Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
Ä legjobb üzlet — Ez a világ legjobb kocsija uram! Ez olyan strapabíró, hogy a mai gépek a nyomába sem lépnek. Nem pénz érte ez a húszezer. Szinte ingyen adom. Higy- gye el, nem szívesen válók meg tőle, de ha megszorul az ember azt teszi pénzzé, amije van. A legjobb üzlet, amit valaha is kötött. Megbánja uram, ha nem veszi meg. Srebuda engedett. Szerencsig még jól jött a járgány. Később prüszkölni kezdett a motor, köhögött, puffogott, — végén megállt. Srebuda bebújt a motorházba, tíz perc matatás után indult a kocsi. Jászberényig nem volt baj. Amint kiértek a városból, fékezett a karaván, fékezett Srebuda — és megállt. Beragadtak a fékek. Akkor fogta el Srebudát az első dühroham. Először csak az eladót szidta, hogy nem figyelmeztette a kocsi szokásaira, de hamarosan a rokonokra is sor került, mihelyt kiderült, hogy eresztenek a fékhengerek és eltört a visz- szahúzó rugó is. Srebuda át- kozódott, hogy mindennek az első út alkalmával kell előjönnie. Tévedett. Nem jött elő minden aznap. A kuplung csak másnap mondta fel a szolgálatot, az önindító harmadnap és egy hét is kellett ahhoz, hogy ne lehessen többé sebességet váltani. Srebuda akkor már kikelt a megszokott nyugalmából. A második héten már könnyeit törölgette olajáztatta kezével, s visszasírta a szép vasárnapokat, amikor nagyokat sétált a tavaszi napfényben és jóízűt szunyókált ebéd után. A dinamó után a főtengely-csapágy ment ki, majd az összes szimering, s mikor a család kéthavi fizetését kifizette a javításokra és úgy látszott, hogy végre menni is lehet a kocsival — az az alattomos dugattyú csak akkor tört össze. Es összetört Srebuda is. Magába roskadva ült az elnémult kocsiban és fejében gyilkos elhatározás érett... Két ló-erő vontatta a járgányt a MEH-telepre. Srebuda zsebrevágta a négyszáz forintot, és a sarki kocsmában becsapott egy üveg sört. Kellemes gondolatok töltötték el. A vasárnapra gondolt, amikor kimegy a folyóhoz, békésen horgászgat egész nap és este tiszta kézzel ül a vacsorához. T. Katona László PÁRIZS A bíró szigorúan szól a vádlotthoz: — Asszonyom, ön bizonyíthatóan megcsalta a férjét. Tetten érték a kedvesével! — Igen, bíró úr — védekezik az asszonyka —, csakhogy előbb ő csalt meg engem! — Hogyan? — Azt hazudta, hogy elutazik. .. MOSZKVA A papa megkérdi a kislányát: — Az édesanyád megy ma valahova, Marina? — Igen, apu, moziba. — S mit hallottál? Vele megyek?... NEW YORK A Sing-Singbe behoznak egy elítéltet, tizenöt évi fegyházbüntetésének letöltése végett. — Miért kapta ezt a tizenöt évet? — kérdezi tőle a fegyházgondnok. — Az a szerencsétlen ti- zenhármas szám juttatott engem ide — feleli az elítélt. — A tizenhármas szám? — Igen. Tizenkét esküdt meg egy ügyész... VARSÓ A feleség megvesztegető mosoly kíséretében így szól a férjéhez: — Ugye, drágám, a kedvemért abbahagyod az ívást? — De édesem — feleli a férj —, én nem miattad iszom!... MILANO — Anya, adj nekem ötszáz lírát! — Minek az neked, kisfiam? — Hogy odaadjam egy szegény embernek, aki az utcasarkon kiabál. KÜLFÖLD HUMORA Az anya, akit meghatott fia jószívűsége, odaadja a pénzt, és megkérdi: — De miért kiabál az az ember? — Mert fagylaltot árul... PRÁGA Vizsgálat után a főorvos kijelenti: — Asszonyom, ezekből a tablettákból vegyen be naponta háromszor két-két szemet, és egy évig nem szabad zongoráznia. Amikor a páciens elmegy, az asszisztensnő csodálkozva kérdezi: — Főorvos úr, mi köze a zongorázásnak a betegséghez? — Semmi, de ez a nő pont a felettem levő lakásban lakik. .. HAMBURG A szálloda portása így szól az amerikai vendéghez: — Uram, ez híres ágy! Napóleon, Balzac és Goethe aludt benne! Az amerikai turista elcsodálkozik : — És hogyan fértek el hárman ebben a szűk ágyban?... BUKAREST Három, kissé kapatos férfi szalad az indulóban levő vonathoz. Egy vasutas kettőt gyorsan feltuszkol, de a harmadik már ott marad. A hoppon maradt férfi éktelenül nevetni kezd: — Mit nevet? — kérdi a vasutas. — Csak én akartam utazni — vigyorog a spicces férfi. — A másik kettő csak elkísért. .. BÉCS A férj üdülésről tér haza saját új sportkocsiján. Másnap a feleségén új nyakláncot pillant meg. — Pompás darab, Paulai Hogyan lehetséges, hogy eddig még nem láttam rajtad? — Hogy láthattad volna, Paul? Én is csak ma találtam. A kocsid hátsó ülésén... LONDON — Halló, Mr. Brown lakása? A felesége otthon van? — Nincs. — Akkor kérem az enyémet a telefonhoz. . Vasárnapi dörmögések J ó kis hely ez az új, szolnoki Kassai-söröző. Annak ellenére mondom, hogy a múlt vasárnap nagyot rombolt az elképzeléseimen. Én balga, ugyanis azt hittem, hogy ez az itteni söröző is olyan, mint az otthoni, ahol vasárnap délelőttönként sörzene van, délután meg hopsza Sári, meg ujjujjujj, — merthogy ilyenkor ráérnek a sörhasú polgárok. Ah, nem. Városunk jeles, új ivóközpontja ugyanis vasárnaponként nem tart nyitva. Ebből az aprócska szemrehányásféléből persze nem kell arra következtetnie senkinek, hogy ellenséges érzelmekkel viseltetem az új kocsma-hivatallal szemben. Sőt! Sőt, még meg is védem egyes, hebehurgya, nem eléggé jól meggondolt véleményekkel, rágalmakkal szemben. A pi- voárium törzsközönsége körében lábra kapott nézetekről van szó, miszerint a Kassai söre drága. Nem mondom, megkérik az árát, 4.80 forint egy pohár sör, — de legalább jó. Elfelejtkeznek az elégedetlenkedők arról a letagadhatatlan tényről is, hogy ezt az ötforintnyi pénzt nem a dolgozó szabad Idejében kell kifizetnie — lévén vasárnap szünnap — hanem olyan fránya munkanapokon, mikor az üzemi, vállalati és hivatali munka ártalmainak lenne kitéve az ember. A sörhasú törzsvendégek fejével, ezzel a logikával okoskodván nem nehéz kiszámítani, csak egy kis lényeglátás kell hozzá, hogy milyen plcsó itt a sör. Ha például — 15 forintos órabérben sörözik a dolgozó, akkor hűszpercenként ihat meg — borravalóval’— teljesen ingyen egy pohár sört. Kétségtelen, hogy ha vasárnap tenné ezt, akkor más lenne a közgazdaság. De ne legyünk kicsinyesek, bruderkáim, lássunk tovább az orrunknál! Igazán nem kellene azért sem elégedetlenkednünk, hogy vasárnaponként nem adják ingyen a sört. Az csak egy nap, ezzel szemben egész munkahét áll azok rendelkezésére, akik délelőtt délután sűrűn visszatérő látogatói Bacchus és Pivo istenek hajlékainak. Nem drágaságról van tehát szó, hanem a dolgozókról való messzemenő gondoskodásról. Ne vessük már el a súlykot, bru- derkáim! Ugyanis hallottam olyan pusmogást is, hogy a sörkasszába befizetett ösz- szeg után kamat járna az államtól. Ha ugyanis én most, ma, okoskodnak a délelőtti törzssörözők, borozók, konyakozók, pálinkázók, rumozók, stb. kifizetek 15 forintot a 3x20 perces sörözésért, s az erre az időre járó órabéremet a fizetéssemmel csak a jövő hónap elején kapom meg, akkor úgymond a sajátomból hitelezek az államnak jó tíz napra. Hát erre mér nem fizet kamatot az állam? Ne legyünk ennyire szőrszálhasogatóak, fimondó vagyok. Elégedjünk meg azzal a sokszor egy órára járó fizetséggel, amelyet a sör, a bor, a konyak és minden más „a”-val kezdődő nedűk fogyasztására, munka ellenérték nélkül, ösztöndíj fejében folyósít számunkra a nagy kassza. Mert ne feledjük: -olyan kutya világ 1« lehetne e földön, amikor csak a drága szabad időnkben üldögélhetnénk a kocsmában! — ti —
