Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
1975. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ősz félyfcncki órán Téma: az állambiztonság Evek óta szokás már az űj- szászi gimnáziumban, hogy egy osztályfőnöki órán a „felnőttek” dolgáról esik szól. Ailambiztonsági kérdésekről beszélget a másodikos, meg a negyedikes diákokkal dr. Lé- der László alezredes, a szolnoki Járási-Városi Rendőr- kapitányság vezetője. És mindjárt előre kell bocsátanom: ez az óra nagyon tetszik a gyerekeknek. Meggyőződtem róla. Ütvén tizennyolc éves lány és fiú, az élet kapujában. Májusban érettségi, s aztán ki egyetemen, főiskolán tanul tovább, ki szakmát választ. Mert anélkül, hogy bárki is megfogalmazta volna ezt így — állampolgári kötelesség — tulajdonképpen erről volt szó két órán át. És hogy a gyerekek nagyon is helyénvalónak tartották, hogy ilyen témákról beszélgessenek velük, erre csak egy bizonyíték: a foglalkozást be kellett volna fejezni 12 óra 30 perckor, de ők még egy órokar is a helyükön ültek és csak úgy záporoztak a kérdések a rendőrtiszthez. Mit tehetnek a fiatalok 85: állam biztonságáért? — kérdezték többen is. A választ követő kérdések és újra vála- laszok nyomán közösen fogalmazták meg a feleletet: a becsületes munka éppúgy az állam biztonságát szolgálja, mint a katonai szolgálat, vagy a hivatali, állami titkok megőrzése; hogy az is hozzájárul az állam biztonságához, hogy ezek a lányok — a leendő anyák — majd a haza szere- tetére, a munka becsületére, a szocialista államrend tiszteletére, védelmére nevelik gyermekeiket. Vajon ezeknek a követelményeknek eleget tesznek-e a fiatalok? — fogalmazódott meg az újabb kérdés. Érvek, ellenérvek ^csaptak össze, de aztán megszületett az egységes vélemény: a fiatalok nagy többsége becsületesen dolgozik, tanul, él, családot alapít. Kezével, eszével, szívével segíti a szocializmus építését Kíváncsi voltam, mit jelentett ez a beszélgetés az érettségi előtt álló diákoknak? íme a válaszok: Dudás Erzsébet: Mindenképpen jó, hogy választ kaptunk olyan kérdésekre, amelyek foglalkoztatnak bennünket. Simon Klára: Hasznosak az ilyen órák. Az emberben megfogalmazódnak kérdések, de nem tudja kitől kérjen azokra választ. Sokszor még megkérdezni sem meri senkitől, pedig az őszinte felelet eldöntheti esetleg a sorsát is. Balogh Róbert: Sokat beszélünk arról, hogy a fiatalokat fel kell készíteni az életre. Nos, szerintem az ilyen osztályfőnöki órák nagyon jól szolgálják ezt a célt. A közéletre, a munkás életre neveljük őket — mondták az iskola pedagógusai. Ezért hívták meg előadónak a járási-városi rendőrkapitányság vezetőjét, és ezért rendezik meg az iskolában a kommunista szülők fórumát is. V. V. nemcsak lélektani wizsgälat fl PälyaHälcisxtäsi Tanácsadó munkájáról Vizsgálat a Pályaválasztási Tanácsadóban Több éve dolgozik Szolnokon a Pályaválasztási Tanácsadó, munkájáról széles körben mégsem teljes a kép. Sokan úgy vélik, hogy csak pszichológiai vizsgálatot végez, s valamennyi végzős diáknak tanácsot ad. Nos, ami azt illeti, munkája ennél sokkal összetettebb, s ugyanakkor szűkebb körű. Nemcsak lélektani vizsgálatokat végeznek, hanem egyéb módon is elősegítik, hogy lehetőleg mindenki képessége, készsége, hajlama alapján válasszon életpályát. Tevékenységük ugyanakkor nem terjedhet ki az évente végző hét-nyolc ' ezer általános iskolai, illetve középiskolás diákra, hiszen egy-egy vizsgálat három napig is eltart. A pályairányító munka már ezért sem lehet csak az intézet dolga, s eredményességét egyetlen akció eleve nem biztosíthatja. Ezt a tevékenységet már az óvodában meg kell kezdeni a munka szeretétre való neveléssel, s folytatni az általános, illetve a középiskolában. Tulajdonképpen az osztályfőnökök dolga, hogy az alaposan megfontolt pálya- választásra éretté neveljék a gyermekeket. Persze, a szellemileg elmaradott vagy tartós betegséggel, testi fogyatékossággal küzdő tanulók esetében ők is sokszor tanácstalanok. Többnyire ilyen esetekben küldik be a fiatalokat a Pályaválasztási Tanácsadóba. Például akkor, ha növendékük asztmás vagy epilepsziás. A Pályaválasztási Tanácsadó dicséretére legyen mondva, nemcsak tanácsokat igyekeznek adni, hanem tőlük telhetőén életpályára is segítenek bocsátani fiatalokat. Ennek érdekében jó kapcsolatokat tartanak fenn az üzemekkel és a szakmunkásképző intézetekkel. Erősíti ezt a kapcsolatot — többek között — az is, hogy a munkahelyi pályaválasztási felelősök továbbképzéséről az intézet gondoskodik. Eddig negyven üzem ilyen megbízatású emberének alapfokú képzését biztosították. Ennek a jó kapcsolatnak s a szakmunkásképző intézetek vezetői segítőkészségének eredménye, hogy az ülőfoglalkozást biztosító szakmák egy részét beteg fiataloknak tartják fenn. Az i állami gondozottakat minden évben megvizsgálja a Pályaválasztási Tanácsadó. A rehabilitációra szoruló gyermekekét soron kívül hívják be. Szívesen foglalkoznak az iskolák által beutaltak mellett az egyénileg érdeklődőkkel is, — bár jónéven vennék, ha azok a zsúfoltság miatt lehetőleg csak a keddi napokon jelentkeznének. Ugyanis nemcsak diákokat vizsgálnak, hanem személyiségzavarral küszködő felnőtteket is. Gyakori eset, hogy valamelyik felnőtt valamilyen betegség után más pályára kényszerül, s ilyen esetekben hasznos tanácsokat ad az intézet. A Pályaválasztási Tanácsadó tevékenysége túlnő az intézet falain. Közgazdasági részlege — a tanácsok munka-, művelődésügyi és egészségű gyi osztályaival szorosan együttműködve — a pályaválasztást segítő propagandaanyagokat és kellő információkat készíti. Szándékfelméréseket végez például, beiskolázási terveket készít, ismerteti a fiatalok lehetőségeit, továbbképzi a pályaválasztási felelősöket, vizsgálja a munkába állók beilleszkedését a törzsgárdába. Mivel a pályaválasztási tanácsadás ingyenes, anyagi értelemben vett haszonról eleve nem beszélhetünk. A közösség javának gyarapodásáról viszont mindenképpen. Az intézet a‘gyermekek önismeretéhez, másrészt a pályák megismeréséhez nyújt felbecsülhetetlen segítséget. Hasznos továbbtanulás szempontjából is, hiszen aki például gimnáziumba jelentke-; zik, az még nem választ magának életutat. Mindenképpen indokolt tehát az intézet fejlesztése, munkájának segítése. Az, hogy az ÉPSZER Vállalat ígérete szerint már a nyáron új helyükre költözhetnek, mindenképpen előnyt jelent, de gondjaikat teljesen nem oszlatja el. A végzett diákok létszámának 5— 10 százaléka „problémás” évente, azokat meg kellene vizsgálni. Ezért még egy pszichológussal, közgazdász- szal jó lenne bővíteni az intézet létszámát. Indokolja ezt az a törekvés is, hogy a tanulókkal ne csak a kibocsátás évében foglalkozzanak intenzíven, hanem már jóval korábban. Ehhez az osztályfőnökök és az iskolai pályaválasztási felelősök hatékony közreműködése mellett sok minden kellene. Hasznos lenne például, ha az üzemek szakemberekkel és anyagi eszközökkel is segítenék az iskolai technikai szakköröket. A városokban, járásokban pályaválasztási akciócsoportokat lehetne létrehozni, akik kiállítások rendezésében, s az iskolák — üzemek kapcsolatának erősítésében nyújtanának segítséget. Valamilyen úton dotálni kellene az iskolai pályaválasztási felelősök munkáját is, hiszen hasznos célért dolgoznak; azért, hogy ne legyen életútjával elégedetlen ember. S. B. Dülöufak szálén A tanya egy bódéféleség Kétpó határában. Sz. János húszholdas birtoka szélén. — Jobb így? — Amúgy nem tudom milyen lenne, mert nem voltam benne. — Miért, nem... — A kutya se megy oda, ahol beléje rúgtak. Apámnak száz hold körül volt, az igaz, — én nyolcat örököltem. Eladtam, megtoldtam a pénzt, vettem húszat. Meghurcoltak. Tudja, azokban az években. Akkor megfogadtam: én már mindenen túl vagyok, én már megszenvedtem, hogy megmaradjon a földem. De hagyjuk, régen volt... — És most? — Fizetem az adót, és kész. Nem szól énhozzám rossz szóval egy hivatal se. Csak- hát... — Csakhát...? — Megdöglött a jobbik lovam. Szegény pára. Húszezret kérnek egy másikért. — Sok pénz. Van? — Mi mást tehetnék. Élni kell. Ló nélkül nem lehet... — A tavalyi év hogy ütött be? — Ahogy a többi. Megélek valahogy. Márhogy ketten, az asszonnyal. — Búzából mennyit vett le? — öt hold volt. Negyven mázsát. — Az öt holdról? — Arról hát __ — Bírja egészséggel? Mennyi a „munkaidő”, ha maga gazdája az ember. — Fél ötkor kelni kell. Az esti fejésig nincs megállás. Bírjuk, ahogy bírjuk. Ha meg nem, ott az SZTK, fizetjük magunk után, repa- ráljanak meg... — A gyerekek segítenek? — Valamit. Téeszcsében vannak, gyárban... Hát... valamit. De jobbára kettesben vagyunk az asszonnyal. Kijövünk tavasszal, aztán késő őszig itt vagyunk. — Nem lenne mégiscsak jobb... másként...? — Megmondtam. * * • Tanva, a sártenger közepén, Kisújszállás és Túrkeve között. Vertfalú, omlatag. A plafon alacsony, fekete a petróleumfüsttől, a déli oldalon két tenyérnyi ablak. Kék csomagolópapír a függöny. A konyhában vályogtűzhely. L. Mihályné főz. — Mi lesz az ebéd? — Túrós tészta. — Az finom. Jó tejfelesen. — Hát... hínám akkor ebédre, de tejfel most szűki- ben... vagyis hogy semmise. .. Kellett egy helyre a városba két liter, annyi volt, bevittem. — Odább van ide a város. — Ha toronyirányt mehetek, hat kilométer. Van úgy, hogy kétszer megyek naponta. Viszem a tejet. — Két tehenet látok. Mennyit adnak? — Az egyik vemhes, ei- apasztott. Bimbó az nyolc- kilencet... Mintha ököllel ütnék a falat. Az asszony legyint: — Ah, semmi. Ük! A szarvukkal lökdösik a falat. Mondtam az uramnak, ránk- dűtik egyszer a tanyát. £)e aztán így csak jó, mgrt melegítik a szoba falát.' — Az ura... Kocsi, 16 as udvaron, befogva. — Lehunyt kicsit. Megverte a saját keze. — Sűrűn megveri? — Hát az a baj. Mert ha nem így volna, régen bent lakhatnánk. De a brigádvezető nem tűrte ezt a nagy ivást. Elcsapták. Vagyis, hogy... hogy mondják ezt... kizárták a tsz-bőL — Hány holdjuk van? — Négy, meg egy fél, dohát. .. a szegény embert rossz földdel veri az isten. Fóliás kertészet Kunhegyes határában. N. Gábor a parányi üvegházban „napoz- tatja” a palántákat. Á „topogóban”, vagyis az üvegház szerszámos kamrájában a „Kertészet—Szőlészet” bekötött évfolyamai, szakkönyvek sora. — Sohsem gondolt arra, hogy jó körülmények között kertészkedjék, a legújabb agrotechnikával, nagyüzemben. .. — Dehogynem, sót, mindig csak arra gondoltam. Azért vagyok most „maszek”, hogy azt csinálhassam amit szeretek, meg amihez állítólag valamicskét értek is. — Nem értem. — Gyerekkori bogaram a kertészet, az üvegház, a zöldségtermesztés. Beléptem a tsz,-be annak rendjén, módján. Nem ment úgy, ahogy kellett volna. Meg is szüntették a fóliás gazdálkodást. Én meg „kikéredzked- tem”, Vagyunk errefelé né- hányan fóliáskertészek, azt tapasztaljuk, hogy megbecsülnek bennünket. Mi visz- szük a piacra az első primőrt, — de úgy is mondhatom, mi látjuk el jobbféle zöldséggel a környéket Az adóhivatali tisztviselő megerősíti: — Bizony, nagy szükség van a környékbeli fóliás kertészekre. Az adójukat is úgy állapítottuk meg, hogy „ne vágjuk őket agyon”, legyen kedvük, befektetésük, minél többet termeszteni, piacra hozni. • • • Ahhoz fogható szegénységet jó ideje nem láttam, mint K. Sándor Mezőtúr környéki tanyáján. Nagyon furcsákat álmodik itt a nyomor: — Az lenne a rend, hogy annak adjunk, akinek nincs! A pénz most is odamegy, ahol már van... A „gazda” pálinkafüstös gondolataival először még vitatkozni próbáltam... — 1945. tavasza nem ezt tette?! Akinek sok földje volt annak kevesebb lett, akiknek semmi se volt, azoknak valamennyi, — amivel elbírt. Maga nem kapott... — Három holdat. Meg vettem kettőt. Mit érek vele. Kétszáz forint egy kocsi trágya. — Látja, a szomszédnak nincs ilyen gondja. Még a háztájijára is kihozza a Ze- tor <rtműtrágyát. — Magát azok küldték rám...? — Senki se küldött, csak kíváncsi voltam, hogy él. —■ Hát... egyedül. Gyerekek, asszony, mind elment... Legalább lenne aki mosson, meg főzzön. — Segítsen a sorsán.. ; — Segítsek...?! De hogyan! Mentem az egyik tsz- hez, azt mondták, csak ha szakmám van... Á másiknál is ezzel jöttek... Amazok meg legalább a tagság elé vittek. De rossz embereim voltak, azt szavazták, hogy iszákos nem kell. Az öt holdból kettő még szántatlan, a másik fele is csak karistolás, nem szántás. .. — A kezével mit csinált. ..? ' — Elszundikáltam, a szél meg kivágta a tanya ajtaját, — hajnalra megjött a hideg. Megcsípett két ujjamat. .. — Részeg volt..'. — Áh... csak volt bennem. A szomszéd tanyabéliek megállítanak: ' — Tudott vele beszélni? Mindig részeg az... a szerencsétlen. .. Pár éve még mondtam a komámnak, az meg itt van odébb egy tanyával, traktoros az is, hogy Te, ha az elnök bfehunyja a szemét, húzassuk már fel ennek a nyomorultnak is a földjét. Vagy négy-öt évben szántottunk. Morgott az elnök, de csak inkább tessék- lássék... Ah, most már nem csináljuk! Azért, hogy több legyen neki kocsmázni... Úgyis csak gazt termel, jobbára. .. A szíve szakad meg az*embernek, hogy látja, milyen sehogyse bánik a földdel. .. Tiszai Lajos KRESZ-vetélkedő Karcagon Operaest kiállítás a zene és képzőművészet kapcsolatáról Elkészült a Székely Mihály zenei napok programja Jászberényben az idén május 7. és június 7. között rendezik meg a Székely Mihály zenei napokat. A nyolcadik alkalommal megrendezendő eseménysorozat előkészítésére alakult emlékbizottság a napokban elkészítette a zenei napok programtervét. A program május 7-én Székely Mihály emléktáblájának koszorúzásával, és emlékszobájának megnyitásával kezdődik. Este a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói mutatják be Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját. Május 10-én kiállítás nyílik a Nemzeti Galéria anyagából „Harminc év, harminc kép” címmel. A kiállításon a zene és a képzőművészet három évtizedes fejlődését mutatják be. Május 11-én aranykoszorús kamarakgrusok lépnek fel. Műsorukat a Kossuth adó is közvetíti. Május 12-én a tanítóképző intézetben nyitják meg a pedagógiai napokat. Este a Déryné Művelődési Központban operaestet rendeznek az Operaház neves művészeinek közreműködésével. Május 16-án Máté György szobrászművész kisplasztikái kiállításának megnyitására kerül sor. Nagy érdeklődéssel várt esemény lesz 17-én az újjáalakított 100 éves Jász Múzeum megnyitása. Ugyanazon a napon Jász? árokszálláson ipartörténeti kiállítás nyílik. Május 26-án a MÁV szimfonikusok hangversenyével gazdagodik a rendezvénysorozat. A Székely Mihály zenei napok június 7-én az OKISZ-kórusok találkozójával ér véget. Mielőtt ismét zsúfoltak lesznek a közutak,, felújították közlekedési ismereteiket a Nagykunság mezőgazdasági nagyüzemeinek gépjárművezetői a hétfőn este Karcagon megrendezett KRESZ-vetélkedőn. A karcagi városi Közlekedésbiztonsági Tanács kezdeményezte vetélkedőhöz csatlakozott Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve és Karcag csaknem félezer gépjárművezetője. Az üzemi és területi versenyek után jól felkészült csapatok mérkőztek Karcagon, s kö- lülük is a legjobbnak bizonyult Kisújszállás, megelőzve Mezőtúrt és Karcagot. Egyénileg is egy kisújszállási dolgozó: Balogh János, a Nagykun Tsz versenyzője lett a legjobb. Második Takács Sándor és Szabó Sándor karcagi versenyző. A győzteseket a Nagykunsági Tsz-ek Területi Szövetsége értékes tárgyjutalomban részesítette. A versenyen részt vettek a nagykun városok és szövetkezetek, üzemek vezetői is. 1
