Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-07 / 31. szám
1975. február T. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 jaszflPRTi (íj fgy, nagyközség keresi a helyét Leltár tíz évről Befordul az sutén érkező látogató a főtérre, körülnéz és megállapítja magában a málló vakolatú, „lerobbant” -épületek láttán, hogy ez nagyon szegény település lehet. Azután, ha éppen a strandra megy, s a Damjanich útra kanyarodik, amely máig is csak Szentgyörgyi út néven ismeretes a helybelieknek, a sok színes beton- és vaskerítéses ház láttán megváltozik a véleménye. Azt gondolja, hogy ez gazdag település. Egy fontos helybéli tanácskozáson azt mondja valaki, szégyelli, hogy itt él, hogy jászapáti embernek mondhatja magát. A község egyik vezetője bizalmasan így nyilatkozik: „Mintha nem is ebben a megyében lennénk”. Molnár József megyei tanácstag feláll a megyei tanács ülésén és elsorolja mi minden nincs Jászapátin, s ami a legrosszabb, sok olyan dolog hiányzik, ami néhány éve még volt. Igények és a valóság Ha az elmúlt néhány évtized változásai alapján akarunk válaszolni arra a kérdésre, hogy van-e ok pesszimizmusra Jászapátin, egyértelműen nemet mondhatunk. Bizonyításul érdemes egy kis „leltárt” csinálni. Épült itt az elmúlt évtizedekben egy mezőgazdasági szakistól. kollégiummal, szolgáltatóház, strandfüi’dő, ABC áruház, több óvoda, egy gyár, szinte minden helyi iparig szövetkezet jelentősen bővítette termelését, húsüzemet, tejüzemet hoztak létre, megerősödtek, majd legutóbb egyesültek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Sok-sok kilométernyi járda és út épült, korszerűsödött a közvilágítás, kádfürdőt, építettek, évtizednyi huzavona után megnyugtatóafi rendeződött a vízeliátás. Az egykori sárbaragadt, esténként sötétségbe boruló község nagyot változott. Nem kell lámpát vinni, ha az ember kimozdul este az utcára, szinte bárhová el lehet jutni gyalogosan anélkül, hogy megmerülne a cipőnk a vendégmárasztaló sárban, a legforróbb nyári napon sem kell aggódva lesni, vajon csepeg-e a víz a sarki kútból. Ezek természetes dolgok — mondhatná bárki. Miattuk örvendezni olyan, mintha naponta örülnénk, mert van levegő és vehetünk lélegzetet. Vajon nem az igények növekedtek-e túlságosan nagyra? A” eredmények ismeretében is sokan elégedétlenek, de amit sokan mondanak, arra fel kell figyelni, még akkor is, ha esetleg nincs, vagy nincs egészen igazuk. Így látja a tanácselnök Gazsó József tizennyolc éve tanácselnök Jászapátin. Hogyan látja ő a nagyközség fejlődését? — Jászapátinak a legutóbbi népszámláláskor 10 ezer 600 lakosa volt. Tíz év alatt, vagyis 1960 és 1970 között mintegy négyszázzal csökkent a lakosság száma. A csökkenés azonban az évtized első felére volt inkább jellemző. Most azt hiszem, stagnál a létszám. De ha a lakosságról van szó, gondolnunk kell a velük közös tanácsot alkotó mintegy hétszáz jásziványira is, akik egyre szorosabb szálakkal kötődnek ide. — Hogyan ítéli meg azokat a véleményeket, melyek szerint a nagyközség fejlődése megállt, vagy legalábbis lelassult ? — Gyakran találkozom ilyen véleményekkel, de ezek többségét megalapozatlannak tartom. Jászapáti is fejlődött apnyit, amennyire a körülményei megengedték. S akik fanyalognak, azokat meg lehetne kérdezni: mit tesznek azért, hogy gyorsabb legyen a fejlődés? — Ha csak a külsőt nézzük, s ez sem elhanyagolható, szembetűnő, hogy a központ . kopott, legalábbis, ko-. pottabb sok hasonló nagyságú környékbeli községnél. — Nem bánom, vegyük sorra az épületeket. A tanácsházát most''újították fél, , a mezőgazdasági szakiskola és a csecsemőotthon sem kopott. Nézzük, ami valóban az. A vendéglő épületét hamarosan lebontják, a helyén épül az ÁFÉSZ emeletes vendéglátó kombinátja. Az építkezés idejére a vendéglő és a presszó a Szentgyörgyi út elején levő üzletsorba költözik. Ha a vendéglátó kombinát elkészül, ez az üzletsor eltűnik, s az óvoda kertje foglalja el a helyét A Kiséri üt és a főutca sarkán levő epület mar régen halálra van ítélve. Vele együtt eltűnik a jelenlegi plébaniahivatal és a TÜZÉP-telep épülete is. A Kiséri út arrafelé valamivel beljebb éri majd el a főutcát, s megszűnik a mostani veszélyes kanyar. Az úgynevezett Tornyos iskolát most fogjuk felújítani, a Kórház iskola felújításán jelenleg dolgoznak. A Központi iskola épülete olyan rossz, hogy nagyobb összeget nem érdemes költeni rá. Az áruház felújítása is időszerű volna, de az ÁFÉSZ-nek tudtommal erre most nincs pénze. Így is szinte erején felüli fejlesztésre vállalkozott: épített egy ABC áruházat, épít még egyet az úgynevezett Katona telepen, s kezdődik a vendéglátó kombinát építése is. Már inkábSi benne — Az elmondottakból úgy látszik, hogy legalábbis, ami a központot illeti egy nagyszabású rendezési terv megvalósulásának küszöbén vagyunk. — Már inkább benne, mint a küszöbén, hiszen a főtér rendezése, az autóbusz váróterem, a szakiskola, a szolgáltató ház, az emeletes óvoda mind a központ átalakításához járult hozzá. Most talán valamivel gyorsabb és látványosabb lesz a folytatás. A TÜZÉP-telepet áthelyezik a temető, a Hevesi út és a vasút által határolt területre, a MÉH-telep pedig a vásártérre költözik. A TÜZÉP-telep és az előbb említett, lebontandó épülétek helyére új általános iskolát és művelődési házat szeretnénk, a . MÉH-telep helyét pedig az iparitanuló intézet kapja. Ezt most bővítettük két tanteremmel, de így is. elég szűkén vannak benne. A Béke Ipari Szövetkezet is a Vásártérre költözik, részben már ott is van, csak a szolgáltató részlegek maradnak bent. Ha az új iskola felépül, a központi iskola mai épületében egy ideig még önálló helyet kaphatna a zeneiskola, amelyik most a művelődési házban működik. (Folytatjuk) Bistey András Katonaiéval kezdtük —■ Jani bácsit az irodában? Reménytelen próbálkozás. Kint a határban vagy valamelyik telepen esetleg megtalálja. Hajnalban ő köszön elsőnek az éjjeliőrre, este is ő kíván utoljára jóéjszakát a posztját újból elfoglaló éjszakai műszakosnak. Ezt teszi 25 esztendeje, amióta elnöke a szövetkezetnek. Jászberényben, a Kossuth Tsz központjában igazítottak így útba, amikor Deme János szövetkezeti elnök után érdeklődtem. A Jászság legrégibb tsz-elnökével valóban a határban sikerült végül szót váltani. Deme János a cselédéletnek mondott búcsút, amikor a második világháború előtt katonának hívták. A hadifogság nemcsak megpróbáltatást, hanem hasznos iskolát is jelentett számára. A kolhozból — ahol mint hadifogoly dolgozott — a nagyüzemi gazdálkodás megszervezésének gondolatát hozta magával. Hazaérkezése után egykori cselédtársait nem volt nehéz meggyőzni. Jászberényben 1948. decemberében megalakították az első termelőszövetkezetet, a mostani „Kossuth”-ot. Először állattenyésztési brigádvezetőként dolgozott, később a növénytermesztők csoportját vezette. Két év után megválasztották elnöknek, azóta dolgozik megszakítás nélkül, töretlen munkakedvvel a szövetkezet élén. Negyedszázados munkásságának eredményességét olyan elismerések fémjelzik, mint a Szocialista Munkáért Érdemrend, a Munka Érdemérem, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója. Többször volt Kiváló tsz-tag, Kiváló munkásőr, tulajdonosa a Szolgálati Érdemérem kitüntetésnek. — Hogy mikor volt nehezebb, ugye azt kérdezte ? Kezdetben nagyon nehéz volt, de ma sem könnyű. Az első esztendőben nem volt egyetlen gépünk sem, amivel a földet megműveljük, egy szem mag, amit elvessünk. Micsoda öröm volt, amikor az államtól két kimustrált katonalovat kaptunk! Nagy kincsnek számított akkoriban két igavonó állat, nekünk annyit ért, mint most két jó traktor. Ma sem könnyű, pedig hol vagyunk már a megalakulásunkat követő esztendők gondjaitól. Több mint 4200 hektáron gazdálkodunk, közös vagyonunk meghaladja a 117 milliót, 52 erőgépünk közül nem hiányoznak az automata répakombájnok, a mindenttudó betakarító gépek, a hegyeket is elmozdítani képes korszerű traktorok. Másfél évtizeddel ezelőtt jó eredménynek könyveltük el a 11 forintos munkaegységet, az elmúlt évben viszont egy 10 órás munkanapért 164 forintot fizettünk. Mégsem könnyű. Nagy gondunk, hogy kiöregszik a szövetkezet. Több jól képzett fiatal szakemberre lenne szükségünk. Támogatjuk is őket ösztöndíjjal, egyéb kedvezményekkel. Sajnos, sokan közülük túlságosan ragaszkodnak a flaszterhoz. — Gondolt-e valaha arra, hogy könnyebb munka után kellene néznie? — Mindig azt vallottam, hogy aki a Tiszán innen nem boldogul, annak a Tiszán túl sem jobb. Jászberényben születtem, itt nőtttem fel, minden rög ideköt. Magamfajta nehéz sorsú emberekkel együtt alakítottuk a szövetkezetei, és minden nap, minden esztendő után, amit magunk mögött hagytunk, úgy éreztük, az életünkből építettünk egy keveset a közösbe. Az életünkből kellett volna tehát otthagyni egy darabot, ha megfutamodunk, amikor nehezebb volt. — illcs — TEGNAP, A DÉL-VIETNAMI FELSZABADlTÄSI FRONT két újságírója Szolnokra látogatott. Délelőtt a városi munkásőr egység parancsnokai és női munkásőrei fogadták őket, ismerkedtek Az önkéntes fegyveres testület t evékenységével, majd városnéző sétájukon gyönyörködtek a 900 éves megyeszékhelyben Molnárné dr. Tóth Eva, a városi tanács vb-titkárának vezetésével. Délután a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregységének szocialista brigádjaival és munkásőreível találkoztak dr. Orbán Pétcrné igazgató kalauzolásával bejárták az üzemet is. A Dél-Vietnami Felszabadítás! Front újságírói ellátogattak szerkesztőségünkbe is. Képünkön az újságíró vendégek a szolnoki munkásőr nők között Azok farnak élen, akik tanainak Beszélgetés Kis György géplakatossal, a tiszafüredi párt-végrehajtóbizottság tagjával A napokban választottak a nagyközségi párt-végrehajtóbizottság tagjává Kis György huszonöt éves géplakatost, a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi üzemének munkását. J — Nagy megtiszteltetés ilyen fiatalon vezető pártszerv tagjának lenni.„ — És nagy felelősség. Ez persze egyaránt vonatkozik öregre, fiatalra. Különösen is érzem ennek a felelősségnek a súlyát, szépségét, mert a végrehajtó bizottságban a nagyközség egyik fiatal, szépen fejlődő gyárának kétkezi dolgozóit, kommunistáit képviselem. — Mit jelent ez a képviselet? — Tágabb értelemben — igyekszem kérülni a nagy szavakat, de ezt mégis így kell mondanom, mert így fejezi ki a valóságot — Tiszafüred jövőjébe való alkotó beleszólás lehetőségét érzem megbízatásomban a legfontosabbnak. Mindez persze szervesen kapcsolódik ahhoz a fejlődéshez, amelyet az elmúlt években elértünk különös tekintettel a nagyközségben az utóbbi öt-hat esztendőben bekövetkezett változásokra. — A „friss szem” milyen változásokat lát... — A tényeket. A nagyközségben működő nyolc ipari üzemben — ahogy ez a pártértekezletünkön is elhangzott — a X. kongresszus óta 235 millió forintot ruháztak be, — ezeknek az üzemeknek a termelése 105 millió forintról 282 millió forintra emelkedett. A nagyközség iparában már csaknem kétezer munkás dolgozik. S az sem mindegy — de mennyire, hogy nem —, hogy milyen körülmények között, A mi gyárunkban is szembetűnő a változás. A 180 millió * forintos költséggel épült új üzemben, kedvező munkakörülmények alakultak ki. Valamelyest ismerem a termelőszövetkezetek helyzetét is: négy év alatt 64 millió forintról 100 millió forint fölé emelték termelési értéküket, — közben 36 millió forintot ruháztak be. Ezek a gazdasági fejlődés legfőbb mutatói községünkben, pagyon leegyszerűsítve, csak a leglényegesebb mutatókat említve. Mindez nem maradt következmény nélkül az emberek életmódjában, és magatartásában sem. — Az anyagi jólétre gondol...? i — Nemcsak arra, hanem a munka alakító hatására. A mi vidékünkön nem volt számottevő gyár, üzem — a néhány évvel ezelőtt idetelepített, felépített nagyüzemek munkásai — a kezdet kezdetén — még parasztok voltak. Hogy is mondjam: az akkori ugyanazok ma már mások. A hajdani földművelő ember, vagy kisiparban barkácsoló azóta munkássá vált, — és válik, mert ez a folyamat még tart. Nagy jelentőségű emberformáló esemény ez, annál is inkább, mert alig van olyan csalad nálunk, ahol ne lenne kötődés az iparhoz és a mezőgazdasághoz. A férj üzemi munkás, a feleség tsz-tag, vagy fordítva. Jól van ez így, úgy gondolom, hiszen a nagyüzem munkafegyelme, életritmusa összességében a munkás életforma kijut a földekre is, befolyásol, alakit, mégpedig hasznosan, jó irányba hatóan. — Ennek milyen bizonyítékait látja? — A gazdasági alap gyarapodásában is mérhető, de mást is mondhatok: a nagyközség „vasas” szocialista brigádjai együtt vesznek részt a művelődési központ által szervezett rendezvényeken. Nos, a „vasas” brigádok között ott vannak a termelőszövetkezetek tagjai is! Vagy mondjak még egyszerűbb példát: ha a gyárimunkás feleség, vagy férj színházba vagy kirándulni megy az üzpmmel, jön vele a tsz-ben dolgozó párja is — És fordítva nem hat már ez a folyamat? Ügy értem, hogy a gyári munkás a művelődésre, szórakozásra fordítható szabad idejét nem köti le különböző mezőgazdasági munkákkal? — Egyre kevésbé, hiszen a megélhetése nem kényszeríti erre a munkást, a tsz gépesítése jórészt kiküszöböli a kézi munkaerőt — rendkívüli helyzetek, persze vannak — s az sem utolsó, hogy a munkássá válás ma is ható folyamatában azok járnak élen, akik tanulnak. S nem titok — sőt — a gyáron belül azok a munkások boldogulnak legjobban, akik megfelelően képzettek, s nem álltak meg a szakma alapjainál. Belőlük lesznek a művezetők, technológusok, és a legjobbakból a mérnökök. Nos, magam is ezt az egészséges folyamatot igyekszem segíteni. Nemcsak azzal, hogy gépipari szakközépiskolát végzek, hanem azzal is, hogy igyekszem erősíteni az érdeklődést a továbbtanulás iránt. Minél több művelt munkás legyen — igazi nagy program.- ü —
