Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-28 / 74. szám

u. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 39. P. N. Barannyikov: Nevek az emSékműn Mintha a nap sütne (4.) mm Üzenet a színházi világnapra i Március 27-e a színházi világnap. Évek óta hagyo­mány, hogy ezen a napon az előadások megkezdése előtt felolvassák korunk va­lamelyik nagy művészének üzenetét. Ez alkalomból teg­nap a szolnoki Szigligeti Színházban Ellen Stewart üzenetét Csomós Mari Já- szai-díjas színművésznő ol­vasta fel: Boldog vagyok, hogy a nők nemzetközi éve alkalmá­val én. Ellen Stewart. a New York-i La Mama Szín­ház igazgatója szólhatok önökhöz ezen a színházi vi­lágnapon. Szívem legmélyéből hi­szem és vallom, hogy ha fenn akarunk maradni, to­vábbra is szólnunk kell egy­máshoz, türelemmel és meg­értéssel. Mi, színházat alkotó nők és férfiak, számtalan helyen és a legkülönbözőbb nyelve­ken dolgoztunk már együtt, fogadtuk egymást színhá­zainkban, és ezek a talál­kozások szívet-lelket gazda­gítottak. A színház szeretetet szül­het, a szeretet pedig erőt ad u további élethez. Még féltem az életünket cs a jövőnket, de örömmel tölt el a tudat, hogy a szín­ház alkotói már egymás felé nyújtott kézzel állnak a vi­lág körül. És remélem, hogy egy napon ez a kör szoros ölelésbe fonódik össze. Felszabadulási fiimnapok A fasizmus elleni hősi küzdelemnek emléket állító filmalkotások legjobbjait lát­hatják a nézők a felszaba­dulásunk 30. évfordulójának megünneplésére rendezendő filmnapokon. Az április 4-ét megelőző napokban zajlanak le a fel- * szabadulási fiimnapok, amelynek programjában 22 játékfilm szerepel. A magyar filmek közül például a Vala­hol Európában, a Budapesti tavasz, a Talpalatnyi föld, a Húsz óra, az Apa, a szov­jet filmek közül az ötrészes Felszabadítás, Csuhraj klasz- szikús alkotása, a Ballada a katonáról, a Szállnak a dar- vak, valamint a Hétköznapi fasizmus szerepel. A népi demokratikus országok film- művészetét képviseli az Egy vonat, az ég állomására című csehszlovák, a Tájkép csata után című lengyel, az Es­tély című román, a Hajnal a Dráva felett című bolgár, és a Sutjeska című jugo­szláv film. „Ó müyen nehéz, milyen keserű emlék egy ilyen veszteség. Előttem ele­ven képekként peregnek a Grisa Bagnóval való első ta­lálkozásaim napjai. Búcsúz­kodás a frontraindulás előtt, búcsúzom tőle, a világ leg­jobb emberétől, aki számom­ra a legdrágább volt. Mi­lyen kedves emlékek, s mi­lyen fájó még mindig a seb... 1941. július 23-án közkatona­ként indult a frontra. Harminchétben ismerked­tem meg Grisával. őszintén szerettük, becsültük egy­mást. összeházasodtünk. Ab­ban az időben a Kraszno- jarszk-vidéki bolohcsinói ércbánya-telepen laktunk. Lelkiismeretes dolgozó volt, mind a ketten a bányában dolgoztunk, nagyon nehéz munka volt. A férjem olyan volt számomra, hogy bár alig öt évet éltünk együtt, még­sem tudom őt soha elfelejte­ni, ma is hiányzik nekem. Szófukar ember volt, de sze­retni nagyon tudott. Írjon Alejszkba, most ott lakom. Alekszandra Szergejevna Bagno”. ,.,Bátyámról csak azt ír­hatom, amiről tudomásom van. Szegényparaszti család­ban született. A család nagy: tizenkét tagú. ö a nyolcadik gyerek. Grisa már fiatal korában munkaszerető, tud- nivágyó fiú volt. A szovjet­hatalom évei alatt közösen segítettünk neki, hogy meg­szerezze a középiskolai vég­zettséget. A kollektivizálás­kor belépett a kolhozba, de harmincötben üzemanyag­kezelő lett a szovhozban. Két év múlva Száraiéba utazott az ércbányába. Ott nősült meg. Gyerekük nem volt. Munkahelyén szerették, tisz­telték. Ezt jól tudom. A háborúban többször meg­sebesült. A Dunán való át­keléskor a vállán. Aztán sú­lyosan megsebesült, sokáig volt süket, és néma. Később a lábán sebesült meg, majd számtalan repeszszilánk érte testét. Az ötödik sebesülés a mellén, halálos volt. Tatjána Ivanovna Taranyec” Grigorij Ivanovics Bagno és Vaszilij Jakovlevics Kor­jakin a 316-os lövész hadosz­tályban szolgált, amely részt vett Budapest felszabadítá­sában. Bangó, az 1073-as ezred századparancsnoka volt. Mind a ketten Buda­pesten estek el és itt temet­ték el őket. Bagno 1945. ja­nuár 6-án, Korjakin január 15-én. Nem tudom, hogy mint földiek ismerték-e egymást. A Gellérthegyi Felszabadu­lási Emlékművön a nevük nincs messze egymástól: Bagno G. I. főhadnagy Karjakin V. J., főhadnagy Valamennyi dokumentum szerint a második név máso­dik név második betűje nem ,.,a”, hanem „o”. Aki a háborúban, ahogy mondani szokták, az események sűrűjében volt, átélte a visszavonulás min­den keservét, harc árán tört ki a bekerítés gyűrűjéből vagy oly nagy iramban ül­dözte a visszavonuló ellen­séget, hogy közben ideje sem volt aludni, enni, csak az ilyen katona képes világos magyarázatot adni arra, ho­gyan kerülhetett a személyes holmik közé egy olyan ér­tesítés, hogy „eltűnt”, hol­ott valahol van egy sír, ame­lyen az elesett harcos vala­mennyi fontos személyi ada­ta pontosan és világosan ol­vasható. Az megérti, hogyan és miért írták el a családi és utóneveket, rangokat azok az emberek, akik az úgyú- tűzben a lövészárok falához tapadva a nyilvántartást ve­zették. Nincs abban semmi meg­lepő, hogy a Gellérthegyi Fel- szabadulási Emlékművön né­hány név iniciálé nélkül van feltüntetve. Például: Szerenko alhadnagy. Ha az elesett harcost Iva- novnak, vagy Kuznyecovnak hívták volna, nem volna semmi értelme a nyomát ku­tatni. Helyesebb volna úgy tekinteni, hogy ez a felirat valamennyi Ivanov vagy Kuznyecov alhadnagyra vo­natkozik, akik Magyarország felszabadításakor haltak hő­si halált. De az összes elesett szovjet tiszt közül csupán egy Szerenko nevű van el­temetve Magyarországon. S a rangja alhadnagy. Semmi kétség: a felirat pontosan őrá vonatkozik, akit Buda­pesten temettek el. Sokáig, nagyon sokáig kel­lett várnom az első levelem­re küldött válaszra. Végre megérkezett. „Apánk, Akim Andreje- vics és anyánk 4 évvel ez­előtt meghaltak. Az ön le­velét a szomszédok vették át. Ok küldték el a Rubcovszk városban lakó hozzátartozó­inknak, akik viszont továb­bították nekem Alma-Atába. Az első, amit kérek ön­től, közölje velem, hogy hol van eltemetve Alekszej fivé­rem. Tudja egyáltalán? Azt kéri, hogy írjak róla. Ljonyocska szófogadó, bé­kés természetű kisfiú volt, akit kivétel nélkül minden­ki szeretett. Az igaz, hogy néhány kötekedő természetű pajtása „nadrágos lánynak” csúfolta. Én a nővére vagyok Fér­jemmel és két apró gyérete­kéi Kirgiziában laktunk, nem messze Dzsalal-Abad város­tól, a kénbányatelepen. 1941. június 22-én férjemet behív­ták. Természetesen beszá­moltam erről Kotkovóban elő szüleimnek. Amikor ott­hon elolvasták a levelemet, Ljonya nyomban kijelentet­te: „Leutazom Surához, egye­dül maradt a két kislánnyal, segítek neki”. S el is indult hozzám. Serdülőkorban volt akkor és tanulónak vették fel a bányába. 40 dekára szóló kenyérjegyet kapott. Ketten dolgoztunk és együtt neveltük a gyerekeket. Elő­fordult, hogy hazaszaladt a munkából és hazahozta az egész 40 deka kenyerét. Mon­dom neki: „Miért nem etted meg magad?” — Ö meg ezt feleli: „Ettem, ettem belőle, láthatod, itt vágtam le belő­le”. És máris szalad a kislá­nyokhoz és elosztja köztük a kenyeret... Mennyi jóság, 5n;s volt benne. Szüléinknél sok­kal többet ehetett volna... 1942-ben, kijártam hogy ha­zaengedjenek a szüléimhez, de Ljonyát nem engedték el a munkahelyéről: háború van, mondták. Most már nem kellett rólam és a gyereke­imről gondoskodnia. Erre mindenáron be akart vonulni katonának. 1943-ban a tal- gari katonaiskola hallgatója lett (Alma-Ata közelében van.) Egy év múlva meg­kapta az alhadnagyi rangot és csapathoz vezényelték. Legutolsó levelének kelte: 1944. december 15. Ezt már Magyarországról kaptuk. Nemsokára rá megérkezett a gyászjelentés... Ljonya ak­kor még csak tizenkilenc éves volt! Alekszandra Bajguseva” Tehát nem kétséges, hogy a Felszabadulási Emlékmű­vön a Szerenko név után „L. A.” betűknek kell kö­vetkezniük. (folytatjuk.) Vidéki túrók húsvétra Gazdag programot kínál húsvétra az IBUSZ a bel- és külföldi turistáknak. Csak a fővárosból eddig körülbelül 800-an jelentkeztek az egy-, két- és háromnapos vidéki túrákra. ' Különösen sokan keresik majd fel az utazási iroda autóbuszaival az Őrsé­get és Göcsejt, a tv Hazai esték sorozata nyomán ugyanis mind többen szeret­nék megismerni ezeket a tájakat. Húsvétkor az idei első na­gyobb külföldi turistacsopor­tok is megérkeznek, és ezzel kezdetét veszi az idegenfor­galmi szezon. Eddig több mint 2500-an jelezték érke­zésüket, jobbára Ausztriából és az NSZK-bóL A külföldi turistáknak — de a hazai közönségnek is — a Béke Szállóban rendeznek vidám nemzetközi bált, több csoport pedig Bugacra látogat, ahol megismerkedhetnek a lo- csolkodás népszokásaival. A lóvá tett város Nápolyban futótűzként ter­jedt el a hír: a San Fran­cesco di Paola bazilika be­járata elöl eltűnt egy kő­oroszlán, Csakhamar kíván­csi tömeg vette körül a ba­zilikát. Hogy az oroszlán el­tűnt, azt mindenki látta, csak még azt nem tudták, hogyan. Rövidesen egyesek tudni vélték, hogy éjszaka hat munkaruhás férfi érke­zett a bazilika elé" kicsavar­ta az oroszlánt a talapzathoz erősítő csavart, majd az oroszlánt felrakta egy teher­autóra. Állítólag egyenesen a kikötőbe hajtottak, ahol már várta őket egy gazdag amerikai jachtja és az orosz­lán most már Amerika felé hajózik. Másnap azonban, amikor a lapok is foglalkozni kezd­tek az esettel, és felhábo­rodva taglalták a történte­ket (bár némi elismeréssel adóztak azoknak, akik min­denki szeme láttára játszi könnyedséggel „emelték el” egy fél tonna súlyú műem­léket!). jött a hideg zuhany: az oroszlán, amelyet egy bomba robbantott szét, 1942 óta hiányzik a talapzatról. A történet vége egyébként megnyugtató: a hírt első­ként közlő II Mattino című lap magára vállalta egy új márványoroszlan elkészítte­tésének valamennyi költsé­gét. A wroclowí állatkertben Lengyelország egyik leg­gazdagabb állatkertje Wroc- lawban található. Aránylag nem nagy területen a világ minden kintinenséről több ezer állatot gyűjtöttek ösz- sze. A wroclawi állatkertet szinte egész Lengyelország jól ismeri, egy igen népsze­rű tv-műsorsorozat, „Kame­rával az állatok között” ré­vén. A műsort az állatkert igazgatója és felesége — mindketten zoológusok és tu­dományos szakemberek — vezetik, bemutatnak számos érdekes állatfajt, rendkívül eredeti és ötletes módon szemléltetik életüket, szoká­saikat. A krokodil, mint idegnyugtató Ismét egy világbajnokság­ról kaptunk hírt. Az új vi­lágbajnok a 33 éves dél-af­rikai Trevor Krüger, aki fog­lalkozására nézve „rekord­vadász”. (Mindegy, hogy mi­lyen rekordteljesítményről van szó, csak lehetőleg mi­nél bolondabb ötlet legyen.) Ez alkalommal Krüger a krokodilokkal próbálkozott. 23 napot töltött egy 11x8 mé­teres ketrecben, három óriá­si krokodil társaságában. Pretóriai barátainak később elmesélte, hogy ezt a rekor­dot volt a legkönnyebb fel­állítania. „Derék állatok ezek — jelentette ki. — Mozdulatlanságuk valósággal pihentetett. Sokat aludtam közöttük.” Legközelebb az oroszlá­nokkal próbálkozik. Termé­szetesen nem cirkuszi ido­mított állatokkal, hanem sza­badon élő vadakkal. „Én ma­gam választottam ki őket a szavannákon, majd bevonu­lok velük a ketrecbe, ahol jó barátokként megosztjuk egymással az ennivalót.” Műszív a borjú mellkasában Egy osztrák borjú 73 na­pot élt műszívvel, amelyet dr. Johann Navratil bécsi szívsebész ültetett be, és ta­valy májusban ismét eltávo­lított. Komplikációk nem lép­tek fel. Az állat eredeti szívizma azóta zökkenőmen­tesen működik, általános ál­lapota jó. Navratil szerint különösen jelentős az a megállapítás, hogy a borjú szíve a nyugalmi állapot ide­jén — a szív balkamrája helyett a membrán-pumpa lökte a vért az aortába — nem zsugorodott. A bécsi szívprofesszor véleménye sze­rint ezáltal megerősítést nyert az a tétel, hogy a sa­ját szív 8 hónapig terjedő ideig műszívvel tehermente­síthető, s ez alatt az idő alatt veszélytelenül regene­rálódik. Múmiák vizsgálata A hannoveri egyetem ar­cheológusa, Peter Röseier 1500 éve halott múmiákon végez orvosi vizsgálatot. Há­rom év óta röntgensugár se­gítségével vizsgálja a város etnográfiai múzeumában le­vő perui múmiákat. Röse­ier rendkívül érdekes dol­gokra bukkant: megállapí­totta például, hogy 1500 év­vel ezelőtt igen fejlett volt a sebészet. Egy múmia ko­ponyájának elemző vizsgála­ta során kiderült, hogy az egy — valószínűleg háború­ban — nyokszirttörést szen­vedett emberé. A korabeli sebész eredményes műtétet hajtott végre rajta. Csak a második háborús serülés väfp végzetessé. Magyar irodalmi kiállítás Berlinben „A szocialista magyar irodalom 1900-tól 1945-ig” címmel irodalmi kiállítás nyűt a . . berlini Állami Könyvtárban mflßM

Next

/
Thumbnails
Contents