Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

ms. íprffi* n.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

n társadalom biztosítási torwenyjauaslatrol tárgyal

az országgyűlés

{Folytatás az 1. oldalról)

szere ma már hosszú távra szólóan szilárdnak tekinthető. Alapvetően ez a körülmény indokolta a kodifikálást '— jelentette ki Kara- kas László.

— Mindenképpen szükségessé vált tehát az eddigiek helyett egy összefoglalt, köny- nyen kezelhető törvény megalkotása, amelyben nemcsak a szakemberek, hanem mindenki kiismerheti magát — hangsúlyozta a munkaügyi miniszter, s ezután a törvénytervezet néhány konkrét rendelkezéséről szólt.

— Nyugdíjrendszerünk egységessé válik. Az új egységes skála és mértékszabály szerint munkás, alkalmazott, termelőszövetkezeti tag, öregségi nyugdíja 10 évi szolgálati idő esetén egységesen a kereset, illetve a jövedelem 33 százaléka. Ez a 25 év megszerzéséig évenként 2 százalékkal, 26—32 év után 1—-1 százalékkal, 33—42 szolgálati év után 0,5 százalékkal emelkedik. A nyugdíj maximuma a kereset 75 százaléka, ami 42 évi szolgálati idővel érhető el. E jogszabályok révén a máinál kedvezőbb helyzetbe kerülnek az alacsony szolgálati idővel rendelkező munkások és alkalmazottak, valamint a hosszú, általában 35 évnél magasabb szolgálati idejű biztosítottak.

Megemlítem, — folytatta a miniszter —, hogy nyugdíjrendszerünknek továbbra is szerves része a korhatáron túliak munkában maradásában ösztönző nyugdíjpótlék. Ez a fizikai munkásoknál 3—4 évi korhatáron túli munkával az átlagkereset 95 százalékának megfelelő nyugdíj elérését teszi lehetővé, ami gyakorlatilag azonos, vagy magasabb a nyugdíjazás kori keresetnél.

A törvényjavaslat a mezőgazdasági-szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjkorhatárát

1976. január 1-től kezdődően évente 1—1 évvel leszállítja, s a korhatár 1980. január 1- vel azonossá válik a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjkorhatárával, nőknél az 55., férfiaknál a 60. életévvel.

Ezzel összhangban természetesen módosul a mezőgazdasági-szövetkezeti tagok özvegyeinek állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatára is.

A nyugdíjak vásárló értékének megóvása mellett ■— folytatta a munkaügyi miniszter — továbbra is fontos célkitűzés a régi és az új nyugdíjak szintjének közelítése, és az egyéb szociális ellátásra jogosultak jövedelmi körülményeinek javítása. Ezért az 1971 előtt megállapított alacsony összegű nyugellátásokat, s egyes szociális ellátottakat — például a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járadékát a rendszeres tanácsi és átmeneti segélyeket, a rendszeres szociális járadékokat — 1975. július 1-től ismét emelik.

A törvénytervezet biztosítja, hogy a jövőben a családi pótlékot valóban az kapja meg, aki a gyermeket ténylegesen gondozza, eltartja. Változást jelent még, hogy az árvaellátás korhatára 19- ről 25 évre emelkedik, ha az árva felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanul. A korhatáron felüli özvegy a jövőben házasságkötés esetén is megtartja özvegyi nyugdíját. A törvénytervezet szerint most már a nevelőszülő is jogosult lehet a szülői nyugdíjra.

A miniszter ezután a törvényjavaslat előkészítő munkálatairól beszélt, majd így folytatta:

Felhívom a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat keretei nem fogják át a teljes szociális ellátás körét. Néhányról már említést tettem, ezek sorát folytathatnám a gyermekintézmények, az étkezési, utazási kedvezmények, az egészségügyi ellátás, illetve az azokhoz nyújtptt állami hozzájárulások, a tanulók, a fiatal házalok segítésével. A társadalombiztosítás és az azon túlmenően nyújtott /' ellátás rendszerét egészíti ki a vállalati, munkahelyi, illetőleg tanácsi gondoskodás.

— Lehetséges, fhogy a gondoskodás adott esetben nehézséget jelent — mutatott rá a miniszter —, mégis megtisztelő és jogosan elvárt emberi kötelezettség ezek teljesítés^.

A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot nagy felelősséggel, és azzal a határozott meggyőződéssel terjesztem elő, hogy elfogadása és végrehajtása — a pártunk XI. kongresszusán hozott határozatok céljainak megfelelően — híven szolgálja majd dolgozó népünk jólétét és felemelkedését.

Karakas László expozéja végén a Minisztertanács nevében kérte, hogy az ország- gyűlés a törvényjavaslatot — a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális- és egészségügyi bizottság által javasolt módosításokkal vitassa meg és fogadja el.

fi tőniényjavaslat vitája

Ezután dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke. a törvényjavaslat előadója kapott szót.

— Nagy jelentőségű témáról, gondosan előkészített törvényjavaslatról tanácskozik az országgyűlés — mondotta bevezetőben. A demokratizmussal ‘párosult hozzáértő, lelkiismeretes munka tükröződik az előterjesztésben, ismételten bizonyítva^ hogy a társadalombiztosítás társadalmi és gazdasági életünkben rendkívül fontos szerepet tölt be, szocialista államunknak a dolgozók érdekeit szolgáló egyik alapvető intézménye lett — mondotta, majd arról a nagy érdeklődésről szólt, amellyel — más. állami, társadalmi szervekhez hasonlóan — a parlament szociális és egészségügyi bizottsága a törvényjavaslat sorsát kezdettől végigkísérte,

— Esztendőkön át nyomon követtünk a társadalombiztosítással összefüggésben minden egészségügyi és szociálpolitikai kérdést, intézkedést és azok eredményeit, tanulmányozták a továbbfejlesztést célzó koncepciókat — mondotta. Megemlítette, hogy a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóságán&k .meghívására alkalmuk volt ellátogatni Váci úti új Székházukba, ahol megtekinthették a SZOT, a szakszervezetek, a társadalombiztosításban dolgozó aktivisták felelősségteljes munkáját, az ügyvitelgépesítés eddigi eredményeit és — jövőjét is, amikor az állampolgárok ügyeinek a korábbi hosszas és bonyolult intézése gyorsabb, egyszerűbb lesz.

fiz básofiSságcIi

vcSCemfint’jje

A továbbiakban utalt az

országgyűlés jogi. igazgatási és igazságügyi bizottságának, valamint a szociális és egészségügyi bizottságának legutóbb megtartott együttes ülésére, ahol a képviselők — sók gyakorlati tapasztalat birtokában — számos kár-_ dést, javaslatot, sőt módosí-- táSt is felvetettek. Az ülésen teljes volt az egyetértés ab-1 han, hogy a törvényjavaslat

minden szempontból kiváló alkotás. Nagy erénye, hogy nemcsak a közvetlen feladatokat. hanem a távolabbi tennivalókat is figyelembe veszi, a gondoktól nemcsak a ma érdekeltjeit, de a holnap^ gondviselőit is meg akarja kímélni. A törvény és a hozzá csatlakozó végrehajtási rendeletek az eddigi számtalan jogszabály és eljárási szokás dzsungelében

nem egyszerűen útvágást jelentenek, hanem egyben a társadalombiztosítás rendszerének magasabb fokra emelését, az országunkban végbement gazdasági, társadalmi fejlődés színvonalához igazítását is célul tűzik.

— A törvény szövege világos és érthető — hangsúlyozta —, mindenki különösebb segítség nélkül, saját maga is kiolvashatja belőle jogait és teendőit, a fontosabb társadalombiztosítási juttatásokat akár számszerűen is megtalálhatja benne. A közérthető magyarázat különösen fontos, hiszen a társadalombiztosítás szolgáltatásaira mindenkinek élete minden szakaszában szüksége lehet.

Az előadó felhívta a figyelmet a törvénynek arra a szakaszára, amely szerint a társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv a hozzá forduló biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt.

Hozzáfűzte: ez a tájékoztatás szélesebben kibővülhet, hatékonyabbá válhat, ha abban nemcsak a társadalom- biztosításban közvetlenül érdekelt szerveit, de minden mozgalmi és egyéb információs szerv, is részt vesz. Ez annál inkább fontos, mert a társadalombi7,tosílási törvény minden bizonnyal a legszélesebb körű érdeklődést váltja majd ki. Érthetően, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint szocialista rendszerünknek arról a kimagasló vívmányáról, hogy nemcsak lehetőséget nyújt minden embernek a boldogulásra, hanem baleset, betegség esetén, illetve idős korban is biztosítja ;piindenki számára — az ország fejlettségi színvonalának és anyagi erejének megfelelően — a kielégítő társadalombiztosítási ellátást.

Végezetül kérte az ország- gyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

ffiz eallamg»3E<i#sii fog; r«8ffsc$g*ir«a em©B|iiS«

Göspnr lőndor felszöüalösa

A szünet után, megkezdődött a törvényjavaslat vitája. Elsőként Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára kért szót. A bevezetőben kifejezte egyetértését a törvénytervezettel, és az előadói beszédben foglaltakkal, majd így folytatta:

— A dolgozók legemberibb vágyait és töpékvéseit fejezi ki pártunk politikája, amikor arra törekszik, hogy betegség, rokkantság, vagy idős kor miatt a szerszámot, a munkaeszközt létenni kényszerülő embernek és családjának megélhetése egyre magasabb szinten biztosított legyen.

Majd arról beszélt, hogy az ország anyagi erőihez mérten fejlődött,, bővült, tökéletesedett társadalombiztosításunk. Kiemelte a tervezetben megfogalmazott leglényegesebb változást, mely szerint a jövőben minden magyar állampolgár egyformán jogosult az egészségügyi ellátásra.

A törvényjavaslat,, nagy jelentőségű intézkedése, hogy fokozatosan leszállítja a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát. Megszünteti a termelőszövetkezeti tagokat megillető családi pótlék összegének ma még meglevő különbségeit. Ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti parasztságunk társadalombiztosítási jogai azonosak lesznek a munkások jogaival.

— Tutijuk, sokan szerették volna, hogy a mezőgazdasági-szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát ne fokozatosan, hanem egyszerre szállítsuk le, — folytatta. — Nem a jószándék hiányzott, de meg kellett találnunk és meg is találtuk a realitást abban, amit szeretnénk, és abban, amire ma megvannak a lehetőségek, — mondta a SZOT főtitkára, majd árról szólt, hogy szocialista társadalmunkban az ember értékmérője a társadalomért végzett munka, a munka alapján azonban csak addig biztosított a megélhetés, amíg a dolgozó munkaképes. így hat ha valaki ideiglenesen, vagy véglegesen munkaképtelenné válik, akkor a munkához - való jogát felváltja a társadalombiztosítási ellátásra irányuló jog, amelyet államunk mindenki számára biztosít. — Vannak olyan vélemények, — mondta —

hogy midenkinek egyforma nyugdijat kell adni, és hogy a munka szerinti elosztás szocialista elvét, csak a bérpolitikában érvényesítsük. Javasolják, hogy a nyugdíjnál áz egyenlőség elve érvényesüljön. Ezeket a vélemé-. nyékét természetesen a tervezetben nem érvényesíthetjük.

— A társadalombiztosítási ellátás mértékének igazodnia kell ahhoz is, hogy ki milyen szakképzettséggel, és milyen körülmények között dolgozott. A nyugdíjak azzal, hogy igazodnak a ledolgozott évek számához, és az elvégzett munka értékéhez, társadalmi igazságot fejeznek ki. S ez felel meg szocialista elveinek. — És gondoljuk, ez így igazságos, hangsúlyozta, majd így folytatta:

— Természetes, hogy a végzett munka alapján kapott bér, nincs és nem is lehet tekintettel, azokra a terhekre, amelyeket egyes dolgozóknak személyes és családi körülményeik következtében viselniük kell. A több- letterhekból származó egyenetlenségek jelentős részét a társadalombiztosítás hivatott csökkenteni. Ez a célja a családi pótléknak, a házastársi pótléknak és számos más társadalombiztosítási szolgáltatásnak. Ezután Gáspár Sándor azokról a törvény biztosította jogokról beszélt, amelyek lehetővé teszik, hogy meghatározott életkor, és ledolgozott év után a dolgozók nyugdíjba mehessenek.

— Ehhez joga van a dolgozóknak, de olyan jog, amely nem kötelező — hangsúlyozta. — A dolgozó ember élete folyamán nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és tapasztalat halmozódik fel egy-egy szakmunkásban, mérnökben, orvosban, pedagógusban, vagy egészségügyi dolgozóban. Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztönözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba, még akkor se, ha elérte az ehhez szükséges életkort és ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk számára óriási értéket jelent az idős dolgozók tudása, hozzáértése, — jelentette ki nyomatékül a SZOT főtitkára és utalt azokra a rendelkezésekre,. amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy a nyugdíj korhatár elérését követően is dolgozzanak.

érzékeltette a társadalombiztosítási szolgáltatásokra fordított pénzösszeg növekedését. (1960-ban 11 milliárd, 1974-ben csaknem 50 milliárd forintot költöttek erre a célra.) — a jövőben anyagi lehetőségeink arányában még többet kívánunk fordítani társadalombiztosításra, — jelentette ki a SZOT főtitkára. Később arról beszáltf hogy a társadalombiztosításnak külön figyelmet érdemelő sajátos vonása, hogy beteg, rokkant, vagy idős embereket éript. Ezért különös jelentősége van a jogok gyors, bü- rokcáiamentes érvényesítésének, az emberséges szónak.

— Ezt az emberi hangot törvénybe foglalni nem lehet, de el kell várni mindenkitől, aki ügyeiket intézi.

Ezufán említést tett a felszabadulás óta állandóan változó és már-már áttekinthetetlenné váló társadalombiztosítási jogszabályokról.

— A törvényjavaslat most teljesen új helyzetet jelent. Tiszta lapot nyit, mert a régi jogszabályokat szinte kivétel nélkül hatályon kívül helyezi. —Az eltelt három évtized során sokat tettünk annak érdekében, hogy a dolgozó emGáspár Sándor után Buj- tor Miklós Szabóles megyei képviselő kért szót: — Az állampolgároktól csak akkor várható el, hogy jogaikat he- lyeser\ gyakorolják, kötelességeiket teljesítsék, ha a jogszabályok megismerésének feltétéleit is biztosítjuk — hangsúlyozta. Az eddigi jogszabályok a paragrafusok olyan halmazát hozták létre, amelyen gyakran a társadalombiztosítási szakemberek sem tudtak eligazodni. A dolgozók körében ez bizonytalanságot, elégedetlenséget váltott ki annak ellenére, hogy a módosítások éppen az ő szociális ellátásuk javára és a róluk való fokozottabb gondoskodásra születtek.

A képviselő továbbá felhívta a fmvelmet arra, hogy az utóbbi években feltűnően emelkedett a táppénzesek aránya, javasolta, hogy ■ az Egészségügyi Minisztérium dolgozzon ki hatékonyabb módszereket a táppénzesfegyelem megszilárdítására.

Ezután dr .Kaposvári Júlia, budapesti képviselő a Semmelweis Orvostudományi Egyetem adjunktusa kapott szót, majd szünet következett.

Az ebédszünet után az országgyűlés elnöke Szabó Istvánnak, Hajdú-Bihar megye képviselőjének a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökének adta meg a szót. A képviselők a törvény- javaslatnak azokat a rendelkezéseit méltatta, melyek — mint mondta — a termelőszövetkezeti parasztság anyagi, szociális felemelkedését illetően minőségi változásokat tükröznek, fnegjegyezte, hogy a törvénytervezet szó- használatában a „dolgozók” kifejezés most már magában foglalja a termelőszövetkezeti tagokat is együtt a munkaviszonyban állókkal és az ipari-szövetkezeti tagokkal.

Utána Kovács Sándor, Győr-Sopron megyei képviberek igényeit egyre magasabb színvonalon tudjuk kielégíteni. Az új törvény újabb előrelépést jelent, de még sem tekintjük örökérényű- nek. Jól tudjuk, hogy az eddigi eredmények még mindig nem olyan mértékűek, mint amilyenre szükség volna, s amilyenre vállalkoztunk. Most jutottunk el odáig, hogy a következő években a fejlett szocialista társadalom színvonalára emeljük népünk szociális és egészségügyi ellátását, Jiogy megteremthettük a mainál még nagyobb biztonságot nyújtó ellátási formák egységes rendszerét a Szüléstől az élet befejezéséig, — mondta .befejező szavaiban.

— Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar szak- szervezetek nevében is elfogadásra ajánlom a. törvénytervezetet, ezt annak a meggyőződésemnek tudatában teszem, hogy törvényünk tartalma méltó szocialista vívmányainkhoz, és méltóképpen fejezi ki társadalmunknak az emberről való gondoskodását —, mondta felszólalása végén Gáspár Sándor.

selő emelkedett szólásra.

Egyetértett a törvényjavaslattal, s annak különösen a betegségi, az anyasági ellátásról szóló fejezetét emelte ki. Felszólalása végén indítványozta az utóbbi időben ellanyhult betegellenőrzés felelevenítését, s azt, hogy ezzel a problémával ne csak társadalombiztosítási szervek, hanem a munkahelyi illetékesek is foglalkozzanak.

Kovács Sándort, Bács-Kis- kun megye képviselője, Kelemen Sándor a kiskörei mező- gazdasági szakszövetkezet elnöke követte, majd Korpái Jánosné budapesti képviselő a Pamutnyomóipari Vállalat textilfestő gyárának csoport- vezetője kért szót. Utalt a törvényjavaslatnak arra a rendelkezésére, mely szerint a maximális, a havi átlagkereset 75 százalékát kitevő nyugdíj feltétele a legalább 42 éves munkaviszony. A férfiak esetében ezt a nyug- díjkoVhalárt azok érhetik el, akik 18 evés korukban kezdenek dolgozni.. A'nők azonban, akiknél 55 év a korhatár — csak akkor, ha 13 éves korukban munkába állnának. Ezért kérte: határozzák meg külön a nők szolgálati időtáblázatát, hogy 55 éves korukig számukra is elérhető legyen a maximális nyugdíj.

Az országgyűlés tegnapi ülésének utolsó felszólalója Németh István Baranya megye képviselője a bicsérdi Általános Iskola igazgatója volt. Felhívta a figyelmet a széles körű propagandamunka, a hatékony tájékoztatás szükségességére, hogy minden dolgozó megismerhesse e fontos törvény rendelkezéseit, saját jogait, és azok érvényesítéséhez kapcsolódó kötelességeit.

—A tegnapi ülés ezzel befe- ződött, az országgyűlés ma délelőtt 10 órai kezdettel a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatja munkáját

SüBeíts» gffirasättsSsBcSßS az emberrSl

— Felhasználva az eddig szerzett tapasztalatokat tökéletesíteni akarjuk a nyugdíjasok foglalkoztatottságát is, hangsúlyozta Gáspár Sándor — és így folytatta:

A nyugdíjnak mégvan a maga sajátos rendeltetése életünknek abban a szakaszában, amikor már nem dolgozunk. A nyugdíj nem niünkabér, és kevesebb is annál. Érthető, hogy a nyugdíjasok számára gondot jelent, hogy az ■ egyszer megállapított nyugdíj az évek során veszít vásárló erejéből. Ezen változtatni kívánunk és meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást.

Van egy kis réteg társadalmunkban, amely úgy jut el az öregkorhoz, úgy válik

magatehetetlenné, hogy se nyugdíja, se eltartója nincs. Szocialista államunk — bár szerényebb módon — róluk is gondoskodik.

Ezután a SZOT főtitkára állampolgári jog rangjára emelt betegellátásról beszélt. Szólt arról is, hogy egészség- ügyi ellátásunk a jelentős fejlődés ellenére sem képes még kielégíteni a gyorsan növekvő igényeket. Elsősorban azért nem, mert anyagi lehetőségei még korlátozottak. — Sürgető feladat új kórházak építése, a meglévők korszerűsítése. az elavultak szanálása, a hatékonyabb fekvő- és járóbetegellátás, a mür.ka szervezettségének javítása, s a munkaerőgondok javítása, mondta nyomatúkkal. Számokkal

H keisviselök javaslatai

/