Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 29. P. N. Barannyikov: Nevek az emlékműn Kelenföldön estek el (5.) Miről ír a Szovjet Irodalom első száma Április elején SZOVJET IRODALOM címmel új iro­dalmi folyóirat jelenik meg. A folyóirat célja a soknemze­tiségű szovjet irodalom és kultúra minél szélesebb körű bemutatása a legjobb ma­gyar írók és műfordítók köz­reműködésével. Az első szám gazdag tar­talmából kiemelkedik Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titká­rának a folyóirat moszkvai és budapesti szerkesztőségéhez intézett üzenete. Izgalmas olvasmány a ta­valy állami-díjjal kitüntetett belorusz Vaszil Bikov új kis­regénye, a háborús témájú Farkascsorda. A közelmúlt­ban hunyt el tehetségének teljében, a szovjet művészet egyetemes jelentőségű alko­tója, a színésznek, filmrende­zőnek és írónak egyaránt ki­váló Vaszilij Suksin. A Szov­jet Irodalom bő válogatást tesz közzé novelláiból. Az el­ső szám költészetét Alek- szandr Tvardovszkij magyar­ra eddig még nem fordított költeményei képviselik. Érde­kes színfolt a Kaukázusban élő kicsiny népcsoport, a bal- károk költőjének. Kajszin Kulijevnek bemutatkozása is. A Szovjet Irodalom első számát gazdag kritikai anyag egészíti ki. Tanulmányok ol­vashatók a számban szereplő írókról, valamint a szovjet szellemi élet friss könyvter­mésének legjaváról. A folyó­irat rendszeres nyolc oldal színes melléklettel jelenik meg. Az orosz nyelvet irodalmi szinten elsajátítani kívánók részére a folyóirat szerkesz­tősége minden számban né­hány oldalon kétnyelvű iro­dalmi alkotásokat közöl. Az első szám anyagában a többi között Csanádi Imre, Garai Gábor, Hidas Antal, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Makai Imre, Rab Zsusza, Ró­nay György, S. Nyirö József, Weöres Sándor és Wessely László műfordításaival talál­kozunk. Az USA-ban Kevesebb dollár segélyprogramra Ford elnök csütörtökön aláírta az Egyesült Államok 3,7 milliárd dolláros kül­földi segélyprogramját, s ez­zel törvényerőre emelte. Az elnök nyilatkozatában csa­lódottságát fejezte ki ami­att, hogy a törvényhozás ál­tal megszavazott összeg 2,3 milliárd dollárral kevesebb, mint amennyit a kormány eredetileg kért. II 7H|(of a gyalogosokat, HfUnűl akik soha sem váltak meg csíkos trikójuk­tól, amely a flottához való korábbi tartozásuk tanúbi­zonysága volt, a szovjet em­berek „tengerészlélek”-nek nevezték. Az ellenség más néven emlegette: „fekete-Jia- lálnak” keresztelte. Ezt a ne­vet a hitleristák sokat em­legették, amikor Leningrád- nál és Odesszánál, Szevasz- topolnál és Novorosszijszk- nál a válságos pillanatokban a tengerészgyalogosok ro­hamra indultak és „nem es­tek hasra a golyó előtt”. A Felszabadulási Emlék­művön ezt olvashatjuk: Pugacsov J. P. g. had­nagy. A szovjet honvédelmi mi­nisztérium tiszti állomány veszteségét nyilvántartó osz­tályán ilyen adatok szere­pelnek : Jakov Pavlovics Pugacsov, született 1921-ben, hadnagy, a 83. önálló tengerész lö­vészdandár (akkoriban való­színűleg a 18. gárda hadtest­hez tartozott, — P. B.) lö. önálló tengerész-gyalogos zászlóalj híradó-szakasz pa­rancsnoka. SZKP-tag, elesett 1944. december 28-án (ere­detileg azt írták be, hogy decemberben nyomtalanul eltűnt, de aztán hivatalosan korrigálták) és Budapesten temették el. A kitüntetési osztályon őr­zött kartonlapokról megtud­hatjuk, hogy 1943. március 22-én még mint telefonos közlegényt a Bátorságért ér­deméremmel tüntették ki, ha­lála után pedig á Honvédő Háború érdemrend II. foko­zatával. A Felszabadulási Emlék­művön Jakov Pugacsov neve mellett ez olvasható: Zloj SZ. A. g. hadnagy. Ugyanannak a tengerész- gyalogos zászlóaljnak a lö­vész-szakasz parancsnoka há­rom nappal korábban esett el, mint Pugacsov: decem­ber 25-én. Mind a ketten Ke­lenföldön haltak hősi halált délre attól a Gellérthegytől, amelyen nevük az emlékmű­re van vésve. Decemberben? De hiszen abban az időben még a hitlerista csapatok voltak Kelenföldön! Igaz, de a tengerész-gyalogság de- szant-alakulat, s azok voltak ők, a Duna-parton gyalog is. A feliraton a második ini­ciálé, az „A” téves. Az el­esett tisztek között még egy ilyen nevű nincs (nemcsak Magyarországon, de sehol.) Zloj gárda-hadnagyot, aki először komszomol-tag, majd párttag-jelölt volt, s aki a Donyeck-területen született, Sztyepán Lukjanovicsnak hívták (vagy Lukicsnak, ahogy az néhány dokumen­tumban olvasható.) Huszonkilenc éves korában esett el a csatatéren. Bátor, félelmet nem ismerő harcos volt, de mellét nem díszítet­ték érdemrendek. A Vörös Csillaggal negy­vennégy szeptemberében tüntették ki. Éppen hadikór­házban feküdt akkor, s a kitüntetést nem adták át neki. Még altkor sem sike­rült átnyújtani neki, amikor visszatért a csapattestéhez; nyomban harcba kellett in­dulnia. A kitüntetési osztály kartonján ez a megjegyzés áll: megsebesült, a kitünte­tést nem kapta meg. Ké­sőbb, 1952-ben a körzeti had­kiegészítő parancnokságon ezt írták: a kitüntetettet nem sikerült megtalálni, hozzátartozói nincsenek. A második érdemrendet, a Bogdán Hmelnyickij III. fokozatát Sz. L. Zloj már ha­lála után kapta meg. „Bátor, vidám san rövidre nyírott haj. Ma­rija Szemjonovna Batrako- vának hívták. Mi, gyerekek, már az első napokban meg­szerettük, később pedig büsz­kék lettünk rá. A többi osz­tály tanulói irigyeltek ben­nünket ... Mindez harminc- nyolcban történt... A mi tanítónőnk pilóta ... Gyakran kértük, meséljen nekünk repüléseiről, a re­pülőgépekről és ejtőernyő­ről ... Mindig elmentünk megnézni, amikor tanítónőnk repült és ejtőemyőugrást végzett.,. Emlékszem, ami­kor hazamentem, „tanítóné­nit” játszottam. Mindenben szerettem volna Marija Szemjonovára hasonlítani. Ez az álmom mindig újra meg újra visszatért, és íme, most tanitónő vagyok ugyan­abban az iskolában, ahol va­lamikor tanultam, s ahol Marija Szemjonovna taní­tott”. Ligyija Stil-Uljanyenko visszaemlékezéseiből idéztük e sorokat, aki a jenakijevói 15. sz. „Marija Batrakova” iskola tanítónője. „A háború előtt a Do- nyeck-területi Jenakijevóban laktunk. Mása tanitónő volt, és szabad idejében a repülő- sportot űzte. Akkoriban még kislány voltam, de mindig kiszaladtam a repülőtérré, s ujjongtam a gyönyörűségtől, amikor nővérem felszállt a levegőbe, vagy ejtőernyő­ugrást végzett. Erős akarat kell ahhoz, hogy minden nap éjjel két-három órakor fel­keljen az ember, és keresz­tülszelje az egész várost. Mi a Vörös Október telepen lak­tunk, a repülőtér pedig Je- nakijevo túlsó végében te­rült el, túl a 15. számú is­kolán, ahol Mása dolgozott. Nővérem többször elvitt en­gem a repülőklub ünnepi ülé­sére. Rábízott olyankor ba­rátaira, ő pedig mindig az elnökségben foglalt helyet, s rendszerint felszólalt... Július 22-én a repülőklu­bot evakuálják. Egész csa­ládunk kikísérte Mását. Per­sze, nem gondoltuk volna, hogy utoljára látjuk. Rábíz­ták az egyik repülőgép veze­tését. Addig integettünk utá­na. míg csak a repülőgép el nem tűnt a látóhatár mögött.” Marija Batrakova komszo- molista 1942 szeptemberében a sztálingrádi csata idején önként jelentkezett a Szov­jet Hadsereg soraiba. Hadi útja a Volga-parttól Buda­pestig tartott. Nyolcszázhét harci bevetésben vett részt. A háború már véget ért. Magyarország teljesen fel­szabadult. Csehszlovákia is. A fasiszta Németország ka­pitulált. Megekezdődött már a részleges leszerelés... Batrakova hadnagy paran­csot kapott egy sürgős kül­demény elszállítására. A nagy vihar és orkán erejű szél ellenére, mint mindig, nagyszerűen leszállt a Feri­hegyi repülőtérre... De a huszonnégy éves katonapiló- tanő, a Vörös Csillag-rend tulajdonosa, a magyarorszá­gi felszabadító harcok részt­vevője nem szállt ki a gép­ből. s nem sietett a repü­lőgéphez futó társai elé. A tudósok azt mondják, hogy évente több mint 3 mil- liószor csattan a villám a föld fölött. De mozgó objek­tumba — repülőgépekbe, ha­jókba, gépkocsikba elég rit­kán csap bele a villám. Ilyen ritka JíSí rakova hadnagy tragikus ha­lála is, akinek sírja Cinko- tán van. A Felszabadulási Emlékművön ez áll: Batra­kova M. g. hadnagy. Miért csak „M”? Mert az 586. ön­álló vadászrepülőezredben mindenki csak Másenykának hívta. (Folytatjuk.) Könyv Chiléről A Politikai Irodalmi Ki­adó és a Novosztyi sajtó- ügynökség gondozásában orosz nyelven megjelent Rod­rigo Rojasnak, a Chilei Kom­munista Párt KB IVjlitikai Bizottsága tagjának, Salva­dor Allende elnök tanács­adójának, az El Siglo című lap főszerkesztőjének könyve. A könyvhöz Volodia Tei- teíboim, Rodrigo Rojas har­costársa írt előszót. Rojas könyve, amelynek címe „Nem tudnak térdre kény­szeríteni bennünket.” Rodrigo Rojas leírja azo­kat az eseményeket, amelyek Chilében a puccs után le­játszódtak. Átélte a santia­gói stadion borzalmait. Az „ügyének” iratait tartalmazó dosszién a vörös körbe írt kék „R” betű azt jelentette, hogy halálos ítélet vár a fo­golyra, Sebesség a vízen Az országutakon világszerte maximálják a járművek sebességét, a folyókon, tava­kon, tengereken azonban még nincsenek sebességkorlátozások. Így a konstruktőrök nyugodtan tervezhetik az egyre gyorsabb hajókat, amelyek — a kényelmen túl — ma már a célhoz juttatás időtartamában is fel­vehetik a versenyt a vasúttal és a gépko­csival. A vízi közlekedésben a szárnyasha­jók nyitották meg a „versenyképes” sebes­ségek felé vezető utat. Kezdetben a hagyo­mányos hajócsavarral — propellerrel — késztették gyorsabb siklásra a vízből ki­emelkedő hajótestet, később légcsavaros megoldással is kísérleteztek, de mindkettő­vel csak 60—70 km/ora körüli sebességet értek csak el. A „bűvös” óránkénti 100 kilo­méteres sebességet csupán a gázturbinás hajtóművű megoldással sikerült valame­lyest túlszárnyalni. E sebességhatár köze­lében azután meg is állapodtak a konstruk­tőrök, mivel a sebesség további növelése sem gazdaságossági, sem biztonsági szem­pontból nem lett volna kívánatos. A jelzett csúcssebességet elérő hajók viszont azóta már sorzatban készülnek; e kategória egyik képviselője a szovjet gyártmányú „Bure- vesztnyik”, amely 150 utas befogadására al­kalmas. iw*®. ¥c — : Telített a húspiac az európai gazdasági közösségben Az USA mezőgazdasági minisztériumának becslése szerint a következő két év­ben is telített lesz a húspiac Nyugat-Európában, már ami a marhahús- és borjúhús- ellátottságot illeti. A koráb­ban alkalmazott szubvenció­rendszer következtében ugyanis az elmúlt években szépen fejlődött az állatte­nyésztés, s az amerikaiak becslése szerint 1975-ben és 1976-ban a termelők évente átlag 6,5 millió tonna mar­ha- és borjúhúst vihetnek a piacra, a fogyasztás pedig mindössze hatmillió tonna lesz. Lengyelország hélium exportőr? A poznani vajdaságban levő Odolanówban befejezéshez közeledik a földgáz-feldolgo­zó üzem építése. Ezen a kör­nyéken néhány évvel ezelőtt találtak földgázt. Az odola- nówi gáz igen nagy nitro­géntartalmú és héliummal ke­veredik. Ehhez hasonló ösz- szetételű földgáz nemcsak Európában, de világviszony­latban is ritkaság. Ezért el­határozták, hogy az odolanó- wi feldolgozó üzemben kü­lönválasztják egymástól a földgázban levő metánt, hé­liumot és nitrogént. Miután a földgázból ki­vonják a nitrogént, mellék­termékként jelentkezik a hé­lium is. A héliumot mint nemesgázt napjainkban tu­dományos. műszaki és or­vosi célokra használják. A hélium keresett cikk a vi­lágpiacon. Mindez kedvező lehetőséget nyújt az odola- nówi földgázfeldolgozó vál­lalat fejlesztéséhez. Így Len­gyelország Európa legna­gyobb héliumszállítója lehet. Az odolanówi vállalatnál ter­melt nitrogént pedig fontos vegyipari nyersanyagként hasznosítják. Rézdúsító kombinát Mongóliában Erdenet... Ki ne ismerné ezt a nevet Mongóliában? A népmesékben is szereplő hegy lábánál terül el az azonos nevű város, ahol a világ egyik legnagyobb réz- és molibdéndúsító kombinát­ja épül. Az építkezésen szovjet és mongol szakemberek dol­goznak. A mongol munká­soknak szovjet társaik taní­tották meg a mesterség fo­gásait, a különböző műve­leteket, a műszaki rajzok „olvasását”. Ebből a Mongol Népköztársaságnak távlati haszna is van: a következő építkezéseken már képzett, gyakorlott építőmunkások és technikusok dolgoznak majd. Kanada igényes beruházási terve Kanada fokozatosan, de biztosan gazdasági nagyhata­lommá válik, jóllehet ná­lunk Európában ennek nincs nagy híre,. mert ez az or­szág elég távol esik tőlünk, s nem építettünk ki szoro­sabb gazdasági kapcsolato­kat vele. Kanada igen gaz­dag bányakincsekkel rendel­kezik, ipara fejlett, a terme­lékenység szempontjából az elsők között van a világon, s ezért a fejenkénti nem­zeti jövedelem is igen nagy. Ez lehetővé teszi, hogy Ka­nada állandóan és folyama­tosan erőteljes beruházási politikát folytasson. A/, idén például 36,8 milliárd dollá­ros beruházásokat tervez, amely 11 százalékkal na­gyobb, mint amennyi tavaly volt. Ezen belül az ipari be­ruházás 21 százalékkal lesz nagyobb, s a befektetések mindenkelőtt a vegyiparba, az ércbányászatba, az atom­erőművekben használatos ne­hézvíz termelésébe, a papír­iparba és az építőiparba irá­nyulnak. Szenegál kiépíti iparát A bányászat a Szenegáli Köztársaságban az utóbbi években intenzív fejlődésnek indult. Például több mint egymillió tonna nagyság­rendű íoszfátlelőhelyet tár­tak fel és aknáztak ki. Nagyarányú kutatást végez­tek egyéb ásványi lelőhe­lyek és kőolaj után, ezek azonban eddig még nem hoz­tak említésre méltó eredmé­nyeket Szenegál nehézipara még nincs kiépítve. Ezzel szemben Dakar térségében néhány feldolgozó iparágat telepítettek, elsősorban fém- feldolgozó ipart. Működik továbbá egy olajfinomító, melynek kapacitása 1,2 mil­lió tonna, van az országnak ezenkívül egy mezőgazdasági gépgyára. Az 1979-ig tartó új fejlesztési terv keretében a tervezési minisztérium a műanyagipar kiépítésén tá­radozik. A MEZŐGÉP VÁLLALAT FELVÉTELRE KERES: gépírni tadó adminisztrátort továbbá festő, lakatos, hegesztő, motorszerelő, targoncavezető, portás, éjjeliőr férfi és női betanított segédmunkást valamint üzemi takarítónőket FIZETÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. JELENTKEZÉS a vállalat személyzeti osztályán, SZOLNOK, Vörös Hadsereg út 33.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents