Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-17 / 89. szám
1975. április 17. SZOLNOK MEGYEI NPJH AP 5 Söprtk a szolnoki utcái Köztisztaság — foltokkal Reggel öt óra. A főutcára kirajzanak a sárgamellé- nyesek, szakszerű nevükön az úttisztítók, megjelenik a két narancsszínű seprőkocsi és a Tisza-lúdtól a vasútállomásig. majd a többi forgalmas úton megkezdik a takarítást az úttesten, a járdán. A reggeli csúcsforgalmat tiszta út, tiszta járda várja. Ekkor indulnak a kukásautók, a konténerszállótók a napi szemétért is. A tisza- ságvédő „alakulat” hat kukás, három konténerszállító és két seprő gépkocsiból, negyven-ötven sárgamellé- nyes úttisztítóból áll. Áprilistól csatlakozik hozzájuk néhány locsolóautó, s akkor bevezetik az éjszakai műElegánsan, Repül a csikk, ki tudja hol áll meg? Egy biztos: száz közül öt-hat jut az egyébként sűrűn felállított . szeméttartókba (tessék utánaszámolni), a többi a tisztára söpört járdára az elhajított kiflispapír, tökmaghéj mellé. Amennyire divat az eldo- bálás, a felelőtlen szemetelés, annyira nem'divat a „rászólás”. Legtöbben vérig sértődnek, ha netán azzal gyanúsítják őket, hogy szeretik maguk körül a szemetet, de azt szó nélkül tűrik, hogy mellettük bárki akár zseb-nagytakarítást tartson. Köztisztasági Ha Magyarországon nem is, de külföldön van rá példa, hogy a szemetelésért bírságot kell fizetni. Nem ártana Szolnokon is kipróbálni, — hiszen lassanként a városközpont kezd „megnyugodni”, végleges arculata kialakulni, úgyhogy van mire vigyázni. Ha az egyéni vétségek büntetése még messze is van. a köztisztaság érdekében született tanácsrendelet ellen vétő közülete- ket hatósági úton felelősségre vonhatják, s vonják is, mint azt a legutóbbi ellenőrzés is bizonyítja. Több élelmiszerüzlet, elárusító pavilon környéke sérti a köztisztasági előírásokat, így a városi tanács szabálysértési előadója, műszaki osztálya és a KÖJÁL is felszólítja az szakot is. Éjjel locsolják, mossák, takarítják az utakat, nappal kézzel, géppel söprik. Tiszta lesz a megye- székhely. Ezt persze sokszor elmondták már az illetékesek, s optimistán leírtuk mi is és ismételten leírhatjuk, ha egy hajnali tisztítóakciót végignézünk, de mindezt fölényesen megmosolyogva cáfoljuk néhány órával később, amikor ebédhez sietve a járdáról ' sűrű port hoz szemünkbe a szél, teherautók felhordta otromba sárfoltok „díszítik” az úttestet és hatalmas papírgombócokat rugdalunk szeméttartótól szeméttartóig. nagy ívben... Túl szemérmesek vagyunk. Persze lehetünk, mert nem hivatali kötelességünk, van, aki ezzel foglalkozzon. Na nem a „rászólással”, hanem az eltakarítással, s miután látjuk, hogy piszkos az utca, bátran szidjuk az úttisztítókat, s a köztisztaságért felelős városgazdálkodási üzemet — amelynek egyébként az állandó tisztántartáshoz legalább négy söprőgépre, s százhatvanhét úttisztítóra lenne szüksége a jelenlegi kettő és ötven helyett. szabálysértés illetékeseket a tisztán tartásra. Így például a Verseghy úti 10. sz. bolt, a volt Tulipán vendéglő helyén az ÁFÉSZ-ü^em. a Vörös Csillag úti 38. sz. kisker bolt, az Abonyi úti, a József Attila úti élelmiszerbolt környezetét is kifogásolta a városi tanács, a rendőrség, a köz- tisztasági vállalat, és az útfenntartó üzem képviselőiből álló bizottság. A "takarításra való felszólítást szabálysértési büntetés teszi nyomatékosabbá. Újsághirdetés, rádióhír, fali cédula adta hírül, hogy a városban lomtalanítás lesz, hogy a sok használaton kívüli bútort, gépalkatrészt, törmeléket, helyet, időt, rabló lim-lomot ingyen elszállítják, csak a lakók rakják ki a megjelölt helyre. Hogy az akciót csak félgőzzel végzik, az többek közt annak is köszönhető, hogy (különösen a lakótelepeken) nem veszik komolyan, s így előfordul, hogy a kerékpár- tárolókban, szemetes helyiségekben tornyosulnak a rossz autógumik, rozsdás biciklivázak, szúette bútorok, a házak elé pedig csak néhány vödör házi szemét kerül — a .fűre. Ha éppen azon háborgunk, hogy — udvariasan mondva — „Szolnok köztisztasági helyzete bizonyos kívánnivalókat hagy maga után”, gondoljunk a fentiekre is. Rajtunk is múlik, mit és menynyit kell söpörni a szolnoki utcán ahhoz, hogy tiszta legyen. Sárba veszett milliók Szolnok mai arculatát szépen gondozott parkjaink, újonnan füvesített játszótereink, fiatal útmenti fasoraink is adják. A múlt év végén és az idei elején mintegy húszezer facsemetét ültettek el nagyrészt társadalmi munkában Szolnokon. Egy fa 150 forintba kerül. Az első fa földbe kerülése óta közel nyolcezret tördeltek ki a „jókezű” szolnokiak. A Bartók Béla úton például már harmadszor ültetik újra a szocialista brigádok. A Temető úton a fiatal fasor egy hétig „élt”. Nemrég vetették be fűvel, virággal a Beloiannisz úton az útszegély mellett húzódó földsávot, a Ságvári körúti és a Beloiannisz úti terelő- 'sávpt. Költsége négyzetméterenként 50 forint. A Beloiannisz út-mentén már kő- - kemény a bevetett ágyás ... A városi tanács útfenntartó üzemének kimutatása szerint a szolnokiak egy része, a gondatlanok és a rongálok évente 2,5 millió forint értékű kárt okoznak a parkosított területek pusztításával, felelőtlen taposásával. Két és fél millió sárba taposva — a mi pénzünkből! 1 á~trrí Tc ! iriM ft 11 d Három mtinkásőrfiunk lesz Újsághír: id. Hermann Keresztélyné munkásörfe- leséget felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki a munkásőrség országos parancsnoka. Szolnokon a cukorgyári lakóház előtt parányi veteményeskertben idős házaspár dolgozik. Borsót vetnek. A férfi készíti elő a földet, az asszony a magot szórja. Az egyszobás lakásban gyerekjátékok, hajasbabák, építőkockák. — Mindig szertehagyják ezek a lurkók ‘ — mosolyog elnézően az asz- szony. — Az unokáim. Minden nap felkeresnek. — Ha nem jönnének, üres lenne a ház — teszi hozzá derűsen a férfi. Aztán, ahogy lassan a múltra terelődik a szó, elkomolyodnak. Az asszony, Her- manné, 63 éves, de hangja fiatalosan cseng. Magáról alig beszél. Lassan mégis kikerekedik a kép. — Harmincegyben kerültünk össze a férjemmel. Nagyon nehéz volt a felszabadulásig. Volt olyan nap, hogy este még nem tudtuk, mit adunk reggelire a gyerekeknek. Keresztéig fölött mindig ott volt az a bizonyos damoklészi kard. Apját, a tarkadi Cukorgyár munká- #<4, a Tanácsköztársaság leverése után hajaira keresték a terroristák. Keresztéig hordta neki az ételt a csatornába. Mindaddig, míg nem fogták őt is vallatóra, hogy hol az apja. Hallgatott. Tízévesen vitték Nagyváradra túsznak, ahonnan csak két hónap után engedték el. Gyerekfejjel kezdődött az *5 mozgalmi élete. Negyvenötben fellélegeztünk. Férjem ott volt d cu- k oi gyári pártalapszervezet alapítói között, én pedig a nőmozgalomban kezdtem el dolgozni. A pártba 1946-ban léptem. íieresztély hamarosan a cukorgyári pártalap- szervezetek csúcsvezetőségének titkára lett, engem az MNDSZ titkárává választottak ’52-ben. Aztán jött az ellenforradalom, s mindent újból kellett kezdeni. Keresztéi/ a gyárat védte, később a párt újjászervezésén dolgozott. Akkor lépett be a munkásőrségbe is — 1957 februárjában. A két'idősebb fiam — Keresztéiy és György —, amikor látta, hogy őszülő apjuk ott menetel a sorban, — kedvet kaptak. Ők is beá.ltak. Id. Hermann Keresztéiy, a Szolnoki Cukorgyár nyugdíjas gépír hatosa, munkásé" ruhájára ünnep* alk Ilmákkor egész jelvény'-sokor k >- ci 1 Munkás—paraszt halt- iomírt emlékérem. S«lgá!rtáért Érdemrend, Huszonöt, éves pártmunkás emlékérem, Szakma kiváló dolgozója, Élmunkás, Kiváló dolgozó jelvények. Felesége sem maradt el tőle. — Együtt voltunk a félelem napjaiban és az építés éveiben. Együtt maradtunk öregségünkre. Mindig segítő társam, biztatóm volt a feleségem — törölgeti szemüvegét a még mindig katonás tartású férfi. — Magunkra maradtunk. A gyerekek felnőttek. kirepültek a fészekből. Nem messzire, hisz mindhárom fiam, s a lányom is itt él, itt dolgozik a Cukorgyárban. Idenőttünk mindannyian. — A család „apraja” hét unoka, ei y dédunoka. Nézem őket. játékukat, boldog tcacago.yukat, gondtalan életüket. Amit tettünk, értik leltük. Nekik már történelem, ami nekünk keserves valóság volt. Így van ez jól... Megöregedtünk, a gyárban átvették helyünket a fiatalok. Azért most sem tétlenkedünk. A feleségem még mindig dolgozik a ncmozga- ’ombén, s én sem vetem le a munkásőr zubbonyt. Erőt ad. István, a legkisebb fiam is hamarosan beöltözik a munkáshatalom védőinek ruhájába. Három munkásőr fiunk lesz... T. R. L. A túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Közlekedésgépészeti Szakközépiskola, harc madéves tanulói, műhelygyakorlat közben sajátítják el a motorszerelés fortélyait Diákok munkásruhában A SZIM karcagi gépgyárának tanműhelyében olyan tisztaság van akár a patikában. Tizenegy szerszám- készítő tanuló szorgoskodik itt. A falakon faliújság, szemléletető rajzok, zsinórra felfűzve az Élet és Tudomány és néhány más lap. Hosszú, vékony fiatalember, Tóth Gyula lép hozzám. — Osztálytársak vagyunk a karcagi szakmunkásképző intézetben. Nagy Imre az a göndör, hosszúhajú fiú, Czi- nege István a másik, .amott Simon Zoltán, mellette' Fü- löp János... — Most mit csinálnak? — Kivágó készüléket — mondja Nagy Imre és magyarázni kezd, miközben osztálytársa aprólékosan bemutatja munkájukat, a szerszámokat. Tóth Gyula jegyzetel mellettem, riportot ír a riportról. — Az iskolaújságba kell — mondja. — Én vagyok az egyik szerkesztője. A másik Nagy Imre, ő az iskola- rádiónak is dolgozik, emellett ifi vezető áz úttörőknél, tagja az iskola tánczenekarának. .. — Hogy én mit csinálok? Kultúrfelelős vagyok. Dolgoztam az iskolamúzeum létrehozásában: 1740-től a felszabadulásig vannak tárgyi emlékeink. A mi osztályunk most nagyon jó, pedig elsőben 2,7-es átlaggal kerültünk ide. Az első év végére nem sikerült javítani, de most az osztály vállalta, hogy legalább a közepes átlagot elérjük. Mindenféle vetélkedőt megnyertünk mostanában. Mindenki könyvtári, szakszervezeti (tag. Vállaltunk 210 óra társadalmi miínkát az év végéig, de edA Hortobágyi Nemzeti Park „kapujában” tegnap megújulva nyitotta meg kapuit az Alföld egyik természeti ékessége, a tiszaigari arbarétum. Az erdők napja tiszteletére a Nagykunsági Érdő- és Fafeldolgozó Gazdaság varázsolta újjá, frisítette fel a világhírű szarvasi arborétummal egyidős, több mint »százéves növényi rezervátumot. A szép fekvésű, romantikus tiszai tájon több mint háromszáz féle fa, cserje díszük. A lelkes természetbarátok jelzőtáblákat helyeztek el, sétányokat alakítottak ki. Kezdeményezést tettek az arboréum gazdag madárvilágának megóvására is. szerződig már 420-at teljesítettünk. Az iskolai világnézeti szakkörének zömében mi vagyunk a tagjai. Havonta megyünk közösen moziba, minden kiállítást megnézünk Karcagon. Az országos hírű ifjúmunkás kórusban sokan énekelnek közülünk... Szóval igyekszünk. A szomszédban lévő lakatos- és köszörűműhelyből erős zaj szűrődik át, de Czi- nege István öblös hangja állja a versenyt. — Szeretek szavalni, Petőfi a kedvencem — mondja. — Egyszerűen, szépen fejez ki mindent. Simon Zoltán, az Ifjú Gárda szakaszparancsnok helyettese is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Úgy tudom nem ez az egyetlen tisztsége. — KISZ csúcs vezetőségi tag. klub vezetőségi tag vagyok, járok világnézeti szak-, körbe, asztaliteniszezni... Szeretek szavalni és jókedvvel dolgozni. Ha szépen sikerül elmondani egy verset, vagy jó munkadarab kerül ki a kezemből, ez kétféle, mégis egy tőről fakadó öröm. — Hogy érzi magát a SZIM gépgyárban? — lépek Fülöp Jánoshoz. — Jól. Szeretnék maradni. Sok munkást ismerek, főleg a fiatalokat. A nyári szüneteket az üzemcsarnokban töltjük a szocialista brigádok mellett. Törődnek velünk. Nemrégen kaptuk ezt a tanműhelyt, most majd megoldják a szellőzését, új gépeket hoznak. Tanulószállót alakítottak ki, ahol van tévé, pingpongasztal... Elkészült egy új KISZ klub... Minden tanuló ösztöndíját 200 forinttal kiegészítik. Kapunk munkásruhát, oldésben rögzítették a helyi általános iskola úttörőivel a madarak védelmét. Már a nyitás napján több mint húsz madárodőt helyeztek ki a parkba. A tegnapi nyitás alkalmából kitüntették az arborétum megújításán dolgozó társadalmi munkásokat. Erdőgazdasági dolgozókat. Egyben bejelentették, hogy a tiszai vízlépcső körzetében fekvő növényi gyűjtemény területét a jövőben tovább bővítik. Csemetekertet is létesítenek, amellyel az üdülőkörzet zöldövezetét gazdagítják. Ezzel az ' eseménnyel megnyílt a megyei fásítási hónap. cső ebédet..; Persze mi Is igyekszünk. Amikor a gyárnak nem volt elég szerszáma, mi csináltunk a munkásoknak párhuzamszorítót, menetmetsző kereteket, menetfúró hajtóvasat... Ha sürgős munka van, segítünk amit tudunk. — A többiek már bemutatták az osztály munkáját. Az osztályfőnököt is jó lenne bemutatni. — H. Tóth János az osztályfőnökünk — mondja Nagy Sándor. — ö is munkás volt 15 évig, levelező úton érettségizett, felsőfokú technikumot, utána ha jól tudom pedagógia szakot végzett, tavaly nyáron pedig üzemmérnöki oklevelet szerzett. Az iskolában vetélkedőket szervez, ő vezeti az iskola beat-zenekarát, amelyben az osztályunkból négyen is játszanak. Még késő este is ott ül közöttünk. — A - sakkversenyben ^ olyan lelkesen játszott — veszi át a szót Nagy Imre — mintha osztálytársunk lenne. És kitűnő kapus. Vagy például az osztályozás; „na fiúk, hányast érdemel ez meg ez magatartásból, szorgalomból -ri kérdezi, s kollektiven döntünk. — Tényleg, az osztály hányast érdemel magatartásból és szorgalomból? — kérdezem H. Tóth Jánost. — Jelest. Például egyetlen igazolatlan érájuk sem volt még. Sok örömöm van ezekben a munkásruhás diákokban. Már az ezredfordulóra, az akkori igényekhez, feladatokhoz szeretném felkészíteni, nevelni őket Remélem sikerül. Körmendi Lajos Jutatem a legjeU terjesztűknek A Magyarországra eljutó több mint 1700 szovjet lap terjesztői között — a Mezs- dunarodnaja Knyiga Külkereskedelmi Vállalat kezdeményezésére — évek óta rendeznek előfizetésgyűjtési versenyt. Az 1974-ben szervezett versenyben 53 postás több mint 15 ezer új előfizetővel gyarapította hazánkban a szovjet lapok olvasóinak táborát, s ezzel az egy megjelenésre eső példányszámot 66 ezerre emelték. Az immár hagyományos verseny eredményhirdetését és díjkiosztását tegnap a szovjet kereskedelmi képviselet székházában tartották. A díjkiosztáson ott volt dr. Palotás Magda a posta vezérigazgatóhelyettes és D. J. Levcsen- ko, a Szovjetunió hereske-. delmi képviselője. i Erdők napja ArborÉtan nyílt Tiszáim
