Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-26 / 48. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP lí?75. február 26. A magyarok kedyelt írója 4 Válság — olasz módra azokat a lehetőségeket, amelyekkel életük elviselhető. Nehéz erről nyilatkozni annak, aki nem él benne társadalmukban, aki nem közéjük született. Aki nem olasz. Hogyan is élnek ma az olaszok? Ki tud erre .választ adni? Csak ők. Ök bizonyára tudnak. Vannak, akik azt mondják, nem is olyan rossz a helyzet. Olaszország a háború ótá a „kényes egyensúly” állapotában, él, annak fenntartásához az olasz politikai élet vezetői már kitűnően értenek. Megszokták ezt, és valamiféle politikai akrobatika segítségével még mindig kimásztak . a bajból. Mindössze arról van szó, mondják az optimisták, hogy kritikus napok következtek és most egy kicsit jobban kell ügyeskedni. De nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy arról beszélnek. Az olaszok különben is azt tartják magukról, hogy ők pesszimisták, szeretik eltúlozni a rossz helyzeteket. Ahogy egy olasz újságíró kifejézte: „Az önpusztító nemzetek fajtájához tartozunk és szeretjük elsiratni azt, amit elpusztítottunk.” A „sírás” most arra jó, állítják egyesek, hogy könnyebben hozzájussanak a támogatáshoz, amelyre a közös piaci és NATO-partnereiktől ma szükségük van. A „bilanciö”, a mérleg, igaz, hogy megbillent — mondják —, de nem fogunk össz'eomlani. Nyugati partnereink nem hagyhatnak magunkra, Amerikától korlátlanul kapunk hitelt és a Közös Piacnak is szüksége van az 55 milliós olasz piacra. Az a baj — mondják az optimisták -r, megszoktuk, hogy jobban éljünk, mint ahogy tehetjük. De azért nem olyan rossz az élet ma sem Olaszországban, csak szét kell nézni... Az optimisták rnondják: egyedül a gazdasági nehézsé, gek nem jelentik azt, hogy feltétlenül katasztrófától kellene tartani. Az olaszoknak különben sem újdonság, hogy bizonytalan kormányok vezetik őket, akik állandóan a szakadék szélén egyensúlyoznak. Ez még nem jelent csődöt. És különben is, a 60- as évek konjunktúráját a kereszténydemokraták hozták. Miért ne hozhatnák még egyszer...? Sőt: az exportra termelő . iparágak többsége fellendülést mutat, 1974-ben a bruttó társadalmi termék növekedése 3—4 százalékos volt. Az aranytartalék 2500 tonna. Ha az adórendszer kibúvóit, korruptságát meg lehetne szüntetni, az állam mintegy 10 ezer milliárd lírával több jövedelemhez jutna. Vagyis majdnem annyihoz, mint amennyi az egész költségvetési deficit. fin P7 ftnnk optimista iíu bt bwflíl ábrándozás. Nem lenne könnyű eldönteni, hogy melyik nehezebb: az adórendszer megváltoztatása, vagy az adók behajtása. Erre csak1 valami nagy fordulat hozhatná meg a választ. És mi lesz, ha mégis fordulat következne Olaszországban és a szocializmushoz közelebb álló erők vennék át az ország irányítását? — Semmi.,. ■— mondják. — Mindössze annyi történne, hogy az atyaisten jobbjáról átülnénk a baljára... Kerekes Imre (Folytatjuk) Gosev maszek-iiiúzeaia KÉPERNYŐJE ELŐTT Regényfolyam — így nevezik az epikus műveknek azt a fajtáját, amelyikbe a Thibault család is beletartozik. A több ezer oldalas művek kategóriája ez, ha egyáltalán ilymódon lehet, vagy illik besorolni a remekműveket ; de csupán azért említem mennyiségi oldaláról, mert a mai időkben, amikor éppen a hiányzó idő szorításában élünk, az ilyen terjedelmű olvasmányokhoz bizony ritkán nyúl hozzá az olvasó. A televízió viszont — hála igyekezetének —-f mégis elolvastatja, újra olvastatja velünk. A folytatásos, több részből álló „televíziós olvasmány” az egyik legkedvesebb szórakozásunkká vált. A Forsyte Saga vagy a Parasztok vagy most a Thibault-család a televízió jóvoltáoól vált, válik betsellerré, legkapósabb „olvasmánnyá” a képernyőn, és hatására sokszor a valóságban is. Ügy várjuk ezeket a folytatásokat, illetve egy-egy film folytatásait, mint annakidején Jókai regényének darabonkénti közléseit a napilapok olvasói. fi T^bau't család Az irodalomnak ezek a monumentális ■ építményei, mint Roger Martin du Gard családok vagy még inkább nemzedékek útját ábrázoló regénye is. egy-egy kor társadalmának szinte teljes keresztmetszetét adják. Építmény a Thibault család is, amelynek megformálásában a szerző együtt alkalmazta a történész és a mérnök módszereit. A regényből készült hatrészes tévéfílmben megelevenedik a század első évtizedeinek francia világa, a bomló, megrendült polgári társadalom belső íeszító ellentéteivel és a ki-r bontakozás esetleges új útjaival. A magánélet és a történelem szoros egységet alkot a megformált jellemekben, és mint valami tükörben, úgy villantják fel a megidézett kor jellegzetes vonásait. Végeredményben a nyugati nagypolgárság* döbbenetes summáját kapjuk. Az első rész, a maga kidolgozottságával, részletező realizmusával arra enged következtetni, hogy a Noktldíjas író regénye erejéből a képernyőn sem veszít. Ilasztolányí-novelSák központi helyen szerepel. A Kulcs megfilmesítésében elsősorban a film hangulatteremtő erejét csodálhattuk meg, a másodikban a képi kifejezés gazdagságát, főleg az úgynevezett fürdési jelenetben, amikor a lassítás mesteri alkalmazásával a jelenet drámaiságát sikerült a legmagasabbra srófolni. Ranódy László rendező régebbi Kosztolányi-filmjeinek — Pacsirta, Aranysárkány — művészi eredményeit kamatoztatja, hatásosan. Szirtes Ádám kitűnő volt a „kettős” apaszerepben. Hévési hajrá... űéy látszik, valamiféle átok ül a televízió úgynevezett szórakoztató műsoraim Vagy talán a nevettetés valóban a legnehezebb műfaj lenne a képernyőn? Üj kísérlet mutatkozott be szombat este — menetközben majd még finomodik, azért kísérlet — a Hóvégi hajrá, de máris: megbukott. Egyenesben bukott meg, azaz, mint közvetlen adás. Ezt a tulajdonságát, hogy tudniillik élő Aiűsor, addig és ahynyit hangoztatták — mi ebben a szenzáció, más élő adások vidéki színhelyekkel hányszor; bizonyították már, hogy az efféle dolog nem világra szóló esemény, bár igaz, elszokott tőle kissé a televízió — annyit ismételgették tehát, hogy élő, míg azután: meghalt. Antal Imre rokonszenvesen próbálta bizonyítani, hogy ebben a hó végeken jelentkező televíziós hajrában nem következhet be semmiféle rövidzárlat. Még varázssípja is volt, csak fújni kellett, s máris: gyengébbnél' gyengébb ötletek léptek elő. Pél■ ,dául Kibédi a maga soha be nem fejezett rendőrviccével, ez volt benne a vicc, hogy u - nem fejezte be a viccet. (Ennél bizony többre volna képes a nagyszerű színész!) És. mások. Csák épp olyan sípja nem volt a műsor vezetőjének, melyiknek hangjára, ha beléfúj, az igazi humor, a s’\’Iemes ötlet bújt volna elő palackjából, a műsor alkotóinak fejéből. Aba Iván és Peterdi Pál szavain ' is csupán el-el mosolyodtunk. Ami szellemes, igazán értékes volt ebben az agyonmanipulált televíziós műsorban: a nézők valóban szellemes válaszai a feltett kérdésekre. De ez bizony egy órára kevés! » —] Ellenpont. JélrS2£ Itália helye és szerepe az emberiség történetében változatlan. A világ ismeri, hogy milyen emberi társadalmi, kultúrtörténeti, művészeti értékeket alkotott Róma, majd Itália. Európa tudja, mit kö-t szönhet a latin szellemiség, a latin nyelv elterjedésének a kontinensen. Nem arról írunk, és nem célunk, hogy a múlt, vagy a jelen értékeit lebecsüljük. Egy helyzetről szólunk, egy állapotról, amelyben ma a földközi-tengeri ország népe él és dolgozik. Tudjuk, hogy Olaszországban minden harmadik felnőtt a kommunista párt politikájára szavaz. Itáliában ma is magasszintű kultúra és civilizáció létezik. Az olaszok ma is udvariasak, jóindulatúak, tehetségesek. Kiváló gondolkodóik, mérnökeik, munkásaik vannak. Az olasz munkásosztály tudatában van helyzetének, az olasz nép többsége tudja, milyen körülmények között él. S tudja azt is, milyen okok vezettek a máig. S még valamiért érdemes megállni egy pillanatra. Nem biztos, hogy az olaszok is annyira súlyósnak érzik a helyzetet, mint ahogy a kívülálló látja. Ök bizonyára tudják, hogy a nehéz helyzetet hogyan lehet könnyebbé tenni, ismerik a módját, hogyan lehet szebbé varázsolni mindennapjaikat. Az olaszok szeretik az életet, tudnak élni, ismerik az élet művészetét. Találékonyak, okosak, racionálisak, ha a helyzet úgy kívánja. Hamar megtalálják a megoldás kulcsát. Bizonyára most1 is ismerik Vendégfogadás az Diüarküszcn Minden antarktiszi nyáron özönével érkeznek a turisták — tengerjáró hajókon, sőt vitorlásokon is — a „Bellingshausen” szovjet tudományos állomásra. A Dél-Amerikától a Drake-öböl által elválasztott félszigeten levő állomás a legkönnyebben elérhető helység a hatodik földrészen. Százával jártak már ott a lelkes érdeklődők, a távoli utazások barátai a különböző országokból, köztük a tenger fáradhatatlan kutatója Yves Cousteau. — Természetesen mindenki, aki az Antarktiszra érkezik, szeretne valamilyen emléktárgyat magával vinni, — mondotta Vagyim Popov, a Szovjetunió antarktiszi hidrometeorológiai szolgálatának vezetője. — Kezdetben, amikor a turisták nagyarányú ideözönlése teljesen váratlanul ért, szinte „tönkretétellel” fenyegette az állomást. De ezt persze csak tréfából mondjuk: mindig örülünk a vendégeknek. Filmbemutatót rendezünk nekik, az orosz konyhaművészet termékeivel kínáljuk őket, és emléktárgyakat, azonkívül könyvecskéket és levelezőlapokat biztosítunk számukra az Antarktiszról. — Idén elég zordon volt a nyár az Antarktiszon, — folytatta Vagyim Popov. — Az erős jégzajlás és a viharos szelek arra kényszeritettek bennünket, hogy helikopterek segítségével rakjuk ki a Mirnij obszervatórium és a Mologyezsnaja állomás horgonyzó helyére érkező hajókat. " A jégborította kontinensen most már közeledik az ősz: a legfőbb dologidő a sarkvidéken élők számára. Hamarosan végleg beáll a jég, a szovjet flottilla hajói sietve befejezik .szállító útjaikat és tudományos látogatásaikat. Az antarktiszi állomások legénységét minden szükségessel el kell látniok a hosszú télre. A Plovdiv közelében, Grodinóban élő Atanasz Gosev traktoros brigádvezetőt mindenki ezermesternek ismeri. Saját házában él; a szobák falait maga burkolta be fával, népi stílusban. Egyik sarokban kényelmes pad áll, előtte szokatlan, hordó formájú asztal. A kertben szökőkút, egy hatalmas, 300 éves tölgyfa ágaiból formált lugas, a másik oldalon szőlőlugas.. „ Mindent saját maga készített. Atanasz Gosev nemrégiben kis múzeummá alakította át régi házát. Az egyik falon régi parasztöltözet függ, a sarokban tűzhely, fölötte egy kampóra akasztott üst, mellette háztartási eszközök. A padlót házi szövésű szőnyegek borítják. A bútorzat egy alacsony, kerek asztalkából és néhány lócából áll. A szoba nagy részét régi szövőszék foglalja el, amelyen még Atanasz Gosev dédanyja dolgozott. Valamennyi tárgy — családi emlék. Ez azonban csak ízelítő a kiállításból. Az udvaron ősi parasztház modellje áll, a gazdasági épületekkel együtt. Az eresz alatt sarló, kapa, szekerce — a paraszti inunka megannyi eszköze. A kiállítás másik része a termelőszövetkezet megalakításának korszakát szemlélteti. A szö-A moldovai Dimitrij Batir, a kémiai tudományok doktora érdeke gyűjtemény tulajdonosa: a különféle korok és államok tudósairól szóló anekdotákat szedte csokrokba. Számos szórakoztató történet gyűjtött például lőlugas mellett az első szovjet traktor, amelyet a grodinói szövetkezet kapott. A gép különösen kedves Gosev számára: több, mint tíz éve 3 ült először a kormány mögé. Atanasz Gosevnek éppen az a traktor adta az öletet saját múzeumának a kialakításához Annak idején meghallotta, hogy a régi gépet roncstelepre akarják szállítani. Ekkor meggyőzte a szövetkezet vezetőit és a községi tanácsot, hogy a traktornak — amely a falu szocialista átalakulásának előhírnöke volt — múzeumban a helye. „Nálunk azonban nincs múzeum” — mondották. „Majd lesz” —■ válaszolta Gosev és nagy lelkesedéssel látott hozzá a munkához. S az alakuló múzeum az egész szövetkezetét • magával ragadta. A géppark is hamar kiegészült. Az „Unyiverszal” traktom mellé került egy kiselejtezett „Vlagyimirec”, később egy „Belorusz” is, majd az elsőfszovjet kombájn motorja. Maga a gép tönkrement. Atanasz Gosev tervezi a falu és környéke forradalmi emlékeinek összegyűjtését is. Fáradozását különösen a fiatalok értékelik, akik gyakran keresik fel Gosev „maszek” múzeumát. Albert Einsteinről, Niels Bohrról, Ernest Rutherfordról, Dimitrij Mengy ele j évről. Kisinyovban nemrégiben adták ki „Vidárp és szomorú tudósok” című gyűjteményét, amelyben 80 tudósról 120 történetet írt le. A Nóbel-díjas Ivó Andricstól csupán néhány elbeszélést nem fordítottak még le magyarra, s ez egész munkásságának mindössze 10 százalékát képviseli. A „Híd a Drinán” mű Csuka Zoltán fordításában öt kiadást ért meg magyar nyelven. Magyarországon a „Híd a Drinán” ötödik kiadása 120 000 példányban jelent meg. Ezt a példányszámot eddig magyar nyelven egyetlen jugoszláv mű sem érte el. , Eme regény, amelyről joggal tartják, hogy felhívta a világ figyelmét Andrics munkásságára, gondolatainak eredetiségére, írásművészetének erejébe, s egyúttal Jugoszláviára, annak színes és gazdag történetére — „karrierjének” az is érdekessége, hogy elsőként magyar nyelven fordították le. A regény hamarosan nagy siker lett a magyar közönség körében, s eljutott egy müncheni, magyar származású könyvkiadó kezébe is, aki anyanyelvén olvasta azt el. Andrics sohasem feledkezett meg legsikeresebb fordítójáról, Csuka Zoltánról. „Mi jugoszlávok sokkal jartozunk Önnek” — írta Andrics Csukának üdvözlő levelében, mikor Csuka Zoltán magas jugoszláv kitüntetést kapott És ez nem túlzás, hiszen Csuka eddig összesen 100 művet fordított le magyar nyelvre a jugoszláv népek irodalmából. Csuka Zoltán most várakozással tekint Andricsnak ama műve elé, melyről 1984-ben hallott először. Akkor Hercegnoviban Andriccsal együtt sétált a Kotori-öböl partján, Andrics egyszer csak megállt, a kezével körbemutatott és megszólalt: — A következő regényem egyik fejezete éppen itt játszódik. Mikor Csuka később többször is rákérdezett a regényre, mindig ugyanazt a feleletet kapta: — Még nem készült el. Cáuka Zoltán sem tud egyelőre ennél többet: Andrics ismét boszniai környezetet ír le készülő^ regényében, hősei bosnyák emberek. Észt régészeti leietek Észt régészek a közelmúltban olyan feltárásokat végeztek. melyeknek eredményei lehetővé teszik az egykori Oroszország és Skandinávia közötti kereskedelmi útvonalak pontosabb kijelölését. Észtország nyugati partvidékén, egy időszámításunk első századából származó temetkezési helyen a régészek olyan bronz díszeket tártak fel, amilyeneket ezen a területen eddig még nem találtak. Hasonló, leletekről érkezett hír Svédországból is. Az észt kutatók megállapították, hogy korábban számos ilyen díszt találtak a Szovjetunió európai részének közepén fekvő Valdaj-hátságon. Az időszámításunk előtt készült díszek az egykori orosz kereskedők közvetítésével juthattak el Északra. B. IS. emlékiratai Brigitte Bardot, Franciaország „egykori” filmbálványa, kinek legutóbbi évei kevésbé viharosaknak bizonyultak a korábbiaknál — mint a Figarónál adott interjújában elmondotta — memoárjának megírására készül. Egyelőre egy sort sem vetett papírra és „négerrel” sem akar dolg°zni> azaz nem kér fel senkit rá, hogy gondolatait formába öntse. Kijelentette különben, hogy egyelőre nem ajánlottak fel számára megfelelő filmszerepet. Népszerűségét arra kívánja felhasználni a televízióban, hogy a figyelmet az öregekre, betegekre, szellemi sérültekre fordítsa. És maradjunk még az irodalomnál, pontosabban irodalom és televízió kapcsolatánál, mely alighanem a legtermekenyebb kapcsolSt, kivéve a valóság és a technikai kifejező eszköz egyenes kapcsolatát, amikor az életanyag nem az irodalom közvetítésével, hanem primér formájában ragadtatik meg. Ugyanis az elmúlt hét másik újdonsága is arra vall, a Kosztolányi-novellákbóT készített tévéfilm, hogy az irodalom kimeríthetetlen kincsesbánya a televízió számára. Kosztolányi novelláiból újabb és újabb filmek születnek. Rövid lélektani remekeit felfedezte magának a televízió, és nekünk nézőknek is. A kispolgárok világának néhány oldalas mesteri rajzolatait egymásután viszi képernyőre, s egyre stílusosabb, meggyőzőbb kivitelben. É tröténetek is, mint például a Kulcs belső finomságaival, hangulati intimitásaival jól megférnek a képernyő „vásznán”. Szántó Erike két novellából írt egy forgatókönyvet — Kulcs, Fürdés — és a végeredmény: jellegzetes kispolgári magatartás leleplezése, ugyanannak a jellemnek két oldala. Az apa, aki szolgaként hajbókol hivatalában főnökei előtt, s a családfő, aki ugyanakkor odahaza a maga királyságában korlátlan úrnak mutatja magát. Ugyanakkor az alapgondolat is egybefűzi a két történetet, hisz mindkettőben a gyerek és szülő viszonya Röviden A Színházi Album formájában és szellemében is mintha csak követni akarná hűségesen a színes, változatos színházi életet, állandóan keresi az új megoldásokat : holt magazinból hogyan válhat élő színházi újsággá. Ezúttal is több jó életre való ötlettel rukkolt ki. Igen szemléletesen vetette egybe az Elveszett paradicsom régi és mostani előadásának egy-egy jelenetét és hasznosnak ígérkezik a nézők bekapcsolása a műsorba egy valóban ördöngős kis masina segítségével. Viszont változatlanul teatrálisnak hatott és túlságosan soványka volt tartalmában a Meszléry Judittal készített interjú. Csak ennyi mondanivalója lenne egy művésznek önmagáról és a hivatásáról? Kende Márta, aki a dokumentumfilmben érzi igazán jól magát, a valóságot közelről szereti szemügyre venni, gondolatébresztő filmet készített — Küzdelem — egy csepeli gyárról. „Feltérképezte”, hogy milyen gazdasági és emberi problémákkal jár, ha egy üzem — a motorkerékpárgyár — új termék gyártására áll át, s a réginek gyártását pedig abba kell hagynia. Objektív látletetet kaptunk egy sajátos helyzetről középpontban a változások alanyával, az emberrel. V. M, Tudósok humora
