Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 1975. február 23. 4 Válság — olasz módra A meddőség tragédiája Yerma a Szigligeti Színházban Csomos Mari (Yerma) és Piróth Gyula (Juan) Totó: Nagy Zsolt «.______________________ Terrorakciók. Ai válság félelmetessé válik a terrorakciók robbanó tényé­nek Az első bombái egy mi­lánói bankban robbantotta, most öt éve, Borghese her­ceg bandája. A merénylet 17 halottjáról az évfordulón or­szágszerte megemlékeztek. Az utolsó nagy bomba a múlt év augusztusában Bo­lognában, az ltalicus-ex­­pi jsszen 12 életet pusztított el. öt év óta a terrorakciók százai tartják rémületben az olasz közvéleményt. Csak az áldozatok ismer­tek. A szervezők, a tettesek jórészt máig ismeretlenek. Közülük bíróság előtt még senki sem állt, büntetést a szörnyű merényletekért még senki sem kapott. Ki tudja, hol vannak ezek az emberek, hol találhatók? Tudják. A SÍD, az olasz ka­tonai titkosszolgálat mindent tud. Ismeri a tetteseket és szervezeteiket, de nem hoz­ta nyilvánosságra. Politikai érdekből. Így gyanúsítani lehetett a szélsőbalt, s a gyanú árnyékot vetett vala­mennyi baloldali pártra. Mindenekelőtt a kommunis­tákra. Azt remélték, hogy a bal­oldalra hárított gyanúval gyengítik a kommunistákat és erősitlk a keresztényde­mokratákat. Csakhogy a közvélemény a le nem leplezett merényle­tekért a hatalmon lévőket, a kereszténydemokratákat tet­te felelőssé. Nem volt mit tenni, be kellett vallani az igazságot: a merényleteket szélsőjobboldali fasiszta szer­vezetek tagjai követték el. A vallomás igaz: de csak azért, mert most úgy vélik, hogy ez szolgálja a keresz­ténydemokrácia érdekeit. Bi­zonysam akarják, hogy a hatalmon lévő keresztényde­mokraták fel akarnak lepni a merénylők ellen. (Tudósítónktól) Az MTESZ Szolnok megyei Szervezete elkészítette mun­kájának tavalyi mérlegét. A szervezethez tartozó 24 önál­ló egyesületi csoport 3600 tagja tervszerűen dolgozott, tevékenysége szorosan kap­csolódott a megye gazdaság­­politikai céljaihoz és az üze­mek műszaki-fejlesztési fel­adataihoz. Különösen jelen­tős az a munka, amelyet az egyesületek az üzemekben végeznek. A megyei szerve­zet különböző üzemi csoport­jai, szakosztályai és mun­kabizottságai kb. 100 üzem­ben munkálkodnak. ötlet­gazdagon segítik a szakmai továbbképzést, a műszaki fejlesztést, az elmélet és a gyakorlat szorosabb kapcso­latát. Példa erre, hogy 1974- ben 663 tudományos rendez­vényt tartottak, s ezeken 54.400-an vettek részt. A ren­dezvények száma 50 száza­lékkal haladta meg az előző évit és 14 ezerrel több érdek­lődőt vonzott. Az ankétok, tanácskozások, bemutatók, kiállítások, ta­­nulmányútak hasznosan szolgálták megyénk üzemei­nek fejlesztését, a műszaki gárda szakmai ismereteinek gyarapítását. A tavalyi mű­szaki hetek — amelynek ki­emelt témája a környezetvé­delem volt — 70 rendezvé­nyén 4600-an vettek részt. A Magyar Agrártudományi Egyesület 40 nagyobb prog­ramja közül országos érdek­lődés kísérte a karcagi Ti­sza vidékfejlesztési Tudomá-De a fasiszta szervezetek most is működnek. Közülük a „Venti dei Rosa”, a „Szél­rózsa” nemzetközileg is hír­hedtté vált. ök készítették elő az 1970- ben megkísérelt államcsínyt. De csak elkezdték, folytatni nem tudták. Hogy miért? Ezt nem hozták nyilvános­ságra. De a SÍD mindent tud. A regénybe illő leleplezé­sek során egyre világosabbá válik, hogy a SÍD (a katonai hírszerző és elhárító szolgá­lat) nyakig elmerült a ter­roristák tevékenységében, mindenhova befurakodik, anélkül, hogy valamit is megakadályozna, mesteri módon manipulál, és mér­gez. Vajon ők keverik a kártyát, és ha igen, kinek az érdekében? Ez most a kér­dés. Erre szeretne választ kapni az olasz közvélemény. A közhangulat nyomására, a háborgás csillapítására az utóbbi hónapokban letartóz­tattak néhány tábornokot. Az ügyek aktái valahol az igazságügyi hatóságok labi­rintusaiban bolyonganak. A szélsőjobb nem állt le. Az MSI hangszórós kocsijai ma is robognak Róma utcá­in. Jelszavaikat harsogják és 10 ezer számra szórják röp­céduláikat. Leone államfő azzal pró­bálta megnyugtatni a terror dúlta országot, hogy „Itália nem lesz az erőszak marta­léka.” Államcsíny. csínynek, az eredeti tervek szerint, mar 1970-ben meg kellett volna történnie. Nem történt meg, de el­kezdődött. Borghese herceg emberei fegyveresen beha­toltak a belügyminisztérium épületébe és elfoglalták an­nak harmadik emeletét. Egy titokzatos telefonáló leállí­totta őket. Az ügyről tudott a SID, a katonái elhárítás, de mé­lyen hallgattak. Tudták, hogy a szereplők a Venti dei Rosa, vagyis a Szélrózsa ne­nyos Napokat. Az esemény­­sorozaton hazánk jeles tu­dósai tartottak előadásokat. Szolnokon a tiszántúli mé­hésznapok ankétja és kiállí­tása vonzott többszáz érdek­lődőt. Az országos tej termelé­si tanácskozás, a mezőgazda­­sági könyhónap, s a különbö­ző iparszerű termelési rend­szerek bemutatói megyeszer­­te elősegítették a fejlett ter­melési technika bemutatását, a Tisza 11. vízlépcső adta le­hetőségek kihasználását. Az elmúlt év sikerei újabb ösztönzést adtak az MTESZ megyei Szervezetének 1975 évi munkájához. Programját a párt gazdasagpolitikai hatá­rozatainak és a MTESZ ren­delkezéseinek megfelelően dolgozta ki. Az idei terveit is az a törekvés jellemzi, hogy a szervezet, munkájával se­gítse a megyei gazdaságpoli­tikai célok megvalósítását, hogy egyre jobban épüljön be az üzemek, vállalatok éle­tébe. fA szervezet hatodik alka­lommal rendezi meg április 8. és május 15 között a mű­szaki heteket. A tudományos sorozat kiemelt témája a ter­melés anyagi, technikai ellá­tottsága lesz. Nyitó program­jaként április 8 és 10 között országos anyag- és készlet­gazdálkodási konferenciát tartanak. Jelentősegében nem kisebb a június 17—19-i köz­gazdász vándorgyűlés, amely­nek szolnoki megszervezése­vű padovai szélsőjobb szer­vezethez tartoztak. Csaknem négy év telt el, hogy az ügyről beszélni kezdtek. Majd letartóztatták Vito Micelli tábornokot, mint az államcsíny egyik fő szer­vezőjét. Tőle nem sokat tudunk, vallomása nem ismeretes. De egyik munkatársa, Roberto Cavallero egy napon be­szélni kezdett. Vallomást tett a padovai ügyésznek, Giovanni Tamburinonak, összeállította emlékiratait és nyilatkozott az Europeo cí­mű folyóiratnak. Cavallero vallomásából: „Egy nap, amikor a kaszár­nyában tartózkodtam, hiva­tott Spiazzi őrnagy, kezem­be nyomott egy zöld színű röpcédulát. Szövege a tisz­tekhez szóló felhívás volt, hogy vessenek számot az or­szág helyzetével és vegye­nek részt egy felkelésben, méltóan a dicsőséges olasz katonai hagyományok szel­leméhez. Véleményemet kér­dezte. Az iránt érdeklődtem, hogy a szöveg valóban hite­les-e, minthogy aláírása mindössze ennyi volt: Ope­­razione Patria. A röpcédulát tiszteknek volt szabad átad­ni, akikről feltételezhető, hogy egyetértenek annak tar­talmával. Felhívták figyel­memet, hogy nagyon jól gondoljam meg, kinek adom oda...” Az államcsíny akkor, 1970- ben nem történt meg. A fegyveres puccsisták sietve és sértetlenül elhagyták a belügyminisztérium épületét. Máig sem tudni, ki volt a titokzatos telefonáló. Borghese herceg Spanyol­­országba távozott. Ott halt meg, állítólag megmérgez­ték. Cavallero szerint az ál­lamcsíny terve nem került le a napirendről. Csak pro­longálták. Kerekes Imre (Folytatjuk) ben tevékeny részt vállal a a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság. Az ün­nepi könyvhét idején szov­jet műszaki filmnapot tarta­nak. A természetvédelem cél­jait szolgálja a májusban sorrakerülő „erdők napja.” A hidrológiai társasággal együtt kiskörei napokat szer­veznek, azzal a céllal, hogy a vízlépcső népgazdasági sze­repét és jelentőségét mind­szél esebb körben ismertessék meg. Az idei program az agrár­­szakembereknek is bőséges választékot kínál. Április­ban országos mezőgazdasá­gi-gépészeti tanácskozásra kerül sor. Szeptemberben a , Talajtani Társaság vándor­­gyűlésének színhelye lesz megyénk. Több egyesület közreműködésével októ­berben vízügyi korróziós tu­dományos kollokviumra ke­rül sor. Ezeken túlmenően az egyesületek munkatervei­be foglalt számos más ese­mény teszi színessé a szer­vezet évi programját. Az MTESZ megyei Szer­vezetének elnöksége február 26-án összegezi majd mun­káját, tárgyal 1975 évi vá­lasztmányi ülés előkészítésé­ről, foglalkozik az elnökségi bizottságok munkatervei­vel és meghatározza az üzemi egyesületek felada­tait EL SL A színen, középütt feketé­ben férfi fekszik. Ügy terül el. mintha ki volna feszítve; mellette nő térdel, vagy ta­lán ül, szintén gyászban, fe­ketében, lábánál lepedő ösz­­szehajtva, ropogós ágyruha, használatlan. Lepedő, az ágy kelléke. Hosszú várakozással teli, feszült csend. Az időt­len várakozás pillanatai. Úgy tűnik, mintha ősidők óta vár­nánk arra, ami majd törté­nik. S akkor megszólal a nő: csicsijja babuja. Versben szólal meg. Felénekli álmá­ból a férjét. Körülöttük min­den fehér, csak ők ketten feketék. A fehér is meg a fekete is a gyász színei. A kettő így együtt azonban még erőteljesebbé teszi az indítás tragikus atmoszférá­ját. Még nem tudjuk, mi tör­ténik, de már sejtjük mi történhet. Aztán a zárókép az előadás végén. Ugyanaz a férfi fekszik a színpadnak ugyanazon a pontján, mel­lette ugyanúgy térdel a nő, asszonya. S ugyanaz az idők távlatába vesző csend, de ezt már nem töri meg ének, se másféle hang: ez a halál csendje. (A kezdet és a vég, amely mesterien fogja egy­be az egészet.) Yerma reményei haltak meg. örökre bezárva egy kegyetlen törvényű, hazug erkölcsű világ, a spanyol tár­sadalom kriptájába. Bár a történtek szerint Yerma gyil­kolja meg férjét, valójában ő az igazi áldozat mégis, a most már mindörökre med­dőségre kárhoztatott asszony. Akinek mér sohasem lehet gyermeke, aki méhében már sohasem hordhat magzatot. Á színen annak vagyunk ta­núi, hogy a gyermekre áhí­tozó feleségben hogyan vá­lik fokról fokra méreggé, majd fojtó, gyilkos indulat­tá a vágy, a minden asz­­szonyban meglevő négy-öt gyerekre való vér, Yerma szíve-lelke tehetetlenségében hogyan telik meg egyre job­ban már-már csordultéig gyűlölettel. Kevés cselekmé­nyt! színpadi történet ez, a hagyományos értelemben vett drámához viszonyítva szinte antidráma. A Yerma: drámába oltott poézis. A színpadon megszó­laltatva fennen szárnyal és mélyen zeng. Nem csupán a közbeiktatott versekben, a feszes dialógusok prózai mondataiban is költőiség tes­tesül meg. Színes képekbe, tömör metafórákba, találó hasonlatokba — a költői ki­fejezés eszközei — öltözik a gondolat. Nincs anyakezem, mondja Yerma; itt a gyer­mek rózsaág, s ha megszü­letik, a nő melléből ragyog­va kilép; a rothadt magú férfiak pedig mocsárrá te­szik a mezők vidámságát. A képes beszéd ragyogó példái. És itt Németh László fordí­tói erényeit, nyelvi erejét is illik megemlíteni, mert a lorcai költészetet ő plántálta át a mi nyelvünkre. A szolnoki Yerma egyál­talán nem kompromittálja a színpadon ezt a varázslatos költészetet, sőt Valló Péter rendezése épp e költészet felragyogtatására törekszik. Az előadás alighanem leg­szebb tulajdonsága, hogy minden porcikája költészet­ben fogant. Oly módon bí­zik a szöveg költői erejében, a játék, tisztaságában, hogy a tragédia ábrázolásában kül­sőleges eszközt jóformán mi­nimálisát hasznai, lemezte­leníti a színpadot is, meg­szokott reális kellékeitől megfosztja, szűkszavú, stili­zált környezetet teremt, hoz­zá mozgást is, színkompozí­ciót is hasonlót. S mindezt tervszerűen teszi, ahogy a költői atmoszféra, de hozzá­teszem, a kifejezendő gon­dolat is kívánja. A fekete és a fehér erős kontrasztjával például szinte polarizálja a színpadot, s a lepedő, az ágyruha sokrétű alkalmazá­sával — a színpadkép „lepe­dő-realizmusa” — az alap­­gondolatot huzza alá erőtel­jesen. Közismert, hogy a Yerma is, mint Lorca más tragédiái tartalmában jelképes mon­danivalót is hordoz. A feu­dális erkölcsi világ börtöné­ben sínylődő asszony sorsa, a megalázott nő sorsa, en­nek a sorsnak a színpadi áb­rázolata Lorca idejében a vérző, szenvedő Spanyolor­szág kifejezése is volt, a földre szegzett homlokú spa­nyol nép keserűségének meg­fogalmazása. Itt a szolnoki előadásban ez a Lorca korához közvet­lenül kötődő jelképesség mó­dosul, illetve tágabb értel­met kap. A meddőség tragé­diája a terméketlen emberi élet szimbólumává válik, át­vitt értelemben. Két egymás­tól merőben eltérő, egymás­nak ellenfeszülő életfelfogás hangsúlyozott szembesítése; a földhöz ragadt sár- és pénzszagú gyakorlatiasság, a csak „az a fontos, ami a ke­zem között van” vagyonszer­zés filozófiájának, a langyos, szelíd, kényelmes élet prog­ramjának és az életre, az emberi élet teljességére vá­gyó, az önmagunk kiteljesí­tésére szomjazó magatartás­nak, a jövőre is gondoló, perspektivikus életszemlélet­nek összeütköztetése. Ez az előadás, a szolnoki azért „jajdul fel”, mert megvaló­sítói úgy érzik, hogy az em ­beri kapcsolatokban rejlő gyengeségek — sajnos — napjainkban sem kedveznek sokszor a „yermai életteljes­ség” megvalósításának. Yerma Csomós Mari, ma­kulátlan, tiszta alakítás az övé. Művészi pályafutásának kétségtelen csúcsa. A med­dő asszony sorsát végtele­nül emberi módon és hitele­sen formá'ja meg. Nem jel­képet alakit, embert állít elénk. Az ő megformálásá­ban Yerma monumentalitá­sa a feltörő asszonyi érzel­mek mélységében mutatja meg magát. Ügy mondja Lorcát, mintha véréből foly­nának a szavak. Lázadása a szépért mindenre képes em­ber tragikus felkelése. A csend is megszólal, ha őt veszi körül. Bár rövidebb szerepben, mégis méltó pár­ja a Jüant alakító Piróth Gyula, aki nem csupán fele­sege gyűlöletének tárgya, ha­nem igazi hús-vér ember. A lélek mozgásait igen ponto­san, kevés külső eszközzel tudja kifejezni. Juan nem vá­lik egysíkúvá, ahogy ő meg­formálja. Jól illeszkedik hoz­zájuk a Viktort alakító Cser­halmi György, aki egyálta­lán nem mellékszereplő Yer­ma tragédiájában. Az ő pásztora szinte némán hord­ja egy soha be nem vált­ható szerelem „édes terheit”. El tudja hitetni, hogy Yer­ma és az ő alig bimbózó kap­csolatából termő ág nőhe­tett volna ki, ha más erköl­csi viszonyok között élnek. Dicséretesen állítja elénk Koós Olga a jókedvű, élet­vidám öregasszonyt, s a já­tékba stílusosan illeszkedik Baranyai Ibolya Mariája, Falvay Klári Dolorese. Friss szín, bár a hang mutál még, Bárdos Margit szabad leve­gőre vágyó sihederasszonya, korán leszakasztott virága a női nemnek. Az asszonyok kórusából — a falu szája — Veszeley Mária érettségével, Sebestyén Éva rikító szín­foltjával tűnik ki. (Kár, hogy a nagy „szócséplésben” egy­­egy szólamot nem lehetett érteni.) Némaságukban is igen kifejezőek Yerma só­gorasszonyai. Mint riasztó, fenyegető fekete felkiáltóje­lek. (Bachmann Márta, Gás­pár Éva). A hangulatterem­tő zene Molnár Péter és Valía Ervin jó érzékét bizo­nyítja. De elismerés illeti a kosztümök tervezőjét Hruby Máriát s a már fentebb jel­lemzett színpadkép megkom­­ponálásáért Najmanyi László díszlettervezőt. Lorca nem új vendég a Szigligeti színpadán. Évek­kel ezelőtt már bemutatták a Vérnászt. A Yermával — úgy látszik — Shakespeare, Csehov mellett Lorca is oda­kerül a színház kedvelt, ke­gyelt klasszikusainak sorába. Szép hagyomány lenne. Yalkó MttJSt RSHiiszcaki hetek, kiskörei napok Érdekes rendezvények az IU8TESZ idei programjában

Next

/
Thumbnails
Contents