Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 21 Tanácskozik az MSZMP XI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) ködés, s mindazok segítése, akik a világ különböző térsé­geiben küzdenek népük sza­badságáért. Az MSZMP nemzetközi munkájában növekvő helyet foglal ef a fejlődő országok­ban működő antiimperialista, nemzeti demokratikus pár­tokkal és mozgalmakkal va­ló kapcsolat. Bár ezeknek az országoknak nem mindegyi­kében progressiv jellegű a kormányzat, a nemzeti füg­getlenség védelme és meg­erősítése megköveteli, hogy a dolgozó nép. s így az erősödő munkásosztály a nemzeti de­mokratikus fejlődés hatékony tényezőjévé, a hatalom része­sévé váljék. Természetesen á helyi burzsoázia, mindenek­előtt az imperialistáktól füg­gő komprádor burzsoázia, a földesurak, valamint az im­perialista hatalmak gátolják, hogy a dolgozó nép, az erősö­dő munkásosztály a nemzeti demokratikus fejlődés haté­kony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Csakhogy e hniadó erők hatékony rész­vétele az országuk független­ségét és társadalmi haladását célzó erőfeszítésekben objek­tiv követelmény. Mind gya­koribb tehát, hogy a Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a beszámo­lóval egyetértve, megállapí­totta: a két kongresszus kö­zött erősödött a part vezető szerepe. Felszólalását így folytatta: A kongresszusra készülve, a parton belül és a közvéle­ményben élénk, alkotó és sok tanulsággal járó eszme­csere, vita zajlott le. Legfőbb mondanivalója volt az a kí­vánság, hogy a párt folytassa eddigi politikáját, s végre­hajtásában legyen még kö­vetkezetesebb. Ez a népi mé­retű kívánság egyben elis­merése és nagyra becsülése pártunk törekvéseinek; kife­jezése annak is, hogy állam­polgáraink nagy többsége sa­ját munkája szülöttének érzi a haza és a dolgozó nép ja­vára kivívott eredményeket. A párttagság állásfoglalása es a közvélemény alapján a Központi Bizottság nagy tö­megek egyetértését és támo­gatását élvezi, amikor a tisz­teit kongresszusnak azt java­solja, hogy a párt haladjon tovább a kipróbált, sikeres úton, folytassa tovább politi­káját. E politika két alappil­léren nyugszik: egyfelől a szocializmus olyan általános törvényszerűségein, mint a munkásosztály, a párt vezető szerepe, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt szövetség, a szocialista tervgazdálkodás és az internacionalizmus; másfelől azon, hogy a párt idejében foglalkozik a dön- ttáfre érett társadalmi kérdé­sekkel. szorgalmazza, ösztön­zi a haladást, politikája ké­pes a szüntelen megújulásra. A politikában tanúsított kö­vetkezetesség nem jelent vál­tozatlanságot, az elviség me­revségét, mert ez a politikát sémába zárná és eltorzítaná. Társadalmi fejlődésünk szempontjából a marxizmus— leninizmus alkotó alkalmazá­sának mindig is nagy volt a jelentősége. Az építőmunka során időről időre új jelen­ségek és ellentmondások is keletkeznek. A pártnak kö­telessége, hogy gondosan ta­nulmányozza az új feladato­kat és az ellentmondásokat, s megoldásukra, illetve le­küzdésükre a helyes politi­kai irányvonal alapján he­lyes válaszokat dolgozzon kL nemzeti demokratikus pár­tok és kormányzatok törek­véseiben és céljaiban jel­lemzővé válik a szocialista orientáció, ami magával hoz­za a növekvő érdeklődést a szocialista országok fejlődé­sének, valamint pártjaink és társadalmi szervezeteink te­vékenységének tapasztalatai iránt. Nemzetközi feladataink a következő években tovább növekszenek. Folytatódik a ’hét világrendszer történelmi versenye és harca, amely érinti az egész emberiség és minden nép sorsát. Ebben a küzdelemben ha­lad előre — új győzelmeket érlelve és új győzelmeket aratva a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi folyamata. Ennek útja a békéért és a szocializ­musért küzdő erők összefogá­sának és együttes harcának továbbfejlesztése. A testvér­pártok túlnyomó többségét ez vezérli, amikor a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mel­lett napirendre tűzik újabb regionális tanácskozások, majd általános nemzetközi értekezletek megrendezését. Pártunk határozott állás- foglalása, hogy az internacio­nalista összefogásnak elen­gedhetetlen követelménye a PULLA! ÁRPÁD, A párt ezt tette a két kong­resszus között is. A Központi Bizottság kiemelkedő jelen­tőségű 1972. novemberi ülése új lendületet adott a X. kongresszus határozatainak megvalósításához azokon a területeken, ahol a végrehaj­tás akadozott, helyesbítette az irányt, ahol az nem volt megfelelő. A X. kongresszus határoza­tait teljesítettük — mondot­A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik, könnyen tu­domásul veszik az elmara­dást. Egyesek politikai veze­tőkhöz méltatlanul sodród­nak az eseményekkel, nem követelik meg a fegyelmet. Vannak, akik nem szeretik a problémák szóvá tevését, mert meg kell őket oldani, ez pedig töprengést, munkát, harcot kíván. Inkább tom­pítják, agyónmagy arázzák a problémákat. Esetenként nem kellő időben döntünk. Sok még a határozat is, emiatt nehéz áttekinteni és a vég­rehajtás folyamatában szer­vesen beilleszteni őket. Talán túl sok energiát fek­tetünk az elemzésekbe' — bár ez könnyebben megbo­csátható, mint a felszínesség vétke — de nem fordítunk ekkora energiát a feladatok megvalósításához szükséges feltételek megteremtésére. Az ellenőrzés nem elég rendszeres, és inkább ténye­ket állapít meg, mintsem gyakorlatiasan segít. A mu­lasztókat a kelleténél . rit­kábban vonják felelősségre. A párt-, az állami, a tár­sadalmi szervek munkájában még sok az átfedés. Az okok országosan és helyileg is többfélék lehetnek. Türelme­sen meg kell őket keresni a végrehajtás minden láncsze­mében. A felsoroltakban is érzékelhetjük, hogy leküzdé­sük mennyire összetett fel­adat, mennyire egységes megítélést és cselekvést kö­vetel. .. A párt életében tovább kell szilárdítani és fejlesz­tapasztalatok rendszeres ki­cserélése és időnkénti együt­tes értékelése, a közös kérdé­sek együttes elvtársi vitája, az összehangolt és közös cse­lekvést biztosító egységes ál­lásfoglalás kialakítása sok fontos kérdésben. Európában möst földrészünk kommunista és munkáspárt­jainak regionális értekez­lete van napirenden, mely az európai munkásság összefo­gásának és az összes haladó erőkkel való szövetkezésének fejlesztését, s egyben az álta­lános antiimperialista küzde­lem erősítését lesz hivatva szolgálni. Ennek előkészítése folytatódik, s pártunk meg­tisztelő feladatot teljesítve, más testvérpártokkal együtt kiveszi a részét ebből a mun­kából. Az MSZMP ott lesz a kommunista és munkáspártok újabb világértekezletén is, amelynek megrendezéséhez érlelődnek a feltételek. Az MSZMP a Szovjetunió Kommunista Pártjával szo­ros testvéri együttműködés­nek, a kommunista világmoz­galom marxista—leninista egységének, az összes antiim­perialista és békeszerető erők hatékony együttműködésének szilárd híve és az is marad — mondotta befejezésül Nemes Dezső. ta ezután. Mégis — az irány­elvek vitája alapján — jogos igénynek tekintjük és bírá­latnak is értjük, hogy a vég­rehajtásban következete­sebbnek kell lennünk, mert ez munkánknak hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyanannak a határozatnak többféle értel­mezése, ez zavarja az egysé­ges fellépést, bizonytalansá­got szüL fceni a demokratkius centra­lizmust! — hangoztatta a to­vábbiakban. Ez a társada­lom minden szervezetére kedvező hatással lesz. Az utóbbi négy és fél esz­tendőben pártunkban erősö­dött a demokratikus centra­lizmus. A pártszervezetek­ben fokozódott a kommu­nisták részvétele a politikai döntésekben, és ezzel a meg­valósításukért folyó harc­ban is. A párttestületekben elvtársi, vitatkozó légkörben döntenek; a határozatok de- mokratkiusak. mert a több­ség véleményére épülnek. A demokratikus centraliz­mus a párt életében és mun­kájában egyaránt biztosítja az alkotó, szabad vita lehe­tőségét — benne a tévedés lehetőségét is — és a fegyel­mezett végrehajtás feltételeit. Kifejezi, hogy vita nélkül nincs helyes kövekteztetés és döntés: kommunista fe­gyelem nélkül viszont a leg­jobb elhatározásból sem szü­letik tett. A pártmunkában különö­sen veszélyes, ha valaki a párt politikáját látszatra el­fogadja, de különvéleményét fenntartva, másképpen cse­lekszik; ha úgy tesz, mintha elfogadná a kollektív veze­tést, a testületet azonban tanácsadó szervnek tartja, el­árasztja mindenféle apróbb ügyekkel, és fontos kérdé­sekben nélküle dönt. A párt normáinak mindezekben még nagyobb súllyal érvényt kell szereznünk. A végrehajtásban alapvető szerepe van a politika, a ha­tározatok egységes értelme­zésének, az egységnek. A Központi Bizottság be1- számolójában Kádár elvtárs mondotta: „a pártban meg­engedhetetlen egyes határo­zatok, állásfoglalások önké­nyes, szubjektív értelmezése, ami nem egyszer még fele­lős beosztású tisztségviselők részéről is előfordult'’. A vezetők feladatairól szólva Pullai Árpád kiemel­te: Olyan vezetői szemlélet­re, magatartásra van szük­ség. amelyre a megfontolt, határozott intézkedés, az energikus szervezés, a fe­gyelmezettség, a tartalékok mozgósítása a jellemző. Olyan vezetők kellenek, akik emberek ezreit képesek harc­ba vinni újabb és nagyobb feladatok megoldására. Minden vezetővel szem­ben követelmény, hogy a po­litikát saját területén kép­viselje, aklalmazza és meg­valósítsa. hogy nagyfokú ön­állóság és bátor kezdemé­nyezőkészség jellemezze a politika helyi végrehajtásá­ban. Tudjuk, a vezetők több­ségének nagy érdeme van a X. kongresszus óta elért si­kerekben; sokat és lelkiis­meretesen dolgoznak. Ezzel haladásunk megtervezésekor is számolunk. Azt is tudjuk azonban, hogy erre a szín­vonalra még nem küzdötte fel magát minden vezető, s ezért a gyengébben dolgozó­kat is efelé kell segíteni. Mostanában arról is be­szélnek. hogy több mened­zser típusú, vállalkozó szel­lemű vezető kellene. Ener- gikusság, ésszerűségre törek­vés, operatív irányítás dol­gában senkitől sem szégyen tanulni. A menedzserrel szemben azonban a mi gaz­dasági vezetőinkben legyen — van is — egy alapvető különbség; a szocialista ve­zető a termelés mennyisége, minősége és hatékonysága mellett törődik a javak lét­rehozójával, az emberrel, a termelő közösséggel; épít munkatársainak véleményé­re, demokratikus módon ve­zet. A menedzser tűzön-ví­zen keresztül a szűk tőkés vállalkozói érdeket képvise­li. A mi vezetőink előtt az egész társadalom érdeke áll. A továbbiakban felhívta a figyelmet: tovább kell javíta­ni a párt-, az állami, a tár­sadalmi szervek együttműkö­dését. Különösen fel kell figyelni arra a jogos bírá­latra, hogy egyes párthatá­rozatokból késéssel lesznek állami intézkedések, bizo­nyos esetekben sok körülöt­tük a huzavona. A vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítése népgazdasági fontosságú feladat. Erről szó­ló határozatát 1971 decembe­rében fogadta el a Központi Bizottság. A Központi Bizottság tit­kára szólt arról, hogy a pártellenőrzés formái, mód­szerei a két kongresszus kö­zött fejlődtek, s nagy része van abban, hogy politikánk törés nélkül megvalósul. A továbbiakban . úgy kell ja­vítani az ellenőrző munkát, hogy még jobban a határo­zatok politikai lényegének érvényesítésére irányuljon, a személyi felelősség erősíté­sét eredményezze. Ha a té­nyek megkövetelik, szemé­lyükre, funkciójukra való te­„A pártban olyan erkölcsi normák érvényesülnek, ame­lyek szigorúbbak a társadal­mi átlagnál. A Központi .El­lenőrző Bizottság jelentésé­ben — amellyel teljes mér­tékben egyetértek — hang­súly ózza, hogy a párttagok ezernyi módon és szállal kö­tődnek a társadalomhoz, és így a párt soraiba is beszű­rődnek téves nézetek, rossz szokások. Ezzel kapcsolatban az a feladatunk, hogy az eszmei-politikai munka ja­vításával védetté, tegyük a pártot, óvjuk meg tagjait azoktól a káros nézetektől és hibáktól, amelyekkel szem­ben harcolniuk kell. Éneikül a párt nem tud kellő erköl­csi hitellel és közéleti súly- lyal fellépni a hibák ellen. A párttaggal szemben kö­vetelmény, hogy internacio­nalista legyen, aktív híve, építője a magyar—szovjet barátságnak, harcoljon a szo­cialista közösség országainak egységéért és tanúsítson szo­lidaritást a nemzetközi mun­kásosztállyal. Az ideológiai harc növekvő jelentősége megköveteli párttagjainktól, hogy határozottan szánjanak szembe az ellenséges és té­ves nézétekkel, internacio­kintet nélkül vonják felelős­ségre a hanyagokat, a köte­lességmulasztókat, és teremt­sék meg a feltételeit a hely­zet megjavításának. Pullai Árpád ezután' hang­súlyozta, hogy a párt tár­sadalmi összetétele egészsé­gesen alakul. Ez marxista— leninista - pártépítő elveink gyakorlati alkalmazásának nagy eredménye. A párt lépést akar tartani a társadalmi fejlődéssel, a növekvő feladatokkal, ezért magasabb mércét állít tagjai elé. A szervezeti szabályzat módosításának is ez a célja. A követelmények szem­pontjából a jogok és a kö­telességek alapvetőek. Első helyen áll a párt eszméjé­nek, politikájának ismerete, tudatos vállalása és terjesz­tése. védelme és megvalósí­tása. Ehhez rendszeres poli­tikai önművelés, tanulás, tá­jékozódás szükséges. A tu­dás állandó gyarapításának a párttag belső igényévé , kell válnia. Azt, hogy a tanulás­ban melyik párttagtól mit és milyen fokon követeljünk, nem lehet egy kaptafára húzni, ez függ körülményei­től, munkaterületétől, beosz­tásától. A munkát és a ta­nulást, ha olykor nehéz is, össze kell egyeztetni. Ne fe­ledjük el azt a lenini gon­dolatot, amely a csepeli gyári pártbizottság tanácstermét ékesíti: „Aki ma nem tud tanulni a munkától, holnap nem tud dolgozni a tudat­lanságtól”. nalista álláspontot valljanak és hirdessenek. Érvényesülnék-e ezek a követelmények pártunkban? Felelősséggel‘ válaszolhatjuk: igen, érvényesülnek. A párt annak köszönheti eredmé­nyeit, hogy tagjainak nagy többsége tiszteletreméltóan, legjobb tudása szerint, ön­zetlenül és eredményesen tel­jesíti kötelességeit, a párt normái szerint él és dolgo­zik. Pártunk soraiban, ha nem is jelentékeny számban, van­nak olyanok, akiknek a mun­kája vagy magatartása nem üti meg a mértéket. Ezeknek a párttagoknak meg kell adnunk a pártsze­rű és emberséges módot, hogy elhagyhassák sorainkat. Ez a pártnak is, az egyén­nek is érdeke. A szervezeti szabályzat lehetővé teszi a pártból való kilépést és a törlést. Egyértelművé kell tenni mind a párton belül, mind a közvéleményben, hogy a pártból való kilépés vagy törlés természetes ré­sze a párt életének, önkén­tes kilépés vagy törlés ese­tén törekedni kell rá, bogy a volt párttagokkal ne szakad­jon meg a kapcsolat, és gon­doskodni kell róla, hogy se beosztásukban, se anyagi szempontból ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe. A Központi Bizottság be­számolójában azt ajánlja a kongresszusnak, határozza e! a párttagsági könyvek cser jét. Nem párttisztításról, nem tagfelülvizsgálatról van szó. Minden egyes párttagra ki­terjedő, őszinte beszélgetés­nek, elvtársi véleménycseré­nek szánjuk munkánkról, a kötelességek és a jogok tel­jesítéséről. Ennek révén el kell érni, hógy a párttagok kapcsolata még bensősége­sebbé váljék a párttal, fel­készültebben és cselekvőbben vegyenek részt politikánk megvalósításában. Pullai Árnád felszólalásá­nak befejező gondolataként hangsúlyozta: Munkánkat azért kell ál­landóan javítanunk és meg­újítanunk, hogy megfelelhes­sünk történelmi hivatásunk­nak: eredményesen irányít­suk a fejlett szocialista tár­sadalom építését, népünk ér­dekében és javára. A párt előre, új feladataira tekint, ezért szorgalmazzuk életének és tevékenységének tovább­fejlesztését. (Folytatás a 3. oldalon) Övári Miklós, az MSZMP KB titkára a testvérpárt ok küldött elvei a Központi Bizottság titkára A végrehajtásban alapvető szerepe van a politika, a határozatok egységes értelmezésének Demokratikus centralizmus a part életében Magasabb követelmény a kommunistákkal szemben

Next

/
Thumbnails
Contents