Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. március 4. Együtt harcolt kommunistákkal Károlyi Mihály emlékezete Száz évvel ezelőtt, Í875. március 4-én született •— s húsz éve, 1955 március 19-én halt meg — századunk magyar történelmének ki­emelkedő alakja, a magyar függetlenség és demokrácia nag’' harcosa, az első magyar népköztársaság elnöke, Ká­rolyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még korunk annyi szabály­talanságot és meglepetést termő valóságában is rendkí­vülinek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisztok­rata családjából származott, ftki előtt nyitva állt a politi­kai karrier is. A nagybirto­kos érdekeket védelmező Or­szágos Magyar Gazdasági Egyesület, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Füg­getlenségi Párt' elnökeként eleinte híven képviselte a Károlyi-család 48-as függet­lenségi, ám gazdaságilag és társadalmilag’ konzervatív hagyományait. A politikusi gyakorlat, majd különösen az első világháború szörnyű ta­pasztalataival hozzásegítette, hogy mindinkább felismerje népe, és az emberiség igazi érdekeit. Az egykor konzer­vatív íőúr harcos demokra­tává és bátor békepolitikus­sá lett, aki a magyar parlá- mentben — szinte egyedül — nyíltan követelte a német mi- litarizmustól való elszakadást. A háború végére az ország egyedüli polgári politikusa maradt, akitől az elgyötört nép a békét, az Ausztriától való elszakadást és a demok­ratikus átalakulást remél­hette. Károlyi élére állt az 1918 októberi polgári-demokra­tikus forradalomnak, s mint a kormány, majd a köztársa­ság elnöke, fél éven át he­roikus küzdelmet folytatott a lerongyolódott és feldara­bolt ország talpraállításá- ért. Felosztotta a nincstelen parasztok között saját birto­kait, demokratikus reformót léptetett életbe, politikájában mind határozottabban a szo­cialista erőkre támaszkodott. Az élesedő belső társadalmi ellentétek és a győztes anti- imperializmus különösen kö­nyörtelen politikája azonban tarthatatlanná tették a pol­gári kormányzat helyzetét. Ekkor mutatkozott meg iga­zán Károlyi emberi és politi­kai nagysága: felismerve az addigi bel- és külpolitikai orientáció csődjét, a forradal­mi Szovjet-Oroszországgal való szövetkezés reményében a szocialista proletáriátusnak engedte át a hatalmat. Tör- téhelmi érdeme, hogy előse­gítette az 1919-es Tanácsköz­társaság vértelen győzelmét Az ellenforradalom felulkerekedése Károlyi Mi­hályt 27 esztendős emigrá­cióba kényszerítette. Miköz­ben Európában országról-or- Bzágra vándorolt családjával, a Horthy-rendszer bírósága „hazaárulónak” nyilvánítot­ta, s elkobzásra ítélte min­den vagyonát. De sem a rá­galom és üldöztetés, sem a számára addig ismeretlen nélkülözés nem törte meg. Miközben mindvégig meg­maradt az itthoni, eltiport haladó erők reménységének, a földosztó magyar demok­rácia zászlajának, ' jelentős szerepet töltött be az euró­pai szocialista, majd antifa­siszta mozgalmakban is. A huszas évektől kezdve — mint a kiváló marxista törté­nész és filozófus, Molnár Erik írja róla — „Károlyi együtt harcolt a kommunis­tákkal, közös akciókban vett részt velük a fasizmus ellen és az üldözött kommunisták védelmében... Károlyi Mi­hály határozottan kiállott a Szovjetunió mellett is, amelyről azt tartotta, hogy a szocialista munkásmozgalom nélkülözhetetlen bázisa Euró­pában. De annak ellenére, hogy Károlyi az akkori kom­munista politikát híven tá­mogatta, mégsem lett elmé­leti nézeteiben teljesen kom­munistává. Bár azt írja ön­magáról, hogy logikai útón eljutott a kommunizmusig, helyesebb az a megállapítása, hogy pártfegyelem által nem kötött, baloldali szocialista lett, aki rokonszenvezett a kommunista párttal.” A második világháború Idején — ekkor már Angliá­ban élt — őt tekintette vezé­rének a nyugat-európai és amerikai antifasiszta ma­gyar emigráció. Körülöttte bontakozott ki az Üj Demok­ratikus Magyarország pnoz- galma, s jött létre az Angliai Magyar Tanács, azzal a cél­lal, .hogy segítsen megmente- • ni á fasiszták által ismét há­borús szakadékba taszított országot. Amikor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogad­ta, az országgyűlés törvénybe iktatta érdemelt, s ünnepi ülést tartott tiszteletére. „Köszönet és hála az egész magyar nép nevében és pártom nevében azért a munkáért, amellyel megmen­tette Ön 25 esztendőn át a külföld előtt a magyar nép becsületét. Az Ön munkájá­nak köszönhető igen nagy mértékben, hogy a Horthy- rendszer ideje alatt, majd a háború legszörnyűbb évei alatt sem fordult a magyar nép­pel szembe a világ közvéle­ménye” — mondta üdvözlő beszédében a, Magyar Kom­munista Párt szónoka, Rajk László. Az idős államférfi azonban nem azért jött haza, hogy ün­nepeltesse magát, hogy elég­tételt szerezzen a száműzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájának, a duna- menti , népek barátságának, Európa tartós békéjének. Diplomáciai küldetést vál­lalt, Magyarország párizsi kö­vete lett, s e tisztségéről csak 1949-ben mondott le, amikor a Rajk-per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szocialista célokat és eszközöket eltor­zító Rákosi-féle vezetéssel nem vállalhat tovább közös­séget. Még az elsőnél is kese­rűbb, második emigrációjá­ban Károlyi teljesen és vég­leg visszavonult a közszerep­léstől, elutasított minden olyan kísérletet, amellyel ha­zája és a szocialista erők el­len akarták felhasználni. „Tudatosan két szék közé esem: ez maradt számomra az egyetlen hely, amelyet tisztességgel elfoglalhatok” — írta késői emlékirataiban. Könyv végszavában fogal­mazta meg ezt a vallomást isi: „A szocializmusban lát­tam és látom ma is társadal­munk betegségeinek egyetlen gyógymódját, mert. a manap­ság oly divatos megtérések ellenére megrögzött szocia­lista maradtam.” s Homvoit 1962-ben haza szállították és ünnepélyesen nyugalomra helyezték ,„A nagy magyar hazafi, Károlyi Mihály örökre hazatért. Küz­delmes életútját, kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi a felszabadult nép emlékezete” — mondotta te­metésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány kép­viselője. Erről teszünk tanúságot most is; születése centenáriu­mán. Litván György történész Á Volgától az Elbáig Felszabadulási olvasó-' és rejtvénypályázat Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletire a HNF budapesti Bizottsága, s más társadalmi szervek olva­só népért mozgalom kereté­ben olvasó- és rejtvénypályá­zatot hirdetnek meg. — „A Volgától az Elbáig” címmel. A pályázat 1975. hovember 7-ig tart. A szocialista orszá­gok felszabadulását és a szovjet hadsereg felszabadító harcát bemutató szépirodal­mi művek közül kiválasztott tíz könyv olvasópályázatán mindenki részt vehet, aki el­olvas legalább négyet. Dimiter Dimov: Dohány, Jan Otcenasek: Romeo, Júlia és a sötétség, Konsztantyin Szimonov: Nappalok és éj­szakák, Borisz Polevoj: Egy igaz ember, Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz, Nagy La­jos: Pincenapló, Jerzy Andr- zejewski: Hamu és gyémánt, Mihailo Lalic:. Siralomhegy, Mihail Sadoveanu: Mitrea Kokon útja, és Bruno Apitz: Farkasok közt, védtelen. — e művek közül választhatnak a pályázók; olvasmány-élmé­nyeik alapján legfeljebb nyolc oldalas pályamunkát kell írniuk arról, hogy az ol­vasott könyveket összevetve,- milyen azonosságokat és kü­lönbözőségeket fedeztek fel az egyes országok felszaba­dulásának eseményei között, illetve melyik könyv nyerte el legjobban a tetszésüket. A pályaműveket — névvel és lakcímmel — legkésőbb szep­tember 15-ig kell elküldeni a népfront budapesti bizott­ságának címére. (1062. Bp. Népköztársaság útja 125.) A pályaműveket szakembe­rekből álló zsűri értékeli, no­vember 7-én, ünnepi irodal­mi esten hirdetik ki az ered­ményt. Az első helyezett két­hetes külföldi utazáson vehet .részt, a második és a harma­dik helyezett értékes házi­könyvtárt kap. Augusztusig a pályázat tíz könyve alapján rejtvény je­lenik hlég a .Magyar Nemzet minden hónap utolsó vasár­napi és a Magyar Ifjúság minden hó utolsó héti számá-. ban. A megfejtések beküldé­si határideje a következő hó­nap 10-e, címe ugyancsak a HNF budapesti bizottsága. A helyes megfejtést beküldők között összesen 30.000 forint értékű könyvvásárlási utal­ványt sorsolnak ki. A köny­vek feldólgozásához, a pá­lyaművek elkészítéséhez’ a könyvtárosok segítséget ad­nak. Nehézvíz és memória A Max Planck Társaság által Münchenben nyilvános­ságra hozott kutatási ered­mények arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az atom­fizikából ismert nehézvíz (amellyel a reaktorokban a neutronok áramlását fé­kezik) javítja az emlékező­tehetséget. Halakon végzett kísérletek során azt észlel­ték, hogy az állatok tovább megtartják emlékezetükben a beléjük sulykolt informá­ciókat, ha idegrendszerük bi­zonyos részeibe nehézvizet juttatnak. A Frankfurton átfolyó Niddából szármázó kárász- keszegeket hozzászoktatták egy speciális akváriumban ahhoz, hogy /annak csak a vörös fénnyel megvilágított mellékkamrájában vár rá­juk eleség. A kísérlet során azt tapasztalták, hogy a ne­hézvízben tartott egyedek kétszer olyan gyorsan ta­nulták meg az eleség he­lyét, mint a közönséges víz­ben élők. Gázrobbanás és az ionoszféra Földünk légkörének 90 kilométer feletti részeiben nagyszámú ion (szabad vil­lamos töltésű testecske) ta­lálható. A nagy iontartalmú légköri rétegeket együttvéve ionoszférának nevezzük. Az ionoszféra alsó határa olyan magasan helyezkedik el a földfelszín felett, hogy a földi ’ folyamatok jelentékeny része semmiféle hatással nem lehet rá. Ez azonban nem érvényes akkor, ha a földfelszínen valami kivéte­lesen nagy energiafelszaba­dulással járó esemény tör­ténik, például egy nukleáris robbanás, vagy akár csak egy különösen nagyarányú hagyományos robbantás is. 1974. június 1-én délután, Greenwich-i időszámítás sze­rint 15 óra 54 perckor egy minden eddiginél nagyobb arányú gázrobbanás történt Plixboroughban (Lincoln­shire, Anglia) a Nypro-mű- veknél. A robbanás idején a kornyéken három rádió-adó­állomás működött, amelyek háromszögalakban vették kö­rül a robbanás színterét. A rádióadásokat két másik he­lyen gondosan regisztrálták. A regisztrálási görbéken a robbantást követőleg nagy zavarok léptek fel, bizonyí­tékául annak, hogy a lég­kör ionoszférájának azok a rétegei, amelyekről az adás visszaverődött, a robbanás­tól heves háborgást , szen­vedtek. Európa legnagyobb daruja Épül a gdyniai „Párizsi Kommün” Hajógyár máso­dik szárazdokkja, amely 380 méter hosszú és 70 méter széles lesz. A hajók fedélzeti elemeinek szállításához egy 900 tonna teherbírású por­táldarut szerelnek fel, amely Európa legnagyobb daruja. A szárazdokkban még teljes elkészülte előtt megkezdik az első hajó építését. Ezzel gya­korlatilag lerövidítik e nagy beruházás átadásának idejét. A dokk szerkezetét két rész­re osztják, s az elsőben már akkor hozzáfognak a hajó­test összeszereléséhez, ami­kor a második építés alatt lesz. Csomagolóanyag — élő sejtekhez Lényegében megoldódott a problé: tx hogyan lehat meg- - őrizni az élő sejtet a szer­vezeten kívül. Ámde milyen anyagból készüljön az ilyen biológiai preparátumok szá­mára a tároló „köpeny?” A betegek testébe való átülte­tésre szánt sejteket például mínusz 196 Celsius-fokra kell lehűteni, így három évig vagy még tovább is tá­rolhatók. Ugyanígy tárolják a csontvelőt is. Szovjet vegyészek erre a célra egy nagy jövő elé néző műanyagfajtát javasolnak, a polioleíineket. Ezek nem­csak a rendkívül alacsony hőmérsékletet tűrik el, de vi­szonylag jó hőtűrő képessé­gűek is. Az ilyen univerzá­lis műanyag nemcsak a gyógyászatban, hanem szá­mos iparágban is alkalma­zásra talál. Lenin országának híve... Károlyi Mihály, a Nemzetgyűlés 1946. 10-i ülésén nagyhatású beszédet mondott. Ebből közöljük az alábbi részletet. Az elmúlt években ennek háborúnak a befejezése úgy történt, hogy a Vörös Had­sereg, amely jóformán dia­dalmenetben jött Magyaror­szág felé, amikor idejött, tényleg felszabadította az or­szágot. Mitől? A német náci uralomtól és a Horthy — rendszertől, és ez a kettő egy és ugyanaz. (Ügy van! Ü.gy van! Taps a kommunista pár­ton és a szociáldemokrata parton.) Akárki bármit is, mond, Horthy, Hitler, Musso­lini, Franco és még Szálasi is lényegében egy és ugyanaz. (Ügy van! a kisgazdapárton.) Ettől szabadított meg a Vö­rös Hadsereg. (Éljenzés és taps a kommunista, a szociál­demokrata, a kisgazda- és a parasztpárton.) Ez belekerül a történelem könyvébe és ezt a magyar nemzet sohasem fogja elfelejteni. Természete­sen szerettem volna, ha a magyar nép jobban tudott volna hozzájárulni a felsza­badításhoz: szerettem volna, ha partizán-hadseregek léte­sülnek Magyarországon és ha a rezisztencia erősebben tudott volna kifejlődni. Én ennek külföldön mindig szó­szólója voltam, onnan kér­tem a magyarokat, hogy ne küzdjenek a Vörös Hadsereg ellen, hanem ellenkezőleg, álljanak annak soraiba. (Taps.) 1945 nagy épdeme és nagy jelentősége abban van, hogy az új magyar demokrácia rögtön hozzálátott a föld­osztáshoz, s nemcsak felsza­badította és kiemelte sze­génységéből a magyar népet, de megtörte annak a feudá­lis osztálynak ‘hatalmát is, amely feudális osztálynak köszönhetjük Magyarország sok-sok Mohácsát. (Taps.) Én a földreformot nem is­merem, nem tudom, hogyan vitték keresztül, hogyan ha­tott és mennyiben tökéletes, mennyiben nem, de még ha nem is egészen tökéletes — hiszen dolgok nem történnek eyszerre, s máról holnapra egy ilyen intézményt sem lehet tökéletessé tenni — akkor is, ilyen állapotban is üdvözlöm a földreformot, mert a fő dolog, hogy meg­történt, a fő dolog, hogy meg­tört a jég, és a feudális rend­szer ezzel egyszer, s min­denkorra le van verve. (Nagy taps.) T. Ház! Áttérek most be­szédemnek legfontosabb ré­szére, a külpolitikára. (Hall­Az 1946-ban hazatérő Károlyi Mihály és felesége. juk! Halljuk! a kisgazdapár­ton.) Mindenki tudja, már itt is megmondottam, hogy az orosz orientációnak voltam híve, voltam geográfiai híve is, mert akkor is oroszbarát voltam, amikor Oroszország­ban cárizmus volt és amikor én még itt gróf voltam. Már akkor kerestem ezt az össze­köttetést, már akkor is úgy éreztem, hogy Magyarország­nak szüksége van az orosz orientációra geográfiai okok­ból és hogy a szláv barátsá­got orosz orientáció nélkül: nem lehet megvalósítani. Vi­szont ha Németország felé orientálódunk, — ez volt Nyugtunk —, akkor ez... be­lekerget minket egy szláv- ellenes politikába, amely­nek háború a vége. Ez volt a cárizmus alatt. Képzelhetitek, hogy meny­nyivel lelkesebb híve lettem ennek az orosz orientációnak, amikor Lenin jött és megal­kotta az új Oroszországot! Természetesen belejátszott ebbe már az ideológiai kő-, isség is«» • . Károlyi Mihály 1919-ben a Tanácsköztársaság elnökeként beszédet mond a Parlament előtt

Next

/
Thumbnails
Contents