Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-07 / 31. szám
1975. február T. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az első félév végéé Kedvező tapasztalatok a szakmunkások szakközépiskolájában Tavaly szeptemberben szervezték meg országosan először a szakmunkások szakközépiskoláját. A jelentkezés feltétele a szakmunkásbizonyítvány bemutatása volt. A hároméves képzési idő után a tanulók általános érettségi bizonyítványt kapnak, s lehetőséget az egyetemeken, főiskolákon való továbbtanulásra, valamint a technikusi oklevél megszerzésére. Megyénkben három városban, Karcagon, Jászberényben és Szolnokon indítottak ilyen típusú iskolát. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban levő szakmunkások szakközépiskolájába látogattunk el érdeklődni az első félév tapaszalatairól, a félévi beszámolók eredményeiről, bár az utóbbi még éppen ezekben a napokban is tart Az osztály huszonhét tanulója a félév alatt megtanult ismeretekből ad számot, irodalomból, nyelvtanból, történelemből, matematikából, fizikából és kémiából, Látogatásunkkor éppen történelemvizsga volt. Danyi Géza, a szolnoki Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 31 éves villanyszerelője így összegezte tapasztalatait az első félévről és a tanulásról: — Családunkban én voltam a tizenhatodik gyerek. Továbbtanulásra nem volt lehetőségünk. Nehéz anyagi körülmények között szereztem meg a szakmunkásbizonyítványt. Mindig szerettem volna továbbtanulni, s így A Mecsek egyik kiemelkedő pontján, Pécs felett, obszervatórium és planetárium épül, részeként egy modern természettudományi stúdiónak. Első része 1975- től, második része 1977-től fogadja az érdeklődőket. A természet mikro- és makróvilágának jelenségeit komplex módon bemutató tudományos bázis a TIT országos amikor az újságból értesültem erről az iskoláról, azonnal jelentkeztem. A vállalat nem akadályozott meg ebben, de nem fogadták tűi lelkesen a szándékomat. Pedig szükség lenne több megértésre. Nem könnyű dolog 14 év szünet után újra beülni az iskolapadba, s ta-. nulni, ráadásul a napi munka elvégzése mellett. Még az a szerencse, és ez nagyon jó, hogy a tanárok megértők, segítenek bennünket, amennyire csak lehet. — Az első hónapban például nem voltak tankönyveink. Levelező tagozat lévén, ez elég nagy kiesést okozott — szól közbe Balogh Mihály, a besenyszögi Kossuth Tsz hegesztője. Aztán egy hónap múlva sikerült beszerezni a könyveket, s azóta tanulhatunk rendesen. Csak hát a szabad idő kevés. Többnyire a 15 nap tanulmányi szabadságot használjuk fel a beszámolókra való felkészüléshez. Hosszú évek, nem egy esetben több, mint egy évtized kihagyása után valóban nem könnyű újra a tankönyvek fölé hajolni. A kérdésemre, hogy miért vállalták mégis, az osztálytársak egyetértésével Csombor Kálmán, a TVM épületkarbantartó részlegének bádogosa így válaszolt: — Naponta annyi új dolgot hallok rádióban, televízióban, munkahelyemen, olvasok az újságokban, könyvekben, amit nem értek. Nem állhatok meg a tanulásban én sem. Tudni, érteközpontjának és Pécs város Tanácsának támogatásával jön létre. • A? most épülő stúdióegységben kap helyet a kisplanetárium, ahol szemléletesen mutatják be a naprendszer szerkezetét és az égitestek mozgásán A TIT új intézménye idegenforgalmi látványossága is lesz Pécsnek. ni akarom mindazt, amit mások leírnak, mondanak. Azt akarom elérni, hogy ha a gyerekem kérdez valamit tőlem, ne kelljen azt mondanom, hogy nem tudom. Dr. Kovács Ferenc, az iskola igazgatója elégedetten beszélt az első félév munkájáról, a tanítványok lelkesedéséről. — A kezdeti tankönyvhiány után rendes ütemben folytathattuk munkánkat. Hetente kétszer találkoztunk tanulóinkkal. A fő tanítási nap mellett gyakorló napot is tartottunk, amelyen nem új anyagot vettünk, hanem az ottani tanulás megkönnyítését szolgáló gyakorlatokat oldottunk meg közösen. Különösen a nyelvtan és a matematika gyakorló órák bizonyultak igen hasznosnak. Ha megnézzük a negyedévi beszámoló osztályzatait, akkor meggyőződhetünk arról, hogy eredményes volt a munkánk. Feltétlenül el kell mondanom még, hogy ilyen hálás, lelkes tanítványaim még sohasem voltak. Hiányzás csak elvétve akadt. Az órákon fegyelemezettek, baráti légkör alakult ki. — Milyen jövőt jósol ennek az iskolatípusnak? — Így, félév távlatából még nehéz erről beszélni. Az első tapasztalatok azonban kedvezőek. Szerintem ez a képzési forma betölti majd hivatását, egyre inkább elterjed a szakmunkások körében; a nagy létszámú jelentkezés azt igazolja, hogy szükség van rá. Tál Gizella Két év, . tucatnyi kötet A Magyar Remekírók sorozat tervei Kétéves lett a Magyar Remekírók sorozata, amelynek eddig 13 kötete került az előfizetők kezébe. Az irodalom egészét felölelő sorozat mintegy 800 évet fog át. A Magyar Remekírók sorozatának második ciklusa 1975-ben és 1976-ban jelenik meg. Elsőként Jókai Mór születésének 150. évfordulója alkalmából a Szegény gazdagok és Az aranyember lát napvilágot, egy kötetben. Az irodalomtörténet mindkét regényt jellegzetes Jókaiműnek tartja, amelyek azzal is felhívják magukra a figyelmet, hogy egy jelentős politikai változásokat érlelő és végrehajtó korszakban a nagy és termékeny író ábrázolás és látásmód változásának dokumentumai. A könyvheti kötetek között foglalnak majd helyet a sorozat további darabjai, így Kölcsey Ferenc válogatott művei és Kosztolányi Dezső négy regénye egy kötetben. Az 1975-ös és 76-os kötetek után a kiadó tervei között szerepel a II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen Heltai Gáspár és Bornemiszsza Péter művei; a magyar humanizmus irodalma; történetíróink, Janus Pannonius művei; Balassi Bálint életműve és válogatás a XVI. szazad költészetéből; Pázmány Péter és a XVI. sz. világirodalma: József Attila művei; esszégyűjtemény Ambrus Zoltántör . Halász Gáborig és a XX. század novelláiból készült válogatás. Szembetűnő, hogy a sorozat a kiemelkedő egyéni életművek mellett olyan területeket sem hanyagol el, ahol nem egy nagy egyéniség, hanem egy-egy műfaj, vagy kisebb egyéniségek alkotásai együttesen jelentik a szellemi értéket. A szép kiállítású és gazdag tartalmú könyvek vásárlói (folyamatosan megismerhetik és biztos szemmel tekinthetik át klasszikus irodalmunk esészét. AZ 5400 KÖTETES tíszaigar! könyvtárnak mintegy 350 olvasója van. Nagy József a tiszafüredi hajógyár dolgozója — mivel szabad idejében kertészkedik — szakkönyvet keres a résaák metszéséről Obszervatórium és planetárium épül a Mecsekben HAZAI ESTEK Ma Szolnoknak szurkolónk IMa este Szolnoknak szurkolunk. A megyeszékhelyet nyíregyházi főiskolások mutatják be, akik (micsoda véletlen!) valamennyien szolnokiak. Ök a várost, mi pedig őket mutatjuk be. Találkozunk este a helyszíneken — és a képernyőn. hogy játsszunk. Mert ez nagy játék, s .hogy izgalmas, az kétségtelen, de nekem elsősorban nem a képemyőnszereplés jelenti ezt, hanem mindaz, amit a felkészülésben Szolnokról megtudtam, — többet mint eddig. SZIKRA ÉVA negyedéves matematika—fizika szakos tanárjelölt, a Tiszaparti Gimnázium volt tanulója. Az iskolából legszívesebben Horváth Tibor tanár úrra emlékszik, hiszen neki köszönheti, VÁGÁSI KÁLMÁN, a nyíregyházi főiskolások állandó csapatkapitánya, harmadéves matematika—fizika szakos hallgató. A szolnoki Verseghy gimnáziumban kezdett, Üjszászon végzett, s érettségi után egy évet „kihagyott”: katona volt. — Hazai esték, végre hazai „pályán”, hazai csapattal, s hogy hazai győzelemmel-e, az majd ma este elválik. Mi mindent megteszünk érte — a többi nem a mi dolgunk. BÉLER IBOLYA két éve még a Verseghy tanulója volt orosz tagozaton, ezért nem véletlen, hogy most éppen orosz-történelem szakon másodéves Nyíregyházán. A szolnoki csapatba „orvul” nevezték be, s a jó hírt a vonaton újságolta egyik csoporttársa. — Szerintem a mai estén mindegy ki győz, fontos az, hogy megszerette a „matekot”, és maholnap ő is tanár — matektanár! — lesz. Csak addig még... > — Először is, ma este nem szabad izgulnom, jól kell szerepelnem a vasúti aluljáróban felállított „őrhelyemen”, aztán pedig — akárhogyan végződik is a vetélkedő — irány Debrecen. Már ott kellene lennem, várnak a gyerekek — gyakorló tanításra. Utána pedig, ha megkapom a diplomát, haza Szolnokra — ha lesz állás... HALMAI ÁGNES másodéves magyar—orosz szakos hallgató a Verseghyben végzett 1973-ban. Ma este a Tisza Szálló mellett, a Tisza-parton láthatjuk őt, mint alkalmi riportert, s ha minden jól megy ősztől Szolnok valamelyik iskolájában, mint „tanár nénit ..” — Igaz, hogy most még csak másodéves vagyok, de miután a vőlegényem most végez — testnevelő tanár lesz — a két utolsó évet levelezőn akarom elvégezni... innen SzolnokróL Ezzel legalább bizonyítom: tényleg csak alkalmi riporter vagyok, egyébként tanítani szeretnék. BOROS MÁRIA az est színházi riportere, ugyancsak a Verseghy tanulója volt Most másodéves magyar— történelem szakos. Megígérte, hogy legjobb tudása szerint dolgozik az adás sikeréért, ami bármennyire is nyilvános, mégsem olyan nehéz, mint egy négyszemközti féléves vizsga — mondjuk nyelvészetből. — Hát igen, a nyelvészet.. pedig készültem, de hát — miután ez a legnehezebb vizsga és legalább háromszor annyi tanulást igényel, mint egy tévéműsor — a vizsgán nem méltányolták kellően az igyekezetei Majd „repetázom”, ha minden elcsendesedik — Hogy ezt ne írjuk meg? Miért ne? A diákélethez, az utóvizsga is hozzátartozik. — Néha. EEszt grafikák, • ajőndékban Nemrégiben számoltunk be lapunk olvasóinak Vaike Elhi, az Észt SZSZK Kulturális Minisztériuma művészeti előadójának szolnoki látogatásáról. A Szolnokon harmadízben vendégeskedő iparművésznő régi barátai számára nemcsak a tallinniak üdvözletét hozta el, hanem a Damjanich Múzeum észt képzőművészeti gyűjteménye számára egy grafikai gyűjteményt is ajándékozott •A különböző technikával készített gyönyörű lapokat az utóbbi esztendők munkáiból válogatták, s így együtt ismét meggyőznek bennünket az észt sokszorosított grafika kiváló színvonaláról. Bízvást mondhatjuk, hogy az albumban szereplő tíz mű-, vész neve már minden múzeumlátogató előtt ismeretes, hiszen legtöbbjüktől láthattunk már munkákat a múzeum észt vagy baltikumi kiállításain. Herald Eelrna oly sokszor megcsodált, Tallinnt idéző alkotásai közül most az egyik legfrissebbet láthatjuk, az eddigieknél játékosabb, csipkeszerűbb megoldással. Ezzel a metszettel négyre emelkedett a tőle őrzött grafikáink száma. Leopold Ennosaar-t is a főváros ősrégi tornyai ragadták meg, ő azonban a tornyokra, házakra, várfalakra jellemző motívumokat komponálja egymás mellé fametszetén. „Városi motívumok* című lapját első ízben a múzeum 1974 februárjában rendezett észt grafikai kiállításán láthattuk Ugyancsak itt találkozhattunk a fiatal Marju Mutsu lehelet érzékenységű rézkarcával a „Fiatal lány” című munkájával is, amely többek között az 1972-es Velencei Biennálén képviselte a Szovjetuniót. Mutsu-t és Ennosaar-t eddig még nem képviselte grafika gyűjteményünkben. Enno Ootsing-nak szintén első munkáját vesszük nyilvántartásba egzotikus tájat ábrázoló linóleum metszetével. Az egyik legerősebb művészegyéniség Vive Tolli: „Szerenád” című munkájával emeli gyűjteményünk értékét. I Szintén jő ismerősünk Evald Okas, a fiatalokat oktató nagy öreg, az észt grafika jelenkori hagyományainak egyik elindítója. „A halász lányai”-t bravúros vonalakkal elénk varázsoló lapja szép darabja az észt népi elemeket, viseletét, szokásokat feldolgozó sorozatának. Ilmar Torn grafikáin feltárul előttünk az észt vidék, s a művész szűkebb hazája, Saaremaa szigete, az ott élő kemény emberek munkája, hétköznapjai, ünnepei. Most ajándékba kapott színes linómetszete szintén a Saaremaa-i tengerpartot örökíti meg. Merész kompolálási készségről, szinte tökéletességig vitt metszési technikájáról ismerjük Avo Keerend művészetét. „Vadászat” című munkáján a vágtató vaddisznó, a felé repülő kutyák, s a vadász alakjának feszültséget árasztó egysége igazolja hírnevét Az elmúlt esztendőben rendezett észt grafikai bemutató alkalmával személyesen is megismerhettük a tárlat nyitásán Allex Kütt grafikus művészt. Kiváló technikai tudásának köszönhető, hogy ma ő a felnövő művésznemzedék egyik oktatója a Művészeti Főiskolán. Most egyik legújabb, a tallinni kikötőt ábrázoló alkotása került a múzeumba. S végül a különös, szürréális-fantasztikus elemekkel dolgozó, kiváló képességű Peeter Ulas-tól is van egy remek grafika az „ajándékok” között. Sajátos, lakktechnikával készített munkái között az „Otepää-i táj” nem kevésbé jelentős, mint a már korábban a Damjanich múzeum gyűjteményébe került tengert idéző lapja. E, M, j
