Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-28 / 74. szám
u. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 39. P. N. Barannyikov: Nevek az emSékműn Mintha a nap sütne (4.) mm Üzenet a színházi világnapra i Március 27-e a színházi világnap. Évek óta hagyomány, hogy ezen a napon az előadások megkezdése előtt felolvassák korunk valamelyik nagy művészének üzenetét. Ez alkalomból tegnap a szolnoki Szigligeti Színházban Ellen Stewart üzenetét Csomós Mari Já- szai-díjas színművésznő olvasta fel: Boldog vagyok, hogy a nők nemzetközi éve alkalmával én. Ellen Stewart. a New York-i La Mama Színház igazgatója szólhatok önökhöz ezen a színházi világnapon. Szívem legmélyéből hiszem és vallom, hogy ha fenn akarunk maradni, továbbra is szólnunk kell egymáshoz, türelemmel és megértéssel. Mi, színházat alkotó nők és férfiak, számtalan helyen és a legkülönbözőbb nyelveken dolgoztunk már együtt, fogadtuk egymást színházainkban, és ezek a találkozások szívet-lelket gazdagítottak. A színház szeretetet szülhet, a szeretet pedig erőt ad u további élethez. Még féltem az életünket cs a jövőnket, de örömmel tölt el a tudat, hogy a színház alkotói már egymás felé nyújtott kézzel állnak a világ körül. És remélem, hogy egy napon ez a kör szoros ölelésbe fonódik össze. Felszabadulási fiimnapok A fasizmus elleni hősi küzdelemnek emléket állító filmalkotások legjobbjait láthatják a nézők a felszabadulásunk 30. évfordulójának megünneplésére rendezendő filmnapokon. Az április 4-ét megelőző napokban zajlanak le a fel- * szabadulási fiimnapok, amelynek programjában 22 játékfilm szerepel. A magyar filmek közül például a Valahol Európában, a Budapesti tavasz, a Talpalatnyi föld, a Húsz óra, az Apa, a szovjet filmek közül az ötrészes Felszabadítás, Csuhraj klasz- szikús alkotása, a Ballada a katonáról, a Szállnak a dar- vak, valamint a Hétköznapi fasizmus szerepel. A népi demokratikus országok film- művészetét képviseli az Egy vonat, az ég állomására című csehszlovák, a Tájkép csata után című lengyel, az Estély című román, a Hajnal a Dráva felett című bolgár, és a Sutjeska című jugoszláv film. „Ó müyen nehéz, milyen keserű emlék egy ilyen veszteség. Előttem eleven képekként peregnek a Grisa Bagnóval való első találkozásaim napjai. Búcsúzkodás a frontraindulás előtt, búcsúzom tőle, a világ legjobb emberétől, aki számomra a legdrágább volt. Milyen kedves emlékek, s milyen fájó még mindig a seb... 1941. július 23-án közkatonaként indult a frontra. Harminchétben ismerkedtem meg Grisával. őszintén szerettük, becsültük egymást. összeházasodtünk. Abban az időben a Kraszno- jarszk-vidéki bolohcsinói ércbánya-telepen laktunk. Lelkiismeretes dolgozó volt, mind a ketten a bányában dolgoztunk, nagyon nehéz munka volt. A férjem olyan volt számomra, hogy bár alig öt évet éltünk együtt, mégsem tudom őt soha elfelejteni, ma is hiányzik nekem. Szófukar ember volt, de szeretni nagyon tudott. Írjon Alejszkba, most ott lakom. Alekszandra Szergejevna Bagno”. ,.,Bátyámról csak azt írhatom, amiről tudomásom van. Szegényparaszti családban született. A család nagy: tizenkét tagú. ö a nyolcadik gyerek. Grisa már fiatal korában munkaszerető, tud- nivágyó fiú volt. A szovjethatalom évei alatt közösen segítettünk neki, hogy megszerezze a középiskolai végzettséget. A kollektivizáláskor belépett a kolhozba, de harmincötben üzemanyagkezelő lett a szovhozban. Két év múlva Száraiéba utazott az ércbányába. Ott nősült meg. Gyerekük nem volt. Munkahelyén szerették, tisztelték. Ezt jól tudom. A háborúban többször megsebesült. A Dunán való átkeléskor a vállán. Aztán súlyosan megsebesült, sokáig volt süket, és néma. Később a lábán sebesült meg, majd számtalan repeszszilánk érte testét. Az ötödik sebesülés a mellén, halálos volt. Tatjána Ivanovna Taranyec” Grigorij Ivanovics Bagno és Vaszilij Jakovlevics Korjakin a 316-os lövész hadosztályban szolgált, amely részt vett Budapest felszabadításában. Bangó, az 1073-as ezred századparancsnoka volt. Mind a ketten Budapesten estek el és itt temették el őket. Bagno 1945. január 6-án, Korjakin január 15-én. Nem tudom, hogy mint földiek ismerték-e egymást. A Gellérthegyi Felszabadulási Emlékművön a nevük nincs messze egymástól: Bagno G. I. főhadnagy Karjakin V. J., főhadnagy Valamennyi dokumentum szerint a második név második név második betűje nem ,.,a”, hanem „o”. Aki a háborúban, ahogy mondani szokták, az események sűrűjében volt, átélte a visszavonulás minden keservét, harc árán tört ki a bekerítés gyűrűjéből vagy oly nagy iramban üldözte a visszavonuló ellenséget, hogy közben ideje sem volt aludni, enni, csak az ilyen katona képes világos magyarázatot adni arra, hogyan kerülhetett a személyes holmik közé egy olyan értesítés, hogy „eltűnt”, holott valahol van egy sír, amelyen az elesett harcos valamennyi fontos személyi adata pontosan és világosan olvasható. Az megérti, hogyan és miért írták el a családi és utóneveket, rangokat azok az emberek, akik az úgyú- tűzben a lövészárok falához tapadva a nyilvántartást vezették. Nincs abban semmi meglepő, hogy a Gellérthegyi Fel- szabadulási Emlékművön néhány név iniciálé nélkül van feltüntetve. Például: Szerenko alhadnagy. Ha az elesett harcost Iva- novnak, vagy Kuznyecovnak hívták volna, nem volna semmi értelme a nyomát kutatni. Helyesebb volna úgy tekinteni, hogy ez a felirat valamennyi Ivanov vagy Kuznyecov alhadnagyra vonatkozik, akik Magyarország felszabadításakor haltak hősi halált. De az összes elesett szovjet tiszt közül csupán egy Szerenko nevű van eltemetve Magyarországon. S a rangja alhadnagy. Semmi kétség: a felirat pontosan őrá vonatkozik, akit Budapesten temettek el. Sokáig, nagyon sokáig kellett várnom az első levelemre küldött válaszra. Végre megérkezett. „Apánk, Akim Andreje- vics és anyánk 4 évvel ezelőtt meghaltak. Az ön levelét a szomszédok vették át. Ok küldték el a Rubcovszk városban lakó hozzátartozóinknak, akik viszont továbbították nekem Alma-Atába. Az első, amit kérek öntől, közölje velem, hogy hol van eltemetve Alekszej fivérem. Tudja egyáltalán? Azt kéri, hogy írjak róla. Ljonyocska szófogadó, békés természetű kisfiú volt, akit kivétel nélkül mindenki szeretett. Az igaz, hogy néhány kötekedő természetű pajtása „nadrágos lánynak” csúfolta. Én a nővére vagyok Férjemmel és két apró gyéretekéi Kirgiziában laktunk, nem messze Dzsalal-Abad várostól, a kénbányatelepen. 1941. június 22-én férjemet behívták. Természetesen beszámoltam erről Kotkovóban elő szüleimnek. Amikor otthon elolvasták a levelemet, Ljonya nyomban kijelentette: „Leutazom Surához, egyedül maradt a két kislánnyal, segítek neki”. S el is indult hozzám. Serdülőkorban volt akkor és tanulónak vették fel a bányába. 40 dekára szóló kenyérjegyet kapott. Ketten dolgoztunk és együtt neveltük a gyerekeket. Előfordult, hogy hazaszaladt a munkából és hazahozta az egész 40 deka kenyerét. Mondom neki: „Miért nem etted meg magad?” — Ö meg ezt feleli: „Ettem, ettem belőle, láthatod, itt vágtam le belőle”. És máris szalad a kislányokhoz és elosztja köztük a kenyeret... Mennyi jóság, 5n;s volt benne. Szüléinknél sokkal többet ehetett volna... 1942-ben, kijártam hogy hazaengedjenek a szüléimhez, de Ljonyát nem engedték el a munkahelyéről: háború van, mondták. Most már nem kellett rólam és a gyerekeimről gondoskodnia. Erre mindenáron be akart vonulni katonának. 1943-ban a tal- gari katonaiskola hallgatója lett (Alma-Ata közelében van.) Egy év múlva megkapta az alhadnagyi rangot és csapathoz vezényelték. Legutolsó levelének kelte: 1944. december 15. Ezt már Magyarországról kaptuk. Nemsokára rá megérkezett a gyászjelentés... Ljonya akkor még csak tizenkilenc éves volt! Alekszandra Bajguseva” Tehát nem kétséges, hogy a Felszabadulási Emlékművön a Szerenko név után „L. A.” betűknek kell következniük. (folytatjuk.) Vidéki túrók húsvétra Gazdag programot kínál húsvétra az IBUSZ a bel- és külföldi turistáknak. Csak a fővárosból eddig körülbelül 800-an jelentkeztek az egy-, két- és háromnapos vidéki túrákra. ' Különösen sokan keresik majd fel az utazási iroda autóbuszaival az Őrséget és Göcsejt, a tv Hazai esték sorozata nyomán ugyanis mind többen szeretnék megismerni ezeket a tájakat. Húsvétkor az idei első nagyobb külföldi turistacsoportok is megérkeznek, és ezzel kezdetét veszi az idegenforgalmi szezon. Eddig több mint 2500-an jelezték érkezésüket, jobbára Ausztriából és az NSZK-bóL A külföldi turistáknak — de a hazai közönségnek is — a Béke Szállóban rendeznek vidám nemzetközi bált, több csoport pedig Bugacra látogat, ahol megismerkedhetnek a lo- csolkodás népszokásaival. A lóvá tett város Nápolyban futótűzként terjedt el a hír: a San Francesco di Paola bazilika bejárata elöl eltűnt egy kőoroszlán, Csakhamar kíváncsi tömeg vette körül a bazilikát. Hogy az oroszlán eltűnt, azt mindenki látta, csak még azt nem tudták, hogyan. Rövidesen egyesek tudni vélték, hogy éjszaka hat munkaruhás férfi érkezett a bazilika elé" kicsavarta az oroszlánt a talapzathoz erősítő csavart, majd az oroszlánt felrakta egy teherautóra. Állítólag egyenesen a kikötőbe hajtottak, ahol már várta őket egy gazdag amerikai jachtja és az oroszlán most már Amerika felé hajózik. Másnap azonban, amikor a lapok is foglalkozni kezdtek az esettel, és felháborodva taglalták a történteket (bár némi elismeréssel adóztak azoknak, akik mindenki szeme láttára játszi könnyedséggel „emelték el” egy fél tonna súlyú műemléket!). jött a hideg zuhany: az oroszlán, amelyet egy bomba robbantott szét, 1942 óta hiányzik a talapzatról. A történet vége egyébként megnyugtató: a hírt elsőként közlő II Mattino című lap magára vállalta egy új márványoroszlan elkészíttetésének valamennyi költségét. A wroclowí állatkertben Lengyelország egyik leggazdagabb állatkertje Wroc- lawban található. Aránylag nem nagy területen a világ minden kintinenséről több ezer állatot gyűjtöttek ösz- sze. A wroclawi állatkertet szinte egész Lengyelország jól ismeri, egy igen népszerű tv-műsorsorozat, „Kamerával az állatok között” révén. A műsort az állatkert igazgatója és felesége — mindketten zoológusok és tudományos szakemberek — vezetik, bemutatnak számos érdekes állatfajt, rendkívül eredeti és ötletes módon szemléltetik életüket, szokásaikat. A krokodil, mint idegnyugtató Ismét egy világbajnokságról kaptunk hírt. Az új világbajnok a 33 éves dél-afrikai Trevor Krüger, aki foglalkozására nézve „rekordvadász”. (Mindegy, hogy milyen rekordteljesítményről van szó, csak lehetőleg minél bolondabb ötlet legyen.) Ez alkalommal Krüger a krokodilokkal próbálkozott. 23 napot töltött egy 11x8 méteres ketrecben, három óriási krokodil társaságában. Pretóriai barátainak később elmesélte, hogy ezt a rekordot volt a legkönnyebb felállítania. „Derék állatok ezek — jelentette ki. — Mozdulatlanságuk valósággal pihentetett. Sokat aludtam közöttük.” Legközelebb az oroszlánokkal próbálkozik. Természetesen nem cirkuszi idomított állatokkal, hanem szabadon élő vadakkal. „Én magam választottam ki őket a szavannákon, majd bevonulok velük a ketrecbe, ahol jó barátokként megosztjuk egymással az ennivalót.” Műszív a borjú mellkasában Egy osztrák borjú 73 napot élt műszívvel, amelyet dr. Johann Navratil bécsi szívsebész ültetett be, és tavaly májusban ismét eltávolított. Komplikációk nem léptek fel. Az állat eredeti szívizma azóta zökkenőmentesen működik, általános állapota jó. Navratil szerint különösen jelentős az a megállapítás, hogy a borjú szíve a nyugalmi állapot idején — a szív balkamrája helyett a membrán-pumpa lökte a vért az aortába — nem zsugorodott. A bécsi szívprofesszor véleménye szerint ezáltal megerősítést nyert az a tétel, hogy a saját szív 8 hónapig terjedő ideig műszívvel tehermentesíthető, s ez alatt az idő alatt veszélytelenül regenerálódik. Múmiák vizsgálata A hannoveri egyetem archeológusa, Peter Röseier 1500 éve halott múmiákon végez orvosi vizsgálatot. Három év óta röntgensugár segítségével vizsgálja a város etnográfiai múzeumában levő perui múmiákat. Röseier rendkívül érdekes dolgokra bukkant: megállapította például, hogy 1500 évvel ezelőtt igen fejlett volt a sebészet. Egy múmia koponyájának elemző vizsgálata során kiderült, hogy az egy — valószínűleg háborúban — nyokszirttörést szenvedett emberé. A korabeli sebész eredményes műtétet hajtott végre rajta. Csak a második háborús serülés väfp végzetessé. Magyar irodalmi kiállítás Berlinben „A szocialista magyar irodalom 1900-tól 1945-ig” címmel irodalmi kiállítás nyűt a . . berlini Állami Könyvtárban mflßM