Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

1975. február 28, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Áz egészség tábornoka Négyszemközt dr. Draskovits Dénes tüdőgyógyász vezető főorvossal Régi kúria valamelyik elhagyott Berety­­tyó, vagy Körös-ág várossá szelídült partján, Mezőtúron, a Fóti úton. A röntgen szobában barna asszonyka. — Dr. Draskovits Dénesi keresem. — A főorvos úr még nincs itt, tizenegyig a csecsemőott­honban volt, már jönnie kell. Ha elindul ezen az úton, ta­lálkoznia kell vele ... Gyalog jön. Magyarázza, hogy merre menjek. Igen ám, de szemé­lyesen nem ismerem a főor­­vostt' Mindegy, próba szeren­cse, kiderül milyen emberis­merő vagyok. Annyit tudok róla, hogy hatvanöt éves, jó kedélyű, mindenki jó előre köszön neki... A Fóti út és az Újváros kö­zött két gyerekkel, egy bak­fis lánnyal és egy olyan ... olyan negyvennyolc — ötven év közötti férfival találkoz­tam, senki mással. „Csak” tizenhét évet té­vedtem, Draskovits doktor, a családja, és betegei örömére. A „javakorabeli” férfi ugya­nis a főorvos volt, — ahogy később kiderült. — Megengedi, hogy to­vábbra is mérföldköveknek vegyem az évszámokat? Kö-' szőnöm. Nos, akkor két dá­tumot említek. 1934. október 14. „... doktorrá avatom”. Aláírás: Szent-Györgyi Al­bert rektor. És a másik dá­tum: 1975. február 26. Ekkor kapta meg az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Mi történt közben...? — Ha jaj... negyven év nagy idő! Csak azt mondom, amit munkásságomról leg­többet mondónak vélek: negyven éve vagyok tüdőgyó­gyász. A pályám... hogyan is indult... ? Azokkal kez­dem, akik indítottak: Rusz­­nyák professzor, Miskolczi professzor úr... Szept- Györgyi professzor úr ... A Korányi kórházban kezdtem, majd a kútvölgyi tüdőszana­tórium igazgatója lettem, kü­lönben környékbeli vagyok, hódmezővásárhelyi. Kút­­völgyről jöttem Mezőtúrra... Az intézet előtt gyönyörű szál fenyők, férfi korban. — Akkor ültettem őket, amikor idejöttem, 1950-ben. A mezőtúri — túrkevei tüdő­gondozó intézet vezető főor­vosa lettem, de közben vol­tam városi főorvos is. Nem mellesleg, hanem ez is, az is... — Ügy tudom, lemondott. — Válaszút elé kerültem. Vagy ez, vagy az! Tüdőgyó­gyász vagyok, ezt választot­tam. Csak ezt... — Nem a harmadik meg­oldást? Tehette volna. — Nem, nem. Tudok dol­gozni, dehogy is gondolok a nyugdíjra. Igaz, a gyerekek felnőttek, dolgoznak, nem az anyagiak motiválnak. Meg­ölne a tétlenség. — S így ...? Van sok mun­kája? — Ügy is felfoghatjuk: a tüdőgyógyász akkor dolgo­zik jól egy-egy városban, já­rásban, ha nincs sok munká­ja. Az alapműködésemben valóban kevesebb dolgom van. Csak egy példát: 15 év­vel ezelőtt az évenkénti vizs­gálattal hetven-nyolcvan tbc-s beteget szűrtünk kt, Ma négyet, ötöt. De a beteg­ség kezdeti stádiumában ám! Ez azt jelenti, hogy meggyó­gyítjuk őket. De azért munka van, mert néhány év óta nem csupán a tbc-s betegek gon­dozóintézete vagyunk, hanem tüdőbeteggondozók lettünk. — Sokáig Pesten műkö­dött ... nem érzett „kísér­tést” az elmúlt negyedszázad alatt... Pest, az Pest, mond­ják. — A kislányom ott él, elég sűrűn meglátogatom... de arra sohscm gondoltam, hogy itthagyom Mezőtúrt. — Megkérdezhetem: miért nem?! — Az élet apró mozzanatai sok mindent meghatároznak, eldöntenek. Ne mondjak mást: nekem itt köszönnek! Gyerek, villanyszerelő, párt­­titkár, földművelő ember, ta­nácselnök, mindenki... Vagy mondjak mást: a város leg­szebb bérházában, háromszo­bás lakást kaptam. Na, ne ért­se félre, nem azért nem men­tem. .. Ezt csak azért mon­dom, hogy maga is tudja amit én: megbecsülnek. Volt egy öreg kollégám. Nyugdíj­baj ment, elköltözött Pestre... ő a budai hegyeket akarja nézni a vén szemével, mond­ta. Biztos igaza volt. De ne­kem is az van: én meg a Kő­röst, és a Berettyót tartom szépnek. — Gratulálok a kitüntetés­hez, főorvos úr és jó egészsé­get. .. — Köszönöm, ihagának is. Ne dohányozzék annyit... akit tudok, lebeszélek róla... Tiszai Lajos Ki mondja meg a gyereknek? ✓ — „Anyukám, mondd meg nekem őszintén, hol voltam addig, amíg meg nem szü­lettem!'’ • . Ilyen és ehhez hasonló kér­dések naponta többször el­hangzanak kisebb, nagyobb gvermekeink szálából. A kér­dés feltevése helyénvaló s jogos. A kedvezően megvál­tozott életkörülménvek lehe­tővé tették a fejlődés fel­­gyorsulását biológiai és szel­lemi tekintetben. A gyermek által felvetett ilyen jellegű kérdéseket sem szabad soha válasz nélkül hagyni. Ez egy­értelmű tény. Arról viszont, hogy ki világosítsa fel őket, megoszlanak a vélemények. A szülők szerint a pedagógus, a pedagógus az orvosra há­rítja, az orvos „visszadobja a labdát” a szülőknek. Figyelembe kell vennünk azt, hogy a családi életre nevelés, s ezen belül a szexuális felvilágosítás a töb­bi nevelési aíacelwel együtt folyamatos s egymásra épülő feladat. , Az óvoda, az iskola nagy segítséget nyújt a szülőknek á gyermeknevelésben, de nem vállalhat mindent magá­ra. Csak a közös együttmű­ködés, a véleménycsere ve­zethet eredményre. Ebben a feladatban sokat tehet az is­kolai szülő: munkaközösség mint összekötő szén- a peda­gógusok és a szülők között. Az SZMK ilyen irányú fel­adatairól tartottak tegnap megyei ankétot Szolnokon, az SZMT-székházában. A résztvevők közösen megálla­pították, hogy az ifjúság ne­velése nemcsak a szülők, a pedagógusok, az orvosok, ha­nem mindannyiunk közös ügye. Azzá kell, hogy le­legyen. t. a Vendégvárás Szói nők megyében Myit m oserkeszölői fedett fürdő, új szállót kap Jászberény és Kareag-Berekfürdő Felszabadulási emlékmű Tiszafüreden Görög amfiteátrumokra emlékeztető látványt nyújt Tiszafüreden, az Örvényi út mentén, a víztorony szom­szédságában készülő új fel­szabadulási emlékmű. A háromholdas park szélén két egymással szemben álló földkaréj magasodik, amelyet majd gyepkővel borítanak be. (A földívet Jánosi György építész tervezte.) A nagyköz­séggel szemben -levő oldalon — 15 méter sugarú körben — egy méter magas ' kőtömbön áll majd a négy méter magas szobor: egy fiatal nőalak, kezében galambot tartva. A szobor — a görög származású Makrisz Agamemnon, Kos­­suth-díjas szobrászművész munkája — jelenleg Buda­pesten, a Műcsarnokban lát­ható. Ez az emlékmű a szob­rászművész és Tiszafüred kezdődő barátságát is jelzi. A nagyközség vezetői más alkotásokat is kérnek majd a művésztől, s tavasszal egy kiállítást rendeznek Makrisz Agamemnon szobraiból. Az új felszabadulási em­lékművet, s a körülötte ki­alakított hatalmas parkot áp­rilis 4-én adják át, itt ünnep­ük a tiszafürediek felszaba­dulásunk 30. évfordulóját. Ugyancsak április 4-én kerül átadásra az emlékmű mel­lett felépült új, százszemé­lyes óvoda, amely társadalmi összefogással készült eL Felavatták Rideg Sándor síremlékét Tegnap a farkasréti teme­tőben a Magyar Írók Szövet­ségének rendezésében — családtagjai, egykori barátai és pályatársai jelenlétében — felavatták Rideg Sándor Kossuth-díjas író síremlékét. A kegyeletes emlékezésen Csák Gyula író mondott be­szédet. (Tudósítónktól} Hazánk változatos idegen­forgalmi térképén egyre je­lentősebb helyet foglal el Szolnok megye. Példázza ezt, hogy míg 1968-ban csupán 17 ezer, addig 1974-ben már 238 ezer vendégnapot töl­töttek megyénkben a hazai, és külföldi, turisták az Ide­genforgalmi Hivatal vendé­geként. Az ország keleti ka­puja felé vezető 4-es számú főútvonal mellett húzódó megyénk legfőbb vonzó ere­je a 21 gyógyhatású, ter­málvizű fürdője, a Tisza völ­gyének természeti szépsége, a horgászat, a vadászat ro­mantikája, Szolnok egyre erősödő vendégváró poten­ciálja. A Tiszallget például ars idegenforgalom országos tér­képén is jelzett nyaraló­hellyé vált, amely olyan kedvező feltételekkel rendel­kezik, mint kevés üdülőhely az országban. Az elsőosztályú nemzet­közi kempingjében ta­valy 35 ezer vendégna­pot töltöttek. Az elhe­lyezés feltételei is javul­tak, száz ággyal bővítették a szí­nes faházak befogadóképes­ségét, egy turnusban már 2U0 ágyat és 300 sátorférő­helyet tudtak a vendégek rendelkezésére bocsátani. Vonzó a Tiszallget azért is, mert a 10 ezer személyes gyógy- és strandfürdője kel­lemes felüdülést, gyógyulást, a sportkombirát szórakozási és sportolási lehetőséget kí­nál. A múlt évben átadott százszemélyes Touring Hotel és az idén elkészülő fedett sportcsarnok még csak nö­veli a szép természeti kör­nyezet értékét. Javultak a vendéglátás fel­tételei megyénk más ide­genforgalmi szempontból ne­vezet&s helyei® is. Cserke­­szöllön például kemping épült > A belföldi és külföldi tu­rizmus fejlődése arra ösztönzi a megyei taná­csot és az Idegenforgal­mi Hivatalt, hogy foko­zatosan bővítse, korsze­rűsítse a vendégfogadó létesítményeket. A nagy gyógyhatású, kony­hasós-jód os-brómos vizéről ma mér Európa szerte is­mert cserkeszöllői fürdőhely például új fedett fürdővel bővült amely március 3-án nyitja meg kapuit látogatói előtt. A megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat 4,5 millió forintot köl­tött a három gyógyme­dencéből, öltözőből, pi­henőből, orvosi rendelő­ből álló kombinát építé­sére. A régóta óhajtott létesít­ményben az őszi és a téli idényben is egyszerre két­száz vendég kereshet gyó­gyulást. A szerény tiszazugi község szépen fejlődő fürdője mel­lett ma még nincsenek meg a vendéglátás komplett fel­tételei. Hiányzik a szálloda, a kulturált, nagyobb igénye­ket is kielégítő vendéglátás. Első lépcsőként már megkezdték a cser­keszöllői Touring Hotel beruházási programjá­nak előkészítését, és re­mélhető, hogy a követ­kező években megépül az új szálló. Előbbre tart viszont a jász­berényi és a karcag-berek­­fürdői idegenforgalmi szál­loda építés ügye. A Jász­ság központjában és me­gyénk másik jeles gyógyfür­dő helyén egyenként hatvan személyes Touring rendszerű szállodát építenek. A kivite-1 lezési munkákat májusban kezdik meg. Mindkét létesít­mény átadására 1976-ban ke­rül sor. A megyei tanács a Tisza II. vízlépcső központi székhelyén, Tiszafüreden tervezi m szállodai kapacitás bőví­tését. Az ötödik ötéves tervben százszemélyes szálloda és ezer vendé­get befogadó kemping épük Az idegenforgalom irányítói­nak ma még gondja a nyá­ri vadkempingezések elsza­porodása, különösen a 4-es számú főútvonal mentén. En­nek megszüntetésére terve­zik, hogy a Kisújszállás ha­tárában kialakuló erdei pi­henőparkot állandó kem­pingtáborra fejlesztik ki. Az idegenforgalom idei várható arányai ma még nem ismertek az Idegenfor­galmi Hivatal illetékesei előtt Annyi viszont nyilván­való, hogy már az idén jobb feltételek között fogadhatjuk a megyénkbe érkező turis­tákat. Bizonyára jól érzi majd ma­gát Szolnokon az a három­ezer fiatal is, akik a me­gyei Idegenforgalmi Hivatal és az Expressz Ifjúsági Di­ákutazási Iroda közös szer­vezésében táborozik a nyá­ron a Tiszaligetben a szá­mukra kijelölt sátorváros­ban. A tíz, háromszáz tagú csoportokban érkező fiatalok tíz napot töltenek a megye­­székhely vendégeként. A kulturált pihenési, szórako­zási és sportolási lehetősé­geikről a vendéglátók a Diákutazási Irodával közö­sen gondoskodnak róluk is éppúgy, "mint bármely me-, gyénkbe látogató hazai és külföldi turistáróL E. S. Szocialista szakmunkásképzésünk útja • A „tanoncügy min­dig ötöd-hatodrangúan ke­zelt kérdése közéletünknek. Sem a tanoncok nagy száma, sem e számottevő ifjúsági tö­meg művelődésben! elmara­dottsága, se szociális hely­zetének rendezetlensége, se testi gondozásának égető szüksége... nem tudta eddig megértetni nemzeti társa­dalmunkkal a tanoncügy rendkívüli fontosságát.” Ezek a mondatok egy 1944-ben megjelent könyv­ből valók; a könyv címe: „A magyar iparosnevelés idő­szerű kérdései” és magyará­zatként még csak annyit — az ellenzékinek éppen nem mondható Baross Szövetség Gyáripari Csoportjának ki­adványa volt. Az idézetből az is kiderül, hogy mi volt a mai szakmunkásképzés örök­sége a háború előtti évekbő’, hogy honnan kellett kezdeni — pontosabban újrakezdeni — ennek az iskolatípusnak a megteremtését, a szakmun­kásképzésnek, mint oktatási formának a létrehozását. A fordulópont —*és innen számíthatjuk a szocialista szakmunkásképzés történetét — az 1949. évi IV. törvény­cikk volt, az iparos- és ke­reskedőtanulók képzéséről. Ezt követően gyors ütemben indult' meg a munkai, hogy megteremtsék a szakmun­kásképzés személyi és tárgyi feltételeit. 1950-ben megala­kult a Műszaki Tanárkép­ző Főiskola és innen kerül­tek ki a szakmunkásképző intézetek pedagógusai. Egy­más után épültek az új tan­termek, tanműhelyek, kollé­giumok és 1953 végére as oktatás tárgyi feltételei lé­nyegében elérték az akkor kívánatos színvonalat. Túlzás lenne persze assl mondani, hogy minden hi­bátlanul ment, hogy a szak­munkásképzés vargabetűk nélkül, töretlenül fejlődött. Eleinte gyakran változott a képzési idő: hol három év volt, hol csak két év. A pe­dagógiai munka, az oktatás tartalmi színvonala sem volt' mindig tökéletes, sőt: alkal­manként az átgondolatlan kapkodás jelei is felbukkan­tak. A legnagyobb gond az volt, hogy a szakmunkásképzés — minden fejlődés, _ minden korszerűsítés ellenére is —• megmaradt „zsákutca” jelle­gű oktatásnak, vagyis: a szakmunkásképző iskola bi­zonyítványával gyakorlatilag lehetetlen volt a magasabb fokú továbbtanulás, mert a szakmunkásképzés vég­eredményben nem volt az általános oktatási rendszer szerves része. Ezen változta­tott az 1969. évi VI. törvény, amikor kimondta, hogy „a szakmunkásképző iskola kö­zépfokú oktatási intézmény”, amely továbbtanulásra jogo­sító iskolai végzettséget is nyújt Az új helyzet persze új kö­vetelményeket támasztott: nagyobb figyelmet • kellett fordítani az általános mű­veltséget adó tantárgyak ok­tatására, s ugyanakkor észre kellett venni, hogy a gazda­ságnak egyre inkább az uni­verzális tudású szakmunká­sokra van szüksége. E kettős követelmény kielégítése érde­kében született meg a szak­munkásképzés általános re­formjának terve, amely egy­részt — a modern gazdaság követelményeinek megfele­lően — átrendezte a tanítha­tó szakmák listáját, elhagy­va a feleslegeseket, össze­vonva a rokonszakmákat és kibővítve néhány új szakmá­val Másrészt: lényeges mó­dosításokkal emelték az ok-» tatás tartalmi ‘ színvonalát, hogy a szakmunkásképzők­ből kikerült fiatalok — ha tovább akarnak tanulni — lehetőleg ne legyenek lénye­gesen hátrányosabb hely­zetben, mint a hagyományos középiskolákban tanuló tár­saik. Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan — mintegy azok feltételeként — to­vább javultak a tárgyi fel­tételek, tovább korszerűsí­tették a technikai felszere­lést. A jelenlegi tervidőszak­ban 450 tanterem, több mint 7400 kollégiumi férőhely és körülbelül 3100 tanműhelyi munkahely épüL S mert az állami költségvetésből nem lehet fedezni ezt a nagyará- ' nyú építkezést, létrehozták a vállalatok által befizetendő szakmunkásképzési alapot, amely évenként 250—300 millió forinttal szolgálja a vállalatoknál történő szak­munkásképzés fejlesztését. Az eddig végzett munka értékének — és a szakmun­kásképzés mai rangjának —■ egyik mércéje, hogy a felső­fokú oktatási intézmények, egyre több magas képzettsé­gű pedagógust adnak a szak­munkásképző intézetek szá­mára, s hogy a pedagógusok körében sem „büntetőhely­ként” tartják már számon a szakmunkásképzőket. Sőt: azt kell mondani, hogy a szakis­kolában tanító pedagógusok anyagi megbecsülése általá­ban, munkafeltételeik pedig többnyire lényegesen jobbak, mint a más iskolákban taní­tó kollégáiké. A — . , és csak vázla­rOVId tos áttekintés­ből is következik, hogy mindazok, akik a szocialis­ta szakmunkásképzés megte­remtésén és szüntelen kor­szerűsítésén fáradoztak, jó érzéssel ünnepelhetik a ne­gyedszázados évfordulót. To­vábbi tennivalóikat ők tud­ják a legjobban. S ezek kö­zül talán a legfontosabb: az oktatás eszközeivel, módsze­reivel, lehetőségeivel is hoz­zájárulni, hogy a szakmun­kás pálya a jelenleginél is nagyobb társadalmi megbe­csülésnek örvendjen. v. ck AURÓRA 75 Á szovjet költészet és próza ünnepe A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a KISZ KB, a Nép­művelési Intézet és Balassa­gyarmat városi Tanácsa Auróra ’75 elnevezéssel szín­játszó- és versmondóversenyt és vetélkedőt hirdet a Szov­jetunió népei klasszikus és jelenkori irodalmának bemu­tatására. A versenyt meghir­dető szervek képviselői teg­nap sajtótájékoztatót rendez­tek az MSZBT székházában. A többi között elmondták, hogy az orosz és szovjet vers és próza hagyományos, szín­vonalas előadóművészi verse­nyét az idén, hazánk felsza­badulásának, valamint a fa­sizmus felett aratott győze­lem 30. évfordulójának je­gyében rendezik meg. Első fordulója két részből áll: csoportok és műsorszerkesz­tők merhetik össze erejüket Az amatőr művészeti együt­tesek színjátékot, irodalmi összeállítást, mutatnak be az orosz' és szovjet irodalom gazdag kincstárából. A mű­sorszerkesztők úgynevezett „forgatókönyvet”, vagyis mű­sor összeállításokat küldhet­nek be az MSZBT székházá­ba, a versenyirodának. A csoportok jelentkezési határ­ideje április 15-e, a forgató­­könyvek beküldési határideje május 15. A vetélkedő élő­döntőjében, az első forduló­ban dől el, melyik 12 együt­tes jut tovább. A második fordulót a ba­lassagyarmati XI. Madách Imre irodalmi színpadi na­pok keretében rendezik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents