Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-13 / 61. szám
1975. március IS. SZOLNOK MEGYÉI NÉPLAP 3 25 éves -a szakmunkásképzés Hegyei siker a hegesztőtanulók versenyén Munkában a „Skoda-raj” Délután négykor szabadulnak meg terhűktől a kocsik. Negyedszázados hazánkban a szocialista szakmunkásképzés. A jubileum tiszteletére országszerte szakmunkástanulónapokat rendeznek. Ennek jegyében került sor az idei országos tantárgyi és szakma kiváló tanulója versenyekre. Három tantárgy és három szakma legjobbjai Szolnok két .szakmunkásképző intézetében mérték össze tudásukat tegnap és tegnapelőtt • * * A 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben történelemből, magyar irodalomból és nyelvhelyességből országos tantárgyi verseny volt, de a hatvanhárom indulóból sajnos nem Szolnok megyei versenyzők vitték el a pálmát. Az országos szakma kiváló tanulója verseny írásbeli részét a 605-ös számú szakmunkásképzőben rendezték meg. Ezen a versenyen a megyei és a fővárosi döntők első helyezettjei vettek részt, összesen ötvenketten — leendő hegesztő, központi fűtés- szerelő és vasúti járműszerelő szakmunkások. A verseny gyakorlati részére a Járműjavítóban, valamint az Ady Endre úti építkezésen került sor. • • • A hegesztő szakmában Szolnok megyei siker született. Az országos első helyezett a tiszavárkonyi Mari János, a 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet utolsóéves tanulója: — Nem is mertem arra gondolni, hogy első leszek. Amikor meghallottam, hogy a 16-os számú versenyző az országos első helyezett, nem akartam hinni a fülemnek. Ez az én számom... Bár sejtettem, hogy bejutok az első hat közé, hisz a többiekkel szemben nekem helyzeti előnyöm volt, „hazai pájyán" versenyeztem. Az írásbelin ideges voltam. Nekem a gyakorlat mindig jobban ment. — A napokban megkapja a szakmunkásbizonyítványt. Hogyan tovább? — Egy ideig itt Szolnokon a Járműjavítóban dolgozom. Szeretnék leérettségizni, s esetleg utána valahol továbbtanulni. — A versenynek vége. Mi lesz a napi program? — Először is hazautazom a szüléimhez, hogy ők is osztozzanak az örömömben, hisz egész nap drukkoltak nekem. Ha visszajövök megünnepeljük az osztálytársaimmal is a sikert. Ők szintén izgultak értem, sőt segítettek a felkészülés során. • * • Az országos tantárgyi és szakmai versenyek befejeződtek. Gazdára találtak a helyezések, a díjak. A szakmunkástanuló napok rendezvénysorozata is véget ér ma, az ^Alkotó ifjúság” című kiállítás megnyitásával a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, valamint a korábban megrendezett megyei tantárgyi, illetve szaktárgyi versenyek díjkiosztó ünnepségével. A „skodások”. így ismerik őket a Volánnál, és a megyében. Azt mondják róluk: ha megjelenik a „Skoda-raj”, megmozdul a föld, munkájuk nyomán órák alatt sóder-, homokhegyek emelkednek, vagy tűnnek el. Szállítóbrigád: huszonnyolc, egyenként 8,8 tonnás bilíenősplatójú autómonstrum-pótkocsikkal. Különös hangsúllyal ejti ki a Skoda szót Hegedűs Mihály, a Volán 7. sz. Vállalat szállítmányozási üzemvezetője. — A Volán válogatott legénysége a Skoda-raj. Szinte külön kaszt. A nagy munkákat végzik: homok, kő, sóder, építőanyag-szállítás a feladatuk. öt-tíz, vagy még több kocsi jár egy rajban, többnyire távolsági szállításnál. Nagyon jól ki lehet használni ezeket a kocsikat. Rakodóidejük minimális. A 4-es számú főútvonal korszerűsítése során alkalmazott a Volán először pótkocsis fuvarozást. Akkor ez országos hírű újítás volt. A személyzet? Kemény fiúk, biztos kezű gépkocsivezetők. Legtöbbjük 6—8 éves gyakorlattal, sok százezer levezetett kilométerrel a háta mögött. Reggel 6 óra. A Volán Landler Jenő úti telepén felzúgnak a motorok. A Skodák egymásután fordulnak ki a kapun, indulnak az első fuvarért. Tíz óra, mire az első gépkocsi sóderrel megrakva megérkezik Rákoscsabáról a szolnoki vasúti pályaudvar elé. Beállnak a sóderrakás mellé, és felbillentik a platót. Ércesen csikorog a kavics. A lerakodás nem vesz igénybe öt percet. Cigarettaszünet, és indulás vissza. Kétszázhetven lóerő dübörög alattuk. Izsó Pál biztos kézzel vezeti a kocsit a városi forgalomban. Beszél, de a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az útróL — Mindnyájan olyan emberek, akiknek szüksége van a pénzre. Becsületes pénzre, amelyért megdolgoznak. Hajtanak érte keményen. Én is ugyanúgy, mint más. Albérletben lakom a családdal — építenem kell. Nagyon sok pénzbe lesz, de otthon kell a gyerekeknek. Naponta két fuvart „lecsavarunk” Rákos- csabáróL Négyszáz kilométer minden nap. És egyedül. Nincs kísérő — még beszélEgy évvel ezelőtt Nagy Eszter még a martfűi Tisza Cipőgyár KlSZ-bizottságá- nak titkára volt Jelenlegi barátnőjét, Bodor Katalint, a Ferunion Külkereskedelmi Vállalat dolgozóját akkoriban még nem ismerte. A két lány akkor ismerkedett meg, amikor Moszkvába utaztak, hogy ott a Komszomol Központi Bizottsága mellett működő Komszomol Főiskolán tanuljanak. Katalin és Eszter számára ma már, a főiskola többi fiú és lány hallgatójához hasonlóan a Moszkva környékén található régi kuszkovói nemesi kúria parkja — nem messze tőle emelkedik a Komszomol Főiskola épülete — ismerős kedves táj. A szocialista országok kommunista ifjúsági szervezeteitől 1949-ben érkezett az első csoport a Szovjetunióba, hogy ott mint ösztöndíjasok a Komszomol iskoláiban tanuljanak. Ma már a Moszkva centrumától távol eső Ju- noszty utcában több tucat olyan fiúval és lánnyal találkozhat az ember, akik a szocialista közösség országaiból érkeztek. Itt tartózkodásuk során a főiskola előadótermeiben megismerkednek az SZKP és a Komszomol történetével, filozófiát és politikai gazdaságtant tanulnak, és bővítik a mozgalmi munkában szerzett ismereteiket. getni sem lehet. Csak a cigarettát szívom, — naponta egy dobozzal. Míg Cegléden bent a városban ment a forgalom, szoros volt a két forduló. Most, hogy a 4-es elkerüli a lakott helyeket — belefér tíz órába. Persze ehhez is kell hajtani. A monori erdőnél bevárjuk a hatfős rajt. Sorban érkeznek Sári János, Bajzát Zoltán, Széplaki Mihály és a többiek. A Skodákkal megtelik a parkírozó. Tíz perc pihenő a délelőtti kávé mellett. Sári János az ujjait tornásztatja. — Tudja elmerevedik a volán markolásától. A szem is fárad a feszült figyeléstől. Hiába ül az ember egész nap, este a két forduló után mégis fáradt A pótkocsival meg duplaannyiszor kell kuplun- golni mint szólóban. Ezt nem fizetik meg. — Mindig túlteljesítjük a normát — kopcsolódik á beszélgetésbe Bajzát Zoltán. (Mint később megtudtam, több mint 400 ezer kilométert vezetett már balesetmentesen.) — Muszáj, mert kell a pénz. A normába csak egy rákoscsabai fuvar férne, de nem is vinnénk akkor haza csak 2000 forintot. T- Igaz, hogy másképp, tisztelettel beszélnek velünk, skodásokkal — veszi át a szót az egyikük — hogy erkölcsileg értékelik a munkánkat, az — Nagyon tetszik nekem — mondja Nagy Eszter —, hogy a Komszomol Főiskolán az előadásokat és a szemináriumi foglalkozásokat rendszerint kirándulásokkal és érdekes találkozásokkal kapcsolják össze. A múlt év szeptembere óta voltunk már a Nyikolaj Osztrovszkij Múzeumban, Lev Tolsztoj ha- movnyiki házában és a Moszkva melletti Petriscse- vóban, ahol találkoztunk Zaja Koszmogyemjanszkaja édesanyjával. Nagy kiránduló autóbuszokon ellátogattunk Rosztovba, ebbe az ősi orosz városba is. A Komszomol Főiskola külföldi hallgatói a Szovjetunióval való ismerkedésük során nem csupán egyszerűen benyomásokat gyűjtenek. Eszter és Katalin például tanulótársaival együtt téli gyakorlaton vett részt a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában, Csebokszáriban, ahol részt vettek a csuvas fiatalok nemzetközi megmozdulásainak előkészítésében. Ez év tavaszán pedig a főiskola hallgatói kéthetes utazást tesznek TaSkentbe. — Az elmúlt tíz hónap során Kuszkovo nem csupán tanulásunk színhelye, hanem otthonunk is lett — kapcsom anyagiak terén azonban nem érezzük ezt a megkülönböztetést. A „zilesek” vagy a fixplatós kocsikon járó gépkocsivezetők jobban keresnek és kevesebb kilométert vezetnek. Mi vasárnap is dolgozunk. Egy hónapban átlag két vasárnapot töltünk munkában. És akkor sincs magasabb munkabér. — Arról írjon, hogy miért szükséges két napig állnia a kocsinak egy apró javítás miatt — veti közbe valaki. Csak állunk és várunk egyszerű alkatrészproblémák miatt. Utána ismét hajtani kell, hogy a fizetéskor legyen mit megszámolnunk. Hajtani! Hajtani! Sokszor felröppent ez a szó. Elmondták, mennyi helyen dolgoztak már. A skodások ott voltak a szolnoki teherpályaudvar építésénél, ők szállították az anyagot a magtisztító és a kenyérgyár alapozásához is. A Széchenyi lakótelepre több mint 100 ezer köbméter homokot vittek a kocsik. Rákoscsabán a rakodás csak percekig tart . Százötven mázsa sóder alatt nyög a plató, fullad a motor. A megterhelt kocsik lassan vonulnak a délutáni forgalomban. Négy óra, mikor Szolnokon megszabadulnak terhűktől. Megvolt a második forduló. lódik be a beszélgetésbe Bodor Katalin. — Gyakran találkozunk azokkal, akik a többi szocialista országból érkeztek a főiskolára. Egy csésze orosz tea mellett őszintén, keresetlen szavakkal beszélgetünk az ifjúsági mozgalomról. Gyakoriak a filmvetítések is, ezeken az otthonról hozott filmeket mutatjuk be. A téli időszakra nagyon sok ünnep esik, melyeket többnyire családikörben szokás megünnepelni. Közösségünkről azonban teljes joggal elmondhatjuk, hogy összeforrott, baráti kis család lett belőle. Szilveszterkor a kollégiumban bált rendeztünk. Nemzeti ételeinket tálaltuk fel és a legkülönfélébb zenére szórakoztunk. ...Amikor a kuszkovói parkba is beköszönt a nyár, a repülőgépek és a vonatok hazaviszik majd a Komszomol Főiskola külföldi hallgatóit. A húsz magyar KISZ- vezető is hazatér majd a Duna és a Tisza parijára, hogy folytassa azt, amivel korábban is foglalkozott — végezze a munkáját a magyar ifjúság között. P. Bogomolov TÉVÉJEGYZET A meglátott horizont Dokumentumfilm Szolnok megyéről Chiovini Ferenc festőművész vallomásával kezdődött tegnap este az a televíziós dokumentumfilm, amely a szövetségi politika mindennapi érvényesülését, a népfrontpolitika értékes eredményeit mutatta be — megyénkben. Az utóbbi hetekben — hónapokban Szolnok megye egy-egy városa, vagy éppen az egész megye gyakran szerepelt a rádió vagy a televízió nyilvánossága előtt. Ez a kongresszusi mérlegkészítés szándékával készült film — amely tartalmában, mondanivalójában kapcsolódik a már korábban látott, Pest megyéről készült: „.. .tudtuk, hogy más lesz”, és a Csepelt bemutató: „Ez már együttes cselekvés” című filmekhez — azonban különleges helyet foglal el a sorban. Különleges helyet, s ez a közreműködő interjúalanyok, a megyéről meghitt, közvetlen szavakkal vallók érdeme. Chiovini mester ihle- tőjéről, a „csodálatos” Alföldről beszélt, a műsor többi megszólalója pedig „benépesítette” a tájat. Eredményekről és gondokról esett szó, de bármi is volt a téma: érezni lehetett, hogy mindez, az itt élő emberek közös ügye. Közös ügy, melyért tenni is készek... Peregtek a filmkockák, s a kép egyre színesebb, egyre gazdagabb lett. Szolnok, Nagyiván, Jászberény, Martfű, Kisújszállás — változtak az arcok, az emberek, a gondolat mégis ugyanaz maradt. Ugyanarról a közös munkáról, az ösz- szefogásról, az együvé- tartozásról beszélt a termelőszövetkezeti elnök, a művezetőnő, a főméi- nők, a vezérigazgató, a főorvos, a lakatos, a vasalónői, s ezt foglalta össze Szepesi György mikrofonja előtt dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára is. „Olyan ez a megye, mint egy kamasz gyerek” — mondta. .„Vadonatúj zakó feszül rajta, de a nadrágot kinőtte, s bizony az a nadrág foltozott is...” Ma még foltos, de holnap talán már új lesz. Űj és új vonásokkal gazdagodik a megye képe. Azé a Szolnok megyéé, amely néhány év alatt évtizedeket .„ugrott” előre az ipar, a mezőgazdaság, vagy a szolgáltatások területén, s ezzel együtt változott az itt élő emberek tudata is. A műsort nézve akaratlanul is az jutott a jegyzetíró eszébe: vajon tíz, vagy húsz év múlva miről szólna egy, „A meglátott horizonthoz” hasonló dokumentumfilm. Hogy miről? A választ csak találgatni lehet, de annyi biztos: a megszólalók ugyanilyen szívvel, ugyanilyen lelkesedéssel beszélnek majd — hiszen lesz miről. H. D. T. G. Szövetkezeti alkatrészgyártó üzem A METAFÉM MŰSZERKÉSZÍTŐ SZÖVETKEZET Kisújszálláson textilvizsgáló és -készítő gépek alkatrészeit gyártó üzemet hozott létre. A szövetkezet 51 milliós tavalyi tervének — melyet 55 millióra teljesítettek — 30 százalékát már a kisújszállási üzem termeli. Képünkön: az üzem eszterga- padjainál fiatal szakmunkások dolgoznak T. Katona László Uj bárotok között Magyar fiatalok a Komszomol főiskoláján i
