Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

1975. április 1«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hz országos konferencia második Rapja Szolnokon Reflektorfényben a IV. ötéves terv Á gyorsabb haladás utján T (Folytatás az 1. oldalról.) nak is. Ezekből sokféle fél­kész és késztermék készül. Többek között 500 tonna fo­nalat, 145 ezer matracot, mintegy 100 ezer paplant, 13 ezer darab hálózsákot állí­tottak elő textilhulladékból, 4—5 ezer tonna anyagot pe­dig a bútor- és a kárpitos ipar kapott Az értékes hulladékok egy részét tehát hasznosítjuk a népgazdaság számára, ( meg­oldatlan viszont az évi 30— 35 ezer tonna gumiabroncs­hulladék felhasználása. Ez a kérdés annál is inkább sür­gető, mivel 1980-ban már évi 50 ezer tonna, az ezredfor­duló tájLán pedig 80 ezer ton­na hulladékabroncsra lehet számítani. Megoldásra vár többek között a mind na­gyobb számban kiselejtezett személy- és tehergépkocsik, illetve mezőgazdasági és erő­gépek szervezett begyűjtése és bontása. Az előzetes becs­lések szerint 1980-tól évi 40 ezer személy, 20 ezer teher­gépkocsi, valamint 6—8 ezer Mit viselünk majd a lá­bunkon 1976-ban? Erre kap­hat választ az érdeklődő a martfűi művelődési házban tegnap megnyílt cipőmodell- bemutatón. A kiállított kollekció arról tanúskodik, hogy a Tisza Cipőgyár képes — évről évre — rugalmasan alkalmazkodni a vásárlók divatszabta igé­nyeihez. Láthatók itt sport- és kismamacipők a már megszokott szép színekben, férfi- és női cipők a legújabb „divatáramlatok” szerinti keskenyedő orral, vékony ..penge” talppal. A cél tehát: megnyerni a vevők ízlését. Üj anyagokat használnak fel, mint pL a könnyített gumi krupon. A hosszú és bonyolult elnevezés olyan anyagot takar, amely első mezőgazdasági gép selejtezé­se várható. Ugyancsak meg­oldásra vár az üveghulladé­kok, elhasznált konzervdo­bozok és más eszközök szer­vezett gyűjtése és hasznosí­tása is. A konferencia résztvevői tegnap délután csoportokban a megye kilenc üzemében és vállalatánál tettek látogatást. Többek között a jászberényi Hűtőgépgyárban, a Tisza- menti Vegyiművekben, a martfűi Tisza Cipőgyárban, a Szolnoki Állami Gazdaság­ban, a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben, a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem mezőtúri főiskolai karán tanulmányoz­ták az anyagellátást, a kész­letgazdálkodást, a munka- szervezés formáját és mód­szereit, illetve az oktatás technikai bázisát. A szekció­ülések, és az üzemlátogatá­sok tapasztalatait csütörtö­kön plenáris ülésen értékelik. A konferencián kialakított legjobb elméleti és gyakorla­ti módszerekről a Szervezési és Vezetéstudományi Társa­ság ajánlást ad ki. látásra szépen kikészített bőrnek tűnik. A forma mel­lett hangsúlyt kap a tarta­lom is, mert az ilyen cipő­talpak korántsem kopnak annyira, mint a bőr, s ugyan­olyan könnyűek. A százötven modellt be­mutató kiállítást Maczó László, a cipőgyár műszaki igazgatója nyitotta meg. Ez­után Vági Sándornak, a terv^ osztály vezetőjének a divat- irányzatokról, Bodó Imre tervezőnek pedig a választék bővítéséről szóló előadását hallgatták mega résztvevők. A megnyitó utolsó napirendi pontjaként cipőipari és kör­nyezetvédelmi filmeket vetí­tettek. A kiállítás április 12-lg várja az érdeklődőket A könnyűipar kiváló vállalatai, i szövetkezetei A Könnyűipari Miniszté­rium a vele együttműködő szakszervezetekkel egyetér­tésben tavalyi munkájuk alapján az ágazatban legjobb eredményt elérő vállalatok­nak, szövetkezeteknek oda­ítélte a Kiváló Vállalat, il­letve Kiváló Szövetkezet cí­met. Szolnok megyéből a Köny- nyűipar Vállalata címet a Tisza Cipőgyár és' a Tiszavi- déki MÉH Vállalat kapta. A tanácsi könnyűipar Kiváló Vállalata lett a Szolnok me­gyei Tanács Faipari Vállala­ta és a jászberéhyi Vegyes­ipari Szolgáltató Vállalat. Kiváló szövetkezet kitünte­tést a karcagi Fa- Elektro- Lakatos ipari Szövetkezet és Szolnok megyei Fényképész Szövetkezet kapott. ' \ . Inari aktíva TOrökszentmlklóson Törökszentmiklóson tegnap ipari aktivaülést tartottak. Az eredményekről és gon­dokról Kovács János, a vá­rosi pártbizottság gazdaság- politikai munkatársa tartott tájékoztatót. Elmondta, hogy a negyedik ötéves terv ed­digi legeredményesebb évét zárták, örvendetes, hogy a minisztériumi irányítású vál­lalatok egy év alatt a ter­melést 3,6 milliárd forintról 3,9 milliárdra növelték, ami az intenzív gazdálkodás eredménye. A tanácsi irányítású válla­latok termelési értéke az el­múlt évben 111 millió forint­ról 108 millióra csökkent. Viszont nőtt a termelési ér­ték a Szilikátipari Vállalat­nál, mintegy 5 százalékkal és a Költségvetési Üzemnél is, megközelítőleg 20 százalék­kal. A város szövetkezeti ipa­rában dolgozók is jó eredmé­nyeket értek eL Kiemelke­dően dolgoztak a Gépgyártó és Javitóipari Szövetkezet­ben, ahol egy év alatt majd­nem megkétszerezték terme­lési értéküket. Jók a terme­lés mutatói az Építőipari és Háziipari Szövetkezetnél is. Ü A tervezettnél gyorsabban növe- " kedett a nemzeti jövedelem, az ipari, a me­zőgazdasági termelés, több lakás épül fel. öt év alatt az egy főre jutó reáljövedelem 25, az egy keresőre jutó re­álbér 16 százalékkal emelke­dik. Ezzel eléri a tervtör­vényben megjelölt színvona­lat, holott — mint az írás el­ső részében utaltunk rá — népgazdaságunkat kedvezőt­lenül érintették a tőkés vi­lággazdaságban végbemenő folyamatok. Mindent összevetve: nincs okunk a pesszimizmusra. Ám az sem véletlen, hogy a Köz­ponti Bizottság beszámolója a XI. kongresszuson nem mást, hanem a „kielégítő” jelzőt használta a IV. ötéves terv négy évének eredmé­nyeivel kapcsolatban. Ho­gyan értelmezzük ezt a ki­fejezést? Adott lehetőségek Ügy, hogy a meglevő adottságaink1 célszerűbb ki­használásával előbbre áll­hatnánk. Szóltunk a beruhá­zásokról. Itt a már megkez­dettek befejezésének gyorsí­tása. az újak alaposabb elő­készítése elengedhetetlen, egyrészt még a IV. ötéves terv jobb teljesítése,. más­részt az V. ötéves terv szi­lárd megalapozása érdeké­ben. A vegyipar tetemesen növelte a műanyagok, a szintetikus szálak, a kénsav termelését — 1970-ben 56 ezer, 1974-ben 115 ezer ton­na volt az itthon előállított műanyagok mennyisége —, de nagy gondot kell fordíta­ni az előirányzatok árucik­kenkénti teljesítésére, mert itt lelhetők adósságok. Gazdag a példatár. Hiszen nem beszéltünk az építőipar­ról, ahol az eredetileg szá­mított 7—8 százalékos évi építési-szerelési értéknöve­kedésnek csak a felét köny­velhették el, s bár nőtt a gépesítettség, a házgyári há­lózat, a munka termelékeny­ségének emelkedése szintén nem éri el a negyedik öt­éves tervben célként szerep­lőt. Adottak a lehetőségek a jobbra, többre? Fölösleges a bizonykodás. Jól értelmezett teendők Napjainkban aligha akad olyan gazdasági egység, ahol ne készülőnek az V. ötéves tervre. A legjobb felkészü­lési mód azonban a IV. öt­éves terv hiánytalan meg­valósítása, a végrehajtás ta­pasztalatainak értő elemzé­se, a tanulságok összegezé­se! Nem fogadkozásokra van szükség, hanem a teendők helyes értelmezésére. Annak felismerésére, hogy minden­fajta tevékenységnél a dön­tő a munka társadalmi ter­melékenységének eddiginél gyorsabb növelése. Ahogy alapvető a termelési szer­kezet korszerűsítésének gyor­sítása is. Ettől viszont elvá­laszthatatlan a tudományos­technikai forradalom gyor­sabb hazai kibontakoztatása. Nem a pongyolaság okán került három egymást kö­vető mondatba a gyors szócs­ka. Hanem mert — amint azt a XI. kongresszus határoza­ta kimondja — „a következő időszakban egész gazdasági tevékenységünk fő feladata a társadalmi termelés haté­konyságának az eddiginél erőteljesebb növelése.” Ez pedig csak akkor érhető el, ha a haladás gyorsabb lesz a legfőbb népgazdasági te­rületeken, tevékenységekben. Á tartalékok értéke Idén a kohászat — követ­ve az ötéves programot — tovább növeli a produktu­mát, egyebek mellett 2,6 mil­lió tonna hengerelt árut ál­lít elő, 200 ezer tonnával többet, mint tavaly. A for­rás: a tartalékok mozgósí­tása, a termelékenység nö­velése. A kőolajiparban 9,5 millió tonna a feldolgozható mennyiség, ennek túlteljesí­tésére nincs mód. Két, találomra választott példa a lehetségesek közül. Azt bizonyítják, hogy ha­talmas a tartalékok értéke, de ezt a népgazdaság sok területén a szükségesnél las­sabban ismerik fel. Fényt vet erre, hogy öt esztendő alatt. a népgazdaságban a termelés fajlagos költségei csupán 2,5 százalékkal csök­kentek, ami a lehetőségek­hez mérve szerény haladás. A negyedik ötéves terv volt az az időszak, amikor rá kellett jönnünk: növekedés és takarékosság, fejlesztés és hatékonyság elválaszthatat­lanul összetartoznak. Elvi igazságként ezt eddig is tud­tuk. Most már azonban gya­korolnunk szükséges. A je­lenlegi tervidőszakban a ter­melés növekedése — szem­ben a korábbi ötéves ter­vekkel — mentes a nagy in­gadozásoktól. Akkor a gra­fikon görbéje mögött sok minden rejtve maradt, most, az egyenletes vonal mögül előbukkannak a lazaságok, mulasztások. Befejezés és kezdés Tekintélyes szerepet ját­szottak a központi fejleszté­si programok abban, hogy az ötéves tervnek megfele­lően változott, korszerűsö­dött a termelési szerkezet, bár néhány területen a ha­ladás lassúbb az eredetileg meghatározottnál. Része van — s nem csekély ,— a kö­zéptávú program sikereiben a szocialista integráció ki­bontakozásának és gazdago­dásának, ahogy a termelési mozgalmaknak ugyancsak. Az egész változás azonban csak akkor lehet tartós, ki­egyensúlyozott, ha minél több rész is ugyanazt tük­rözi, mint az egész. Ezért döntő jelentőségű, hogyan sikerül befejezni az idei esz­tendőt — s vele a negyedik ötéves tervet —, hiszen ez­zel zökkenőmentes, eredmé­nyes átmenetet alapozunk meg az ötödik ötéves terv kezdetére. Mészáros Ottó VÉGE. Elst a kertészetben Martfűn Cipőmodellek bemutatója Dolgozik az öntözogép Az április eleji zord időjárás után újból kisütött a ta­vaszi nap. A földeken pezseg az élet. A mezőgazdaság „napszámosai” feszített munkatempóban dolgoznak. ttegc&zfizhizi páriívikán* ■Mint a kisgyereket — Vlgyázzni kell a locso­lással, mert az erős vízsugár kimosná a magot — mondja Lovász Zoltánná, a Kőtelek­nagykörűi Ady Termelőszö­vetkezet kertészetének dolgo­zója —. Ügy kell bánni a kelő palántával, mint a kis­gyerekkel. Ha jó idő van, felnyitjuk a melegágy abla­kát — megszellőztetjük a növényt, utána visszaenged­jük, nehogy megfázzon. Ha ezt nem így csinálnánk, ak­kor megsárgulna a palánta. A kiültetés előtt egy-két héttel azonban leszedjük az ablakokat, hogy az addig melegágyi körülményekhez szokott növény alkalmaz­kodni tudjon az időjárás viszontagságaihoz. Hiszen a szántóföldön már nem lesz rajtuk az ablak, és ha nem „edzenénk” meg a palántá­kat, akkor elpusztulnának. — A hideg víz nem ártal­mas a kis növénynek? — Meleg vízzel locsolunk, — kapcsolódik a beszélge­tésbe Csőké Veronika —. Most éppen paradicsompap­rika palántát, a soroksárit és a ceceit öntözzük. Ezek­ből az idén 40 hektárra kell jó. „szaporítóanyagot” nevel­ni. Csak az a baj, hogy a me­leg vizet a közoonti major­ból szállítják ide lajtokkal. Itt a telepen ugyanis csak hideg víz van és gondolja el mi van, ha nem érkezik meg időben... — Locsolunk a másik melegágyben is? — kérdezi Bozsó Istvánná. — Igen — hangzik a vá­lasz. Kellemes ez a tavaszi napsütés, szinte ipelegem van, — mondja Molnár Mihályné. Ez jó is, mert amúgy elég nehéz a munka. Ne értse félre, nem a locsolás a ne­héz, hanem amikor készítet­tük a melegágyakat, azt a temérdek trágyát és földet is nekünk asszonyoknak kel­lett cipelni. Azt érzi a ka­runk. Szerencsére most már könnyebb lesz, csak a locso­lás és a gyomlálás van hát­ra. Fabódé áll a tiszabői Pe­tőfi Termelőszövetkezet lu­cernaföldjén. Lakókocsinak még jó indulattal sem ne­vezhető. pedig ilyen célokat szolgálna. Az öntözőmunká­sok laknak benne, persze csak nappal, addig ameddig a locsolási idény tart. Távo­labb már az öntözőgép is dol­gozik. öirstoarslc a Bocssesrsöt — Tegnap „települtünk” ki — mondja Rézsó József öntöző. Most rendezgetjük a bungalót, még egy kis széna is kerül a priccsre, így ké­nyelmesebb. Még egy lópok­rócot szeretnénk szerezni valahonnan. — Meddig maradnak itt? — Amíg a 13 hektáros lu­cernatáblát meg nem öntöz­zük. — Egy „állásból” mekkora területet öntöznek? — Ha mind a 25 szórófej működik, akkor egy hektárt, de most 23 van munkába. A két szélsőt leszereltük, mert lejt a tábla és másképp ösz- szegyűlne a végében a víz. Erre viszont vigyázni kell, mert könnyen kiviszi a lu­cernát. Ez a növény ugyanis ha ellepi a víz, és rájön a nagy meleg, kipusztul. De az öntözőberendezést sem sza­bad ellenőrzés nélkül hagy­ni. Előfordulhat, hogy a csö­vekben megnő a nyomás és kilövi a szórófejek gumitö­mítését ■Minden pillanatban résen — Bizony minden pillanat­ban résen kell lenni — mondja Pataki Pál. :— Ta­valy kaptuk ezeket a . Tisza II. típusú szórófejeket, de nagyon sok baj volt velük. Szerencsére most már tud­juk, hol volt a hiba. A víz­sugár rossz szögben érte a lengőkarokat, így nem csoda ha nem forogtak. Mire ezt kiötlöttük nagyon sokat kel­lett törni a fejünket. Még az agronómusnak is szóltunk. Végül két szál gyufával meg­javítottuk az egész szerke­zetet. B. Z. A műhelyből az üzemi pártbizottság irodájába irá­nyítanak. — 'Móra Péter párttitkárt keresem. Kedves, mosolygós fiatal­ember áll fel. Hellyel kínál. Ahogy meglendül a beszél­getés kereke, úgy tudok meg egyre több mindent a mű­helyről. „A Műhelyről”, ahol pár hónappal ' ezelőtt még hegesztőként dolgozott. — Illetlenségnek tartja, ha valaki 33 évesen számot vet eddigi eredményeivel, mun­kájával, esetleg emlékeivel? — Nem. Ha valaki ilyen sorsfordulóhoz ér, .mint én ... Nem. — Hogyan kezdődött? — A jászberényi Vasipari Vállalatnál 1960-ban meg­kaptam a KISZ-tagkönyvet, itt kezdődött el az én moz­galmi munkám. Emlékszem, úttörőknek állítottunk fel sátortábort. Nagyon jó han­gulat volt a tábor építése közben. Később megdicsértek bennünket a társadalmi munkáért. Jól esett... Kis dolgok, de sokat számítanak. — Később súlyosodtak a feladatok és a munkahelyem is megváltozott, úgy hogy már az Aprítógépgyárból in­dultam katonának. Amikor leszereltem — 1965-ben már párttagjelölt voltam és még abban az évben fc1 is tek a tagok sorába. Mondták is az idősebbek a műhely­ben: „Na fiú...!” A bizal­muk nagy felelősséget rótt rám. Megválasztottak szak- szervezeti bizalminak. Szer­veztük a brigádokat. Az volt a cél, hogy kiépítsük az üze­mi négyszöget. Nemsokára a szakszervezeti műhelybizott­ság titkára lettem, képvisel­tem a munkások érdekeit. Olyan műhelykollektívát si­került kialakítani, amelyet az üzemi, gazdasági vezetés egyenlő partnerként ismer el a termelésben. — A munka mellett ta­nult is..'. — Ez volta dolgok másik oldala! Egyre többet kérdez­tek tőlem munkatársaim. Ideológiai-politikai vitákban sokszor fordultak hozzám. Éreztem, még többet, még jobban kell tudnom. Estin leérettségiztem- és beiratkoz­tam a marxista középiskolá­ba. Ha akkor valaki meg­kérdezte volna tőlem, hogyan szakítok időt tanulásra, nem tudtam volna rá válaszolni — időhiány miatt. Nappal a munka — teljesítményben dolgoztunk, s nekem mindig 100 százaléknál többet kel­lett elérnem — este a ta­nulás. Ekkor kétszer is meg­kaptam a vállalat „Kiváló dolgozója” címet. — S hogyan lett az Orszá­gos Bcketanács tagja? — 1989-ben a 1 Hazafias Népfront küldötteként részt vettem a VII. békekongresz- szuson, ahol megválasztottak az Országos Béketanács tag­jává. Lehet, hogy így egy­szerűen hangzik, de ezt a kongresszust számtalan fel­szólalás, sok-sok munka előzte meg. Az aprítógép­gyáriak vietnami műszakot tartottak, tiltakozó nagygyű­léseken vettek részt. A kong­resszus után pedig magam is sok élménybeszámoló elő­adója voltam. — Béketanácstag és he­gesztő. Hogyan tudta egyez­tetni a kettőt? — A munkámat elvégez­tem minden területen ... Szakmunkásvizsgát tettem és beiratkoztam a marxista esti egyetemre, s amennyire tudtam, eleget tettem a meg­hívásoknak — az élménybe­számolóknak. 1970-ben a gyári pártszervezet csúcsve- zstőségi tagja lettem, s ugyanebben az esztendőben megválasztottak a városi pártbizottság tagjának is. — Így érkeztünk el 1975-ig. — Néhány hónappal ez­előtt megválasztottak az Ap­rítógépgyár pártbizottságá­nak a titkárává. Komoly ... nagyon komoly feladatot kaptam. Szeretnék úgy dol­gozni, hogy az üzemi párt­munkában sphol ne legyen törés. Móra Péter üzemi párttit­kár, a jászberényi Városi Pártbizottság tagja. Szeré­nyen. csendesen beszél, öko­nomikusán fogalmaz. Azt mondják róla: nagy akarat­ereje van a munkához. EL JL

Next

/
Thumbnails
Contents