Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
é 3 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. április I. L ÁTÓ H ATÁ R A szemnyugtató zöld táb- Iák között ottragadt egy széllapátos öreg tanya. Mestergerendás, viharlámpa koj- tolta ház. A falakból már ki pislog a fűzfavessző. Néhai Balog Ambrus erre rakta hajdanán a sarat, ahogy a fecskéktől látta. A széllapátok: jókora generátort forgatnak, a vezeték behálózza a házat. Ügyesen megcsinálta a traktoros, az új lakó. A tahya félúton Kunhegyes és Kunmadaras között áll. Forog a lapát, jó szelek fújnak, világosságot adnak a Lányának is. A „mélfóságos” úr I Kacsa Kovács Péterrel a törökszentmiklósi fatelepen ismerkedtem meg. Az új ház a kétszobás, ikerablakos. Ha nem jön több fagy, a jövő héten bepucolják, mondja az öreg. — Ilyen későn szánta rá magát? — A hatvanötödik nevem- n apján. A gyerekekkel... Azért ilyen későn..„ hogy először nekik legyen. Tizenöt éve folyvást építek. Először a lányolnnak, aztán a fiamnak. • Dehát, mondtam, most már én jövök, meg Bö- zse, az ahyjuk. A régi ház mézeskalács tanya, a volt Berettyó száraz partján. Kacska Kovács Péter tsz-nyugdíjas és neje, született Pintér Erzsébet, még itt laknak. — Nem régi ház ez,. Az asszony a pulykákat eteti. Kacska Kovács almozott, a villanyélre támaszkodik. —i Ez az ákáca sok mindent el tudna mondani. , — Hát mondja! ' — Akkor már nem kolom- poltak vagy jó fél éve. Előtte mniden hajnalban, verje meg a isten. No, egyszercsak koiompolnak. Netene, visszajött az üöaság, verje meg az isten. De nem! Csókás Lajos verte a kolompot. Földet osztunk, emberek, földet! — kiabálta. Kimentem en is ákáca karót vágni a mezsgyére. Akkor akadtam rá erre a villanyélnek valóra. A karókat levertem, oda a’, ni, attól addig volt az én földem. Hanem — akkor már itt építkeztem Bözsével, — az egyik sarokról eltűnt a dorong. Hamarjában ezt a villanyélnek valót szúrtam le, hogy mindenki tudja, és tisztelje, hogy mettől, meddig tart Kacska Kovács portája. Aztán, amikor kerítettem, először csak napraforgó-szárból, akkor lett villanyéi. De ezt beviszem magammal a városba, — ha kell ott, ha nem. Meg azt a kapufélfát is. — Korhadt az már..'. — Csak éppen emlékezetes. A repedés a baltám nyoma. Akkor vágtam bele, amikor először zörgették a kaput, hogy lépjek be a téeszcsébe. Aki a portámra lép, az így jár e! — kiabáltam. Nem is nyaggattak engem... —f Aztán, hogy került be, mégis... — Hogy..: hát, hogy.: 1 Bevitt a keserűségem. Olyan voltam már mint az a Tiborc a televízióban. A fiamnál láttam a múltkoriban. .. — Megbánta? — Mit? — Hogy bement? — Hol él maga? Hanem azt beletehetné az újságba, hogy miért nem lehet kazánt kapni. Az új házba központi fűtést akarok. Azt! Merthogy én már annyi fát vágtam életemben, meg any- nyi nádat a kemencébe, meg rozsét! Azt akarom: az egyik radiátornál Bözse melengesse . a rossz derekát, a másiknál meg- én. Aztán majd azt mondom magamban: látjátok emberek, Kacska Kovács Péter valamikor béres méltóságos úr lett... Á hálószoba lakói A bolthajtásos hófehér szobában nyolc agy, színes takarókkal, A lakók közül Papp Zoltánt, Becze Tibort és Nagy Józsefet találom a hálóban. — Tudják, kinek volt ez a szobája? A fiúk nevetnek: — Persze. s Zoli Ecsegíalváről jött, az apja állatgondozó az ottani tsz-ben / — Oda megy vissza? — Kutya rossz földjeink vannak. Kell az erő! DT-re kerülök. . Tibor szolnoki fiú, harmadéves ő is, néhány hónap múlva növénytermesztő gépész szakmunkás lesz, mint a társai — Hová, merre? — Szeretnék továbbtanulni, érettségizni akarok és majd szakoktatóként dolgozni. De ez még odább van. Szóval: tanulni kell... Jóska szülei Rákóczii alván tsz-tagok. l — Mit akarok? Sok mindent megtanultam itt az iskolán három év alatt, de ez csak a fundamentum. Több száz féle-fajta erő- és munkagép dolgozik a mezőgazdáságban, — nem akarok szégyenbe kerülni. Visszamegyek a „Rákócziba”. Hatalmas gazdaság, rajtam múlik minden. Én is el akarom végezni a gimnáziumot. Annyi mindent nem tudok még... •A folyosón az intézet igazgatóhelyettese dohog. Benyit egy ajtót, majd egy másikat. — Ez volt az ebédlője! Gyönyörű diákklubot látok. — A fogadószobája, i 1 Ez is pazar klubhelyiség. Hej, de sok pezsgős pohár csilingelt itt valaha! — Látja, milyen szép klubjaik vannak, mégis pinceklub kell! Már építjük... A 3-as hálóban meggyújtják a villanyt. Vajon mit álmodhattak a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulói, a leendő szakmunkások, mára virradóra, a hajdani kormányzó, volt kenderesi hálószobájában? Város a víz felett Tréfás, találós kérdésnek szánom: milyen város van' Tiszaőrs mellett? Fóliaváros, — a tiszaőrs—nagyiváni Petőfi Tsz fóliavárosa, azaz primőrkertészete. Tüdős Gyula telepvezetőhelyettes egy kicsit lehangolt: — Nem tökéletes a fűtés, elette már a korrózió a csöveket. Új kell... Palántaerdők. Móricz Zsig- mond itt sem siratná már az Alföld aranyát, a meleg (vizet, hanem igencsak bíztatná az elnököt: „A talpatok alatt a boldogságtok, Miska fiam, a jövőtök. Fúrjatok ide is egy kutat, meglátjátok, kincset ad az, olyan paradicsomkert lesz a tiétek, amilyen még nem volt, csak akarjatok tenni a holnapotokért, mert tiétek ez a magyar arany, akárcsak a jövő” — így mondaná a kunok Zsiga bácsija, így gondolom... A hangár nagyságú fóliasátorban elférne vagy négyöt utasszállító repülőgép. Majd kétszázezer tápkockás paprika, paradicsom-palánta lévegőzik benne. — Ezzel az olajkályhával fűtöttük, de egyetlen éjszaka megivott két hektó olajat. Ez így nem jó lesz, gondoltuk. Talajfűtést csináltunk az'ön- tözőcsövekből, így ni, szépen. Ötven centinként leraktuk őket, rá a földet, aztán belevezettük a fürdő elfolyó meleg vizét. Persze, ez csak amolyan átmeneti megoldás. Bugán Mihály, az elnök itt volt a múltkor, akkor mondta, bogy kutat f úrnak, kJeJs, Benne lesz vagy kétmillióba, dehát valamit, valamiért... Petőfi lábnyomán Nyolc és fél ezer hektár, egy napi járó föld. Ennyi a tiszafüredi Hámán Kató Tsz „birodalma”. A kocsi táblák belelógnak a Hortobágy szikeseibe, át-át ver rajtűk a nád. az örvényi öntés földek pedig a Tiszához simulnak. Ahány határ, annyi féle, fajta föld. De emlékezetes mind. A '■ löszön Kossuth hintója porzott, araikor Füredre kocsizott; a sziken Petőfi lépkedett, gondolatban már a Hortobágyi Levelek-et írta; a vízjárta fekete földeket 1919-ben a nemzetközi dandár vére nemesítette; a füzesekből pedig Filip Gye- nyiszovics Kiva szovjet gárdakapitány kelt át a folyó túlsó partjára. Akkor tavasszal itt is leverték a karókat, 1948-ban itt is igent mondtak, s ebben azóta is erősödnek. .•. Víz járta rétek, varjúfészkes kiserdők váltják egymást a szem határon. Ahogy hajdan a jó évek a rossz éveket. A réti sár most is kegyetlen. Ha megfújja a szél, felsüti a nap, nem lehet ráengedni a jószágot, mert felsérti a lábát. Hogy él meg a szellem ezen a vad földön? Kovács Gyula, a tsz elnöke elnevet a fejem fölött. — Fehér hússertéseket veszünk. Kahibot. Az kell ide. Persze azoknak már rendes telep kell, mert ez a mostani már a múlté... Négyszer meghízik ugyan itt is évente, dehát ez kevés. .. — Hová építkeznek? — Én úgy gondolom, s a kongresszus is megerősítette ezt bennem, hogy a feldol- dozó üzem szomszédságában. Tehát a húsüzem közelébe. Egy olyan feldolgozó üzemre gondoltunk, ahol két műszakban 12 ezer hízót is feldolgozhatunk évente. Amikorra megtelik vízzel a „mi Balatonunk,” amikor elkezdődik hozzánk a búcsújárás, a mi áruinkkal lesznek teli a boltjaink... A Hortobágy-széli szik más álmot fakaszt: — Nyolcszáz hektáron végeztetünk itt legelő ja vitást. Az ötszáz férőhelyes tehenészeti telepünk erre épül. — Lesznek nekünk valaha olyan finom tejtermékeink mint a hollandoknak, svájciaknak vagy a franciáknak? — Jó fajtákat akarunk tenyészteni, javítjuk a takarmányozást, öntözzük a legelőket, — tehát lesznek. Az istállóban Bakó János tehenész rákacsint az elnökre. Mi közös titkuk lehet? — Most már szépek, János! — Csakhogy nem „dájero- zom” már őket... — Régen talán még nem voltak ilyen szépek a tehenek? Az elnök csak nevet. 1 A juhász a birkáira büszke. — Négy és fél kiló gyapjút vettünk le róluk. A jószágok bégetnek: — Várjátok galambocská- im, kimentek a szép zöldbe nemsokára, csak jöjjön meg a nap ereje. — Ezerhatszáz anyajuhunk van — mondja Kovács Gyula — de háromszor enynyi lesz. A pusztaszéli földeken a borsót vetik: — Ma, holnap, holnapután eltesszük a kétszáz hektárt... Száz erőgépünk van, 12 millióért vásárolnak új munkagépeket. Történelem lesz ez is, amit most a Kovács Gyulák csinálnak. Valóságot álmodó, nyughatatlan emberek formálják a világot. Tiszai Lajos « Harminchárom lakásos OTP társasház épül Karcagon. A Nagykunsági Építőipari Szövetkezel októberben fejezi be az építkezést. Az épület földszintjén húsboltot, ci- pőboltot, IBUSZ-irodát nyitnak és itt kap helyet 'a Patyolat és a GELKA is. M regsciBffcil nenra lehet kukoricäzni A Héki Állami Gazdaságban ez a mondás járja: a cukorrépával nem lehet ku- koricázni! Mindkét növény a kapás kultúrák közé tartozik, — az elnevezés a gyomirtás nem oly régen megszűnt hőskorából származik — de a cukorrépával sokkal A héki zárt rendszer huszonhét gazdasága 1973. tavaszán 4 ezer 600 hektáron termelt cukorrépát, az idén több mint 8 ezer hektáron kerül földbe a mag, a közeljövő előirányzata pedig 10 ezer hektár. A társulásban részt vevő gazdaságok száma nem növekedett a vetésterülettel arányosan, hiszen a Héki Állami Gazdaság cukorrépatermelési technológiájával az idén már harminc gazdaság termel. Ebből is látható, hogy a gazdaság nem a partnerek számát akarja gyarapítani, hanem a megszokott társakkal minőségi munkára törekszik. Így viszonylag kis területen — csak Szolnok meAlapvető célkitűzés az, hogy a technológiához szükséges gépek Magyarországról, illetve szocialista országokból származnak. Tőkés országokból csak azokat a gépeket vsárolják meg, amelyekre feltétlenül szükség van, mert máshonnan nem kapnak megfelelő berendezéseket. Nemcsak az a cél, hogy a gépek jó minőségű munkát végezzenek, hanem az is, hogy olcsók legyenek, és nem utolsó szempont az alkatrészellátás sem. Csak egy összehasonlítás: a Herriau típusú betakarítógép 45 ezer dollár, -a KSZ—6-os kombájn pedig 250 ezer forint. A teljesítményük több a gond, mint a szólásban szereplő kukoricával. Ép- t>en ezért törődni kell vele, hogy mennyit, azt talán az ál- ljami gazdaság szakemberei tudják a legjobban, hiszen 1972 óta ők a cukorrépa termesztési rendszer gesztorgazdái. gyében — termelnek. A gesztorgazda szakembereinek nem kell az országot járva utazással tölteni az idejüket, így minden erejüket a termelésre összpontosíthatják. A sop- ronhorpáesi Cukorrépa Kutató Intézet a héki gazdaság területén kutatóbázist létesít. De mindezektől még nem terem több és jóminőségú cukorrépa a zárt rendszerben. Ahhoz, hogy az előzőekben számokkal is jelzett növekvő termelési kedvet igazolni lehessen, tudni kell, hogy a rendszergazda nagy gondot fordít a társüzemek műszakitechnikai bázisának megteremtésére és továbbfejlesztésére. között nincs ekkora különbség, az alakatrészellátás pedig egyértelműen a szovjet kombájn javára billenti a mérleget. A cukorrépatermesztés egyik legnehezebb munkája az egyelés volt. Ma túlnyomó- részt monogerm—egycsirájú—magot vetnek a gazdaságok, és az úgynevezett helyrevetést alkalmazzák, amivel az egyelés derékfájdító munkáját sikerül kiküszöböni, a kapálást epedig vegyszer helyettesíti. A megfelelő műtrágyaadagokkal -és a nagy termőképességű fajtákkal elérték, hogy a rendszerhez tartozó gazdaságok termésátlaga az elmúlt esztendőben hektáronként 360 mázsa cukorrépa vplt. Az öntözés előnyei A közös termésátlagnál akadtak jóval rosszabbak is — ez volt a ritkább — de jó- néhány gazdaság sokkal többet termelt. A tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet például hektáronként 522 mázsa cukorrépát szedett fel. Aa öcsödi Kossuth Termelőszövetkezet pedig — azelőtt soha nem vetett cukorrépát — 407 mázsa termést ért el hektáronként, olyan földön, ami eddig legfeljebb 20 mázsa búzát adott. Ebből látszik, hogy a szövetkezet szakemberei betartották a technológiai utasításokat, és ezért a magas jövedelem sem maradhatott el. Ha intenzív növényt termel a mezőgazdasági üzem, akkor annak igényét ki kell elégíteni. A cukorrépa kívánja és meghálálja az öntözést — az sem véletlen tehát, hogy az öntöző gazdaságok érték el a legjobb eredményeket. A Tisza IX. vízlépcső révén, a fő- csatonák és öntözőfürtök üzembe állításával tovább növekedik azoknak a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak a száma, amelyek öntözővízhez jutnak, s azt a termelés szolgálatába állíthatják. Így a cukorrépa termőterületek koncentrációja zavartalanul folytatódhat, a jövőben egyre gyorsabban megvalósulhatnak a héki cukorrépatermesztési rendszer célkitűzései: termeljen Szolnok megye minél több, jobb, olcsóbb cukort. B. Gy. összeszokott partnerekkel Olcsóbb gépekkel . ? Majd a Gagarinék Rossz a szivattyú, vagy a hűtés? Szóljatok Gagarinék- nak. A tejipari vállalat jászberényi üzemében ez gyakran elhangzik. Akár a kondenzátor hibásodik meg, akár a vízszolgáltatás* vagy a fűtés akadozik, segítséget mindig Gagarinéktól kérnek és kapnak. Az üzem karbantartói 10 évvel ezelőtt alakították a brigádot, akkor vet, ték fel a világ első űrhajósának nevét. Az első „nekifutásnál” elnyerték a szocialista brigád címet. Többször voltak tulajdonosai a bronz, az ezüstkoszorús jelvénynek, legutóbb megkapták az aranykoszorús jelvényt is. Munkaszeretetükkel, felkészültségükkel és se- gíteniakarásukkal kivívták az üzem vezetőinek, dolgozóinak megbecsülését.. Pártunk XL kongresszus^ és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy az energiafelhasználás ésszerűsítésével 10d ezer forintot takarítanak meg az üzemnek. Vállalták, hogy a pasztőröző lemezek költséges savtalanítását a brigád tagjai házilag végzik el, és 200 társadalmi munkaórával járulnak hozzá az üzem parkosításához. Á vállalások teljesítésének értékelésénél tartottak, amikor egy váratlan esemény zavarta meg az üzemben a munkát. Elromlott az a vákuumszivattyú, amellyel napi 15—16 ezer liter tejet csomagolnak. Az import berendezés javítását az országban egyetlen szerviz nem vállalta, veszélybe került a lakosság tejellátása. A Gagarin brigád, alaogyaa már annyiszor, ezúttal is segített. Rekordidő alatt megjavította a szivattyút. A brigád védnökséget vállalt az üj, korszerű kannamosó berendezésre. Biztosítják, hogy a nehéz fizikai munkát megszüntető nagy teljesítményű gép mindig üzemképes állapotban legyen. Pótvállalásként került a brigád naplójába, a Lengyelországban vásárolt hűtőberendezés felszerelése, amelynek üzembe helyezése után naponta 45—50 ezer liter tejet hűtenek 10 Celsius fok alá, ezzel jelentősen javul majd a tej minősége. Rossz a szivattyú, akadozik a hűtés? „Szóljatok Ga- garinéknak.” A Gagarin brigád mindig ott lesz, ahol segíteni keik L X 1
