Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

1975. április 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Visszapillantás három évtizedre Hol tart szociális és egészségügyünk? Többszörösére emelkedett a gyermekes családok támogatásának pénzösszege A Népköztársaság El­nöki Tanácsa április 10- re összehívta a Par­lament tavaszi üléssea- > kát Az Országgyűlés egyik napirendi pontja i a társadalombiztosítás­ról szóló törvényjavas­lat lesz. Nem érdekte­len tehát, ha ebből az alkalomból rövid átte­kintést adunk: hol tart ma szociális és egész­ségügyi ellátottságunk. A pénzbeli társadalmi jut­tatásoknak több mint felét a nyugdíjak teszik ki. A szo­cialista nyugdíjrendszer meg­teremtése és tökéletesítése nyomán a munkából kiörege­dett dolgozók széles köre nyugdíjas. A fejlődésben — nemcsak a nyugdíjban, ha­nem minden egyéb szociális­egészségügyi területen is — nyomon kisérhető a pártnak, kormányzatunknak az a fon­tos törekvése, hogy a társa­dalombiztosításban is fokoza­tosan megszűnjenek a dolgo­zó osztályok közötti különb­ségek. /A munkások és az alkalma- ' zottak, valamint a kisipari szövekezetek tagjai a 60., il­letve — a nők — 55. évük elérése után mehetnek nyug­díjba. (Bizonyos munkakö­rökben dolgozók, főleg a ne­héz fizikai munkát, egészség­re ártalmas tevékenységet folytatók esetében a nyugdíj- korhatár öt évvel korábban kezdődik.) A teljes nyugdíj alapösszege az utolsó öt év közül az egymás után követ­kező legjobb három évben elért átlagkereset fele, ami kiegészül minden, munkában töltött év után az alapnyug­díj egy százalékával. A me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek tagjai 65 éves, a nők 60 éves koruktól jogosultak nyugdíjra. (Azoknak az idős szövetkezeti tagoknak, akik koruk miatt a nyugdíj eléré­séhez szükséges időt ledol­gozni nem tudták, az állam rendszeres havi járadékot folyósít) Gyors fejlődés nyugdíjügyekben Az Országgyűlés elé most kerülő társadalombiztosítási törvényjavaslat jelzi azt a rendkívül gyors fejlődést, amelyet a nyugdíjügyünk­ben is elértünk. Csak néhány számot idézünk: 1960-ban 4.4, 1970-ben 13, 1973-ban 20, jelenleg pedig 23 milliárd forintot folyósít az állam a nyugdíjasoknak, akiknek száma tavaly már elérte az egymillió 700 ezret. Az új törvényjavaslat érdeme, hogy a jelenlegi háromféle nyug­díjskálát egységesíti, még­pedig úgy, hogy nem sérti a szerzett jogokat, s minden nyugdíjasnak vagy a mosta­nival azonos, vagy annál kedvezőbb mérték alapján állapítja meg a nyugdíját Egymilliárd anyasági segélyre Az is lényeges vonás, hogy a társadalombiztosítás anya­gi szolgáltatásainak közép­pontjába a végzett munka kerül; ez az eddiginél kedve­zőbb feltételeket teremt a dolgozó osztályoknak. A törvényjavaslat szerint mun­kaviszonynak számítanak pél­dául a szakmunkástanuló évek és a katonai szolgálati idő is. Az üzemi balesetek következtében megsérültek érdekét szolgáló intézkedé­sek is fontosak, mert ezek szerint a baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke az egyszerű rokkantsági nyugdíjnál lé­nyegesen magasabb és hosz- szú szolgálati idő esetén el­érheti a teljes keresetét. A gyermekneveléshez való pénzbénl társadalmi hozzá­járulás legnagyobb tétele a családi pótlék. A munkavi­szonyban álló biztosítottak általában két vagy több gyer­mek esetén is jogosultak rá. Itt is szembetűnő a fejlődés, ámít jól mutat, hogy 1960- ban 1,4, 1970-ben 2,8 milli­árd forintot fordított az ál­lam családi pótlékra, 1974- ben pedig már 5,2 milliárd forintott. A gyermekneveléshez való társadalmi hozzájárulás vi­szonylag új formája a gyer­mekgondozási segély. Először — 1967-ben — megállapított havi összegét módosították: jelenleg az első gyermek után 800, a második után 900, a harmadik gyermek után 1000 forint, illetve a mezőgazda- sági termelőszövetkezetben dolgozók esetében 100—100 forinttal' kisebb: összeg. Min­tegy 230 ezren veszik igény­be a gyermekgondozási se­gélyt, s a költségvetés e célra csupán tavaly majdnem két és félmillárd forintot bizto­sított. Több mint egymilliárd forintot tett ki az az összeg, amit 1974-ben anyasági se­gélyként folyósítottak a szü­lő dolgozó nőknek. A gyer­mekes családok támogatásá­ra szánt pénz egyébként a múlt évtizedben 1,8-ről 9 milliárd forintra növekedett. Dinamikus a fejlődés a be­tegellátás területén; a múlt tíz évben a betegellátásra fordított összeg országosan 7,6 milliárdról 17,1 milliárd forintra emelkedett. Különö­sen nagy mértékű a táppénz összegének növekedése, ami részben a foglalkoztatottak számának bővülésével, más­részt a munkabérek emelke­désével függ össze. Táppénz­ként 1960-ban 1,7 milliárd, 1970-ben 3,8, 1973-ban már 4,5 milliárd forintot folyósí­tottak. Ha mindehhez hozzá­vesszük a különféle címeken kifizetett segélyeket (pl. a lakbéremelés után rendszere­sített lakbérhozzáj árulást stb.), érzékelhetjük, mekkora tétele állami költségvetésünk­nek a szociális-egészségügyi ellátás. A gyógyító-megelőző mun­kát hazánkban több mint 26 ezer orvos végzi; számuk 1938-től két és félszeresére emelkedett. Az egy orvosra jutó lakosok száma 1950-ben 913, 1974-ben 399 volt. Sbár a kórházi ágyak gyarapodá­sa, a kórházak felszereltsé­gének fejlődése nem tartott lépést az egészségügy általá­nos fejlődésével, a háború előtti helyzethez képest itt is nagyot léptünk előre. Elég utalnunk arra, hogy a 100 kórházi ágyra jutó orvosok száma alig 12 év alatt majd­nem duplájára, az ápoló és egyéb egészségügyi személy­zeté pedig csaknem 2,5-sze- resére emelkedett. Korszerűsödő körzetiorvos-hálózat Az egészségügyi-szociális fejlődés sok-sok mutatóját ismertethetnénk még, a kör- zetiorvosi-hálózat korszerűsí­tésétől, a csecsemő- és gyer­mekgondozáson át, a szociá­lis otthonok hálózatának fej­lődéséig. De talán az idézett néhány adat is érzékelteti, hogy a társadalombiztosítás­ban is számottevően előre haladtunk. D. ! Beethoven-est Szolnokon A Debreceni MÁV Filharmonikusok hangversenye Az Országos Filharmónia rendezésében legutóbb a Debreceni MÁV Filharmoni­kus Zenekar adott hangver­senyt Roland Wambeck né­met karmester. vezényletével a szolnoki Szigligeti Színház­ban. A koncerten közremű­ködött Torma Gabriella fia­tal zongoraművésznő. A hangverseny egész mű­sorát kizárólag a nagy német zeneköltő Ludwig van Bee­thoven művei alkották. A III. Leonóra nyitány, a G- Dur zongoraverseny és a IV. B-Dur szimfónia méltókép­pen idézte fel Beethoven hal­hatatlan alkotóázellemét. A műsor első számaként el­hangzott III. Leonóra-nyi- tányt még kissé érezhető el­fogódottsággal játszotta a ze­nekar. A G-Dur zongoraverseny már sokkal meggyőzőbb pro­dukció volt, mely nem utol­sósorban a tehetséges zongo­rista, Torma Gabriella érdé­llé is. As ő dinamikus, k% dflletes, biztos, gördülékeny játéka, zenei formálása ked­vezően befolyásolta a zene­kar teljesítményét. A szünet után Beethoven IV. B-Dur szimf ómájában már nyoma sem volt az előb­bi feszültségnek. Nagyon él­ményszerű volt az előadás. Jól szóltak a vonós és fúvós szólamok, jó volt az osszjá- ték. Sőt említést érdemlő pontatlanságról sem beszél­hetünk. Ebben a műben érez­hető először a karmester szinte minden mozdulatára érzékenyen reagáló zenekar feltétlen szükséges össz­hangja a biztos kézzel irá­nyító vezetőjével. Külön di­cséretre .méltó a fúvós Hang­szerek tisztasága, összehan­goltsága a vonósokkal. Az igen szerény, tehetséges Roland Wambeck karmeste­ri irányítása mellett végül is maradandó élményt nyújtó szép estének lehettünk ré­szesei. R T800 kitel Rendezik a Széchenyi- könyvgyűjteményt 1800 kötetből álló értékes könyvgyűjtemény porosodott évtizedekig Sopronban egy alagsori helyiségben. A gyűj­teményt mint Széchenyi Ist­ván hagyatékát tartották nyilván és rendezését már a második világháború előtt megkezdték. A munka azon­ban a kezdeti stádiumában abbamaradt. A városi könyvtár vezetői és munkatársai most vállal­ták, hogy az értékes Széche­nyi hagyaték rendezését foly­tatják és befejezik. A hagyatékról jelenleg annyit tudnak, hot»”- a köny­vek a tudomány sok ágát felölelik. Eddig biztosan csak 207 kötetről derült ki, *hogy azok Széchenyi István tulaj­donát képezték. Ezekben ugyanis már korábban meg­találták bejegyzéseit, láb­jegyzeteit Kiállilják az illegális KMP dokuaientouiaít ötven évvel ezelőtt, 1925. április 14-én alakult meg a MagyarorSzági Szocialista Munkáspárt, az illegális kommunista párt legális fe­dőszerveként. Ennek emlékére az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum kiállítást rendez az MSZMP Budapesti Bizottsá­gának oktatási igazgatósá­gán, április 11-től bemutat­ják az illegális KMP tevé­kenységét. Rajzoló gyerekek A Szépművészeti Múzeum­ban rajztermet Rendeztek be az általános iskolás tanulók­nak. Keddtől hetenként két­szer — kedden 14—17 és pén­teken 10—14 óráig — a cso­portosan vagy egyenként ér­kező gyermekeknek lehetősé­gük nyílik arra, hogy szak­mai segítséggel rajzban is ki­fejezhessék múzeumi élmé­nyeiket, a kiállításon látot­takat A Dózsa-szobor Mezőtúron iparművészeti bemutató a Galériában Beszélgetés észt vendégeinkkel NEM KIS DOLOG egy esztendőben 30 művészeti ki­állítást megrendezni! Külö­nösen, ha tudjuk, hogy hoz­závetőlegesen akkora mére- tűekről van szó, mint az év elején bemutatott balti kép­ző- és iparművészéti kiállí­tás, vagy a Szolnoki Galé­ria jelenlegi újdonsága, az észt iparművészeti bemutató. S. ha még ehhez hozzátesz- szük, hogy mindennek a ha­talmas munkának az elvég­zésére az anyag összegyűj­téséről! kezdve a csomago­lásig, vámoltatásig, több esetben az anyag komoly fi­zikai munkát jelentő moz­gatásáig, kiállításon való el­rendezéséig mindössze öt ember áll rendelkezésre — ráadásul abszolút női több­séggel — csak csodálni tud­juk az Észt SZSZK Művelő­dési Minisztériuma mellett működő kiállítási csoport teljesítményét. Mikor Lívia Veibe, a je­lenlegi nagyszerű művészeti bemutató egyik Szolnokon Vendégeskedő részese az Észt SZSZK Művelődési Mi­nisztériumának munkatársá­tól ezeket a? elismerő, és őszinte értékelésre késztető információkat végighallgat­ta. tüstént rálicitált hivatali főnökére, s részletesen el­mesélte, hogy míg ők kis csoportjukkal az említett ki­állításokkal valóban fizikai­lag is fáradnak, foglalkoz­nak, addig Jutta Matvei ke­ramikus, az április 4-én meg­nyitott kiállítás rendezője nemcsak őket látja el mun­kával, nemcsak az ő mun­kafeltételeiket, kiállítási munkájuk zökkenőmentessé­gét biztosítja, hanem ezen­kívül lényegében másodma­gával szervezi az Észt SZSZK képző- és iparművészeti éle­tének valamennyi rendezvé­nyét, a delegációk fogadásá­tól a szakköri kiállítások zsűrizéséig, a tudományos konferenciák bonyolításától a kiadványok sínre tételén át a kiterjedt, és ma már igen jó eredményekkel büsz­kélkedő képzőművészeti is­meretterjesztésig, múzeumi épületek, állandó kiállítások és emlékmúzeumok felállí­tásának nagy és apró gond­jaiig. MINDEZT azért szükséges elmondani róluk, azért szük­séges a többnapos, sokszor éjszakákba nyúló beszélge­tésekből ezeket a sommázva talán . nem is olyan nagy­nak, bonyolultnak tűnő mo­mentumokat felidézni, hogy érzékeltetni tudjuk: miről mondtak le akkor, amikor vállalták e szerteágazó és se vég? se hossza/ munkának a vegfcese közben is a szolnoki kiállítás megrendezését. Nem másról mondtak le, mint egy fárasztó, esztendős munka utáni jól megszolgált pihe­nőről. Mert, ha valaki betévedt az elmúlt tíz nap alatt a Szolnoki Galériába, mindig dolgozni látta a két vendé­get. Hiszen számukra itt is a munka volt az első, itt is a legtöbbet kívánták nyúj­tani. legvonzóbb oldaláról akarták az észt iparművé­szetet bemutatni. S amikor ' végeztek, amikor egy kis ki- kapcsolódásra, megyénkkel, hazánkkal való ismerkedés­re került sor a gondos mun­ka után: %kkor is olyan szemmel I vizsgálódtak, hogy mi az, amit a jövőben mun­kájukban hasznosítani tud­nak. Bámultuk ezt a lelkiisme­retességet, ám egyben örül­tünk is, hogy tudunk szá­mukra érdekességeket, mun­kájukban majdan hasznosít- hatót mi is bemutatni. S hogy mik voltak ezek? — Idézünk néhányat. ÉRDEKLŐDÉSSEL nézték, hogy a kiállítás nyitásán nem csupán a náluk meg­szokott látogatók vonultak . ki, hanem gyári munkások is, s méghozzá csoportosan. Az ünneplőbe öltözött mun­kások egyike nem sokkal a nyitó szavak után Lívia Vel- be-hez fordult, s egy piros kötésű könyvet nyújtott át, kérve, hogy emlékül írjon bele számukra valamit ész­tül. A papírgyár egyik szo­cialista brigádja — magya­ráztuk éijjt vendégeinknek. — S mikor elmeséltük, hogy nemcsak minden kiállításon ott vannak csoportosan, ha- ném évente több napot ki­tevő önkéntes fizikai mun­kával segítik a múzeum mű­ködését, azonnal előkerült" észt barátaink táskájából a notesz, s otthoni munkájuk­ban jól hasznosítható javas­latként máris feljegyezték. Mikor Kaposvári Gyula mú­zeumigazgató elmondta, hogy nemcsak ezzel az egyetlen brigáddal van gyümölcsöző, jó kapcsolatunk, hanem pél­dául a Szolnoki Nyomda egyik fiatal szocialista bri­gádja társadalmi munkaként, ellenszolgáltatás nélkül vál­lalta a múzeum igazgatója által, összeállított szolnoki képzőművészeti naptárak (az 1974-es szolnoki vármetszet és az 1975-ös, Zádor István rézkarcait tartalmazó naptá­rak) megjelentetését; hogy a túrkevei Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet elnöke, Szúr-; esik István éppen most tár­gyal a múzeummal arról, hogy az elmúlt év nagysike­rű ^Tanya’l kiállításának Túrkevéről vásárolt gazdaJ sági anyagának bemutatá­sára állandó tanyaépületet biztosítson; hogy a Túrke- vén működő nagyszerű kez­deményezés, a Kevi Kör lel­kes társaságának kiállításai és kitűnően összeállított, las­san már vaskos kötetre me­nő kiadványsorozata milyen) hogy dr. Egri Mária művé­szettörténész összeállításában az elmúlt évben vándorki­állítás mutatta be a gyárak és üzemek dolgozói számá­ra a múzeum legszebb mun­kaábrázolásait : — fáradtan eltették jegyzetfüzeteiket, mondván, hogy ennyi min­dent lehetetlen feljegyezni. PEDIG nekik is volt mi-' vei büszkélkedniük. Válasz­ként a segítőkész informáci­ókra ők is „kifecsegték" sze­rény műhelytitkaikat, nagy­szerű eredményeiket. Mindenekelőtt azt tudtuk meg tőlük, hogy Észtország­ban évek óta jó eredménnyel működik az úgynevezett „né­pi akadémia”. Különösen a tartui Művészeti Múzeum mutat fel szép eredménye­ket. Itt közel 300 azoknak az érdeklődőknek a száma, akik nemcsak kiállításláto­gatók, de részükre a mi nyá­ri egyetemeink, illetve a József Attila Szabadegyetem tevékenységéhez egy kicsit hasonló formában rendszeres előadásokból, vetítésekből, vitákból, képelemzésekből és komplex: zene — előadóest — tárlatnézés — vita klub­szerű foglalkozási formájú programokat rendeznek hely­ben és más városokban, mű­velődési házakban, múzeu^ mokban. / MAS VONATKOZÁSBAN félkész és jövőbeni terveik­be engedtek bepillantást. Megtudtuk, hogy a több szol­noki által is ismert Nigu- liste templom tövében, a vá­ros közepén a közeljövőben hatalmas új, modern kiálli- tócsamokot létesítenek. Itt nemcsak az éppen aktuális bemutató anyagát láthatja majd a közönség, hanem több, kisebb méretű, vetítő- vászonnal és diavetítővel fel­szerelt teremben könyvtári kölcsönző szolgálathoz ha­sonló megoldással diasoroza­tokon élvezhetik majd végig a látogatók már lefutott, il­letve a klasszikus öröksé­get jelentő észt művészek alkotásait, s- vehetik elem­zés, tanulmányozás alá, amely elképzelés nemcsak kitűnő ismeretterjesztési, közművelődési lehetőség, de a tudományos kutatás céljait is kitűnően szolgálja majd. i ézabo István t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents