Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

1975. február 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A jászkiséri könyvtárnak ezerháromszáz beiratkozott olvasója van, többségük gyerek, fiatalember. Pillanatképünk ezt „hitelesíti” Orvosi rendelő épül a munkáskerületben A cukorgyártás egyik fá­zisában mésztejet használ­nak fel. Ennek az alapanya­gát az égetett meszet és a mészkövet vasúton szállítják a gyárba, s a mészkövet a KÖRNYEZETVÉDELEM Tiszta vizet a Tiszába Tervszerű munka, jelentős beruházások a Szolnoki Cukorgyárban A Szolnoki Cukorgyárat a város legnagyobb vízfogyasz­tói között tartják számon a szakemberek. Ez természe­tes is, hiszen a kampányban a vagonokban érkező nyers­anyag kirakásától kezdve egészen a cukorfinomításig, minden művelethez vizet használnak, amely a cukor­gyártás során egyre jobban szennyeződik. A végtermék hasznos a népgazdaságnak, a „melléktermék” szennyezi a Hevesei víz, kevesebb energia Minél kevesebb vizet kell • kiemelni a Tiszából, annál kevesebbet kell üzemeltetni a nagy teljesítményű áteme­lő szivattyúkat, annál keve­sebb energiát használnak fel. Mindehhez tegyük hoz­zá: kevesebb víz, kevesebb szennyvíz. Ezt az elvet hirdették meg a gyár vezetői, amelynek köszönhetően több, a vízta­karékosságot segítő műszaki, technológiai megoldás szü­letett. A tavalyi kampány­ban mért egy mázsa répára számított vízmennyiségnek az idén csupán kétharmadát használták fel a cukorgyár­táshoz. A számok meggyőző­ek, s most nézzük, mi van mögöttük. . Többek között az, hogy a vagonokból a beérkező répát Por, Tíist - légszennyezés Tiszát. A cukorgyár évről évre jelentős szennyvízbír­ságot fizet: az 1973-as kam­pány után egymillió 100 ezer forintot róttak ki rá — de a gyári kollektíva erőfeszítései azt mutatják: már nem so­káig ... Jelenleg „kétfrontos har­cot” folytatnak, amelynek célja egyrészt a vízfelhasz­nálás csökkentése, másrészt á szennyvíz tisztítása — a Tisza védelme. vízágyúval „mossák le”, s a korábbi gyakorlattól eltérő­en, a szennyeződött vizet nem a Tiszába, hanem házi ülepítőbe vezetik. Itt meg­tisztulva nagy része vissza­juttatható a vízágyúkhoz, s csak a maradékot engedik el. Az augusztusig tartó gyár­tási szünetben tovább töké­letesítik az ülepítő berende­zést: a nagy méretű szeny­­nyező anyagok kifogására újabb a mechanikus tisztí­tást szolgáló szűrőket, ho­mokkotrókat építenek be. A nemrég kiírt üzemi újítási pályázatban például azt tűz­ték ki célul, hogy az ülepítő­ből távozó szennyvíznek az oxigénfogyasztását (mivel a legtöbb kárt okozza a Tiszá­ban) kémiai eljárással kísé­reljék meg csökkenteni. helyszínen égetik ki. Mind a szállítás, mind a feldolgozás szennyezi a levegőt, de ugyanígy tonnaszám juttat a levegőbe port, füstöt a cu-Szolnokon, a déli ipartelep­hez tartozó lakónegyed egész­ségügyi ellátásának javításá­ra a Temető úton megkezdő­dött egy új körzeti orvosi rendelő építése. A mintegy 130 ezer forint értékű tervet a Szolnok megyei Tanács Tervező Vállalatának dolgo­zói társadalmi munkában ké­szítették. A rendelőt a teme­tőből leválasztott területen építik, kivitelezője az Építő, Javító és Szolgáltató Válla­lat. Az új épületben körzeti or­vosi rendelő, gyermekgyó-A karcagi párt- és KISZ- bizottság valamint a városi tanács rendezésében, a KISZ Szolnok megyei Bizottsága a Szolnok megyei Tanács mű­velődésügyi osztálya közre­működésével az elmúlt va­sárnap került sor a szakmun­kástanulók területi kórus­fesztiváljára. Tizenkét kórust és két fű­­vózenekart hallhatott a kar­cagi közönség Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyéből. A négyórás mű­sorban több kiemelkedő pro­dukciónak lehetettünk tanúi. Arany éremmel járó okle­velet kapott a zsűritől a kar­cagi 629. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet (Kórusve­zető: Mészáros Ferenc) to­vábbá a szolnoki 633 sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet vegyeskara, (Balogh István­ná), a martfűi 641 sz. Cipő­ipari Szakmunkásképző Inté­zet (Bozorádi János), vala­mint a kisújszállási 625. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet leánykara (Sipos Antal). Ezüst éremmel, illetve okle­véllel díjazták a jászberényi 606-os sz. Klapka György Ipari Szakmunkásképző Inté­zet vegyeskarát (Bakki Kata­lin) és a szolnoki 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet fiúkórusát (Halász Ist­ván). A többi együttes bemu­tató műsorral vett részt a je­lentős kulturális és közössé­gi megmozdulásnak számító hangversenyen, gyászati szakrendelő, elkülö­nítő, fogászat és több kiszol­gáló helyiség lesz. Az orvosi rendelő mintegy ötmillió fo­rintba kerül. Az épület alapozási mun­káit és az előregyártott vas­beton univáz szerkezeti ele­mek összeszerelését az Építő, Javító és Szolgáltató Válla­lat a VEGYÉPSZER Válla­lattal kooperálva, alvállalko­zásban végezteti el. Szerződés szerint az új körzeti orvosi rendelő építését az idén be­fejezik, a műszaki átadást decemberben megkezdhetik. Végül szólnom kell az el­ismerést nem érdemtelenül kivívó, figyelmes, mindenre kiterjedő jó szervezésről, mely elősegítette, hogy a Vándor Sándor szemle mint­egy 450—500 szakmunkásta­nulónak jelentsen közvetlen zenei élményt, valamennyi résztvevőnek pedig nagyon szép, hangulatos zenei prog­ramot. Az Országos Filharmónia rendezésében a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus E. Berényi Bogáta vezetésével két ifjúsági hangversenyen is szerepelt hétfőn a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban. A szívonalas műsorban közreműködött Gyulai Edit énekesnő, vala­mint Szelecsényi Norbert fia­tal zongoraművész. A kórus mindkét hangver­senyén nagyszerűen kihasz­nálta a művekben rejlő tech­nikai lehetőségeket, s ezáltal a zenei mondanivaló szinte mindig töretlenül érvénye­sült. Elsősorban Bartók és Kodály, továbbá Bárdos La­jos, Hajdú, Mihály és Balassa Sándor egy-egy darabjával bizonyították pódiumra ter­­mettségüket. A koncert sike­réhez hasonlóképpen hozzá­járult az igen muzikális, szuggesztív előadó, Gyulai Edit és a nagyon tehetséges zongorakísérő, Szelecsényi Norbert közreműködése. E, E, Antifasiszta újság, József Attila kézirata A Petőn Irodalmi Múzeum új szerzeményei Megkerült a Petőfi társa­ság 1876—1899 közötti ülései­ről szóló — eddig elveszett­nek hitt — jegyzőkönyv. Az értékes dokumentumot egy fiatalember adta át a Petőfi Irodalmi Múzeumnak az el­múlt évben. Véletlenül jutott a múzeumba József Attila egyik ismert versének, az Édesanyám-nak autograf kézirata is. Gellért Oszkár­nak a Nyugat szerkesztőjé­nek a múzeumra hagyott író­asztalából került elő, ami­kor szétszedték azt, hogy rendbehozzák. Tervszerű gyűjtés és ajándékozás révén is jelentősen gyarapodott ta­valy a múzeum mintegy 100 000 kéziratot, levelet stb. tartalmazó kézirattára, a töb­bi között József Attila, Ju­hász Gyula, Móra Ferenc eredeti, köztük publikálatlan műveivel, leveleivel, s Kos­suth Lajos egy levelével. Az 50 000 kötetes könyvtár megszerezte Kassák Lajos 1912-ben megjelent Élethiva­tás című művét, a Független Szemle című folyóirat 1921— 23-as köteteit, a Toll című, 1929—38 között kiadott fo­lyóirat teljes»sorozatát és a magyar antifasiszta sajtó egy értékes termékét. 4 kesztyű fekete volt. Főbb jellemzői: kettő darab, azaz egy pár volt. Fekete volt. És volt. Ma reggel keresem a kesztyűi­met, csak a kesztyűm talá­lom. Az egyes és a többes szám viszonya itt tragédiát takar. Volt egy pár kesz­tyűm és marad egy da­rab balkezes kesztyű. — Már megint elvesztet­ted? t — Mi az, hogy megint? Kikérem magamnak ezeket az otromba célzásokat a sze­nilitásomra. Tavaly vesztet­tem el utoljára egy pár kesztyűt, de az már annyira rongyos volt — méltatlanko­dom, hogy feleségem kandi szemmel és alig leplezett örömmel, hogy ni, megint ostobának bizonyult a férje, s az ilyesmi a nőket néhány évi házasság után igen bol­doggá tesz, szóval, hogy a feleségem kandi-boldog szemmel lesi, mint kutatok a kesztyű után. — Hol vesztetted el? — Egyáltalán miből gondo­lod, hogy elvesztettem? Egyelőre még keresem. Aki keres az talál. A fene egye meg itt sincs.»« — Nem is hiszem, hogy a kesztyűd fele a farzsebed­ben lenne. , — Hát vedd tudomásul, hogy nem is vesztettem el. Meguntam. A jobbkezemre való kesztyűmet egyszerűen meguntam. A kesztyű Állandóan lehúzni a kéz­fogásnál, aztán vissza, me­gint lehúzni és megint visz­­sza. Fogtam és eldobtam. Most, ha jön valaki és kezet nyújt, egyszerűen odaadom az erre készenlétben tartott kezem, míg a másikon ott a kesztyű... Hát így és ezért — mondtam lelkesen. — Zseniális, ugye? — Te nem vagy normális — jegyezte meg nejem döb­benten, mert soha nem volt érzéke a finom és megkapó ötletek, az ep jniság sajátos varázsa, s a találékonyság iránt, ha azok bennem vol­tak. — Mész te is utána! — mormogtam dühösen, amikor végre magamra maradtam a fél kesztyűvel és szó nélkül kivágtam az ablakon az át­kozottat, mert az igazság az, hogy fogalmam sincs, ho­gyan és miként veszthettem el a másik kesztyűmet. Más rendes ember elveszti az egész párat. És csak a fe­let. .. — Jónapot uram — mond­ta a küszöbön álló férfi, amikor a csengetésre ajtót nyitottam... Tessék! — — nyomta a markomba a fél pár kesztyűt, amit az imént dobtam ki az abla­kon. .. — Tessék. Tegnap a ko­csimban tetszett hagyni. Visszahoztam — mondta mo­solyogva és távozott. Mint az őrült rohantam le az utcá­ra. Az ablakon imént kido­bott másik fél pár után. — Már nem volt meg. Elvitte valaki. Lehet, hogy egy balkezes ember, aki jobbon hordja a kesztyűt, s> ballal fog kezet? Más is lehet zseni, nemcsak én. Gyttrkó Géza korgyár más „csatorná­kon” is. A gyár kérésére a Köz­ponti Élelmiszeripari Kuta­tó Intézet felmérte a lég­szennyezési forrásokat. Az adatok szerint a mészégető­ből 6,7 tonna, a répaszelet­szárítóból 744 tonna, s a két gyárkéményből összesen 1588 tonna por, korom száll a le­vegőbe egy év alatt, össze­gyűjtve, vagonra rakva egy teljes vasúti szerelvényt töl­tene meg. De hiszen ezt nem tudják összegyűjteni, még felfogni sem! Szépen elosz­­lik a környéken, egy részét meg széthordják az embe­rek — a tüdejükben. Rossz a mészkő, sok a por Ez persze nemcsak a cu­korgyárban van így. Sok még a „poroló” üzem. Hát igen — mondhatnánk — ahol munka van, ott piszok is, por is. Csak az nem mind­egy, hogy mennyi. A cukor­gyárban például — azon túl, hogy megállapították, való­ban nagy a kömyezetszeny­­nyezés — szüntelenül kutat­ják, hogyan szüntethetnék meg mielőbb. Ennek első állomása a szennyezés okainak kivizs­gálása. így például megálla­pították, hogy ha a nehezen kiégethető, az Északi Közép­­hegységből hozott mészkő helyett a Dunántúlról kap­nák a szállítmányt, akkor (annak magasabb mésztar­­talma miatt) elegendő meny­­nyiségű mésztejet termelhet­nének —■ helyben — s nem kellene a poroló, szennyező égetett meszet vagonokban ideszállítani. A jövőben a gyár átáll a jobb nyersanyag feldolgozására. Mindezek mellett a szakemberek szá­mára kiírt, már említett újí­tási pályázaton fő téma a közvetlen környezet meg­óvása. Annál inkább szükség van a helyi kezdeményezé­sekre, mert egyelőre , csak saját műszaki megoldású tisztító, szűrő védőberende­zésekre számíthatnak. Fizetnénk, de nincs mire Körülbelül ez a lényege annak, amit Soós István fő­mérnök, a cukorgyár kör­nyezetvédelmi berendezések tervezéséről, vásárlásáról mondott. Másként fogalmaz­va: a gyárban az ügy nem pénzkérdés. Éppen a már említett levegőszennyezések megszüntetésére tett lépések vezettek zsákutcába. A ku­tatóintézet felmérte milyen mértékben szennyez a gyár, viszont arra már nincs vál­lalkozó, aki meg is tervezné a megfelelő védőberendezé­seket. Élelmiszeripari Terve­ző Vállalatot fel is keresték, de ettől egyelőre még száll­hat a por, a füst — a • kész tervekre várni kell. Az ÉL­TERV mindezideig még nem adott választ a gyárnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ország legnagyobb cukorgyárának környezetvé­delmi törekvéseit figyelmen kívül hagyják. Egyszerűen: eddig nem volt ilyen fel­adatok ellátására szervezett tervező csoport. Most alakul, s talán ez is jelzi, hogy a környezetvédelem ügye már időben foglalkoztatja az ér­dekelteket — nem várják ölbe tett kézzel a törvény megszületését. l Zenei élet Vándor Sándor szemle Á Bartók kórus hangversenye Horony, derítő telep A gyári ivóvíztárolók „túl­folyását” automatikus sza­bályzók beépítésével akadá­lyozzák meg, de sok vizet takarítanak meg azzal is, hogy a ' cukorgyártási folya­matba többször visszajuttat­ják az egyes részműveletek­ben elhasználódott vizet. Így péjdául a répaszelet pré­seléséből származó, nagy szervesanyag tartalmú levet ismét a „diffúzióba” vezetik. Mindezek mellett a néhány éve épített hűtőtorony is se­gít a takarékosságban. A toronyban lehűtött gőzből nyert vizet újra felhasznál­ják a kondenzációhoz és így több mint hatezer köbméter­rel kevesebbet emelnek ki a Tiszából. Az átalakítások, s a gyár laborotóriuma által az idén folyamatosan végzett vízmi­nőség-ellenőrzések mennyi­re segítettek a tiszta vízért szomjazó Tiszán, még ez­után derül ki Középtiszavi­­déki Vízügyi, Igazgatóság vizsgálataiból. Egy azonban máris biztos: bármilyen lesz az eredmény, a cukorgyár még az idén is fizet szenny­vízbírságot. Igaz, már nem sokáig, mert a jelenlegi kor­szerűtlen, kis kapacitású szennyvízderítő helyett kö­zel 45 millió forintos be­fektetéssel 1,2 millió köb­méteres szennyvíztáróló-de­­rítő telep épül. A tervek sze­rint 1976-ban már üzembe lép — s a cukorgyár nem szennyezi többé a Tiszát...

Next

/
Thumbnails
Contents