Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-30 / 100. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1P75 április 30. A fasiszta német megszállók ellen 1945. május 5-én felkeBés robbant ki Prágában. A felkelést a kommunista párt kezdeményezésére 1945 tavaszán megalakult Cseh Nemzeti Bizottság vezette A szabadság hajnala A csehszlovák főváros lakói üdyözlik az egyik szovjet harckocsi legénységét a Löp.ar-toronynál 1945. május 9-én ndfíKePBainoM A barikádokon akkor már kilencvenhat órája nem alud­tak. Május 5-e óta a zsákba szorult, de túlerőben lévő és utolsó bosszúra, vérfürdőre készülő Gestapo és SS-csapa- tok gyújtogattak, gyilkoltak Prágában. A 9-ére virradó éjszaka különösen nehéz volt. Az Óváros téren felhő­kig lángokkal égett a hatszáz éves, gótikus városháza. A szabad rádióadó órák óta su­gározta: „Segítsetek! Segít­setek! Prága hívja ar Vörös Hadsereget, Prága hívja a Vörös Hadsereget! Segítsetek, segítsetek!”... És 9-én hajnali ötkor ha­talmas dübörgés rázta meg a smichovi kerület munkás­házait: Ribalko és Leljusen- ko marsall T—34-esei szágul­dottak be a száztornyú vá­rosba. Soha ennyi embert még nem talált a prágai haj­nal az utcákon. Prága felszabadult. Furcsa paradoxon: az európai hábo­rú végül is abban az ország­ban ért véget, ahol a hitle­ri fasizmus — harmadik or­szágok gyenge, megalkuvó politikusainak asszisztálásá- val — jutott elsőként „élet­térhez”. Történelmi tény ma már, hogy a szégyenletes 1938. augusztusi müncheni diktátum, majd a maradék Csehszlovákia 1939. március 15-i lerohanása, Cseh- és Morvaország protektorátussá züllesztése, bekebelezése, s az „önálló” szlovák bábállam kikiáltása nem csupán előjá­téka volt a következő hábo­rúnak, hanem szerves része a zsaroló, elönyomuló német- fasiszta agressziónak. A német fasiszták esetl­Japán választások A kommunista párt sikere Közzétették Japánban az április 27-én megtartott helyi választások eredményét. Ez azt mutatja, hogy a konzer­vatívok általában megőrizték korábbi pozícióikat. Az ellenzéki pártok közül látványos sikert ért el a kommunista párt és a Ko- meitó párt. A Japán Kom­munista Párt öt nagyváros­ban szerezte meg a polgár- mesteri tisztséget és a vasár­napi választások eredménye­ként háromezerre növelte képviselőinek számát a helyi közigazgatási szervekben. Szlovákiában 360 ezer férfit és nőt, ellenállót és túszt gyilkoltak meg.; A csehek és a szlovákok által örömmel köszöntött új, népi, majd szocialista köz­társaság fejlődése tanulsá­gokkal szolgál. A társadalmi haladás útjára lépő Csehszlo­vákia — főleg Csehország — nem elmaradott, félig, vagy Moszkvából hazaérkezett Párizsba Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt el­ső titkára, aki küldöttség élén látogatást tett a Szovjetunió­ban az SZKP Központi Bi­Mintegy ötvenszázalékos bérkövetelésük alátámasztá­sára hétfőn sztrájkba léptek a az athéni újságírószakszerve­zet tagjai. Szóvivőjük sze­Az urbánus Csehszlovákiát már a háború előtt fejlett iparáról ismerték. S ennek az iparosított országnak mun­kásosztálya bebizonyította, hogy lehet a magasból is to­vább lépni. Ki foglalhatná össze né­hány mondatban mindazt, amit a szocialista Csehszlo­vákia produkált? Ha csak annyit mondunk, hogy a kis Csehszlovákia ma az egész világ ipari termelésének 1,7 százalékát adja, vagy ha em­lítjük, hogy az egy fór? szá­mított húsfogyasztásban meg­előzte Dániát, az anyákról való gondoskodásban Svéd­országot, — érzékeltetjük e nagy tanulság súlyát. S emellett Csehszlovákia hoz­zálátott, hogy megoldja az első köztársaságtól örökölt, súlyos gondot: a nemzetisé­gi kérdést. Döntő lépés volt az 1968-i föderációs törvény, amely alkotmányosan rögzí­ti mindkét nemzet és a Cseh­szlovákiában élő nemzetisé­gek egyenjogúságát, s ame­lyet nyomon követ a régi se­beket begyógyító, következe­tes nemzetiségi politika. Csehszlovákia a múlt há­rom évtizedben kiemelkedő szerepet játszott a testvéri szocialista közösségben. A felszabadulásának harminca­dik évfordulóját ünneplő szomszéd ország ma ismét erős, dinamikusan fejlődik. Nemzeti ünnepén barát és ellenség egyaránt odafigyel eredményeire. A baráti Cseh­szlovákia rendíthetetlen tag­ja a szocialista országok in­ternacionalista közösségének. Szívből köszöntjük népét és további sok sikert kívánunk építőmunkájukhoz. zottságának meghívására. Mitterrand megérkezésekor hasznosnak, termékenynek és kellemesnek nevezte a szov­jet vezetőkkel folytatott meg­beszéléseit. rint a sztrájk hosszú ideig eltarthat, mert a laptulajdo- nosok egyelőre csak húsz százalékos emelésre lennének hajlandók. 9 győzelem évfordulóján Gus Hall beszéde a szovjet televízióban Gus Hall, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkára hétfőn a moszkvai televízióban elhangzott inter­júban szívélyesen üdvözölte a szovjet népet a fasizmus felett aratott győzelem 30. év­fordulója alkalmából. Gus Hall hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió döntő módon já­rult hozzá a hitleri Németor­szág szétzúzásához a második világháborúban. Hall elmondotta, hogy az amerikai kommunisták a Szovjetuniónak az enyhülé­sért folytatott küzdelmét a világbéke megszilrádításához való jelentékeny hozzájáru­lásként értékelik. A Szovjet­uniónak az enyhülésért vívott harca — húzta alá az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának főtitkára — küz­delem az imperialista körök­nek a népek szabadsága és nemzeti függetlensége ellen irányuló agresszív politikája ellen, folytatása a szovjet nép antifasiszta harcának. AlnxcnÉiirgi nagyherceg Moszkváin látogat A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elsökségének meghívá­sára június elején hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik Jean luxemburgi nagyherceg és felesége — je­lentették be Moszkvában. Letartóztatások Spanyolországban Guipuzoca baszk tarto­mányban — a baszk földalatti szervezet ellen indított nagy­szabású rendőrségi akció ke­retében — a hét végén 30 személyt tartóztattak le. Gui- puzcoa és Viscaya tartomá­nyokban még érvényben van a rendkívüli állapot. Támadás Izrael johannesburgi követsége ellen Egyetlen fegyveres terroris­ta hajtotta végre hétfőn az Izrael johannesburgi nagykö­vetsége elleni támadást. A fiatalember — aki a dél-afri­kai biztonsági szolgálatnak a nagykövetségen szolgálatot teljesítő tagja volt — kedden hajnalban ellenállás nélkül megadta magát a hatóságok­nak. Vlamennyi túsz sértet­lenül kiszabadult. A fegyveres hétfőn egy szo­bába gyűjtötte össze a követ- ségi épületben található dip­lomatákat, alkalmazotta­kat és családtagjaikat, majd géppisztolyból tüzet nyitott a környező forgalmas utcákon összegyűlő tömegre. Nem hi­vatalos jelentések szerint en­nek a vérengzésnek két halá­los és legkevesebb 32 sebesült áldozata volt. Az épületet körülvevő ren­dőrök egészen a megadás előtti percekig úgy vélték, hogy legalább hat terroristá­val állnak szemben, mert a támadó kézi rádió adó-vevő készülékén többféle beszéd­hangot imitált és keverék­nyelv használatával azt a be­nyomást keltette, mintha a „csoport” tagjai között japá­nok is lennének. Tettének okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra, csu­pán annyit közöltek, hogy a fiatalember „bizonyos sérel­meire kívánta felhívni az iz­raeli kormány figyelmét.” Eredeti követelései között szerepelt, hogy túszaival — számuk a hírügynökségi je­lentésekben 15 és 20 között ingadozik — szállítsák Izrael­be. Ellenkező esetben az épü­let felrobbantásával fenyege­tőzött. Jóllehet a jegyzetíró dolga nem az, hogy saját külön megérzéseivel traktálja az ol­vasót, ezúttal mégis szemé­lyes mondandómmal hoza­kodom elő. Péntek este óta ugyanis egyre nyugtala­nabb vagyok. Azóta, hogy láttam a televízió Mozdulj! című műsorának prológját, félelmeim egyre szaporodnak, szorongásaim meg egyre na­gyobbak; munka közben is — ülőfoglalkozású ember lé­vén — de legfökébb munka­idő után, amikor a képernyő elé csücsülök. Alighogy el­nyúlok kényelmesen a karos­székben, máris megszólal a lelkiismeretem: mit csinálsz, hisz ez kész öngyilkosság. Mozdul] — kocsgj Már egyszerűen nem is tu­dom ülve nézni a műsort, egészségem érdekében új né­zőpozíciók kialakításába fog­tam. Megpróbáltam például állva nézni a programot, de úgy éreztem, mintha nem tudnék eléggé odafigyelni a képernyő eseményeire. (Egye­sek szerint nem biztos, hogy ez az így elfoglalt függőleges testhelyzet egyenes következ­ményének tudható be.) Vet­tem már fel átmenetileg gug­goló állást is, de akkor meg úgy tűnt, mintha büntetés lenne az élvezet. (Ismét egye­sekre hivatkozom, akik ál­lítják, hogy némely műsor esetében nehéz megkülön­böztetni, melyik a nagyobb büntetés: guggolni vagy néz­ni a műsort.) Próbálkoztam már le-föl járkálással is. De akkor meg csak feliben-har- madában láttam, amit lát­nom kellett volna. (Ugyan­csak egyesek szerint ennyi is elegendő lenne némely eset­ben.) Mindenesetre én megmoz­dultam, ha nem is teljes még a siker. Addig unszolt a te­levízió, míg ráadtam a tes­tem némi mozgásra. Sikerült úgy rám ijesztenie, elém ve­títve ülősorsom tragikus kö­vetkezményeit, hogy már azt is elhatároztam: kocogni fo­gok. Az ember sokszor utólag okos. Már a múlt héten is egy-egy este jobban tettem volna, ha — például a Gyil­kosság lavina helyett — te­szek néhány kört mondjuk a háztömb körül, vagy a Rob­banás című ausztrál film ide­je alatt egészségi sétára in­dulok. Ha tudtam volna előre például azt is, hogy a Ripor­ter kerestetik műsorcím mö­gött mi rejtőzik — üres cse­vegés, kollektív szócséplés a riporteri munkáról, a ripor­teri egyéniségről — bizony helyette is egészségem ápolá­sára gondoltam volna szelle­mem gyarapításának szándé­ka helyett. Riporter taláftatik Mennyi riporter egy karéj­ban, csodálkozhattunk el, nem is tudom hány nemze­dék, igaz maguk sem voltak képesek eldönteni nemzedéki megoszlásukat. És milyen közhelyigazságok! Hogy pél­dául a tévériporter is újság­író, s nem baj, ha tolla is van, nemcsak mikrofonja. Továb­bá. hogy ez a szakma is csak akkor igazi, ha egyben hiva­tás is. (Ugyan mire nem áll ez!) Meg aztán, hogy itt sem baj, ha valakinek érzéke van a lényeg kiemeléséhez, — hol nem az még. Aztán akadt, aki mesterségében azt látja sajátosságnak, másoktól el­ütő munkavonásnak, hogy a riporter álmában is riporter, míg mondjuk a bérelszámoló éijel alszik, s nem számol. (Én ismerek nem egy olyan bérelszámolót, aki nemcsak alszik a számokkal, hanem álmodik is.) Szerelem a szak­ma, állította valaki, Szilágyi János szerint a riporter mun­ka közben: hal a vízben. Me­taforának talán nem is volna rossz, csak ne ismernénk, méghozzá műsorból annyi partra vetett, szárazon vergő­dő halat, illetve riportert. A legbölcsebbnek ezúttal is Vit­ELŐTT ray Tamás bizonyult, aki in­kább hallgatott, mintsem be­szélt. Bizony, ha annak alap­ján kellene véleményt alkot­ni a tehetséges riporteri gár­dáról, amit mesterségükről most elmondtak, aligha ke­rülnének az induló riporter kerestetik döntőjébe. Fájdal­mas tanulsága ennek az elfe­csérelt félórának, hogy mi nézők nem tudtuk meg iga­zában, mit is figyeljünk majd az ifjú riporterjelöltek verse­nyében, milyen szempontok alapján tehetünk majd kü­lönbséget közöttük. Magya,- rán: a bevezetőtől nem let­tünk okosabbak. Ügy látszik, miként az alkotó munkában általában, a riporteri tevé­kenységben sincsenek — mű­vészi fokon — receptek, aranyszabályok. Ügy nevezett jó riporter sincs, csak jó ri­port létezik, amelyik viszont iViindig egyedi darab, egysze­ri és megismételhetetlen, hisz épp ebben van a varázsa. Mintha csak ezt igazolta volna a riporterek beszélge­tését követő tévéfilm, amely a vérbeli politikus és elköte­lezett író, Egon Erwin Kisch a „száguldó riporter” egyéni­ségének színeit villantotta fel. Az írásaiból kiragadott tévére alkalmazott részletek közül A gyilkos anyja tet­szett a legjobban. A fentiek tanulságát komo­lyabban megfogalmazva: va­lóban megszívlelendő az a sok jótanács, amellyel az egészséges életmódra figyel­meztet, késztet bennünket a televízió. Még példát is mu­tat, tévétorna, és most újabb példákkal is szolgál majd. Dicséretes, ahogyan a moz­gósítás lehetőségeivel harcba indul a testi restség ellen. És biztosan előbb-utóbb megtö­rik majd a jég, változik a köz szemlélete. A drámai tartal­mú figvelmeztetések helyett azonban nekem jobban tet­szenének a hívó és biztató szavak a rendszeres tested­zésre, mozgásra, mint az af­féle buzdítás, amikor a les­ben álló szívinfarktus veszé­lyével fenyegetnek. Röviden Egyáltalán nem szokványos módon mutatkozott be az új folyóirat, a Szovjet Irodalom. Különösen azzal vált érde­kessé ez a televíziós mustra az első számból, hogy a fo­lyóirat szerkesztői felvázolták a szovjet és a magyar iroda­lom kapcsolatának útját, a két nemzet irodalmának egy­máshoz való közeledésének tartalmát. Ismertetésnél ezért volt több, gondolatébresztőbb ez a bemutatkozás, a szerda esti Kézfogás. Csák Gyula novelláiból adott ízelítőt a Nyitott könyv. A tévére alkalmazott három elbeszélés közül a Pereske­dők emelkedett ki, amelyben igazi köznapi dráma elevene­dett meg. Rövid szerepben itt hívta fel magára Iványi József a figyelmet. Kevésbé sikerült a Hagyaték tévésíté- se, a groteszk történet hang- vétale nem volt egyértelmű a képernyőn. Az íróval Doro­gi Zsigmond beszélgetett ba­ráti közvetlenségben. , Utak, rendezte Oláh Gábor, szerkesztette Bihari Sándor. Utcán, azazhogy parkban he­verő téma, csak le kellett ér­te nyúlni. Látszólag egyszerű elemekből összerakott doku­mentumfilm, ugyanakkor igen világosan fejezte ki, amiért született: a gondola­tot. Jól érzékeltette, hogy az egyszerű események mögött szemléletbeli konfliktusok fe­szülnek, a szépség és a cél­szerűség vívja harcát. A film egyértelmű és általánosítha­tó tanulsága: nem az ember van a környezetéért, hanem fordítva a környezet szolgálja az embert. Ez a dolgok helyes rendje. V. M. eges zen feudális ország volt. Mitterrand hazaérkezett Görög újságírósztrájk A Barikád a prágai Nemzeti Múzeum előtt a felkelés idején

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents