Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

1975. március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozik a megyei pártértekezlet (Folytatás a 2. oldalrót) kások, mérnökök, agronómu- sok, orvosok és pedagógusok, fegyveres erők tagjai, nyug­díjasok, állami gazdasági, tömegszervezeti és mozgal­mi vezetők, alkalmazottak, pártmunkások — tehát az élet valamennyi területe képviselve van, ahol kom­munisták dolgoznak. Kedvező légkörben készülünk a kongresszusra Győri Imre felszólalása Homonnai János, a szolnoki MÁV Járműjavító Üzem állami díjas tűzikovács brigádjának vezetője Engedjék meg, hogy meg­köszönjem a bizalmat, amelynek alapján szólhatok üzemünk, a szolnoki Jármű­javító 163 szocialista bri­gádjának nevében. Üzemünk munkásai egyet­értenek pártunk politikájá­val és irányelveivel, hiszen az MSZMP az elmúlt négy esztendőben következetesen megvalósította fő politikai célkitűzéseit, végrehajtotta a X. kongresszus határoza­tait. Tovább erősödött a párt, a munkásosztály vezető sze­repe, fejlődött a szocialista demokr a — mondotta. A pártértekezlet különböző fórumain megvitattuk az irányelvekből adódó tenni­valókat, a megvalósítás he­lyi követelményeit. A ta­pasztalatok alapján levon­hatjuk azt a következtetést, hogy a munkásosztály és a dolgozók különböző rétegei saját törekvéseiket, politikai céljaik megfogalmazását, fő érdekeik kifejezését látják az irányelvekben. Dolgozó­ink a XI. kongresszusra ké­szülődve, nagy figyelmet fordítanak gazdasági ered­ményeink javítására, az éves tervfeladatok teljesítésére. A XI. kongresszus tiszteletére, valámint hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulójá­Örömmel vettük tudomá­sul — kezdte felszólalását — hogy a X. kongresszus óta megyénk iparának fejleszté­sére közel 4 milliárd forin­tot fordíthattunk, és ebből mintegy 300 millió forint ju­tott a kunszentmártoni járás iparának megteremtésére. Ennek következtében a mun­kásság száma nagyobb arányban növekedett a Pan­nónia Szőrmeárugyár kun­szentmártoni gyáregységé­ben, a Tisza Cipőgyár kun­szentmártoni üzemében és a Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyárában. Ez az örvendetes növekedés azonban számos problémát is felvet. Az új munkások számára kezdet­ben idegen volt az üzemi légkör, szokatlan a szerve­zettség, a rend és a fegye­lem. De az üzemekben min­denhol arra törekednek, hogy a munkássá válás fo­lyamata meggyorsuljon, amit hatékonyan szolgál a politi­kai nevelő munka, amely­nek jelentősége semmivel sem kisebb, mint a fejlesz­tési, beruházási tevékenysé­gé. Ebben a munkában óriá­si felelősség hárul a párt- szervezetekre, hiszen a fej­lett pártélettel nagy mér­tékben tudjuk alakítani a dolgozók szemléletét. Mi az üzemünkben már eddig is sokat tettünk a munkásosz­tály helyzetéről szóló párt- határozat végrehajtásáért és nak méltó megünneplésére számottevő vállalásokat és pótfelajánlásokat tettünk. Üzemünk szocialista bri­gádjai a XI. pártkongresz- szusra tett vállalásaikat tel­jesítették — mondotta az ál­lami díjas brigádvezető, majd így folytatta: Brigá­dom kongresszusi vállalása volt a termelékenység foko­zása, a különböző társosztá­lyok jobb kiszolgálása és egy kerékesztergapad alkat­részeinek elkészítése. Je­lentem a pártértekezletnek, hogy a XI. kongresszus tisz­teletére tett pótvállalásain­kat teljesítettük. Nőtt a ter­melékenység, havonta 110 százalékkal zárjuk termelé­si terveinket, és további ja­vulást értünk el a minőségi munkában is, valamint 176 óra társadalmi munkával el­készítettük a kerékeszterga­pad alkatrészeit. Brigádom 1973-ban tízéves szocialista brigádmunka alapján az Állami Díj II. fo­kozata kitüntetésben része­sült. Ez a kitüntetés az üzemben működő valameny- nyi szocialista brigád mun­kájának elismerését is je­lenti, úgy gondolom. De egy­ben kötelez is a feladatok maradéktalan végrehajtá­sára. külön gondot fordítottunk a politikai, szakmai tovább­képzésre. Ezt bizonyítja, hogy több mint kétszázan, dolgozóink egyharmada vesz részt a különböző szakmai és politikai képzésben. Ügye­lünk arra is, hogy megfele­lően alakuljanak dolgozóink életkörülményei. Az utóbbi években előre léptünk az üzemi demokrá­cia kérdésében is — folytat­ta felszólalását Petróczki Károly. — Az üzemi demok­rácia fórumai gyárunkban jól működnek, de tartalmi vonatkozásban van még ten­nivaló. A gyár szocialista brigádvezetőinek félévenkén­ti tanácskozásai igen pozi­tívak, ilyenkor az értékelés mellett számos probléma megvitatására kitérünk. Sok hasznos javaslat kerül fel­színre, s megismerjük a dol­gozók véleményét a vezetők munkájáról. Tudatában va­gyunk annak, hogy még csak a tennivalók kezdetén tar­tunk, nagyon sokat kell még tennünk azért, hogy fejlett politikai öntudat, megfelelő, magas szakképzettséggel és általános műveltséggel ren­delkező munkások alkossák a gyári kollektívát. Ennek érdekében nagyon fontosnak tartjuk a vezetők példamu­tatását, mert azt az elvet valljuk, hogy az egyik leg­jobb agitációs eszköz a sze­mélyes példamutatás. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy átadjam pártunk Központi Bizottsága és Ká­dár János elvtárs személyes jókívánságait, elvtársi üd­vözletét és elismerését az elmúlt négy esztendőben végzett eredményes mun­káért. Egyetértek az írásban be­terjesztett jelentéssel és a szóban elhangzott kiegészí­téssel. Magasra értékelem az itt folyó színvonalas, ügy­szerető munkát. A pártérte­kezlet munkája méltó azok­hoz az erőfeszítésekhez, ame­lyek révén Szolnok megye arra a magaslatra jutott el, melyről itt a pártértekezlet színe előtt dr. Gergely Ist­ván, a megyei pártbizottság első titkára beszámolhatott. A munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek, a dol­gozó emberek munkájának eredményeként Szolnok me­gye ipara 20 milliárd forint értékű terméket ad a magyar népgazdaságnak, a mezőgaz­daság termelése mintegy 10 milliárd forintnyi értéket tesz hozzá a nemzeti jöve­delemhez. A nagyszerű eredmények azt a hatalmas fejlődést tükrözik, amely felszabadult hazánkban általában, és itt e korábban erősen agrár jel­legű megyében végbement. Híven bizonyítják az ered­mények, hogy az utóbbi négy-öt esztendőben erőtel­jesen fejlődött Szolnok me­gye. Majd így folytatta fel­szólalását a KB titkára: Engedjék meg, hogy néhány gondolattal én is részt ve­gyek az itt folyó vitában és szóljak arról, hogyan látja pártunk Központi Bizottsága a kongresszus előkészítésé­nek munkáját, milyennek látja helyzetünket a kong­resszus előestéjén. A Köz­ponti Bizottság titkára be­szédének további részében a helyzet elemzésével kap­csolatban külpolitikai kérdé­sekkel foglalkozott. A többi között hang­súlyozta, hogy a jelen­legi nemzetközi helyzet — minden bonyolultsága, el­lentmondásossága ellenére — a szocializmus, a haladás erői számára kedvez. Pár­tunk XI. kongresszusához úgy érkezünk el, hogy a bé­kés egymás mellett élés le­nini politikája — amely mindenkor alapelve volt a Szovjetuniónak, s a szocialis­ta országoknak — nagy ered­ményeket hozott a nemzet­közi osztályharcban. Kiemel­te, hogy a X. kongresszust követő években a szocialis­ta közösséghez tartozó or­szágok, egyeztetett, össze­hangolt politikája nyomán a nemzetközi enyhülés tenden­ciája tovább erősödött, az enyhülés talaján számottevő sikerek születtek. Mindazonáltal — hangsú­lyozta Győri Imre — azt is világosan látnunk kell, hogy az imperialisták agresszív körei minden lehetőséget megragadnak árrá, hogy a világ békeszerető erői által hőn óhajtott és támogatott enyhülési folyamat útjába akadályokat gördítsenek, le­lassítsák, illetve megpróbál­ják megállítani, sőt arra tö­rekszenek. hogy kiélezzék a nemzetközi helyzetet. A továbbiakban utalt a nemzetközi imperializmus mesterkedéseire a Közel-Ke­leten, a vietnami helyzet éle­ződésére, a ciprusi válságra, hangsúlyozva: a támadó im­perialista körök minden pró­bálkozása ellenére tovább tart a szovjet—amerikai és a szovjet—francia párbeszéd, az utóbbi időben javultak és erősödtek a szovjet—angol kapcsolatok is. A Központi Bizottság titkára így folytat­ta beszédét: Az enyhülés tendenciáié­nak további erősödése érde­kében a béke, a haladás, a szocializmus erői nem nélkü­lözhetik hazánk erőfeszíté­seit sem, ezért is nagyon fon­tos, hogy Magyarország gaz­daságilag, politikailag, társa­dalmilag és honvédelmi szempontból milyen erőt kép­visel. Belpolitikai helyzetünket elemezve Győri Imre ezeket mondotta: Pártunk XI. kongresszusa igen jó belpolitikai helyzet­ben kezdi majd meg tanács­kozását. Az ország politikai hangulata jó, hazánkban rend van, hazánkban a szo­cializmus ügye jól áll, ha­zánkban a szocializmus hí­vei egyértelműen meghatá­rozzák a belpolitikai hely­zetet, a belpolitikai légkört. Sok tényezőt sorolhatnánk fel, de ebben a legdöntőbb szerepet az játssza, hogy a XI. kongresszus előtt emelt fővel jelentheti pártunk Központi Bizottsága: végre­hajtottuk a X. kongresszus határozatait. Azokat a célo­kat, amelyeket négy évvel ezelőtt kitűztünk, elértük, társadalmi életünkben ter­veink megvalósultak, vagy a megvalósulás útján vannak, mint ahogy itt a megyei pártbizottság jelentése, a vi­taindító beszéd, a hozzászó­lások is arról adtak számot, hogy a négy évvel ezelőtti tervek, álmok, elképzelések valóra váltak. Ugyanezt mondhatjuk el a kongresszu­son hazánk fejlődéséről is. Az eredményekben jelen­tős szerepet játszottak a két kongresszus között elfogadott KB-határozatok, amelyek sorából kiemelkedik az 1972. novemberi központi bizott­sági ülésen hozott határozat, amelyben a két kongresszus felezőjében pártunk Közpon­ti Bizottsága áttekintette a végzett munkát — a társa­dalmi élet minden terüle­tén — s megállapította, hogy mi valósult meg abból, amit elhatároztunk. Ahol szüksé­ges volt, rámutatott a lema­radásokra, és ahol kellett, lendületet adott a határoza­tok végrehajtásához. Ezzel az ülésével a Köz­ponti Bizottság arra is pél­dát mutatott, hogyan kell munka közben az eredmé­nyek számbavételével együtt, kritikusan és önkritikusan szemlélni saját tevékenysé­günket. A továbbiakban gazdasági kérdéseket érintve a KB tit­kára kifejtette, hogy hazánk gazdaságának fejlődése egészséges, népgazdaságunk erőforrásainak, tartalékai­nak mozgósítása egészében rendben halad, méghozzá olyan körülmények között, amikor a világban végbe­menő gazdasági jelenségek, mindenekelőtt a kapitalista világban végbemenő változá­sok, elsősorban kedvezőtlen változások, köztük az ener­giaválság, a nyersanyag­hiány, az infláció kihatnak a mi gazdasági életünkre is. Ezért elengedhetetlen nép­gazdaságunk ' belső erőinek mozgósítása, minden erőfor­rásunk teljes kihasználása. Pártunk és kormányunk nyíltan az egész lakosság elé tárta a bonyolult és nehéz körülmények között folyó gazdasági tevékenységünket, gazdálkodásunkat. A lakos­ság megértette ezt a hely­zetet. Munkásosztályunk és parasztságunk, dolgozó né­pünk válasza az volt, hogy hajlandó szervezettebben, pontosabban, jobban dolgoz­ni, hajlandó a bonyolult és nehéz gazdasági feladatok megoldásából kivenni a ré­szét, csak azt kérte, hogy ehhez a vezetés, a kormány, a párt, a tanácsok, a vállala­tok, a minisztériumok mond­ják meg, hogy mit kell ten­ni, vázolják fel a bonyolult helyzetben a tennivalókat. Pártunk és kormányunk nagy erőfeszítések árán a bonyolult helyzetben is meg­találta a választ, a kiutat arra, hogyan biztosítható népgazdaságunk töretlen fej­lődése a X. kongresszus és a IV. ötéves terv meghatá­rozta feladatok teljesítésé­vel. A párt és a kormány arra szólította fel a vezetőket, a dolgozókat, hogy belső erő­forrásaink jobb mozgósítá­sával, tartalékaink feltárásá­val, a hatékonysági tényezők erőteljes javításával dol­gozzunk jobban, támaszkod­junk szilárdabban a szocia­lista közösség gazdaságára, a KGST-re, a szocialista in­tegrációra. Érdemben vegyük ki ré­szünket — folytatta Győri Imre — mi is a Komplex Program megvalósításából és közben a szükséges mérték­ben továbbra is tartsuk meg kapcsolatainkat a világgaz­dasággal, így a tőkés világ­gal is. Mindezek alapján nyűgödt • lelkiismerettel mondhatjuk, — hangsúlyoz­ta Győri Imre — hogy nép­gazdaságunk fejlődésének tö- retlensége, előrehaladása biz­tosított, a proletár interna­cionalizmus, a Szovjetunió­val való barátságunk, a szo­cialista országok összeforrott- sága, összefogása megadja a lehetőséget arra, hogy nagy­részt kivédjük a kapitalista világgazdaság belső ellent­mondásainak kiéleződéséből származó, ránk nézve kedve­zőtlen gazdasági hatásokat. Mindezt figyelembe véve a XI. kongresszus, népünk elé úgy állhat pártunk, hogy azt a fejlődési irányvonalat, ame­lyet meghatároztunk, bizto­sítani tudjuk, ha belső erőin­ket egyesítjük, és ha tarta­lékainkat maradéktalanul felszínre hozzuk. A továbbiakban elmondot­ta Győri Imre, hogy bár kedvezőbbé váltak gazdálko­dásunk feltételei, a fejlődés­ben a további előrehaladás­hoz nem nélkülözhetjük azt a lelkesedést és elhatározott­ságot, amelyet nap mint nap tapasztaltunk. Nem szabad hagyni, hogy most, a kedve­zőbbé vált és a megoldást mutató távlat láttán önelé­gültté váljunk, és lassítsunk. Minden, a népgazdaság fej­lődését szolgáló elhatározá­sunknak következetesen ér­vényt kell szereznünk — hangsúlyozta a Központi Bi­zottság titkára. Kedvezően alakult hazánk belpolitikai helyzete az utób­bi hónapokban azért is, mert párttagságunk, egész népünk kedvezően fogadta és megér­tette a kongresszusi doku­mentumok szellemét és tar­talmát. A párttagság egyet­ért az irányelvekkel, ame­lyek határozati javaslatként kerülnek a kongresszus elé. Rendkívül építő szellemben, nagy aktivitás közepette sok­sok javaslat született a kong­resszusi dokumentumok vi­tájában. A kongresszusi dokumen­tumok vitája kapcsán elemi erővel bontakozott ki pár­tunkban a lenini demoltra- tizmus szelleme. Elmondhat»- juk, hogy a párttagság részt vesz a politika formálásában. Javaslatokat tett, észrevéte­leivel gazdagította a kong­resszusi dokumentumokat. Miben mutatkozott meg a párton belül, de az egész la­kosság körében a legnagyobb egység? Abban, hogy úgy folytassuk immár közel két évtizede bevált, helyes poli­tikai irányvonalunkat, hogy az még következetesebben érvényesüljön a gyakorlat­ban, még jobban, mint ed­dig. A párttagságnak, a dolgozóknak ez az alapvető igénye jellemezte a kongresz- szusi eioKészületeket, a kong­resszusi dokumentumok vi­táját. A Központi Bizottság úgy fogalmazta meg az irányel­vekben a feladatokat, hogy a tömegeknek a politika he­lyes irányvonala iránti igé­nyét figyelembe vette, s az élet változásaira politikánk szellemében adott választ. Fő vonalunkat megtartva azon­ban előbbre szeretnénk lép­ni. Ez az igény is él népünk­ben és párttagságunkban. A párt a kor követelményeit képviseli politikájában, nem a maradiságot. A kongresszu­si dokumentumok tehát a szocialista építés reális, to­vábbhaladásunkat biztosító feladatrendszerét foglalják magukban. Szeretném hang­súlyozni, hogy a dolgozók, a párttagság azt is megértette és magáévá tette, hogy fo­kozódik a harc társadal­munk szocialista vonásainak erősítéséért, s a társadal­munktól idegen nézetek, je­lenségek ellen, s az őket lét­rehozó feltételek megszünte­téséért. Győri Imre felszólalását így fejezte be: A Központi Bizottság il­letékes szerveinek és azt hi­szem mindnyájunknak, akik a Központi Bizottság képvi­seletében részt veszünk ezen a tánácskozáson az a véle­ményük: Szolnok megye kommunistái megértették a pártkongresszus célkitűzése­it, irányelveit és nemcsak a múltban tettek eleget kötele­zettségeiknek, nemcsak a múltban voltak készek . a párt politikájának maradék­talan végrehajtására, hanem készek megvalósítani azokat a határozatokat is, amelye­ket majd a XI. kongresszus elfogad. Ez a szellem hatja át a pártértekezletet, ez a szellem ad erőt számunkra, akik itt vagyunk és ad erőt a Központi Bizottságnak is. (Folytatás a 4. oldalon.) Közös témát találtak: Fábián Márton, Bugán Mihály cs Erős Lajos Petróczki Károly, a BVH kunszentmártoni gyárának igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents