Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-11 / 35. szám

1975. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Cfchn-Harminc év múltán A méltó emlékezés talán legügyesebb formáját találta meg az a dokumentummű­sor-sorozat, melynek egyik adását az elmúlt vasárnap hallhattuk. Boros János ösz­­szeállítása 1945. február 8-át és a környező napokat mu­tatja be eredeti hangfelvéte­lek és szemtanúk, résztvevők emlékezései segítségével. A magárataláló ország még bizonytalan, de már az új iránt elkötelezett lépéseit követhetjük nyomon, a tör­ténelem sorsdörltő napjai ke­rülnek érthető és érinthető közelségbe. Az akkor már felszabadult Budapesten három hete meg­jelenik a Szabadság című újság, aznapi számában nem­csak az ország akkori hely­zetéről kapunk képet, arról hogy felszabadult Siófok, ar­ról, hogy az ország egy ré­szén már megindult a posta­forgalom, hogy Sopronkőhi­dán a fasiszták kivégezték a győri ellenállás vezetőit, ha­nem a sorok mögött érezhet­jük az azokat írók hitvallá­sát is. Idézi a műsor a Pravda akkori,’’- nyolcadiki számának néhány cikkét, eredeti felvé­telről a cshszlovák nemzeti front felhívását, amely a londoni rádióban hangzott el, s azt a moszkvai közle­ményt,amely február 13-án hírt adott arról, hogy nehéz harcok árán felszabadult Bu­dapest. Mindezeket hallva nem is a viszonthallott, s ismert történelmi tények ra­gadnak meg bennünket, ha­nem a közlés módja, mely a kor hangulatát tükrözi hí­ven. Nehéz napok tanúi szólal­nak meg. Darvas József ar­ról beszél, hogyan indult az első újság, hallhatjuk Erdei Ferenc szavait Budapest ál­lapotáról, Benjamin Lászlót, aki ekkor érkezik a főváros­ba, s a Kommunista Párt Központi Vezetőségének ak­kori tagjai közül Kiss Ká­rolyt és Kállai Gyulát. Em­lékezik a február 8-án még a szovjet csapatok mellett Budán harcoló magyar kato­nák közül is egy, Kalászi György. Ahogy szavai azokat a napokat felidézik, minden méltatásnál többet monda­nak el arról, mit jelentett Budapestnek, az egész or­szágnak 1945, a felszabadu­lás. Szavakban Murray Schisgal A gépírók című műve bejárta a vilá­got. Mi is láthattuk televí­zióban, s hallhattuk rádió­változatát is. Ez utóbbiban Barlay Gfisztáv bravúros rendezését illeti dicséret, aki a nem könnyen emészthető, a hallgatótól asszociácós ké­pességet igénylő játékot — két ember egyetlen napba zsúfolt életét — értetően tudta mikrofon elé vinni. Hogy a Farsangi kabaré­fánk című összeállításon jó­kat derültünk, az Brachfeld Siegfriednek köszönhető, aki a műsort konferálta. Sajátos humorával, beszédmódjával és nem utolsósorban lendü­letével az itt-ott döcögtető buktatókon is átsegítette a műsort Üjdonsággal rukkolt M a 139—660, a rádió közismert Automata közönségszolgála­ta. Szombati műsorában azok jelentkezhettek, akik az elmúlt 30 évben valamiképp, valamiben elsők voltak. A frissítés még akkor is jól jött a sok rögtönzéssel érde­kesen alakuló adásnak, ha népszerűsége tulajdonképpen változattam i. ' ’ — tela&bÖca!sy , Megyei döntők Szolnokon József Attila szavalóverseny — Hazánkról szóljatok szép szavak DIAFILMET NÉZNEK A TISZÁIG ARI GYERMEKEK. A község művelődési ottho­nában rendszeresen kéthetenként tartanak filmvetítést az alsótagozatosaknak fiztMlcztr Itekiár gciulja Közművelődési munka a Középtiszai Állami Gazdaságban Az amatőr versmondő- és színjátszómozgalom két je­lentős eseményére, két me­gyei döntőre került sor szom­baton és vasárnap Szolno­kon. A József Attila szavalóver­seny szolnoki sikert hozott. A csapatversenyt a „Kőtö­vis” együttes nyerte a „Híd” előtt, s egyéniben is e két színpad versenyzői vetélked­tek a legelőkelőbb helyezé­sekért. Az örvendetesen ma­gas színvonal mellett egy el­gondolkodtató jelenség: Tö­­rökszentmiklós; Kisújszállás, Túrkeve, a tiszafüredi és a jászberényi járás egyetlen indulóval sem képviseltette magát... Egyébként a két legjobb csapat és az egyéni verseny első tíz helyezettje február 28-án, Békéscsabán a területi döntőn szerepel. Valamivel bővebben az irodalmi színpadok és szín­játszó csoportok „Hazánkról szóljatok szép szavak” című bemutatójáról. Hat együttes lépett pódiumra, s a megyei élmezőnyből tulajdonképpen csak a jászberényi, „Mozaik” együttes hiányzott (nem tud­ni miért). Hat együttes — hat különböző, egymással alig összehasonlítható pro­dukció. A szolnoki „Kőtövis” több éves hallgatás, gyengélkedés után, úgy tűnik végre magá­ra talált. Ezt bizonyítja szó­listáinak nagyszerű szereplé­se a József Attila szavalóver­senyen és a vasárnapi pro­dukció is: a Lakinger Béla Zsebcirkáló. Igen, Moldova György kitűnő szatirikus re­gényét állították színpadra, A XVII. század elején, a Bocskai szabadságharcot megelőző időben járunk. A Bécs ellen készülő főúr ti­tokban zászlaja alá gyűjti a hajdúkat. A több urat is szolgáló, rablóáletet élő, számkivetett emberek előtt megnyílik a lehetőség a fel­­emelkedésre, a birtokszerzés­re, s tömegesen gyülekeznek Bocskai hívó szavára. A legfontosabb feladat jő fegyverek szerzése, ám ez a három részre szakadt or­szágban szinte lehetetlen. Az egyik oldalon az osztrák, a másikon a törökök vigyáz­nak; nehogy valaki meg­bontsa a mindkettőjüknek jól jövedelmező „sem béke, sem háború” állapotot. Egy kis csapat mégis vállalkozik rá, hogy egy nagyobb gu­lyát elvezet a a dalmát ten­gerpartra, s ott az állatokat fegyverekre cseréli. Márjás kapitány megbízható embe­reket gyűjt maga mellé és elindulnak a veszélyes útra... Kardos Ferenc rendező ér­dekes kísérletre vállalkozott: a kosztümös kalandfilmet a hiteles történelmi filmmel akarta összeházasítani. Saj­nos, a kísérlet csak próbál­kozás marad. Kalandfilmhez Dalssialálhozé Szolnokon a fogyasztási szövetkezetek énekkarainak hagyományos seregszemléje ebben az évben június 7—8 án lesz a megyeszékhelyen. A házigazda immár ötödször ismét a SZÖVOSZ és a Kó­rusok Országos Tanácsa. Az idei dalostalálkozó ünnepé­lyességét növeli, hogy a Szovjetunióból, az NDK-ból, Csehszlovákiából, Pécs finn testvérvárosából, Lahtiból és a svéd fővárosból, Stockholm­ból is várttal kórusokat megőrizve az író kesernyés­­kegyetlen iróniáját. A nagykörűi irodalmi szín­paddal először találkoztunk megyei seregszemlén. A lá­tott produkció nem indokol­ta meghívásukat. Jászberény színeit ezúttal az Ifjúmunkás színpad kép­viselte. Bródy Zoltán „Rö­vidzárlat” című darabját mutatták be — tiszta, kultu­rált játékkal, de sajnos ke­vés meggyőző erővel. A délelőtt egyik kellemes meglepetése a karcagi ifjú­sági klub irodalmi színpadá­nak szereplése volt. „Görtje­­tükör — síktükör” című já­tékuk Csupa tűz, csupa len­dület. Némi szerkesztői-ren­­dezői szigor tovább javíthat­ja az együttes munkáját. A tiszaföldvári Bányai di­ákszínpad egy-egy új bemu­tatója mindig jelentős ese­ménye a mozgalomnak. A névadó Bányai Kornél mű­veiből összeállított „Merülő' világ” a megkezdett út kö­vetkezetes folytatása — az eddiginél is jobb, magasabb szinten. Talán nem túlságo­san merész a jóslat: Szabó András tar..:ványait a ver­seny döntőjében, a televízió képernyőjén üdvözölhetjük majd. Befejezésül, de korántsem utolsósorban a szolnoki „Híd” együttesről. Üjra a „Kisemberek — névtelenek” című összeállításukat láttuk, átszerkesztve — átrendezve. Az eddigi legjobb megoldás, de most már kíváncsiak len­nénk egy űj produkcióra. Szólistáik nagyszerű egyéni szereplése biztató ígéret. kevés a cselekmény, törté­nelmihez a mondanivaló. Hiányoznak az igazi hősök is. Márjás kapitány és ha­­dútársai üres, jellegtelen viaszfigurák. A nemzetközi szereplő­gárda tagjainak nincs mit megformálniuk. Dzoko Ro­zié, Madaras József, Oszter Sándor, Ion Bog, Todor To­­dorov és a többi hajdú vad és harsány — ahogy a ren­dező elképzelése diktálja. Kendé János operatőr meg­próbálja megmenteni a fil­met, ebben egyetlen segítő­társa a zeneszerző Szörényi Levente. A dalmát tengert végül csak ketten érik el: egy if­jú hajdú és egy prédikátor. Ez a sikertelen epizód azon­ban nem a vég: „ez a kez­det”. Bocskai 1604 őszén haj­dúival szétszórja az ellene támadt osztrákokat, s meg­kezdődik a diadalmas sza­badságharc. Szeretnénk hinni, hogy Kardos Ferenc rendező mos­tani balsikere is csak a kez­det. Az eredményesség kez­dete. .. Derkovíts-emlékérem Vas megye tanácsa Fürst Sándor és Derkovits Gyula emlékérem alapításáról ho­zott rendeletet. Eszerint a megye fejlődését, illetve a kulturális munka fellendíté­sét kimagasló tevékenység­gel elősegítő személyek, kol­lektívák részére öt évenként adható ki a két kitüntetés. Első ízben hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója alkalmából ez év április 4- én adják át három-három személynek a megyei tanács kitüntetését, s a vele járó hatezer forint jutalmat Tizenötezer hektár való­ságos kis birodalom. Ennyi a Középtiszai Állami Gaz­daság területe. Fegyvernek­­től Tiszafüredig húzódik a határ, s a gazdaságban kö­zel kétezer ember dolgozik. Hogy milyen eredménnyel, azt egyetlen adat is jól ér­zékelteti: az elmútl négy év­ben négyszer nyerték el a „Kiváló Vállalat” címet. A vállalat 1974. évi nyere­sége huszonkilenc millió fo­rint ... Mennyi jut ebből a művelődésre? Hogyan szóra­koznak, tanulnak, művelőd­nek a „Középtisza” dolgo­zói? Látogatásunk során er­re kerestünk választ. A gazdaság négy kerülete közül művelődésben a bán­halmi a rangelső, ahol kor­szerű, jól felszerelt művelő­dési ház úárja a dolgozókat. Azaz, a művelődési ház ran­got csak előlegeztük, hisz az intézmény „besorolatlan”, ném tartozik a művelődési otthon hálózatába. Kívülál­lóként nem kap szakmai­­módszertani segítséget sem, pedig ugyancsak szükség volna rá: évek óta képesí­tés nélküli igazgatók váltják egymást. Az apró szépséghiba per­sze csak kevéssel csökkenti e bázis érdemeit. Két olyan közösség dolgozik itt, me­lyet bármelyik művelődési intézmény megirigyelhetne. A nőklub munkájáról ko­rábban már beszámoltunk lapunk hasábjain. A bán­halmi lányok, asszonyok leg­frissebb terve most egy orr Hosszú ideje figyeltem már Lakatos Editet, amint a vá­sárlókkal foglalkozott, köny­veket javasolt a Beloiannisz úti könyvesboltban, Szolno­kon. Ilyen alapossággal csak az tud a könyvekről beszélni, aki maga is sokat olvas. — Nekünk könyvárusítők­­nak „hivatalból” is olvas­nunk kell — mondja. Napon­ta többen fordulnak hozzánk azzal a kéréssel, hogy ajánl­junk valamit a mai világiro­dalomból, vagy éppen meg­kérdezik, hogy a választott könyvet javasoljuk-e mi is. Ilyenkor zavarna, ha nem tudnék válaszolni. Szeren­csére nálam ez a „hivatali kötelesség” párosul a könyv­szeretettel. Világéletemben nagyon szerettem olvasni. — Milyen könyveket olvas leginkább? — Kedvenc sorozatom az Európa Zsebkönyvek. Ha megjelenik egy, én vagyok az első, aki vásárol belőle. Szívesen olvasom a mai ma­gyar irodalmat is. A legked­vesebb íróim Németh László szágjáró kirándulás... Or­szágjárók a repülő-hajózó modellező szakkör tagjai is. Versenyekre járnak, s csak­nem mindegyikről szép si­kerrel térnék vissza. Isme­retterjesztő előadások, film­vetítések, szórakoztató ren­dezvények teszik teljessé Bánhalmán a' közművelődé­si munkát, csak mindez ki­csit alkalomszerű, esetleges. A célszerűség hiánya jel­lemezte eddig a közműve­lődést a gazdaság egészében is. Az üzemi szakszervezeti bizottságok például évekig nem tárgyalták az ilyen jel­legű feladatokat, s hiányzott egy átfogó, egységes közmű­velődési terv. Nos a terv, idén először, elkészült. Legfontosabb fel­adatként á művelődési-szó­rakozási feltételek javítását határozták meg — elsősor­ban a tiszaszentimrei és a kunmadarasi kerületekben. Tiszaigaron — létesítmény hiányában — a községi klubkönyvtár segítségét kér­ték, cserébe a gazdaság anyagilag támogatja majd az intézményt. Rendszeres az együttmű­ködés a tiszafüredi és a kunhegyesi művelődési köz­ponttal is. Idén például száz­harmincnégy színházbérletet váltott a gazdaság, s ráadá­sul számos i klubban, szak­körben, művészeti csoport­ban megtaláljuk a „tiszások” képviselőit. A statisztika számadatai elárulják, hogy az utóbbi és Örkény István. Legutóbb Németh László: Gyász című regényét olvastam. Tóth Gézával, a szolnoki 455-ös számú „Művelt Nép” Könyvesbolt könyvterjesztő sofőrjével éppen két fuvar között találkoztam, ö szállít­ja a könyveket a megye könyvbizományosainak. — Sokszor még a munka­időm lejárta után is úton va­gyok egy-egy szállítmánnyal, — jegyzi meg — s késő este van, amikor hazaérek Abonyba, a családomhoz. Ilyenkor már nincs kedvem olvasni, inkább tévét nézek. — Szerencsés helyzetben van, ha keres egy könyvet, s nincs meg az egyik boltban, valamelyik könyvbizomá­­nyosnnál biztosan megtalál­ja, hisz bejárhatja az egész megyét. Milyen könyveket szokott vásárolni? — A gyerekeimnek szok­tam könyvet venni. Nekik van idejük olvasásra. Nem­rég a Világirodalom Remekei sorozatot vettem meg rész­letre. néhány évben megnöveke­dett a tanulási kedv. A szakemberek négy évenként továbbképzésen vesznek részt, mellette évenként kü­lönböző szakmákban — gé­pész, növényvédő, öntöző stb. — többhónapos, bentla­kásos tanfolyamokat szer­veznek. 1971 és 1974 között kétszáztizennyolcan szerez­tek szakmunkásbizonyít­ványt, százötvennel növeke­dett a betanított munkások száma. Sokan járnak közép­iskolába, egyetemre. A szép eredmények sert) feledtetik azonban, hogy a gazdaság több mint kétszáz dolgozójának hiányzik az ál­talános iskolai végbizonyít­ványa. A pártbizottság ja­vaslatára most kihelyezett osztályokat szerveznek, ked­vezményekkel segítik a ta­nulni vágyókat. Tavaly ősz­szel Kunmadarason tizenki­lencen, Tiszaszentimrén hu­szonnégyen iratkoztak be az általános iskolába ... Az iskolák mellett ugrás­szerűen megnőtt a könyv­tárak forgalma is, egyre töb­ben gazdagítják ismereteiket önművelődés formájában. Szépek az eredmények te­hát, de a gazdaságban azt is tudják, hogy mindez csak a kezdet. További tervszerű, tudatos közművelődési mun­ka segítheti csak a dolgozók tudásának gazdagítását. A közművelődésért áldozott százezrek milliós eredmény­­nyé érnek... » H. D. — Mégis, mit olvas? — Rejtő Jenő könyveit... ha van időm. A nyitás előtti utolsó per­cekben még nagy szorgalom­mal törölgeti az asztalokat az olvasóteremben Budai Eszter, a szolnoki megyei könyvtár takarítónője. ■— Jaj, várjon még egy ki­csit, mindjárt végzek — kéri, majd magyarázóan hozzáte­szi — Az előbb levettem egy könyvet a polcról, s kicsit belefeledkeztem... — Ennyire szeret olvasni? — Óh, nagyon. A könyvek rabja vagyok. Van egy kis házikönyvtáram is. Az előző munkahelyemen, a kórház­ban vásároltam részletre a könyveimet. Persze innen a könyvtárból is szoktam köl­csönözni. — Melyik a legkedvesebb könyve? — Nekem mindegyik na­gyon kedves. Ha elkezdek ol­vasni egy könyvet, nem tu­dom letenni. Esténként könyvvel a kezemben alszom el. Tegnap éppen az Arany­ecsetet fejeztem be. Szeretem Jókait, Dumast, Mikszáthot. Hozzátartozik mindennapja­imhoz a könyv, de nem csak a munkáin révén... ♦. Gs. i« FtLMJEGYZET-O x, ;• .... • v é Hajdúk — hérész — / Könyvek között I„Kiskoromban imádtam a krémest: Mióta cukrász va­gyok, rá se tudok nézni. Unom...” — meséli cukrász is­merősöm. És akik könyvek között dolgoznak? Vajon ők is unják? Számukra csak díszlet a könyv? \

Next

/
Thumbnails
Contents