Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

1975. március IS. SZOLNOK MEGYÉI NÉPLAP 3 25 éves -a szakmunkásképzés Hegyei siker a hegesztőtanulók versenyén Munkában a „Skoda-raj” Délután négykor szabadulnak meg terhűktől a kocsik. Negyedszázados hazánk­ban a szocialista szakmun­kásképzés. A jubileum tisz­teletére országszerte szak­munkástanulónapokat ren­deznek. Ennek jegyében ke­rült sor az idei országos tan­tárgyi és szakma kiváló ta­nulója versenyekre. Három tantárgy és három szakma legjobbjai Szolnok két .szak­munkásképző intézetében mérték össze tudásukat teg­nap és tegnapelőtt • * * A 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben történelemből, magyar iro­dalomból és nyelvhelyesség­ből országos tantárgyi ver­seny volt, de a hatvanhá­rom indulóból sajnos nem Szolnok megyei versenyzők vitték el a pálmát. Az országos szakma kiváló tanulója verseny írásbeli ré­szét a 605-ös számú szak­munkásképzőben rendezték meg. Ezen a versenyen a me­gyei és a fővárosi döntők el­ső helyezettjei vettek részt, összesen ötvenketten — leen­dő hegesztő, központi fűtés- szerelő és vasúti járműsze­relő szakmunkások. A ver­seny gyakorlati részére a Járműjavítóban, valamint az Ady Endre úti építkezésen került sor. • • • A hegesztő szakmában Szolnok megyei siker szüle­tett. Az országos első helye­zett a tiszavárkonyi Mari Já­nos, a 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet utolsóéves tanulója: — Nem is mertem arra gondolni, hogy első leszek. Amikor meghallottam, hogy a 16-os számú versenyző az országos első helyezett, nem akartam hinni a fülemnek. Ez az én számom... Bár sej­tettem, hogy bejutok az első hat közé, hisz a többiekkel szemben nekem helyzeti elő­nyöm volt, „hazai pájyán" versenyeztem. Az írásbelin ideges voltam. Nekem a gya­korlat mindig jobban ment. — A napokban megkapja a szakmunkásbizonyítványt. Hogyan tovább? — Egy ideig itt Szolnokon a Járműjavítóban dolgozom. Szeretnék leérettségizni, s esetleg utána valahol to­vábbtanulni. — A versenynek vége. Mi lesz a napi program? — Először is hazautazom a szüléimhez, hogy ők is osz­tozzanak az örömömben, hisz egész nap drukkoltak nekem. Ha visszajövök meg­ünnepeljük az osztálytársa­immal is a sikert. Ők szin­tén izgultak értem, sőt segí­tettek a felkészülés során. • * • Az országos tantárgyi és szakmai versenyek befeje­ződtek. Gazdára találtak a helyezések, a díjak. A szak­munkástanuló napok rendez­vénysorozata is véget ér ma, az ^Alkotó ifjúság” cí­mű kiállítás megnyitásával a 633-as számú Ipari Szak­munkásképző Intézetben, va­lamint a korábban megren­dezett megyei tantárgyi, il­letve szaktárgyi versenyek díjkiosztó ünnepségével. A „skodások”. így ismerik őket a Volánnál, és a megyé­ben. Azt mondják róluk: ha megjelenik a „Skoda-raj”, megmozdul a föld, munkájuk nyomán órák alatt sóder-, homokhegyek emelkednek, vagy tűnnek el. Szállítóbri­gád: huszonnyolc, egyenként 8,8 tonnás bilíenősplatójú autómonstrum-pótkocsikkal. Különös hangsúllyal ejti ki a Skoda szót Hegedűs Mihály, a Volán 7. sz. Vállalat szállít­mányozási üzemvezetője. — A Volán válogatott le­génysége a Skoda-raj. Szinte külön kaszt. A nagy munká­kat végzik: homok, kő, sóder, építőanyag-szállítás a felada­tuk. öt-tíz, vagy még több kocsi jár egy rajban, többnyi­re távolsági szállításnál. Na­gyon jól ki lehet használni ezeket a kocsikat. Rakodó­idejük minimális. A 4-es szá­mú főútvonal korszerűsítése során alkalmazott a Volán először pótkocsis fuvarozást. Akkor ez országos hírű újítás volt. A személyzet? Kemény fiúk, biztos kezű gépkocsive­zetők. Legtöbbjük 6—8 éves gyakorlattal, sok százezer le­vezetett kilométerrel a háta mögött. Reggel 6 óra. A Volán Landler Jenő úti telepén fel­zúgnak a motorok. A Skodák egymásután fordulnak ki a kapun, indulnak az első fuva­rért. Tíz óra, mire az első gépkocsi sóderrel megrakva megérkezik Rákoscsabáról a szolnoki vasúti pályaudvar elé. Beállnak a sóderrakás mellé, és felbillentik a platót. Ércesen csikorog a kavics. A lerakodás nem vesz igénybe öt percet. Cigarettaszünet, és indulás vissza. Kétszázhetven lóerő dübö­rög alattuk. Izsó Pál biztos kézzel vezeti a kocsit a váro­si forgalomban. Beszél, de a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az útróL — Mindnyájan olyan em­berek, akiknek szüksége van a pénzre. Becsületes pénzre, amelyért megdolgoznak. Haj­tanak érte keményen. Én is ugyanúgy, mint más. Albér­letben lakom a családdal — építenem kell. Nagyon sok pénzbe lesz, de otthon kell a gyerekeknek. Naponta két fu­vart „lecsavarunk” Rákos- csabáróL Négyszáz kilométer minden nap. És egyedül. Nincs kísérő — még beszél­Egy évvel ezelőtt Nagy Eszter még a martfűi Tisza Cipőgyár KlSZ-bizottságá- nak titkára volt Jelenlegi barátnőjét, Bodor Katalint, a Ferunion Külkereskedelmi Vállalat dolgozóját akkori­ban még nem ismerte. A két lány akkor ismerkedett meg, amikor Moszkvába utaztak, hogy ott a Komszomol Köz­ponti Bizottsága mellett mű­ködő Komszomol Főiskolán tanuljanak. Katalin és Eszter számára ma már, a főiskola többi fiú és lány hallgatójához hason­lóan a Moszkva környékén található régi kuszkovói ne­mesi kúria parkja — nem messze tőle emelkedik a Komszomol Főiskola épülete — ismerős kedves táj. A szocialista országok kommunista ifjúsági szerve­zeteitől 1949-ben érkezett az első csoport a Szovjetunióba, hogy ott mint ösztöndíjasok a Komszomol iskoláiban ta­nuljanak. Ma már a Moszkva centrumától távol eső Ju- noszty utcában több tucat olyan fiúval és lánnyal talál­kozhat az ember, akik a szo­cialista közösség országaiból érkeztek. Itt tartózkodásuk során a főiskola előadóter­meiben megismerkednek az SZKP és a Komszomol tör­ténetével, filozófiát és politi­kai gazdaságtant tanulnak, és bővítik a mozgalmi mun­kában szerzett ismereteiket. getni sem lehet. Csak a ciga­rettát szívom, — naponta egy dobozzal. Míg Cegléden bent a városban ment a forgalom, szoros volt a két forduló. Most, hogy a 4-es elkerüli a lakott helyeket — belefér tíz órába. Persze ehhez is kell hajtani. A monori erdőnél bevárjuk a hatfős rajt. Sorban érkez­nek Sári János, Bajzát Zol­tán, Széplaki Mihály és a töb­biek. A Skodákkal megtelik a parkírozó. Tíz perc pihenő a délelőtti kávé mellett. Sári János az ujjait tornásztatja. — Tudja elmerevedik a vo­lán markolásától. A szem is fárad a feszült figyeléstől. Hiába ül az ember egész nap, este a két forduló után még­is fáradt A pótkocsival meg duplaannyiszor kell kuplun- golni mint szólóban. Ezt nem fizetik meg. — Mindig túlteljesítjük a normát — kopcsolódik á be­szélgetésbe Bajzát Zoltán. (Mint később megtudtam, több mint 400 ezer kilométert vezetett már balesetmente­sen.) — Muszáj, mert kell a pénz. A normába csak egy rákoscsabai fuvar férne, de nem is vinnénk akkor haza csak 2000 forintot. T- Igaz, hogy másképp, tisztelettel beszélnek velünk, skodásokkal — veszi át a szót az egyikük — hogy erkölcsi­leg értékelik a munkánkat, az — Nagyon tetszik nekem — mondja Nagy Eszter —, hogy a Komszomol Főiskolán az előadásokat és a szeminá­riumi foglalkozásokat rend­szerint kirándulásokkal és érdekes találkozásokkal kap­csolják össze. A múlt év szeptembere óta voltunk már a Nyikolaj Osztrovszkij Mú­zeumban, Lev Tolsztoj ha- movnyiki házában és a Moszkva melletti Petriscse- vóban, ahol találkoztunk Za­ja Koszmogyemjanszkaja édesanyjával. Nagy kirándu­ló autóbuszokon ellátogat­tunk Rosztovba, ebbe az ősi orosz városba is. A Komszomol Főiskola külföldi hallgatói a Szov­jetunióval való ismerkedé­sük során nem csupán egy­szerűen benyomásokat gyűj­tenek. Eszter és Katalin pél­dául tanulótársaival együtt téli gyakorlaton vett részt a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővá­rosában, Csebokszáriban, ahol részt vettek a csuvas fiatalok nemzetközi meg­mozdulásainak előkészítésé­ben. Ez év tavaszán pedig a főiskola hallgatói kéthetes utazást tesznek TaSkentbe. — Az elmúlt tíz hónap so­rán Kuszkovo nem csupán tanulásunk színhelye, hanem otthonunk is lett — kapcsom anyagiak terén azonban nem érezzük ezt a megkülönböz­tetést. A „zilesek” vagy a fix­platós kocsikon járó gépko­csivezetők jobban keresnek és kevesebb kilométert ve­zetnek. Mi vasárnap is dol­gozunk. Egy hónapban átlag két vasárnapot töltünk mun­kában. És akkor sincs maga­sabb munkabér. — Arról írjon, hogy miért szükséges két napig állnia a kocsinak egy apró javítás miatt — veti közbe valaki. Csak állunk és várunk egy­szerű alkatrészproblémák miatt. Utána ismét hajtani kell, hogy a fizetéskor le­gyen mit megszámolnunk. Hajtani! Hajtani! Sokszor felröppent ez a szó. Elmondták, mennyi helyen dolgoztak már. A skodások ott voltak a szolnoki teher­pályaudvar építésénél, ők szállították az anyagot a mag­tisztító és a kenyérgyár ala­pozásához is. A Széchenyi la­kótelepre több mint 100 ezer köbméter homokot vittek a kocsik. Rákoscsabán a rakodás csak percekig tart . Százötven má­zsa sóder alatt nyög a plató, fullad a motor. A megterhelt kocsik lassan vonulnak a dél­utáni forgalomban. Négy óra, mikor Szolnokon megszaba­dulnak terhűktől. Megvolt a második forduló. lódik be a beszélgetésbe Bo­dor Katalin. — Gyakran ta­lálkozunk azokkal, akik a többi szocialista országból érkeztek a főiskolára. Egy csésze orosz tea mellett őszintén, keresetlen szavak­kal beszélgetünk az ifjúsági mozgalomról. Gyakoriak a filmvetítések is, ezeken az otthonról hozott filmeket mutatjuk be. A téli időszakra nagyon sok ünnep esik, melyeket többnyire családikörben szokás megünnepelni. Közös­ségünkről azonban teljes joggal elmondhatjuk, hogy összeforrott, baráti kis csa­lád lett belőle. Szilveszterkor a kollégiumban bált rendez­tünk. Nemzeti ételeinket tá­laltuk fel és a legkülönfé­lébb zenére szórakoztunk. ...Amikor a kuszkovói parkba is beköszönt a nyár, a repülőgépek és a vonatok hazaviszik majd a Komszo­mol Főiskola külföldi hall­gatóit. A húsz magyar KISZ- vezető is hazatér majd a Duna és a Tisza parijára, hogy folytassa azt, amivel korábban is foglalkozott — végezze a munkáját a ma­gyar ifjúság között. P. Bogomolov TÉVÉJEGYZET A meglátott horizont Dokumentumfilm Szolnok megyéről Chiovini Ferenc festő­művész vallomásával kez­dődött tegnap este az a televíziós dokumentum­film, amely a szövetsé­gi politika mindennapi érvényesülését, a nép­frontpolitika értékes eredményeit mutatta be — megyénkben. Az utóbbi hetekben — hónapokban Szolnok megye egy-egy városa, vagy éppen az egész megye gyakran szere­pelt a rádió vagy a tele­vízió nyilvánossága előtt. Ez a kongresszusi mér­legkészítés szándékával készült film — amely tartalmában, mondani­valójában kapcsolódik a már korábban látott, Pest megyéről készült: „.. .tudtuk, hogy más lesz”, és a Csepelt be­mutató: „Ez már együt­tes cselekvés” című filmekhez — azonban különleges helyet fog­lal el a sorban. Külön­leges helyet, s ez a köz­reműködő interjúala­nyok, a megyéről meg­hitt, közvetlen szavak­kal vallók érdeme. Chiovini mester ihle- tőjéről, a „csodálatos” Alföldről beszélt, a mű­sor többi megszólalója pedig „benépesítette” a tájat. Eredményekről és gondokról esett szó, de bármi is volt a téma: érezni lehetett, hogy mindez, az itt élő em­berek közös ügye. Kö­zös ügy, melyért tenni is készek... Peregtek a filmkoc­kák, s a kép egyre szí­nesebb, egyre gazdagabb lett. Szolnok, Nagyiván, Jászberény, Martfű, Kis­újszállás — változtak az arcok, az emberek, a gondolat mégis ugyanaz maradt. Ugyanarról a közös munkáról, az ösz- szefogásról, az együvé- tartozásról beszélt a ter­melőszövetkezeti elnök, a művezetőnő, a főméi- nők, a vezérigazgató, a főorvos, a lakatos, a vasalónői, s ezt fog­lalta össze Szepe­si György mikrofonja előtt dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára is. „Olyan ez a megye, mint egy kamasz gyerek” — mondta. .„Vadonatúj za­kó feszül rajta, de a nadrágot kinőtte, s bi­zony az a nadrág folto­zott is...” Ma még foltos, de hol­nap talán már új lesz. Űj és új vonásokkal gazdagodik a megye ké­pe. Azé a Szolnok me­gyéé, amely néhány év alatt évtizedeket .„ug­rott” előre az ipar, a me­zőgazdaság, vagy a szol­gáltatások területén, s ezzel együtt változott az itt élő emberek tuda­ta is. A műsort nézve aka­ratlanul is az jutott a jegyzetíró eszébe: vajon tíz, vagy húsz év múlva miről szólna egy, „A meglátott horizonthoz” hasonló dokumentum­film. Hogy miről? A választ csak találgatni lehet, de annyi biztos: a megszólalók ugyanilyen szívvel, ugyanilyen lel­kesedéssel beszélnek majd — hiszen lesz mi­ről. H. D. T. G. Szövetkezeti alkatrészgyártó üzem A METAFÉM MŰSZERKÉSZÍTŐ SZÖVETKEZET Kisújszál­láson textilvizsgáló és -készítő gépek alkatrészeit gyártó üzemet hozott létre. A szövetkezet 51 milliós tavalyi tervé­nek — melyet 55 millióra teljesítettek — 30 százalékát már a kisújszállási üzem termeli. Képünkön: az üzem eszterga- padjainál fiatal szakmunkások dolgoznak T. Katona László Uj bárotok között Magyar fiatalok a Komszomol főiskoláján i

Next

/
Thumbnails
Contents