Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-07 / 80. szám

1975, április 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Zúgjon dalunk Kórusok ünnepi hangversenyei Szolnokon Díszhangverseny köszön­tötte felszabadulásunk 30. évfordulóját április 3-án gs- ,te a szolnoki Szigligeti Szín­házban. Az igen gazdag, vál­tozatos, színes program, a nevesebb együttesek, — a budapesti V andor-kórus, (Révész László Liszt-díjas) az OKISZ Erkel Ferenc mű­vészegyüttes (Maklán József Liszt-díjas) illetve az eszter­gomi Labor MIM Balassa Bá­lint énekkarának (Reményi Karoly, Szabó Tibör) a wale­si Bányászkórusnak (Anglia) és természetesen a Szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórusának (Buday Péter) valamint a Szolnoki szimfonikus zene­karnak közreműködése ma­radandó élményt ígért a szín­ház nagy számú ünneplő kö­zönségének. Sajnálatosan meg kell azonban állapítani, hogy az egyetlen walesi Bányászkó­rus kivételével némi csaló­dást okoztak a meghívott vendég kórusok, Elsősorban a vezető Liszt-díjas karna­gyok, illetve a patinás régi együttesek nevei már előre átlagon felüli magas színvo­nalra. nagyszerű teljesít­ményre engednek következ­tetni. Ügy érzem, csak az előbb említett walesi kórus okozott kellemes meglepe­tést attól függetlenül, hogy a művek értelmezése olykor vitatható módon eltér zenei ízlésünktől. Kifinomult, igen tiszta hangzásával, különösen a kirobbanó, szuggesztív ere­jű forte és lágy plasztikus piano részek megoldásaival példamutatóan bizonyította kvalitását. Ilyen rangos énekkarok szereplésekor ön­kéntelenül is arra gondol a szolnoki együtteseket jól is­merő kritikus, hogy merre billen majd a mérce ha az egyes kórusokat, produkciói­kat összehasonlítjuk! Nos, ha az est műsorában elhangzott művek szövegi- zenei megoldása alapján vizsgáljuk az egyes teljesít­ményeket, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórus, illetve a kísérő szimfonikus zenekar Balázs Árpád Jubileumi Kantátájának előadásával ezen a hangversenyen művé­szileg többét, maradandób­bat nyújtott. Balázs műve, Szolnok vá­ros nagy történelmi pillana­tait igyekszik kifejezetten ze­nei illetve részben prózai eszközzel is megjeleníteni. Az igen jól, gondosan meg­választott népdalok, inven- ciózus, színes harmonizálása, a lírai avagy drámai feldol­gozás révén a szerzőnek kife­jezően sikerült ezeket a tör­ténelmi sorsfordulókat fel­idézni. Sőt a mű végén ki­csengő tiszta harmóniák már a biztos jövő képét vetítik elénk. A sikerben része van a szólót meggyőzően éneklő Széki Sándornak és hasonló­képpen a narrátor Peczkay Endrének. Külön elismeréssel kell szólnom a karigazgató Buday Péter zenei előkészítéséről és nem kevésbé a karmester Báli Józsefről, akinek legin­kább része van abban, hogy Balázs Árpád kantátája ezen az ünnepi hangversenyen si­kert aratott. Április 4-én ' „A Magyar korusmozgalom 100 éve” cí­mű kiállítás megnyitása után a MÁV Járműjavító művelő­dési központja színháztermé­ben munkás, szövetkezeti és ifjúsági kórusok bemutatójá­ra került sor. Megnyitó be­szédet mondott Maróti Gyu­la, a KÓTA főtitkára. Mind a 12 kórus előbbre lépett az elmúlt évekhez viszonyítva mind a műsorválasztást, mind az elhangzott produk­ciók színvonalát figyelembe véve. • összteljesítményét tekintve kiemelkedett a szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórusa (Bu­day Péter, Rigó Éva), a szö­vetkezeti énekkarok közül a mezőtúri művelődési központ és szövetkezeti bizottság ve­gyeskara. (Kávási Sándot). A bemutatón legtöbbet nyúj­tó ifjúsági kórus a jászberé­nyi Tanítóképző Intézet női kara volt (Miklós Gyula). Üj mű bemutatásáért a karcagi művelődési központ munkás­kórusát (Mészáros Ferenc) illetve a szovjet művek elő­adásáért a szolnoki MÁV Járműjavító férfikarát díjaz­ta a zsűri (Buday Péter). Április 4-én az előző ese­ménnyel párhuzamosan pá­va-körök és ifjúsági kórusok mutatkoztak be a Ságvári Endre művelődési központ Komarov-termében is. Ezen a bemutatón többségében szakmunkásképző intézetek kórusai szerepeltek. A szín­vonal hasonlóképpen itt is nagyon jó volt. Több kórus kapott nívódí­jat kimelekedő szerepléséért. Elsőként a szolnoki Közgaz­dasági Szakközépiskola kóru­sát említem, Vájná Katalin vezetésével. Majd ezt köve­tően a mezőtúri kereskedel­mi szakmunkásképző és Dó­zsa György Szakközépiskola vegyeskarát, (Kávási Sán­dor), a törökszentmiklósi Al­kotmány Tsz (Bischof Lász­ló) és a cibakházi művelődési ház bánomszöllői páva-körét (Jordán Antal). Végezetül csak annyit, hogy őszinte örömmel tölt el bennünket az utóbbi évek kórusmozgalmának óriási fejlődése. Évről évre több kórus szerepel a bemutató­kon, seregszemléken, feszti­válokon, sőt külföldön is képviselve hazánkat. Felsza­badulásunk 30. évfordulója ékes bizonyítéka annak, hogy ezek a munkás, ifjúmunkás, szövetkezeti, ifjúsági kóru­saink nélkülözhetetlen politi­kai erőt képviselnek kiemel­kedő nagyobb ünnepeinken, egyéb tömegmegmozdulása­inkon, de egyben a szorgos olykor fáradságos hétközna­poknak is ők a leghivatot- tabb megédesítői. Talán ép­pen ezért a jövőben még fo­kozottabban szükséges az énekkarokat fenntartó szer­vek erkölcsi és anyagi támo­gatása. Hiszen ezzel közmű­velődésünk, kulturális éle­tünk fejlődését segítik, s így egész dolgozó népünk javát szolgálják. Egyed Ferenc II hősök nem halnak meg Viktor neve a raj zászlóján Április 4-én a szolnoki Kertvárosi Általános Iskola tanulói és tanárai hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére ünnepé­lyes raj névadót rendeztek. A csapatgyűlésen irodalmi mű­sorral emlékeztek a szabad­ságunkért életüket áldozó szovjet katonákra, köztük Viktor Fjodorovics Krusinsz- kijra, Viktor édesanyját és nővérét Galina Fjodorovna Krusinszkaját az iskola MSZBT% tagcsoportja meg­hívta a névadóra. ☆ „A folyóra ráhajolt a [gyenge fűzfa ága Jó anyácska messze földről [a fiát egyre várja” (Részlet az irodalmi szín­pad műsorából.) — Édesanyám nem tudott eljönni. Nagyon idős, 79 éves — mondta Krusinszka- ja. — A háború alatt örege­dett meg — emlékezett any­jára az ünnepséget követő beszélgetésen. — Az alaku­lattól kapott levelet nem ér­tette, nem akarta érteni: „Fiát eltűntnek nyilvánítot­ták”. Kijárt a vasútállomás­ra. Katonák érkeztek, de Vi­tya már nem jöhetett. Kapott levelet korábban is. Mást, büszkélkedő katona­levelet. Rövidesen nyugatra indulunk a frontra — írta Vitya 1942 szeptemberében. Ezek voltak az utolsó sorai. Parancsnokai is levéllel for; dúltak az édesanyához. „Jó ■fiút nevelt Feodoszija Ksze- nofontovna, a haza hű védel­mezőjét! Köszönjük!” — örült az anyai szív. Viktor Fjedorovics Kru- sinszkij katonai nyilvántartó adatai: „Szül. 1921. június 25-én Krasznojarszkban, al­hadnagyi, a 4-es gépesített dandár 23-as páncélos had­osztály T—34. sz. harckocsi­jának parancsnoka. 1943. ja­nuár 21-én „Bátorságért” ér­demérmet kapott Sztálingrád védelméért. A Nagy Honvé­dő Háború frontján, a szol­noki vasúti csomópont köze­lében (dátum hiányzik) át­hatoló vak repeszsebet ka­pott, a homlok-koponya tá­jékán. Az N„ sz. katonai kór­házba került, ahol 1944. no­vember 29-én meghalt. Ha­lála után Vörös Csillag Renddel tüntették ki." Szolnokon, a jegenyék rit­kán növő gyertyáinál helyez­ték örök nyugalomra. Szá­mára véget ért a háború, örökké fiatal marad. (23 éves volt.) Aztán az emlékezés évei következtek, és ismét egy le­vél. 1973, március 8-án az édesanya köszöntő levelet kap Magyarországról. „Há­lánkat fejezzük ki azért, hogy állhatatos, bátor kato­nát nevelt fel, aki életét sem sajnálta a fasizmus fe­letti győzelemért. Viktor el­esett, de alakját örökké meg­őrizzük szívünkben.” Ezzel a levéllel hívták Szolnokra Feodoszija Szenofontovnát. — Másfél évvel ezelőtt ő is itt járt. Felkerestük Vitya sírját. A mai ünnepségre csak én tudtam eljönni. Galina Fjodorovna Kru- sinszkaja fegyelmezett, nyu­godt asszony. A háború évei­ben frontorvosként szolgált Ma már ő is nyugdíjas, de még praktizál a távoli szi­bériai városban. „A hősök nem halnak meg!” (Részlet az irodalmi színpad műsorából.) Egy negyedik osztályos kislány és egy kisfiú állt Galina Krusinszkaja elé. A lány kezében virág, a fiú csupasz zászlórudat szoron­gat. Az asztalon vadonatúj 1 zászló, rajta a felirat: Vik­tor Fjodorovics Krusinszkij raj. — Galina Fjodorovna Kru­sinszkaja! — szólalt meg a kéknyakkendős fiú. — Ké­rem, engedélyezze, hogy a negyedik osztály Szorgalom raja az Ön testvérének ne­vét felvegye. ; — Igen ... Köszönöm... Megtiszteltetés, hogy én köt­hetem fel ezt a zászlót,.. Az ünnepi csapatgyűlés végén új zászló alatt vonul­tak fel a negyedikes kisdo­bosok, a Viktor Fjodorovics Krusinszkij raj tagjai. Magyarországon a „a jege­nyék ritkán növő gyertyái alatt” 140 ezer szovjet ka­tona nyugszik. Sz. G$. POLGÁRI VÉDELMI KIÁLLÍTÁS NYÍLT Szolnokon, a Nagyalföldi Kutató éa Feltáró Üzem központi irodaházában. A kiállítás fotókkal, rajzokkal, modellekkel szemlélteti az üzem polgári védelmi szervezetének életét. Karcag díszpolgárai Megdobban a szívük ne­vük hallatára, szorul a tor­kuk, szemük fátyolosodik. A karcagi Városi Tanács nagy­termében ünnepi várakozás, s a csöndet betölti a mikrofon­ból áradó hang: „...hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmából a Karcag város díszpolgára kitüntető cím adományozását javasol­ja.,.” S a hatalmas falfelületek már érdemeiket visszahan­gozzák. „Lakatos István elvtárs gyermekkorában gazdasági cselédként dolgozott 1917-ig. 1917—18-ban sorkatona volt. 1919 áprilisában részt vett a Vöröshadsereg szervezésében és harcaiban... — Bizony így volt — bólo­gat a 76 esztendős Lakatos István, s mint vezetéken az áram, egy pillanat alatt vé­gigfut agyában a sok-sok em­lék. — Édesapám is gazdasá­gi cseléd volt, tanyán lakott. Amikor elértem az iskolás kort, beköltöztünk a városba. Elvégeztem a negyedik ele­mit, és én is belálltam a ro­botba. Havonta egy véka bú­za volt a fizetségem. 1917-ig csináltam, akkoiv berántottak katonának. Nyolc testvérem­mel csak anyám maradt ott­hon, mert apámra is ráhúz­ták a mundért még 1915-ben. A Tanácsköztársaság ide­jén Karcagon voltam. Az orosz foglyok, Szendrei, Fo­dor — direktóriumi tagok — szervezték a Vörös Hadsere­get. Az elsők között beléptem. Eszembe jutott az olasz front, ahol egy század orosz fog­ságból jött katona nem fogott fegyvert Tőlük hallottam először a kommunizmusról. Akkor eltökéltem, hogy ha életben hazakerülök, megke­resem a pártot. A Vörös Had­sereg útja arra vezet — így gondoltam. A 3. zászlóaljnál, ahol harcoltam, volt vagy 130 karcagi legény. Szajol és Törökszentmiklós között ösz- szecsaptunk az intervenciós román hadsereggel. Megse­besültem. Szolnokon gyógyulgattunk, amikor jött egy pocakos tiszt- helyettes: „No, emberek! A román király azt rendelte, hogy aki átáll a hadseregébe, annak nem esik bántódása...” Senki sem állt át. Néhány nap múlva munkások jöttek Ma Egészségügyi világnap Az 1975-ös egészségügyi világnapot — a Szolnok me­gyei egészségnevelési cso­port szervezésében — ma délelőtt 10 órakor nyitják meg Szolnokon, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ nagytermében. Az ünnepi előadást „A védőol­tások jelentősége a járvá­nyos betegségek elleni küz­delemben” címmel dr. Rud- nai Ottó professzor tartja. teherautókon, vörös zászlók­kal. Lajosmizsére mentünk, Kun Béláért küldöttséget me­nesztettünk, mert szerettünk volna a frontra kerülni. Ügy is • lett. Végigharcoltuk a fel­vidéket, utána az Alföldet. Csortgródon lettem tagja a Kommuíiista Pártnak. Végül augusztus 3-án fogságba es­tünk Abonyban. Internálótá- borba vittek, ahonnan 1919 novemberében jutottam ha­za— „1926-ig különböző terüle­ten mezőgazdasági munkás­ként dolgozott, majd Buda­pestre került, ahol bekap­csolódott az MSZMP szerve­zetébe, és a párt betiltása után illegalitásban dolgo­zott...” — visszhangozzák a falak. ! — A proletárünnepen, 1920 május 1-én nősültem, de már novemberben ismét bevonul­tattak katonának, s csak 1922. tavaszán szereltek le — emlé­kezik Lakatos István. — Al­kalmi munkából éltem. Ké­sőbb bekerültem a malomba és 1923-ban létrehoztuk a malommunkások szakszerve­zetét. Bizalmi lettem, de 25- ben kirúgtak ,egv bérvita miatt. Fölmentem Csepelre, a Weiss Manfred Rt-hez a mar­tin üzembe. Itt ismét tagja lettem az MSZMP-nek. Em­lékszem, volt Csepelen egy reakciós szervezet, az Ébredő Magyarok Egyesülete. Egyik társam ötlete volt, hogy lép­jünk be ide többen, vigyük be a mi embereinket vezetők­nek, s robbantsuk föl ezt a bandát. 1929. tavaszán már nem működött ez a szélsőjob­bos csoport. Sztrájkot szer­veztünk és vezettünk. Illegali­tásban dolgoztunk. „Felszabadulásunk után ak­tív közéleti tevékenységet fej­tett ki...” — hallatszik a mik­rofonból. Zsongnak az emlé­kek Lakatos István fejében, de már a másik ünnepelt, a 67 esztendős Csanádi István kigyulladt arcát lesi, a róla mondott szavakat hallgatja. „Csanádi elvtárs szinte gyermekként, édesapja mel­lett kapcsolódott be a moz­galmi életbe...” — Apám az 1919-es Vörös Hadsereg tagja volt. A bukás után bujkálnia kellett. A 19-es kommunisták en­gem is megbíztak ezzel-az- zal, hoztam, vittem a híre­ket. 12 éves gyerek lehettem. A Kossuth Könyvkiadó megjelentette az MSZMP XI. kongresszusának rövidített jegyzőkönyvét. A kötet tar­talmazza a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bizottságának előzetes je­lentését a XI. kongresszus küldötteinek, a Központi Bi­zottság beszámolóját, mely­nek előadója Kádár János volt; a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, melyet Brutyo János terjesztett elő; Kádár János vitazáró besze­Cseléd. később, kovácstantöB,' majd esztergályos és gépla­katos. Gépkereskedelmi és ipari vállalatnál dolgoztam Karcagon. Jartam traktorokat átadni, szerelni, uradalmak­ba is, mindenfelé. Láttam a nyomorúságot, a nép megalá­zását. 1933-ban a Szentes melletti Károlyi uradalmon dolgoztam. Volt ott 24 gépész, akik közül csak háromnak volt kenyér mellé szolonnája, a többinek csak hagymája. Sztrájkot szítottunk. Rábe­széltük a gépészeket, hogy így ne dolgozzanak, kérjenek több fizetséget. — Katonának nem voltai« megbízható, de munkaszol­gálatosnak el akartak vinni, méghozzá akkor, amikor mű­helyem padlásán már ott bujt Borisz és Mihail, no meg két itteni kommunista, Tüdős Imre és Fekete Sándor. Gon­doskodni kellett róluk. Sze­rencsére, nem hívtak be. A pártvezetőség javaslatára őrszolgálatot tartottunk a re­formátus templom tornyában. A felszabadulás előtti este hallottuk, hogy lövik a néme­tek. Rohantunk, fel a torony­ba. Utánunk a németek. Gép­pisztolyokkal lekísértek, vagy 30 fegyveres várt bennünket. Rugdostak, végig a.Madarasi úton.'A város szélén tankokra ültettek, vittek Kunmadarasra. A feketeruhás SS-ek ezüstös­ruhás tisztek elé kísértek, je­lentette a hadnagy, hogy lám­pa, lámpa... ruszki spion... Ezt megértettük: itt a baj! De Balogh Elek feltalálta magát, elhitték neki, hogy nem fény­jeleket adtunk a szovjetek­nek, hanem az öreg harango­zó bácsi lámpáját látták, mert ő éppen 8 órára haran­gozott. Megúszták. Azután már csak néhány napig kel­lett rettegnünk. Felszabadul­tunk. Levelezek Borisszái, hív Novoszibirszkbe, ott lakik. Egymást kergetik a fejek­ben az emlékek, életük rész­letei peregnek előttük, csak néhány perc az egész. Szapo­rán emelkednek a mellkasok, nagyokat dobban a szívük, torkuk elszorul, fátyoloso­dik a szemük. Mosolyogva állnak a tapsviharban, átve­szik a kitüntető címet. Dísz-, polgárok. Körmendi Lajos í ... d ét; a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sának határozatát a párt munkájáról és a további fel­adatokról ; a programnyilat­kozatot ; az új szervezeti sza­bályzatot s végül a párt köz­ponti vezető szervei tagjai­nak névsorát. A kiadvány már kapható a Kossuth Könyvkiadó Szolnok megyei kirendeltségénél és vala­mennyi pár talapszervezet-; ben. i i Megjelent az MSZMP XI. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents