírók — az egészségügyi nevelés tudományos módsze­reit kutatják és dolgozzák ki, nevelik az e területen fog­lalkoztatottakat. Műhelyük­ben többek között az isko­lai oktatáshoz gyártanak szemléltető eszközöket, mo­delleket. filmeket. Rendez­tek már kiállítást . Kuwait- ban épp úgy. mint Kubá­ban, és berendeztek hasonló múzeumot például Burmá­ban. Egyiptomban, Bulgá­riában. A tizenöt teremben a mun­kavédelem különböző kér­déseitől kezdve, a környezet­védelemig. az ember fejlő­désétől a különböző szervek működéséig, a szexuális fel­világosításig. egészséges táp­lálkozásig sok ismeretet sze­rezhet az érdeklődő. Kár, hogy nálunk Magyarorszá­gon nem hívják fel az NDK- ba utazók figyelmét e mú­zeum megtekintésére. Braille mai lipcsei követői A látó ember talán nem is tudja, milyen nagy kincs birtokában van. A virágok­nak nemcsak az illatát érez­heti, hanem gyönyörködhet kecses formájukban, a szi­várvány színeiben pompázó szirmaikban. — A mi feladatunk ép­pen az. hogy segítsük a vak embereket abban, hogy ne érezzék feleslegesnek magu­kat — mondja Wolfgang Burghardt, a Vakok Köz­ponti Könyvtárának igazga­tója. — A mi könyvtárun­kat — amely egyetlen ilyen intézet az NDK-ban — 1894- ben alapították. Az idén kü­lönleges jubileumhoz érkez­tünk: 150 éve, hogy Louis Braille megalkotta a vakok írását, ö maga is vak volt. Hat pontból alkotta meg az ABC-1. összesen 63 féle írás­jelet. A jubileum évében is sok könyvet jelentetünk meg. így például Jack Lon­don néhány művét. Néhány adat; az NDK-ban harmincezer vak ember él, többségük 60 éven felüli. Hétezren rendszeres olvasói ennek a lipcsei könyvtár­nak, illetve hallgatói a mag­nótekercseknek — mert azt is kölcsönöznek —, amelyek­re a világirodalom gyöngy­szemeit olvassák rá az NDK neves előadóművészei. A könyvtárból 27 ezer kötetet és 2800 magnószalagot köl­And rew Lfevinson fiatal szociológus elhatározta, hogy egybeveti a hivatalos tudo­mány tételét a mai amerikai valósággal. Vizsgálódásainak eredményeként jelent meg „A munkásosztály többségé” című könyve az Egyesült Ál­lamokban. Tanulmányából kiderült, hogy a polgári szociológia kulcsfontosságú tézisei erő­sen eltúlzottak. „Az ameri­kaiak többsége — férfiak, fe­leségek és gyermekeik 60 százaléka a munkásosztály­hoz tartozik — állapítja meg a szerző. •— . . .Nem csökkent a munkásosztályhoz tartozók száma, hanem 1950-től kö­rülbelül 4 millióval növeke­dett”. — Ez tehát az igazság a „fehérben feloldódott kék gallérok” első számú míto­szát illetően. A második számú mítosz azt hangoztatja, hogy min­denki egyformán él. A szer­ző azonban ésszerű ajánla­tot tesz: olvasói nézzenek szét nyitott szemmel maguk körül. Az úgynevezett kö­zéposztály nem költözik a nyomornegyedekbe. tagjai kényelmes, kertes házakban élnek. A szerény, szűk laká­sokban a szakmunkások és alkalmazottak laknak. A szo­rosan egymáshoz tapadó, om­ló vakolaté, elhanyagolt bér­kaszárnyák a munkáslaká­sok. — A gazdagok és a jó­módúak a kertvárosokba te­lepülnek, a dolgozók pedig a gyárakhoz közelebb eső ke­rületekbe. A külvárosok — mintha az emberek más-más bolygón élnének is — nem érintkeznek egymással. A munkások és az alacsony be­osztású alkalmazottak min­den hivatalos és nem hiva­talos adat szerint többet dol­csönöznek. — Stúdióikban — kettő van — reggeltől estig művészek, technikusok dol­goznak. Magnószalagon van például Solohov műve, a Csendes Don — 82 óráig tar­tó felvétel. Saját nyomdá­jukban együtt dolgozik látó és vak. Egy-egy műből két­ezer kötetet nyomnak, ame­lyet aztán eladnak előfizető­iknek. A német nyelvtan 18 kötetét — ennyi lett a terje­delme Braille-írással — nem egészen 10 márkáért lehet megvenni, hólott teljes ér­téke több száz márka. Azért adhatják ilyen olcsón, mert az állam évente 1.5 millió márkát ad ‘az intézetnek a könyvkiadás támogatására. De nemcsak könyvet nyom­tatnak. Kölcsönöznek viasz­lapokból készített földrajz atlaszokat, biológiai albumo­kat. goznak és rosszabbul élnek, mint a kispolgárok és a kö­zéposztály. „Az amerikai munká­sok önálló osztályt alkotnak — vonja le a következtetést a szerző > —, amelynek valós problémái vannak és elége­detlensége megalapozott. A munkásokat közös érdekeik egyesítik és ők alkotják az amerikai nép többségét”. A könyv számos adatot kö­zöl a dolgozók életkörülmé­nyeiről. Jack London Vas­pata című regényének hőse elvitt egy középosztálybeli asszonyt egy munkáshoz, aki gyári baleset következtében elvesztette fél karját. A re­génybeli szereplő így pró­bálta megingatni az asszony naív elképzeléseit a mun­kásosztály kedvező körülmé­nyeiről. Levinson emlékez­tet rá: ...Ha Jack London ma élne, ugyanezt a módszert al­kalmazhatná. A tény 60 év múltán is tény maradt: a különféle munkákban olyan sok ember veszti életét, vagy válik rokkanttá, hogy azt a középosztály el sem tudja képzelni... Az USA ipar- vállalatai — folytatja Levin­son — Amerika első számú gyilkosai”. A szerző megcáfolja a har­madik számú mítoszt is, amely azt hirdeti, hogy „a munkásosztály politikai szempontból reakciós”. Ame­rika bonyolult valóságában a munkások között is van­nak fajgyűlölők és vannak militaristák. Olyan emberek, akik a propagandahálóban fennakadván az ellenséget a néger munkásban, tehát tu­lajdonképpen osztálytestvé­reikben látják, vagy éppen az óceánon túl keresik, ahogy Államosítás Peruban A perui közvélemény he­lyesli az Ország kormányá­nak azt a május 13-án ho­zott döntését, amelynek ér­telmében államosítják és a Petroperu Állami Vállalat ellenőrzése alá helyezik a Gulf Company amerikai olajtársaság perui javait: A perui politikai pártok és társadalmi szervezetek nyi­latkozataikban hangsúlyoz­zák, hogy az amerikai kon­szern tevékenysége sértette Peru nemzeti érdekeit és akadályozta a haladó társa­dalmi-gazdasági átalakítási folyamatot. A kormány döntése — ál­lapítja meg a Perui Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának nyilatkozata — példaként szolgálhat más latin-ameri­kai országok számára. Mint a La Croniea című napilap írja, a Gulf Oil tu­lajdonának államosítása tö­kéletesen megfelel a kizsák- mányolás, a külföldi mono­póliumok uralma ellen har­coló perui nép érdekeinek. Új kubai lap A Prensa Latina kubai hírügynökség „Meridiano— 80” címmel új lapot indít. A havonta kétszer megjelenő lap feladata, hogy propa­gálja a szocialista Kuba eredményeit, ismertesse La- tin-Amerika országainak po­litikai éí gazdasági helyze­tét. kulturális és sportéletét, valamint a legfontosabb nemzetközi eseményeket. éppen a katonai-ipari komp­lexumnak arra szüksége van. Emellett egy sor szakszerve­zet reakciós politikai nézete­it tekintve pápább a pápá­nál. Az amerikai dolgozók és alkalmazottak többsége azon­ban haladó nézeteket vall. Levinson ezt a tételét nem­csak a napirenden lévő kü­lönféle kérdésekről végzett közvéleménykutatási adatok­kal támasztja alá, hanem konkrét eseteket említ, ami­kor a muskásosztály nem­csak saját, hanem minden dolgozó jogainak védelmé­ben lépett fel. A vezető körök azért ter­jesztik ezt a három mítoszt a munkásosztályról, egy sor burzsoá tudós pedig azért igyekszik elméletileg megala­pozni őket, hogy semlegesít­sék és elszigeteljék a mun­kásosztályt az amerikai tár­sadalom más haladó erőitől. Levinson azt tanácsolja, hogy meg kell szabadulni a ha­mis mítoszoktól, „nemcsak azért, mert nem igazak, hanem mert politikailag is veszélyeztetik bármilyen ész­szerű, haladó stratégia ki­dolgozását Amerikában a 70-es évekre”. Nem érhet­nek el sikereket a munkás- osztállyal való szövetség nél­kül az ifjúsági, a nő- és a négermozgalmak. nem is szólva az ellenzékieskedő li­berálisokról. Tovább I’d is rendkívül világosan érzékelhetők az osztálykülönbségek — írja befejezésül Levinson. — A munkások többségének kere­sete nem elég ahhoz, hogy tisztességesen megéljen, s csak a munkások rendkívül szűk rétegét sorolhatjuk a jómódúak közé.. . Ameriká­ban hosszú évek óta divat az osztályok létezésének ta­gadása, az osztályok azonban konok tények maradnak. S mint láttuk, a ,.,kék gallé­rosok” nemcsak a vállala­toknál, de az országban, sa­ját államukban, egészében mindig is másodrendű ál­lompolgárok voltak”. G. Gcraszimor, az APN New York-i tudósítója A gumiabroncs sokféle fel­adatot teljesít, s eközben rendkívüli igénybevételt kell elviselnie. Általa tapad az autó az úttest felületéhez, s rugóként kell fefognia az egyenetlenségekből származó lökéseket, ezzel is védve a kocsit és kényelmünket. Nap­jaink legjobb autógumijai­ban —a radiálabroncsokban a kordszálak a haladási irányra merőlegesek (ellen­tétben a diagonálabroncsok- kal, amelyekben a haladási iránnyal hegyesszöget alkot­nak). A radiálabroncs ru­galmasabb, és ezért jobban fekszik az útfelületen, mint a diagonálabroncs. Az sem elhanyagolható szempont. hogy a radiáiabroncsok élet­tartama — jó utakon — másfél-kétszerese a diagoná- lokénak. A legújabb radiálabron- csokat már nem gumival be­vont vastag, sokszállú cér­nából,, illetve textilszövetb.ől kialakított korddal készí­tik, hanem gumizott acélhu­zallal (acélkorddal). Az acél­betétes radiál gumiabron­csok élettartama elérheti a 100 ezer kilométert is, felté­ve, hogy hibátlanul kerül­nek ki a gyárból. A kép az üzemből való kiszállítás előt­ti utolsó „szemrevételezést” mutatja a világ egyik leg­nagyobb gumigyárában, az amerikai Goodyear cégnél. „Feloldódott-e“ az amerikai munkásosztály? A második világháború utáni 30 esztendőben az amerikai szociológusok nagy igyekezettel serénykedtek, hogy az amerikai munkásosztályt „feloldják a közép- osztály” nagy tömegében. Az elmélet alkimistáinak mesterkedései majdhogynem az egész osztályt meg­fosztották anyagszerűségétől. Kisebbségi réteggé nyil­vánították, mondván: a „kék gallérosok”, vagyis a munkások száma ma kisebb, mint a „fehér galléros” alkalmazottaké. Sőt, kifejtették, hogy már „a gallérok színe is elvesztette jelentőségét, mivel a kék is, a fe­hér is ma egyféle középosztályt jelez”. *

Next

/
Thumbnails
Contents