Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-25 / 71. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 25.-a /Uittatnnoh&Zcíti Szabad szombat Ügy adódott, hogy hetek óta nem hallgattam, pedig egyik kedvenc műsorom a rendszeresen jelentkező, magazinszerű Szabad szombat. Most aztán meglepetéssel vettem tuqpmásul, hogy a műsor, bár címe azonos, jellegében jókorát változott. Az elrilúlt szombat délelőttiének két órájára egy nagy családhoz, a budapesti Jandáék- hoz költözött a rádió, onnan közvetített jókedvű, kötetlen beszélgetéseket. Jandáék és kiterjedt rokonságukban nagyon sokan a Láng Gépgyárban dolgoznak, ez adta a közvetítés keretét. Szó esett a közös munkáról, a közös szórakozásról, kirándulásokról, no és a közös gondokról is. A család tagjai némi kezdeti feszélyezettség után felszabadultan, szinte otthonosan beszélgetnek, s ez nem kis mértékben Kovalik Ká- rolynak, a műsorvezetőnek köszönhető, aki érezhetően jó kedvvel vezeti a beszélgetéseket. Az oldódó hangulat aztán lehetőséget ad arra is, hogy felelevenítsék mindazokat, amelyek a család megnövekedett szabad idejét tartalmasabbá teszik. Hallunk horgászélményekről, autós- túrákról, családi anekdotákról, mindarról, ami csak szóba jöhet egy szabad szombat délelőttjén. Hogy hogy nem, a család vendégei között olyan ismerőseink is akadnak, mint a humorista Mikes György, Horváth Gyulából kettő is, — az egyik a rádió krónikáinak műsorvezető-szerkesztője, a másik a színművész — őket az adás szerencsére nem kötelezi produkcióra, szinte magánemberként vesznek részt. Talán egyedül Mikes György érti félre egy kicsit szerepét, mintha mindenáron egyfajta elképezelésnek akarna megfeleni. (Mármint annak, amit ő képzel el, hogy róla mit képzelnek.) Így aztán poénvadász közbeszólásai inkább jópofáskodásnak tetszenek, semmint szellemesnek. A két Horváth — mert önmagát adja — sokkal inkább otthon érzi magát ebben a családban. Különösen a színművész Horváth Gyula, akiről kiderül, hogy nagy inyencmester — az adás ideje alatt össze is üt egy pompás vesepecsenyét. S ha most azt keresem, miért tetszik jobban ez a kötetlen, már-már szertelen beszélgetés, mint a Szombat délelőtt magazinszerű adásai, egyetlen kézenfekvő válasz adódik: mert jó kedve ragadós, aki hallgatja, szintén jó hangulatban kezdi a hétvégét. S ha a magazin változatosabb is, ebben nem tud versenyezni vele. Szabad vasárnap Ha valaki vasárnap este netán rádiót akar hallgatni, s nem éppen zenerajongó, bizony nincs könnyű dolga. Az úgynevezett főműsoridőben, tehát este nyolc óra körül bármelyik adóra kapcsolunk, szinte kizárólag zenét vagy zenei tárgyú műsort közvetítenek; Most vasárnap a Kossuthon előbb operaénekeseket, majd a zenei műveltségi verseny újabb fordulóját hallhattuk. A Petőfin a rádió dalszinháza mutatott be egy daljátékot, a harmadik műsorban Berlioz oratóriumát vehettük. S ez csupán példa. Visszamenően megnéztem a rádióműsort, hetek óta szinte ugyanez a helyzet Mintha a rádió — talán a tévé konkurenciáját túlértékelve — keveset adna magára vasárnap esténként. — trömböezky — P N. Barannyikov: Nevek az emlékműn Alatta nincsenek sírok (1.) Pável Nyilátocovics Barannyikovval, a „Kik ők?” című könyv szerzőiével még 1945-ben ismerkedtem meg, amikor Budapest szovjet■ városparancsnoka voltam. Barannyikov a harcoló csapatok,boz beosztott TASZSZ-haditudósítóként érkezett ebbe a váYosba, de már mint Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya mellé akkreditált külföldi tudósító. Hamarosan leszerelt, s én már el is felejtettem, hogyan áll ezen a tősgyökeres) civilen a katonai egyenruha. Amikor néhány évvel ezelőtt Barannyikov arról a szándékáról beszélt nettem, hogy könyvet ír azokról, akiknek nevét rávésték a Felszabadulási Emlékműre — ünnepélyes leleplezésén 1947-ben egymás mellett álltunk —, kétkedve fogadtam szavait. Először is, mert csak rangjukat, családi nevüket, utó- és apai nevük kezdőbetűit ismerjük. Ez nagyon kevés adat. Továbbá. az újságokban és a könyvekben csak azokról írnak, akik valamilyen rendkívüli hőstettet hajtottak végre. Ez a 390 katona pedig egyszerű harcos, csupán töredék része azoknak, Jikik hősi halált haltak a magyar dolgozó nép felszabadulásáért. En meg is mondtam neki, hogy írhat közülük két-három hősről, de ha valame nnyiről írni akar, mind a 390-ről szóló levéltári anyagot át kiéli böngésznie, s megkezdeni a levelezést rokonaikkal és barátaikkal, akik több ezren lehetnek! Tudtam, hogy Barannyikov súlyos beteg és még egy egyszerű levél megírása is megterhelő a számára. Csupán annyit válaszolt, hogy az anyaggyűjtést elkezdte, majd kiderül, mit lehet kezdeni. Amikor pedig meganutatta nekem a nagy rakás levelet, és megismertetett az első három év munkájának eredményeivel, a hős harcosok portréival, amelyeket rokonaik és barátaik rajzoltak -róluk, vagy a hősi halált halt harcosok gon- dbsan kivágott leveleiből álltak össze, csodálkoztam és örültem egyszerre. Nagyon jónak tartom, hogy számos anyagból teljesen, vagy csaknem teljesen hiányzik a kommentár. Csupa dokumentum: száraz, hivatalos levéltári kiírások és levélidézetek. De milyen sok mindent elárulnak! A levelek nem olyan formában születtek meg, ahogy az olvasó elé kerülnek. Hosszú levelezés előzte meg azokat, a könyv szerzője rengeteg kérdést tett fel az elesett hősök hozzátartozóinak és barátainak, levéltárakban kutatott, ellenőrzött, egészen addig, amíg nem kapott részletes válaszokat, olyan leveleket, amelyek tömegéből kirajzolódott a hős portréja. . A magyar nép az idén ünnepli hazája felszabadulásának 30. évfordulóját. Harminc évvel ezelőtt a magyar föld szabad lett. Ebben nagy érdemeket szereztek azok a szovjet harcosok is, akiknek neve ott áll a Felszabadulási Emlékművön. Pável Barannyikov nem érhette meg ezt a nagyszerű napot. Kiváló ember, jó elvtárs, a magyar nép nagy barátja volt. Az előttünk fekvő könyv — hatalmas munkájának eredménye. I. T. Zamercev • nyugállományú vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Központi Vezetőségének tagja Hlacs olyan budeXs“ vagy a fővárosba látogató magyar, nincs olyan turista, vagy külföldi vendég, aki Magyarországra látogatott és járt a Gellért-hegyen, a felszabadító harcosok tiszteletére emelt hatalmas emlékműnél, aki nem olvasta el vagy nem próbálta elolvasni ezt a háromszázkilencven nevet. Ügy adódott, hogy csak az utóbbi években akadt lehetőségem és szabad időm az elesett hősökről szóló anyagoknak szívós, vesződséges felkutatásához. A nehézségekkel már kezdetben tisztában voltam. Csupán a családi nevüket, utó- és apai nevük kezdőbetűit és a rangjukat ismerjük. A mi sokmilliós hadseregünkben nagyon sok egynevű, egyforma kezdőbetűs és rangú katona akadt, még a ritka családi nevek között is. 1966-ban kezdtem meg a kutatást, a pontosításokat a Nagy Honvédő Háború veszteségeit nyilvántartó osztályok kartotékain, a kitüntetések osztályán és a szovjet honvédelmi minisztérium központi levéltárában. A Szovjetunió minden zugába — a Távol-Keletre, Mur- manszkba, a Kaukázusba és Közép-Azsiába sokszáz kérdést tartalmazó leveleket küldtem negyedszázados messzeségbe vesző címekre, amelyeket a személyes holmik között, a kitüntetési okleveleken, nyilvántartó kartonokon sikerült felfedeznem. Huszonöt esztendő alatt sok minden megváltozott, sok cím olyannyira elavulttá, vagy pontatlanná vált, hogy a posta minden igyekezete ellenére sem tudott senkit, az elesettek hozzátartozói közül megtalálni. Sok év telt el. Az ódon faházikók helyén új lakónegyedek nőttek ki, a régi utcák eltűntek, helyükön új utcák születtek. Egyes helyeken, ahol valamikor tanya árválkodott, ma gyár áll, körülötte pedig egy egész város terül el. De csodák is történtek. Olykor eljutottak a levelek a címzettekhez, akik időközben nemcsak lakóhelyüket változtatták meg, hanem a nevüket is. Az ilyen kutatómunka eredményeképpen a levelezés hatalmas, valósággal végtelen áradattá terebélyesedik. Néha a válaszok, a már ismert emberektől, csak néhány hónap múlva érkeznek meg: szabadság, betegség, rokonlátogatás miatt. Még korántsincs minden kész, de azért már sokminden elkészült. A kutatómunka során kiderült, hogy egyes esetekben a 390 elesett harcos névsorának összeállításakor vagy lemásolásakor, aztán a kőfaragó műhelyben, vagy később, 1957-ben, az emlékmű restaurálásakor számos kisebb hibát ejtettek a családi nevek felirataiban, másutt hibásak az iniciálék (a cirill N-t összetévesztették a P-vel, vagy I-vel, a K-t a H-val, stb.), más esetekben pedig pontatlanul tüntették fel a rangot. Száznál több harcos adatait véglegesen pontosítot- tam. Nemcsak, hogy sikerült megállapítanom pontos, háború előtti címüket, hanem megtaláltam hozzátartozóikat, barátaikat, katonatársaikat is. Ezek az adatok minden kétséget kizárnak. Egyeztek a hivatalos szervezetek adatai azokkal, amelyeket a legközelebbi hozzátartozók: szülők, testvérek, feleségek, gyerekek szolgáltattak. Különböző vá£t? Voltak köztük rövidek, lako- nikusak is. De a posta olykor vastag paksamétát hozott, amelyben csaknem mindent megtaláltam abból, ami az elesett harcos házában a dokumentumokból és levelekből megmaradt. A hozzátartozók összes levelei nagyjából egyformán szóltak: mily nehéz, mily keserű a régi, de pótolhatatlan és feledhetetlen veszteség emléke, de ez az emlék oly kedves, oly szent számunkra, hogy nekünk hozzátartozóknak feltétlenül sokkal többet kell tennünk, mint bármely idegennek. A 390 elesett harcos többsége 22—45 éves volt. De vannak a hősi halottak között tizenkilenc évesek is. S vannák olyanok is, akik már rég nagyapák voltak. Oroszok, ukránok belo- russzok... De azok között, akiknek emlékét a magyar nép oly nagy tisztelettel őrzi, vannak észtek, grúzok, üzbégek, oszétek, zsidók, ka- zahok, örmények, azerbajdzsánok, sok más szovjet nép fiai és leányai. Mindnyájan — kommunisták és pártonkívüliek — a végsőkig, utolsó csepp vérükig hűek voltak hazájukhoz, a leigázott népek megsegítésének ügyéhez. Utolsó leheletükig harcoltak a fasizmus sötét erőinek szétzúzásáért. A névsorban tiszteket és .közkatonákat, akik a háború első napjaitól kezdve harcoltak fegyverrel a kezükben, és olyanokat is, akik közvetlenül haláluk előtt vonultak be katonának, s az első ütközetben elestek. Ott vannak a hősi halottak között a Szovjetunió Hősei, s vannak, akiknek még idejük sem volt arra, hogy valamilyen kitüntetést szerezzenek. A Felszabadulási Emlékmű alatt nincsenek sírok. A 390 harcos a Budapest környéki harcokban esett el és ott temették el őket, de van köztük sok olyan is, akinek neve más magyar városok és falvak szovjet hősi emlékművein is olvasható. (Folytatjuk.. Laura flllende nyilatkozata rezsim és az amerikai imperializmus elleni harcra azzal a céllal, hogy megdöntse a junta uralmát Laura Allende nyilatkozatában köszönetét mondott a szocialista országoknak, Mexikónak, Svédországnak és más államoknak a chilei hazafiaknak nyújtott segítségükért és hangsúlyozta, hogy a még mindig a junta börtöneiben és kínzókamráiban sínylődő hazafiak ezreinek. Felkelés a szeparatisták ellen Az etióp hírügynökség szombati jelentése szerint az Eritrea nyugati részén fekvő Omhajer város lakosai fegyveres összeütközésbe kerültek a tartomány elszakadásáért küzdő elemekkel és közülük 30-at megöltek; kettőt pedig .foglyul ejtettek. Sok a ragályos betegség Csaknem valamennyi fertőző betegség megszaporodott 1973-ban a Német Szövetségi Köztársaságban, állapította meg a Wiesbadeni Statisztikai Hivatal. Kiváltképp aggasztó, hogy a ragályos gyermekbénulási esetek száma az 1972-es 15-ről 1973- ban 29-re emelkedett. Egy- gyel több ok ez arra, hogy újból emlékeztessük a lakosságot a Szabin-cseppek bevételére. Valamennyi fertőző betegség közt első helyen áll a vörheny: 1973- ban 7700-zal több ember be- tegeaett meg benne, mint 1972-ben. A sárgaság is 2600- íal lóhb személyt támadott meg nug a fertőző bélbe- tegségék száma 2000-rel növekedett. S e hivatalosan nyilvántartott esetekhez nyilván hozzá kell még számítani egy sereg be nem jelentett esetet. A trópusi utazások sem maradtak következmények nélkül: az elmúlt évben 137 maláriás esetet regisztráltak. A kankalin megérzi a földrengést Hogyan jut a kenőanyag a fémforgácsoló gép kése alá, (a gépben a nyomás túlszárnyalja a 20 ezer atmoszférát), ha normális nyomás alá kerül? A Jáván termő királyi kankalin miért nyílik csak földrengés előtt? Ekét jelenség között mintha nem volna semmilyen összefüggés. Ennek ellenére egy belorusz tudós csoport által tett fontos felfedezés kulcsává váltak. A két fent említett jelenség oka, mint kiderült, a vibráció által létrehozott ultrahang-mező. Ez gyorsítja meg a kankalin virágzását, amikor a földrengés előtt „űzőbe veszi” a virág hajszálcsöveiben a nedveket. A kés és az alkatrész vibrálásakor a hajszálcsövek szerepét azok a mikroszkópikus repedések játsszák, amelyeken az ultrahangmező által „űzőbe vett” kenőanyag keresztülcsurog. Azonban ez a következtetés csak kiszélesítette az elképzelést a már ismert úgynevezett kapilláris effektusról. A kutatóknak csak a következő lépése vált felfedezéssé, amikor sikerült felfedezniük a falkapillárisoknak a tudomány által eddig nem ismert hosszanti és átlós ingozodásait. E/.ek az ingadozások hozzák létre a túlmagas nyomást, amely aztán gyors mozgásra készteti a folyadékot. Ezt a felfedezést gyakorlatilag a tudomány és technikai minden ágában hasznosíthatják. Évi 500 millió utas A Szovjetunió belföldi légi járatainak hossza megközelíti a 800 ezer kilométert. Repülőgéppel a hatalmas ország 8500 városa és települése érhető el. A szovjet légijáratok évente kb. 500 millió utast szállítanak. A hosz- szú útvonalak és a korlátozott utasszám miatt rendkívül fontos, hogy a gépek a lehető legjobb helykihasználással közlekedjenek, a jegyrendelések, a helyfoglalások rendben bonyolódjanak le. Ezt a világ legnagyobb légitársasága, az Aeroflot, az egész Szovjetuniót behálózó számítógépes információs rendszerrel — a Sziréna-rendszerrel — oldja meg. Moszkva és 28 más város, összesen 256 repülőjegyárusító helye közvetlen ösz- szeköttetésben áll az információs központtal (a többi helyiségek jegyirodái a Sziréna-rendszerbe bekapcsolt legközelebbi irodának adják fel rendeléseiket telefonon vagy telexen.) Az elektronikus berendezés másodpercenként öt megkeresésre válaszol, annak ellenére, hogy minden egyes megkeresés tízezer műveletet igényel. A rendszer regisztrálja a hely- foglalást, felvilágosítást ad a menetrendekről, a jegyárakról, fenntartja a helyet a visszautazáshoz, nyilvántartja az egyes pénztárak munkáját, összesíti azok bevételét, statisztikát készít a helykihasználásról, tíz napig nyilvántartja a Moszkvából induló gépek helyeinek foglaltságát. Képünkön az Aeroflot moszkvai központjának hatalmas tájékoztató táblája látható, amely a Sziréna-információs rendszer- 1 tői kapja adatait Keresztelő a bolygókon Az elmúlt években sok új felületi jellegzetesség került térképre Holdunkon, a Vénuszon, Merkúron, Marson és holdjain az űrutazások és radar-megfigyelések eredményeként. Ha így halad továbbra is a kutatás, a század végére 30 vagy 40 olyan tagja lesz a Naprendszernek, amelynek felületi képződményeit el kell nevezni. A Nemzetközi Csillagászati Unió bizottságot hozott létre a kráterek, medencék stb. elnevezésére, hogy az elnevezések egységesek legyenek. A bizottság első ülésén Ottawában, három, már eddig is használt Merkur-nevet hagyott jóvá: Caloris medence, Hunkai (= 20 a mayák nyelvén) és Kuiper. A Marson pedig Kuiper és Vishniac nevet kapott ■ két új kráter. Az egyiket Gerald P. Kuiper bolygó-kutató csillagászról nevezték el, aki múlt év decemberében hunyt eL A másikat Wolf Vishniac amerikai mikrobiológusról, aki az élet-kutató kísérleteket tervezte a Marson leszálló Viking űrhajók számára. Vishniac egy Anktartisz-expedí- ción vesztette életét, a róla elnevezett kráter a Mars déli pólusa közelében vas» i Laura Allende, a meggyilkolt chilei elnök nővére, akit a katonai junta a nemzetközi közvélemény nyomására — 95, politikai okból bebörtönzött társával együtt — néhány napja bocsátott szabadon, Mexikóvárosban nyilatkozott hazája helyzetéről. Laura Allende — a Szocialista Párt Központi Bizottságának tagi a és volt szenátor — kijelentette, hogy a chilei nép újraszervezi erőit a fasiszta
