Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 20, Tanácskozik az MSZHP XI. kongresszusa SZÉKELY GÁBOR, * Szigligeti Színház igazgatója A vidéki színházak megteremtették a maguk hitelét Az a tény, hogy Szolnok megye küldötteként megyénk kommunistái érdemesnek és szükségesnek tartották kép­viseletemet a pártunk XI. kongresszusán, megyénk megbecsülését jelenti, és jel­zi azt. hogy vidéki színháza­ink előadásaikkal, eredmé­nyeikkel már megteremtet­ték a maguk hitelét, előadá­saik a magyar színházmű­vészet szerves részeivé vál­tak, s olykor-olykor új tö­rekvéseikkel, sikeres produk­ciójukkal inspirálóivá is le­hetnek ennek. Színházunk is a legtöbb Vidéki színház adta lehető­ségein belül igyekezett és igyekszik olyan új, mához szóló, a jelenünket tükröző, a jelen kérdéseire választ kereső, világnézetben elkö­telezett előadásokat létrehoz­ni, amelyek ugyanannak a gondolatnak a jegyében szü­letnek; a zenés és prózai müvek lehetőleg egyforma szándékból, egyforma igény­nyel készülnek, szórakoztat­nak, s egyben formálják az új, szocialista embert. Mi arra törekedtünk, hogy ne eklektikusán, hanem gon­dolatiságában, ízlésében, színvonalában egységesen, megalkuvás nélkül fejezhes­sük ki művészi elképzelése­inket. Keressük és kutatjuk azokat a formákat, amelyek­kel Szolnokon és, a megyé­ben az eddiginél sokkal köz­vetlenebb kapcsolatot léte­síthetünk közönségünkkel. A kapcsolatkeresés több, szá­munkra új lehetőségével kí­sérleteztünk. Idén mutatott be színhazunk először gyer­A kongresszusi dokumen­tumoknak a nemzetközi helyzettel, honvédelmi poli­tikánkkal foglalkozó részei­vel kapcsolatban a minisz­ter hangsúlyozta: A tőkés hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok, a NATO tagjai évről évre rendszere­mekszínházi produkciót, az­zal a nem titkolt szándék­kal, hogy már a legkisebbek színházba járásával is a le­endő felnőtt közönség igé­nyességét, színházszeretővé válását készítsük elő. A fia­talság egy következő kor­osztályát kerestük meg ak­kor, amikor színészeink álta­lános iskolák és gimnáziu­mok irodalomóráira látogat­va rendhagyó irodalomórák keretében hozzájárulhattak, hogy egy-egy alkotás vagy szerző értőbb, érzékenyebb megismerésre találjon, de ezen túl színészeink szemé­lyes jelenléte és az a köz­vetlen kapcsolat, ami csak ilyenkor alakulhat ki, szín­házszerető közönségünk meg­nyerésében is jelentős lehet. Az országban talán mi te­remtettük meg először a szakmunkástanulók rendsze­res színházba járásának le­hetőségét, a szakmunkásta­nulók színházát. Bérleti elő­adásaink a drámatörténeti korok megismerését éppúgy szolgálják, mint ahogy idő­szerű kérdéseikre is igyek­szünk a továbbgondolás le­hetőségét , megteremteni. A színházi forma, amit mi keresünk, a saját közönsé­günk nyelvén akar szólni, és néha még ha nem is min­denki számára, és nem is teljességében jutnak el el­képzeléseink, az a szeretet, amellyel a színházunkat vá­rosunkban és megyénkben magukénak vallják, hozzá­segít szándékaink, előadása­ink megértetéséhez. Pártunk a közművelődés­ről szóló jelentésében olvas­CZINEGE LAJOS sen és jelentősen növelik katonai költségvetésüket, erőteljesen fejlesztik fegyve­res erőiket, s új támadó fegyver-rendszereket állíta­nak szolgálatba. Mindez ar­ra kötelez bennünket, hogy magas fokú éberséget tanú­sítsunk, következetesen foly­ható, hogy hazánkban az el­múlt harminc év alatt a la­kosságnak csak közel 20 szá­zaléka lett színházba járó. De ez a felmérés nem is ad pontos adatokat arról, hogy milyen rendszeresen jár ez a bizonyos 20 százalék szín­házba. Van tehát lehetőség bőven színházaink szélesebb közönségbázisának megte­remtésére, de nemcsak le­hetőség, hanem szükség is van erre. A felszabadulás óta hazánkban színházi céllal új színházi épület még nem ké­szült. És nem azért, mert nem lett volna rá szükség, hanem azért, mert talán a mi színházművészetünk még nem bizonyította kellőkép­pen, hogy feltétlenül szükség lenne új társulásokra, új színházi formák kikísérlete­zésére. Jelenünket jobban, bonyolultabban kifejező szín­házi formák megkeresését is szükségesnek tartanánk, ezek kikísérletezésére olyan mű­helyek létrehozását, ame­lyekben az új tartalmat ki­fejező új formákat, eszközö­ket is megtalálhatnánk. Üj szervezettségű színházakra van szükség, új műhelyekre, amelyek segítségével nem­csak a magyar színházművé­szet léphet jelentősen előre, hanem általuk megvalósul­hat pártunk művelődéspoli­tikája, a munkásművelődés, az ifjúság művelődése épp úgy, mint a szocialista gon­dolkodás alakítása, az em­berek erkölcsi, ideológiai ne­velése, a szocialista, kom­munista ember megformá­lása. tassuk hazánk és a szocia­lista közösség védelmének erősítését szolgáló munkán­kat. — Hazánk függetlenségé­nek, népünk békéjének, tár­sadalmi rendünk védelmé­nek legfőbb garanciája szö­vetségünk felszabadítónkkal, igaz barátunkkal, a Szovjet­unióval, a testvéri szocialis­ta országokkal; az a tény, hogy tagjai vagyunk a Var­sói Szerződés szövetségi rendszerének. Védelmi szö­vetségünk katonai szerveze­te, működési rendje tovább fejlődött és megszilárdult — folytatta. — A katonai ve­zető szervek maradéktala­nul teljesítik feladataikat. Erőnket meghatványozza hadseregeink egységes elve­ken alapuló, egyeztetett fej­lesztése és közös felkészíté­se. Néphadseregünk, mint eddig, ezután is becsülettel teljesíti szövetségesi kötele­zettségét. Az elmúlt négy évben nép­hadseregünk fejlesztését a követelményekkel, országunk teherbírőképességével össz­hangban folytattuk. Néphad­seregünk minden tekintetben erősebb lett, erkölcsileg, po­litikailag szilárd, tisztikara érti, magáénak vallja, fenn­tartás és ingadozás nélkül végrehajtja pártunk politi­káját. Katonafiataljaink dön­tő többsége átérzi a haza szolgálatának szükségességét és becsületesen helytáll. Az elmúlt években tovább tökéletesedtek néphadsere­günk szervezetei, magasabb színvonalra emelkedett harc- készültsége, állománya lépést tart az általános követelmé­nyekkel, a technikai hala­dással, megbízhatóan uralja a gondjaira bízott korszerű, bonyolult eszközöket. A saját — illetve a szövetséges had­seregekkel együttműködés­ben végrehajtott bonyolult, nagyrészt éleslövészettel egy­bekötött gyakorlatokon csa­pataink megállják a helyü­ket. Mindez együttvéve biz­tosítja, hogy a Magyar Nép­hadsereg, szövetségeseink­kel, valamint Népköztársa­ságunk fegyveres testületéi­vel szoros együttműködés­ben teljesítse magasztos fel­adatát. A miniszter 1 köszönetét mondott azért a pótolhatat­lan segítségért, amelyet nép­hadseregünk fejlesztésében és felkészítésében a Szovjet­uniótól, a szovjet hadsereg­től kapott és kap. Ugyan­csak köszönetét mondott a pártnak és a dolgozó nép­nek a szüntelen gondosko­dásért, amelynek révén a néphadsereg megfelelő kö­rülmények között képes el­látni megtisztelő hivatását. ☆ A kongresszus harmadik napján felszólaltak még: Sző­ke Józsefné, az etyeki Tsz üzemmérnöke, Gáspár Sán­dor, a párt Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT fő­titkára, Vincze Farkas, a veszprémi járási pártbizott­ság első titkára, Kormos R. Jánosné, a csorvási Rákóczi Tsz baromfigondozója, Ho­lecz Ferencné, a Magyar Se­lyemipari Vállalat szentgot- hárdi gyárának szövőnője, Vaskó Mihály, a Heves me­gyei pártbizottság első tit­kára, Benkei András belügy­miniszter. Üdvözölte a magyar kom­munisták legfelsőbb fórumá­nak tanácskozását Jure Bi- lics a jugoszláv, Szó Csői a Tegnap délután harsoná­val, dallal, derűvel a jövő köszöntötte pártunk XI. kongresszusát, ötszáz úttörő és kisdobos sorakozott fel a kongresszusi ülésterem pad­sorai között. Piros-kék nyak­kendők, csillogó szemek, ki­pirult arcok. Kezükben a küldötteknek szánt vörös szegfű és a köszöntő sorokat tartalmazó kedves rajzos üzenet. Négytagú üdvözlő csoport egymásnak felelgetve mond­ta a játékos-komoly köszön­tő szavakat, tolmácsolta mil­liónyi kispajtás kongresszus­nak szóló jókívánságait. Átadták a kongresszus el­nökségének Budapest és a megyék úttörőcsapatai két­éves gyűjtő, kutatómunkájá­nak eredményeit összefoglaló vörös bőrkötéses albumot. Saját készítésű „diplomata” táskájukban pedig vagy negyven olyan kérést, javas­latot, amelyeknek teljesítését a felnőttektől várják a gye­rekek. Több sportpálya, ját­Szerdán elutazott hazánk­ból Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, aki részt vett az MSZMP XI. kongresszusán. A bolgár pártdelegáció ve­zetését Konsztantin Tellalov, a BKP KB titkára vette át. koreai, Pedro Miret a kubai, Demcsigijn Molomzsamc a mongol, Ilié Verdet a román pártküldöttség vezetője. _ Kedves epizódja volt teg­nap a kongresszusnak az a néhány perc, amikor a leg­ifjabbak, a kisdobosok, az úttörők kértek szót. A kongresszus ma folytatja tanácskozását. szótér, táborozási, kirándulá­si lehetőség teremtése — ilyen és hasonló kívánságok gyűltek össze a közelmúlt­ban tartott úttörő-parlamen­teken, hogy végül is jeljus­sanak a kongresszusi elnök­ség asztalára. Az országból mintegy ezer úttörő csapattól érkező üd­vözletekre választ is várnak a kongresszusi küldöttektől a pajtások: „Kérjük, hogy a kongresszuson elhangzott — nekünk gyerekeknek aján­lott — gondolatait csapatunk számára elküldeni szívesked­jék. Üzenetét csapatunk nap­lójában megörökítjük és tár­saink körében megismertet­jük, hasznosítjuk”. A kül­döttek bizonyára nem sajnál­ják majd a fáradságot, hogy a kedves kérésnek eleget te­gyenek. Mindenesetre Szabó Ferencné, a kongresszusi ülés soros elnöke előre is megnyugtatta a gyerekeket: „Az elfogadásra kerülő párt­program végrehajtásában rá­tok is számítunk, építünk.” Ugyancsak tegnap utazott el hazánkból dr. Gustáv Hu- sák, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, aki részt vett az MSZMP XI. kongresszusán. A csehszlovák pártküldött­ség vezetését Jan Főj tik, a CSKP KB titkára vette át. vezérezredes, honvédelmi miniszter Néphadseregünk minden tekintetben erősebb lett 1/ »« H . »• , , ■ VT Koszontott a jovo Todor Zsivkov és Gustáv Husák elutazott Budapestről Levél a kongresszusról Nyugalom, magabiztosság, optimizmus Ha megkérdezné tőlem valaki, milyen a hangulat a párt XI. kongresszusán, egyetlen szóval felelnék: nyugodt. Ez a nyugalom a párt egységéből, s a tömegek megingathatat­lan bizalmából táplálkozik. Ahogyan Kádár János elvtárs jellemezte: „Munkásoszátlyunk, népünk... építhet arra, hogy a párt a helyén van, s a jövőben is mindenkor feladatainak tőle telhető legjobb megoldására törekszik”. A nyugalom mást is kifejez, azt, hogy a párt az eredmények tudatában sem önelégült, világosan, mérnöki pontossággal ismeri az or­szág, a társadalom helyzetét és minden, az élet által felvetett új kérdésre képes magabiz­tos, felelősségteljes választ adni. Sőt, olyan helyzetben van, hogy új távlatok harmóniá­ját is megszerkesztheti: a fejlett szocialista társadalom építésének tizenöt—húszéves prog­ramját is megalkothatja. Ez a nyugalom egy alkotó, a nép osztatlan bizalmát élvező párt teremtő nyugalma A magyar kommunisták kongresszusa a szocia­lista közösség országainak széles körű együtt­működésére, megbonthatatlan egységére — Leonyid Brezsnyev szavaival élve, mint „új történelmi forrásra” — építve határozhat a közvetlen jövő, s a messzi holnapok, milliók sorsát tudatosan teremtő, s miihókat formáló dolgaiban. * • • Az újságíró két munkanap elteltével ezeket a benyomásokat szerezte a kongresszuson, pontosabban ezek a hatások érintették a leg­mélyebben. Vajon a megye küldötteinek — akik alkotó résztvevői a kongresszusi mun­kának — mik a tapasztalatai, ők, mit írnának néhány sorban ebben a közös levélben? Sándor László, a szolnoki Városi Pártbizptt- ság első titkára szerint, „a Központi Bizottság pontosan érzékeli a hétköznapi, a gyakorlati életet, azt amit az ember otthon, a pártmun­kában tapasztalt, őszinte, nyílt hangvétel jel­lemzi a beszámolókat, a felszólalásokat. Tö­mören szólva: csupa élet a kongresszus”. Mit felelne a tiszakürti gyerekeinek, ha megkérdeznék, milyen jövőt örökölnek majd? — kérdeztem Fülöp Zoltánnétól, a tiszakürti általános iskola pedagógusától, akit az a meg­tiszteltetés ért, hogy a kongresszus elnökségé­ben ülhet. „Amilyet a szüléitek építenek nek­tek. S szeretném, ha ezt elmondanátok ott­hon is. Mert ha mi mindannyian nap mint nap úgy dolgozunk, hogy a gyerekeinkre váró örökséget gazdagítjuk, hiszem, hogy a mun­kánk még odaadóbb, még jobb, még eredmé­nyesebb lesz. Egyikünknek sem lehet mind­egy, hogy a gyerekeink hogyan kezdik felnőtt életüket, honnan folytathatják azt az utat, amit mi választottunk.” t Pólyák Istvánnak, a Középtiszai Állami Gazdaság igazgatójának véleménye: „Egész­séges türelmetlenség hatja át a felszólaláso­kat, melyek nem nélkülözik a tárgyilagossá­got, a realitásérzéket. A felszólalásokban visszatükröződik pártunk lenini munkastílu­sa, ami a kongresszus — úgy hiszem — egyik legfőbb és legszebb erénye. Nagy hatással van rám a Központi Bizottság határozottsága, op­timizmusa. Az értelemhez és szívhez egyszer­re szól a kongresszus. Kádár János elvtárs előadói beszédének volt egy mondata, amit nagyon megjegyeztem, s úgy vélem, ennek kell jellemeznie a jövőben a pártban uralko­dó munkaszellemet, a pártegységet. Ezt mond­ta: „A Központi Bizottságnak és a párt 24 ezer alapszervezetének mindenkor egyirány- ba és egységben kell haladnia.” Tettrekészség jellemzi ifjúságunkat. Sok más élmény mellett engem ez ragadott meg a leginkább — mondta az újságírónak M. Szabó István ezredes, megyei rendőrfőkapitány. A fiatal kommunista küldöttek szavaiból ez csendült ki, ez a jobbat, szebbet akaró ten- nivágyás. S ha az ember a maga tapasztala­taira gpndol, ha felidézi, hogy a megye ifjú­sága mennyi szép tettel hitelesíti, hogy a szo­cializmus ügyét a magáénak vallja, s ha egy­beveti azzgl, amit itt a kongresszuson hall az ifjúságtól és az ifjúságról: joggal bizakodhat, hogy méltó kezekbe kerül a jövő. Ügyünk folytatói elődeik útját járják ma és holnap. Leonyid Brezsnyev jelenléte és felszólalása nagy visszhangot váltott ki a küldöttek köré­ben. Vonzó egyénisége, szónoki stílusának különös egyszerűsége — melynek anyanyel­vűnk gazdagsága igen kedvezett — lebilin­cselő volt. Ügy éreztük, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának szavait pártunk nagyrabecsülése, népünk iránti forró szeretet fűtötte át. Éreztette a kongresszussal a kommunista és munkáspártok egységében rejlő hatalmas, történelemformáló erőt. Éreztette, milyen mély és testvéri barátság köti össze népein­ket, milyen nagy szeretet övezi a Szovjet­unióban a magyar kommunistákat, népünket • • • Egyetlen szóval már nem tudnék vá­laszolni, ha megkérdezné tőlem valaki, hogy a megye küldöttei — mindannyian egészsége­sen — hogyan érzik magukat a párt XI. kongresszusán. Azért az rájuk nézve szintén igaz, ami a kongresszus egészére: nyugalom, magabiztosság, optimizmus uralkodik körük­ben is. Sándor László azt hiszem valameny- nyiük közös gondolatát fejezte ki, amikor azt mondta: „Már. sokat gondolunk a magunk portájára, arra, hogy hazatértünk után meny­nyi munka vár ránk”. Ez a tennivágyás, a jobb, a még következe­tesebb, eredményesebb munkára vágyás ter­mékeny szelleme járja át az értelmet s szívet a kongresszusi ülésteremben. Fábián Péter

Next

/
Thumbnails
Contents