Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

IO

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1975. április 4.

Szabadság unk

tavasza

1945 áprilisa a korabeli lapokban

„Kési éjszaka kaptuk a hivatalos jelentést — közli a Szabad Nép 1945. április 5-i száma —, mely szerint immár Magyarország egész területe felszabadult a német iga alól. A Vörös Hadsereg diadalmas csapatai teljesen megtisztították hazánkat a hitlerista német hadseregtől és nyilas csatlósaiktól, akik rendetlenül vonulnak vissza Ausztria fővárosa: Wien falai alá, ahol azonban a jelek szerint szintén nem számíthatnak tartós megállásra, mert úgy látszik, ott is forró már lábuk alatt a talaj.

Egy pillanatra meg kell állnunk e hírnél. Történelmi pillanat ez: 400 év óta várva-várt pillanat, amely a németek Magyarorszag feletti uralmának végét jelenti. A felszabadulás a Vörös Hadsereg diadalmas harcai 'közepette következett el. El kell ismernünk, hogy a magunk erejéből viszonylag csak kevéssé járultunk hozzá ehhez a felszabaduláshoz. De hogy ez a felszabadulás tartós legyen, az most már a mi kötelességünk lesz.”

Az európai háború a végéhez közeledik, a harctéri események gyorsvonatsebességgel követik egymást. Az április 4-én éjszaka kiadott szovjet hivatalos jelentés szerint a 3. ukrán arcvonal csapatai elfoglalták Badent és még 30 helységet Bécstől délre-délkeletre, 8 km-re állnak az osztrák fővárostól. A 2. ukrán front csapatai ostrommal vették be Pozsony városát. (Szabad Nép—Kis Üjság 1945. április 5.)

A felszabadult ország ünnepeL Sebeit gyógyítja, iszonyú veszteségeit veszi számba. Dálnoki Miklós Béla miniszter- elnök és Gyöngyösi János külügyminiszter Vorosilov marsallnak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, a Budapesti Nemzeti Bizottság Sztálin kormányfőnek, a Vörös Hadsereg legfelsőbb fő- parancsnokának tolmácsolja a magyar nép háláját és köszönetét.

„Felemelően szép ünnepség zajlott le vasárnap, április 8-án délelőtt a Nemzeti Múzeum előtti téren — számol' be olvasóinak a történtekről a Szabadság — A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai ä kormány képviselőinek részvételével nagygyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy a diadalmasan előrenyomuló Vörös Hadsereg felszabadította Magyarország egész területét.”

„Történelmünk során — állapította meg beszédében Kállai Gyula, nemzet- gyűlési képviselő, a Magyar Kommunista Párt szónoka — nem először szabadul fel az ország idegen elnyomók uralma alól, de most fordult elő először, hogy az ország felszabadulásával felszabadultak a magyar nép milliós tömegei is. A nemzet függetlensége ma egyet jelent a nép szabadságával” (1945. április 9.).

Hallatja szavát a Vörös Csepel is: „Ml, Csepel dolgozói, nemcsak szavakban, de tettekben is kifejezzük hálánkat és kö- szönetünket a Vörös Hadsereg hős csapatainak. A mai történelmi‘napon ünne- pies fogadalmat teszünk, hogy méltóan a' Vörös Hadsereg harcosaihoz minden erőnket és tudásunkat latbavetve, a kitűzött határidő előtt végrehajtjuk a Vörös Hadsereg megrendeléseit, hogy mi is hozzájáruljunk a döntő harcokhoz. Kí-t méletlenül folytatjuk a belső bitangok elleni harcunkat, mindaddig, hmíg fel nem építettük a szabad, boldog és demokratikus Magyarországot. A Csepel felszabadításában elesett orosz hősöknek díszsírhelyet építünk a hála és az örök emlékezés kifejezéseképpen." (Szabad Nép, 1945. április 7.)

Illyés Gyula „A Dunántúl népéhez. A felszabadult cselédekhez, napszámosokhoz, summásokhoz, a földtelenekhez és a kisparasztokhoz" intézi szózatát: „A sok rossztól első pillanatra szinte még a jót sem látni. Pedig van az is. A rengeteg akadálytól szinte alig látja az ember a lehetőséget. Pedig van és olyan óriási, hogy azt mondhatjuk, azért érdemes volt még apáink tenger szenvedése , is, érdemes lesz nekünk is fáradnunk. Új Mar gyarország épül” (Szabad Szó, 1945. április 5.).

Rossz a fasiszta múltból eredően bőségesen akadt. A főváros ellátása akadozik (Mikor lesz a városnak kenyere? Szabad Nép. 1945. április 4.). Járványveszély kísért (Védekezzünk a járvány ellen. Népszava, 1945. április 7.). Egymásért aggódó hozzátartozók keresik megrendítő hangú hirdetésekben egymást: ukeresem férjemet,. dr, Nemes- Miklóst,

teENHALHAE Ä BUDAIAK eiwsroal ídi'saSstlíaégsEtújoSözstí nini)

fám biVk-xvk <ij a «actoioko* £Í«fa»2att£:'. **

mm tatanák 9* « ioterífjiKu — A D>:oúcJióc« ixcyagskji offfttess lóztii OKljúk ssé: a vseOüi > 7

aki 1944 júniusban bevonult Kiskőrösre. Keresem édesanyámat, Fürst Lajosnét, 1944 júliusban Tarriásbiól a gettóval elvitték. Keresem édesapámat, Fürst Lajost, 1944. május 19-én Sárvárról, mint inten^áltat elvitték. Értesítést kérek, dr. Nemes Miklósné. Fürst Erzsi, IX. Ra- nolder u. 30.” (Népszava, 1945. április 8.).

Harcostársakról, elvtársakról szállongnak ellenőrizhetetlen hírek: Bajcsy-Zsilinszky Endrét meggyilkolták? (Népszava, 1945. február 18.), Rajk László megmenekült? (Szabad Nép, 1945. április 14.). De egyre több a szomorú bizonyosság is: „Felesége és szülei értesítik mindazokat, akik ismerték és szerették, hogy Szerb Antal,. Balf-fürdőn, munkatáborban, 1945. január 27-én, 43 éves korában végelgyengülésben meghalt.” (Népszava, 1945. április 13.).

A sebek gyógyításában a barátok is segítenek: „Országunk és nemzetünk — írja a debreceni Néplap — felszabadításán kívül mást is kaptupk a nagy Szovjetuniótól: segítséget. A magyar fasiszta hadsereg pusztítva rohanta meg a Szovjetuniót és a Szovjetunió bosszúállás helyett kenyeret ad nekünk. Kővel dobtuk meg, kényeret dobott vissza. Ez a bibliai mondat mai értelme. Az éhezők részére húszezer tonna élelmet küldött, traktorokat indított útnak, hogy felszánthassuk földjeinket, üzemanyagot adott, hogy gépeink dolgozhassanak. (Felszabadult Magyarország, 1945. április 6.).

„Ismét Budapest a magyar politikai élet központja” — adja tudtul 1945. áp- j rilis 15-én a hírt a Szabad Nép, amikor az ideiglenes kormány Debrecenből áttelepül. A Magyar Kommunista Párt a következőket jelöli budapesti és pestkörnyéki képviselőiül az ideiglenes nemzet- gyűlésbe: „Apró Antal festő, Drahps Lajos vasas, ifj. Fock Jenő műszerész, Házi Árpád szabó, Horváth Márton újságíró,. Jászi Ferenc fodrász, Kádár János műszerész, Kállai Gyula újságíró, Kiss Károly cipész, Kovács Istvárj kárpitos, Köböl János fámunkás, Lukács György, Mód Aladár újságíró, Major Tamás színész, Orbán László jogász, Rudas László, Ratunovszki János textilmunkás, Ratkó Anna textilmunkás, Somogyi Miklós ács, Várad! József textilmunkás, Veres József lakatos és dr. Weil Emil orvos” (Néplap, 1945. április 6.).

tUo,

• ISííJfarU KttfUjikti!:

,a for.-uju ;.i.»suv, «;

rysaraÄvsS&öS

t i‘M» .'»*«. arfKfcAMi «■>, »

íAtci-iH*. • We*>. <. •>.

P*w». ! A Toibuchin-hadsereg elfoglalta ! Sopzcnt és a nagykanizsai olaj vidéket, sEt'c . j valamint Wiener-ltauitadtof

x .-.x: } haiv.unok -- íi - Pó»*ífc » x*mTI í.

......'-'-t'-:-—

........ ..... . ----- »í<SkíJ<-X, fU!«.. WvrH«»* <.«:•

*

■© S WiMHÍI .1}

OyȣqH hoda.uUrtx ..

fihXtipht

Bf

■'»XT**í33f‘

X 753U. -V“™ “ I

Külföld haladó magyar körei osztoznak az itthoniak örömében: „Az angliai magyar tanács — írja a Szabadság —. mely Károlyi Mihály elnöklete alatt állt, fölhívást adott ki, melyben kifejti, hogy a világ magyarságát örömmel, megelégedettséggel és hálával tölti el, hogy a diadalmas Vörös Hadsereg az utolsó németet és magyar fasisztát kiverte Magyar- ország területéről. A német birodalom roskadozik a keletről és nyugatról reá zúduló súlyos csapások alatt. A magyar fasiszták rettegve várják a rohamosan közeledő órát, amikor számot kell adni gaztetteikről. A magyar népnek most két főfeladatra kell összpontosítania minden erejét: Tevékenyen részt kell vállalni a németek elleni küzdelemben, hozzájárulni a nácizmus és fasizmus kiirtásához. Másodszor töretlen elszántsággal hozzálátni az újjáépítés nagy munkájához, a föld, a kenyér és a szabadság biztosításához” (1945. április 7.).

Á két munkáspárt Májusi Kiáltványa, amely az első szabad május elsejét ünnepli, már a jövőhöz ad programot, amikor leszögezi: ..nem lehet újjáépíteni az országot a munkásság és a parasztság szoros szövetsége nélkül... A munkásság és a parasztság megbonthatatlan szövetsége a biztosítéka a magyar demokrácia, végső győzelmének.” ..,

Túrkevén sem élnek másfajta emberek, mint szerte az országban. Róluk lesz most szó, mindennapi életükről.

*

— A pópát, meg a feleségét bezártam a spájzba. Hosszú, szőke hajú lányuk ott ült az ágy szélén.

Az öreg arcán mintha enyhe pír futott volna át.

— Tudja, akkor már heteken át harcoltunk Moszkvától keletre a fehérekkel. S fiatal voltam, nagyon fiatal. ..

— S mit szólt ehhez a

lány?

— Alig zártam be a kamra ajtaját, a nyakamba ugrott. Nekem meg hirtelen elment a kedvem mindentől. A lány elcsodálkozott a pál- forduláson. — Talán nem tetszem? — méltatlankodott.

— Dehogynem, dehogynem, hiszen azért zártam be az öregeket. — Hát akkor mi a baj? — faggatott. — Baj van a lelkiismeretemmel. — Nafene — nevetett a lány.

— Biztos, hogy az a baj? — Biztos, persze, hogy biztos — bizonygattam. De hiszen jó helyre zártad őket, — duzzogott a lány. Én meg odamentem a spájzajtóhoz, kitártam a megszeppent pópa előtt, s arra gondoltam, lehet, hogy kibírnák itt hetekig, de nem azért fogtam én fegyvert, hogy visszaéljek vele. Reggel úgy is továbbmegyünk, rácsapunk az erdőnek arra a szögletére, ahol még fehér zászlót lenget a széL..

*

Reményteljes tavasz volt 1919-ben. A tiszt első kérdése az volt az ellenforradalmárokhoz:

— Van-e népbiztos a foglyok között?

Stefanovics Lajos és Abrahám István akkor már sejtette a sorsát. Katonák vették át, s terelték őket a házak közül egy lapály os részre.

Magas domboldal fogta fel

a véres golyókat. Meztelen, csupasz falként állt ott, mintha a védekezésül pajzsot tartott volna maga elé a város.

*

Negyedszázadra feltámadt a múlt. Akkor éledt, mikoi; Stefanovics Istvánt és Ábrahám Lajost elvezették a katonák. Nézem a túrkevei főteret, s gondolatban útjukat követem. Szádvári Andrásné szavai hoztak vissza a mába:

— Az előbb diákok voltak itt. Arról faggattak, milyen volt a Horthy-rendszer. Mondtam, fiaim, az olyan volt, hogy én az iskolaév végén kaptam egy pár cipőt. Elmentem vele a vizsgára, s azután őszig nem volt szabad felvennem. Addigra meg kinőttem.

☆

Századnyi szovjet katona ásta be magát 1944 októberében Túrkeve nyugatújvárosi szélén. Német harckocsioszlop támadt rájuk. Forogtak a tankok a hevenyészett lövészárkokba húzódó harcosok felett. Egyenlőtlen és irtózatos volt a küzdelem. Sok halott, jó félszáznyi sebesült maradt a csatatéren.

Jakab Mihály bentebb hajtja a TÖVÁL portásfülkéjének ajtaját. A nyugat- újváros felett gomolygó viharfelhőt kémleli.

— Hatvankét sebesültet vittünk az egyik iskolába, meg a városháza pincéjébe. Fogtunk egy lovat, zsákból készítettünk hámot. A köny- nyebben sérülteket azon szállítottuk. a súlyosabbakat hordágyon. A halottakat a lágerben, temettük el,

Orvos nem volt a városban. A sebesülteknél Ada- mecz Ede gyógyszerész és Kollár József állatorvos segédkezett. S valamennyi Szakértelemmel, Jakab Mihály. Egy ideig orovosok mellett dolgozott, ragadt rá valami.

— Kezeltem én olyan civilt is, akit 46 renesz sebe- sített meg. Gyógyszerünk nem volt, kötszerünk is csak papírból.

A városháza pincéjébe szalmát hordtak, pokrócokat takartak rá, s arra fektették a sebesülteket. A környék tankoktól rengett.

☆

Ducza István atliszt volt, ott lakott a városháza mellett.

— Hét gyerekkel egy kuli- píntyóban.

Most, nyolcvan évesen kis palotának beillő szép ház az otthona. Egy kivételével kirepültek a családi fészekből a gyerekek.

— Büszke vagyok rá, hogy mindegyik érettségizett. Julianna üzemvezető Pesten, Imre tengerésztiszt, most küldött Tokióból egy lapot, Piroska színésznő, Annusba építészmérnök, Jóska Velencén esztergályos, István rendőrtiszt, Kati pedig tanácselnökhelyettes itt, Túrkevén.

A Ducza család is részt vett a sebesült szovjet katonák ápolásában.

— Ne gondolja, hogy bárki számításból tette. Olyan idők jártak, hogy nem tudta az ember, megéri-e a másnapot. Mindent emberségből tettünk.

Tették, gmit lelkiismeretük parancsolt. Maguk szereztek élelmet, s főztek a sebesülteknek.

— Raktáros is voltam, — tűnődik Ducza- bácsi. — Megmentettem 12 kanna mézet is, amit aztán a túri szovjet kórháznak adományoztunk.

☆

Azt mondja Szádvári Andrásné: — A sebesültek ápolóiról már többször írtak, de hol a csoport egyik, hol a másik felét említik. Valaki mindig kimarad a sorból. Igaz, sokan voltunk, Finta Rózsi, Piszár Teri, Acsádi Terus, Sárkány Margit, Szabó István. Hirtelen nehéz is felsorolni mindegyikőjüket. Meg aztán a szomszédban dolgoztam, én csak főztem nekik.

— Sokan meg is haltak

közülük. Hányán elmentek anélkül, hogy meglátták volna mi lett a gyerekükből... •

’ ☆

Túrkeve az ország első szövetkezeti városa. Szántó- területének 23 százalékán' iparszerű termelési rendszerben termesztik a növénye-' két. A tsz-tagok jövedelme a megyei átlag felett van. Az ipari munkások aránya a keresőképes lakosság 55 százalékát teszi ki. Ez is magasabb a megyei átlagnál. Hogyan lehet továbbra is lépést tartani a jelennel, az első szövetkezeti Város haladó hagyományaihoz méltón formálni a jövőt?

Mind többen vélekednek erről úgy Túrkevén, hogy a termelőszövetkezetek egyesülése a jövő záloga. Szurcsik István, a Vörös Csillag Tsz elnöke:

— A város mezőgazdasága fejlesztésének lehetőségei a tsz-ek egyesülésében rejlenek. Perspektivikusabb és. gazdaságosabb termelési kapacitásokat kell létrehozni. Ez is a szövetkezetek egye-’ sülése mellett szól és az is, hogy a város szövetkezetei eltérő minőségű földterületeket művelnek. Az enjik és eszközök egyesítése többié-.

leképpen lehetséges. Tlzenőf

évvel ezelőtt például létrehoztuk a TÖVÁL-t, — de nem dolgozik elfogadhatóan. Más utat kell választanunk. Ez az út pedig a tsz-ek egyesülése. Ennek feltételei nagyrészt megteremtődtek. Kiaknázásuk hatékonyan fogja szolgálni a további előrehaladást. A szellemi erők is rendelkezésünkre állnak. A tsz-tagok körében is érlelődik az egyesülés gondolata. S ez a legfontosabb feltétele annak, hogy erőinket egyesítsük. A' huzavonával egyébként máris követtünk el hibát. Külön-külön építettük meg például a szociális létesítményeket.

Szegő László, a Táncsics Tsz elnöke:

— A tsz-ek egyesülése s

fejlődés kényszerítő hatása.

Lengyel Károly, a Búzaka- lász Tsz elnöke így vélekedik:

— A termelőszövetkezetek

egyesítéséről csak annyit* hogy a termelőerők koncentrációja nem hobby, nem divat, hanem a korszerű termelés egyik közgazdaságilag is vitathatatlan eszköze.

Ebben a végső szót természetesen a tsz-tagok mondják majd ki.

*

I

Egyszer, jónéhány évvel ezelőtt valaki azt írta Túr- kevéről, hogy botcsinálta város. Nem is volt maradása többet arrafelé, senki sem állt vele szóba. Pedig voltaképpen igaza volt. A városi rangnak semmi fedezetét nem tudták felmutatni a ke- viek.

Most viszont már két jelentős üzemmel is büszkélkedhetnek. Az AFIT helyi üzemének létszáma négy év füatt negyven százalékkal * növekedett. S hogy a zsellérek ivadékai munkásként is megállják a helyüket, arra néhány példa: az utóbbi négy év alatt 130 kiváló dolgozó kitüntetést adtak át az AFIT-nól, s tizenegy brigád kapott szocialista címet. A munkások leleményességére vall, hogy 94 újítást nyújtottak be.

Szóval ugyanúgy élnek, dolgoznak, mint más városokban.

☆

Arcok villanása, az alkotó munka, s a célok vázlata. Kerekedő portré a túrkevei átlagemberről. Hogy ítéli meg az, aki a város vezető testületének élén áll? Száraz László, a városi pártbizottság első titkára kész a válasszal :

— A túrkevei ember ke- fnény, nehezén formálható. Munkájuk bizonyítja, nagyon ragaszkodnak a szebbhez, a jobbhoz. Ha szót értünk velük, ha értelmét látják a fáradozásnak, mindent megtesztíek. Sok minden bizonyítja ezt. Például a párttagok példamutatásának hatására évente két-három na-, pi keresetükről mondanak le a gyermekintézmények javára a túrkeveiek. Tavaly 1,3 millió forint gyűlt össze ebből. A jóra buzdító szó tehát nem süket fülekre talál, hanem cselekvőkészséggel párosult megértésre.

— Az ország legmélyebben fekvő, kötött talajú területe a mienk. Aki itt élt, nehezen boldogult. Érthető, hogy minden változást megfontol, de ha értelmét látja, tűzzel, vassal kiáll érte. Lépten nyomon azt tapasztalom, hogy aki a közösségnek jobbat akar, azt megbecsülik. Ezért áll a kommunisták mögött a város lakossága, amikor nagyobb célokat tűzünk magunk elé, nagyobb célok valóraváltásáért dolgozunk. 1 f

X.

, . 7» Kínon Bél*

H

KEUI

EMBEREK