Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

a SZÓI NOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 18. /álság - c lasz mod a a.____ Inn« Az olaszok állító­­iflol lag három dolog­hoz értenek: a zenéhez, a labdarúgáshoz és a gépko­csikhoz. A gazdasági válsá­got tekintve a zenét és a labdarúgást figyelmen kí­vül hagyhatjuk. Annál is in­kább, mert ehhez valóban értenek. A gépkocsihoz már kevésbé. Az olasz ipar struktúrá­ját úgy építették fel, hogy annak a gépkocsi az alapja. Azt mondták, ha gépkocsi van, akkor minden van. Egy fejlett gépkocsigyártással rendelkező ország mindent elbír. Nem így történt. Túlter­helési válság robbant ki a gépkocsiiparban. A Fiat és az Alfa Romeo kocsi százez­rei várnak bel- és külföldi vevőre. Ezt tetézte az olaj­­háború. Olaszországban a benzinárak -— noha korlátla­nul kapható — a négyszere­sére emelkedtek. Mindezek következtében a gépkocsi­­gyártás termelési üteme le­lassult, a Fiat például időn­ként háromnapos munka­héttel dolgozik. Nő a gépko­csiiparban a munkanélküli­ek száma, napirenden az el­bocsátások és a sztrájkok. A gépkocsi iparra alapozott gazdasági elmélet kudarcot vallott. Ez oly mélyen érinti az olasz ipari struktúrát, hogy helyreállítására úgy­szólván nincs remény. Az olasz ipari gépezet ter­mészetesen ebben a helyzet­ben is működik. Felmerül a kérdés, mégis hogyan lehet ilyen politikai­gazdasági konstellációban, az egymástól függetlenül, . kü­lönféle érdekeket képviselő vállalatokat, ipari csopor­tokat-valamiféle közös, ren­dező elv szerint működtetni, irányítani? Az olasz ipari vállalatok 40 százalékában — a legfon­tosabb iparágakban — az állam részvény többséggel. rendelkezik. Vagyis ezek lé­nyegében állami irányítás­sal működő vállalatok. Ilymódon kétségtelen, hogy az állam befolyása, irányí­tó szerepe nagymértékben érvényesül. Mindössze arról van szó, kingk a hasznára? A kérdés aitaoémikus &s egyben vitathatatlan: a ka­pitalisták hasznára. De ugyanez az ipari struktúra a széles tömegek érdekében is működhetne, ha szocialista elemek határoznák meg a vezetés koncepcióját. A vállalatok és üzemek államosítása az említett mértékben tehát már meg­történt. Nem is az államo­sítás továbbvitele a legfon­tosabb pillanatnyi tennivaló, hanem az ipari csúcsszerve­zet vezetési koncepcióját kel­lene megtölteni megfelelő tartalommal. Berlinguer, a KP főtitkára erre célzott, amikor legutóbbi beszédében kijelentette, hogy a válság­ból kivezető fordulat intéz­kedései során szocialista ele­meket kell bevezetni. Ezt természetesen egyet­len nagytőkés sem hajlandó elfogadni. Ugyanakkor az olasz közgazdászok, sőt a közvélemény is tudja, hogy Bérlinguernek igaza van. Más megoldás nincs. Ha pedig minden marad a régiben, ak­kor az ipari csúcsszervek­től a. vállalatoknak, vállal­kozóknak juttatott összegek továbbra is elfolynak. Nem eredeti rendeltetésükre hasz­nálják azokat. Felhasználá­suk ellenőrizhetetlen a je­len állami és gazdasági struktúrában. A pénz, az állami támogatás, a dotáció ilymódon csak a spekulációt szolgálja, az inflációt erősíti. AUTÓK ÉS UTAK. A gépkocsigyártás koncepciójá­hoz tartozott az utak prob­lémája. Az volt az elképze­lés, hogy a gépkocsigyártás­sal párhuzampsan fejleszte­ni kell az úthálózatot. Olasz­országban egymíllíárd lírába kerül egy kilométer út meg­építése. Az úthálózat kiváló. Az olasz autósztrádák világ­hírűek. , Csak- éppen meget­tek, valósággal felfaltak úgy­szólván minden pénzt, ami­vel az államkassza rendel­kezett. Ezért nem jutott szo­ciális beruházásokra, nin­csenek új kórházak, iskolák, elhanyagoltak a szociális in­tézmények. A betegek egy része a kórházak folyosóin hever. _ Bergamóban sztrájk­ba léptek a betegek, tiltako­zásul a piszkos kórtermek miatt. Torinóban az adóhi­vatal lefoglalta az egyik kórház ágyait és ingósága­it. A kórházak egész sorá­ban, pénz hiányában, nem váltanak ágyneműt, s ha ép­pen meghal valaki, biztos hogy sztrájkolnak a sírásók. Az iskolákban nem fűtenek, a tanítók, tanárok vállrave­tett télikabátban magyaráz­nak, kedvük szerint, mitsem törődve a tanmenettel. Isko­lareform — olasz módra. Valaha Angliában a bir­kák ették meg. az embereket, ma — Olaszországban — az utak. Igaz ugyan, hogy eze­ken az autósztrádákon re­mekül lehet hajtani, de az is világossá vált, hogy az út, amit építettek, politikai­lag, gazdaságilag nem jár­ható, Olaszországnak 1974-ben mintegy 7000 milliárd líra (kb. 10,5 milliárd dollár) a kereskedelmi deficitje. En­nek fele az olaj világpiacon megemelt árából származik. Az olaszok azt mondják: ez rosszabb mint egy elvesztett háború. Anwó{i Koldus ül a Pi­­yyddt azza Argentina sarkán. Magnóról szól a megindító szöveg: „Emberek, isten nevében adjatok!” Fö­lötte tábla: „AMALLATO” ■— vagyis beteg. Ül a koldus, elmerülve gitározik. Szemén fekete szemüveg. Kabáthaj­tókáján jelvény helyett fé­két^ gomb. Sötét napszem­üvege mögül ábrándozva te­kint a semmibe. Adok neki 200 lírát, de nem a földön heverő sapká­ba dobom, hanem nyújtom. Kelletlenül néz rám, de el­veszi. Zavarom. Mégis felteszem a kérdést: — Kit gyászol? — Az olaszokat. — Miért választotta ezt a foglalkozást? — Divat. — Értem... de nem látok itt több koldust a környé­ken. — Mind koldus ez, uram... Semmit sem ér a pénzünk. — Ott az a tábla a feje fölött: beteg! Tényleg beteg? — Én nem. A helyzet. — Ki kellene javítani a táblát. — Fejezzük be uram, 200 líráért tovább nem beszé­­lek! Kerekes Imre (Folytatjuk) Havanna, a VIT városa Közel-Keiel Kissinger elképzelései A Haarec című Tel Aviv-i lap vasárnapi közlése sze­rint Kissinger amerikai kül­ügyminiszter legutóbbi izra­eli látogatása során kifejtet­te elképzeléseit egy újabb részleges izraeli—egyiptomi békemegállapodásról. Ennek értelmében Izrael kiürítené a megszállása alatt tartott Abu Rudeisz-i olajmezőket, Egyiptom pedig garantálná, hogy két évig nem hajt vég­re támadást Izrael ellen. A lap' értesülése szerint az Egyesült Államok ingyenes gázdasági segély formájá­ban kárpótolná Izraelt azért a veszteségért, amelyet az ország kőolajfogyasztásának felét biztosító olajmezők fel­adása jelentene. Az amerikai külügyminisz­ter terve szerint a Sinai-fél­­sziget két, stratégiai fontos­ságú hágója, a Mitla- és a Giddi-szoros továbbra is íz- ' rael kezén maradna. Rabin izraeli miniszterel­nök már többízben kijelen­tette, hogy országa csupán abban az esetben hajlandó visszaadni Egyiptomnak a sinai-félszigeti olajmezőket vagy hágókat, ha Egyiptom hosszú távra deklarálja bé­keszándékát A vasárnapi kubai lapok vezető helyen számoltak be arról az NDK fővárosából érkezett döntésről, hogy a VIT előkészítő bizottsága úgy határozott: a XI. Világifjú­sági Találkozót 1978 nyarán Havannában rendezik meg. A kubai KISZ első titkára, a bizottság ülésén részt vett delegáció vezetője, Berlinből adott telefoninterjújában hangsúlyozta: „A döntést a kubai forradalom iránti tisz­telet megnyilvánulásának te­kintjük. 1978 nyarán ünne­peljük a Moncada-laktanya megtámadásának 25. évfor­dulóját. Ez még rangosabbá teszi a világ haladó ifjúsá-Bruno Kreisky osztrák kancellár, aki a szocialista internacionálé ténymegálla­pító bizottságát vezette négy arab országba, vasárnap dél­után visszaérkezett Bécsbe. Az internaconálé küldöttsége Marokkót, Algériát, Tunézi­át és Líbiát kereste fel, s vezető politikai személyisé­gekkel találkozott gának havannai találkozó­ját.” A kubai ifjúság lapja, a „Juventud Rebelde” vasár­napi száma kiémeli Erich Honeckernek, a Német Szo­cialista Egységpárt KB első titkárának szavait: „A világ­ifjúsági találkozó jó kezekbe kerül.” A lap a többi között hang­súlyozza: „Első ízben talál­koznak Európán kívül a vi­lág haladó ifjúságának kép­viselői, Békeóhajukat, sza­­badságszeretetüket, a világ leghatalmasabb kapitalista államának szomszédságában, a szabadság szigetén fejez­hetik ki.” Nyugat-Berlinben február 22-én Bruno Pittermann el­nökletével üléseznek a szo­cialista internacionáléhoz tartozó vezető pártok képvi­selői. Willy Brandt, az SPD elnöke és Schmidt nyugatné­met kancellár bevezető re­ferátuma után Kreisky kan­cellár beszámol a szervezet ténymegállapító bizottságá­nak most véget ért útjáról. internaGionálé-küldilttség A barátság okmánya Fényerőszabályozó a foglalatban „Uraim!” — így hangzott az ünnepi beszédben a megszólítás huszonhét év­vel ezelőtt, 1948. február 18-án, a magyar-szovjet barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződés megkö­tésekor. „Kedves elvtársak, barátaim!” — volt a meg­szólítás 1967-ben a szerző­dés megújításakor. A két dátum között történelmi korszak feszül, az óriási változások kora, mely vál­tozások azóta is a szerző­dés megújítása óta eltelt hét esztendő alatt is jel­lemzik hazánk, szocialista fejlődését. Három esztendővel a fel­­szabadulás után végleg el­dőlt, hogy merre tart Ma­gyarország. A nép legyűrte belső ellenségeit, de nem mondhatta el ugyanezt a kívülről fenyegető veszé­lyekről. A Szovjetunió ba­rátsága és ereje volt a biz­tosítéka annak, hogy a még gyenge népi hatalmat nem sodorták el külső erők, amelyek éppen azokban az időkben indították el a hi­degháborút. De más jelen­tősége is volt annak az ün­nepélyes aláírásnak. Ma­gyarország, amely három esztendővel azelőtt még a fasizmus szekerét tolta, ez­zel a szerződéssel mintegy belépőt kapott a nemzetkö­zi életbe: egy győztes nagy­hatalom egyenrangú társsá emelte. A barátsági szerződésből azóta barátság lett, az együttműködésből, mély eszmei és politikai kapcso­lat. Magyarország a Varsói Szerződés Szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja, s a nemzetközi életben megbecsülésnek -örvend. Soha nem felejtjük el azon­ban, hogy honnan indul­tunk, hogy a katonai és az erkölcsi vereség szakadé­kéból, amelybe az úri Ma­gyarország sodorta nemze­tünket, a szovjet nép segí­tett fölemelkedni bennün­ket. De még kevésbé szabad elfelejtenünk: az a tekin­tély, amelyet a Magyar Népköztársaság élvez, an­nak köszönhető, hogy nem áll egyedül, nincs kitéve a nemzetközi erők játékának. Barát és ellenség egyaránt tudja, hogy egyértelműen és következetesen a szocia­lista közösség álláspontját, érdekeit képviseljük. Ez az elvszerű következetesség teszi, hogy komolyan vesz­nek bennünket a nemzet­közi porondon, hogy szere­pünk lehetett és van a nemzetközi enyhülés meg­teremtésében. Ez a közös­ség, ez a baráti összefogás biztosítja, hogy itthon nyu­godt körülmények között fejleszthetjük gazdasá­gunkat, építhetjük kultú­ránkat, megteremthetjük a szocialista társadalmat. Magyarország új élete természetesen a felszaba­dulással kezdődött, de a huszonhét éve kötött ba­rátsági szerződés mintegy hivatalos állami szintű megpecsételése volt annak, hogy együtt, szoros szövet­ségben kívánjuk járni a történelem útját. Ez a szer­ződés a nemzet igaz érde­keit szolgálta és szolgálja. Fock Jenő miniszterelnök mondta a szerződés meg­újítása alkalmával, hogy kapcsolataink ezekben az évtizedekben szoros testvé­ri szövetséggé kovácsolód­­tak, és ennek a szövetség­nek az erősítése a magyar nép nemzeti érdeke volt és marad a jövőben is. A „jó öreg” petróleumlám­pának volt egy nagy előnye: könnyen és egyszerűen sza­bályozni lehetett a fényere­jét. A ma használatos vil­lanyégők esetében nincs er­re lehetőség, csak az izzók cseréjével oldható meg a fényerő csökkentése vagy növelése. Ezt a hátrányt fel­ismerve dán kutatók olyan foglalatot konstruáltak, amelybe félvezetőkből össze­állított fokozatmentes fe­szültségszabályozós foglalat 200 watt teljesítményig bár­miféle villanykörtéhez hasz­nálható. Egy oldalsó gomb Egy angol kutató meglepő mérési adatok birtokába ju­tott a golf játék lassított film­felvételek segítségével vald tanulmányozása révén. Meg­állapította, hogy az ütésre lendített golfütő feje kb. 160 km/óra sebességre gyor­sul fel, amíg érintkezik a gumikúpra helyezett labdá­val. Az ütőfej és a labda ta­lálkozása félezred másodper­cig tart, ez alatt — az ütés íve mentén — 2 cm-t tesz­nek meg együtt, s ekkor a labdára ható legnagyobb erő egy tonnával egyenértékűi!). Ennek hatására a labda mintegy 220 km/óra sebes­séggel repül tova. Az ütés ereje egy kevéssé össze-A nagyméretű és súlyos gépegységek, ipari beren­dezések szállításának prob­lémája egyre nagyobb je­lentőségű lesz a Szovjetunió­ban. A gyártómű ugyanis rendszerint több száz, vagy több ezer kilométer távol­ságra van attól a helytől, ahová az előállított gépet vagy készüléket szánták. Al­katelemeire, kis egységekre bontva elhárul ugyan a szál­lítás gondja, de ez nem min­dig valósítható meg, mind­amellett sokba kerül a szét- és összeszerelés. 1974. május 18-án hajtot­ták végre az első föld alat­ti nukleáris robbantást In­diában. Ennek az esemény­nek élénk visfehangja volt a tudományos és a politikai sajtóban egyaránt. Egyes kö­rökben meglepetést keltett, hogy India ilyen gyorsan el­jutott a technikai potenciál­nak erre a magas fokára. Némely sajtóhangok még azt is kétségbe vonták, hogy az indiai nukleáris kísérletnek békés céljai lettek volna. Bár az indiai kormány hang­súlyozta, hogy a robbantás rendeltetése az volt, hogy csatornák, alagutak stb. épí­téséhez új segédeszközt te­remtsenek, mégis egyes saj­tóhangok arra hivatkoztak, hogy a föld alatti robbantá­sokkal még a Szovjetunió és az USA is — állítólag — elfordításával lehet akár csak parázsló fény erejűre is beállítani az izzólámpát. Az effajta íényforrás jó szol­gálatot tehet a gyermekszo­bában, a kórházakban, az iskolákban, az éttermekben (hangulatfény), a vetítőhe­lyiségekben, a laboratóriu­mokban stb. Az újfajta fog­lalat használata persze nem eredményezhet energiameg­­takaritást, hiszen az izzó­lámpa névleges teljesítmé­nyéhez szükséges áram egy részét „fel kell emészteni”, de nem is ezzel a céllal ké­szítették a konstruktőrök. nyomja a labdat, és ezzel va­lamelyest csökken az ütés energiája, amit azonban a labda anyagának rugalmas­sága némileg ellensúlyoz. A golfjáték főleg az an­golszász országokban köz- • kedvelt, hazánkban sajnos még ma is egyfajta arisztok­ratikus szórakozásnak tart­ják. Pedig egyike a leg­egészségesebb sportoknak, mivel az ütések jól megmoz­gatják a test legkülönbözőbb izmait (egy ütés kifejtéséhez 2,5 kilowattnyi teljesítmény szükséges), és a golf játékhoz megfelelő nagyságú sima te­rület és eléggé költséges fel­szerelés is szükséges. Ha vízi úton elérhető a telepítés helye, viszonylag egyszerű a helyzet. Közúton — s netán úttalan-utakon — már valóságos „hadművelet” egy-egy ilyen szállítási fel­adat megoldása. Így van ez a képen látható esetben is, amikor egy 300 ezer kilo­watt teljesítményű, 300 ton­na súlyú transzformátort kellett Közép-Ázsia egyik épülő vízierőművéhez eljut­tatni. öt nagy teljesítményű vontató-gépjármű húzta és egy tolta a különleges szál­lító-egységre helyezett áram­­átalakítót. csak olyan csekély gyakor­lati eredményeket ért el, hogy India számára ez az út nem lehetett csábító, már csak azért sem, mert egy ilyen kísérletnek roppant na­gyok a költségei. Ennek kap­csán az illetékes indiai szerv (az atomenergia-bizottság el­nöksége) azt a nyilatkozatot tette, hogy a robbantási kí­sérlet csak csekély részét emésztette fel India egész nukleáris költségvetésének. Ugyanis ennél hétszer na­gyobb összeget . fordítanak mezőgazdasági és orvosi (fő­képp rákellenes) nukleáris kutatásokra. Egyben azt is közölték, hogy az első indiai föld alatti robbantás összes költsége 30 lakh rúpia volt (lakh az indiai nyelv­ben százezret jelent), vagy­is az összes költség csak $ millió rúpiára rúgott A golfjáték fizikája Mibe került az indiai nukleáris robbantás? Szokatlan szállítmány

Next

/
Thumbnails
Contents