Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

1975. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 m m fjjUll&tnr 4 noMZáttKS§ 168 óra A rádió politikai magazin­ja, immár túl a 200. adáson, változatlanul az egyik leg­népszerűbb, legtöbbek által hallgatott műsor: Mindaz, ami egy-egy összeállításban szerepel, annyira szerteága­zó, oly sokféle, hogy szinte felsorolni is nehéz. Mégis mi az, ami egységessé ötvözi e riportokat, jegyzeteket, tu­dósításokat? Elsősorban az, hogy mindig fontos, mindig aktuális gondokról szól va­lamennyi. De túl ezen, túl a mindig határozott véle­ményt mondó, nézetet for­máló hangvételen, a műsor­vezetés az, amely — jobb jelző híján — jellegzetesen „százhatvannyolcórás”. Hogy lehet 30 év előtti dolgainkra minden szólam­tól mentesen érdeklődést keltve emlékezni, azt az immár sorozatként jelentke­ző műsorrész bizonyítja, amelyben 1945 újságjaiból hallhattunk részleteket. Iva­nov vezérezredes — Berecz­­ki Gyula interjújában — nemcsak a felszabadító har­sokról, nemcsak a hon vé­delmének jelentőségéről be­szél, elmond történeteket is, s a beszélgetés ettől válik plasztikusan érdekessé. Országos gond, hogy épülő városrészeink helyén sza­nálni kell a régi házakat, s ez megannyi huzavona for­rása. Az ezzel foglalkozó ri­port néhány fontos kérdésre ad egyértelmű választ, töb­bek. között megmagyarázza, hog/ a szanálás nem azonos a lakásigény kielégítésével, nem jelentheti azt, hogy az ilyen lakásból újba költözők valamiféle előjogokat élvez­hetnek. S itt van alkalom arra, hogy példaként, szóljunk a műsorvezető — Mester Ákos — szerepéről, ö az, aki vé­gül is kommentárjában a dolgokat, ahogy szoktuk mondani „helyre teszi”. Sőt, amikor az egyik hallgató te­lefonon az övétől eltérő vé­leményét közli, Mester Ákos ezt is elmondja nekünk, mi­közben fenntartja $uát vé­leményét. Ez a szinte fórum­szérű közvetlenség, ai, hogy a rádióhallgató szinte aktív résztvevője lehet a műsor­nak a politikái magazin már megszokott jellegzetessége. Mert nem arról van szó, hogy egyetlen műsor idejé­re „megengedik” a rádióhall­gatónak, hogy kérdezzen, vé­leményt mondjon — itt ez az aktív részvétel állandó lehetőség. Érdekes, bár némely rész­letében technikailag alig hallható az a riportösszeál­lítás, amely A négy mus­kétás, négy jegyüzér címmel a könnyen pénzhez jutók egy csoportját leplezi le. Sárközi Erika,, a hallgatók leveleire válaszolt, a téma immár harmadszor az, va­jon nem mozgunk-e keve­set, vajon miért egyre gyen-' gébb izomzatú a felnövő if­júság. Vértes Éva Ney York­ból jelentkezett, a ciprusi válság legújabb fejleményei­ről, amerikai visszhangjá­ról tudósított. Hallhattunk egy figyelemreméltó nyi­latkozatot az egészségügyi államtitkártól a csökkent munkaképességűek rehabili­tációjáról — ez szintén visz­­szatérő témája a magazin­nak. Az adás szinte legdöbbe­netesebb interjúja volt az, amelyben ,a chilei kommu­nista ifjúsági szövetség köz­ponti bizottságának a junta börtönéből most szabadult egyik tagja kapott szót. A 24 éves fiatalember egy évet töltött koncentrációs tá­borban, a szemtanú» hitelesí­tette mindazt, melyet a chilei junta rémtetteit vizs­gáló bizottság úgy fogalma­zott meg, hogy ennyi bűn­tényt és gyilkosságot nem ta­pasztalhattunk a második világháború óta. — tromböczky — Sárospatakra készülnek a jászberényi fafaragók „Értesítjük, hogy Sárospa­takon az idén is megrendez­zük — április 3—12 között — a fafaragó művészek találko­zóját. Az alkotó táborba ez­úton tisztelettel meghívjuk.” A meghívót Jászberénybe Varga Józsefnek és Muhari Lászlónak kézbesítette a na­pokban a postás. A két fafa­ragó már járt Sárospatakon. Mit hoztak magukkal az or­szágos találkozóról,/ és mit várnak most tőle? Varga Jó­zsef, aki az idén vesz részt negyedszer a sárospataki ta­lálkozón, eddigi tapasztala­tairól a következőket mond­ta: — Az ország mondén ré­széről érkeznek Patakra fa­faragók. Tavaly negyvenen voltunk. Emberi kapcsolatok, barátságok szenednek a tá­borozás ideje alatt. Azonos érdeklődésű emberek isme­rik meg egymást. Természe­tesen szakmai szempontból is jelentősek ezek a talál­kozók. Kóstolót kapunk más tájak szokásaiból, négművé­­___________________V szetéből, egymás munka-­­módszeréből. Ez igen hasz­nos, mert sok olyan fortélya van ennek a mesterségnek, amit otthon ülve nem lehet tökéletesen elsajátítani. Muhari László tavaly ka­pott először meghívást. Ak­kor 10, az idén 15 fafaragást visz magával, a pataki vár­ban megrendezésre kerülő kiállításra. Az alkotótábor­ból tavaly gazdag élmények­kel, neves fafaragóktól ka­pott értékes tanácsokkal s a fafaragásnak számára eddig ismeretlen fogásaival tért haza. — Számomra ez a meg­hívás, akárcsak az elmúlt évi, megtiszteltetés, és nagy felelősségvállalást jelent. Tíz napon át együtt lehetek és dolgozhatok olyan fafaragók­kal, akik sok szépet alkottak már. Elmélyültebb ismeret­séget köthetek a somogyi, a zempléni virágos mintákkal, v_gv a rám mindig nagy ha­tást gyakorló pásztormotí­vumokkal. Tanácstagi beszámolókon Félezer hasznos javaslat Az elmúlt év végén — november 4—27. között — megtartott tanácstagi beszámolók tapasztalatai­ról az elhangzottakkal kapcsolatos intézkedések­ről készítettek számvetést Jászárokszálláson. A nagyközség hatvan vá­lasztókörzetében megtar­tott beszámolókon két­­.ezerkétszázan vettek részt. Több mint félezer választópolgár kért szót, tett hasznos javaslatokat, és ajánlotta fel segítsé­gét. Ez utóbbi bizonyítot­ta, ' hogy a lakosság a nagyközség gondjait már nem tekintette kizáróla­gosan tanácsi feladatnak. Amikor bírált vagy ja­vasolt, egyben a megol­dás lehetőségeit.. is ke­reste. A korábbi tanácstagi beszámolókon szokásos­nál jóvftl kevesebben — harminckétten — szólal­tak fel kereskedelmi vo­natkozású kérdésekben, bizonyítékául annak, hogy a nagyközségben jelen­tősen javult az ellátás. Jogos elégedetlenség volt tapasztalható viszont a vízhálózat fejlesztése, a bel- és szennyvízelveze­tés kérdésében. A koráb­bi évekhez hasonlóan so­kan kérték a szilárd bur­kolatú utak, járdák épí­tését, az elhanyagolt ut­cák feltöltését, átjárók és átereszek javítását, a köz­­világítás korszerűsítését, a palackos gázellátás megoldását. A beszámolókon el­hangzott észrevételek alapján megállapítható: a vízhálózat bővítésével kapcsolatos igények mint­egy 6 ezer méter vízve­zeték építését teszi szük­ségessé. Vagyis az 1973- ban bejelentett‘igényeket még nem sikerült kielé­gíteni. A megfelelő ter­vezés hiányában történt fejlesztés során elmulasz­tották a gerincvezeték teljes kiépítését. Ennek következménye, hogy a szükséges víznyomás év­ről évre csökken, szapo­rodnak a „vak” vezeté­kek, romlik a víz minő­sége. Elkerülhetetlen te­hát a település egészét átfogó körkörös gerinc­vezeték kiépítése. A jár­daépítési és felújítási igényeket — bár azok meghaladják az öt kilo­métert — továbbá az át­járók, átereszek javításá­val, az utcák feltöltésé­vel kapcsolatos kéréseket a lakosság segítségét kér­ve, a tanács teljesíti. Jo­gosak, ezért kiemelten szerepelnek a nagyköz­ségi tanács idei fejlesz­tési tervében, a közvilá­gítás korszerűsítésével, a gázcseretelep építésével kapcsolatos észrevételek. A belvízelvezető mint­egy tíz kilométer hosz­­szúságú nyíltszíni árok­rendszer építése viszont meghaladja a tanács ez évi lehetőségeit. \ liiiimunkásük kórusfesztiváija Jól szerepeltek a megye énekkarai Ismét Maloskedvű ifjú­munkásokat látott vendégül Karcag. A tavaly nyáron nagy sikerrel megrendezett ifjúmunkás kórusfesztiválra emlékeztető hangulatban va­sárnap délelőtt Czigle János, a KISZ karcagi Városi Bi­zottságának titkára nyitotta meg a Vándor Sándor szem­le területi döntőjét. A váro­si tanács nagytermében Haj­­dú-Bahar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye ifjúmun­kásai léptek a szépszámú közönség elé. A püspökladá­nyi, martfűi, fehérgyarmati, kisújszállási, szolnoki, nyír­egyházi, jászberényi, mező­túri és debreceni szakmun­kásképző intézetek versenyé­ben remekül helyt álltak megyénk fiataljai. Április 4-én, felszabadulásunk 30. évfordulóján, Szolnok fenn­állásának 900 éves évfor­dulóján a megyeszékhely kö­zönsége elé léphet a karca­gi, a kisújszállási és a me­zőtúri ifjúmunkás kórus. Rajtuk kívül arany diplomát kapott a martfűi cipőipari szakmunkásképző intézet, ezüst diplomát pedig a szol­noki 605-ös sz. és a jászbe­rényi 606-os sz. Szakmun­kásképző intézet. Környezetuedelem a Szoivfeturfiiölsciii Kiállítás a Szolnoki Galériában Érdeklődök a kiállításon Vasárnap délelőtt a Szol­noki Galéria földszinti kiál­lító csarnokában Kaposvári Gyula múzeumigazgató beve­zetője után dr. Bereczki La­jos, a megyei tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg a Kör­nyezetvédelem a Szovjet­unióban című kiállítást, me­lyet a Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza bocsájtott a rendező szervek, a Damja­nich múzeum, a MTESZ, a HNF-környezetvédelmi bi­zottság és a megyei tanács építési- közlekedési és víz­ügyi osztálya rendelkezésére. A Dunaújváros után Szol­nokon bemutatott gazdag fo­tóanyaggal, meggyőző képek­kel mutatja be a világ első szocialista államának a ter­mészeti értékek megóvása és az emberi környezet védel­me érdekében tett erőfeszí­téseit. Már 1918 májusában megszületett a természet vé­delméről szóló rendelet, amelynek fontosságára Lenin hívta fel a figyelmet. Azóta a számos védett érték, termé­szetvédelmi terület kezelésé­vel, hivatalos, hivatásos vé­delmével nyolc országos szerv foglalkozik összehan­golt munkával, s százezrek tevékenykednek aktívan a természetvédelmi társaságok­ban, erdei szolgálatokban és a különböző társadalmi ter­mészetvédő egyesületekben. Időközben a Szovjetunió­ban is az egyre nagyobb mé­reteket öltő urbanizáció, a nagyipari termelés újabb, sürgető feladatokat rótt a megbontott természet egyen-Ráadás „Minden jegy elkelt” — figyelmeztet vasárnap dél­előtt a Szigligeti Színház pénztárába^ egy aprócska tábla, ám a nézőtér szinte üres. Elhangzik a harmadik csengetés is, kezdődik a játék. „Óz, a csodák cso­dába” — csodák csodájára gyerekek, játszótársak nél­kül. Kerek egf órát késett az endrődi, s a gyomai kis­iskolások „színházi vona­ta”, s Dorkát bizony már rég meseországba röpítette a hurrikán, mire betoppant a mesére, játékra, színház­ra éhes gyereksereg. Mit lehet itt tenni? Függöny, a színpadon rövid tanácsko­zás. „Elölről kezdjük. Há­romszáz gyereknek nem okozhatunk csalódást.. .* Ez az önként vállalt rá­adás még a vastaps köve­telte ismétlésnél is szebb, értékesebb volt. hé — súlyáért felelős szervekre, s 1972-ben a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa ülése foglal­kozott a természetvédelem további javításával és a kör­nyezetvédelemmel. Az évi 1 millió 300 ezer hektár védő­erdő telepítése, a 40 millió hektár védett mezőgazdasági terület, a vízvédelemre köl->. tött évi 700 millió rubel mind a hatékony környezetvédelmi munkát jelzik. * A szovjet szakemberek idő­ben felhívták a figyelmet a Mint erről lapunkban már beszámoltunk a Kulturális Minisztérium, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa és a Magyar Rádió „Hangtárlat” címmel művelődéstörténeti vetélkedősorozatot rendez, melynek során húszonegy művelődési otthon csapata szerepel a rádió mikrofon­ja előtt. A tizenkét forduló­ból álló játék hazánk fel­­szabadulásának 30. évfordu­lóját és az idén ötvenéves rádiót köszönti. A 70 perces elő adásokban három hely­színről, három művelődési otthonból — legutóbb Eger­ből, Mátészalkáról és Győr­ből — jelentkeznek a tizen­két főnyi csapatok, a kérdé­seket pedig a rádió stúdió­jából teszi fel Rapcsányi László játékvezető. Megyénk színeit a jászfelsőszentgyör­­gyi „József Attila” Művelő­dési Ház képviseli, bioszféra nemzetközi összefo­gással megvalósuló védelmé­re, és ennek első lépéseként kötötték meg az USA-val a környezetvédelmi együttmű­ködési megállapodást — amelyről ugyancsak beszá­mol a szolnoki kiállítás. A megnyitón, — amelyen megjelentek a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Házának képviselői is — több mint százötvenen tekintették meg a kiállítási — Szereplésünkre május 15-én kerül sor, a két ját- ' szótárs pedig a békési és a szentesi művelődési központ csapata lesz — tájékoztat Nagy Judit, a művelődési ház igazgatónője. —. A csa­patot már összeállítottuk, most a segítőtársakat, a „sú­gókat” keressük. Igen, itt lehet súg^ni, sőt kell is: a feladványok ugyanis na­gyon nehezek. Egy gomb­nyomásra Edison mesél GL B. Shaw anekdotázik, Lev Tolsztoj mesél — a zsűri pe­dig tucatnyi kérdésre kí­váncsi: kinek a hangját őr­zi a szalag, mikor készült a felvétel miről esik szó stb. S hogy az egész még bonyo­lultabb legyen, nekünk is kell hangfelvételt készíteni Hogy miről? Ez május 15-ig maradjon titok. 9« ' Hangtárlat lászfelsőszentgyőrgy készül m kinyitottam as JK ajtót. A lép­** csőhdzbán egy kopott alak állt, és jókora papagájt tar­tott a kezében; a ma­dár valami megfog­hatatlan módon Car­­menre emlékeztetett. Mindketten úgy fes­tettek, mintha tegnap alaposan beszívtak volna — az ember és a papagáj is. — Érdekli önt egy beszélő madár? — kérdezte szigorúan a férfi, a papagáj pedig leplezetlen megvetés­sel nézett rám. — Nem — felel­tem. — Egyelőre, tudja... valahogy megvoltam nélküle... — Vegye meg ezt a madarat! — mondta még szigorúbban az árus. — Nem bánja meg. No igen... csak­hogy ezek mindig ká­romkodnak. — Ez a madár nem káromkodik. Csupa Cselkas: okos dolgot mond. Ugye, Totó? —i Igenis! — rikol­totta a papgáj olyan meggyőző hangon, hogy szégyenkeztem a gyanakvásom miatt. — Látja? Ráadásul Totónak remek iro­dalmi ízlése van. Ve­gye meg ezt a mada­rat, amíg meg nem gondolom. Hiszen szinte ingyen adom. Csakis önnek. Tiszte- 1 létből, hogy úgy mondjam... — No és ez a höl­­gyecske, illetve , uracska... illetve izé.. Mit szokott mondani? — kérdeztem. — A színtiszta igazságot — felelte az árus, és megnyalta cserepes ajkát. — To­­tócskám — simogatta rpeg a papagáj por­lepte fejét —, ki ná­lunk Bulgáriában a legjobb szépíró? — Kokicskov — ri­koltotta a papagáj szenvedélye» meg­­győződéssel. — És ki nálunk s legjobb drámaíró? — folytatta ügyészi han­gon az árus. — Kokicskov! —• sivította harsányan m papagáj. — És ki a legjobb gyermekíró? — Kokicskov — ki­áltotta sietve a ma­dár, mintha sürgősen az elnökségbe akarna javasolni valakit. — Nos — jegyezte meg mosolyogva —, Toto valóban rendkí­vüli madár. Talán meg is veszem. — No látja, Kokics­kov elvtárs — düny­­nyögte az árus. — Mondtam én, hogy nem bánja meg... Fordította: Gellért György A beszélő madár*

Next

/
Thumbnails
Contents