Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

\ 1975. április 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tanul az ország H Ú SZ-h U SZÓ n Ötesz­tendővel ezelőtt, amikor a tanulás — vagy a tanulás lehetősége — egyetemes népi élménnyé vált Magyarorszá­gon, a lapok gyakran közöl­tek lelkes interjúkat, beszél­getéseket fejkendős paraszt- asszonyokkal, idősödő mun­kásemberekkel, akik nem röstelltek beülni az iskola­padokba. Érdemes fellapozni a régi újságokat. 1947-ben az első középiskolás parasztemberek közé tartozott a Tolna me­gyei Paks községben Szabó János 31 éves parasztgazda, földtiözjutta'tott. Így nyilat­kozott: „Hát persze, hogy járhattam volna középiskolá­ba, vagy egyetemre. Formá­lisan senki sem tiltotta meg. De mi lett volna itthon a szüleimmel kereső nélkül, és miből éltem volna meg, amíg tanulok? Maradtam tehát. S így volt vagy félszáz isme­rősöm, elemi iskolai társam, pajtásom is, s rajtunk kívül még nagyon sokan a köz­ségben. Hiába szerettünk vol­na, nem lehetett. Most már lehet. Elvégzem a középis­kolát, aztán majd meglát­juk, hogyan lesz tovább ...” Már a felszabadulást kö­vető első években ezrével és ezrével kezdték meg a tanu­lást a munkás- és paraszt­fiatalok a különböző tanin­tézetekben, — hogy a pél­dájuk nyomán még többen jelentkezzenek, s hogy szé­lesedjen körük a szaporodó évek során. A tanulás statisztikája Ma­gyarországon a felszabadulás óta eltelt évtizedekben fo­lyamatosan emelkedő ten­denciát mutat. *Nem lehet, — s nem is akarja senki — eltagadni, hogy ez sok problémával és nehézséggel jár együtt. Az első években azzal, hogy sok előítéletet, tartózkodást kellett legyűrni. Egész réte­gek tudatában ott élt még, hogy az ő számukra a ta­nulás nem elérhető; óvták gyermekeiket is, hogy „meg­kíméljék őket a csalódások­tól”. Régi újságból — a Ma­gyar Nemzet 1948. január 2-i számából való egy ilyen cikkrészlet. „Sokan félnek a tanulástól. Nem attól, hogy az fáradságos munka; ezt örömmel vállalják. Attól fél­nek, hogy egyszercsak „fel­ébrednek”, s kiderül, szép álom volt az egész, a mun­kásnak, a parasztnak ezután sem szabad tanulnia ...” Dehát ezek már régi dol­gok, mondhatná valaki, be­széljünk a máról, — s ben­ne arról is, hogy olyan hely­zet következett be most, ami­kor már alaposan meg kell küzdeni a továbbtanulásért, éppen a nagyszámú lehető­ség és a jelentkezők tömege miatt. Súlyos — de a mesz- szi múltakhoz képest még­sem örömtelen, — probléma ez, mi tagadás. Sokan van­nak, akik nem juthatnak be az általuk kiválasztott kö­zépiskolába, de még inkább főiskolára, egyetemre. Ez azonban már a fejlődés problémaköréhez tartozik; a történelmi tény, hogy az Is­kolák megnyíltak a legszéle­sebb értelemben vett mun­kás- és paraszttömegek előtt, — tény marad. Bármily ne­héz akadályokkal, gondokkal kell is jelenleg, s a jövő­ben megküzdeni. Azt, hogy tanuló or­szág legyünk — a kor is megköveteli. Az ismeretek növekszenek, áradnak, szét­feszítik a tankönyveket. Egy-egy szakmán belül sem könnyű követni gyarapodá­sukat. Felsorolni is nehéz volna, hogy az iskolán kí­vüli oktatásnak (továbbkép­ző tanfolyamok, szakosítók, levelező- és esti tagozatok stb.) hány formája műkö­dik ma eredményesen Ma­gyarországon. De az oktatásügy szorosan összefügg a kultúra egyéb ágazataival is. Az eredmé­nyesen működő iskolarend­szer az élet valamennyi te­rületén érezteti a hatását.. Hogy csak egyetlen példát említsünk: 1973-ban újságok­ból és folyóiratokból 1 mil­liárd 181 millió példány je­lent meg Magyarországon. Lehetségessé vált volna ez a tanulási kedv és igény nél­kül?, Nem lett volna lehet­séges, hiszen az idézett szám magában foglalja a szakla­pokat is, — azoknak a vá­sárlói pedig elsősorban azok, akik egy-egy szakma új eredményeit követik, mert gyarapítani akarják ismere­teiket. De megemlíthenénk azt is, hogy hány millió forinttal növekszik évente a könyv- vásárlás, vagy hány ezerrel, tízezerrel a televíziókészülé­kek száma. Ezek nem pusz­tán a szórakozási igény nö­vekedését jelzik (azt is, ter­mészetesen), — hanem első­sorban a tanulás- és tudás­vágyat, amely csak eredmé­nyesen működő iskolarend­szer talaján jöhet létre. Méltán állapította meg 1974 márciusi ülésén a Köz­ponti Bizottság: „Az elmúlt negyedszázad során történel­mi eredményeket értünk el a lenini kulturális forrada­lom megvalósításában. Kö­zelebb jutottunk ahhoz a célhoz, hogy milliók sajátít­sák el mindazt, ami az em­beri gondolkodás és kultúra több mint kétezer éves fej­lődésében értékes volt... .Nagy mértékben emelkedett *az iskolázottság szintje: 1960- ban a 15—24 éves korosztály­nak mintegy 75 százaléka, 1970-ben pedig már mintegy 90 százaléka végezte el a tankötelezettség időtartama alatt az általános iskola nyolc osztályát. Az általános iskolát el nem végzők szá­mára egyre bővülő tanulási lehetőségeket teremtettünk, és tovább növeljük az esti és levelező oktatásban részt vevők érdekeltségét, ked­vezményét ...” Tanuló ország lettünk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a történelmi „szellemi nyomo­rúság” kártevéseit kihever­jük, hanem azt is, hogy szé­les rétegek részesülnek a kultúra élvezetében. Mind nagyobb tömegekhez jutnak el az értékes művészeti al­kotások. A könyvkiadásnak, színházművészetnek, film­nek, (hogy a legnagyobb tö­megművelő fórumot, a tele­víziót ne is említsük), mil­liós „fogyasztói tábora” van. Az ismeretek terjedése, az iskolázottság, egyebek között azon is lemérhető, hogy a közönség kritikusan, azaz felkészülten fogadja az űj művészeti alkotásokat, vé­leményt formál azokról, s a szellemi alkotóműhelyeket mind igényesebb, magasabb színvonalú teljesítményre ösztönzi. Amint valamennyiünk tapasztalata mutatja: az or­szág élt azokkal a lehetősé­gekkel, amelyeket a felsza­badulás által kapott: tanult, — s tanul. S a tanulással gyarapítja az országot, ön­magát, az egész szocialista közösséget. T. L Vörös nyíl töri szét a fe­kete horogkeresztet. Ez az emblémája a Győzelem könyvtára köteteinek. Szug- gesztíy, gazdag tartalmú jel­kép. A szovjet grafikus ter­vezte embléma rákerül a len­gyel, bolgár, csehszlovák, NDK, mongol, magyar és szovjet kötetekre. Azokra, amelyek a győzelem 30. év­fordulója jegyében jelennek meg. Antal Lászlót, az Európa Könyvkiadó irodalmi szer­kesztőjét, a „ Központi Sajtó- szolgálat munkatársa meg­kérdezte: milyen könyveket tartalmaz ez a sorozat? — Még tavaly márciusban Varsóban több szocialista or­szág könyvkiadói elhatároz­ták, hogy könyvsorozattal — melynek neve a Győzelem könyvtára lett — emlékeznek a fasizmus felett aratott győ­zelem 30. évfordulójára. A sorozat már megjelent, sike­res irodalmi műveket tartal­maz. olyan színvonalas alko­tásokat. amelyek méltók az ^foráuloapa. A szovjet ✓ A Győzelem könyvtára Történelem 35 kötetben adó tizenkét művet, a len­gyelek ötöt, a csehszlovákok, az NDK és a magyar kiadó négyet-négyet, a bolgárok hármat és a mongolok egy művet ajánlottak a harminc­öt kötetes sorozathoz. — Szerepel a sorozatban két antológia is — amely minden országban megjele­nik — egy szovjet költői és egy lengyel dráma-összeállí­tás. Bár a sorozat terve, öt­lete olykor még kivitelezése is közös — nem azonos kö- . tetek jelennek meg a tervező nyolc országban. A harminc­öt kötetre tervezett sorozat egyes kötetei 1975-től, a har­mincadik évfordulótól 1980- ig, a harmincötödik évfordu­lóig folyamatosan jelennek majd meg. — Milyen témákat ölel fel a harmincöt kötet? — A főbb témakörök — hogyan született meg a fa­sizmus feletti győzelem, ho­gyan szervezték a kommu­nista pártok a harcot, a Vö­rös Hadsereg szerepe a győ­zelem megteremtésében, a szocialista országok fegyver­barátsága és a proletár in­ternacionalizmus szellemé­ben erősödő fegyverbarátság, valamint a hamis burzsoá nézetek megcáfolása is té­mái a Győzelem könyvtára sorozatnak. Természetesen értékes irodaim! feldolgozás­ba»!. ... .... ­— Ä sorozatot tervező or­szágok úgy határoztak, hogy a győzelem 30. évfordulójára legalább egy kötet jelenjék meg. Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondoz­za a Győzelem könyvtára so­rozatot, a kiadásban részt vesz a Kossuth Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Könyv­kiadó is. Az előbbi hét, az utóbbi három kötettel. A so­rozatban már megjelent Szi- monov trilógiája, az Élők és holtak, a Nem születünk ka­tonának és Az utolsó nyár című kötet, Andrzejewski Hamu és gyémánt-ja, D. Di- mov bolgár író Dohány című regénye és még az idén az olvasók kezébe kerül Ocena- sek Rómeó, Júlia és a sötét­ség, Apitz Farkasok közt védtelen, Putrament elbeszé­léskötet«. — Melyek s sorozat ma­gyar müvei? — Illés Béla Honfoglalása, Nagy Lajos Pincenaplója, Darvas József Város az in- goványon és Karinthy Fe­renc Budapesti tavasz című műve. Ez a négy mű jelenik meg a magyar Győzelem könyvtára sorozatban. A vá­lasztékunk ennél szélesebb — például Szabó Pál Isten malmai. Dobozi Imre A ti­zedes és a többiek. Illés Gyula Ebéd a kastélyban cí­mű alkotását is ajánljuk a többi, ország sorozatához flz aayafüdtiH a világűrig Torok Sándor jugoszláviai magyar festőművésznél Az ember bámészkodik, ügyefogyottan, de tágranyílt szemekkel bolyong egy ide­gen városban, issza magába az utcaneveket, az emberek tekintetét, a kirakatok áruit- árait, apró jeleket keres ház­falakon, töréseket a harmó­niában: ez a sok-sok apró­ság lesy az idegen utas Ariadne-fonala az állomás­hoz vezető útop. Hogy visz- szataláljon. Lesem a szabad­kai házak homlokát: meny­nyi szecessziós díszítés! A Lechner-ház, a zsinagóga, a galéria épülete... És a városháza, amelyet két Lechner-tanítvány, Ja­kab Dezső és Komor, Mar­cell épített 1908—1910-ig. Kí- vül-belül Zsolnai kerámiával van díszítve, sajátos hangu­latú épület. Böngészem a fel­iratot: városi múzeum, kép­tár, az Üzenet című folyó­irat szerkesztősége, rádió, városrendészeti hivatal... Amíg feljutok a városháza harmadik emeleti padlás­szobájába őseink nagy ván­dorlására gondolok, akik el­hagyták a tizennyolcadik században a Kunságot, s fel­kerekedtek ide a Bácskába, az „ígéret földjére”. Súlyos terheket rótt akkoriban a kunokra a Mirhó gátjának építése, a tiszai árvizek el­len. Az 1745-ös redempciót követő évtizedben sokan kirekedtek a „hatalomból”, a vagyonos rétegből, nem lát­ták tovább a felemelkedés lehetőségét a Kunságban. Ekkor lett az ígéret földje a Bácska. Ezer kisújszállási kun elpályázott Pacsérra, a madarasiak Ómoravicára mentek, mintegy félezren, a karcagiak ezernél is töb­ben telepedtek ezekbe a fal­vakba. A kunhegyesiek Bács- fekétehegyre vetették szemü­ket. S ugyanakkor, 1786 ta­vaszán mozdultak a túrke- veiek is. Fölérek, az ajtónál egyez­tetem a címet: Torok Sán­dor festőművész, Trg Slobo- da L III. emelet 181. — Szabad! Harminckilenc éves, ma­gas, szakállas férfi fogad a műteremben. Némi ismerke­dés után megkérem beszél­jen kicsit gyermekkoráról. — Bácskossuthfalván, azaz Ómoravicán születtem, ku­noktól kunnak. Tudja, ezen a környéken igen sok kun falu van. Ennek az a ma­gyarázata, hogy az 1700-as évek végén súlyos terheket vettek a Nagykunság lakói a vállukra. Először is ott volt a Mirhó gátjának építése, másodszor... Amíg az elvándorlókról beszél, a furcsa képeket né­zem. Vonalak ritmusa: mint­ha barázdák szép alakzatai ismétlődnének, s az a fehér sáv a fölötte elrepült repü­lőgép műtrágyanyoma. — ... és akkor 1786-ban az én túrkevei őseim is szed­ték sátorfájukat és leteleped­tek Ómoravicán — fejezi be a történelmi visszapillantást Torok Sándor. — Ez itt kunsági, vagy bácskai föld? — mutatok a festményre. — Egyik is, másik is. Igaz, b Bácskában élek, de visz- sza járok a Nagykunságra. Egy-két hónapja voltam Túrkeven, Kisújszálláson ... — Ómoravicán jártam ele­mi iskolába, itt Szabadkan középiskolába, majd Bel- grádban a Közgazdaságtudo­mányi Egyetemre: inkább az építészeti kart és a mú­zeumokat látogattam, művé­szettörténetet hallgattam. Hat szemeszter után ott­hagytam az egyetemet. Az­után a katonaság előtt meg másfél évre villanymotor­gyárba kerültem munkás­nak ... Szemem ismét a képeken! huzalok ívelő ritmusai, szer­kezetek, szigorú rendben, s valami tragédiát, agresszi­vitást sejtető disszonancia... — Azt hiszem, a gyár fon­tos állomás volt festészete szempontjából. Szereti a gé­peket? — A nagybátyámnak volt egy gépüzeme, cséplőgépek, ilyesmik voltak ott, gyerek­ként szerettem közöttük bujkálni. A föld, a gép! Ez maradt a világom. A gyár még erősített ezen a vonzal­mon. Érdekel a gép, mint segítőtárs, mint ellenség, ag­resszivitás, egyszóval mai problémáink. Izgalmas a műszaki világ és az emberi érzelmek konfliktusa. A pa­rasztember régen lóval szán­tott, becézgette az állatot, beszélt vele. Ma gépen ÜL — Felesége, gyermekei vannak? — Egyedül élek, gyerme­keim a képek. — Folytassuk életének ese­ményeit a munkával! Mit csinált katonaság után? — A szabadkai Népszín­házhoz kerültem, a vizuális propagandát és a reklámot bízták rám. Ezt csináltam 1964-ig, azóta csak a festé­szetnek élek. A Jugoszláv Képzőművészek Szövetségé­be 1968-ban vettek föl. Al­bérleti szobákban, szüleim­nél, csupa alkalmatlan he­lyen festettem, míg végre négy esztendeje Subotica vá­rosa ideadta ezt a műter­met itt a városházán. Elő­ször 1962-ben volt kiállítá­som, azóta 28 önálló és 170 kollektív tárlaton vettem részt. Kiállítottam Jugoszlá­viában, Romániában, Ma­gyarországon többször én Franciaországban. Én képvi­seltem Jugoszláviát a kilen­cedik Mediterrán Biennálénj Képei között forgolódom} egymásra ható erőterek, rit­musok. Mintha a láthatatlant tenné, a festő láthatóvá} elektromágneses hullámok,1 hanghullámok terjednek, üt­köznek össze. Egymásra tor-, lódó frekvenciák... A világ­űr hideg csendje. — Az ön sok jelentésű ké­pei egyben rendkívül szféri­kus hatásúak is. — Festészetemben m anyaföldről, a talajról indul­tam, és eljutottam a gravi­táció nélküli világba. Benne élek az atomkorban, a világ­űr rendkívül érdekel. A mű­szaki világ lényegét egy szimbólumrendszerrel igyek­szem megfogalmazni. Á technikába persze a fegyve­rek is beletartoznak, tehát az embernek megvan az oka, hogy féljen a techniká­tól. És ez a fajta félélem is a szférából tör reánk: re­pülőgépek, bombák, rofeé-> lak... Olvasom a sci-fit, fi-, gyelem az űrkutatást, gon­dolkozom, festek. Azzal, hogy az ember megjelenik a vi­lágűrben, a Holdon, már maga a kozmosz is humani- zalódik, ezáltal már nem is olyan ismeretlen, sőt barát­ságosabb, hívogató bb. Az élet mozgása, ritmusa, dia­lektikája fogvatart. Képeim színesek, s a színek érzel-, meimet jelentikf S én nem csak a világűr humanizáló- dasaért könyörgök színeim­mel, de a földi elet humani­zálásáért is. Körmendi Lajos 2T szakmában Ötezer-négyszáz tanulót varnak a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek Bibliográfia számítógéppel A következő évtől megjele­nő könyvek, új időszaki ki­adványok leírásai már szá­mítógéppel feldolgozott, szá­mítógéppel tárolt adatok alapján jelennek meg az új szerkezetű és köntösű bib­liográfiában. Magyarország is részt vesz az UNESCO által létrehozott UNISIST információs rend­szerben, amelynek célja: a világ tudományos irodalmá­nak számbavétele. Az Orszá­gos Széchényi Könyvtár szá­mítógépes feldolgozásra al­kalmas adatlapokon jelenti az országban megjelenő fo­lyóiratok adatait az UNISIST információs rendszer kereté­ben, Párizsban működő ISDS központnak és a részletesebb információs adatokat gyűjtő IKARSZ regionális alköz­pontjának. A KGST-tagor- szágok is létrehozták közös információs rendszerüket, a nemzetközi tudományos és műszaki információs rend­szert. Ennek egyik alrend­szere az időszaki kiadvá­nyok automatizált regisztrá­ciós szolgálata Moszkvában, az ISDS regionális alköz- .üoníjakem. as működük« A MÉM-be összesítették a mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetek idei felvételi terveit. Az 1975—76-os tan­évben 27 szakmában várnak fiatalokat az iskolák, ame­lyekben összesen 5 400 első éves tanuló kezdheti el ta­nulmányait. Miután idén az elmúlt évinél kevesebben végzik el az általános isko­lát — a demográfiai hullám érezteti hatását — néhány szakmunkás ágazatban nagy erőfeszítést kell tenni a fia­talok érdeklődésének felkel­tésére. Egyes szakmáktól ugyanis például az állatte­nyésztéstől, a szőlő- és gyü­mölcstermesztéstől, egyelőre még idegenkednek a fiata­lok. A szakmunkásképző in­tézetek, a megyei pályavá­lasztási intézetek és a terme­lőszövetkezeti szövetségek -Asmeretteriesztő anyagok. tá­jékoztatók közreadásával se­gítik a fiatalok pályaválasz­tását. A mezőgazdasági nagyüzemek közül egész sor vállalkozott arra, hogy szak­mai bemutatókon fogadja az általános iskolásokat; meg­mutatják a diákoknak a kor­szerű gépeket és ismertetik a következő évek munkalehe­tőségeit. Egész sor üzem társadalmi ösztöndíj szerződést köt a leendő szakmunkásokkal. Ezen a téren szemléletvál­tozásra van szükség, mert — amint megállapították — a nagyüzemek az esetek több­ségében csakis a negyedéves hallgatókkal igyekeznek szerződést kötni, holott arra lenne szükség, hogy az első évtől folyamatosan támogas­sák a később hozzájuk kerü­lő fiatalokat tanulmányaikra bau /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents