Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

1975. március 2, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Mai sportműsor Izgalmas rajt a térti röplabda NB l-ben Székesfehérvári Volán—Szolnoki Vízügy Dózsa 3:1 (-9, 12, -2! -13) Ketten a múltról s a jelenről Szolnok Véső utcai csar­nok, 400 n. Vízügy-, Dózsa: Nyári S., Mészáros, Zsult, Bo­ros, Somodi, Pelei, Csere: Tövis, Kolözsi. Edző: Lantos dr. Nyugodt, magabiztos játék­kal nyerte az első játszmát a vendégcsapat Az újonc Dó­zsa kissé lámpalázasan kez­dett, és nem tanúsított ko­moly ellenállást A folytatás­ban egyre jobban belelen­dült a szolnoki együttes, és nagyon izgalmas küzdelem­ben 15:12-re nyert. Nem tartott sokáig az öröm mert a Volán feljebb kap­csolt egy sebességgel és — ugyanúgy', mint decemberben az osztályozón — valósággal elütötte a meglepett hazaia­kat. Mindössze két pontra íu- totta a teljesen szétesett Le­génység erejéből. Minden el­képzelés nélkül, meghökken­tően sok hibával játszottak ebben a játékrészben, és úgy tűnt, hogy nem tudnak újíta­ni. Az NB I-bén már „rá- kezdték”, és ma elindul a labda az NB II-ben, az NB lil-ban is. A tavaszi rajtot nem kísérte semmi „csinnad­ratta” — csendben, szinte „rargrejtve” rajtolt a labda­rúgó-bajnokság. Nincs eget­verő lelkesedés, hogy ismét foci — a közönség gyana­kodva figyel... Gyanakodva, szinte bizal­matlanul figyel a szurkoló­sereg, és mondjuk meg őszintén, hogy erre minden oka megvan. Mert fürdőit már a drukkér-had Tatán elhullajtott tengernyi izzadt­ságban, rekeszthetett volna Dunát—Tiszát a fogadkozá­sok kinyomtatott áradatával — aztán elkezdődött a tét­re menő csata és az ese­ménytelen kilencven percek lelohasztották a legvcrme- sebb reményeket is. Nincs „csinnadratta”, a közönség lelkesedése nem ostromolja az eget, s ezút­tal nem verik a nagydobot a labdarúgás vezetői sem. És ez a csend az, amire oda kell figyelni. A magyar lab­darúgás olyan korszakát éli, ami híján van a látványos „allűröknek”. ^ Az alapokat rakják lé a sportágban, és az alapok a „földbe” kerül­nek. Ám mert láthatatlan a fundamentum — bízni kell az építőkben, abban, hogy az épület alatt ha láthatat­lanul is, de szilárd alapzat húzódik majd. A bizalomra lenne hát a legnagyobb szüksége a labdarúgás veze­tőinek. A bizalomra, amiből a futballpályák környékén mostanában oly kevés van. Vissza kell szerezni a kö­zönség támogatását, rokon- szenvét és ezért minden ál­dozat kevés. Dé mit ígérnek azok, akik a legmagasabb szinten irányítják a futball gépezetét. Először is tiszte­séget a pályán! A „bunda” árnyéka Is kivizsgálást és büntetést von maga után. A szigorú fellépés mindenképp indokolt, hiszen ahol „gya­nús” égy-egy kilencven perc — ott a játékkal valami baj vólt. Rendet teremtenek a játékosok átigazolása térén is; bár ezt már nem egyszer hangsúlyozta az MLSZ ve­A negyedik játszmában lendületes rajtot vett a Dózsa, 3:0 után azonban ismét a Vo­lán kerekedett felül. Ami ez­után következett, azért ér­demes volt megnézni a talál­kozót. Páratlanul izgalmas küzdelemben 3:8-ról 9:ll-re, 13:14-re zárkóztak fél a szol­nokiak. Lebilincselően érde­kes volt a játék, az ellenfél­nek még voltak tartalékai, így alakult ki a 15:i3-as végered­mény a székesfehérvári együttes javára. Szervezetten, átgondoltan játszó csapattól kapott ki a szolnoki újonc gárda. A ve­reség oka elsősorban a gyen­gébb sánc és mezőnymunka volt, de a rutintalanságuk is olyan tényező, amely döntő­en esett latba. Mindenesetre olyan erényeket is csillogtat­tak, amelyek alapján remény van arra, hogy nem lesznek a pofozógép szerepére kárhoz­tatva. — rai — zetósége, úgy látszik néhány egyesület egyszerűen nem hitte el, hogy az elképzelés valóra is válhat. Éppen ezért NB I-es és NB ll-es játé­kost Csak akkor kereshet meg egy-egy egyesület a jö­vőben — ha előtte az MLSZ- ncl bejelentette szándékát. A labdarúgó szövetség aztán az átigazolás végéig figye­lemmel kíséri a „frigyet”. LegfőlJb ideje a kemény kéznek, hiszen a Szolnoki MTE is megmondhatója, mennyivel könnyebb lenne a helyzete, ha az elvtelen já­tékoscsábításnak már koráb­ban elejét veszik. De rendnek kell lenni a pályán is, amiért egyértel­műen a játékvezető a fele­lős, akivel szemben szintén szigorú követelményt tá­maszt a testületé. Bevált az NB I-bén a „titkos bírókül­dés” és bár alighanem csak szimbolikus jelentősége van, de a játékvezető öltözőjébe a jövőben csak a csapatka­pitány léphet be a mérkő­zés adminisztrációját inté­zendő. Rendnek kell lenni a né­zőtéren is, amiért a rende­zőknek kell vállalni a ga­ranciát. Ha valóra is válik a szá­mos dicséretes elképzelés, mindez azonban csak a ke­rete lesz a labdarúgásnak. Mert fegyelmezetten is le­het bűnrosszul futballozni, s erről viszont az MLSZ már aligha tehet. Az edzőkön és játékosokon múlik, hogy jó játékot lássunk ma a Tisza- ligetbcn a Dorog ellen, tisz­tes helytállást a fővárosban a Szolnoki MAV-tól az éllo­vas Vasas Izzó ellenében. De jó futballra van szük­ség Mezőtúrtól Jászberényig, a járási bajnokságtól a vá­logatottig, ahhoz, hogy a magyar labdarúgásról el­mondhassuk; a sportág mél­tó árra, hogy ismét milliók érdeklődésének a fénye es­sen rá. És talán akkor egy-égy bajnoki rajt során lesz „csinnadratta" is — s nem kell a gyanakvás csendjében útjára indítani a labdát. — pb — Asztalitenisz: Kilián György I. osztályú emlékver­seny, Szolnok, Kilián Repü­lő Műszaki Főiskola torna­csarnoka, 9.30. Törökszent- miklós város 1975. évi asz­talitenisz seregszemléje, Tö- rökszentmiklós, Dózsa Tsz székháza, 9. Kézilabda: megyei szak- szövetség terembajnokságá­nak harmadik fordulója, Szolnok, Gábor Áron lakta­nya csarnoka, 8.30. Jászberé­nyi járás terembajnokságá­nak utolsó előtti fordulója, férfi csapatok döntője, Jász­berény, Hűtőgépgyár sport­csarnoka, 3.30. Atlétika: Szolnok megye 1975. évi mezei futóbajnok­sága, Szolnok, Szandai rét, 10. Sakk: NB II. csapatbaj­nokság; Szolnoki MTE—Di­ósgyőri VTK, Szolnok, ÉP­SZER V. irodaháza (József A. u. 36.) 9. Sz. Olajbányász —Videoton Ság vári megyei Művelődési Központ, 9. Me­gyei csapatbajnokság. I. osz­tály: Karcagi Vörös Meteor— Jászberényi Lehel SC, Kar­rag. Üttörőház, 9. Szolnoki MTE II.—Kisújszállás MÁV MTE, Szolnok, ÉPSZER V. irodaház (József A. u. 36.) 9, Mezőtúri ÁFÉSZ SE—Ti- szaföldvári Tsz SE, Mezőtúr, ÁFÉSZ klub, 9. Megyei 11. ó.: Rákóczifalva—Cibakháza, Rakóczifalva, tsz-központ, 9. Tiszafüred—Jánoshida, Ti­szafüred, MHSZ-székház, 9. Üjszász—Jászapáti, Üjszász, művelődési ház, 9, Jászberé­nyi Lehel SC II.—Kunhe­gyes, Jászberény, Üttörőház, 9. Jászladány—Kenderes, Jászladány, művelődési ház 9. Kunmadaras—Tószeg, Kunmadaras, kultúrház, 9. Túrkeve—Sz. Olajbányász 11. Túrkeve, AFIT klub 9. Teke NB 111. férfi: Hon­véd Gyulai SE—Debreceni Volán Szolnok, MÁV Jár­műjavító tekecsarnok, 9. Me­zőtúri ÁFÉSZ—Debreceni VSC, Mezőtúr, 9. Kosárlabda: Szolnoki MTE rendezésében a hagyományos MTE Kupa, a Salgótarjáni BTC, a Kandó Kálmán Mű­szaki Főiskola, a Szarvasi Főiskolai Spartacus, és a Szolnoki MTE NB il-es női csapatainak részvételével, Szolnok, Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskola, 9 órától, Magyar Népköztár­sasági Kupa területi döntő: a Kecskeméti Sportiskola, a Mezőberényi ÁFÉSZ, a hód­mezővásárhelyi Mg. Főiskola és a Szolnoki MÁV női csa­patainak részvételével, Szol­nok, MÁV SE Véső utcái csarnokában, 9. Vízilabda: Országos ifjú­sági bajnokság; Szolnok Víz- ügy-Dózsa—Újpesti Dózsa, Szolnok, Damjanich uszoda, 12. országos serdülő bajnok­ság: Szolnok Vízügy-Dózsa— Újpesti Dózsa, Szolnok, Dam­janich uszoda, 11. Labdarúgás. NB II.: Szol­noki MTE—Dorogi Bányász, Szolnok, Ti -aliget.i stdion, 14.30, Nagy G. NB III.: Me­zőtúri Honvéd—Szarvasi Fő­iskolai Spartacus, Mezőtúr, Városi sporttelep, 14.30. Tóth L. Mezőtúr városi felszaba­dulási labdarúgó kupa: Me­zőtúri Honvéd II.—Túrkeve, Mezőtúr, 10. Endrőd—Gyo- ma, Mezőtúr, 12. Idegenben szerepelnek: a Jászberényi I.ehel SC NB I-es női röplabdázói, bajno­ki mérkőzésen Almásfüzitőn a Timföld SE ellen, a Szol­noki MÁV NB Ill-as labda­rúgói Budaoesten a Vasas Izzó ellen, a Honvéd Kilián FSE NB Ill-as labdarúgói a fővárosban a Vasas Láng el­len, a Jászberényi Lehel SC NB III-as labdarúgói Ka­zincbarcikán a Vegyész el­len, a Szolnoki MTE és a Honvéd Kilián FSE tollns- labdázói Budapesten az Or­szágos Serdülő Magyar Baj­nokságon, páros és vegyes- páros számokban a Szentki­rály utcai csarnokban, a Szolnoki MTE és a 6Ó5-ös DSK súlyemelői Szegeden, serdülő és ifjúsági kiválasztó versenyen, a Tiszafüredi VSZ SE férfi kosárlabdázói az MNK területi döntőjén Kis­kunfélegyházán. Szó. MÁV férfi tekézői Budapesten, NB tl-ben; a Zuglói Danuvia ellen. Ma délután ismét megele­venednek az egykori emléke­zetes nagy spörtesaták: á Szolnoki MTE—Dorog NB li­es mérkőzése előtt az MTE és a MÁV „öreglegényeinek” ta­lálkozójára kerül sor. Ott lesz á pályán dr. Csabai Csaba, aki az MTE csapatában jobb­szélsőt játszott, és Tóth Lász­ló, aki a MÁV-ban töltötte be Ugyanezt a posztot. Ebből az alkalomból beszélgettünk e két kitűnő sportemberrel, a „régi idők focijáról”. Hold utcai grund — Honnan indult dr. Csa­bai Csaba labdarúgó pálya­futása? — A szolnoki Hold utcai grundon kezdődött, aztán Szegeden a Dózsában, majd az Építőkben folytatódott. Építők-válogatött, utánpót­lás-válogatott voltam, majd az orvosi diploma megszerzé­sé után, 1962-ben hazatérve az MTÉ játékosa léttem, jó- sZellémű, lelkes gárda lépett pályára a piros-fekete színek­ben minden vasárnap. Az erősségünk az volt, ami mos­tanság leginkább hiányzik a labdarúgásból: mindén áron győzni akartunk. Ehhez vi­szont — milyen egyszerű — támadni kellett, többet és jobban, mint az ellenfél. A récept pedig: Szélén kell ki­kezdeni a védelmet, es kö­zépen „hóhér-módra” érté­kesíteni a helyzeteket. A vi­lágbajnokság a szélső játék diadalát hozta. Azok szóltak bele az első helyek sorsába, akik a partvonalak mentén kellő időben rakétákat tud­tak begyújtani. A kapu előtt aztán már nem kellett más, mint egy Gerd Müller. .. — Afi a véleménye a jelen­legi MTE-röl? — A közelmúltban volt sze­rencsém elbeszélgetni Kovács Istvánnal, a francia váloga­tott szakvezetőjével. Ö jó is­merője a szolnoki labdarú­gásnak — de az egész sport­ágról is sokat tud, így érthe­tően odafigyeltünk arra, amit Ahhoz, hogy érzékeltessük, milyen rangos mezőny gyűlt össze a Kilián György Re­pülő Műszáki Éőiskola tór- natermében rendezett aszta­litenisz-versenyre, ismét fel kell elevenítenünk azt az örvendetes tényt, hogy Cal­cuttában Jónyer István és Gergely Gábor világbajnok­ságot nyert. Egyszóval an­nak a sportágnak az élvona­la vendégeskedik Szolnokon, melynek világnagyságái van­nak. Bár ezúttal a bajnokokat nem láthattuk — mint köz­tudott, Svédországban égy Európa Liga-találkozó köte­lezettségeinek tettek eleget — a klubtársak, a sportág hazai nagyjai szép számmal léptek asztalhoz tegnap reg­gel a megnyitó után. Rózsás, Faházi, Harangi, vagy Ma­mondött. Szerinte — és sze­rintem is — csák azok Vált­hatják meg városunk labda­rúgását, akik azonosulni tud­nak Szolnokkal. Ez nem azt jelenti, hogy aki nem a Vár- konyi téren született, az nem lehet teljes szívvel híve a megyeszékhelynek. De a lab­darúgásban ma már a siker­hez egy-egy mérkőzésen lé­lektani többletre van szükség. Sokat futni, ütközni, nagyo­kat rúgni szinte mindenki tud. Nyerni csak „pszicholó­giai doppingszerrel” lehet —- s ez a klubszeretet. Ezért kell Szolnokon és környékén ölyán bázist teremteni, ahöl gombamód nőnek majd fel ä tehetségek. — Melyik volt a legemlé­kezetesebb MTE—MÁV ösz- szecsapás melynek részese Volt? — A Délibáb úti pályán 1 :l-re végeztünk, s nekem különösen jól ment a játék, bár a gyakran kikeresztező Abonyival szemben nem volt könnyű dolgom. De amikor a mérkőzésnek vége vólt, ba­rátként rázott kezet a két csa­pat. Magam is valamennyi MÁV-játékóssal jó barátság­ban vagyok. Hogy mégis van MÁV—MTE ellentét? Ennek az okait a pályán kívül kell keresni. Két gól Bencsiknek — Tóth László útja honnan vezetett a kék-fehérekhez? — Jászaisószentgyörgyön kölyök koromban kezdtem el kergetni a labdát. A szolnoki közgazdasági technikumba 1950-ben kerültem, s először a Szikra serdülő csapatában, majd a megyei I. osztályú Petőfi együttesében szerepel­tem. Az NB Il-es MAV-hoz 1954-ben igazoltak át — s megszakítás nélkül 13 éven keresztül voltam a vasutas csapat játékosa. A legemlé­kezetesebb esztendő az 1961- es volt, amikor az Ózd mö­gött hajszálnyival marad­tunk lé az NB I-bé induló „szerelvényről”. Ráadásul — és ez a bajnokság tisztaságát bizonyítja — vasutas együt­tesek ütöttek el bennünket a feljebbjútástól: a BVSC és az MVSC is megvert bennün­ket. .. — Az MTE—MÁV össze­csapások közül melyikre em­lékszik legszívesebben? Volt egy feledhetetlen 90 percünk, méghozzá 1965 má­jusában, amikor 6:1-re győz­tünk. Két góllal terheltem meg Bencsik hálóját. Az első­nél a fél pályáról száguldot­tam végig az oldalvonal men­tén — aztán minden teketó­ria nélkül a hosszú sarokba bombáztam. A másodiknál Csábi beadását vágtám ka­pásból a hálóba. Jól ment a játék, pedig őrzésemre Papp 11-t vonták hátra, aki akkor fossfy neve feltétlenül isme­rősen cseng, s ha hozzávesz- szük, hogy velük a vidék légjőbbjái — a ceglédi dr. Réti, G. Bíró, a pécsi dr. Horváth, a szolnoki Nozics- ka, Milos és a többiek próbálták felvenni a ver­senyt, a színvonalról is ké­pet alkothatunk; a második fordulótól már ném adtak ingyen egyetlen poént sem! Legkorábban a férfi pá­rosok versenye fejeződött be. Szép hazai sikernek számít, hogy a kiliános Nozlcska Némethiéi a BVSC verseny­zőjével az oldalán a legjobb nyolc közé jutott. A végső győzelmet, végülis a páros versenyszámra legjobban „ráfigyelő” Murosffy—Kocsis Spartacus kettős szerezte még égy klubtárs páros, á rémek formában volt. Ezút­tal azonban ő sem tudott tar­tani. — Korábban edzőként te­vékenykedett. Most mint né­zőt látjuk szinte valamennyi meccsen. — Három év óta valóban csák szemlélő vagyok — vi­szont kivétel nélkül minden találkozót végignézek, játsz- sZon akár az MTE vagy akár a MÁV. Szolnok-szurkoló va­gyok, akik ismernek, tudják, hogy soha nem voltam híve a két egyesület értelmetlen rivalizálásának. Dé játé­kostársaim sem tekintették „ellenségnek” az MTE csapa­tát. Talán a vezetők és a szur­kolók egy része szította oly­kor a két klub közötti ellen­tétet. — ön szerint hogyan lép­hetné előbbre Szolnok labda- rúgóspörtja? —' Az ötvenes évek éléjén a Szolnoki MÁV aranycsapa­ta kiöregedett. Az akkori ve­zetők — és a társadalmi se­gítők — nem szégyelltek vé­gignézni a legkiseob csapat mérkőzését sem. Az egyesü­letbe szolnoki és környékbeli fiatalokat igazoltak. A MÁV- csapatában, melynek én is tágja voltam, saját nevelésű fiatal alig volt néhány, vi­szont Rákóczifalvától Jász- alsószentgyörgyig számtalan jő adottságú labdarúgó erő­sítette á klubot. Sikerült az aranycsapatot pótolni ezzel a szemlélettel. Talán ma is ez lenne a járható út. — Mire viheti a MÁV a je­lenlegi bajnokságban? — Balszerencse, hogy a Vasas Izzó „felpumpált” csa­patával kell versenyt futnia a MÁV-nak. A vasutasok szerencsés kézzel erősítettek, tehetséges fiatalokkal pró­báinak harcba szállni a fel- jebbjutésért. Ha a gárda együtt marad, egy-két éven belüt ott lehetnek a labda­rúgás második vonalában. Különösképpen azért vagyok bizakodó, mert aZ első csa­pat mögött mind szélesebb utánpótlás-bázis bontakozik. Jelenleg a MÁV labdafúgó- sZakosZályánal helyes úton járnak. Erről nem szabad le- térniök. — p. b. — Papp—Molnár kettős előtt. A Kollár—Krelsz Postás— Spartacus és a pécsi dr. Horváth—Arató kettős szer­zett még érmet. Lapzártakor a férfi egyes­ben egyébként a legjobb nyolcig jutottak el a ver­senyzők. E rangos „társaság­ba” Asztalos, Marosffy, Ba­logh, Faházi, Rozsás, Kocsis II, Takács II. és Kocsis I. jutott. A nőknél a legjobb nyolc személyből csak négy vált ismertté: IVaskó, Csík, Oláh és Bogyó szorított he­lyet magának a finisben. A verseny ma délelőtt az ifjúsági fiú és lány egyes, valamint a serdülő fiú és lány egyes küzdelmével foly­tatódik. Az indulók között az utánpótlás legjobbjait láthatják a nézők. Csendben... Kilián György Asztalitenisz Emlékverseny Mindenki elindult - kivéve a válogatottakat Faházi még mindig a közönség kedvence

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents