Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-25 / 71. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 25.-a /Uittatn­noh&Zcíti Szabad szombat Ügy adódott, hogy hetek óta nem hallgattam, pedig egyik kedvenc műsorom a rendszeresen jelentkező, ma­gazinszerű Szabad szombat. Most aztán meglepetéssel vettem tuqpmásul, hogy a műsor, bár címe azonos, jel­legében jókorát változott. Az elrilúlt szombat délelőttié­nek két órájára egy nagy csa­ládhoz, a budapesti Jandáék- hoz költözött a rádió, onnan közvetített jókedvű, kötetlen beszélgetéseket. Jandáék és kiterjedt rokonságukban na­gyon sokan a Láng Gépgyár­ban dolgoznak, ez adta a köz­vetítés keretét. Szó esett a kö­zös munkáról, a közös szóra­kozásról, kirándulásokról, no és a közös gondokról is. A család tagjai némi kez­deti feszélyezettség után fel­szabadultan, szinte otthono­san beszélgetnek, s ez nem kis mértékben Kovalik Ká- rolynak, a műsorvezetőnek köszönhető, aki érezhetően jó kedvvel vezeti a beszélgetése­ket. Az oldódó hangulat az­tán lehetőséget ad arra is, hogy felelevenítsék mindazo­kat, amelyek a család meg­növekedett szabad idejét tar­talmasabbá teszik. Hallunk horgászélményekről, autós- túrákról, családi anekdoták­ról, mindarról, ami csak szó­ba jöhet egy szabad szom­bat délelőttjén. Hogy hogy nem, a család vendégei között olyan isme­rőseink is akadnak, mint a humorista Mikes György, Horváth Gyulából kettő is, — az egyik a rádió krónikáinak műsorvezető-szerkesztője, a másik a színművész — őket az adás szerencsére nem kö­telezi produkcióra, szinte ma­gánemberként vesznek részt. Talán egyedül Mikes György érti félre egy kicsit szerepét, mintha mindenáron egyfaj­ta elképezelésnek akarna megfeleni. (Mármint annak, amit ő képzel el, hogy róla mit képzelnek.) Így aztán poénvadász közbeszólásai in­kább jópofáskodásnak tet­szenek, semmint szellemes­nek. A két Horváth — mert önmagát adja — sokkal in­kább otthon érzi magát ebben a családban. Különösen a színművész Horváth Gyula, akiről kiderül, hogy nagy inyencmester — az adás ideje alatt össze is üt egy pompás vesepecsenyét. S ha most azt keresem, mi­ért tetszik jobban ez a kötet­len, már-már szertelen be­szélgetés, mint a Szombat délelőtt magazinszerű adásai, egyetlen kézenfekvő válasz adódik: mert jó kedve raga­dós, aki hallgatja, szintén jó hangulatban kezdi a hétvégét. S ha a magazin változatosabb is, ebben nem tud versenyezni vele. Szabad vasárnap Ha valaki vasárnap este netán rádiót akar hallgatni, s nem éppen zenerajongó, bi­zony nincs könnyű dolga. Az úgynevezett főműsoridőben, tehát este nyolc óra körül bármelyik adóra kapcsolunk, szinte kizárólag zenét vagy zenei tárgyú műsort közvetí­tenek; Most vasárnap a Kossuthon előbb operaéneke­seket, majd a zenei műveltségi verseny újabb fordulóját hall­hattuk. A Petőfin a rádió dalszinháza mutatott be egy daljátékot, a harmadik mű­sorban Berlioz oratóriumát vehettük. S ez csupán példa. Visszamenően megnéztem a rádióműsort, hetek óta szinte ugyanez a helyzet Mintha a rádió — talán a tévé kon­kurenciáját túlértékelve — keveset adna magára vasár­nap esténként. — trömböezky — P N. Barannyikov: Nevek az emlékműn Alatta nincsenek sírok (1.) Pável Nyilátocovics Barannyikovval, a „Kik ők?” című könyv szerzőiével még 1945-ben ismerkedtem meg, amikor Budapest szovjet■ városparancsnoka voltam. Barannyikov a harcoló csapatok,boz beosztott TASZSZ-haditudósítóként ér­kezett ebbe a váYosba, de már mint Magyarország Ideigle­nes Nemzeti Kormánya mellé akkreditált külföldi tudósító. Hamarosan leszerelt, s én már el is felejtettem, hogyan áll ezen a tősgyökeres) civilen a katonai egyenruha. Amikor néhány évvel ezelőtt Barannyikov arról a szán­dékáról beszélt nettem, hogy könyvet ír azokról, akiknek ne­vét rávésték a Felszabadulási Emlékműre — ünnepélyes le­leplezésén 1947-ben egymás mellett álltunk —, kétkedve fo­gadtam szavait. Először is, mert csak rangjukat, családi ne­vüket, utó- és apai nevük kezdőbetűit ismerjük. Ez nagyon kevés adat. Továbbá. az újságokban és a könyvekben csak azokról írnak, akik valamilyen rendkívüli hőstettet hajtot­tak végre. Ez a 390 katona pedig egyszerű harcos, csupán tö­redék része azoknak, Jikik hősi halált haltak a magyar dol­gozó nép felszabadulásáért. En meg is mondtam neki, hogy írhat közülük két-három hősről, de ha valame nnyiről írni akar, mind a 390-ről szóló levéltári anyagot át kiéli böngésznie, s megkezdeni a levele­zést rokonaikkal és barátaikkal, akik több ezren lehetnek! Tudtam, hogy Barannyikov súlyos beteg és még egy egyszerű levél megírása is megterhelő a számára. Csupán annyit válaszolt, hogy az anyaggyűjtést elkezdte, majd kiderül, mit lehet kezdeni. Amikor pedig meganutatta nekem a nagy rakás levelet, és megismertetett az első három év munkájának eredményei­vel, a hős harcosok portréival, amelyeket rokonaik és bará­taik rajzoltak -róluk, vagy a hősi halált halt harcosok gon- dbsan kivágott leveleiből álltak össze, csodálkoztam és örül­tem egyszerre. Nagyon jónak tartom, hogy számos anyagból teljesen, vagy csaknem teljesen hiányzik a kommentár. Csupa do­kumentum: száraz, hivatalos levéltári kiírások és levél­idézetek. De milyen sok mindent elárulnak! A levelek nem olyan formában születtek meg, ahogy az olvasó elé kerülnek. Hosszú levelezés előzte meg azokat, a könyv szerzője rengeteg kérdést tett fel az elesett hősök hoz­zátartozóinak és barátainak, levéltárakban kutatott, ellenőr­zött, egészen addig, amíg nem kapott részletes válaszokat, olyan leveleket, amelyek tömegéből kirajzolódott a hős port­réja. . A magyar nép az idén ünnepli hazája felszabadulásának 30. évfordulóját. Harminc évvel ezelőtt a magyar föld sza­bad lett. Ebben nagy érdemeket szereztek azok a szovjet harcosok is, akiknek neve ott áll a Felszabadulási Emlék­művön. Pável Barannyikov nem érhette meg ezt a nagyszerű napot. Kiváló ember, jó elvtárs, a magyar nép nagy barátja volt. Az előttünk fekvő könyv — hatalmas munkájának eredménye. I. T. Zamercev • nyugállományú vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Központi Vezetőségének tagja Hlacs olyan budeXs“ vagy a fővárosba látogató magyar, nincs olyan turista, vagy külföldi vendég, aki Magyarországra látogatott és járt a Gellért-hegyen, a fel­szabadító harcosok tiszteleté­re emelt hatalmas emlékmű­nél, aki nem olvasta el vagy nem próbálta elolvasni ezt a háromszázkilencven nevet. Ügy adódott, hogy csak az utóbbi években akadt lehe­tőségem és szabad időm az elesett hősökről szóló anya­goknak szívós, vesződséges felkutatásához. A nehézsé­gekkel már kezdetben tisztá­ban voltam. Csupán a csalá­di nevüket, utó- és apai ne­vük kezdőbetűit és a rang­jukat ismerjük. A mi sok­milliós hadseregünkben na­gyon sok egynevű, egyforma kezdőbetűs és rangú katona akadt, még a ritka családi nevek között is. 1966-ban kezdtem meg a kutatást, a pontosításokat a Nagy Honvédő Háború vesz­teségeit nyilvántartó osztá­lyok kartotékain, a kitünte­tések osztályán és a szovjet honvédelmi minisztérium központi levéltárában. A Szovjetunió minden zugába — a Távol-Keletre, Mur- manszkba, a Kaukázusba és Közép-Azsiába sokszáz kér­dést tartalmazó leveleket küldtem negyedszázados messzeségbe vesző címekre, amelyeket a személyes hol­mik között, a kitüntetési ok­leveleken, nyilvántartó kar­tonokon sikerült felfedez­nem. Huszonöt esztendő alatt sok minden megválto­zott, sok cím olyannyira el­avulttá, vagy pontatlanná vált, hogy a posta minden igyekezete ellenére sem tu­dott senkit, az elesettek hoz­zátartozói közül megtalálni. Sok év telt el. Az ódon faházikók helyén új lakóne­gyedek nőttek ki, a régi ut­cák eltűntek, helyükön új utcák születtek. Egyes he­lyeken, ahol valamikor ta­nya árválkodott, ma gyár áll, körülötte pedig egy egész város terül el. De csodák is történtek. Olykor eljutottak a levelek a címzettekhez, akik időközben nemcsak lakóhe­lyüket változtatták meg, hanem a nevüket is. Az ilyen kutatómunka eredményeképpen a levelezés hatalmas, valósággal végte­len áradattá terebélyesedik. Néha a válaszok, a már is­mert emberektől, csak né­hány hónap múlva érkeznek meg: szabadság, betegség, rokonlátogatás miatt. Még korántsincs minden kész, de azért már sokmin­den elkészült. A kutatómunka során ki­derült, hogy egyes esetekben a 390 elesett harcos névso­rának összeállításakor vagy lemásolásakor, aztán a kő­faragó műhelyben, vagy ké­sőbb, 1957-ben, az emlékmű restaurálásakor számos ki­sebb hibát ejtettek a csalá­di nevek felirataiban, má­sutt hibásak az iniciálék (a cirill N-t összetévesztették a P-vel, vagy I-vel, a K-t a H-val, stb.), más esetekben pedig pontatlanul tüntették fel a rangot. Száznál több harcos ada­tait véglegesen pontosítot- tam. Nemcsak, hogy sikerült megállapítanom pontos, há­ború előtti címüket, hanem megtaláltam hozzátartozói­kat, barátaikat, katonatár­saikat is. Ezek az adatok minden kétséget kizárnak. Egyeztek a hivatalos szerve­zetek adatai azokkal, ame­lyeket a legközelebbi hozzá­tartozók: szülők, testvérek, feleségek, gyerekek szolgál­tattak. Különböző vá£t? Voltak köztük rövidek, lako- nikusak is. De a posta oly­kor vastag paksamétát ho­zott, amelyben csaknem mindent megtaláltam abból, ami az elesett harcos házá­ban a dokumentumokból és levelekből megmaradt. A hozzátartozók összes le­velei nagyjából egyformán szóltak: mily nehéz, mily ke­serű a régi, de pótolhatatlan és feledhetetlen veszteség emléke, de ez az emlék oly kedves, oly szent számunkra, hogy nekünk hozzátartozók­nak feltétlenül sokkal töb­bet kell tennünk, mint bár­mely idegennek. A 390 elesett harcos több­sége 22—45 éves volt. De vannak a hősi halottak kö­zött tizenkilenc évesek is. S vannák olyanok is, akik már rég nagyapák voltak. Oroszok, ukránok belo- russzok... De azok között, akiknek emlékét a magyar nép oly nagy tisztelettel őr­zi, vannak észtek, grúzok, üzbégek, oszétek, zsidók, ka- zahok, örmények, azerbaj­dzsánok, sok más szovjet nép fiai és leányai. Mindnyájan — kommunis­ták és pártonkívüliek — a végsőkig, utolsó csepp vé­rükig hűek voltak hazájuk­hoz, a leigázott népek meg­segítésének ügyéhez. Utolsó leheletükig harcoltak a fa­sizmus sötét erőinek szétzú­zásáért. A névsorban tiszteket és .közkatonákat, akik a há­ború első napjaitól kezdve harcoltak fegyverrel a ke­zükben, és olyanokat is, akik közvetlenül haláluk előtt vo­nultak be katonának, s az első ütközetben elestek. Ott vannak a hősi halottak kö­zött a Szovjetunió Hősei, s vannak, akiknek még idejük sem volt arra, hogy valami­lyen kitüntetést szerezzenek. A Felszabadulási Emlékmű alatt nincsenek sírok. A 390 harcos a Budapest környéki harcokban esett el és ott temették el őket, de van köztük sok olyan is, akinek neve más magyar városok és falvak szovjet hősi emlékművein is olvas­ható. (Folytatjuk.. Laura flllende nyilatkozata rezsim és az amerikai impe­rializmus elleni harcra az­zal a céllal, hogy megdöntse a junta uralmát Laura Allende nyilatkoza­tában köszönetét mondott a szocialista országoknak, Mexikónak, Svédországnak és más államoknak a chilei ha­zafiaknak nyújtott segítsé­gükért és hangsúlyozta, hogy a még mindig a junta bör­töneiben és kínzókamráiban sínylődő hazafiak ezreinek. Felkelés a szeparatisták ellen Az etióp hírügynökség szombati jelentése szerint az Eritrea nyugati részén fek­vő Omhajer város lakosai fegyveres összeütközésbe ke­rültek a tartomány elszaka­dásáért küzdő elemekkel és közülük 30-at megöltek; ket­tőt pedig .foglyul ejtettek. Sok a ragályos betegség Csaknem valamennyi fer­tőző betegség megszaporo­dott 1973-ban a Német Szö­vetségi Köztársaságban, ál­lapította meg a Wiesbadeni Statisztikai Hivatal. Kivált­képp aggasztó, hogy a ragá­lyos gyermekbénulási esetek száma az 1972-es 15-ről 1973- ban 29-re emelkedett. Egy- gyel több ok ez arra, hogy újból emlékeztessük a la­kosságot a Szabin-cseppek bevételére. Valamennyi fer­tőző betegség közt első he­lyen áll a vörheny: 1973- ban 7700-zal több ember be- tegeaett meg benne, mint 1972-ben. A sárgaság is 2600- íal lóhb személyt támadott meg nug a fertőző bélbe- tegségék száma 2000-rel nö­vekedett. S e hivatalosan nyilvántartott esetekhez nyilván hozzá kell még szá­mítani egy sereg be nem je­lentett esetet. A trópusi uta­zások sem maradtak követ­kezmények nélkül: az elmúlt évben 137 maláriás esetet regisztráltak. A kankalin megérzi a földrengést Hogyan jut a kenőanyag a fémforgácsoló gép kése alá, (a gépben a nyomás túlszár­nyalja a 20 ezer atmoszfé­rát), ha normális nyomás alá kerül? A Jáván termő ki­rályi kankalin miért nyílik csak földrengés előtt? Ekét jelenség között mintha nem volna semmilyen összefüg­gés. Ennek ellenére egy be­lorusz tudós csoport által tett fontos felfedezés kulcsává váltak. A két fent említett jelenség oka, mint kiderült, a vibráció által létrehozott ultrahang-mező. Ez gyorsítja meg a kankalin virágzását, amikor a földrengés előtt „űzőbe veszi” a virág haj­szálcsöveiben a nedveket. A kés és az alkatrész vibrá­lásakor a hajszálcsövek sze­repét azok a mikroszkópikus repedések játsszák, amelye­ken az ultrahangmező által „űzőbe vett” kenőanyag ke­resztülcsurog. Azonban ez a következtetés csak kiszélesí­tette az elképzelést a már is­mert úgynevezett kapilláris effektusról. A kutatóknak csak a következő lépése vált felfedezéssé, amikor sike­rült felfedezniük a falkapil­lárisoknak a tudomány által eddig nem ismert hosszanti és átlós ingozodásait. E/.ek az ingadozások hozzák létre a túlmagas nyomást, amely aztán gyors mozgásra kész­teti a folyadékot. Ezt a fel­fedezést gyakorlatilag a tu­domány és technikai minden ágában hasznosíthatják. Évi 500 millió utas A Szovjetunió belföldi légi járatainak hossza megközelí­ti a 800 ezer kilométert. Re­pülőgéppel a hatalmas or­szág 8500 városa és telepü­lése érhető el. A szovjet lé­gijáratok évente kb. 500 mil­lió utast szállítanak. A hosz- szú útvonalak és a korláto­zott utasszám miatt rend­kívül fontos, hogy a gépek a lehető legjobb helykihasz­nálással közlekedjenek, a jegyrendelések, a helyfogla­lások rendben bonyolódja­nak le. Ezt a világ legna­gyobb légitársasága, az Aero­flot, az egész Szovjetuniót behálózó számítógépes in­formációs rendszerrel — a Sziréna-rendszerrel — oldja meg. Moszkva és 28 más város, összesen 256 repülőjegy­árusító helye közvetlen ösz- szeköttetésben áll az infor­mációs központtal (a többi helyiségek jegyirodái a Szi­réna-rendszerbe bekapcsolt legközelebbi irodának adják fel rendeléseiket telefonon vagy telexen.) Az elektroni­kus berendezés másodper­cenként öt megkeresésre vá­laszol, annak ellenére, hogy minden egyes megkeresés tízezer műveletet igényel. A rendszer regisztrálja a hely- foglalást, felvilágosítást ad a menetrendekről, a jegy­árakról, fenntartja a helyet a visszautazáshoz, nyilván­tartja az egyes pénztárak munkáját, összesíti azok be­vételét, statisztikát készít a helykihasználásról, tíz napig nyilvántartja a Moszkvából induló gépek helyeinek fog­laltságát. Képünkön az Aeroflot moszkvai központ­jának hatalmas tájékoztató táblája látható, amely a Szi­réna-információs rendszer- 1 tői kapja adatait Keresztelő a bolygókon Az elmúlt években sok új felületi jellegzetesség került térképre Holdunkon, a Vé­nuszon, Merkúron, Marson és holdjain az űrutazások és radar-megfigyelések eredmé­nyeként. Ha így halad to­vábbra is a kutatás, a szá­zad végére 30 vagy 40 olyan tagja lesz a Naprendszernek, amelynek felületi képződ­ményeit el kell nevezni. A Nemzetközi Csillagászati Unió bizottságot hozott lét­re a kráterek, medencék stb. elnevezésére, hogy az elne­vezések egységesek legyenek. A bizottság első ülésén Ot­tawában, három, már eddig is használt Merkur-nevet ha­gyott jóvá: Caloris medence, Hunkai (= 20 a mayák nyel­vén) és Kuiper. A Marson pedig Kuiper és Vishniac nevet kapott ■ két új kráter. Az egyiket Gerald P. Kuiper bolygó-kutató csillagászról nevezték el, aki múlt év de­cemberében hunyt eL A má­sikat Wolf Vishniac ameri­kai mikrobiológusról, aki az élet-kutató kísérleteket ter­vezte a Marson leszálló Vi­king űrhajók számára. Vish­niac egy Anktartisz-expedí- ción vesztette életét, a róla elnevezett kráter a Mars déli pólusa közelében vas» i Laura Allende, a meggyil­kolt chilei elnök nővére, akit a katonai junta a nemzetközi közvélemény nyomására — 95, politikai okból bebörtön­zött társával együtt — né­hány napja bocsátott szaba­don, Mexikóvárosban nyilat­kozott hazája helyzetéről. La­ura Allende — a Szocialista Párt Központi Bizottságának tagi a és volt szenátor — ki­jelentette, hogy a chilei nép újraszervezi erőit a fasiszta

Next

/
Thumbnails
Contents